Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-19 / 16. szám
1978.JANUÄR 19., CSÜTÖRTÖK Népszerű tájmúzeum Galgamácsán sok érdeklődő keresi fel a falu lakóinak összefogásával létrehozott tájmúzeumot. A múzeumban megtalálhatók a falu híres népművésze, Vankóné Dudás Juli több alkotása, valamint a faluban egykor használt gazdasági és háztartási emlékek. Ipargazdasági kutatások Termékszerkezet és tudomány A vállalatoknál és az ágazati irányító szerveknél mosit kezdődött a következő, a IV. ötéves tervidőszak fejlesztési koncepcióinak és előirányzatainak kidolgozása. Ehhez és általában az iparpolitika tudományos megalapozásához fokozottan igénylik a tudományos műhelyek, közöttük a Magyar Tudományos Akadémia Ipargazdaságiam Kutató Csoportjának segítségét. Az ottani munkáról, a tudományos feladatokról tájékoztatta Román Zoltán, a kutatócsoport igazgatója Kruppa Gézát, az MTI munkatársát. — Iparunk sajátos helyzetét az jellemzi, hogy míg foglalkoztatottak a kutatás-fejlesztési ráfordítások és a gépipar arányát tekintve a fejlett országokhoz áll közel, addig a termékek minősége, korszerűsége, a termelékenység és a hatékonyság jó néhány területen még lényegesen elmarad amazokéíól. Megoldásukhoz, a kimozduláshoz erről a közepes fejlettségi szintről az ipar munkájának a minőségében Az élmény ma is a régi újjáalakult a fúvószenekar érden Késő este van már, de a Bentavölgye Termelőszövetkezet érdi kultúrterméből vidám sramlizene, ritmusos polka és keringő hallatszik. De nem mulatság folyik itt, mint ahogy hinnénk, hanem komoly próba. Huszonöt-harminc idős ember fújja lelke, sen a kürtöket, harsonákat, tubákat, trombitákat. A zenekarvezető hamarosan szünetet rendel el, beszélgetésbe elegyedünk. Zömmel nyugdíjasok — A zenekar nagy része nyugdíjasokból áll — mondja Bodrogi Gábor. — Huszonöt éve játszom F-basszuson, s fújtam annyi zenekariján, hogy el sem tudnám sorolni. A nagymúltú Mányi népies sramliban is zenéltem, fölléptünk minden svábbálon. Eközben 30 évig dolgoztam a Budapesti Hőerőműnél. A zenekar egyik elődjét 1945-ben Pálvölgyi Rezső alakította meg. — Sajnos nem működhettünk folyamatosan — emlékezik. — Nagyon sokan abbahagyták, s a fiatalok mintha kevésbé szeretnék ezt a zenét. De szerencsére, most elérkezett az az idő, amikor kialakult — lassan egy éve — egy új zenekar, amely megnyerte a helyi közönséget. Lelkesen, társadalmi munkában játszunk. — Én, mint a nyugdíjasklub állandó tagja, fenntartom a kapcsolatot a két társaság között — mondja Vágola Ferenc. — Klubtársaim megkedvelték a zenekart, s szeretnék, ha minél többet találkoznánk. — A zene szeretete hozott ide mindenkit — szólt közbe Erdősi András. — Tizennyolc, éve trombitálok magam is. Fiatalokat várunk... ■ Márkus Ferenc, a zenekar alapító tagja 1919-ben kezdte el zenei tanulmányait, de ma is a régi lelkesedéssel jár próbákra. Payer Márton trombitás a régi tűzoltózenekarnak is tagja volt. Maros József fiatal zenészként kezdett, néhány év szünet után — immár nyugdíjasként — tért vissza a fúvószenekarba. Nem tudott szakítani az aktív muzsikálással. Szőlössi Antal fontos hangszeren, fuvolán játszik, ő a fiatalabb tagok közé tartozik, még a Chinoin dolgozója. — Sok vita előzte meg néhány évvel ezelőtt a zenekar újjáalakulását — meséli Búzás János, a cintányéros —, de a községbeliek előtt már nagy a becsületünk, szeretnénk a járásban, majd a megyében is szerepelni. — Csak az utánpótlás kérdése aggaszt — szól közbe Szlancsik János. — Várjuk a fiatalok jelentkezését. Igényes szórakoztatás — Szinte még egy éve sincs, hogy újjáalakultunk, de már határozott profilunk formálódott meg — mondja Parókái Pál, a fúvószenekar vezetője. — Igényes, fajsúlyos szórakoztató zenét játszunk. Repertoárunkban megtalálható a régi és új sramlizene, a polka, a keringő. A fúvószene élménye szerintem ma is a régi. Az ófalui „hosszú kerítésnél” adott koncertjeink nagy sikere is ezt bizonyítja. — A belügyi szimfonikus zenekarban játszom, emellett vezetem a fúvósokat. Huszonkilenc éve „űzöm” ezt a műfajt, 1950-ben önkéntes tűzoltózenészként kezdtem el ápolni a mostani együttes egyik elődjénél a fóvósmuzsika hagyományait. Mint ahogy kollégáim említették, már többször feloszlott, újjáalakult az együttesünk. Legutóbb a Budai Járási Művelődési Központ vezetője, Urbán László segítségével sikerült megteremteni a zenekart. Azóta a fontosabb nagyközségi rendezvényeken, a művelődési ház műsoraiban rendszeresen fellépünk. Bebizonyosodott hát, hogy a zenekarnak van jövője. Az utánpótlásról is elkezdtünk már gondoskodni úttörőzenekart alakítottunk az érdligeti iskolában. Biatorbágyról, Budapestről, Pusztazámorról, Sóskáiról, Tárnokról, sőt Marton- vásárról is jelentkeztek már a gyerekzenekarba. A toborzásban is nagyon sokat segített a művelődési központ, de legtöbbet talán a felnőttzenekar lelkesedése jelent. Tagjai nagy szeretettel foglalkoznak a kicsikkel is. Pósa Zoltán kell mielőbbi gyors javulást elérni. Az ipargazdasági kutatások e folyamat meggyorsításához, feltételeinek és hatékony eszközeinek feltárásához igyekeznek segítséget nyújtani. — Kutatási témáink megválasztásánál előretekintünk, hogy amikorra a gyakorlat igényli ezek eredményeit és megérett átvételükre, viszonylag . gyorsan elterjedhessenek. Példa lehet erre a termelékenység, a hatékonyság kérdéseinek kutatása, amellyel a kutatócsoport 8—10 évvel ezelőtt kezdett foglalkozni, most bontakozik ki a széles körű érdeklődés az eredmények gyakorlati hasznosítása iránt. A minisztériumok fokozatosan rátérnek vállalataik tevékenységének egymás közötti és a nemzetközi színvonallal való összehasonlítására, ehhez jól tudják hasznosítani a korábbi munkánkat és a módszertani tapasztalatokat. — Az iparpolitika jobb tudományos megalapozásához jelenleg a termelési szerkezet fejlesztésével és a vállalati szervezettel kapcsolatos kérdések vizsgálatát látjuk elsőrendű feladatnak. Ez több intézet összehangolt, együttes munkáját igényli, amelyben a kutatócsoportra bizonyos koordinációs szerep is hárul. A munkaerőhelyzetünkhöz és a világgazdasági helyzethez igazodó termelési szerkezet kialakítása határozottabban szelektív fejlesztést igényel. Ennek során ki kell választani azokat a gyártási ágakat, termékcsoportokat, amelyekre koncentrálva korszerű színvonalon, versenyképes termelést tudunk megvalósítani. Más területeken, ezzel párhuzamosan elkerülhetetlenül visszafejlesztésre van szükség, például a termékek túl széles körét gyártó gépiparban vagy a fejlődő országok versenyének erősen kitett köny- nyűiparban. Ehhe2 olyan módszertani segítséget kell adni, amely műszaki-gazdasági követelményeket és gazdasági számításokat egyaránt tartalmaz és kellő előretekintéssel jó alapot ad a nemzetközi munkamegosztásba való fokozottabb beilleszkedéshez. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Nemzetközi plakátbemutató VILT TIBOR SZOBORTERVEJ A nemzetközi plakátkiállí- tás február 12-ig látható a r.Sunkásmozgalmi Múzeumban, Vilt Tibor tárlata január 30- án zárul a Nemzeti Galériában. Mindkét intézmény hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig várja látogatóit. A budai várba piros autóbusz visz, s közben magnószalagról halljuk az ősi falak történetét. Nem tolakodó a szöveg, s főleg rövid, ezért j hasznos. A jó hangulatot i csökkenti, hogy a Munkás- mozgalmi Múzeumban vasárnap délután az állandó kiállítás egyik része zárva van, az első emeleti folyosó, ahol régebben jó tárlatok nyíltak; üres és sötét. Megnyitottak ugyán egy időszakos kiállítást az aulában, de annak sincs katalógusa. Kevés az esemény, s ezért a látogatók is csak lézengenek, gyorsán távoznak. Kár! Társadalmi, történelmi egyezés Kár, mert az anyag máskülönben érdekfeszítő, bár gyér a világítás, a feliratok is nehezen olvashatók. A szovjet, lengyel, cseh, német, bolgár, kubai és a magyar plakát éppen a történelmi, társadalmi egyezés, rokonság miatt abban hasonlít egymáshoz, hogy erőteljesen agitatív, felhasználja a rajz és szín kiemeléseit, képi megszólításai emb- lématikus sűrítésekben és harsány mozdulatokban jelentkeznek. Mértéknek, nyitónak D. Moor 1920-as lapját helyezték el, s ez a kitűnő minőség tájékoztat, helyes mérleget ad napjaink ilyen irányú törekvéseiről. A kép kedvező, nemcsak a színvonalat, hanem a békés kibontakozást illetően is. Fegyverek, .bombák helyett űrrepülők, galambok a legújabb motívumok; zászlók, csillagok, kalapácsok, a munka és az eszme jelképei. A magyar anyag tematikai változatosságával és formáinak leleményével tűnik ki; Konecsni György, SO-KY, Reich Károly, Kemény György, Balogh István külön egyéniség, a drámai tömörítés lírikus hangvétellel ötvöződik, mely nemcsak a grafikusok egyéni karakteréből, hanem, társadalmunk termő harmóniájából adódik. Az anyagok esztéíikuma Szobrászatunk egyik nagy kezdeményezője, Vilt Tibor, és mesteri ötletekkel terjeszti ki a plasztikát attól a szándéktól áthatva, hogy teljes emberi tér váljon szobrászi- lag minősített környezetté, s ez egyszerű használati tárgyak is mértani rendezettségük esztétikumával tekintsenek ránk. j A művész gyorsasága lenyű- I göző. Nem pepecsel, hanem , villámgyorsan felfedezi az j iparban használatos műanya- | gok, az acél, a farost, az j üveg, az alumínium, a poz- ' dórja vagy a papír lehetősé- | geit, és azonnal alkalmazza. I Nem márványban, hanem mindenben észreveszi a szobor anyagát; demokratizálja nemcsak a bronzot, hanem a gipszet is, felfedezi számunkra az üveg nem használt, lenézett esztétikumát, mely- lyel ő Egy adag vizet tud fel- j mutatni fenségesen, hiszen a kiszakított tenger monumentalitása érződik az áttetsző üveghasábban. Két oldalról közelíti a megoldást. Egyrészt a tér képzőművészei gondozásának totális benépesítésére törekszik, másrészt az olcsó anyagokat fogadja el szobrá- szi eszköznek. Valóban, így teljesíthető grandiózus terve, hogy a holnap idő- és térközegének minden szöglete, pillanata a szobrászat humani- zációjától áthatott legyen. Ennek a stratégiai összpontosításnak vagyunk tanúi kiállításán a Nemzeti Galériában. Figyeljük a Szem-et, a Csepelre tervezett Lenin-em- lékművet, a városkaput és a debreceni lakótelep számára készülő órát. Felvillanyozó- dunk, a művészet segítségével még szebbek lehetnek az életeink. Losonci Miklós HETI FILMJEGYZET Dübörgő csend Madaras József és Kovács János a Dübörgő csend egyik jelenetében. Filmművészetünk az utóbbi időben elszoktatott bennünket azoktól a filmektől, melyek mai munkáskörnyezetben játszódnak, s munkásságunk problémáiról szólnak. Mármint valódi munkáskörnyezetben valódi munkástémákról — mert olyan filmek, melyekben mindez csak felület, netán ürügy volt, mostanság is készültek. Senki félre ne értse: nem valamiféle neosematizmus hiá- nyoltatja velem ezt a témakört. Egyszerűen arról van szó, hogy napjainkban alighanem a munkásosztály életformája van oly mértékben átalakulóban, ahogyan korábban a parasztságé. Illetve, hát ez sem olyan feketén-fehé- ren egyszerű, mert a mai munkások jelentős hányada féllábbal még a paraszti életformában áll, minthogy heteken át távol él ugyan a családjától, mert esetleg Szabolcsból Somogyba ingázik, de, ha hazamegy, a munkásból visszavedlik földművessé, hogy a háztájit, amit a család otthon a téesztől kapott, megművelni segítsen. És ezt a kettős életformát minden konfliktusával együtt napról napra meg kell élnie, át kell éreznie, esetleg meg kell szenvednie, hiszen nem ritkán okoz családi tragédiákat az ingázás: a feleség otthon, a férj idegenben lel új társra, aki elűzi a magányt, az unalmat, az egyedüllét keserűségét. Azért emlegetem ezt a riportokból, novellákból — és válóperi ügyiratokból eléggé ismert témakört, mert az új magyar film, Szijj Miklós rendező első nagy játékfilmje, éppen ekörül forog. Egyik fő alakja, Gáspár, olajfúró munkás, elég zűrös családi háttérrel (távollétében, vagy inkább a sok távoliét miatt, otthagyta a felesége, s magával vitte a gyereket is). A másik fő figura Eta, a tanyasi fiatalasszony, akinek az ura éppúgy eljár dolgozni, mint annak idején Gáspár tette. A magányos, társra, szeretetre vágyó Gáspár, és a magányos, munkától agyonnyúzott, öröm- telen életű Eta egymásra találnak, s egymásban talán arra az igazi társra, ami Gáspárnak nem tudott lenni a volt felesége, és Etának nem tud lenni a most is férje, ez a szófukar, beszűkült érzelmi világú, a pénzkuporgatáson túl nem látó férfi. íme, tehát a konfliktus, a nagyon tekintélyes számú ingázó munkások nagyon is élő konfliktusa, a, ha úgy tetszik, munkás.téma. Viszont a film nem egy gyárban játszódik. A színhely itt egy alföldi olajfúró torony és környéke. Itt dolgozik Gáspár a brigáddal, melynek tagjai hasonlóak őhozzá, csak nekik jobban sikerült a családi életük. Vagy nem sikerült jobban, de mégis húzzák az igát, mert mi: lehet tenni? Valahogy úgj vannak vele, mint Eta férje, aki rájön a felesége és Gáspár kapcsolatára, de azt mondja, felejtsék el, nem történ semmi. (Semmi? Épp csal széthullott egy házasság, mer elvesztette összetartó ember, értékeit.) Valamiféle szerelmi három - szögfilm lenne tehát a Dübörgő csend? Nem, nem ez az igazán fontos benne. A háromszög csak megjelenési formája valaminek, mondhatni: valami fontosabbnak. Annak, amiről a film alapjául szolgáló kisregény, Mocsár Gábor Eg alatt, föld felett círr.ü írása is szól: a munkásság egy részének életformaváltásával olyan emberi-erkölcsi kérdések vetődnek fel, melyek a szocialista etika alapkérdéseit feszegetik, s az emberi boldogság-igény, a szeretni és szeretve lenni elemi jogának mai vetületeit vizsgálják. Tudati kérdésekről van itt szó; arról, hogy Eta és Gáspár merje vállalni egymást és egy új, jobb, másfajta élet lehetőségét, meg arról, hogy Úhos, Eta férje, ne higgye, hogy, ha majd felépül áz új ház a faluban, amiért évek óta embertelenül „hajtanak”, és ő is átszerződik a helybéli olajosokhoz, a kitermelőkhöz, hogy otthon maradhasson, nos, ne higgye, hogy ettől majd minden újra rendbejön a házasságukban — amely valószínűleg sosem volt valami jó' és tartalmas kapcsolat. A film — mely néhány ponton, így Öhos figurájának megfogalmazásában, árnyaltabb, egyszersmind kevésbé lezárt, jobban továbbgondolásra serkentő, mint a kisregény volt — ezt a nagyon éhdekes témát igen jól megrajzolt környezetben, jól megragadott epizódfigurák körében adja elő. Rég láttunk magyar filmen ilyen hiteles munka ábrázolást, s ennyi pontos és erőteljes munkásfigurát. Elsősorban Madaras József Gáspárját kell említeni; mélyről felhozott, őszinte és igaz érzések mozgatják ezt a figurát, akár csak a magyar filmen először látott jugoszláviai Ladik Anna által játszott Etát, aki gyakorlott színésznőket megszégyenítő biztonsággal és érzékenységgel ábrázolja a megoldatlan sorsú asszonyt. Szabó Gyula Óhost a jóindulatú; de tehe-’ tetlen-érzéketlen tutyirriutyi- ság szobrává formálja. Kovács János brigádvezetője ismerős típust testesít meg. Csikós Gábor és Szilágyi István éles olajmunkás-portrékat rajzol. Lőrinc József operatőri munkájában felfedezhetjük a munka líráját. A Fekete Rák ollójában Előfordul, hogy egy mű nem azzá válik elkészülte során, mint aminek alkotói elképzelték. E film esetében is erről van szó. Nem valószínű ugyanis. hogy Alekszandr Lejmanisz, a forgatókönyv1 egyik írój^ és a film rendezője, valamiféle kosztümös filmoperettet akart volna készíteni Mara, a szép jobbágylány. Janisz, a szerelmese, és Martin, a mackós külsejű jóbarát, valamint az ütődött báró és a mérsékelten zseniális herceg történetéből. De az eredmény, a rigai stúdióban készült film. mégis filmoperett ' lett. És nem csupán amiatt, hogy minduntalan dalra fakadnak a szereplők, és táncra perdül a népség-katonaság. hanem főként azért, mert az alakok megformálása olyan, mint egy operettben. Ha viszont így fogjuk fel. akkor a film tűrhető szórakozást nyújt. ' Takács István
