Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

BIZOTTSÁGA ÉS-A MEGYEI TANÁCS' LÁPJA A kollektívára alapozva Köze! az egymilliárdhoz Munkásgyűlés az Ipari Műszergyárban Amikor pár évvel ezelőtt a közelmúltban befejezett re­konstrukció terveit készítet­ték az ikladi Ipari Műszer­gyárban, még a vállalat veze­tői között is voltak olyanok, akik nem hitték, hogy azok az asszonyok, akik néhány éve még csak az állattartáshoz, a főzéshez értettek, addig a gyárban is csak egyszerű be­tanított munkát végeztek, ké­pesek lesznek megtanulni a legkorszerűbb külföldi beren­dezések kezelését. Kételyeiket aztán tavaly alaposan elosz­latták azok az angol mérnökök és szerelők, akik az automa­ták üzembe helyezésénél se­gédkeztek: gratuláltak a gyár dolgozóinak, mert még sehol sem sikerült ilyen gyorsan megtanítaniuk a gépek kezelé­sét, irányítását. Az előbbi példa csak egy a sok közül, s talán segít vá­laszt adni arra, minek kö­szönheti ez a Galga menti vállalat tavalyi, megyeszerte elismerést kiváltó eredmé­S zívesen rögzítenénk tényként a buzgal­mat, aminek célja az importterhek ésszerű köny- nyítése, illetve a kivitel gazdaságos növelése, ám erről a buzgalomról, mint általános vonásról, csak kí­vánalomként szólhatunk. Az kétségtelen, hogy több és kitapinthatóbb az ilyes­fajta erőfeszítés, mint volt korábban, de még mindig a példáknál tartunk csu­pán, az egyedi eseteknél, amikből túl nagy bátorság­gal lehetne megnyugtató jeleket kiolvasni. Az óva­tosság, a kezdeményező készség hiánya talán se­hol sem okoz akkora vesz­teségeket, mint éppen ezen a területen, hiszen itt a késedelmekért valutával kell megfizetni. Csupán a legutóbbi né­hány esztendőt alapul véve, egy-egy évben hat-nyolc millió dollárt fizetett ki a népgazdaság húslisztért, az állati takarmányok e nél­külözhetetlen alkotóele­méért, különböző külföldi szállítóknak. Az állatte­nyésztés fejlesztéséhez je­lentős össztársadalmi érde­kek fűződnek, azaz úgy tűnhet, ilyen áron is érde­mes a takarmányszükségle­tet fedezni. Ne tűnjék úgy! A hat-nyolc millió dollár értékű húslisztet ugyanis idehaza előállít­hatnánk, ha a húsfeldolgo­zó üzemek hulladékának nagyobb része nem menne veszendőbe. Ma ugyanis ez a sorsa, s a veszteség kettős, mert nemcsak az értékes fehérjékben gazdag anyag pusztul el, hanem elföldelése is mind nehe­zebb, s mind többe kerül. Ennek ellenére még mindig csak a viták, egyeztetések, tervezgetések szakaszánál tart az állati eredetű mel­léktermékek feldolgozásá­nak ügye, holott meggyőző bizonyítékokra nem nehéz szert tenni. I lyesfajta, hiteles tanú­ságtételhez például elég szemügyre venni a hernádi termelőszövetkezet baromfifeldolgozója mellett létesített takarmányliszt­készítő üzemet, amit a csir­kék hulladéka, a toll, a bél, a vér táplál. A zárt rend­szerben dolgozó üzem — technológiája olyan, hogy mindenfajta környezet- szennyezést elkerültek — beszédes esete annak a fel­fogásnak, hogy vállalkozó­kedv nélkül elérhetetlen az üzleti siker. Nincs szándékunkban el­hallgatni, a hernádi hús- lisztüzem kialakítása ko­rántsem csak tapsot kapott. Voltak, akik egyenesen is­tenkísértést láttak egy ter­melőszövetkezet ilyesfajta vállalkozásában, mondván, minden suszter maradjon meg a maga kaptafájánál. Azaz, egy termelőszövet­kezet tenyéssze, nevelje föl a csirkét, de ne vágjon be­le kockázatos vállalkozá­sokba, mint amilyen a ba­romfivágás, feldolgozás, a húslisztkészítés, s mindaz a teendő, amit gesztorgaz­daságként egy húscsirke- termelési rendszerben a hernádiak magukra vettek. Nem maradtak meg a csirketenyésztőknek kijáró kaptafánál, sőt, olyannyira behódoltak a logikának, hogy bátran vállalták a húslisztüzem körülbelül 67 ezer dollár értékű gépi be­rendezésének mindenfajta terhét, a beruházás 14,6 millió forintos teljes költ­ségét, aminek negyedére a közös gazdaság állami tá­mogatást kapott. Ma, az eredmények birtokában — a dollárkiadást az üzem, a megtakarított import alap­ján számítva, negyed év alatt megkereste, a beruhá­zás megtérülésének ideje alig több, mint két eszten­dő — érthetetlennek tűnik, mi váltott ki vitát, értet­lenséget, ellenállást az üzem létesítésekor, miért kellett a döntésekhez bá­torság, makacsság. Az eredmények ismeretében persze már könnyű — visszamenőleges érvény­nyel — okosnak lenni, hiszen megfogható tények­re támaszkodik az érvelés. Csakhogy az utólagos okos­ságnak szépséghibája ép­pen az időbeni késedelem, a lehetőségek egészének vagy egy részének elvesz- tegetése, s nyomukban a kár anyagiakban, erköl­csiekben. L ehetne rövidebb, egy­szerűbb utakat járni egy-egy fejlesztési döntés meghozatalánál? Kevesebb vitával, a segí­tőkészség több jelével lebo­nyolítani az előkészítést? A hernádi példát pontosan azért citáltuk, mert felüle­tes megítélésre nem terme­lőágazati ügy, nincs köze a közvetlen áruértékesítés­hez. S éppen e peremvidé- Ki fontosság kap éles meg­világítást a húslisztüzem gazdasági eredményeinek segítségével, annak igazo­lásával, hogy mind az iparban, mind a mezőgaz­daságban hatalmas tarta­lékok kínálkoznak az im­port ésszerű mérséklésére. A hernádi üzem ugyanis, egyesztendei termelésével egyszerre két igen-igen hosszú tehervonat vagon­jait tölthetné meg, s teszi ezt olyan alapanyag — hulladék — feldolgozásával, ami máskülönben ebeír harmincadjára jutna, min­den haszon nélküli eltün­tetése okozna tetemes ki­adásokat! Kétfajta szemléletmód ütközéséért vázoltuk föl valójában a hernádi példát, s nem túlzás, ha azt állít­juk, jövőbeni, hosszú távú terveink legfőbb támasza e szemléletmódok egyike. Az MSZMP Központi Bizott­sága 1977. október 20-i ülé­se, a külgazdasági politika és a termékszerkezet hosszú távú fejlesztésének irányel­veiről tárgyalva, indokoltan húzta alá o szocialista vál- . lalkozói szellem, a kezde­ményező készség elenged- hetetlenségét. Ténylegesen arról van szó, hogy teen­dőink többségénél elsősor­ban a szemléleti, magatar­tásbeli változások kínál­hatják a szilárd támaszt a haladáshoz, s csak azok után következnek a dologi, pénzügyi feltételek. A szó- banforgó szemléletmód nemcsak anyagi haszonban gyümölcsözik, hanem abban is, hogy biztosítéka a fej­lesztés folyamatosságának, az örökös megújulásnak, annak tehát — bármely népgazdasági területről le­gyen szó —, amit nyugod­tan nevezhetünk a gazda­ságfejlesztés intenzív sza­kaszához igazodó koncep­ciónak. Mészáros Ottó nyeit, melyeket a tegnapi munkásgy ülésen Szabó Ist­vánnalc, a pártoizottság meg­bízott titkárának megnyitója után dr. Sárosi József vezér- igazgató ismertetett. Termelési tervüket 10 száza­lékkal teljesítették túl, elérték a 900 milüó forintot, s ennek körülbelül 25 százaléka tőkés export. A hatékonyság foko­zásának, s az egyre korsze­rűbb rekonstrukciónak kö­szönhetően nyereségük körül­belül másfélszerese lesz az 1976-osnak, s így a dolgozók keresete több mint 12 száza lékkai emelkedhetett. A vezérigazgató szerint maguk sem számítottak ilyen sikerre, de a szocialista mun­kaverseny eredménye minden elképzelést felülmúlt. Mint mondotta, ha ezzel a lendület­tel dolgoznak tovább a mun­kások, a műszakiak, a konst ruktőrök és a vezetők, idén még a tavalyinál is jobb ered­ményeket képesek elérni. A tervkészítés során alapo­san megfontolták, hogy min­dent figyelembe véve mire ké­pesek. Elképzeléseikkel az ágazati minisztérium szakem­berei is egyetértettek. A már eddig is beérkező munkaVer seny-felajánlások és javasla tok azonban azt bizonyítják, hogy a 915 milliós termelési értéknél többet is tudnak pro­dukálni. Ezért egy olyan ter­vet is összeállítottak, mely szerint — változatlan árakon számítva is megközelítenék az 1 milliárdos termelési ér­téket, s elérnék a 90 milliós nyereséget. Ezt az elképzelést azonban minden fontos válla­lati testületnek meg kell vitat­nia, mindenkinek meg kell gondolnia, hogy a maga terü­letén hogyan járulhatna hoz­zá ehhez a kimagasló ered­ményhez. A vállalat igazgatója szerint a munkahelyi légkör javításá­val csökkenteni kell a 20 szá­zalékos fluktuációt, hiszen az új munkások betanítása éven­te mintegy 10 millió forintos költséggel jár. A hozzászólások során Boér István öntödei művezető el­mondta, hogy a brigádok min­den területen megvizsgálják, miként javíthatnak munkáju­kon. Az egyes számú gyár­egység nevében — ahonnnan az export villanyomotorok túl­nyomó többsége kerül ki — ígérte, hogy a megemelt terv­feladatokat is képesek vala­melyest túlteljesíteni, ha gon­doskodnak számukra a tava­lyinál kiegyensúlyozottabb anyagellátásról. Kiss Ferenc, a vállalati szakszervezeti tanács titkára arról tájékoztatta a jelenlevőket, hogy a követke­ző hetekben szűkebb munka­helyi megbeszéléseket tarta­nak, majd februárban egyez­tetik a brigádok vállalásait. Végső soron a brigádvezetők, a bizalmiak és a vszt tagjai döntenek arról, hogy vállal­ják-e az új, minden eddiginél nagyobb tervet. Cs. A. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEG XXII. ÉVFOLYAM, 16. SZÄM Ára 80 fillér 1978.JANUÄR 19., CSÜTÖRTÖK Az egészségügyi miniszter látogatása a váci járásban Dr. Schultheisz Emil a gödi gyermekotthonban és a Szőnyi Tibor Kórházban I Dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter tegnap | Cservenka Ferencnének, az MSZMP Központi Bizottsága | tagjának, a Pest megyei pártbizottság első titkárának = társaságában a váci járásba látogatott. A decemberben átadott gödi egészségügyi gyermekotthon­ba látogatókat dr. Galotti Éva igazgató főorvos kalauzolta. Ismertette a 24 millió forint költséggel épített otthon min­dennapi munkáját. A miniszter az igazgatóval és dr. Csekö Ferencnével, a gyermekotthon pszichológusá­val arról beszélgetett, hogy miként lehet a testileg, vagy szellemileg károsodott kisgyer­mekeket önellátóvá, esetleg munkaképes felnőtté nevelni. A pszichológusnő beszámolt arról, hogy mindenkivel beteg­ségének megfelelően foglalkoz­nak, s nem ismernek „gyógyít­hatatlan” beteget. Az út következő állomása a váci Szőnyi Tibor Kórház volt. Itt a járás és a város párt- éS' állami vezetői, valamint a kór­ház igazgatója fogadta őket. Csaknem másfél órát tartott az az .eszmecsere, melynek során dr. Kollár Lajos igazgató fő­orvos ismertette a kórház fej­lődését, helyzetét A váci kórházat — mint is­meretes —, 1970-ben avatták, s akkor 476 beteget fogadott. Hét esztendő alatt a kórházi ágyak száma megkétszereződött a bő­vítések során, s ma 77 orvos, 350 ápolónő és laboráns gon­doskodik az itt fekvők gyógyí­tásáról. A legutóbbi idők ered­ményeként csaknem 18 millió forintos költséggel gyarapítot­ták a röntgenosztályt: az épí­tés már végéhez közeledik, s a négy új röntgenkészülékkel a tavasz közepétől már vizsgála­tokat folytatnak. Ugyancsak a közeljövőben adják át a bel­gyógyászati pavilont: 24 millió forintért épült, s 93 beteget fogad majd. Szó esett még a kórházban folyó tudományos kutatómun­ka fejlesztéséről, s a járás né­hány egészségügyi problémá­járól. Végül megtekintették az épí­tési munkákat, köztük a készü­lő szakorvosi rendelőt is, s ellátogattak a kórház gyermek- osztályára, intenzív osztályá­ra, s a sebészeti műtőbe. Délután meglátogatták a vendégek Vác üzlethálózatá­tek, hogy szoros a kapcsolat munkájuk, és az egészségügy tevékenysége között. Az egész­ségügyi dolgozók részt vettek a Művelődési Központ építésé­ben, s ma is gyakori vendégek ott. A képzőművész szakkör és a Musica Humana kamaraze­nekar viszont nem ritka, ven­dég a váci kórház rendezvé­nyein. Részt vállalnak a műve­lődésügy munkásai az alkoho­lizmus elleni küzdelemből, s otthont adnak a kismamaklub­nak. Lapunk munkatársának kér­désére dr. Schultheisz Emil él­A gödi egészségügyi gyermekotthonban. A kép előterében balról jobbra: Cservenka Fcrencné, dr. Galotti Éva és dr. Schultheisz Emil. Koppány György (elvétele Vasad! zárak Tavaly, több mint félmillió zárat gyártottak Vasadon a Danuvia 2-cs számú gyárában. Idén csaknem egymilliót ké­szítenek. Barcza Zsolt (elvétele nak büszkeségét, a Széchenyi utcai ÁBC-áruházat. A váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, Révay Já­nos elmondotta, hogy az 1800 négyzetméter alapterületű üz­let évi forgalma meghaladja a 100 millió forintot, s nagy gonddal ügyelnek az élelmi­szerek higiénikus tárolására. Az ÁBC-áruház egyik kiraka­tában az alkoholizmus elleni hónap idején üdítőital- és tej­termékbemutatót rendeztek. Az igazgató megmutatta a korsze­rű húsbontót, a hűtősort, s az üzlet szociális helyiségeit. Ezt követően ellátogattak a váci Madách Imre Művelődé­si Központba is, ahol Végh Károly igazgató és Ve- nesz Ernő, a városi ta­nács művelődési osztályá­nak vezetője, arról beszél­mondotta, hogy mély benyo­mást tett rá a látogatás. — Nagy szakértelemmel ve­zetett intézet a gödi egészség- ügyi gyermekotthon — nyilat­kozta —, s helyes az az alap­elv, hogy nincs elveszett em­ber, még ha fogyatékos is: mindenki képezhető és megfe­lelő hozzáértéssel legalább sa­ját szükségleteinek kielégíté­sére lehet nevelni. — A váci kórházban euró­pai léptékkel mérve is megfe­lelő színvonalú a gyógyítás, s jól megalapozott egészségügyi elvek gyakorlatát valósítják meg — mondta. Kiemelte, hogy különösen méltányolandók a helyi kezdeményezések, ame­lyek nélkül ma már elképzel­hetetlen a hatékony gyógyítás. V. G. P. Lázár György fogadta Angelo Miculescnt Lázár György, a kormány elnöke szerdán hivatalában fogadta Angelo Miculescu ro­mán miniszterelnök-helyet­test, mezőgazdasági és élelmi­szeripari minisztert. A szívé­lyes, baráti légkörű találkozó" részt vett Romány Pál mező gazdasági és élelmezésügy miniszter és Vidor Bolojan, Románia budapesti nagyköve­te. Havasi Ferenc, a kormány elnökhelyettese szerdán a Par­lamentben megbeszélést foly­atott Angelo Miculescuval, a rét ország közötti mezőgazda­ági és élelmiszeripari együtt­működés időszerű kérdéseiről. Támasz

Next

/
Oldalképek
Tartalom