Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-18 / 15. szám
Mérnökök, technikusok összefogása Tervezés - társadalmi munkában Legyen az együttműködés szorosabb V. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 1978. JANUAR 18., SZERDA A közművelődés intézményei Látogatottak a járás múzeumai Honismereti kör és tanóra képet adnak a járás múzeumainak hatásáról. Vidékünkön több kisebb- nagyobb múzeum, helyesebben kiállítóhely található, mi ezúttal az aszódi Petőfi Múzeum és a felügyeletébe tartozó falumúzeumok, tájházak tavalyi tevékenységéről adunk ízelítőt. Az aszódi múzeumban december végén 9 ezer 800 régészeti, 2 ezer 800 néprajzi, 170 képzőművészeti, 850 numizma- tilcai és 380 történeti jellegű tárgyat tartottak nyilván. A gyűjteményben ezenkívül történeti dokumentációs anyag, fényképnegatívok, diapozití- vok és adattár található. Majdnem 2 ezer 500 kötet különféle könyvvel, közöttük számos ritkasággal rendelkeznek. A három állandó kiállításon kívül négy időszakit és öt vándorbemutatót tartottak, az utóbbi tizenhárom helyre, köztük iskolába, gyárba, téesz- be jutott el. A Petőfi Múzeumot tavaly majdnem 19 ezren keresték fel, közöttük 172 iskolai és 63 egyéb szervezett ! csoport, amelyeknek tárlatvezetést vagy múzeumi tanórát tartottak. Az intézmény isme-' retterjesztő előadásait háromszázhetvenen, három más rendezvényt háromszázkilenc- venen hallgattak meg. A helyi honismereti körnek és az aszódi TIT-csoAnyakönyvi hírek Született: Szabó Sándor és Futó Mária: Sándor, Kántor József és Demecs Mária: Mária, Sebők János és Kis Mária: Eszter, Balázs Károly Tamás és Huszák Marianna: Tamás, Tokodi Zoltán és Szászi Mária: Gábor, Zsiga Pál és Rákóczi Ildikó: Roland, Miksi Csaba és Szalay Judit Mária: Patricia, Lakatos Sándor és Oláh Elvira: Sándor, Varjú László és Szita Katalin: Aurél, Lévai Attila és Nagy Mária: Andrea, Boros Zoltán és Németh ErDOMONYI TÖMEGSPORT Sok induló, nagy küzdelem ISMÉTLÉSRE ÉRDEMES KEZDEMÉNYEZÉS Mérnökök, technikusok, Pé- cel problémáit jól ismerő emberek kis csoportja tanácskozott az elmúlt napokban, ők hivatalosan a Hazafias Népfront községi bizottságának műszaki albizottsága, vezetőjük Juhász József technikus. A megbeszélésen az elmúlt év eredményeiről, az idei feladatokról volt szó. A kis csoport tavaly 122 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett úgy, hogy elkészítették a községnek az új létesítmények terveit. S nemcsak elkészítették, de ami a gyors munkához feltétlenül szükséges, rövid idő alatt a nagyközségi tanács rendelkezésére is bocsátották, hogy a tervezett munkák mielőbb elkezdődhessenek. Ilyenek voltak a többi között a Kör utca rész-' tervei: s ezekhez néha csak egy-két nap állt rendelkezésre. Járdák A műszaki bizottság közreműködésével elkészült tervek alapján tavaly mintegy 10 millió forintot érő létesítmény valósult meg. Eredményes összefogásukkal sokat gyarapodott a község, s azt tervezik, hogy az idén még inkább segítségére leszneK Pécelnek. Éppen ezért elkészítik több utca, járda építésének műszaki terveit, ezeket a járdákat egyébként irányításukkal, főként társadalmi munkával építik meg a községben. Víz- rendezési terveket is készítenek, ám ezekhez a pénz már csak jövőre vagy később biztosítható. A környezetvédelmi feladatok megoldásához kívánnak hozzájárulni azzal, hogy parkokat terveznek. Külön munkabizottság járja végig az idén is a község utcáit, s tapasztalatait összegezve felhívja a tanács figyelmét a település szépítésének lehetőségeire, a környezetvédelemmel összefüggő feladatokra. Tanterem A bizottság egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy Hamarosan egy éve lesz, hogy özv. Zsíros Ferencnét felkerestem galgahévízi otthonában, ahol Margit leányával és unokáival él együtt. Nem kel-_ lett kérni a háziakat, néhány" mondat után sorra énekelték a szebnél szebb galgahévízi népdalokat, s a két asszony dalaival egy gazdag világ tárult elém, olyan emberek világa, akik múltunk sokszínű örökségének őrzői. ★ Zsíros Ferencné jóval túl van a nyolcvanon, de mozgása fiatalos, beszéde friss és gondolatai őrzik a népi észjárás bölcsességét és természetességét. — Velem született a nóta — mondja két népdal éneklése között. — Énekeltem arasznyi koromban, énekeltem nagylányként itthon, s a munkában. Amikor valamilyen eseményre, örömre vagy bánatra nem találtam ismerős nótát, hát kitaláltam egy újat. Figyelje csak! Rekenő, rekenő, szőlőre- kenő /Tófalun óíottam legeslegelő. / Én is oda vótam, beó- tottam jól, / Akárki oldja ki, nem lesz abból jó. / Ez volt az első nóta, amit magam szereztem. A születésére kíváncsi? Elmondom azt is. A férfiakat — köztük az én páromat is — elhurcolták az első világháborúba. A báró úr itthon maradt ugyan, dehát ő kevés volt hatalmas szőlőbirtokának a megmunkálásához. Velünk, fiatal- asszonyokkal, akik. rászorultunk a keresetre, végeztették a férfit is megizzasztó szőlőmunkát. Mert ugye tudja, hogy a bor a férfiaknak való, ezért az embereknek kell a munkáját is elvégezni. Csak akkor az emberek nem voltak itthon. Megtanultunk hát nyitni, fedni, permetezni, metszeni, de még ojtaní is. Gondoltam egy merészet. A szemeket fordítva az idén elkészüljön a tornaterem terve is. A többféle lehetőség közül a legkedvezőbbet keresik, s ha eldől, hogy melyiket választják, nem késlekednek a részletes kidolgozásával sem. Az agglomerációs és a középtávú terveknek megfelelően hamarosan napirendre kerülhet a Rákos-patak menti terület beépítése, rendelése. Hosszú távon itt sportolásra, szórakozásra, művelődésre szolgáló környezetet lehet teremteni, s az első teendők, a faültetés, a tereprendezés, a vízelvezetés már ma is aktuális feladat. A bizottság társadalmi aktívákkal együtt megvizsgálja az évtizedek óta műveletlenül heverő parlagföldeket is, s tervet készít arra, hogy miként lehetne a mezőgazdaságilag nem hasznosítható területeket más célokra, például lakóházéi hétvégi üdülőtelkek parcelojtottam, hogy ne legyen termés. Mert az igazság az, hogy a bárónak megszámlálhatatlanul sok szőlőtőkéje terem, nekem meg csak a munka marad? Sok évvel ezelőtt elénekeltem ezt a nótát Kodály Zoltán tanár úrnak, meg elmondtam születésének a történetét is, s ő úgy jegyezte le, hogy szabotázs-nóta. ★ Zsíros néni felsóhajt: — De rég is volt. De elszaladtak az évek! — Én meg nézem a ráncos arcot, a munkában meg- férfiasodott kezeket, a még most is vidámságot sugárzó szemeket. — Sok mindent átéltem életemben. Az első világháborúban elesett a párom, s a fehér menyasszonyfátylat gyorsan fel kellett cserélnem a gyász fekete kendőjével. Margitom is velem együtt eszi az özvegység könnyes kenyerét. Az ő párja is eltávozott. Az unokáim tör-, ténelemkönyvét szoktam lapozgatni. Nagyon röviden elintézik benne a Horthy-rend- szert. De nem is csoda! Az a sok kín és szomorúság, annak a több millió napszámosnak a véres verítéke nem is férne bele a világ valamennyi iskolai könyvébe se. Viktor néni énekelni kezd, és nótája nyomán egy elmúlt kor szenvedő napszámos asz- szonyainak sorsa villan fel: — Verje meg az isten, azt az édesanyát / Aki katonának neveli a fiát, / Húsz évig neveli világ pompájára, / Húsz év után pedig öltözteti gyászba. / Csend van a szobában. A megidézett múlt nem engedi megtörni a dalfakasztotta némaságot. — Zsíros néni nyolcvanhét éves — mondom végre — csak volt azért valami szép is az életében? lázására, erdőtelepítésre felhasználni. Gyorsabban Az elgondolások szerint a műszaki bizottság az idén mintegy kétszázezer forint értékű terveket kíván a nagyközségi tanács rendelkezésére bocsátani, Ahhoz azonban, i hogy munkájuk alaposabb legyen, s az elkészült tervek beleilleszkedjenek a községi elképzelések sorába, hogy megvalósításuk még gyorsabb és teljesebb lehessen, tevékenységüket jobban össze kell hangolni a tanács műszaki és kommunális bizottságáéval. A két munkacsoport szorosabb együttműködése az egész község javára válna, éppen ezért a Hazafias Népfront községi bizottsága és a tanács vezeÍ tőin a sor: egyeztessék az aktívák munkáját. A. I. — Az esküvőm, az nagyon szép volt. Elhiheti, sokan mondták, szép menyasszony voltam... Nagyon szép volt, amikor megkaptam a Népművészet mestere kitüntetést. Annak is egy negyedszázada már. Hogy miért kaptam? Tulajdonképpen az akkori nagy népi együttesnek köszönhetem. Az 1950-es években színpadra vittük a Galgahévízi lakodalmast. Százan is játszottunk a színpadon. Hívtak bennünket Pestre, Vácra, meg ki emlékszik, hogy még hová? Aki akkor a menyasszonyt játszotta, ma már az sem fiatal. Azután megcsináltuk a Galgahévízi leányvásárt. Ezt még a rádió is közvetítette. Következett a Májusfaállí- tás, az Aratási koszorú. Tellett mindenre a megőrzött emlékekből, jutott mindenhová nóta és játék. ★ A nagy együttesen belül megalakítottuk az ötösfogatot. Öt, már akkor hatvanon fölüli asszonyból állt a csoportunk, Benczéné, Bankóné, Katonáné, Szabóné és én. Mi aztán belevágtunk a közepébe. Minden régi nóta dallamára új szövegeket találtunk ki. Énekeltünk a tsz-elnökről, a tanácselnökről, a brigádvezetőkről, a fiatalok városba meneküléséről, a divatról, Kiénekeltük a szerelmes párokat, s a hűtlenke- dő házaspárokat egyaránt. ★ Amikor Dobi István meglátogatta a termelőszövetkezetünket, őt is erre az alkalomra írt dallal fogadtuk. Boldog voltam akkor is, amikor Kodály mester hívott magához. Csak jött a távirat és én mentem. Az Akadémián is találkoztunk, de legtöbbször a lakásán fogadott. Fájt a dereka. Panaszkodott. Megkértem, engedje, hogy régi módon kúA múzeumokról sokaknak, régi beidegződés ez, olyan elképzelésük van, miszerint ezekben az intézményekben őrzik a régi dolgokat, némelyek szerint mindenféle ócskaságot, s az ott dolgozók amolyan elefántcsonttoronyban tevékenykedő tudósok, akik mit sem vesznek észre a mából, a mindennapok állandóan változó eseményeiből. Pedig a múzeumok élő és állandóan fejlődő kutatóközpontok, melyek tevékenységének középpontjában a ma embere áll. Mindazt, amit a régmúlt, vagy éppen a közelmúlt emberei ránk hagyományoztak, a múzeumok összegyűjtik, feldolgozzák és elsőrendű céljuk megismertetni a ma élőkkel. Azért rendeznek kiállításokat, tartanak tárlatvezetést, előadást, jelentetnek meg cikket, tanulmányt, könyvet, hogy a múlt tanulságaiból okuljunk, hogy életünk szebb és teljesebb legyen. Alapvetően közművelődési intézmények tehát a múzeumok, amelyeknek kulturális hatása igen nagy. A kiállítások látogatottságáról tudósító adatok, a kiadványok példányszámai, ha nem is teljes, de ráljam. Jól megnyomkodtam a sajgó derekát, szétoszlattam az összehúzódott fájdalmas ideggörcsöket. Mondta is a mester a feleségének: — Zsíros néninek nemcsak a hangja, de a keze is aranyat ér! Aztán megnézte a kézikosaramat. Az elűzött fájdalom után amúgy is vidám volt, de amikor meglátta a fehér vászonkendőbe csomagolt pogácsát, akkor lett csak igazán az: — No, Viktor- ka, kezdhetjük. Belevágtam hát. Ha két nap, két éjjel egybenyúlik, annak a két napnak minden percére jutott volna az én nótáimból. Mindig készült Galgahévízre, de soha nem jutott el hozzám. Pedig de sokan megfordultak a portánkon! Angolok, amerikaiak, szovjetek, franciák, németek, koreaiak, vietnamiak, afrikaiak és sokan, nagyon sokan magyarok. Ajtóm mindig mindenki előtt nyitva állt, szívem és szám az első jó szóra mindenkit baráttá fogadott, s ha messziről érkezett a látogató, került számára étel és ital is a terített asztalra. Zsíros néni, hogy szavai igazát bizonyítsa, bort tölt a poharamba. Ö nem iszik. Pár négyszögöl szőlőjének termését a vendégeknek tartogatja, akik ma már olyan ritkán lépik át a háza küszöbét. — Hónapok röppennek el úgy, hogy nem kopog nálunk a családtagokon, meg a rokonokon kívül senki. Ügy látszik, kezdenek engem elfelejteni, így van, ez a világ rendje. Mindig ez volt az öregek sorsa. így kell ennek lenni. ★ De vajon tényleg így kell lennie? Olyan kevés, Zsíros Ferencnéhez hasonló nagy öregünk van. Jó lenne, ha jobban figyelnénk rá, jó lenne, ha máig megőrzött minden kincsét átadhatná, hiszen egy esztendővel ezelőtt így búcsúzott: Margitommal együtt megtanítjuk mi még a galgahévízi gyerekeket mindarra, amit tudunk. Ugyan, mi történt azóta? Fercsik Mihály Jó ötletnek bizonyult a községi asztalitenisz-bajnokság megrendezése Domony- ban. Vasárnap délelőtí a do- monyi fiatalokkal együtt az ikladi KISZ-esek is a zöld asztalok mellé álltak, hogy három versenyszámban összemérjék erejüket. Legtöbben, harminckilencen a férfi egyéniben indultak. A verseny legjobbjai oklevelet és könyveket kaptak jutalmul. Eredmények: férfi csapat- verseny: 1. Domony KISZ- alapszervezet, 2. Ikladi községi KISZ-alapszervezet, 3. Domony HNF-klub. Női egyéni: 1. Bohunka Mária, 2. Oszkó Valéria, 3. Pauló Mária, mindhárman a domonyi HNF-klub játékosai. Férji egyéni: 1. Ecker Jó- szeA ikladi KlSZ-alapszerve- zet, 2. Benkó Lajos, 3. Metti Mihály, mind a ketten a do monyi HNF-klub versenyzői. A nagy sikerű bajnokságo’ a Hazafias Népfront domonyi portnak is a Petőfi Múzeum ad otthont. A dányi néprajzi ház látogatottsága tavaly igen alacsony volt. Mindössze száznyolcvanán tekintették meg gyűjteményét. Annál örvende- tesebb a galgamácsai falumúzeum, nagy népszerűsége, amelynek fő vonzereje Vankó- né Dudás Juli művészete. Augusztusban nyitották meg, azóta már kétezernégyszázan gyönyörködtek az itt elhelyezett festményekben, népművészeti tárgyakban. A nyáron sok kirándulócsoport kereste fel Szadán a Székely Bertalan egykori műteremben rendezett kiállítást. A látogatók száma meghaladta a kétezret. A szokásosnál kevesebben mentek el a hangulatos vérségi falumúzeumba, pedig itt páratlanul értékes néprajzi gyűjtemény várja az érdeklődőket, nem kevésbé Marton Pálné Homok Erzsébet, a neves krónikás asz- szony, aki szívesen tartott tárlatvezetést. Különösen fájó, hogy kevés iskolai csoport volt Versegen. Már elkészültek a múzeumok 1978. évi tudományos és közművelődési tervei. Minden bizonnyal ebben az esztendőben is jelentősen gyarapodik a kiállítóhelyek gyűjteménye és reméljük még többen keresik fel őket. A. I. zsébet: Zsuzsanna Erzsébet, Maksi György és Varga Eszter: György, Onódi Pál és Szigetvári Valéria Margit: Timea nemű gyermeke. Házasságot kötött: Katona János és Markó Ilona, Kollár László és Szabó Katalin, Márkus József és Sós Margit, Nagy József és Urbán Mária, Hornyik István és Pinke Rebeka. Elhunyt: Berki István, Gödöllő, Ádám utca 2. bizottsága szervezte, s az érdeklődésre való tekintettel minden bizonnyal a jövőben is beszámolhatunk . majd hasonlókról. Kerestek — találtak Jégkorongozók Nincs védőálarcuk és sípcsontvédőjük, sem kapufájuk, sem hálójuk — csak lelkesedésük. Vannak vagy nyolcan- tízen, a maguk faragta ütővel kergetnek valamit a gödöllői Üjréti-tó befagyott jegén. Mozognak. Nem tartoznak a GSC-be, így hát kapufára se tellett — megteszi azt két pár bakancs is. Jókedvüket a vasárnap délelőtti napsütés tetézte Maguknak kerestek sportolási lehetőséget, s meg is találták. Nem rossz módszer — ha nincs jobb. K. Z. P. Elemzik a íakarmásiymmtákat A gépsorok, gépesített termelési technológiák vizsgálata közben a talajok, szerves- és műtrágyák, valamint a termények mintáit is elemzik. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben ezt a munkát is jól felszerelt laboratóriumban végzik. Képünkön Kovács Erzsébet laboráns a takarmánymintákat készíti elő a vizsgálathoz. Barcza Zsolt felvétele Beszéde friss, mozgása fiatalos Dalia! idéz múltat a népművész
