Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-14 / 12. szám

^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrSSSSSSSSfSSSSS.1 \*sssss*sssssssss**sssfss/s*sfss*sss/s*s*sssssssssssssss*sssssssssssssssssssss*ssrrssjvssssssssssssxfsssfsssssssfsssss*ssssssssssss2\ Munkások a kéziszerszámgyárban A vasasszakma varázsa T art almas úttörőélet Pilisszentkereszten Faluszépítés, gyűjtés, sport Szab a fűrész A Szentendrei Ipari Szövet­kezet szabászműhelyében si­keres próbaüzemelés után már dolgozik a szalagfűrészes sza­bászgép. A termelékenység a gép segítségével ugrásszerűen javult. Villanyhálózat- és óvodabővítés Idén is tovább bővítik Pócs- megyer villanyhálózatát, ezzel sok háztartás villamosenergia gondját oldják meg. A mun­kák költsége mintegy 500 ezer forint. Ugyancsak égető probléma a faluban az óvo­dáskorú gyerekek elhelyezése. A mostani óvoda ' kicsi, be­rendezései felújításra várnak. A gondon óvodabővítéssel se­gítenek a helybeliek, erre csaknem 200 ezer forintot szántak. • Családvédelmi munka- bizottság. A Magyar Vörös- kereszt városi szervezete a tanáccsal és a. HNF helyi szervezetével közösen csa­ládvédelmi munkabizottságot alakított A bizottság fel­adata lesz a házi szo­ciális gondozóhálózat segíté­se, a veszélyeztetett családok felkutatása, a nevelőszülőknél élő állami gondozottak pat­ronálása. A kovácsműhely homályá- ; ban vörösen és fehéren villog !-a villanykemencék tüze. A légkalapács alatt meghajlik, formálódik az izzó vasgyűrű, melyet hosszú fogó közé szorít . egy munkát, majd odébb ha­jítja Pörög, gurul a perzselő fém — szinte az ember lába alatt —, mígnem valamivel távolabb egy másik férfi fel­kapja a földről; a forró vas megmunkálásának újabb sza­kasza következik. Első pillantásra talán riasz­tó — a korszerű technika vi­lágában — a fém hagyomá­nyos kovácsolása, a többnyire idős masinák látványa, me­lyek közül nem egy fél évszá­zados is elmúlt. A munkások szerint, aki iftt ismerte meg a kovácsolás mesterségét, nem­igen megy el innen, csak ha kitelt az ideje, ha arcára már barázdákat szántott az izzó vas heve és az esztendők so­ra. Pofon után — így igaz — szólal meg Mészáros Márton, aki a szent­endrei kéziszerszámgyár, ma Pest megyei Fémipari Válla­lat államosításának első évé­ben, 1951-ben jött az üzembe. — Korábban földműveléssel foglalkoztam. Lajosmizsei va­gyok, Szentendre környékén töltöttem a katonaéveimet Ide nősültem ízbégre. Először inas voltam egy kovácsnál, de elza­vart. Megpofozott — és én visszaütöttem. — A kéziszerszámgy árban kezdetben segédmunkásként dolgoztam — fűzi tovább a szavakat —, dé még az első évben felszabadultam, s ko­vácsvizsgát tettem. Nagyon szeretem a szakmámat, szí­vem szerint ma is kovácsol­nék. Kiváló érzés az, amikor az ember figyeli, amint az alaktalan test, a rideg fémda­rab formát ölt. Aztán 1969-ben megbetegedtem, s az orvos el­tiltott a szakmától, nem lehe­tek kovács többé. A műhelytől azonban nem váltam meg. Gépbeállftókónt dolgozom. Ismeri a masinákat. Egy pillantást vet a 150—250 ton­nás légkalapácsokra, s azon­nal megmondja, hol a hiba. — A fiam is itt dolgozik az üzemben, tizenöt éve — teszi még hozzá. — A gyárban ta­nulta ki a szerszámkészítő szakmát, ma már csoportve­zető. Megelégedett ember va­gyok. . Férj és feleség A férfi, Cserfalvi Pál szak­avatott kézzel kezeli a 200 tonnás légkalapácsot, igazítja, forgatja alatta a fémet. Az asszony, Cserfalvi Pálné, gya­korlott mozdulatokkal adogat­ja az anyagot a férfi keze alá. A két embernek — férjnek és feleségnek — gépiesek a moz­dulataik, mintha az évek mú­lásával maguk is a masinák részeivé váltak volna. — Korábban a MÁV Hídépí­tő Vállalatánál dolgoztam — mondja a férfi. — A hidak szegecselése sem volt könnyű munka. A kéziszerszámgyár kovácsműhelyében 1964 óta dolgozom. Megszerettem az üzemet, a kollégákat. A város is hozzámnőtt — Baján születtem — veszi át a szót az asszony. — A vá­rosbeli textilgyárban dolgoz­tam, miként valamennyi csa­ládtagom. Ma már nem is tu­dom megmondani pontosan* miért jöttem el Bajáról. Szent­endrén azonban megtaláltam a számításomat. — Ez a szép város «^ .foly­tatja Cserfalvi Pál — sokat adott mindkettőnknek. Még 1968-ban házasodtunk össze a feleségemmel, aki 9 éve jött az üzembe. Azóta már szép és kényelmes otthonunk t van, a Felszabadulás lakótelepen. Két gyerekünk született, a fizeté­sünk is jó. Nem félünk a hol­naptól. Nyugodtan, kiegyensú­lyozottan élhetünk. A legrégebbiek közül Lassanként befejeződik a délelőttös műszak. Elcsende­sedik a gépzaj, csak a villany­kemencék villódzanak. Nyílá­saik előtt láncok függnek, melyeken — az előre hajló ar­cok megóvására — sűrű csep- pekben csurog le a víz. Mial- kich István lakatos is hazafe­lé készülődik. Azok közé a munkások közé tartozik, akik a legrégebben dolgoznak a kéziszerszámgyárban. — Tanoncként kezdtem a munkát itt 1940-ben — mond­ja. — Akkor még Stromma- yernak hívták a gyárunkat, nevét a tulajdonosáról kapta. Á tanoncok fő feladata a gé­pek olajozása, a takarítás, az üzem rendbentartása volt. Ha valamit elkészítettünk, azt a segédek elvették tőlünk, s a sajátjukéhoz rakták. Három évvel később felszabadultam, a magam ura lettem. Mia-lkich István megszeret­te a gyárat. A felszabadulás előtt is dolgozott itt, ezért fel tudta mérni azt a változást, amelyet az államosítás hozott, amikor végérvényesen a mun­kásoké lett a gyár. — Akikkel együtt kezdtem a munkát, ma már mind nyug­díjasok — egészíti ki a mon­dottakat. — Annak idején ke­rékpáron jártunk be az üzem­be. Megvártuk egymást az el­ágazásnál, s útközben elbeszél­gettünk a világ dolgairól. — Két felnőtt gyermekem van. Ök már inkább tanultak. A lányom képesített óvónő, a fiam a gödöllői egyetem ag­rárgépészeti szakára jár... ★ A Szentendre határiban csordogáló patak mentén mál­ladozó falú, kopott berendezé­sű épületek sorakoznak. A műhelyfalon még ott látható a vizikerék rajza, a szentend­rei kéziszerszámgyár emblé­mája. Hajdan a sebes vizű patak szolgáltatta az energiát. A krónika szerint Zimmer Já­nos vándor kovácslegény alapította az üzemet, melyben cipészek, kádárok, kőfaragók kéziszerszámai készültek. A több mint százéves gyár készítményei ma is kereset- , tek.. $5 bár korszerűsödik a technika, a vasas, a kovács, a femeket r, alakító; zés::; megmun­káló szakmák varázsa ugyan­úgy vonzza a munkásokat ide, mint régen. Szünetel a munka a határ­ban, megteltek a magtárak, régen befejeződött a .betaka­rítás a termelőszövetkezetek­ben. Ilyenkor mindig na­gyobb a szerepe a közös gaz­daságok melléküzemeinek, ahol számos — egyébként a mezőgazdaságban tevékeny­kedő — dolgozó kap munka- lehetőséget. A dunabogdányi Úttörő Termelőszövetkezet mellék­üzemeiben 290 ember dolgo­zik. A textil-, és* műbőr­üzemben 16 féle ipari védő­kesztyűt gyártanak a dolgo­Nagy a zsivaj a pilisszent­kereszti általános iskola ud­varán. A modern épület mö­gött — jó ötlettel — korcso­lyapályát alakítottak ki a ta­nárok segítségével a gyere­kek. Most kipirult arccal, csap- zottain kergetik saját készí­tésű ütőikkel a jégkorongot. Egyelőre korcsolya nélkül, mert még gyakorlatlanok. Az iskola előtti utca fáit hó fedi, amolyan vastag, jéggé ke­ményedéit dara. Vörös Október akció — Az utóbbi években nem­igen jutott ki nekünk a tél­ből — mondja Gerlai Péter, a pilisszentkereszti úttörő- csapat vezetője. — Igyek­szünk ezért minden lehetősé­get kihasználni, ami a téli örömökből nekünk jut. Ép­pen a téli úttörő-olimpiára készülődünk, amelynek a szín­helye Dobogókő lesz. Az úttörőcsapat eredmé­nyesen zárta a félévet, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak jegyében telt el. — Az egyik fő feladatunk az volt, hogy a pajtásokkal közösen elkészítsük az úttö­rőmozgalmi év munkatervét — szólal meg ismét a csa­patvezető. — Az első nagy rendezvényünknek, a Vörös október akció nevet adtuk. A helybeli művelődési ház­ban vetélkedőt rendeztünk a Szovjetunió 60 éve címmel. Nagy volt az érdeklődés, a résztvevőknek és a vendégek­nek különösen az előadóver­seny tetszett. Olyan irodal­mi alkotásokat, dalokat mu­tattak be a gyerekek, ame­lyek az októberi forradalom­hoz kapcsolódtak. A vetélke­dő után a nyertesek értékes díjakat kaptak. Az akciót ünnepélyes csa­patgyűléssel zárták. Az októ­beri forradalom évforduló­jára rendezett hálastafétá­ban — a Pilisszántóról hoz­zájuk eljuttatott vörös zász­lóval — Csobánkáig futot­tak a pajtások. Ezután Szent- ’ éftdrén koszorúzáson vettek részt. Az úttörőcsapat pajtásait ismerik a környékbeliek. A zók. Az alapanyag egyharma- dát bőr- é6 textilgyárak hul­ladékaiból nyerik. Az egyik legnagyobb megrendelő az Óra- és Ékszeripari Vállalat, amely elsősorban a tetszetős kulcstartókat és pénztárcákat keresi. A részleg termelési ér­téke tavaly elérte a 15 millió forintot. A fémfeldolgozó üzemág nagyüzemi megrendelésre gyárt kötőelemeket. A csava­rok, a fémtermékek előállí­tása rendszerint nem kifize­tődő a nagyvállalatoknak és a gyáraknak. A közös gazdaság 8—10 éves szerződéseket köt ezért olyan üzemekkel, mint a Csepeli Szerszámgépgyár, a Könnyűfémmű, a MÁ- VAUT, az AFIT. A pontos szállítások és a megbízható termelés eredményeként 12 millió forintos árbevételt könyvelhetett el az üzem az elmúlt évben. Ugyancsak 12 millió forint volt az árbevétele 1977-ben a sokszorosító üzemnek, amely szitanyomással emblémákat, gépek használati utasításait és feliratait készíti. A műanyag részlegben cso­magoláshoz felhasználható fólia tasakokat, fröccsöntött bútorfogantyúkat, vállfákat, szappantartókat, műanyag do­bozokat gyártanak, s a terme­lési érték tavaly már 6 millió forint volt. Nemcsak a községben, ha­nem Pest megyében is isme­rik az Úttörő Termelőszövet­kezet rugójavító szolgán atá- sát: vontatók, pótkocsik, te­herautók javítását vállalják. Itt újítja fel teljes jármű- állományát a Pest megyei Mentőállomás is. gyerekek ott vannak vala­mennyi falubeli rendezvé­nyen, dalokkal, versekkel szó­rakoztatják a közönséget. Ösz- szel és tavasszal csoportosan járják a házakat, gyűjtik a hasznosítható papír-, rongy- és fémhulladékokat. — Bekapcsolódunk az Ed­zett ifjúságért mozgalomba is — mondja ismét Gerlai Péter. — Ennek egyik példá­ja a korcsolyapálya elkészí­tése. Szerveztünk téli túrát is a környező hegyekbe. A ma­gasabb helyeken még meg­maradt a hó, s így szánkó­versenyen mérhették össze az erejüket a gyerekek. Szaktárgyi vetélkedők előtt Az udvarról nevető és kiál­tozó gyerekek hangja hallat­szik be az irodába. Fáradha­tatlanul űzik a jégkorongot. Mikusik József nyolcadik osztályos tanuló az iskolai úttörőtanács tagja. Most a megbízatásáról beszél: — Legutóbbi összejövete­lünkön feladatainkról tanács­koztunk. Megbeszéltük, ho­gyan kapcsolódunk be a Szü­lőföld úttörő-expedícióba, melynek hazánk megismer­tetése a célja. Kiránduláso­kat és túrákat szervezünk. A falu szépítését, a kirándulók kedvelte helyek tisztán-rend- ben tartását már korábban is segítettek a pajtások. Ezt a munkát folytatjuk a jövő­ben. Az úttörőtanács ülésén szó volt még a fegyelemről. Szmetana Melinda hetedik osztályos tanuló, a tizenegy tagú Mazsola őrsben tevé­kenykedik. — A nyáron Abaligeten tíz­napos őrsvezetőképző tanfo­lyamon vettem részt. Sok öt­letet és ismeretet szereztem, amelyet mostani úttörőmun­kámban is hasznosítok. Az egyik másodikos osztályban vagyok őrsvezető — mondja. — Osztályunkban bekap­csolódtak a gyerekek a Te­remtsünk értéket úttörőak­cióba r—: teszi még hozzá. — Vasat, hasznosítható papírt és rongyhulladékot gyűjtöttünk. Az osztályban tevékenyke­dő őrsök között az elsők let­tünk. Gerlai Péter végül a kö­vetkező időszak tervedről be­szélt: —* Legsürgetőbb felada­tunk az úttörő-olimpiára ér­kező gyerekek elszállásolá­sa. Pilisszentkereszten lak­nak majd a pajtások, Innen indulnak naponta Dobogó­kőre, az olimpia si- és szán­kóversenyeire. A második fél­év — immár hagyományo­san — a szaktárgyi vetélke­dők ideje. Ilyenkor az úttö­rők- számot adnak ismere­teikről és tudásukról. Lassan sötétedik. Az udva­ron játszó gyerekek zsibon- gása nem csendesedik. Fárad­hatatlanul hódolnak a tél örömeinek. Vezetékes víz, klubkönyvtár Tovább fejlődik és gyarap. szik a Szentendrei-sziget leg­északibb községe, Kisoroszi, öt évvel ezelőtt kezdte el a Fővárosi Vízművek a kútépí­tési, a csatornázást a szige­ten. Tavaly ősszel felépült Kisorosziban egy hidroforház, s a Hősök terére, a Kossuth és a Széchenyi utcába eljutott az ivóvíz. Az idén ismét több utcában fektetik le a vízveze. téket. A falu másik nagy terve a klubkönyvtár bővítése. A mostani kölcsönzőhely zsú­folt, nemhogy az olvasásra, de még a könyvek kiválasztására is alig jut hely. Idén 200 ezer forintot fordít a községi könyv­tár korszerűsítésére a tanács, s — az előző évek kedvező tapasztalatai alapján — e munkában számítanak a kis­orosziak segítségére. Az oldalt írta: Virág Ferenc Foto: Halmágyi Péter Sej, jelzőtáblák­A KRESZ előírásai köz­tudottan minden gyalogos­ra és járművezetőre egyaránt érvényesek. Meg­szegésük komoly bonyodal­makkal — balesetveszély, anyagi kár — járhat, s ha a rend szigorú őrei némely autóvezetőt vagy gyalogost szabálytalankodáson kap­nak, a büntetés sem marad­hat el. Az útmutatást, a tiltást be kell tartani, ám, mit te­gyen az ember a volán mögött, s az átmentén, ha számára érthetetlen jelzé­sekre bukkan, vagy éppen táblát keres, de nem talál? Szentendrén a Visegrád felé vezető úton — nem sokkal a pilisszentlászlói letérő után — tiltó tábla fi­gyelmeztet : előzni tilos! Jogos a tiltás, hiszen kes­keny, beláthatatlan az út, nemcsak szezon idején, ha­nem máskor is sok ember sétál a Duna-parton. Odébb egyenesen vezet a Somogyi Bacsó part betonja Itt már enyhébb a tábla pa­rancsa. Jobboldalt a koráb­bi előzés feloldása látható. Az ember rögvest előzne is, ha úgy adódik. Csakhogy baloldalt egy újabb előzni tilos jelzés áll, egyvonalban a feloldóval, s a KRESZ szerint a tábla a jobb oldali utasítást ismétli meg, így ez is vonatkozik a Visegrád irányába utazóra. Mire az autós eldönti magában, melyik jelzésnek higgyen, réges rég elérte a város ha­tárát. Nézzünk csak egy másik variációt — útirányjelző tábláira! Pócsmegyerre egyetlen út vezet a sziget­monostori főútröl, mely 400—500 méterre halad el a falu mellett. Mit tegyen az, aki ismeretlen e tájé­kon és Pócsmegyert keresi. Jobb híján figyeli az irány- jelző táblát. Am, ha hinne neki, a falu helyett az el­lenkező irányban magasodó dombokat célozná meg, minthogy az irányjelző táb­la nem Pócsmegyer, hanem a lankák felé mutat. Azo­kat pedig a terepjáró sem mászna meg könnyen. Végül vessünk egy pil­lantást egy olyan falura, melynek vége van, ám kez­dete nincs. Tahitótfalu Su- rány felöli bejáratánál — legalábbis lakott terület kezdetét jelző tábla hiá­nyában — ez a helyzet. Szép fehér, pirossal áthú­zott tábla jelzi a végét, (baloldalt), az első házak és az utcán hancúrozó gye­rekek az elejét. Nos, a ve­zető rendszerint nem széle­sen kihajolva, s hátrafor­dulva fürkészi az ellentétes irányú forgalom jelzőtáb­láit, hanem több, kevesebb sikerrel megpróbál eliga­zodni a rá vonatkozók kö­zött. A jelzőtáblákat bizonyo­san azért állították föl az illetékesek, hogy azok könnyítsék a közlekedők dolgát. Jó volna azonban, ha ellenőriznék olykor, hogy a helyükön vannak-e, s illetéktelen kezek nem ferdítették -e el, vagy ron­gálták-e még őket! Flakonok a gazdaságból A tahitótfalu! Kék Duna Szakszövetkezet műanyag rész­legében készítik számos mosó- és tisztítószer dobozát. E rész­leg árbevétele az elmúlt évben mintegy 30 millió forint volt. Képünkön: a népszerű Bip-család lila flakonjai. Bozsán Péter felvétele Most a melléküzemeken a sor Ipari védőkesztyűk, kulcstartók, csavarok, műanyag termékek *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom