Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-11 / 9. szám

~ ifr w v/ciifaii 1978. JANUAR lí., SZERDA KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Tájak és lehetőségek AZ ÉSZAKI-TENGERTŐL NAGYMAROSIG Nádler István tárlata a Józsefvárosi Kiállítóteremben január 29-ig, Csikós Hona mű­vei a Ferencvárosi Pincetárla­ton január 25-ig tekinthetők meg. Henryk Baranowski ten- Scrész-feötő kiállítása a Len­gyel Kultúra Nagymező utcai kiállítótermében január végéig látható. Időszerű időnként szétnézni a főváros kamaratárliatain. Mindenképpen megszívlelendő dolgokat láthatunk ezúttal is. Tengerész és művész Henryk Baranowski a len­gyel haditengerészet tisztje, s közben 25 esztendő alatt több mint 1600 olajképet, akvarellt, grafikát, több ezer vázlatot készített az Északi-tengerről, halászokról, bárkákról, téli ki­kötőkről, Rigáról, Gdanskról, hajósokról. S ami lényeges; jók, érzékenyek e lapok, egy ember kettős hivatásának tü­körképei, aki állandó utazását belső felismeréssé növelte. Ügy lett festő, hogy maradék­talanul teljesítette tengerészi hivatását. A Lengyel Kultúra Nagymező utcai kiállítótermé­ben bemutatott művekből mi is azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy támogatnunk szüksé­ges azon kettős hivatású em­bereket, akik napi munkájuk mellett művészi álmokat dé­delgetnek — egyéni szorga­lom és a társadalom pártoló figyelme életművet eredmé­nyezhet. Vonalak és gondolatok Teljesen újszerű, amit Al- másy Aladár csinál. Egyéniség. Megszakadt rajzainak belső jelei egyúttal rejtvények; erős figyelemmel és odaadással megfejthetők. Kutató alkat. Képeiméi, vonaljáratai fur­csák. Ami jó — a címek ex­trem! tását rajzi gondolatok hi­telesítik. Finom vonalait szin­te leheli a papírra, s az időn­ként sűrűsödik, máskor leve­gőssé válik. Szemünk, amikor találkozik Almást ábráival — azonnal értelemmé is válik. mert a látás kevés műveinek átéléséhez; elengedheted ín a gondolkodás. Harmincéves, s grafikáit már Bécs. New York, Duisburg, Friderich Stadt és Hódmezővásárhely, Szentendre közönsége is láthatta. Ami nyugtalanít — az eszmei hiány. Fernand Léger hangoztatta: .,A modern ember egyre in­kább túlnyomóan mértani rendben él”. A környezetnek ez a változása a szemléletet is módosítja, ezért Lantos Ferenc, Kocsis Imre, Nádler István, Fájó János. Bak Imre festői kutatásai törvényszerűsk. Fá­bián László a meghívó szö­vegrészben utal is arra. hogy a ..festői látvány ontológiája" Nádler István esetében nem holt mértan, hanem geometriai képletekkel kifelezett' érzelmi azonosulás. S főkénben rend. tisztaság. Ezzel jelölhetjük meg művészetének habárait. Egvről nem szabad csuoán megfeled­keznünk, hogy az is téved, aki fittyet hány ezen törekvések­nek, az is, aki hegemonizálja. London és Nagymaros látványai Ködösek, sejtelmesek és fi­nomak a Ferencvárosi Pince­tárlaton látható festmények. Olyan hegyeket, folyót, hajna­li külvárost érzékelünk, melyet a belső csönd alaposságával alakított át Csikós Ilona fan­táziába. Szimbóluma a madár — lelkületének rebbent és rej­tett repülése. Ez a testében is testetlen madár száll a romok­ra, a nagymarosi kerítésre, a világ minden szögletére. Ez a madár madár, de csöndben suttogott asszonyi vágyakozás is. Hiányérzetünk ott támad, amikor e festői sóhajok olykor erőtlenek. Ahol nem. ott igazi képekkel találkozunk. Losonci Miklós Munkdsszülők gyermekeinek PÁLYÁZAT DIÁKOTTHONI FELVÉTELRE ITT ALKOTÁSOK SZÜLETTEK Ami őrzésre való Az ember néha sétál az úton, mert várnia kell valakire, s jobb híján be-bebámul a kerí­téseken, a télbe burkolódzott házakat szemléli, füstölgő ké­ményeiket, zárt ablakaikat. Az­tán megáll egy ismerős kapu előtt: túl a kerítés olyan min­den, mintha tündértanya vol­na. Hangulat és mámor Rózsahegyi Kálmán, aki ak­kor még a kislegényt játszot­ta a Sári bíróban, vitte ki elő­ször Móricz Zsigmondot Le­ányfalura. Első látásra sze­relmes lett a tájba, s még az­nap felkereste Langer bácsit, a helyi telekközvetítőt. Am hiába járták a falut, az egyik mutatott parcella sem tetszett. Már-már indult volna Pestre, csalódottan, amikor véletle­nül meglátott egy hatalmas diófát valamelyik kertben. Beleszeretett a diófába is, s néhány • nap múlva megvá­sárolta a kertet, ami neki so­hasem termett szőlőt, csak hangulatot. Sohase úgy válo­gatta meg kerti munkásait, hogy azok jó dolgosak legye­nek. hanem, hogy jó beszé­desek. ízes történeteiket pa­pírra vetette: tárcák és novel­lák, regények és cikkek szület­tek belőle. Itt kezdte el írni a Boldog embert. Egyetlen hét alatt hetvennégy oldallal ké­szült el. A tél csendjében A ház, amely emlékházzá nemesedett, ilyenkor télen, néptelen. Csak tavasztól őszig — akkor is szűkre szabott idő­ben — lépheti át kapuját az, aki adózni kíván Móricz Zsig- mond emlékének. És a többi ház kapuját? — támad a gondolat. Hány olyan ház áll még szűkebb pátriánk­ban, amelynek falai között Írók, költők éltek, alkottak vagy éppen csak megpihenni bújtak akár csak napra is a világ elől? Tudjuk-e egyál­talán, hányán járták a ma­gyar irodalom nagyjai közül Pest megye útjait, vagy éppen éltek, sőt, élnek itt e tájon? Ha azt mondom, félszáznál is többen éltek, élnek itt, nem pontos a szám. De ki, mit tud róluk? Leányfalun úgy maradt meg Móricz Zsigmond szobája, ahogyan benne élt, alkotott. Nagykőrös Arany Já­nos emlékét őrzi, ápolja egy csöppnyi emlékmúzeumban. Csuka Zoltán pedig könyvtá­rat alapított Erdligeten, abban gyűjtötte össze költői-műfor­dítói életművét, irodalmi le­velezését. Ez minden, amivel büszkélkedhetünk. Pedig en­nél sokkal, de sokkal gazda­gabbak vagyunk. Tudják-e még? Petőfi három évig volt az aszódi iskola tanulója. Itt szü­letett a Búcsúzás 1838-ik évben című verse. Dömsödön, ahol egy időben szülei laktak, több­ször is megfordult. Gödöllőn három hetet töltött 1843. au­gusztusában. Itt lobbant vi­szonzatlan szerelemre a szép Mednyánszky Berta iránt, s ennek az érzelemnek köszön­hetjük a Szerelem gyöngyei cí­mű versciklust. A nagykőrösi Kutyakaparó csárdát versben örökítette meg. Megfordult Pécelcn, két karácsonyi szün­időt töltött Pencen, megmász- ta a Pomáz melletti Kőhegyet Vahot Imre társaságában és Vácott, szülei házában írta Anyám tyúkja című költemé­nyét. De idézhetjük a korábbi szá­zadokat is. Vajon hányán tud­ják ma már Vácott, hogy Bro- darics István történetíró a város püspöke volt, s itt is halt meg 1539-ben? Az a Broda- rics István, aki szemtanúja és részese volt a mohácsi csa­tának, s erről szóló beszámo­lója — Igaz leírás a magya­roknak törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról — fontos tör­ténelmi forrásmunkánk. És ki tud arról Dömsödön, hogy hí­res vásárainak egyikén^ 1594- ben, rajtaütöttek az egri vég­vár rosszul fizetett vitézei, s a vásárütő csapat vezetője a legnagyobb magyar költők egyike, Balassi Bálint volt. A MESÉVÉ LÉNYEGÜLT VALÓSÁG Történetek és történelmek Történet... Mit is jelent ez a szó? Történet, ami történik, és történet, ami róla szól, sőt, ami hozzá ha­sonlóról — a megtörténhetett vol­na vagy történetként előadott dol­gokról— szól: a mese is. Aligha le­het ugyanis elválasztani kezdetben a ténylegesen megtörténtek történe­tét a mesetörténetektől vagy a tör­téneten belül a valóst a képzelttől. Ezért nem lehetett kritérium a ma­ga korában, hogy az időszámításunk kezdete körül élt Titus Livius, a Róma életét a város alapításától el­beszélő könyvekben történetíró, tör. ténész volt, avagy szépíró, irodal­már? A kérdést egy antik prózaírók műveiből válogatott, most megje­lent antológia egyik jegyzete kelti fel az olvasóban. • A nősténykentaur E könyvet A nősténykentaur cím­mel az Európa adta ki, s a görög Hérodotosztól kezdve az ötödik szá­zadi, ismeretlen szerzőtől származó latin szerelmesregényig: a kései la­tin írónak, Apuleiusnak elsősorban erotikus híre miatt sok-sok kiadást megért (de erotikájával egyenértékű mesemondói erényekkel bíró), ma is népszerű Metamorpohoseséig — köz­ismerten Az aranyszamárig —, va­lamint Apollonius tyrusi király tör. ténetéig igen bő, változatos, egészé­ben remek kóstolót ad az ókori pró­zából. Olvashatjuk Aiszóposz (közismer­tén: Aezopus) számos állati példa­beszédét és más példázatos történe­tét, Platóntól Szókratész védőbeszé­dét, Szicíliai Diodórosznak, Senecá- nak, Pliniusnak, Plutarckhosznak Lukianosznak és másoknak a művé­szetekre vonatkozó megjegyzéseit, le­írásait. Ezek sorában található a kö­tetnek címet adó történet is Lukia- nosztól: A nősténykentaur, mely Ze- uocisznak, a festőnek a csalódását mondja el. A festő, korábban a leg­kiválóbb, egy nőstény kentaurt fes­tett. Ezt írja le a történet, s részlete­sen méltatja művészi erényeit. Majd elmondja, hogy amikor a festő kiál­lította, a közönség meglepetve fel­kiáltott, de nem a művészi tökély mián, hanem pusztán az ötlet — ken­taur mint nőstény, ráadásul épp ki­csinyeit szoptatva! — szokatlan vol­táért. Ezért Zeuxisz le is takartatja s elviteti a képet mondván, „ezek mű­vészetünkben csak az anyagot dicsé­rik, arra pedig, ami a dicséret igazi oka lehet, hogy szépen és művészien van-e megalkotva, nem sok figyel­met fordítanak, hanem a téma új­donsága homályba borítja a kidolgo­zás gondosságát”. Folytatva a sort: a már említett Livius mellett a rómaiak közül még Petronius Arbiter, Tacitus, Sueto­nius szemelvényeit olvashatjuk egye­bek között Róma égéséről Nero ko­rában. De nemcsak s nem is elsősor­ban a történet valódisága az érde­kes! Tacitus történetíró volt, de most itt mégis azt élvezzük írásában, ahogy megjeleníti a tűzvészt vagy a Nero elleni összeesküvést s főként a császár bosszúját. (Persze fordítva is igaz: Petronius története például Trimalchio lakomájáról nemcsak s tán nem is elsősorban mint történet, mint mese érdekes, hahem mint a korabeli római élet hiteles megjele­nítése. Más eset az ephesusi özvegy története, amelyben nem a valóság­elemeken a hangsúly, hanem a tör­ténet morbid groteszkségén, különös­ségén — a mesén, s nem utolsósor­ban a poénon.) Ami Tacitusnak erénye, Livius gyöngéje. Mégis, ha Livius „hiteles­ségét a modern természettudomány alanosan megtépázta” is, történetíró volt. mert mi a történetíró célja? Nem pusztán a megörökítés, hanem a továbbadás is Az. hogy amit meg­örökít; arról példát, útbaigazítást adjon az utókornak S Livius sem akart mást: elbeszélni a régi ró­maiak hősi példáiét, hatni a történe­lemmel. Csakhogy ami akkor hősi példaként hatott ma esettea kissé komikusán. Azt hiszem, ettől nem lesz érdekesebb elbeszélőként sem Livius, de érdekes marad, mint kora dokumentuma. Az Ezeregyéjszaka Ha az előző könyv kapcsán a tör­ténet szónak inkább a múltban megesett dolgokra utaló jelentését használjuk (jóllehet a könyv ismer­tetett tartalma legalább annyi „szto- ri”-ként értett történetet is ígér), a most következő könyv szinte csak ez utóbbi, mesei fogalom alá illik, már címe szerint is. Az Ezeregyéjszaka meséiről van szó, melyet ezúttal — a magyar—román közös könyvkiadás keretében — a bukaresti Kriterion adott ki Honti Rezsőnek az eredeti arab szövegből készült fordításában és jegyzeteivel (a verseket Vajkay Lajos fordításában közölve) az Euró­pa 1974. évi kiadása nyomán. Ter­mészetesen ezeknek a meséknek is van történeti háttere, az azonban alig-alig tapintható ki. Sok-sok át­tételen át érlelődtek, vonatkoztatód- tak el a valóságtól, míg elnyerték ma is ismert alakjukat. A legvalószínűbb nézet szerint a visszafelé az időben tovább már ne­hezen gombolyítható történeteket a középkor perzsa irodalmából fordí­tották arabra a VIII. században. Ott újabb változataik alakultak ki, ké­sőbb arab mesék is csatlakoztak hoz­zájuk, együtt érlelődve kerültek újabb gyűjteményekbe, egyiptomi elemekkel is bővülve, s tán a XII. századtól nevezhették körüket az Ezeregyéjszaka meséinek, de végle­ges változatuk csak 3—4 száz évo alakult ki. Ki ne ismerné Ali Baba és a negyven rabló vagy Aladdin és bű­vös lámpa históriáját? — így kezd­hettük volna az ismertetést szokvá­nyosán. De őszintén: ki ismeri való­jában őket? Valljuk be: jórészt gyermekkori emlékekből, gyermek­változatok, átírások s szóbeszéd, hal­lomás útján vésődtek belénk úgy, mint közismert fogalmak, de igazán keveset tudunk róluk, nem ismerjük történeteik részleteit, fordulatait, szellemét, nem is szólva a többi tör­ténetről. Szindbád is közismert — de csak a neve, s legföljebb (mióta fil­men is megjelent) Krúdy Szindbádia Vagy akár Füst Milán hajóskapitá­nya a Feleségem történetében. De az Ezeregyéjszaka tengerjáró Szindbád­jának utasai kevésbé! És a számos mese az asszonyok végtelen ravasz­ságáról és csalfaságáról? (Bocsánat, nem én írom — az Ezeregyéjszaka mondja!). Vagy a teherhordó és a három lány meséi? A meggyilkolt lány vagy a három alma története? Harun ar-Rasid történetei, a keresz­tény sáfár, a zsidó orvos, a bagdadi borbély és a kis púpos meséi meg Abu Kir és Abu Szír? Indián és spanyol krónikák Ezzel szemben a történelem törté­nete és érdekes, kettős arcú doku­mentuma az a kötet, amit Így látták címmel adott ki az Európa Könyv­kiadó Benyhe János szerkesztésében s az ő és Boglár Lajos, Dörnbach Mária, Hargitai György, Scholz László, lapunk munkatársainak meg Szokoly Endrének fordításában. A kötet szemelvényeit Salvador Bueno és Miguel León-Portilla vá­logatta és kötötte össze tanulmá­nyaival egy sok szemszögből az Amerika meghódításáról és az in­kák történetéről körképet adó doku­mentumfüzérré. Ebben a legyőzőitek és a győztesek egyaránt megszólal­nak — a világ néhány nagy könyv­tárába vetődött s ott megőrzött kró­nikákból összeválogatott szövegré­szek indiánok és spanyolok szavait őrzik. Izgalmasan érdekes könyv. Kár, hogy nem mindig világos, mi a do­kumentum, mi a tanulmány, nem válnak külön szembetűnően. A ta­nulmányok sok mindent szűksza­vúan kommentálnak, s így a dél­amerikai hódítások és az indiánok világában nem tájékozott érdeklődő­nek magyarázatuk nem mindig ért­hető. Ez a téma, ez a megközelítés — a számos kódexből válogatott szemel­vények bemutatása — egyébként megérdemelte volna a kódexek re­mek képi anyagának szemelvényes bemutatását is. Nem egy színes kép többet mondana a mai embernek a szövegnél, szinte jobban megmagya­rázná az indiánok egykori életét, műveltségét a tanulmányokat kiegé­szítve. Így nem emelkednek ki, nem érvényesülnek lehetőségük szerint a történelem termelte történetek, e különleges dokumentumok. Minden­nek ellenére még így is érdekes, tör­ténelmi olvasókönyvet kaptunk. N. F, S ki tudja azt, hogy 1794— 95-ben Vácott adta ki Kármán József Uránia című folyóira tát, amelynek második és har­madik száma közölte Pilisei: írt művét, a Fanni hagyomá­nyait? És szintén az ezerhét­százas évek krónikájához tar tozik: a testőríró Bessenye György és Kazinczy Feren többször volt vendége Bugy község egy irodalomkedvel lakójának. Beleznay tábor noknak. És az sem köztudot: hogy Kazinczy Ferenc Péce- len. Szemere Pál otthonába" írta meg beszámolóját pan­nonhalmi útjáról és Kerepzscr. értesült arról, hogy a Marti novics-összeesküvésben valc részvétellel vádolják. E ugyancsak itt, Szemere pácéi házában írta meg Kölesei Ferenc a nyelvújítás egyik har cos vitairatát, a Felelet a Mon- dolatra-t. Az elmúlt század És a XIX. század is gazdag az irodalmi emlékekben. Szent­endrén született, éppen száz­ötven esztendeje a szerb rea­lista regény egyik képviselő­je, Jakov Ignjatovic, Ceglé­den pedig Tömörkényi István Jókai Mór Piliscsabán kötőt! házasságot Laborfalvi Rózá­val és többször volt vendége a Nagykőrösön tanárkodé Arany Jánosnak olyan írók- költők társaságában, min: Tompa Mihály, Gyulai* Pál, Kemény Zsigmond és Told} Ferenc. Az a Toldy Ferenc. akit nyolcesztendős korában Ceglédre küldtek magyar szól tanulni, s aki itt kezdte meg gimnáziumi tanulmányait is Fáy András Gombán töltötte gyermekéveit, Veresegyházon választották a pesti járás szol­gabírójává, fóti szőlőjében pedig gyakori vendég volt Vö­rösmarty Mihály. Foton talált menedéket Garay János, Há­ry János alakjának megte­remtője. Vácott végezte a gim­názium első hat osztályát Ma­dách Imre, Gyón pedig Achim Géza szülőfaluja volt, akit Gyónt Géza néven ismer az irodalom. Nagykőrös nemcsak otthont nyújtott a hírhedt ti- szaeszlári per védőjének, Eöt­vös Károly írónak, de képvi­selőjévé is választotta. S az em­lékezés sorát ki mással is fe­jezhetnénk be, mint József At­tilával, aki Monoron járt pol­gári iskolába, majd később már ismert költőként, több­ször vett részt a gödi Fészek illegális találkozóin. A sor nem teljes. Miként nem lehet teljes azok számba­vétele sem, akiktől az elmúlt években búcsúztunk: Aprily Lajos Visegrádon, Fekete La­jos Erden, Falu Tamás Öcsár élt, s alkotott hosszú évtizc deken át. Költői munkásságé' mellett sokat tettek szűkét' pátriájukért, emlékük mégis gyorsan fakul, csak műveik­ben élnek tovább. Otthont váró emlékei S ahogy gazdag irodalmi múltunk, gazdag jelenünk is. Leányfalun ma egész kis író­kolónia él: Fábián Zoltán, Sze- berényi Lehel, Szentiványi Kálmán, s itt tölti az év Je­lentős részét Garay Gábor, Ka­rinthy Ferenc, Móricz Virág, E tájhoz kapcsolódik Szent­endrén Szakonyi Károly, a szi­geten Puszta Sándor, Visegrá­don Cseres Tibor. Baranyi Fe­renc Pilisen született, Mono­ron. Cegléden járt iskolába, és élt Vecsésen is. Csuka Zol­tán majd fél évszázada tele­pedett meg Erdligeten. Ez a felsorolás sem teljes. Az a furcsa gondolatom tá­madt: mi lenne, ha találni tud­nánk valahol a megyében egv olyan házat vagy néhány szo­bát, ahol — a képzőművészei otthonához hasonlóan — ősz-, szegyűjthetnénk megyénk múltjának, jelenének gazdag irodalmi emlékeit, s közkincs- csé tehetnénk azokat? Ahol a látogató átfogó képet kap­hatna arról, ki mindenki élt. alkotott, él és alkot itt iro­dalmunk jeles képviselői kö- zíil. Segítene megőrizni mind­azt, ami őrzésre való. Prukner Pál I Az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem Apáczai Csere János gyakorló gimnáziuma pályázatot hirdet az 1978 79. tanévre, a megüresedő diákott­honi helyekre. Jelentkezhetnek azok a te­hetséges fiú és leány tanulók, akiknek szülei aktív fizikai J dolgozók, és akiknek körűimé- j nyei szükségessé teszik a óbb tanulási feltételek biztosivását. Felvételüket azok kérhetik, akik jelenleg az általános is­kola 8. osztályát végzik, és ta­nulmányaikat a gimnázium­ban, majd felsőfokú oktatási intézményekben kívánják folytatni. Felvétel szempontjá- j bői — a jó képesség mellett — ] előnyben részesülnek a sok- gyzrmekes családok gyermekei, továbbá azok, akiknek hely­ben vagy közelben nincs to­vábbtanulási lehetőség. A pályázók írásbeli és szóbe­li alkalmassági vizsgálaton vesznek részt, amelynek idő­pontjáról a tanulókat és isko­lájukat írásban értesítjük. A diákotthonba felvett ta­nulók az elhelyezésért és az étkezésért térítést nem fizet­nek. Tanulmányi eredményük­től függően ösztöndíjban, a rászorulók szociális segélyben részesülhetnek. A jelentkezés határideje: 1978. február 6. A pályázatokat az iskola cí­mére kell megküldeni: ELTE Apáczai Csere János gyakorló gimnázium, 1053. Budapest, Eötvös Lóránd u. 4—6. sz. Jelentkezni középiskolai to­vábbtanulási nyomtatványon lehet. Mellékelni kell a szülők írásbeli kérelmét (a diákott­honba való felvételre megfele­lő indokolással) és a két szülő hivatalos kereseti kimutaiásái.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom