Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-09 / 289. szám
12*2 J- T>^~ : • ..»**- *6 J «V rí--- - **'• . • . < AI >EST MF'GYf i I ÜÍDI A ptK 1 hon KIADA SA ■A rffti.».-A. ■ MM L VJ I L 1 | n iri l ja r ix \ U L\J 1M WK/rs IX 1 M L/ M IV. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM 1977. DECEMBER 9., PÉNTEK A központi irányelvek szerint Megváltozott leiadatok Fejlesztik a városi tüdőgondozót Egykoron magyar betegségként tartotta számon az orvostudomány a tbc-t. Hosszas küzdelem eredménye, hogy ma már nem fenyeget ez a betegség, s a jól felszerelt tüdőgondozó intézetekben egyre kevesebb tbc-ben szenvedőt tartanak nyilván, s még több gondot fordítlri-.tnak a különböző légzőszervi betegségekkel bajlódók gyógyítására is. Az elődök Gödöllőn a tüdőgondozó intézetben dr. Váradi Tamás főorvost az intézet jelenéről, s jövőjéről kérdezem, ő mégis a múltra emlékezik: — Ha munkánkról akarunk beszélni, szót kell ejtenünk azokról az elődökről, akiknek áldozatos tevékenysége egyáltalán lehetővé tette azt, hogy ma intézetünkben ilyen széles körű feladatot lássunk el. A felszabadulás előtt dr. Gál Béla, a város tisztiorvosa, dr. Makra László és dr. Bereute István szervezett segítség nélkül harcoltak a súlyos kór ellen, legtöbbször ingyen kezelték betegeiket, sok családnak adták meg az élet lehetőségét. 1946-ban került a városba dr; Csiszár Ferenc, aki asszisztensével óriási területen kísérelte meg a tbc gyógyítását. Napi 4—500 átvilágítást végeztek, 20—30 oldaltöltést, sok csapolást. 1955-ben épült a jelenlegi gondozó, s ez további fejlődést tett lehetővé. Könnyítette a munkát, hogy a volt aszódi járás betegeit a helyi tüdőgondozó intézet látta el. Üjabb jelentős állomást 1970 hozott. Ekkor került a gondozóba dr. Váradi Tamás, s ettől az időtől a központi irányelveknek megfelelően feladataik is megváltoztak. A nem tbc-s tüdőbetegségben szenvedők gondozása is mindennapi munkájukká lett. Átalakították az épületet, új műszereket vásároltak, a röntgenparkot fejlesztették, megteremtették a légzésfunkciós diagnosztikai vizsgálat lehetőségét. Jelenleg csaknem egymillió forint értékű műszerrel rendelkeznek, nemcsak röntgenfelvételeket, hanem a munkaképességet meghatározó légzésfunkciós vizsgálatokat is el tudnak végezni. Megvolt az alap arra, hogy a rendelőintézettől átvegyék a mellkasi átvilágítások, felvételek végzését is. Az integráció — Az integrációba hogyan illeszkedett be az intézet? — Még jóval az intézkedések előtt megvalósítottuk a tüdőgondozásban a teljes egységet. A területünkhöz tartozó községekben konziliánsi feladatokat látunk el. 1971 óta a Pest megyei Tanács Semmelweis kórháza tüdőosztályával szoros szakmai kapcsolatot tartottunk. Ez az együttműködés is segíti, hogy mintegy 85 ezer ember ellátását megfelelően végezhetjük. Műszereinkkel nyomon követhetjük bárki tüdejének funkcionális zavarait, a krónikusan károsodott betegeket kezelni is tudjuk. Nagy feladatot lát el az intézet, hiszen évente 8—rlO ezer ember fordul meg falai között, 50 ezer ernyőfényképet készítenek amelyek nyilvántartása, értékelése ugyancsak rájuk vár. Különböző célokra 10—12 ezer leletet adnak ki. Legfőbb céljuk, hogy idejében kiszűrjék a légzőszervi betegségben szenvedőket, rendszeres kezeléssel javítsák helyzetüket vagy legalább megállítsák a további károsodást. Azért sem könnyű a feladatuk, mert az országos adatokhoz hasonlóan a lakosság mintegy 5 százaléka szenved légzőszervi betegségben. Míg a tbc-s betegek száma jelentősen csökken, s nagy eredmény, hogy hét éve egyetlen 14 éven aluli tbc-s megbetegedés nem volt, addig emelkedett az asztmában és krónikus hörghurutban és egyéb légzőszervi betegséggel bajlódók száma. Problémáik sorában nehezen érthető jelenségeit is felvet a főorvos. Nevezetesen azt, hogy akadnak olyan fertőző, de gyógyítható betegek, akik nem hagyják magukat gondozni. Rendszerint alkoholisták, akik nem törődnek azzal, hogy családjukat is megfertőzhetik, s csak kényszerkezeléssel lehet fellépni ellenük. A közeljövő — A gyógyítás javítására milyen terveket dolgoztak ki az intézetben? — A közeljövőben, 1978-tól régi' álmunk valósul meg, egész napon át végezhetjük a betegek ellátását. Az intézet dolgozóinak létszáma is gyarapszik, január 1-től két orvos, két védőnő, nyolc asz- szisztens és a szűrőállomáson három asszisztens végzi majd a munkát. Ez a fejlődés lehetővé teszi, hogy az ernyőkép- szűréshez hasonlóan folyamatossá tegyük a komplex, tehát nemcsak a tüdőre vonatkozó szűréseket is. Ehhez némi beruházásra lenne szükségünk, elég nagy az intézet parkja, elfér rajta egy szűrő- állomás. Addig is, míg ez megvalósul, ha nem ideális körülmények között is, de megkíséreljük elvégezni ezt a munkát. A tbc-sek gondozásához hasonlóan szeretnénk megvalósítani az asztmás és krónikus hörghurutban szenvedők gondozását is. Munkájuk megszervezéséhez a legkorszerűbb eszközöket is igénybe veszik. A Központi Statisztikai Hivatal legújabb számítógépe az intézet dokumentációs rendszerének megteremtését, a körzeti orvosok és az intézetek tájékoztatásának módját dolgozza ki számukra. Tudományos munkát is végeznek. A fiatalkorú szívbetegek kiszűrésében és a légzés funkciós vizsgálatok módszereinek kidolgozásában is jelentős lépéseket tettek. A jól felszerelt intézetben lelkiismeretes munkatársak dolgoznak azért, hogy meggyógyítsák a hozzájük fordulókat, de munkájuk csak akkor lehet igazán eredményes, ha mi magunk is vigyázunk egészségünkre. Sajnálatos adat, hogy a járás általános iskoláiban a 7., 8. osztályos tanulóknak egynegyede rendszeres dohányos és hat százalékuk alkalomszerűen, de legalább egyszer rágyújtott már cigarettára. A körükben végzett felvilágosító munka is hozzájárulhat ahhoz, hogy az intézet az új rendszerben az eddiginél is sikeresebben vegye fel a harcot a légzőszervek betegségei ellen. Gáspár Mária Jegyzet Ha elromlik a felvonó Megtörténik kevésszer, vagy gyakrabban, hogy a sokemeletes lakóházak hűséges segítője, a lift elromlik. Mérhetetlen bosszúság amikor az ember meglátja, a lift nem működik feliratot, s kénytelen-kelletlen gyalog nekilát a lépcsőrengetegnek. Ha gyerekkocsival vagy izgő- mozgó aprósággal a kézben kell megtenni, a helyzet egyenesen katasztrofális. Így aztán érthető, a lakók azon vannak, ho°v az elromlott masina minél előbb segítse az otthonukba jutást. Vagy mégsem? Meglepő fordulattal záródó párbeszédnek voltam tanúja a minap. A bölcsőde átvevőjében az egyik anyuka odafordult a másikhoz és röviden tájékoztatta arról a sajnálatos eseményről, hogy a lift felmondta a szolgálatot. A megszólított arcán átsuhant a bosszúság árnyéka, majd így válaszolt: — Ne haragudjon, én ma nem tudok szólni, de kérem, tegye meg. hogy értesíti a házkezelőséget. biztos-m gyorsan intézkednek. Ingerülten csattan a válasz: — Nem megyek én sehová se, inkább gyalogolok kilenc emeletet! Csak nem képzeli, hogy szólok! Ezek után aligha csodálkozhatunk. ha az új lakótelepeken egyre kevésbé érzik jól magukat a lakók, hogy nem alakul ki a közös célért, egymásért tenni kész közösség, az együttműködés. G. M. Bérletsorozat Meseszínház és Zenélő kastély A Meseszínház bérletsorozat következő előadását december 11-én, 10 órakor a városi-járási Petőfi művelődési házban nézhetik meg a gyerekek. Száncsengő címmel Kertész Lilla és Prokópiusz Imre mutatja be műsorát az ifjú nézőknek. Ugyancsak december 11-én, 17 órakor kerül sor a Zenélő kastély bérletsorozat újabb előadására. Népszerű fúvós kamarazene címmel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói adnak műsort a zenekedvelőknek, a kiadott programtól eltérően, nem a kastélyban, hanem a művelődési házban. Százhárom százalékra teljesítette háromnegyedévi tervét a Ganz Műszer Művek Gödöllői Árammérőgyára. A gyár erdőkertesi üzemében két- és háromfázisú árammérőkbe nyolcvanféle alkatrészt gyártanak. Jobboldali képünkön: Rideg Béláné naponta négyezer elő- szegecselt vasmagot sajtol. Alsó felvételünkön: Pető Ferencné, Molnár Jánosné, Hamar Józsefné és Kökény Istvánné szegecseli és méri a vasmagot. Barcza Zsolt felvételei A VONZÁSKÖRZETBEN Kulturális központok együttműködése Sok szó esik mostanában a főváros agglomerációs övezetébe tartozó ‘Községek közművelődésének helyzetéről. Nehéz megialiáflmi azt a formát, amellyel a/z ingázók általános műveltségének gyarapítását elérhetik. Balogh Lajostól, a Pataky István Művelődési Központ igazgatójától a közelmúltban arról kaptunk tájékoztatást, hogy szocialista kulturális együttműködési szerződést kötöttek a nagykátad, a gyöm- rői, a gödöllői és a monori kulturális közipontokkal. Az együttműködés során több közös rendezvényt bonyolítottak le ezekben a művelődési központokban. A szervezéshez, a költségek biztosításához a Pataky Művelődési Központ nagy segítséget nyújtott. Legközelebbi közös programjuk december 16-án, délután 5 órakor lesz a nagykátai Bartók Béla Művelődési Központban. A Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett ének-, zene- és tánckara mutatja be Űj, virágos ifjúsággal címen műsorát, amelyet Ady Endre születésének 100. évfordulója tiszteletére állítottak össze. Alkalom bizonyításra Növendékhangverseny Ma, december 9-én, este fél hatkor rendezik meg a gödöllői zeneiskolában a tanulók első félévi hangversenyét. A növendékek többek között Bartók, Haydn, Scarlatti Mozart, Schubert, Mendelssohn, Csajkovszkij műveit tolmácsolják majd a legkülönbözőbb hangszereken. A hangverseny jó alkalom arra, hogy a zeneiskola diákjai számot adjanak az elmúlt fél évben végzett munkájuk ról, zenei tudásuk gyarapodásáról. Naponta négyezer vasmag Télen: játékvezetői tanfolyam A szövetségi napon, kedden este, már csak Miklós János, Molnár András, Szántai Béla és Surman István, a különböző bizottságok vezetői és tagjai találkoztak. De a kis létszám nem a bajnokság őszi idényének befejezésével, hanem egy apró hiányossággal függött össze: a 19. számú hivatalos közlönyt későn kapták kézhez az érintettek, s ezért nem jöttek el többen a szokásos megbeszélésre. Pedig a szövetség vezetői ezen a napon szerették volna feltenni a pontot azi-re, s lezárni az elmúlt hónapok versenyeit. A kis létszám ellenére születtek olyan döntések, amelyeket érdemes ismertetni a sportbarátokkal. Így például jó tudni, hogy jövőre, a tavaszi idény első mérkőzésein a játékvezetők — mint ahogy régebben — magukkal viszik a mérkőzések után a kiállított játékosok igazolását, s ezzel megszűnik az őszi szezonban tapasztalt zűrzavaros állapot. Nem fordulhat elő, hogy igazolás hiányában a fegyelmi bizottság döntésképtelen legyen. Legutóbb például Tamás Ottónak, a sza- daiak kiállított játékosának ügyében nem születhetett határozat, pedig a vétkes játékos eljött a bizottság elé, de csapata intézője nem. s így, igazolás hiányában felfüggesztették az ügyet. A rend helyreállítását, a pályák sportszerű légkörének megteremtését szolgálja az az intézkedés, hogy a tavaszi mérkőzések előtt, a főrendező társaságában, tíz, karszalagos rendezőnek kell jelentkezni a játékvezetőknél. Gyakran előfordult ugyanis eddig, hogy még a Rendfenntartók névsora sem állt rendelkezésre, s amikor szükség lett volna rájuk, senki sem találta őket. Ismét lehet jelentkezni játékvezetői tanfolyamra. A labdarúgószövetség és a sportfelügyelőség kurzusára személyesen, vagy írásban adhatják be kérelmüket a pályázók. január 15-ig. A tanfolyam január 24-én kezdődik és március 7-ig tart. Ezután a hallgatók vizsgát tesznek, s a március 19-én induló bajnokságban már fújhatják a sípot, lengethetik a zászlót. A szövetségi napon fegyelmi határozatot is hoztak. Bazán Istvánt, a Hévízgyörk játékosát két bajnoki mérkőzésről eltiltották, így legközelebb március 28-án játszhat csak. Nem született még döntés Deme Zoltán és Tamás Ottó (Szada), Kaján János (Vácszentlászló), Juhász Ferenc (Isaszeg), Hajzer József (Mogyoród), Pupek István és Faludi Lajos (Nagy- tarcsa), Dorner György (Kar- tal II.), Kmett Lajos (Hévízgyörk) és Kótai László (Túra) fegyelmi ügyében. A tavaszi fordulók sorsolását még ebben a hónapban elkészítik az illetékesek és megküldik az egyesületeknek. Cs. J. Mogyoródi szőlőhegyen Dézsmálták törökök, császáriak A községi borászat múltjáról re később, 1767-ben a földesúrral kötöttek szerződést. A szabad borkiméréssel egyébként egy évszázad múlva, az líJ70-es években is találkozunk. Módosabb borosgazdák főbírói engedéllyel palackban, butéliában adtaik el boraikat, közvetlenül a pincéjükből. Ez volt a híres bu- gyellázás, a falu borivóinak egyik vasárnapi szórakozása. De jutott a mogyoródi borból Pest piacaira is, a század- forduló előtti évtizedekben. Kemény, állandó és korával együtt finomkodó bornak említi egy korabeli feljegyzés. Ez idő tájt a falu 130—200 holidnyi szőlője hazai fajtából állt, zömében mézesfehérből, dinkából, majd később eksztrajból. A nagyüzemi szőlőtermelés 1960 után a termelőszövetkezet által telepített 120 holdon indult meg, az Erdőmö- ge-dűlőben. Ma már korszerű szőlőtelepítés, megfelelő, sor-, illetve tőtávolság. új művelési mód, repülőgépes vagy helikopteres permetezés, gépi talajművelés jellemzi a gazdálkodást. Elkülönített szőlőfajták, külön a bor-, külön a csemegeszőlő. A borkezelés szakszerű, eredményé kanós: sohasem terem annyi, ami el ne fogyna. Farkas György Egerben, a váci püspök megbízottjának. Abban az évben gyenge termése volt a falunak, alig több, mint 3 hektó és azon is osztozni kellett a törökkel. A török uralom felszámolásának éveiben, 1686 és 1969 között a falu szőlője kipusztult. mert a lakosság elbúj- dosott, elszéledt. Később újra megindult a szőlőültetés is, s a termést most már nem a török, hanem a császári zsoldosok dézsmálták, különösen Rákóczi szabadságharcának leverése után. A nemes vármegyéhez írt panasz tanúsága szerint a faluba beszálláson sárga regiment két kompániája 1711-ben több mint négy hektó bort ivott meg fizetet- lenül. A mostoha körülmények ellenére a falu szőlőterülete gyarapodott és 1770-ben már 29 holdat tett ki. A legjobb termés 1760-ban volt. 141 hektó. amelynek egy részét helyben mérték ki, Szent Mihály és Szent György naoia között. A szabad borkimérésa Rusamal-dűlőben évek óta igen nagy szakértelemmel művelik szőlőiket, de újabban elhanyagolják azt. Ez viszont a jobbágyság szolgasorsával függött össze, hiszen még tíz év sem telt el Dózsa parasztháborújának leverése óta. A mogyoródiak azonban végleg sohasem hagytak fel a szőlőműveléssel. még a legválságosabb időkben sem, amikor a török volt a földesúr. 1545- ben a falunak mindössze négy hektó bora termett, de 1562- ben már több mint tizenhat. A négyszeresére emelkedett bortermés megnövekedett szőlő- területre mutat, amit nyomon követett a török adóemelése is. 14-ről 60 aranyra. Jelentős összeg ez, ha számításba vesz- szük, hogy abban aiz időben egy ökör 6 aranyba került, a kivetett mustadó tíz ökör árának felelt meg. A török azonban nemcsak kivetette a mustadót, hanem minden vallási tilalom ellenére ivott is. Erről panaszkodik 1568-ban Győrfy Tamás mogyoródi bíró Nem a falu boráról szólunk elsősorban, amely közismerten jó zamat ú, kissé savanyítás, homoki bar, hanem a szőlőművelésről, amely minden időben —a nyitástól a fedésig — fárasztó testi munkát jelenített ezen a tájon is. Az első, 1291-ből származó feljegyzés szerint a falunak a mai Csíkvölgyi-dű'ő táján már szőlője volt. Amikor Thusmal, később Rasumaí-dűlőnek nevezték ezt a határrészt, amely már nevében is szőlőtelepítésre mutat. Régi nyelvhasználatunkban ugyanis a mai szó napos, déli fekvésű domboldalt jelentett, ahová szívesen ültettek szőlőt. A szőlőművelés munkáját pedig a középkorban nem a telkes íobbá- gyok, hanem a szőlőművesek végezték akik a falu különálló társadalmi rétevét alkották. A szőlőművelés folyamatossága nem szakadt meg a későbbi évszázadokban sem. amint ezt az 1523. évi határjárás! teevzőkönyv is bizonyítja. Eszerint a falu szőlőművesei
