Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

1977. DECEMBER 4.. VASARNAP Hagyományokat őrző zenekar A nemzetiségi muzsika dunaharaszti művelői TV-FIGYELO különbözik az E—5-ös úton Ady-iílésszak az Akadémián r Ady Endre születéséinek 100. évfordulója alkalmából de­cember 7 és 9 között tudomá­nyos ülésszakot tartanak a Magyar Tudományos Akadé­mián a nyelv- és irodalomtu­dományok osztályának, a filo­zófia- és történettudományok osztályának, valamint az Eöt­vös Lóránd Tudományegye­tem bölcsészettudományi ka­rának rendezésében. A tudományos tanácskozá­son elhangzó előadások Ady és a korabeli progresszív szel­lemi áramlatok kapcsólatát vizsgálják. Ady életművét ele­mezve feltárják a társadalmi haladásért folytatott küzdelem és a költő művészi fejlődése közötti összefüggéseket. Filozófusok és történészek ismertetik a költő munkássá­gával kapcsolatos újabb kuta­tásaik eredményeit. NEM LEHETNE-E okosab­ban nevelni? — teszi fel a kérdést a szülő. Talán fölidézi magában Lengyel József- egyik novellájának professzor hősét is, aki az egyetemi tanterembe lépve szigorúan körülnézett, amire, elképzelése szerint, az elsőéveseknél feltétlenül szük­ség volt. .... Az volt a vélemé­nye, hogy a diák inkább az első években válasszon más pályát. Amikor azonban a harmad- és negyedéveseknek adott elő, már nem mutatott szigorúságot, itt már személyes ismerősök közt érezte magát ... akikben utódját kereste. Persze, az általános iskola, de még a Középiskola sem egye­tem. Az általánost el kell vé­gezni, nem lehet más pályát választani. Tanulásra, jellem­re, életre itt kapja a diák szin­te a legdöntőbb hatásokat. NEMCSAK TANÁRI, ha­nem emberi bölcsesség is kell ahhoz, hogy a gyerekekben a pedagógus utódját keresse. Könnyebb szólamokat ismétel­getni a jövő nemzedékről, sem­mint a mindennapi gyakorlat­ban eszerint élni. Aligha fér kétség ahhoz, hogy a jó nevelő vonzó és ható egyéniség is. De ha nincs elegendő pedagógus egyéniség az iskolában, kielé­gítő-e azzal vigasztalni magun­kat, hogy helyüket majd átve­szi a pedagógus közösség? S valójában van-e ilyesmi? Ugyan mikor nevezhető közös­ségnek a tanári kar? Ritka adomány, ha valaki nevelőnek születik, ha tudása, embersége, szenvedélye, mód­szere egyaránt példaképp vonzza a diákjait. Segíti-e az ilyen pedagógusok számának gyarapodását, ha mind több és több előírás, adminisztráció, sablon köti meg a tanár, a ne­velő kezét ? Túlterhelésről panaszkodni a diák esetében szinte divat már. A túlterhelést olykor szó szerint kell érteni: a tanköny­vek például, mondhatni osz­tódással szaporodnak. Egyet­len tárgyhoz néha kell egy alapkönyv, meg egy afféle ol­vasókönyv, aztán példatár, meg munkafüzet, s ha kettős a tárgy, mint például a nyelv és iroda­lom, vagy a matematika és geometria, könnyen előfordul­hat, hogy a diáknak mindig az összes könyvet magával kell vinnie, sosem lehet tudni, me­lyikre lesz szükség. Gyakran egyikre sincs. Mert a sok mindenféle között el­maradt az, hogy a diákkal meg­kedveltessék a tanulást, mi több: a tudást, hogy rákapjon a könyvre, az olvasásra. Az önkéntes továbbkíváncsisko- dásra, a búvárkodásra. Leda­rálni a leckét, jól-rosszul, a többi nem érdekes — ez a rosszul alkalmazott szigor gya. kori következménye, a szigoré és az adminisztratív értelem­ben felfogott nevelő munkáé is. ÉRDEMES LENNE például őszintén felülvizsgálni azt, hogy A sramli osztrák eredetű műfaj, de klasszikus értelem­ben vett sramlizenét ma már csak Ausztria egyes tájad.i, például Becsben, Tirolban játszanak. Első művelője, ze­neszerzője a múlt százsaid! oszt­rák zenész, bizonyos Schram­mel volt. Muzsikáján a szóra­koztató műfajba tartozó igé­nyes kávéházi kamarazenét értették. Hangszerei: két hege­dű, gombos harmonika és a stájer citera. Különleges profil — Amit a köztudat régi bécsi dalként ismer, azt ne­vezik ma sramlinak — mond­ja Hermann Antal, a dunaha­raszti Sraml együttes vezető­je. Igyekszünk különlegessé tenni profilunkat. A régi sram­lizene és a fúvós muzsika sa­játos ötvözetét játsszuk. A ze­nekar tagjai nagyrészt ama­tőrök, de mindegyiküknek van zenei végzettsége. Szakszo- fonosaink Weinber Pál és Ga- yerhosz Antal, a helyi Ezüst­bizonyos évfolyamokban nincs osztályzás, nincs bizonyítvány. Azért nincs, hogy így is letör­jön az osztályzatközpontúság, oldódjék a kalkulus túlértéke­lése, félelme. De valóban ez történik? Az érdemjegy túlér­tékelése talán onnét ered, hogy — kell, nem kell — a legtöbb­ször mégiscsak átlagszámítás­sal kalkulálják ki, összeadják a feleleteket, dolgozatok osz­tályzatát, beleszámítják a ne­tán büntetésül adott jegyeket, is, elosztják — kész a bizo­nyítvány. Pedig a jó pedagó­gus tudva tudja, hogy — mondjuk — négyes és négyes között mekkora a különbség. Például akkor, ha egyébként ötös tanuló, s ha egyébként hármas tanuló kapja. De ezt nem az érdemjegy tükrözi, ezt a jó tanár a fejében és a szí­vében tudja. önállóságra kellene nevel­ni a diákokat, önálló munkára. Már elkopott szinte annak idézgetése, hogy amit megta­lálni a könyvtárban, kár azzal a fejet tömni. S amit viszont — mint nélkülözhetetlen alap­tudást — mégiscsak a fejek­ben kell elraktározni, nem könnyebb-e kedvvel, s érte­lemmel? SOK SZÓ ESIK arról is, hogy az iskola csak a család­dal együttműködve érhet célt. De szó esik arról is, hogy a szülői ház elmulasztotta neve­lési feladatokat magára vállal­ja az iskola. Jól teszi? Aligha. Még ha tudná, sem pótolhat­ná azt, ami a szülői ház, a család dolga a nevelésben. Ám ha segíteni akar az iskola a szülőknek a nevelésben, miért oly felületesek, merevek, admi­nisztratívak gyakran a szülői értekezletek? Értekezletek! Olykor ítélethirdetések, pa­rancsosztások, ahelyett, hogy meghitt beszélgetések volná­nak! Már megint abban szi­gorú az iskola, amiben derűs­nek kellene lennie! S abban meg derűs, amiben szigorúbb lehetne, kivált önmagához: amikor például feladatokkal látja el a szülőket, amikor fél­megoldásokkal megelégszik, amikor iskolán, és nevelésen kívül, fölösleges feladatokkal, munkával, igénybevétellel sújtja a diákot és a szülőt. És ezt derűsen teszi, s elvárja, hogy azok is jókedvűen te­gyék. Abban mindenki egyetért, hogy valamit tenni kell a jö­vőben az iskola jobbítására. Eleget töprengünk-e azon. hogy mit, mi mindent kell tenni? S talán elsősorban arra a mér­legre kellene földobni minden problémát, fölismerést, tavas- latot, elkénzelést. hogy tágul-e a szakadék vakáció és tanév között, vagy éppen ellenkező­leg, elmosódik a határ a kettő között. Végképp elképzelhetet­len. hogy a gyerek annak is örüljön, ha iskolába jár, s ne csak annak, ha itt a vakáció? Zay László kalász Tsz hegesztői, zeneis­kolába jártak. Az e4ső trombi­tásunk Hárskúti Mátyás, a FÉG-gyár dolgozója, végzett szakmája szerint hangszerké­szítő. Az egyetlen profi: trom­bitásunk. Wurzinger András, a BM-zenekar tagja. Pousanon (fúvós hangszer) Oberfrank Antal, a Csepel Autógyár mintakészítője játszik, dobo­sunk, Kaltanecker Péter szin­tén mintakészítő. A gitárt Fonyó András, a Csepeli Vas- és Fémművek nyugdíjas dol­gozója pengeti. Én harmoni­kán játszom, az 1. számú du­naharaszti általános iskola ének-zene szakos tanára va­gyok. Farsangtól szilveszterig A zenekar ebben az összeté­telben 1972 áprilisában ala­kult — folytatja beszámolóját Hermann Antal. Külön-külön mindenki már korábban is mu­zsikált. Diós Agostonnénak, a József Attila Művelődési Ház vezetőjének felkérésére, a mű­velődési ház támogatásával, hoztuk létre az együttest. Ere­detileg fúvószenekarnak ter­veztek, a mi ötletünk volt, hogy összegyűjtsük és leje­gyezzük a dunaharaszti és So­roksár környékén ma is élő régi sváb dalokat. A repertoá­runk is ennek megfelelően alakult. Elsősorban hagyomá­nyos polkát, valcert, ländle- reket, foxtrottot játszunk. Eze­ket alkalmanként kiegészít­jük régi örökzöld dallamok­kal, slágerekkel, s természe­tesen, előadunk egy-két jelen­legi magyar és világslágert is Mindenki ismeri és kedveli dalainkat a környéken. Amikor felhangzik az Auf der Insel steht ein Baum (A szigeten áll egy fa), Mach dein Fenster auf (Nyisd ki az ablakod), Der Pepi und der kleiner Toni..'. (Pepi és kis Tóni), az egész közönség együtt énekéi ve­lünk. Ezeket a. dalokat 80— 100 éve játsszák ezen a vidé­ken, a nagyapámtól hallot­tam őket először. ötéves munkájuk során el­érték, hogy a községi rendez­vények nagyrészén, a kifeje­zetten beatbálok kivételével, ők játszanak. Mindhárom du­naharaszti iskolában hagyo­mánnyá vált az évente meg­rendezett szülők bálja. A nagy ünnepeken, a farsangi, húsvét előtti Anna-bálon, az augusz­tusi búcsún, a Kataliin-bálon, a szilveszteri mulatságokon szin­te elmaradhatatlanná vált a sramlizene. De föllépnek la­kodalmakon, alkalmi rendez­vényeken is, s a helyi Ezüstka­lász Tsz zárszámadó közgyű­lései után is ők húzzák a talp- alávalót. Az egész éves prog­ramból kiemelkedik a nemze­tiségi napon rendezett sváb bál. amelyen a járás nemze­tiségi együttesei, a német nyel­vet. tanuló általános iskolás csoportok is szerepelnek nép­tánccal, dalokkal, mondókák- kal, Országosan ismertek — A zenekar megalapozta országos hírnevét is — emié- Kezik tovább Hermann Antal. — A Magyar Rádió német szekcióvezetőjének felkérésére két éve a zenekar tíz számát rögzítették, amelyek azóta is állandóan szerepeinek a rádió népzenei adásai oan. Tavaly és az idén az országos sváb bá­lon, a Közgazdasági Egyete­men, illetve a Duna-Interkon- tinentáilban is mi játszottunk. A sraml népszerűségét min­dennél jobban igazolja, hogy a József Attila Művelődési Ház mindig zsúfolt rendezvé­nyeik alkalmával. A sváb bá­lok hangulata este 10-től reg­gel 4-ig egyfolytában a tető­ponton van. A nagy érdeklő­désre való tekintettel egy esz­tendeje minden hónap első vasárnapján sramliesteket tartanak, amelyeket rendszere­sen mintegy háromszáz em­ber látogat, örvendetes, hogy a legfiatalabb gieneráció tag­jai is eljárnak, rájönnek, hogy a kulturált, igényes, ré­gi szórakoztatózene nagyon szé­pen megfér az új muzsikával. A szeptemberi sramliesten például Soroksárról, Biator- bágyról, Taksonyból, Török­bálintról is jöttek vendégek. A legkisebbik is — Azt tartom legfontosabb­nak, hogy továbbra is ilyen népszerűek maradjunk éseny- nyire szeressen bennünket a közönség. Igazgatómmal, Csá­ki Illéssel közös tervünk, hogy megalakítsunk egy gye­rek-fúvószenekart, hogy to­vább őrizzék a magyar és a nemzetiségi zenekultúra ha­gyományait. Ehhez a felnőtt hivatásos zenekarok segítségét is kérjük: nagy hasznát ven­nénk a régi, kiselejtezett hang­Dabas. a térképen alig pár centi választja ed Dabast Örkénytől, és a valóságban is csak néhány fürge perc kell. hogy az egyik Pest megyei helységből a másikba kere­kezzünk — sőt, még a járási székhely útmenti csárdája is legalább olyan híres, mint amilyen a pénteki Tv-figye- lőnkben emlegetett Örkényi —, mégis egészen más a da- basi világ. Aki végignézte a Mi újság van? péntek esti adását, bi­zonyára igaznak fogadja el ezt az állítást. Miért s miben mutatta másnak Dabast Vértessy Sán­dor megint pergőre, elevenre sikerült hétköznapi króniká­ja? Elsősorban egy falun ritka ipar, a nyomdászat formálta át e korábban ugyancsak me­zőgazdasági jellegű táj arcu­latát. Az előfizető, aki már eddig is annyit hallott — valljuk be: furcsállva, csodál­kozva értesült — a dabasi nyomdáról, most végre szem­től szembe láthatta ezt az egyáltalán nem gyáracsiKa küllemű, okos és ügyes gé­pekkel jól fölszerelt üzemet. Azt pedig még inkább öröm­mel tapasztalhatta, hogy nemcsak a berendezések nagyszerűek — jó ott a gepeK kezelőinek a hangulata is. Fekete István, az. NDK-bői hazaszármazott művezető fo­galmazta meg, miért szeret­nivaló elfoglaltság a dabasi nyomdászkodás. Azért — hallhattuk —, mert a megszo­kott, kényelmes és gazdaságos falusi környezetben lehet kor­szerűen gépesített üzemi munkát találni. Ott a kedvelt lakhely közvetlen közelében, és nem egy-, két-, három­órányi ki-, bejárásnytra. Ezek után már aligha kell bizonygatni, hogy szeretik-e nyomdájukat a dabasiak. Sze­retik, nagyon széretik, elany- nyira, hogy nem is beosztott­jainak, nem is munkatársai - nak, hanem egyenesen szö­vetségeseinek hívhatja őket Földes György igazgató. Így is emlékezett meg róluk a2 adásban, és így dicsérte őket azért, hogy — hála szorgal­muknak, ügyességüknek — Magyarországon végre meg­szűnt a tankönyv- és a jegy­zethiány. Az előbbiből 160, az utóbbiból meg 200 félét nyomtattak, kötöttek az idén.,. De nemcsak a nyomdája miatt mutat más arcot Daban — az ott élők egy részének életformája, létfölfogása is tőle délebbre fekvő azomszea- község lakóiétól. Közelebb a főváros, , több a bejáró — hogyan is fogalmazzuk — nyitottabbak, szabadabban (szabadosabban?) élnek otí némelyek. Mindezt dr. Szabó Szilárdnak, a járásbíróság elnökének a szavaiból szűr­hettük le, aki a polgári perek nagy -nagy számáról panasz­kodott. Különösen a válási, a tartási, az apasági perek aktái sokasodnak. Néhány ke­reset benyújtásának viszont örülni is lehet, hiszen — ön­becsülésüket, önállóságukat bizonyítandó — az együtt­élésre méltatlan férjek ellen nyújtják be ezeket a meg­aláztatás, a tűrés ellen föllá­zadt asszonyok. A Fehér Akác tsz ügyes­bajos dolgai viszont már azt jeLzik: mégiscsak mezőgazda- sági tájon fekszik ez a vál­tozó arculatú település. Ka- kucsi Gabriella elnökasszonyt most leginkább a zöldség­program foglalkoztatja: ennek sikeréért tanácskozik, tárgyal, intézkedik, hogy ne kevesebb, de több gyökér, répa sitb. te­remjen mind a közös táblá­kon, mint a háztáji gazdasá­gokban. A termelési kedvvel — úgy tűnt — nincs is baj, annál inkább a felvásárlással, az értékesítéssel. Hatszáz va­gon gyökérre szerződtek le, de ebből száz vagon eladása még az ő gondjaikat szaporít­ja. No és a társközség, a közeli Hernád is e táj mezőgazdasá­gi jellegét erősíti, hiszen — oly étvágygerjesztőén mutat­ták a képek — ezerszámra hízik, majd válik igen kere­sett húsáruvá ott sokféle ál­lat. Még a kereslet és az áru­forgalom dolgaiban oly jára­tos riporter, Vértessy Sándor Is fölkapta a fejét, amikor megtudta: nem évente — ha­vonta bonyolít le 1,5—1,6 mil­liós forgalmat a hernádi tsz Budapesten, a Fehérvári úton működő húsboltja ... A dabasi krónikát — ezt a közhírré tenni, megszívlel­ni, követni, no és elgondol­kodni valókban oly gazdag fél órát — Ihászt József, a járási pártbizottság első titká­ra néhány rövid mondattal zárta le. Jól kell dolgozni, es akarni, akarni kell, hadd le­gyen még jobb híre ennek az amúgyis joggal dicsérhető nagyközségnek meg az egész, róla elnevezett járásnak. A Mi újság van? adásának nézői vele bólinthattak: így legyenl Akácz László szereknek. Pósa Zoltán Magasan röpül a páva „A népzene akkor él igazán és ak­kor élteti a népet, ha... átjárja egész életét, saját, bármilyen sze­rény, ösztönös zenei tevékenysége is abból táplálkozik, a munka közben felötlő dallamfoszlányok is mindab­ból erednek...” E kodályi szavak csendülnek visz- sza hétről hétre a televízió újabb röpülj páva műsoraiból. Rég fele­désbe merült népdalokat hallunk vi­szont, gyakran hetven-nyolcvan éves asszonyok és férfiak állnak a ka­merák elé, hogy újra felfedeztessék velünk értékes népzenei hagyomá­nyainkat. Tartalmas. nemegyszer maradandó élményt nyújtó esték' ezek, akárcsak azok a nyolc évvel ezelőttiek, amikor először röpült fel a páva, s indult el újabb zenebará­tokat toborzó útjára. Toborzó utat mondtam, mert ez szó szerint így is igaz. Hiszen az első vetélkedők befejezése után új népzenei mozgalom kezdődött. A Pest megyei Tápiószecsö példája nyomán pávakörök alakultak or­szágszerte, azzal a céllal, hogy ne hagyják újra feledésbe veszni a visszaidézett népdalkincset. Ezek a pávakörök még egy évti­zedes múltat sem tudhatnak ma­guk mögött, sikert mégis annál töb­bet. Ha csak a szűkebb pátriát néz­zük. nem egv pávakör, mint például a tápiószecsöi, a tököli, vagy éppen a nagytarcsai, már nemcsak e szű­kebb hazában, hanem a határokon túl is ismertté vált. ' Nem egészen nyolc esztendő alatt mintegy félszáz népdal-, illetve pá­vakor alakult csak Pest megyében. Ezek több. mint ezer dalost tömörí­tenék. Ezer embert, akik nemcsak éneklik a népdalokat, hanem gyűj­tik is, megmentve a feledéstől azo­kat, amelyeket ma már csak a na­gyon öreg emberek ismernek. És mindez spontánul kezdődött, egy szerencsés televízióműsor folytatá­saként, amatőrök körében, akik ad­dig legfeljebb önmaguk szórakoz­tatására énekeltek esténként oda­haza, vagy munka közben, oda- kinn a határban. Ma viszont már közösségeket alkotva, szakemberek irányításával készülnek műsoraik­ra s a dalokat tanulva sok minden másról is szó kerül a próbákon, ősz. szejöveteleken. Így tágítja látókörü­ket, gazdagítja a világról alkotott elképzeléseiket a szórakozást is je­lentő közös éneklés. Két esztendővel ezelőtt rendezték meg először a pávakörök országos minősítő versenyét. Akkor Pest megyéből huszonnégy együttes je­lent meg a szakemberekből álló zsűri előtt. A huszonnégyből öt ki­váló, hét pedig jó minősítést szer­zett, de a többi tizenkettő is megfe­lelt ezeken a nem is könnyű vizs­gákon. Hogy mit jelentett ez a mi­nősítés? Rangot, pontosabban azt, hogy két év óta országos találkozók­ra elsősorban a kiváló és a jó, or­szágos és nemzetközi fesztiválokra pedig a kiváló együttesek kaphat­nak meghívást. S azt is. hogy a rá­dió és televízió e minősítések figye­lembevételével készít felvételeket a pávakörökkel. Érdemes volt tehát részt venni az első minősítő erőpróbákon. Megér­te a fokozottabb felkészülést, a több gyakorlást, a kevesebb sza­badidőt. Megérte, már csak azért is, mert sok új barátság szövődött ezeken a hangversenyeken, s leg­alább ugyanannyi meghívás, fellé­pési lehetőség. Annak külön örülhettünk két esz­tendeje, hogy a részt vevő huszon­négy pávakör közül tiv nemzetiségi együttes volt, szlovák, délszláv vagy német. Ez is azt bizonyítja, hogy a megyénkben élő nemzetiségek minden támogatást megkapnak anyanyelvi kultúrájuk, népszokásaik ápolásához. Ez segítette hozzá őket ahhoz, hogy a magyar együttesek­hez hasonlóan gyűjtsék és tovább éltessék gazdag kulturális öröksé­gükből mindazt, ami megőrzésre ér­demes. Azóta még magasabbra röpült a páva Pest megyében. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a televízió — a most zajló vetélke­dő kapcsán — hat pávaműsort te­kintett meg Pest megyében. Ezek közül — várhatóan — kettő, a szlo­vák és a német nemzetiségi együt­tesek műsora kerül képernyőre, s mérkőzik meg más megyék csapa­taival. A résztvevőkről és műsoraikról — érthetően — most még nem kívá­nunk részletesen szólni. Hogyan si­kerültek — milliók döntik majd el rövidesen a képernyő előtt. Ezekben a napokban újabb nagy erőpróba előtt állnak a megye nép­dal- és pávakörei. Megkezdődtek a megyei minősítő hangversenyek, amelyekre ezúttal már huszonhat együttes nevezett. Az első nyolc csoport bemutatta műsorát Hévíz• györkön. Érden szintén nyolc, Tá- piószecsőn pedig tíz együttes ta­lálkozik rövidesen. Hogy melyik milyen minősítést kap, még nem dőlt ej. Csak annyi bizonyos, hogy a legjobbak ott lehetnek majd a jö­vőre sorra kerülő második országos minősítőn. Prukner Pál Derűs vagy szigorít iskola ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom