Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-01 / 282. szám
1977. DECEMBER 1., CSÜTÖRTÖK %Müm* Orgonamatuzsálem A Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének egyik nagy értékű darabját, a 150 éves faorgonát restaurálják. A Fővárosi Művészeti Kézműves Vállalat orgonamfihelyében nagy gonddal javítják és modern eljárással (oszcilloszkóppal) hangolják. Orvosetika — dabasi járási példákkal Több, mint a mundér becsülete Az orvos munkájának tárgya az ember. Ridegnek tűnik első hallásra ez a megfogalmazás. de nem úgy, ha folytatjuk: Akkor viszont az orvos munkaerkölcsén több múlik, mint például egy esztergályosén, állattenyésztőén, gépészmérnökén — esetleg emberélet. A hippokratészi eskü köti ma is az orvosokat... Feszültségek A szűkszavú jelentések előnye: lényegretörők. így van ez azzal a mindössze ötoldalas beszámolóval, amely a dabasi járás orvosetikai helyzetéről szól: „... a járásban az elmúlt másfél évben 3 fegyelmi eljárást indítottunk, egyet a munka törvénykönyvével össze nem egyeztethető magatartás, kettőt pedig az egészségügyi törvény megszegése miatt... egy bűnvádi feljelentés történt ...” „A beteg etikájának megteremtése, a vesztegetési kísérlet miatti eljárás még várat magára ...” A tények még beszédesebbek. A jelentés sorai arról árulkodnak, hogy néhol a betegellátás még meglévő hiányosságai, másutt esetleg a személyes acsarkodás szül feszültségeket orvos és orvos, beteg és orvos között. Az első gond hallatán azt mondhatnánk: de ez szervezés kérdése, mi köze a munkaerkölcshöz? Hiba lenne, ha így mondanánk, mert a rosszul szervezett munka az orvosi mundér, sőt az egészségügy becsét csökkenti. Sajátos az olyan orvosi magatartás is, amelynek eredményeként ugrásszerűen megnő egy-egy orvosi körzetben azoknak a száma, akik kérik: hadd cserélhessenek körzetet, egyben orvost is. Táppénzes gondok „A hatósági jogkörrel élés legmindennapibb fokmérője a terület táppénzes helyzete” — írja a beszámoló. S valóban, sokan sérelmezik: az orvosok túl liberálisan, néha .pedig haszonszerzési céllal intézik a táppénzes állományba vételt. Ezek a sérelmek — ha nem is száz százalékig — Ue jogosak. Miről is van szó: nehány orvos lejáratja sok^k becsületét, e’ov bői téves általánosítások születnek, s ezek rontják az orvos és a beteg viszonyát. Pedig nem az orvosok általában liberálisak, haszonlesők, hanem csak néhányan közülük. Nem többen, mint például a pincérek, gépkocsiszerelők, főmezőgazdászok közül. Igaz viszont, hogy az orvos munkájának tárgya az ember ... Nem csoda tehát, ha szemet szúrt például egy (hangsúlyozom: csak egy!) eset. Annak a bizonyos bűnvádi feljelentésnek az oka: a járás egyik körzeti orvosa még az okmányok meghamisítása árán is több mint fél esztendőre betegállományban tartotta feleségét. Szemléletesen írja a jelentés: „ez a járás orvosainak eddig viselt fehér köpenyét is meg- szürkí tette.” S, hogy a' betegek etikájával sincs mindig minden rendben, arra is kínál példát a járás: az egyik körzeti orvost megrágalmazták, s hosszas vizsgálat után ítélték el az — amúgy börtönbünetetését töltő — rágalmazót. Aki is a tárgyaláson bűnpártolással gyanúsította az ügyészt... Amíg ez nincsen, addig minden orvos, egészségügyi dolgozó és minden beteg is saját szájíze szerint értelmezheti az erkölcsi kötelmeket. Hogy miként? A többség — akárcsak a dabasi járásban — a szocialista morál alapelveiből kiindulva, etikus magatartással. A kisebbség pedig: haszonlesőn, megvesztegető szándékkal, a rendelőben renitenskedve betegként, vagy az egészségügyiek becsületét nem féltve, orvosként. Megszülethet az etikai kódex. Előírhatja, miként viselkedjen kódex. Mit lehet tenni? Az etikai problémák nem jogiak, ezért csak a legszélsőségesebb esetekben lehet azokat jogilag körülírni, megítélni. Az egészségügy dokumentumai — mint például az egészségügyi törvény — számos erkölcsi követelményt támasztanak az orvosokkal szemben. De mind a mai napig nem készült el az országszerte egységes etikai az egészségügyi' dolgozó. Az orvos felelősségét terheli majd, hogy betartja-e a munkájának erkölcsére vonatkozó szabályokat. De mindez hiábavaló, ha a beteg nem társa az orvosnak az etikus magatartásban. A többség pedig a betegek közül is, az orvosok közül is, jó úton jár. Már ma. Fejeződjön be hát e cikk a jelentés néhány mondatával: „Az utóbbi másfél évben ketten megyei főorvosi dicséretet, öten az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kaptak ... Az etikus magatartás sokat nyom a latbán, a jutalmazáskor, soronkívüi előléptetéskor ...” Jólesett hallani, milyen megbecsüléssel és szeretettel beszélnek azokról az orvosokról, akikkel éjszaka és hajnalban találkoznak a későnfelt- vők, koránkelők ... Egyre gyakoribb, hogy a váróban maguk a betegek intik le jogtalan előnyöket követelő társukat... V. G. P. Szóban? írásban? Közvetlenül? Pilisvörösvóron keresik a legjobb módszerekéi A tanácstagok felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak a helyi tanácsoknak, amelyek mostanában egyre többet törődnek azzal, hogy megteremtsék ennek az alapvető feltételeit. Ez azonban egyáltalán nem könnyű feladat, szívós és kitartó munkát kíván tanácsi vezetőktől és tanácstagoktól egyaránt. Ta nulóévek ezek, amelyek során lassanként kialakulnak a jó módszerek, s az ezek kidolgozására, az állandó tapasztalatgyűjtésre fordított erő és idő később meghozza a várt eredményt. Közérdekű témák A piiliisvöirösvári tanácsi vezetők is jól ismerik a feladataikat, s nem elégedettek az eddigi eredményekkel. Mik a hagyományos és továbbra is nélkülözhetetlen módszerek? Rendszeresen összehívják a tanácstagokat, évente egysizer jelentést tesznek arról, hogy melyek a tanács hatásköréből rájuk ruházott tennivalók. Tájékoztatják őket a két tanácsülés között hozott döntésekről; vagy a végrehajtó bizottság munkájáról szóló beszámolókban, de többnyire az interpellációkra adott válaszok során, illetve az ülést megelőző bejelentésekben. Rendszeres az a tájékoztatás is, amely a különféle bizottságok javaslataihoz kapcsolódik: s beszámolnak a nem tanácsi szervekkel történt egyeztetés eredményéről. Ilyen a község ellátásának javítását szolgáló közös beruházások, intézkedések, a munkaerő-foglalkoztatást és egyéb, a lakosságot közvetlenül érintő fejlesztésekről S nemcsak tájékoztatják a tanácstagokat, hanem bevonják őket a tárgyalásokba akkor is, amikor a terveket kell megvitatni, s akkor is, amikor a pénzügyi fedezet előteremtéséről van szó. A közelmúlt közérdekű témái voltak a gyógyszertár, az úgynevezett törperendelő, a Gazda étterem felújítása, gáz- Cseretelep létesítése s egyéb ügyek. Az ötéves terv minden jelentős fejlesztést magában foglal, az éves tervek ennek bonyolítását is szabályozzák. Pilisvörösváron bevált és jó gyakorlat, hogy az éves tanácsi munkaterv tartalmazza az előző tervidőszakban végrehajtott munka felmérő értékelését, meghatározza az éves feladatokat ágazati részletezésben és megjelöli az elérendő célt is. Ha tervmódosítás történik, azt is ismertetik a tanácstagokkal. A távlati és átfogó tervek egy csoportja Pilisvörösváron a község rendezésével, a vízellátással és a közlekedéssel kapcsolatos, s ezekben a kérdésekben mindig a testület határoz. Egy az egyben A jogi műveltség hézagossága okozza a legtöbb fejtörést a községben. A tanácsi vezetőknek a fejük sem fájna, ha megengedhetnék maguknak azt a luxust, hogy az új szobályokat „egy az egyben” kiadhatnák a tanácstagoknak az eredeti terjedelemben és az eredeti megfogalmazásban. De hát nem várhatják el a tanácstagoktól, hogy elvégezzék a jogi egyetemet csak azért, hogy világosan megértsék és meg is tudják magyarázni, mit is tartalmaznak azok a szabályok. Az évenkénti öt tanácsüléCsőhéj, paplan, szigetelő A Könnyűbeton és Szigetelő- anyagipari Vállalat bazalt- gyapot gyárában különleges szigetelőanyagok gyártására készülnek. Olaszországból rendelték meg azokat a gépsorokat, amelyeken majd csőhéjakat, szigetelő zsinórt és bazaltgyapot-paplant gyárthatnak. A rendkívül időtálló, szervetlen anyagból készült szigetelőanyagok előnye, hogy nem károsodnak a föld alatt sem, jól bírják a hőt, ellenállnak az időjárás viszontagságainak és a rovarok kártevésének is. Éppen ezért az évi mintegy félmillió mé.ernyi csőhéj kiválóan védi majd a föld alatti vezetékeket, a paplan pedig a födémeket. A bazaltgyapotból készült szigetelő szalaggal pedig a nyílászáró szerkezetek és a betonelemek közötti réseket töltik ki, szerves egységet képezve az építőanyagokkal. sen — idő híján — nem tudják felölelni azt az ismeretanyagot, amelyet a tanácstagok közvetítésével szeretnének továbbítani a lakossághoz. Próbálkoztak a tanácstagok oktatásával, például felkértek TIT-előadót. Ez a módszer kudarcba fulladt, mert az előadók által nyújtott általános ismeretek nem tudták fölkelteni a hallgatóság érdeklődését. Kevés eredményt hoztak az úgynevezett házi jogtanácsadók, amelyek kényszerűen hiányosan és kivonatosan tartalmazták a szabályokat. Hasznosabbnak bizonyultak a sokszorosított és a tanácstagokhoz eljuttatott hirdetmények, amelyek már bizonyos magyarázattal szolgáltak a jogszabályok helyi alkalmazásához. A tanácstagok olvassák a Magyar Hírlapot, amely kqzli a tanácsok fórumát, de azt tapasztalják, hogy az általános példák nem igazítanak el kellően a helyi ügyekben. A hangosbemondó útján már nem oldható meg a lakosság tájékoztatása, ezért a község tizenhét pontján kifüggesztik a hirdetményeket. Mindazonáltal ettől sem vár a tanács túlságosan sokat. Nagyobb eredményt inkább a rétegtalálkozók úgynevezett fórumrendszere hoz, mert ezeken mód van minden kérdés megvitatására és a válaszadásra. Évente nyolc-tíz ilyen fórumot rendeznek Pilisvörösváron, a község különböző pontjain. Eredményes az interpellációknak ez a módja, amelyet már több mint két éve alkalmaznak. Közvetlen beszélgetés A tanácstagok az ülések előtt felvetett kérdésekre a tanácskozás befejeztével kapnak feleletet, így mód van a válasz jó előkészítésére, s ennek érdekében vesznek részt a csoportvezetők és a szakelőadók is a tanács ülésein. S bár időigényes, de mégis a legjobb módszernek látszik a közvetlen beszélgetés. Pilisvörösváron azonban további módszerekkel is kísérleteznek. H. E. Az ölleitől a megvaiósu.ásig A Nehézvegyipari Kutató- intézet — amely a hazai nö- vényvédőseer-gyártás tudományos bázisa és a kutatás koordinátora —, az utóbbi években a legkorszerűbb tudományos módszerekre rendezkedett be. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Nehézipari Minisztérium támogatásával toxikológiai és biológiai osztályt hozott létre. A vegyészek mellett a biológusok és orvosok gondoskodnak arról, hogy az új szerek ne csak mint kémiai ve- gyületek kerüljenek ki az intézetből. hanem megismerjék annak biológiai aktivitását és mellékhatását is. A kutatás még teljesebbé tételére most alapos technológiai előkészítő munkához kezdenek. Ennek során biológusok és mezőgazdászok által már levizsgáztatott szerek gyártási technológiáját is kidolgozzák, sőt. kísérleti üzemi szinten ki is próbálják. Így a jövőben már nem kutatási zárójelentés összegezi a tudotmánvos eredményeket, hanem kész technológia, amely olyan információkat tartalmaz, hogy azokra építhetnek a tervezők és a beruházók. GOMBO PÁL: C^óií törtöbi Lobiéi Elismerés A Fentilenti Könyvtár megnyerte az Országos Minőségi Könyvolvastatásí Mozgalom Érdekében Kiírt Könyvtári Pályázat (OMKMÉKKP) első, azaz aranydíját. A zsűri egyértelmű határozatát különösen az indokolta, hogy míg másütt Büky-Zéró Zsolt azévi Anonymus-díjjal kitüntetétt regényét a kölcsönzőknek alig 0,2—0,4 ezreléke olvasta, addig Fentilentiben 29 százalék! Az aranydíj — egy sárgára eloxált alumínium cukortartó, valamint a velejáró 5x6 méteres oklevél — átadása — után a Mozgalom fővédnöke, Szomorú Huba meg kívánta szemlélni a nyilván rongyosra olvasott Büky-Zéro kötetet. Tüstént kihúzták a könyv kartonját, majd az adott számú, valóban agyonolvasott példányt leemelték a polcról és átnyújtották neki. Mely nagy volt meglepetése, mikor kiderült: Agatha. Christie A tíz kicsi néger című művét tartja kezében. Az ezügyben lefolytatott gyors vizsgálódás során megállapították, hogy a könyvtári jegyzéken, melyet az olvasók kapnak, a megadott tételszám alatt igenis a Tíz kicsi néger található, míg a kartonon a minőségi szerző műve s a kimutatások a kartonok alapján készültek. Egyébként az ügynek semmi egyéb következménye nem lett, mint az, hogy Szomorú szomorúbbá vált és az író—olvasó találkozóra nem Büky-Zéro Zsoltot hívták meg, hanem Agatha Christiet, aki azonban közbenjött el- hunytára való tekintettel nem jelent meg Fentilentin. De szelleme a kölcsönzők körében tovább éh Beszámoló Amikor én, Szipák Vince hazatértem kicsiny, de összkomfortos lakásunkba, így szóltam nejemhez, született Bölömtehéh Irénhez: — Nagyon rosszul vagyok, drágám. Mire ő így felelt: — Az semmi, ha tudnád, egész nap hogy zsong a fejem, de nem is csoda, azt hiszem az időjárás, tudod milyen érzékeny vagyok a frontokra, most éppen hideg jön, valahogy az alsó lábszáramra is, a balban, van valami húzódás vagy mi, talán az, hogy tegnap beütöttem a szemétláda peremébe, igaz, hogy műanyag, de a szem így is leszaladt a harisnyámról, már délelőtt el kellett volna vinnem felszedetni, de soha sincs időm rá, reggel sem tudtam sehogy megcsinálni a frizurámat, legalább egy órát vesztettem, aztán csoda, ha zsong a fejem. Én akkor már a fotelban ültem, kezem a szívemen és hörögtem: „Vizet! Vizet!” Erre Irén lélegzetet vett és így folytatta: — Rögtön hozok, csak előbb el kell mosogatnom, mert sohase segítesz, leszakadhat a derekam, legalább • törölgetni jönnél, de én csak egyedül csináljak meg mindent, te meg kényelmesen ülsz a fotelban, mint most is, lefogadom, hogy azt is már rég elfelejtetted, hogy arra kértelek, hozzál Mos 6-ot, persze még most sincs késő, még nyitva a Közért, csak vigyázz, mert azzal a szőke kócos kis csitrivel a pénztárban összekülönböztem, mert nem akart váltani ötszázast, lettem volna csak fiatal férfi, akkor váltott volna, így mondtam, dehogy nincs magának, hiszen látom a százasokat, ő meg mondta, ha mindenki ötszázassal fizetne, hová lennénk, annyi a gondom, de te nem sajnálsz, neked nincs szíved, oda se figyelsz arra, amit mondok, mert csak neked lehetnek panaszaid, nekem soha, pedig ... A többit már nem hallottam, mert meghaltam. Kérem is a Tisztelt Másvilág: Bíróságot, hogy büntetésem kiszabásánál vegye tekintetbe jellemző végemet. Hírek Ma valahogy kezembe került egy 1980. november 30-i lapszám és abban a következő két híradást olvastam: — A Közlekedési Minisztérium és a Fővárosi Tanács eleget téve a lakosság köréből érkezett javaslatoké ígéretes kezdeményezést tett a Belváros közlekedésének megköny- nyítésére. Mióta ugyanis a gépkocsiforgalmat ezen a területen megtiltották — ami a lakosság egyetértésével találkozott és minden európai nagyváros tett már hasonló intézkedéseket — többen, főleg idősebb emberek és bevásárlást intéző háziasszonyok, valamint fiatalok és más dolgozók szóvátették: a gyaloglás fáradalmai ellen is tenni kéne valamit. Ezért tehát a fent említett szervek elhatározták, hogy kisipari engedélyt adnak ki arra érdemes vállalkozóknak, hogy utas- szállító tricikliket („riksákat”) működtessenek, legfeljebb a taxi-díjszabás 158,5 százalékáért. Egyben felkérték a Külkereskedelmi Minisztériumot, hogy gondoskodjék megfelelő személyszállító triciklik behozataláról fejlett előállító iparral rendelkező országokból, továbbá a Kereskedelmi Felügyeletet, hogy az esetleges túlkapások ellen lépjen fel. — Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma bejelentette, hogy előrehaladott kísérleteket folytatnak a rendkívül humánus S-bomba előállítására. „Ez a „Silenc” szóból derűsen S-nek rövidített fegyver — mondotta a szóvivő — hatását tekintve egyrészt ugyan félelmetes, mert a nagyvárosokban való bevetésre készült és általában egy 5 kilométeres körzeten belül még a betonrengetegben is képes minden életet megsemmisíteni, másrészt azonban használata semmiféle hanghatással nem jár, így egyáltalán nem sérti azokat a nemzetközi zajvédelmi előírásokat, amelyeket országunk is támogat, hogy megvédjük a metropolisok lakosságának hallóképességét.” A túlcsinos Miután Zömke Lidia elérte 50-ik életévét és kellett már a nyugdíjra is gondolnia, feladta addigi szerénységét és felkereste a személyzeti osztály vezetőjét, Tómmá István elvtársat, hogy megkérdezze, csaknem harmincéves szolgálata és közismerten kiváló képességei és munkája ellenére miért nem jut ő soha előre, legalább részlegvezetői beosztásba. Tómmá István, aki e három évtized alatt a tizenkettedik káderes volt a vállalatnál, megértőén fogadta a kérdést, annál is inkább, mert mikor elhangzott, maga is arra gondolt: tényleg, miért? Megígérte tehát, hogy a dolognak pártolóan utánanéz. Alig tette ki Zömke Lidia a lábát a szobából, máris bekérte dossziéját. Ahogy szokta, kezdettől fogva nézte a feljegyzéseket, így mindjárt elsőnek — még a későbbi dicséretek előtt — kezébe akadt a következő bejegyzés: „A múlt hónapban felvételre került Zömke Lidia mind személyes meglátásom, mind a vállalat közvéleménye szerint túlcsinos. Hosz- szú szőke haja és egyéb alakj ismérvei éppen ezért felvetik a kérdést: helyes-e egy túlnyomórészt férfialkalmazottakból és kizárólag férfi vezetőkből álló vállalatnál dogoznia, hiszen a tapasztalat arra int, hogv ilyen esetekben a légkör könnyen megromlik, rivalizálások, ellenségeskedések keletkeznek, esetleg léha szellem uralkodik el hazánk építésének ebben a nehéz időszakában, amikor a nemzetközi helyzet is folyton élesedik. Semmi esetre sem javasolható: a) vezető beosztásba, b) vezető beosztású személy mellé. — Zombori Lajos személyzeti vezető s.k.” Tómmá István kemény és harcos kézmozdulattal a feljegyzésre ráírta: „A bejegyzést szubjektívnek találtam. Az én valós véleményem szerint Zömke Lídia nem túlcsinos.” Majd később újra elővette a papírt és hogy mindenképpen fedezve legyen, azt is rávezette: „Különben is azóta vállalatunknál a női káderek kerültek túlsúlyba”. Egyébként a nála újra jelentkező Zömke Lídiával közölte, hogy nevét felvették a tízéves káderfejlesztési terv listájára.