Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-31 / 307. szám
VtíT 1977. DECEMBER 31., SZOMBAT Tahitótfalu Segítség a háztájinak Hogyan segítik a községben a háztáji gazdaságokat? — ezt tárgyalta meg legutóbbi ülésén a tahitótfalui községi végrehajtó bizottság, miután meghallgatta Lévai Gézáné tanácselnök beszámolóját. A tanácsok a háztáji kistermelők és kistenyésztők segítségével kapcsolatban nincsenek felru- ' házva hatósági jogkörrel, de megértik, miért írták elő a kormányhatározatok a termelőszövetkezeteknek, áfészeknek, tanácsi szerveknek azt, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel járuljanak hozzá a kormányprogram sikeres végrehajtásához. Elsősorban eper Tahitótfalun a kistermelők elsősorban epertermesztéssel foglalkoznak, a községből nem kerül sok zöldségféle a piacra, mert a kiskertek művelői a termékek nagyobb részét maguk fogyasztják el. Ezzel azonban a helyi zöldségtermesztés nem veszít a fontosságából, hiszen a saját szükségletre valö termeléssel is tehermentesítik a szentendrei járás amúgy is rosszul ellátott zöldség- és gyümölcspiacát. Az epertermesztés mellett jelentős a háztáji állatállomány Tahitótfalun, s erre szükség is van, hiszen a Kék Duna Szakszövetkezet húsfeldolgozó üzeme majdnem teljes egészében a háztáji gazdaságokra támaszkodik: azt a húst dolgozza fel, amelyre a háztáji tenyésztőkkel szerződést kötött. S hogy milyen nagy szükség van minden további támogatásra, azt az is mutatja, hogy az állattartás, elsősorban a szarvasmarhatartás, az állami dotáció ellenére eddig évről évre csökkent. A tanács propagálja? Mit tehet a tanács? Sokat. Mint az elnök beszámolójában elmondta, á háztáji gazdaságok minél jobb ellátása érdekében figyelemmel kísérik például, hogy az áfész árusítja-e a szükséges növényvédő szereket. Ez a figyelem nem hatástalan. Az elmúlt évekhez képest jelentősen javult az ellátás. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a háztartási bolt új vezetője — raktározási nehézségeik ellenére — nagyobb gondot fordított arra, hogy a lakosság kielégítő választékban, elegendő meny- nyiségben találjon növényvédő szereket és eszközöket. \ A tanács azonban ennél többet is megpróbált tenni. Az áfész írásban közölte a. tanáccsal, hogy a község kistermelői palántát igénye...etnek. Mit tehet egy kis községben a néhány emberből álló tanácsi apparátus? Bármennyire is szívügyének tekinti a háztáji termelés föllendítését, nem járhat házról házra, hogy mindenkivel közölje: mi a módja a palántaigénylésnek. Annyit tehettek, hogy meghirdették, mit üzen az áfész. A kistermelők közül senki sem jelentkezett. A tanács elnökének az a véleménye, hogy ezt másként kell megszervezni. A palántával való ellátás' az áfész feladata, s az adottságai is megvannak ahhoz, hogy ezt a feladatát ellássa. Mindenesetre lényegesen jobb eszközei vannak ehhez, mint a bármennyire is segíteni akaró tanácsnak. Az áfész-boltokban sokan megfordulnak, ha ott látják a vevők az igénylésre felszólító hirdetményt, s netán még tájékoztató lapokat is kapnának, ott helyben — a kapott igénylőlapon — megrendelhetnék, amire szükségük van. Van is, nincs is Az a kistenyésztő, akinek túl sok fáradságába kerül, hogy megfelelő tápot szerezzen, könnyen elveszítheti a kedvét. Márpedig ezt nem szabad megvárni. A tanácselnök így fogalmazott: kényelemszeretetből ne hagyjuk megoldatlanul a feladatokat. Miről van szó? Takarmányból és tápanyagokból nem volt az idén folyamatos az ellátás, pontosabban: van is táp, meg nincs is. A Kék Duna Szakszövetkezet ugyan ad azoknak, akik leszerződtek vele, de a háztáji tenyésztők szívesebben vásárolják az áfész által forgalmazott tápokat, mert véleményük szerint azok jobb minőségűek, és az állatok is jobban hasznosítják. A tápok minőségével már a szak- szövetkezet is foglalkozott vezetőségi ülésen, s maguk is kifogásolták a Környei Állami Gazdaság által szállított árut. A tanács azt javasolja a szak- szövetkezetnek, hogy a tápanyagokat olyan vállalatoktól rendelje meg, amelyek jobb minőségű árut tudnak adni, olyanokat, amilyeneket a lakosság igényel a háztáji állattartáshoz. A beszámoló után az áfész jelenlevő képviselője biztosította a végrehajtó bizottságot segítő szándékukról, de a palántaértékesítéshez továbbra is a tanács segítségét igénylik. A szakszövetkezetnek szólt a kérdés: tudják-e biztosítani a folyamatos táp- és takarmányellátást szerződött és szerződés nélküli állattartók részére, A válasz szerint mindez igénylés alapján történik, akik kellő mennyiséget igényelnek, folyamatosan meg is kapják. A végrehajtó bizottság határozatában leszögezte, hogy a munkafolyamatok zavartalanságához az szükséges, hogy a járási áfész és a Kék Duna Szakszövetkezet egységes álláspontra helyezkedjen és együttműködjön; s azt is elhatározták, hogy a szakszövetkezet és a tanács közösen megvizsgálja, van-e lehetőség annak az elképzelésnek a megvalósítására, hogy kisállatokat adjanak ki nevelésre altalános iskolás gyerekeknek. , Hatos Erzsébet Szovjet exportra Negyvennyolc SZTB típusú, nagy teljesítményű mikro- vetélős szövőgépet állított be az idén, rekonstrukciós program keretében, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyára. Jövőre újabb negyvennyolc gépet vásárolnak a Szovjetunióból. A képen: farmeranyag készül szovjet exportra. Közösen a varosért Lakótelepekből lakóközösségek A huszadik század végi korszerű világkép része: egy-egy telepen emberek ezrei zsúfolódnak a skatulyákként egymás mellé és fölé épített lakásokban, s az otthon tulajdonosok sokszor nemhogy a másik emeleten élőket, hanem közvetlen szomszédjukat sem ismerik. Léteznek 100—200 családos falvak, s láthatunk hosszú szalagházakat, melyekben háromezer ember él. Nem is kis falunyi ember, aki alig tud valamit közvetlen társáról. Másik dolog. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a lakótelepeken működő lakóbizottságok tevékenységét szükséges, rosszként könyveljük el magunkban, mely gyűléseit rendszerint számunkra kedvezőtlen időpontban tartja. Nyilvánvaló, nem szívesen áldozzuk fel szabad időnket, ám a szükséges rossz érzetének kialakításában közrejátszik az is, hogy a lakóbizottságok sok helyütt formálisan, képzelőerő nélkül működnek, tevékenységük kimerül a legsürgetőbb ház körüli gondok megoldásában. A szentendrei városi tanács 1973-ban rendeletet adott ki, melyben meghatározta: létre kell hozni a lakosság e demokratikusan választott, öntevékeny társadalmi és érdek- képviseleti szerveit. Az intézkedés összefüggött a Szentendrén is egyre rohamosabbá váló telepszerű lakásépítkezésekkel. A döntés eredményeként ma már 24 lakóbizottság működik a városban. A híddaru magasából Az acélmonstrum mellett törékenynek tűnő, középmagas, szőke fiatalasszony lassan kászálódik le a tíz méter magasban levő híddaru irányítófülkéjéből. Elégedetten figyeli a gépet. Nélküle tehetetlen a robusztus traverzek tartotta masina és a munkatársak. A frissen öntött betoncsöveket csak szakértelemmel, körültekintéssel lehet egyik helyről a másikra mozdítani. És tanulnia, vizsgáznia kell a gép ismeretéből annak, aki fel akar kapaszkodni az irányítófülkéhez vezető vaslétrán. Feszültség, figyelem — Gyerekkoromban magam sem gondoltam, hogy darus leszek — mondja Szerec Gyuláné, a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárának darukezelője, amikor a műhelyiroda székére ül. — Egy Szabolcs megyei faluban, Nagyhalászon születtem. Azon a tájékon nem volt akkoriban munkalehetőség. Az általános iskola befejezése után elhatároztam: szerencsét próbálok. A fővárosban kerestem munkát. Először szokatlan volt a gyári élet, mivel a családomban mindenki földműveléssel foglalkozott. Angyalföldön, a Magyar Hajó- és Darugyárban talált munkalehetőséget a 15 éves, éppenhogy kamaszlány. Ám nemcsak megfelelő munkára, hanem jó közösségre is lelt a hajó- és daruépítőknél. A munkatársak befogadták, ösztönözték : szerezzen ismereteket, tanulja meg a gépek kezelését. — Háromhónapos tanfolyamot végeztem, így kerültem a darura — magyarázza. — Tudtam, felelős munkát vállalok. A mi munkánkban nem fizikailag fárad el az ember. Sokkal többet kivesz belőlünk a feszültség, az állandó figyelem. Régi gyakorlat: a darus figyei a társakra. A mozduló gép dudálása gyakran elvész a műhely zajában, a munka hevében sokan meg sem hallják azt. A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában az egyik darura szirénát szereltek. Annak sikí- tása beléhatol az emberek idegsejtjeibe. — A gyárépítés idején kerültem Szentendrére — szólal meg ismét az asszony. — be Bécsi László művezető. — A jó munka számít. Nyugodtan építhetünk a nálunk dolgozó nőkre, ha plusz munka van, vagy a gyár érdeke kívánja, hogy ráhajtsunk. Jó a kollektíva. A műhelyben dolgozók az elsők között csatlakoztak a munkaver- seny-felhíváshoz, melyet a gyári párt- és gazdasági vezetők hirdettek meg az 1978- as évben a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére. A munkások szorgalmát igazolja az az eredmény is, melyet a második félévben értek el a betongyáriak. Az első félévet tetemes lemaradással fejezték be, ám az évet 245 milliós termelési értékkel, azaz a terv 104—105 százalékos teljesítésével zárják. — A közösen elért eredményektől válik összekovácsolttá a munkáskollektíva — mondja ismét Szerec Gyuláné. — Munkánkat elismerik anyagiakkal is. Két gyerekem van, ezért csak módjával válA férjem katona, itt szolgál a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. Kétszobás lakást is kaptunk a városban, két gyerekem van. — A dolgot az bonyolította csupán, hogy darukezelői jogosítványomat csak a vasiparban ismerték el. Következett újra a tanulás. Három hónapig tanultam Debrecenben. Ám megérte. Nemigen talál olyan darut a műhelyben, amelyet nem ismernék, amelyet ne irányítottam volna. Nevel a közösség A darukezelés nem éppen női szakma. A műhelyben azonban megbecsülik a brigádokban dolgozó nőket. — Nem számít az, hogy férfiről vagy nőről van szó — kapcsolódik be a beszélgetéslalhatok többletmunkát. A három és fél ezer forint azonban így is összejön. A társak, akik két — délelőttös és dél- utános — műszakban dolgoznak, 5000—5600 forintot is megkeresnek. A brigádklubban — A munkaidő letelte után is találkozunk a kollégákkal. A művelődési házban brigádklub működik. A műhelycsarnokban a munkások vastag betongyűrűket csiszolnak. E műveletnél lényeges a pontosság, hiszen a majdani csövek összeillesztésénél a centiméterek is számítanak. A magasban hangtalanul gördül a híddaru. Amikor az ember a műhelycsarnokból jövet befordul, már nem is hallani a dudálását. Virág Ferenc A lakóbizottságok fontos érdekvédelmi, tervező, tájékoztató, egészségügyi és szociális feladatokat látnak el. Az érdekvédelmi célok megvalósításában az elmúlt időszakban a Felszabadulás lakótelep bizottságai működtek a legjobban. Megfelelő kapcsolatot építettek ki a városi tanácscsal, a tanácstagokkal, a társadalmi és tömegseervezetek képviselőivel. Megfelelően tájékoztatták a helyi feladatokról a lakosokat, bevonták őket a közügyek alakításába. Ugyancsak említésre méltó egy másik lakóbizottság tevékenysége, mely kezdeményezésére előadást tartottak a szocialista együttélésről. Több bejelentés is érkezett rajtuk keresztül a tanácstagokhoz. E jelzések eredményeként szüntették meg például a Márka üzem környezet- szennyező füstjét. A lakóbizottságok jó szervező munkájának köszönhető, hogy társadalmi munkában megépült a Lukács fivérek útja és a Pomázi út mentén a járda, melyhez jelentős segítségét nyújtott a katonai főiskola. Lakóbizottsági kezdeményezésre ifjúsági klub alakult, és eredményes társadalmi munkaakció is kezdődött: a főiskola képviselői 110 munkaóra alatt homokozót építettek, 50 fát ültettek és 30 méternyi vízvezetéket fektettek le. Az épületek környezetének szebbé és kulturáltabbá tételében, a társadalmi munkaakciók szervezésében élen járt a Vasvári Pál úti telep lakóbizottsága is. A városi tanács a közelmúltban értékelte a lakóbizottságok munkáját és megállapította, hogy az eltelt időszakban megfelelően fejlődtek. Felvetődött azonban, hogy a Lakásfenntartó Szövetkezethez tartozó házak szabályzata és mintaházi- rerjdje még nem készült el. A telepeken élők egészség- ügyi és szociális helyzetének felmérésén kívül nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a lakóbizottságoknak a jövőben a mozgósításra, egy-egy felvetődő gond megoldására. Erősíteniük kell e helyi szervéknek a kapcsolatukat a társadalmi és a tömegszervezetekkel, minthogy az új feladatok megismerésének és megoldásának ez is feltétele. Naponta halljuk a szentendrei lakótelepeken élő emberek ötleteit. Szórakozási, sportolási lehetőségeket alakítanának ki, utakat, parkokat, játszótereket építenének. Az itt élők többsége maga is vállalkozna a társadalmi munkára.' A lakóbizottságoknak ezért tartalmasabban kell tevékenykedniük, következetesebben kell bevonniuk a lakosokat a lakótelepi, a városi feladatok megvalósításába. Így válhatnak a lakótelepek lakó- közösségekké. V. F. Innen-onnan • Társadalmi munka. Pomázon a 3. számú óvodának évek óta sok gondot okozott a tüzelőolaj beszerzése, szállítása. Eddig magánfuvarosok eléggé borsos áron és sokszor szakszerűtlenül szállították a gyermekintézménybe. Most a Pomázi Háziipari Szövetkezet társadalmi munkában gondoskodik a szállításról. A felajánlott segítség- nyújtás értéke több mint 30 ezer forint. © Kevesebb üzemi baleset. A III. negyedév végén készült értékelés a Beton- és Vasbetonipari Művek gyáraiban, az év első kilenc hónapjában javult a baleseti helyzet. Az előző év hasonló időszakához viszonyítva 6,4 százalékkal kevesebb fordult elő. A gyárak közötti munkavéde fni verseny élén a BVM Szentendrei Gyára áll. Támasz a rászorulóknak SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS PÓCSMEGYEREN Az 1150 lakosú Pócsmegyer tanácsa 1977-ben 79 ezer forintos szociális keretből gazdálkodott. Hogyan osztották be ezt az összeget? — Nem is volt olyan köny- nyű — mondja Adorján Gyuláné, a tanács gazdálkodási előadója. — De nem azért, mert szűkös a keret. Bár 1965. óta ismert a községben a szociális segélyezés rendszere, az emberek még most sem értik igazán, hogy miért akarunk rajtuk segíteni. Nem értik, hogy amikor a még keresők gyarapodnak, nem hagyhatjuk szűkösködni azokat, akikről nem gondoskodik senki. A tanács nyilvántartja a hatvan éven felülieket, folyamatos figyelemmel kíséri az életkörülményeiket, a körülményeikben beállott változásokat. Humánus indítékból kutatja fel azokat, akik rászorulnak a segítségre. Tizenkét évvel ezelőtt még csak hárman kaptak anyagi támogatást Pócsmegyeren, 1977-ben már nyolc idős embernek utaltak ki rendszeres szociális segélyt. Olyanoknak, akiknek nincs nyugdíjuk, vagy ha van is, kicsi. Némelyiküknek nincsenek hozzátartozóik, másoknak vannak, de szülőtartásra nem kötelezhetők: egyiküknek már a gyereke is nyugdíjból él — Az ember azt gondolná hogy a pénzt mindenki szívesen elfogadja, anélkül, hogy megkérdezné, miért is kapja — mondja Adorjánná. — De nem így van. Előfordulnak szélsőségek is. Élt itt egy öreg bácsi, nemrégen halt meg, aki olyan önérzetes volt, hogy mindvégig nem fogadta el a segítséget, pedig nem volt semmi jövedelme. Behívtuk a tanácshoz, aztán elmentünk hozzá, de nem lehetett meggyőzni. Mindig azt hajtogatta: nem vagyok rászorulva, nem akarok kegyelemből élni. Minden hónapban szóltunk neki, menjen a postára, vegye föl a pénzét, de nem ment. Házaknál vállalt munkát, nehezen élt, de megélt valahogy. Pócsmegyeren 1977-ben a 79 ezer forint megmaradt részét rendkívüli segélyként osztották ki a községben karácsony előtt. — Házigondozás? — Ezt még nehezebb elfogadtatni, úgy kell rájuk erőltetni. Évekkel ezelőtt bevezettük a községben, hárommal kezdtük, most két idős emberről gondoskodik két szociális gondozó. Állandóan figyelemmel kísérjük, vannak- e még rászorulók, évente környezet- tanulmányt végzünk az idős embereknél. H. E. A fotókat Bozsán Péter készítette. 1 J
