Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-20 / 298. szám

mr IHF.GYFT 1977. DECEMBER 20., KEDD A hadászattól a líráig Bemutatjuk a Zrínyi Katonai Kiadót A szürke laktanyaépület fo­lyosóit katonabakancsok kop­tatták fényesre. Ma már aligha lehetne itt hangos vezényszót hallani, az egykori hálóter­mekből kiadói szerkesztők dol­gozószobái lettek, a fegyverek helyét kéziratkötegek foglal­ták el. Minden olvasónak A Zrínyi Katonai Kiadó igaz­gatójával Bedő László ezredes­sel beszélgetünk e sajátos kul­turális intézmény munkájáról, sokirányú tevékenységéről. — A kiadó neve önmagáért beszél — mondja Bedő ezre­des. — A Zrínyi, a Honvédelmi Minisztérium könyvkiadója, s fő feladata a néphadsereg és társ fegyveres testületek igé­nyeinek kielégítése. Természe­tesen ma ez már nem csupán azt jelenti, hogy kizárólago­san az egyenruhás emberek számára készítünk könyveket. Az az évi 40—45 könyv, amely a mi kiadásunkban megjele­nik, a katonákon kívül igen sok „civil” olvasót is érdekel. Sok­szor emlegetik manapság a hadügy forradalmát. Nos, ez követelménnyé teszi, hogy a korszerű hadászat, harcászat alapelveit, a haditechnika eredményeit bemutató fontos könyveket közrebocsássuk. S tény az is, hogy ezek a témák mind több nem katona olvasót érdekelnek. Elég csupán arra utalni, hogy a szovjet—ameri­kai hadászati fegyvercsökken­tési tárgyalások menete min­denkit jogosan izgató kérdéssé vált. Ugyanakkor kiadunk ki­fejezetten szakkönyveket is, melyeket elsősorban katonaol­vasóknak szánunk. Sarkcsilla^-tintfológfa — A honvédelmi törvény n néphadsereg embernevelő funkcióit is hangsúlyozza, ho­gyan vesz részt ebben a mun­kában a kiadó? — Arra törekszünk, hogy könyveinkben reális képet ad­junk a katonaéletről, haladó katonai hagyományaink, a szo­cialista internacionalizmus, ka­tonabarátság eszméit hirdes­sük. Évente megjelentetünk egy irodalmi antológiát, amely a Honvédelmi Minisztérium és az Írószövetség pályázatának Nyilvánvalóan helytelen, ha bárki is otthon, szakszerűtle­nül, a szomszéd betegségére írt gyógyszerek alapján pró­bálja a maga baját orvosol- gatni. Ám éppolyan helytelen lenne, ha valaki teljes tájé­kozatlanságában a legelemibb egészségügyi ismereteket is el­utasítaná, holott ezekkel — megfelelő orvosi segítség igénybvétele mellett — meg­könnyíthetik a gyógyulást. Ez a feladatuk a mostaná­ban igen széles területről és meglepő nagy példányszám­ban megjelenő (és elfogyó) népszerű orvosi kiadványok­nak. Amelyek mintegy házi orvosként szerepelnek — megfelelő szemlélet esetén — a családban. ::!!! Orvos a családban — címében is ezt viseli dr. Szendéi Ádám rendkívül ke­resett munkája, amely a Me­dicina Könyvkiadónál immár a hatodik átdolgozott kiadás­ban jelent meg. A szerző elő­szava pontosan meghatározza könyve célját (amelyet egyéb­ként elfogadhatunk minden hasonló munka szerepéül). Eszerint „nem célja az orvos helyettesítése, még kevésbé az, hogy öngyógyításra vagy kuruzslásra szoktassa az egészséges vagy a beteg em­bert ... Feladatának tartja vi­szont, hogy az egészségügyi kérdésekben jól tájékozott egyének számának szaporítá­sával megkönnyítse a beteg és az orvos közti jó együttműkö­dést”. E hatodik kiadással egyéb­ként négyszázezres példány­számot ért el ez a munka, s ez valószínűleg inkább négy- százezer családot, tehát egy­két milliónyi olvasót jelent. Minden bizonnyal haszonnal forgathatják ezt az emberi test minden lényeges szervét vázlatosan ismertető, a beteg­ségek legjellemzőbb jegyeit bemutató, s mindemellett na­gyon sok hasznos egészségügyi tanáccsal szolgáló kötetet. Az ábrák egész serege és prakti­kus tárgymutató könnyíti a kezelhetőségét. Nem kevésbé népszerű egy másik kötet is, amely — ugyancsak a Medicinánál — ötödik, átdolgozott és ezúttal bővített kiadásban jelent meg: [Ilii növények címmel Ráptói Jenő és Rom- váry Vilmos igen hasznos is­mereteket nyújt a gyógynövé­nyekről” melyeket már évez­redek óta használ az emberi­ség, hiszen — mint a világ­szerte ismert — mondás tart­ja: „fűben, fában az orvos­ság”. Nem vajákosok tudományá­ról, nem csodaszerekről van tehát szó, amikor az ember a természethez fordul, hanem a modern vegyészet, gyógyszer­ismeret igen szerencsésen hasznosítja azokat a ható­anyagokat, melyek egyes nö­vényekben föllelhetők. S eze­ket nem is kell a legtöbb esetben földolgozni, hanem — kellő ismerettel — ki-ki maga is alkalmazhatja. Miként és milyen .bajokra — ezt mutat­ja meg a könyv. Pontos leírást ad a gyógy­növényekről, s azt is hozzá­teszi, hogy mi mire használ­ható. Külön jegyzékben so­rolja föl hatás szerint gyógy­növényeinket. Tanácsokat ad a gyógynövények gyűjtésére, de megismerhetjük az üzemi feldolgozást is. így egyaránt segíti a gyűjtőket és a gyógy­növényáruk feldolgozásával, forgalmazásával foglalkozókat. Legkivált pedig — mint dr. Buchmann Othmár, a Gyógy­növénykutató Intézet ny. osz­tályvezetője írja előszavában — a gyógyteákat fogyasztó vagy éppen fogyasztani kívá­nó közönségnek nyújt hasz­nos tanácsokat. Valóban kitűnő teakeveré­keket ajánl a könyv, s ezeket ma már természetesen nem hátterében húzódó összefüg­géshálózatból, hogy a férfiak neveltetésükben egy sor elő­ítéletet örököltek a női egyen­jogúsággal kapcsolatban, mégis egyenjogú társakként kell(ene) az üzemben együtt dolgozniuk. Kapcsolatukat emellett eléggé átszövik a munkatársi viszonyt tovább kúszáló, olyan munkatársi „viszonyok”, amelyek jelleg­zetesen konfliktusteremtők. A nők „nemi kiszolgáltatott­sága”, az osztálytársadalma­kon átvonuló makacs hagyo­mány keveredik a nők ter­mészetes szexuális érdeklődé­sével — munkatársi kapcso­lataikban is —, miközben a társadalmi normák. elvárá­sok és a munkahelyi plety­kák nem követik a más ne­műek közötti kapcsolat sajá­tos humanizálódásának fel­gyorsult ütemét. Ráadásul a párválasztás, kapcsolatterem­tés legtermészetesebb ' helye a munkahely a fiatalok je­lentős százalékának szemé­ben, és vágyai között. Ilyen helyzetben a konfliktust még fokozni lehet — általánossá válik egy kihívó érintkezési stílus és jelen van a mester­kélt, a másik nem egyedei- ben éppen nemüket figyelem­be nem vevő modor is. Ám az optimista jóslatok olyan sugallatokkal telítőd­tek, hogy minden konvencio­nális hamisság lelepleződik és spontán módon elhal, ha a demokratizmus levegője járja át. tisztítja meg a fér­fiak és nők üzemi-munka­helyi kapcsolatainak zava­rosságát, torzult hagyomá­nyait. Egymásra is figyelni, és érdeklődni egymás gondo­latai, egyéni világa iránt — ez a demokratizmusban betel­jesülő munkatársi igény. Ez végül is nem állítja szembe a nemek eltérő érdekeit, és nem is próbálja álszemérme­sen elmosni a különbséget a nemek közt: a kölcsönös ér­deklődés rangjára emeli vi­szonyukat (és nem „viszo­nyok” rangjára süllyeszti ér­deklődésüket). Üjabb konfliktusforrás az üzemi kollektívák intrikusai- nak, agresszívjeinek, kelle­metlenkedőinek állandó je­lenléte és újjátermelődése a brigádokban, műhelyekben. Sok gondot okoznak, akik mogorvák és zárkózottak, sze­rencsétlenül magányosak, vagy éppen kirobbanóan idegesí- tőek, s ütköznek a többség magatartási normáival, elvá­rásaival. Mit kell tenni azokkal, akik idegrendszeri torzulá­saik folytán a demokratikus munkatársi légkör kibonta­kozását látványosan zavar­ják? Ez nehéz kérdés, és nem adható általános válasz rá. Valószínűleg a kollektívák egészséges, jó kapcsolatte­remtő képességű tagjai hatá­rozott és mégis mélyen meg­értő vonalvezetéssel egyfaj­ta munkaterápiát alkalmaz­hatnak náluk. Esetleg a vál­lalati pszichológust, vagy ép­pen az üzemorvost sem hagy­va ki a programból. Életkö­rülményeiket a kollektíva se­gítő erejével lehetne rendez­ni. Végül egy demokratikus közösség olyan beosztást is javasolhat számukra, ahol egyrészt nem tudják megza­varni a légkört, és ahol ren­deződhetnek magatartási za­varaik. Nemrég jelent meg Csujkov marsall könyve a sztálingrádi csatáról, s Andrej Grecsko visszaemlékezései A Kárpáto­kon át címmel. A hadtörténeti munkák sorából két magyar és egy szovjet könyvet szeretnék kiemelni. Godó Agnes a szer­zője annak a munkának, amely a magyar—lengyel kapcsolatok második világháborús történe­tét vizsgálja. Érdekes könyvet írt egy másik hadtörténészünk, Györkei Jenő is, a magyar sza­badságharcosoknak a spanyol polgárháborúban való részvé­teléről. Van a Zrínyi Katonai Kiadó­nak egy igen nagy vállalkozá­sa: folyamatosan megjelentet­jük a második világháború tör_ ténetének köteteit. Jelenleg a harmadik vaskos kötetnél tar­tunk, hamarosan a könyves­boltokba kerül a negyedik, tíz­ezer példányban. A legkivá­lóbb szovjet történészek kol­lektív alkotása ez a tíz kötet­ből álló sorozat, amely után, s ezt örömmel mondhatom, nagy az érdeklődés. Dédelgetett ötletünk: a szov­jet katonai enciklopédia köte­teinek anyagát felhasználva szeretnénk megjelentetni egy magyar katonai lexikont. Nem azért, mert korunkban a lexi­konoknak, kézikönyveknek olyan nagy divatja van, ha­nem, mert biztosak vagyunk benne, hogy jelentős olvasói érdeklődést kielégítve fontos honvédelmi nevelési feladat­nak is eleget teszünk ezzel. M. G. díjnyertes műveiből szer­kesztünk. Az idén látott nap­világot a Sarkcsillag című kö­tet, amely Illyés Gyula és Go­rái Gábor versei mellett tar­talmazza Boldizsár Iván, Ka­rinthy Ferenc, Bertha Bulcsu és Thiery Árpád novelláit, de helyet ad fiatal alkotók elbe­széléseinek is. Szeretnénk, ha az írók megismernék a mai hadsereg életét, a katonák mindennapjait, s még több ilyen témájú értékes művet ad­hatnánk ki. Megjelentetjük a szocialista országok katonairo­dalmát. s részt veszünk a Győ­zelem könyvtára sorozat kiadá­sában is. A honvédelmi neve­lést szolgálják azok a köny­veink. sorozataink, amelyek közvetlenül az ifjúsághoz szól­nak. Pár szót szólnék egyik si­keres vállalkozásunkról, a ha­ditechnikai füzetekről. Ezek­ben a színes, illusztrált köny­vekben a haditechnika legki­válóbb ismerősei bemutatják a korszerű hadseregek fegyver­zetét. Bestseller-memoár — Az olvasók jelentős része élénken érdeklődik a háborús memoárok, a hadtörténeti mű­vek iránt. Mit ajánl ebből a témakörből a kiadó? — A kiadó legnagyobb best­sellere az utóbbi években a Zsukov-memoár volt. Több mint százezer példányban ad­tuk ki, három kiadásban. De kiadtuk más szovjet hadvezé­rek visszaemlékezéseit is. Szovjet szerző az amerikai iparszerű szarvasmarhatartásról a magyar mezőgazdasági ter­melésnek. Ezért, is tesz hasznos szol­gálatot a Mezőgazdasági Ki­adó a mű mostani második kiadásával, amely egyben kor­szerűsített, átdolgozott is. Éz a könyv — mint Váncsa Jenő miniszterhelyettes írja az elő­szóban — hasznos, gondolat- ébresztő munka, amely a ter­melékenység növeléséhez az ismeretek gazdag tárházát nyitja meg az olvasók előtt, ismételten felhívja a figyel­met a közölt eljárások, vagy tapasztalatok körültekintő al­kalmazására és a sablonok el­kerülésére. Három esztendővel ezelőtt szakkörökben már nagy ér­deklődést váltott ki B. A. Ru- novnak, a Szovjetunió össz- szövetségi mezőgazdasági mi- GŰszterhé.lyettesének könyve az zpürszerű szarvasmarha­tartásról az USA-ban és Ka­nadában. E rövid idő alatt is a tudományos-technikai fej­lődés jelentősen megváltoz­tatta a mezőgazdaságot, külö­nösen az állattartást, az ipar­szerű marhahizlalást hazánk­ban is. Az állattenyésztési ter­mékek előállításának ipari módszerű fejlesztése a Szov­jetunió agrárpolitikájának éppoly központi kérdése, mint turizmus fejlesztése, s mind­ezekkel együtt az elhízás elle­ni állandó küzdelem és az if­júság egészséges életmódra nevelése. A kötet mindenesetre hasz­nos tanácsot ad arra az időre is, amikor — sajnos — mégis bekövetkezik az infarktus. Is­merteti a lefolyást, az utána következő ajánlatos életmó­dot. Nagy tapintattal és szaksze­rűséggel megírt munkát tart­hatunk a kezünkben. Érdemes forgatnunk még akkor is, ha — remélhetően — nem lesz komoly szükségünk rá. ||jj Születésünk titkai még a mai fölvilágosult ko­runkban is sok embert érde­kelnek és sokaknak tartogat­nak ismeretlen tudnivalókat. Bizonyította ezt nemrégiben az e címmel vetített tévésoro­zat, amelyben dr. Czeizel Endre beszélt az ezzel össze­függő kérdésekről nagy szak­tudással és mégis nemcsak közérthető, hanem igen élve­zetes formában. Most az RTV —Minerva kiadásában kötet­ben is mejelent mindaz, amit képernyőn láthattunk, hall­hattunk. Az egész országban jól- ismertté vált szerző — mint kötete előszavában köszönet­tel emlékezik meg róla — a kiváló szakértők egész hálóza­tát vehette igénybe, akik a gyakorlati kérdésekben jára- tosabbak, mint a kutatóorvos. Közös munkájukkal vált elér­hetővé, hogy a mi viszo­nyaink között jelenleg legin­kább elfogadott és hasznosít­ható nézeteket terjessze, nép­szerűsítse a tv-adás és most ez a könyv. Több mint száz — a tv-ben Is bemutatott ábrával — ve­zet végig dr. Czeizel Endre a lapokon annak a célnak ér­dekében, hogy minél széle­sebb körben sikerüljön meg­előzni a rendellenes vagy fo­gyatékos gyermekek világra- íöttét. S egészséges eljövendő íemzedéknek örülhessenek a >oldog szülők. S. magunknak kell szedeget­nünk erdőn, mezőn, hanem a legtöbbje akadálytalanul kap­ható a gyógynövényboltokban. Lapokon át találjuk ábécé sorrendben mindazokat a pa­naszokat — alacsony vérnyo­mástól a zsábáig —, amelyek­re valamilyen gyógytea aján­latos, kellemes orvosság. A mostani megfázásos, hi­deg időkre, nátha ellen négy­féle keveréket is ajánl (hadd lehessen egyéni ízlés szerint válogatni.) Közülük a legegy­szerűbbnek látszik, ami csu­pán négy alkotóelemből ke­verhető és főzhető: fehérmály­va leveléből és gyökeréből, édesgyökérből és mályvavi­rágból. jjjij A szívinfarktus mindenki által rettegett meg­betegedés, amelyet jogosan tartanak századunk egyik leg­veszedelmesebb betegségének. Pedig ez is megelőzhető, ez- ellen is lehet védekezni. Mi­ként és hogyan? — ezzel fog­lalkozik dr. Szabolcs Paula könyve: Őszintén a szívin­farktusról címmel. (A Medici­na Könyvkiadó fennállásának 20. évében és tiszteletére is jelent meg.) Az előszóban dr. Gábor György egyetemi tanár, a jól­ismert szívspecialista a könyv nagy érdemének azt tartja, hogy az érdeklődő megtud­hatja belőle, melyek azok a tényezők, amik elősegítik a szívizominfarktus (helytelenül nevezve: szívtrombózis) kiala­kulását, és hogyan kell elke­rülni őket. 1 Az igazsághoz tartozik, hogy ez a megelőzés tulajdonkép­pen nem is olyan egyszerű, hiszen ennek módszereire az egész világon kutatás folyik. Egy dolog azonban mégis két­ségtelen : korán kell kezdeni B’ megelőzést (talán már gyer­mekkorban) és a kulcsa az egészséges életmódban rejlik. Ez azonban nemcsak egyéni, hanem társadalmi feladat. Ide tartozik ugyanis a minél zsír- szegényebb ételfogyasztás, a dohányzás csökkentése, sport­telepek, uszodák létesítése, a Napjainkban gyakran esik sző a munkahelyi légkörről és számos olyan, ehhez kapcsolódó kérdésről, amely része az eredményes, örömmel folytatott munkának. Szorosan hozzá­tartozik ehhez az üzemi, a munkahelyi demokrácia érvénye­sülése. Mindezeket a kérdéseket most egy sajátos megközelí­tésű kötetben igen olvasmányosan adja közre Erőss László Az üzemi demokrácia és az emberi kapcsolatok című (a Közgaz­dasági és Jogi Könyvkiadónál megjelent) munkája. E kötet — mint alcíme jelzi — fejezeteket nyújt át a társadalom-lé­lektan köréből. Rengeteg monográfia, vállalati beszámolók, körlevél, fel­jegyzés, jegyzőkönyv, munkáslevél és irányított beszélgetés, magnetofonfelvétel e munka alapja, amit a szerző — szeré­nyen — közbeszólásnak tekint egy társadalmi méretű vitába. Tegyük hozzá: igen figyelemre méltó közbeszólás. Az aláb­biakban egy rövid fejezetrészt mutatunk be a kötetből. bizonyos vizsgálati adataink nem támasztanák máris alá: ez a tendencia valós, számol­ni lehet vele. A másik ismert ellentmon­dás a férfiak és nők közötti munkatársi súrlódások, fe­szültségek sora. Előfordul, hogy a nők mindig kevesebb bért kapnak hasonló inten­zitású munkáért, bár kevés­bé is tudják vállalni az azo­nos munkából rájuk jutó fi­zikai terheket. Többnyire ala­csonyabb — az üzemi sta­tisztikák szerint — iskolai végzettségük átlaga, és sok­kal kisebb a vezető beosztá­sú nődolgozók aránya, mint amennyi a dolgozó nők ará­nya; akár az egyes vállala­toknál. akár országos átlag­ban. A nők jelentős százalé­ka szülési-gyermekgondozá­si szabadsága hónapjait, éveit éli legaktívabb életkorában; munkájukat a többiek át kell, hogy vegyék, korántsem ará­nyos bérkiegészítések mel­lett. A nők megbetegedésének gyakorisága is szignifikánsan nagyobb. Hangulatuk bizo­nyos mértékig a biológiai cik­lus következtében, de más, neveltetési, fiziológiai, társad dalmi okok hatása folytán is labilisabb. Elsősorban azt ér­demes kiemelni' a konfliktus E konfliktusok egyik alaptí­pusa a korosztályellentét. Nemcsak arról van szó, hogy mások az eszméik és más a magatartásuk a gyárakban együtt dolgozó három nem­zedék képviselőinek, hanem arról is, hogy ez az eltérés a kölcsönös érzelmi taszítás, ér­tetlenség és az eltérő érdek motiválta bizalmatlanság szo­rításában feszültségeket te­remthet minduntalan. C.kan azt várják, hogy a demokra­tizmus nyílt légkörében ezek a feszültségek enyhülnek ta­lán, mert akkor az egymás ellen feszülő, lappangó . indu­latok az ellentétek „harca” helyett azok alkotó harmó­niájába olvadnak össze? Ez így üres spekuláció volna, ha Lehet-e jó munkahelyi lég­kör, lehetnek-e tiszta emberi kapcsolatok az üzemben, ahol végül is eltérő jellemű, célú és képességű, eltérő beosztá­sú és képzettségű, eltérő vér­mérsékletű és munkatempó­jú emberek, férfiak és nők, fiatalok és öregek,, okosak és gyenge felfogásúak, agresszí­vek és szorongok, indulato­sak és szelídek dolgoznak együtt, a munkatársak közöt­ti érintkezés eltérő stílusré­tegeit teremtve meg? Nos, milyen kollektívákat formál az élet. ahol nem a szocioló­gus válogatja össze az egy­máshoz’illő munkatársakat? Milyeneket is? Jó kollektí­vákat, de tele konfliktusok­kal. Mályva nátha ellen Lapozgató — egészségünk védelmében Háziorvos kötetben — Fűben, fában orvosság Szívügyeink — Az eljövendő nemzedékért Üzemi demokrácia, emberi kapcsc latok Munkahelyi légkör — feszültségekkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom