Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

Változó falukép Pest megyében Visszaszorul a sátortető? Felbukkant egy dokumentum Cegléden Az elfelejtett arcmás Bármelyik irányból is hagyjuk el a főváros határát, életmódváltozás­nak lehetünk tanúj. Az agglomerá­ciós övezetben — de azon túl is — egyaránt találkozhatunk a múlttal, a jelennel és a jövővel, Düledező vis­kók, komfortos családi házak és pa- nelépületek teszik színessé az utcák képét, ám minél jobban távolodunk Budapesttől, úgy lesznek mind uni- formizáltabbak a faluk. Ez részben érthető is, hiszen az ott lakók épít­kezési szokásai még napjainkban is a hajdan-, s a közelmúltból merítik a mintát, de nagyon sok helyütt ké­nyelmi vagy más okokból nem min­dig a jót, a helyeseühetőt, Kétségte­len, ugyan, hogy jelentődet léptek előre ízlésben és lakáskultúrában az emberék, de még mindig túl kevesen vannak azok, akik már nem a mához, hanem az ezredforduló igényeihez mérten terveznek az építkezés kez­detekor. Nemcsak fedél A házak legtöbbje típusterv alap­ján készül, s nem azért, mert nem lehetne elegendő választék, hanem olyan minimálisnak mondható a változtatás igénye, hogy a sokféle variációs lehetőséget indokolatlan­nak találták ezideig a tervezők. Igaz, akadt a mérnökök között néhány, aki úgy gondolta; a közízlés, valamint az életszemlélet a lakáskultúra felől is befolyásolható és mintegy köve­tésre méltó mintaként, új formájú, családi házak építésébe kezdtek, s ezzel hadat üzentek az országosan elterjedt sátortetős típusoknak. Kár is lenne tagadni, az első for­dulóban vereséget szenvedtek és in­kább meghökkenést, mintsem csodálr- kozást váltott ki a produktum, de annyit legalább elértek, hogy azok­ban a falukban élők már tudtak vi­szonyítani. Az idősebbek továbbra is csak legyintgettek *— olykor szoli­dabb formában utánozták —, ám a fiatalok közül mind többen fölismer­ték, a gyakran hangoztatott tanács valódiságát, 'miszerint: nem csupán az a lakás funkciója, hogy a család feje fölött tető legyen, hanem kellő­képpen ki is tudja szolgálni a növek­vő igényeket. Kifejezni a különbséget Azért nem rugaszkodott túl mesz- szire az ő képzeletük sem, ha ide nem soroljuk néhány építőmester torzszüleményét, amit — sajnos egy kalap alá vettek a modernre törek­vőkével. Az ilyen jellegű ellentmon­dások mellett még lassította a fo­lyamatot az óvatoskodók hozzáállá­sa is, akik arra hivatkoztak: a ház­zal lehet legszembetűnőbben kifejez­ni, az anyagi különbséget, éppen ezért a szokásostól eltérő, nem a kö­vetésre méltó modellt, hanem a mó­dosság fitogtatását jelenti. Első hallásra úgy tűnhet, némi­képp igazuk van, de amennyiben ezt a véleményt fogadnánk el ésszerű­nek, akkor soha nem lenne szinkron a társadalmi változás és a korszerű életforma között. Továbbá: a jövő építészetével foglalkozó szakemberek bebizonyították, miszerint az orszá­gosan elterjedt sátortetős házaknál — hiába is lenne rá igény a későb­biekben — nincs lehetőség az átala­kításra, mert a szerkezeti elemek mindegyike terhet tart. Ezért nem nyílik mód arra, hogy a család szám­szerű növekedésének arányával bő­vítsenek az alapterületen. Mindezek ismeretében akaratlanul is fölmerül a kérdés, mi lehet az oka a praktikussal szembeni tartóz­kodásnak? Feltételezhetően azért is óvakodnak a moderntől az emberek, mert azt hiszik, hogy többe kerül a hagyományosnál. Nézzük, mit mon­danak erről az országos adatok. A magánerőből épült lakások át­lagköltsége (vidéken) 200 ezer fo­rint, bár ez az összeg nem tükrözi hűen a valódi árat, hiszen ebben nincs benne sem a család munkája, sem a rokoni, baráti segítség. Vi­tathatatlan tehát, hogy nem olcsó mulatság a hagyományosba költözni sem, éppen ezért kellene jobban odafigyelni a mibe kerül mellett a milyen legyen kérdésére is. Sajnos manapság a kényelmes, tág, világos elképzeléseken túl alig gondolnak másra, pedig ha alaposabban c lafi­gyelnének az alaprajz kiválasztása­kor, akkor a későbbiek folyamán kedvükre variálhatnák a helyiségek számát, nagyságát, valamint az egy­máshoz való viszonyát, például a le­választás, elkülönítés esetében. Mintatelepek A helyzet persze nem tragikus, csupán elgondolkodtató. Az optimis­táknak az is a véleménye, hagyni kell a folyamatot magától kibonta­kozni, mert a mindjobban változó falusi életmód ha lassan is, de ki­alakítja majd az ízlésének és a kor igényének megfelelő lakástípust. Le­het, ám a szakemberek szerint kér­déses, hogy jót-e? Igaz, vannak már olyan községek Pest megyében, ahol minta-lakótelepet építettek, vagy an­nak kivitelezése folyamatban van. Különösen azokban a falvakban va­lósult ez meg, ahol a mind jobban erősödő termelőszövetkezetek veze­tői — Hemád, Páty, stb. — ily mó­don akarják helyhez kötni a most felnövő fiatalokat és visszahódítani azokat a váEakozó kedvű emberéltet, akik a tsz-szervezést követő években máshol keresték megélhetést, mert az akitori lehetőségek — szerintük — nem kecsegtették őket valami fé­nyes jövővel. Ám tíz esztendőnyi idő sem kellett ahhoz, hogy mindennek az ellenkezője váljon valóra, s o közösbeni munka biztos gyarapodást jelentsen. Részben ennek köszönhetően a hetvenes évek elejétől alig akadt család, ahol különösebb gondot je­lentett volna az építkezés. Utcányi házsorok készültek egyik hónapról a másikra, de m ár-már riasztóan egy­formán. Némi változatosságot csupán a kőporozások színe és mintája je­lent, no, meg a kerítések! 0 1 0 P Kcrítésmércc A változás igényével különösen a fiataloknál találkozhatunk, mert az idősebbek — bár lehetőségük lenne a korszerűbbre — nehezen szakíta­nak a hagyományos életformával. A középső generáció pedig alig tud mit kezdeni és szinkront teremteni az igények és a lehetőségek között. Egy dabasi agrármérnök szerint az a fő probléma, hogy sokan úgy vélik, elég ha külsőségeiben terem­tik meg falun a városias életformát, Bizonyítja ezt, hogy sok esetben nem használják a komfortos lakást, hanem az alsó épületben élnek to­vábbra is, mert a tisztaszobát . és a porcelán tányért csak a vendég hasz­nálhatja. Számtalanszor megszólják a szomszédok azt, aki önmaga erre vetemedik, mert idő előtt elbitan- golják a berendezést. Séma, háttérben A közelmúltban több Pest megyei falu vegyesboltjának vezetőjét fag­gattam arról, manapság* mi a hiány­cikk. Szinte .felvétel nélkül inindári^- nyian á vaskapuk és a kerítések szál­lítása miatt háborogtak. Érthető is, a türelmetlenségük, hiszen akár a váci, akár a budai járásban utazunk, elcsodálkozhatunk azon, hogy ma­napság nem is annyira a ház, mint inkább a kerítés fejez ki valamiféle kivagyiságot. Vagyis az már nem­csak határol, hanem reprezentál. Nemrégiben még jó volt az előre­gyártott, míg mostanában élelmes la­katosok gazdagodnak meg a népmű­vészeti ihletésű giccsparádék készí­tésén, mert sorban állnak a megren­delők. Miként a csiri-csáré kőporozá­soknál a környékbeli kőműves, úgy a kerítéseknél a lakatos diktálja az is lést. A kerítések esetében addig semmi helye a háborgásnak, amíg annak az a funkciója, hogy elválasszon, hatá­roljon, biztonságot nyújtson a tolva­joktól, ám abban a pillanatban visz- szás érzést keit a járókelőkben, ha azzal, érezhetően valami mást akar kifejezni a tulajdonos. Perbál, Tinye, Zsámbék, vagy északabbra Galga- györk, Nagymaros, netán a délebbre eső Cegléd környéki falvak utcáin nézelődve nyugodtan kijelenthetjük; pusztán csak a kerítések elemzésé­ből is elfogadhatóan pontos képet adhatunk a település anyagi, szociá­lis helyzetéről. Ezt tovább finomít­hatjuk — az egyénekre vonatkoztat­va — a rácsok anyagának, állapotá­nak összehasonlításával. Némi remény azonban van a vál­tozásra, példa erre egy szociológiai felmérés, amit Pest megyei tanulók között végeztek. Többek között azt a feladatot adták a gyerekeknek, hogy rajzolják le azt a házat, melyet majd a jövendőbeli családjuk számá­ra építeni szeretnének. A tervekből nemcsak a lakás iránti igényre, ha­nem az elképzelt életformára is le­het következtetni. Különösen ér­dekes része a felmérésnek, hogyan nevezték el a helyiségeket a diákok. Nagyszoba, kisszoba, gyerekszoba, tévé-szoba, vendégszoba. A gyerekek ezzel azt is megmagyarázták, hogy a jövőben kényelmes, elkülöníthető lakrészekkel számolnák, gondolva önmaguk és a családjuk szórakozá­sára, kényelmére, de a korosodó szü­leikre is. A faluban lakók jelenlegi életfor­májának sokféleségét — mérnök is­merősöm — a tavaszhoz hasonlítot­ta. Olvad már a hó, de a sár és a la­tyak nehezen kerülhető ki. Bár a húsz évvel ezelőtti állapotokhoz vi­szonyítva óriási a változás, mégsem mondható optimálisnak a helyzet, s főként azért, mert nehéz a hagyomá­nyoktól, a sémától szabadulni! Hajnal László Gábor EGY ÜJ KIÁLLÍTÁS min­dig tartogat meglepetést a rendezőknek is. Már az előké­szítő munkálatokról rövid hír­ben tájékoztattuk a város la­kóit és kértük segítségüket a kiállítás anyagának gyarapítá­sához, hiszen minden család őriz olyan régi, az elődök sze­mélyéhez, életpályájához kap­csolódó iratokat, fényképeket, amelyek múzeumi kiállításra és megőrzésre érdemesek, ugyanakkor értékes forrásként szolgálnak a szaktudomány számára. Sorra érkeztek hozzánk Ady Endre ceglédi tisztelői és el­hozták a családi könyvtárak­ban rejtőző kincseket: Ady- verseskötetek első kiadásait, Révész Béla Adyról írt köny­veinek a Kner Nyomda által megjelentetett kiadásait, a nagyváradi Ady Múzeum ál­landó kiállításának vezetőjét és az Adyról szóló cikkek újságkivá­gásait És szinte az utolsó percben, a megnyitó előtt, hozott a múzeumba Mákos József egy Ady-fotográűát A gazdag Ady-irodalom segítségével hamar kiderült, hogy az irodalom- történetben eddig ismeretlen Ady- ddkumentum emeli kiállításunk rangját Nézzük tehát a pontos adatokat! A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Népművelési Propaganda Iroda kö­zös kiadásában megjelent Ady-tanul- mánykötetben levő fényképikonográ­fia közöl a felvételre vohatkozó pon­tos adatokat Az ott 16-os sorszám­mal jelölt kép, a ceglédi képpel azo­nos negatívról készült. Az ikonográ­fia híradása szerint ennek a felvétel­nek csak egyetlen eredeti pozitívja létezhet, mert a lemez az első kép kopírozása közben eltörött, és az egyetlen képet, ami kelt róla, Ady nevét alájegyezve, Rozsnyai Kálmán­nak adta. Ma is Rozsnyai Kálmán tulajdonában van Szeghalmon. Ezt a pozitívot Ernőd Tamás publikálta a Nyugat 1923. áprilisi számában. Valószínű, hogy ez a nagyváradi Ady Múzeum tulajdonába került a Az Ismeretlen Ady-portré A reprodukciót Pesti Antal készített* •Rozsnyai-hagyaiték megvételével. Egy másik pozitív 1977-ben a Déri Mu­zeum tulajdonába került, amelyet a Kíváncsi néven ismert Varga Ilona családjától vásároltak. Így lesz a ceglédi pozitív a harmadik Lembert Ede 1908-ban Nagyváradon készült felvételéről. Mákos József nagyváradi rokonsága révén jutott a képhez, és tudomása szerint Tabéry Géza új­ságíróé volt. Tabéry Géza Ady kor­társa volt, és a nagyváradi években kapcsolatban álltak. Később sokat foglalkozott A c! {/-kutatással, és ő volt az erdélyi Ady-kultusz egyik leghí­vebb ápolója. AZ TÖRTÉNT MOST Cegléden, ami nagyon gyakran előfordul. Ki­állításra készült a város, és felbuk­kant egy dokumentum, amely az iro­dalomtörténet érdeklődésére is szá­mot .tarthat Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy városunkban még sok hasonló érték lappanghat, amely hozzáértő kézben megszólal, és a szaktudományok munkáját se­gíti. Ennek a folyamatnak bármelyi­künk részese lehet. Nagy Varga Vera muzeológus Budaörs - téli kiköt» Téli kikötőbe vonultak a légtenger bárkái, a kis sárga biplánok, egy- fedelűek, helikopterek. Ezek a hős­korszakra — a Wright testvérek, Blé­riot, Lindbergh, Asbóth Oszkár ide­jére — emlékeztető gépecskék olybá tűnnek a szuperszónikus óriások mel­lett, mintha a dunai propellert hason­lítanék a Qeen Maryhez, ámde az irányításukhoz megkívánt tudás lép­tékkülönbsége korántsem ilyen nagy. Pilóták mondják így, akik vezettek vadászgépet, avagy a mezőgazdasági flottától kerültek a légi közlekedés­hez ... eágába emeli a gépet, a gyümölcsösök, szőlők, búzamezők fölé« ... Me például a képen láthatóhoz hasonló kis gépek, melynek porcikáit a Repülőgépes Növényvédő Állomás budaörsi repterén szerelő-doktorok vizsgálják, több tucat traktor mun­káját képesek elvégezni, naponta százszor-százötvenszer Is fölszállva, egy-egy útra pár száz mázsa műtrá­gyát, permetezőszert vive. Am, ha az alacsony repülés a legveszélyesebb pilótamunkák közé tar­tozik is, akad benne szépség, kivált, ha a valamelyest lassúbb járású heli­kopterből tekint ki az ember. Most javítják a gépszitakötőt is... Geleta Pál felvételei Félreértés ne essék, nem a keríté­sek ellen ágálok, csupán a túlzott, egymásra licitálás ellen, mert vajon hány könyvet, színházbérletet lehet­ne venni azokból a forintokból és hány országot lehetne bebarangolni abból a pénzből, amennyit a jólétük ilyetén fitogtatására költenek né­hányat!, S a folyamat — úgy tűnik — meg­állíthatatlan. Az új Hernádrél Kanyarodjunk vissza a kintről a bentre, vagyis a házra. Fest megyé­ben először a hernádi tsz fiatal szak­emberei vállalták, hogy olcsó, ugyan­akkor kényelmes társasházat tervez­nek hat család számára. 1973-ban el is készült a rajz, s ez okozta az első döbbenetét, majd a falak növekedé­sével egyre többen ácsorogtak az épület előtt és tették a különböző gúnyos megjegyzéseket. Aztán las­san megszokták és azóta föiépült a második, hasonló háztömb. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom