Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

art 1977. DECEMBER 18., VASÄRNAP Társadalmi könyvtárosok Szabad óráikat áldozzák a közművelődésért. Segítségük értéke szinte felbecsülhetet­len: társadalmi munkában könyvtárosok. Ki tudná szám­ba venni, hány embernek nyi­tottak kaput a világra azok a kötetek, amelyeket a társadal­mi könyvtárosok adtak kézről kézre. A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának kezelésében 187 könyvtár működik, több­ségük az önkéntes vállalkozók gondjaira bízva. A megyében dolgozó szak- szervezeti könyvtárosok közül csak 22-en főfoglalkozásúak, 119 könyvtáros pedig társa­dalmi munkában vállalta ezt a minden megbecsülést kiér­demlő hivatást. Az SZMT központi könyvtára valameny- nyiünk köszönetét tolmácsolta azon a kis ünnepségen, ame­lyet a társadalmi könyvtáro­soknak rendeztek. Az elisme­rés mellé 60 társadalmi könyvtáros kapott pénzjutal­mat is, majd Bessenyei Fe­renc önálló estjével fejező­dött be, stílusosan az ünnep­ség. TV-FIC YELŐ Ráczck. Már-már a reklám­filmek szövegének ismerős rit­musával gyakorolhatjuk az olaszhoni művésznő nevét: Carla Romanelli, Carla Romá­néin ... Joggal, hiszen nem sok magyar film készül mos­tanában az ő részvétele nélkül, bár többször és több helyen is olvastuk: sokkal inkább muta­tós — a Romanelli név alkal­mi magyarításának megfele­lően cigányos — személye, mintsem színjátszói tálentuma miatt kapja meg azok a főbb­nél is főbb szerepet. Az előfizetőben örökké ott bujkáló kisördög azt súgja, hogy a csütörtökön este műsor­ra tűzött Segítsetek! Segítse­tek! című tévéfilmet az ö sö- tétes haja, bőre, és arca színé­nek megmutatása miatt — hogy azt ne mondjuk: jelleg­zetes testi erényeinek csillog­tatására — rögzítették. Ám illetlenség lett volna ef­féle bizonyíthatatlan föltétele­zésektől befolyásolva végig­nézni a Rácz-házaspár tragi­kus végkifejletű históriáját. Minden ilyen igyekezetünk el­lenére sem lelhettük azonban örömünket benne. Nem, mert attól kezdve, hogy a pisztoly, a derékszíj, a cipózsinór meg minden egyéb zsebbe való hol­mi odakerült a fogda terítet- len asztalára, egy ügyesen el­gondolt, de kimódoltan meg­szövegezett és kimódoltan le­fényképezett históriát láthat­tunk. A szerzőpár — Szántó Erika és Nemere László — afféle do­kumentumhűségű munkával akart előrukkolni. Ezért láttuk oly sokszor a jegyzőkönyv so­rait kalapáló írógépet; ezért kevertek szikáran tudósító mondatokat a képek alá; és ugyancsak ezért fényképezték október végi szürkére az egész ötvenperces történetet. Való­ságidézésük azonban mégsem lett elég hatásos, mégpedig azért, nem, mert ez a két em­ber mindvégig csupán fikció maradt. Nem gyúródtak ele­venné, nem töltődtek elhihető indulatokkal. Ráczné hiába mondogatta, hogy ő nem fade­rékon meghirdetett ócska bú­tort szeretne, hanem olyat, amit még nem fogdosott meg senki — mint minden egyéb vágyakozása, ez is irodalmia- san szépelgőnek hatott. És ugyanígy férjének megannyi vá­lasza is amelyet még kitűnő színész, Madaras József sem tudott elhitetni. (Róla egyéb­ként egész oldalas méltatás je­lent meg a Kritika ez évi 12. számában; elolvasását minden hívének melegen ajánljuk.) Summa summárum: újabb bizonyíték került a nézők elé arról, hogy a tv-filmek for­gatásához is kevés a jó ötlet, kevés a mégoly tisztes elhatá­rozás. A históriák ugyanis nemcsak elmondandók, bemu- tatandók, hanem — megeleve- nítendők. Ehhez pedig elsősor­ban jó toll kell, s nem annyi­ra a mesterségesen centizgető dramaturgiai tudomány. kurtizánok. Továbbra is a filmnél' maradva: ismét útjá­ra indult egy — ha jól tudjuk kilenc részes — filmfolyam, amely Balzac híres kurtizánre­gényét váltja képre. Hogy mi­képpen, arról már az első rész láttán tökéletesen meggyőződ­hettünk: ráérősen. részletez- getve, el-elmélázva, hosszasan tűnődve a morfondírozások te- kergős stílusában. - ■ > A színészek pedig ..., hát a színészek is afféle sorozatszí­nészek: a kellemes játszadozás gyakorlott mesterei. Ilyen ügyesen forgolódó kisiparos maga Luden — Bruno Garcin — is, aki kellőképpen ener- vált ifjú ahhoz, hogy némely leányok és asszonyságok fi­gyelmét magára vonja. Mindenesetre, megint lett egy fix estéje tévézéseinknek. Mert, ha már sorozat — hosz- szú és kosztümös sorozat — azt nézni kell... Akácz László Történelem — prózában PEST MEGYE LEGRÉGIBB MŰVELŐDÉSI HÁZA - DABASON Száznegyven esztendő. Két emberöltőnyi élet. Ennyi idős a megye legrégebben épült mű­velődési háza, a dabasi. Keve­sen tudják ezt, még ott, hely­ben is. S azt még keveseb­ben: milyen gondolat hívta életre, mi minden történt már falai között. Története lehetne akár történelem is — híven tükrözi mindazt a változást, ami ezen a tájon végbement. Tudósít a Hpnművész A ház életreszólétja a Szé­chenyi-féle kaszinómo'zgalom volt: otthont nyújtani a ma­gyar szónak, a magyar tánc­nakv a magyar kultúrának. Er­ről tudósít a Honművész cí­mű újság (Szerkezti Róth- krepf Gábor, halpiaiczon aliul a’ Duna partján, 114 szám alatt), riportere 1837. febru­árjában a ház első nagy ese­ménye kapcsán: „Dabason tél-más 5-dik nap­jára a* rövid életű* s haldokló farsang utósó tisztességére az úján épült casinóban tartandó táncz-áldozat kihirdettetett. Elszárnyalt a* hír, s a* far­sang gyermekei a* környékből és még Pestről is siettek a hó- dolásra. Két ezüst húszasért megnyíltak az ajtók, s míg a ruhatárban lerakói? öltönyök szoros barátságban veszteget­tek, addig birtokosaik a* cse­megetár és kávéház között fek­vő 32 négyszögöl nagyságú, viasz gyertyákkal kivilágosí­tott és síkosított pallójú te­remben, nem ügyetlen hét kö­rösi hangász ingerlésére elö- haladtak.. . Említést érdemel, hogy valamennyi némber egy­szerűen, de díszesen öltözköd­ve jelent meg, az egész társa­ság feszesség nélküli volt, s a bál kezdetét, közepét és vegét ügyes nemzeti táncz fűszere- zé; továbbá, hogy ezen egész kiterjedésében még el nem ké­szült, de helyes elrendezésű és jó ízlésű casinó Dabasnak dí­szére, a czélt kivívó köz bir­tokosoknak, és nem csak czím- mel, de tettel is nemes urak­nak, méltó becsületökre szol­gál.’» A ház az ébredező magyar kultúra pártolásának hajléka lett. Bizonyítja ezt a Garay János szerkesztésében meg­jelenő Regélő Pest Divatlap 1842. december 27-én kelt írá­sa is. / ,,A’ tegnapi est isráét szép számmal gyűjté össze a* daba­si casinó-teremben a* vidék szépeit *s iíjait. A’ mennyire kellett örülnünk, hogy a’ ró­zsaajkakról csak nemzeti *s mindig csak az édes nemzeti nyelv zengett le: annyira kel­lemetlenül lepett az meg, hogy a szép körtáncz csak kétszer lejtetett el.** Kossuth emléke A bálok és vigalmak mel­lett a politizálás és az újságolvasás volt akikor itt a fő szórakozás. Aztán elérke­zett a forradalom híre, s nem egy dabasi ember szegődött el Kossuth szavára katonának. Kossuth szavára, akit azért szerettek és tiszteltek a daba- siak, mert édesapja a faluban élt, s itt is temették el, a da­basi temetőben. Amikor a szabadságharc megbukott, a ház kocsibehaj­tójának vaskos tölgy faajtaját bezárták egy időre. A Kaszinó helyett a temetőbe zarándo­koltak az emberek, Kossuth Lászlónak sírjához, így tevén hitet, hogy nem halt még ki szívükből a remény. S a sír­nál esztendőről esztendőre egy helyi poéta, Mády Ferenc sza­valta el verseit: „Németül vezénylik a ma­gyar sereget, No, nekünk megadtak, min­dent, amit kellett. Nem panaszkodhatunk, elég nagy az adó, Hogy ha nem fizetünk, jön a végrehajtó.** Mulattak az urak A századforduló éveiben az egykori nemesi kaszinó úri kaszinóvá alakult át. Dabas- nak ezekben az években ön­álló újságja is volt, a Dabas és Vidéke. Szerkesztője: Áchim Géza, aki azonos volt a neves költővel, Gyóni Gézával. Mint szerkesztő, gyakran volt ven­dége a kaszinónak, s költőként is többször dobogóra lépett. Például azon a csuda-furcsa hangversenyen is, amelyet a budapesti református teológus sok ének- és zenekara adott. A hangversenyt reggelig tartó tánc követte, amelyben — a korabeli tudósító szavait idéz­ve — , .szintén dicséretesen megállta helyét az a huszónlcét teológus, aki erre az alkalom­ra Budapestről lerändult.” S hogy táncolták a bostoni. Egész boston-láz kerekedett a hang- veirsenybál után, minek követ­kezményeként vasárnap dél­utánonként ingyenes boston- kurzust indítottak. A magyar szó, a magyar tánc, a magyar kultúra " ter­jesztésének nemes törekvése már régen a múlté. 1908-ban a legfőbb cél a mulatás. Bi­zonyítja ezt az is, hogy ami­kor 1908. április 28-ára a kecs­keméti közönség két népsze­rű kedvencének, Heltai Jenő­nek és Vidor Ferikének est­jét hirdették meg... De erről szóljon maga Gyóni Géza, a krónikás: „Helybe hozták a művészetü­ket amelyért Kecskeméten va­lósággal rajonganak. Gyönyörű áprilisi este volt. A buckabeli békák orclicstron- ia teljes hangszereléssel on­totta a melódiát, mely csak­Segítenek a lég Nagyszabású régészeti ásatások kezdődnek a Dunakanyarban Nemrégiben adtunk hírt ar­ról, hogy szerződést írtak alá a nagymaros—gabeikovói du­nai vízlépcsőrendszer megépí­téséről és üzemeltetéséről. Olyan védelmi berendezése­ket, gátrendszert is építenek, amely a part menti területe­ket védi az ár- és belvíz el­len. 1980-ban kezdődnek a munkák Nagymaros térségé­ben. Egy évtized alatt szinte teljesen megváltozik a táj ké­pe. Tavaszi fényképek Erre a hatalmas építésre felkészült a vízgazdálkodás, a vízépítés, de felkészültek a ré­gészek is. A tudósok kutatásai szerint ugyanis a part menti vonalak ősidők óta vonzották az embereket. Az utolsó hét­ezer év nagy települései álta­lában vízparton keletkeztek, ahol a háztartáshoz, az álla­tok itatásához megvolt a lét- fontosságú — az éltető víz. Fábián Gyulának, a Magyar Vízügyi Múzeum igazgatójá­nak tájékoztatása szerint az Országos Vízügyi Hivatal, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Vízügyi Múzeum megállapodást kötött. Ennek értelmében azokon a területe­ken, ahol építkeznek majd, valamint az elöntés alá kerü­lő részlegen az építési munkák, illetőleg a duzzasztás megkez­dése előtt történeti és régé­szeti feltárásokhoz kezdenek. Erre a célra az Országos Víz­ügyi Hivatal — amely elsősor­ban a geodéziai munkák gaz­dája — a nagy vállalkozás keretében 5 millió forintot biztosít. Az ásatások legfőbb szerve­zője dr. Patay Pál, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályveze­tő-helyettese. Beszélgetésünk során a régészeti kutatás egyik legmodernebb módsze­réről is hírt kaptunk. Tavasz- szal ugyanis, első lépésként, légi fényképeket készítenek erről a területről. Azért ta­vasszal, mert a vegetáció meg­indulása előtt ezeken a felvé­teleken kirajzolódnak azok a talajrétegek, amelyek régé­szeti nyomokat sejtetnek, de megmutatják majd az egyko­ri települések kiterjedését is. Szembesített adatok Ezeket az objektív adato­kat szembesítik aztán a törté­nelmi, régészeti kutatások ed­digi eredményeivel. A kutatók már tudják például, hogy Visegrád és Esztergom között megközelítően húsz római őr­torony állott. Ugyancsak őr­toronynak kell lennie a Visegrád közelében levő Gi­zella majorban is. A muzeológusok áprilisban kezdik a tájékozódó ásatáso­hamar élónk versenyzőre ta­lált a Casinó előtt táborozó ökrök egészséges hortyogásá- ban. A falu aludt... Huszonöt ember jött csak el. Dinnyés Lajossal az élen. Ennyien gyö­nyörködtek Dabason Vidor Fe­rike elragadó bájú művésze­tében és Heltai Jenő megrázó erejű drámai szavalatában és tréfás kupiéiban...” Arinál többen voltak kíván­csiak az Alsódabasi Űri Fia­talság Táncpróba i bél j ára, ame­lyet néhány hónappal később rendeztek. Hogy milyen tán­cok jártaik akkoriban? line néhány, a báli meghívón sze­replő tizenhét közül: Polka, mazur, boston-walzer, boston- edelweiss, boston-amerikain, bosion-Luigi XV... Az élet megy tovább. Az úri tagok közé mind több kö- zéposzíályeli hivatalnok ke­rül. S aztán a tisztviselők kö­zé betörnek az iparosok. Üj szokás járja a faluban: le­génybírót választanak, a le­génybíró meg rendezőket Most már ők is beléphetnek az úri falak közé. Ötven pen­gő bánom-pénzt kellett leten­ni a szolgabírónak,' hogy egy estére megkapják a Kaszinó nagytermét. Ha ugyanolyan tiszta és sértetlen áLlapotiban adták át másnap, mint ahogy átvették, akkor visszakapták a bánom-pénzt, ha nem, el­úszott a pénzük, amit úgy rak­tak össze ötpengőnkánt a le­gények. Színház — először Aztán ismét sötét napok következnek. A nagyterem ol­dalát kiverik és tankj avító műhelyt rendeznek be benne a németek. A táncpadlót íel- szaggatják, a szöges csizmák. MáiiLik a vakolat, hullanak a cserepek. Háború volt... És akkor sem fordul sok- ital ’jobbra a ház helyzete, amikor közvetlenül a felszaba­dulás után Leiki Ferenc kocs­mát nyit az épületben. A várt változás^ csalt az 1951-es esz­tendő' hozzá meg.' A kocsma cégtábláját új felirát váltja fel: járási kultúrház lesz az épületből. Táncosok, színját­szók veszik birtokukba, pa­rasztfiatalok találnak otthon­ra falai között. Már nemcsak szórakozni, tanulni és műve­lődni is ide járnak a dabasi emberiek. Igazi színházi elő­adásokat azokban az évek­ben láthatnak először. A vi­galmak új tartalmat kapnák: a könyvbálon például a tíz­forintos belépődíjért könyvet kapnak cserébe a bálozók. Néhány éve újra nagyon csendes az épület. Pedig nem kellene, hogy így legyen. Pa­píron igazgatója, művészeti és gazdasági előadója, hivatalse­géde is van. A gyakorlatban azonban harmadik éve se igazgató, se művészeti előadó. Akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. hiszen a fa­lu időközben a háromszorosá­ra nőtt. — Sári és Gyón hoz­zácsatolásával —. s az intéz­ménynek segítenie kellene a járás többi művelődési házát is. Már szó volt arról, hogy ez utóbbi feladatkört átveszi az Örkényi művelődési ház. Új szemlélet Most új szemlélet van ala­kulóban. Terv készül arról, hogy közös igazgatás alá ke­rül a. három dabasi kerület három művelődési háza. Most keresnek új igazgatót, akinek a tanács lakást biztosítana. És a tervben szerepel, hogy a há­rom dabasi művelődési ház­nak nemcsak a vezetése lenne közös, hanem a fenntartása is. Azaz: a tanacs mellett gazdá­ja lenne a Fehér Akác Ter­kat Dunakilitin, de már az idén nyáron megindult a szé­les körű dokumentációs mun­ka is. A nyár folyamán Visegrád és Dömös térségét fésülik át. A Nemzeti Múzeum első gondja most az, hogy a több éves munkához biztosít­sa a szükséges és lehetőleg optimális felszerelést. Külön restaurálóműhelyt építenek Esztergomban a begyűjtött anyag feltárására és megőrzé­sére. A munkákban részt ve­vők számára egyébként szük­ség van lakókocsikra, sátrak­ra és megfelelő munkaeszkö­zökre is. Helyszíni kiállítás Az évek során napvilágra .. . kerülő leleteket, a területileg il- i meloszovetkezet, a Dabasi Nyomda, és a nagyközségben működő többi gazdasági egy­ség. Mindez biztosítékot te­remtene ahhoz, hogy az új idők új követelményei szerint töltse be hivatását ez a száz­negyven esztendős épület. És az összefogás megteremtené a lehetőségét annak is. hanem is rögtön, de a következő terv­időszakban, a becsületesen ki­szolgált öreg épület helyejt új otthont építsenek a kultú­rának. Együtt, közös erővel. Nemcsak a hétszáz éves tele-: pülés lakói, hanem az egész járás érdekében letékes múzeumokba, illetőleg a Nemzeti és a Vízügyi Mú­zeumba helyezik el. Mielőtt azonban a tárlókba kerülné­nek, kiállítják azokat ott, ahol találták. A nagy vízműépítés a ter­vek szerint 1991-ben fejező­dik be. A vállalkozásnak fel­becsülhetetlen — a jövőre is kiható — gazdasági jelentősé­ge mellett, az is eredménye lesz, hogy a régészek, mu­zeológusok munkája nyomán többet fogunk tudni múltunk­ról. B. M. i Prukner Pál y i Gyermekek a bársonyszékekben nyess, éppen e napokban a gyermekek és fiatalok szín­házba járásának ügyével fog­lalkozva dicséri a színházak ifjúságra is tekintő műsorpo­litikáját és külön elismeréssel szólt — néhány pesti színház mellett — a kecskeméti, a bé­késcsabai, a pécsi színházak törekvéseiről. Aligha véletlen, hogy míg az ország összes színházi bérletének 34 száza­léka volit 1976-barí ifjúsági bárlet, a megyei színházak­nál az ifjúsági bérletes arány 45 százalékos. És e törekvő színházak annál nagyqbb elis­merést érdemelnek, mert tud­juk, hogy a finanszírozási rendszer egyáltalán nem ösz­tönöz gyermek- és ifjúsági darabok bemutatására. AZ EGYIK OK tehát a szín­házi lehetőségek növekedése. A másik nyilvánvalóan, hogy az Állami Ifjúsági Bizottság, a Kulturális Minisztérium kedvezményes bérleteket, szín­házjegy-utalványokat ad a gyermekeknek és a fiatalok­nak. S megannyi egymásba- szőtt oka van még annak, hogy az ifjú nemzedék színházhó­dító lehetett és lett Magyar- országon. Űgyannyira, hogy az igények e téren is túlszár­nyalják az eddig nyújtott le­hetőségeket. Ültessünk hát még több gyermeket a színházi bársony­székekbe! Legyen olyan a fi­nanszírozási rendszer, hogy legyen érdemes minden szín­házban speciális gyermek- és ifjúsági előadást tartani, de arról se feledkezzünk el, hogy a felnőtteknek szánt klasszi­kus és modern darabok elő­adásain is helyük van a fia­taloknak éppoly kedvezmé­nyekkel, mint a csak nekik szóló bemutatókon. Nem árta­na úgy formálni a szerzői jog­díjrendszeren sem, hogy mi­nél több gyermek- és ifjúsági darab születne. Miért ne kap­hatnának külön meghívást ilyen feladatra legnevesebb íróink? Minderről szó esett az Állami Ifjúsági Bizottság már idézett ülésén NÉHA TÜL SOKSZOR em­legetjük gazdasági eredmé­nyeinket, amelyek természe­tesen első helyre valók, mert minden jóhoz és széphez anya­gi alapozás szükséges. De vé­gül is, miért ne tűnődjünk el oly dolgokon is, mint hogy gyermekeink, fiaink és lánya­ink egész serege lett színház­ba járó ember? Szebb életű, jobb ember. Soltész István MINTHA ILYENKOR, az év utolsó heteiben többet gon­dolnánk gyermekeinkre, ked­ves fiataljainkra, a számunk­ra annyira drága ifjú nemze­dékre. Biztosan azért, mert amikor ajándékokkal terítjük a szikrázó fenyőfák alját, a tél hidege is felforrósodik a szülői szeretet lángjaitól. Az öröm szeretete ez, mert tud­juk, minden gyermeknek jut valami szép, valami drága meglepetés karácsonykor. Mindez azonban csak é'gyé" ni töltése lenne a szeretet ki­fejezésének, ha nem tudnánk, nem éreznénk, hogy nemcsak a szülői öleli át a gyermekeket, hanem az egész társadalom. Így van lehetőség ajándékot venni, így van lehetőség szé­pen felöltözve iskolába men­ni, zenét és nyelveket tanul­ni, játszani és gyermeknek lenni, játszani és emberré nö­vekedni, hógolyózni jó cipő­ben, verset mondani és szén- házi bársonyszékben ülni. Talán túl nagy lendülettel fogtunk az íráshoz, amikor vé­gül is hétköznapjaink ma már szinte természetes jelenségé­ről akarunk említést tenni. Nem többről és nem keve­sebbről, mint a gyerekek, a fiatalok színházba járásáról. VALÓBAN TERMÉSZE­TES már, hogy ők is ott ül­nek a színházi bársonyszé­kekben. Legalábbis egyre töb­ben. Többen, mint valaha is tehették ezt mai felnőttek. Anélkül, hogy rózsaszín ön­bámulattal lágyulnánk el et­től, mondjuk róla: ez költé­szet és történelem egyszerre. A tárgyilagos, szenvedélytől mentes statisztikai adatok sze­rint a hetvenes évektől kezd­ve rohamosan növekedett a színházba járó gyermekek, fiatalok száma. Amíg az utol­só öt esztendőben összessé­gében 13 százalékkal több né­zőt fogadtak színházaink, ad­dig 50 százalékkal több ki­csinyt és ifjút. 1976-ban Ma­gyarország színházai 3360 if­júsági előadást tartottak, s ezeken 1,7 millió néző tapsolt: az év összes látogatójának több mint egyharmada. A legszem­betűnőbb a gyermekek nagy rajongása. Szociográfiai, művelődés- kutató tanulmány tudna csali pontos választ adni arra a kérdésre: mily okok vonul­tait e jelenség folyamatában! Miért van ez így? Az Álla­mi Ifjúsági Bizottság, az ifjú­ságpolitika állami letétemé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom