Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-15 / 294. szám

in r. er n 1977. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Dl g □ Vidám délután a gyermek- könyvtárban A ceglédi városi-járási könyvtár gyermekkönyvtárá­ban december 5-én délután kedves ünnepséget tartottak a kisegítő iskola harmadikos, negyedikes tanulóinak rész­vételével. A gyerekkönyvtár vezetője, Jakab Béláné köszöntötte a vendégeket, majd a Diótörö című mese hangzott el. Utána a gyerekeit Csajkovszkij azo­nos című balettjének zenéjé­ből hallhattak részleteket, vé­gül mesefilmeket láthattak. A gyerekek ezután vidám, ver­ses műsorral köszönték meg a vendéglátást. A kísérő pedagógusok közül Darányi Jánosné elmondta, hogy a kapcsolatuk a gyerek­könyvtárral csaknem 10 éve folyamatos és gyümölcsöző. A gyerekek itt felszabadultab- baík, a tiszta és szép környe­zetben maradandóbb élményt nyújt számukra a program — és nem utolsósorban — mind több gyerek kan kedvet az ol­vasásra is. Ezért határoztak úgy, hogy hosszú évek hagyo­mánya alapján az idén is a gyerekkönyvtárban tartják a Télapó-ünnepséget. Ez alatt a tíz év alatt sok új kis olva­só ismerkedett meg a gyerek- könyvtárral és a mesevilág csodálatos hőseivel — mondta a tanító néni. A könyvtárosok ajándékét: egy-egy. a városi-járási könyv­tár által készíttetett óraren­det — amely Nagy László Lá­zár grafikus munkája —, a könyvtárvezető adta át a gye­rekeknek. Orosz Magda Cegléd Diákp o/itikusok vetélkedője A Kossuth Lajos Katonai Főiskola KISZ-bizottsága a tanintézet közművelődési ta­nácsával közösen megrendez­te a diákpolitikusok országos vetélkedőjének főiskolai dön­tőjét. Az elődöntőkön 28 csapat versenyzett, és ebből 10 jutott be a döntőbe. A vetélkedőt Matuszka István ezredes, a zsűri elnöke nyitotta meg. A főiskolai döntőn ott volt Ka- zai Barna vezérőrnagy, a ka­tonai tanintézet parancsnoka is. A vetélkedő témája a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom története, a haladó nem­zetközi ' ifjúsági mozgalom története és a magyar ifjúsá­gi mozgalom múltja és jelene volt. A csapatok írásos fel­adatokat oldottak meg, törté­nelmi totókat töltöttek ki, vil­lámkérdésekre válaszoltak. A verseny végén dupla vagy semmi játékkal döntötték el a helyezéseket. A főiskolai döntőt a gépesí­tett lövészek kettes számú KISZ-alapszervezete nyerte meg, megelőzve a határőr- hallgatók egyes és kettes szá­mú KISZ-alapsziervezetét. A döntő alapján a Kossuth La­jos Katonai Főiskolát Papp Imre határőr zászlós, Rajcsá- nyi Iván határőr-hallgató, va­lamint Tóth István és Szűcs Mihály hallgatók képviselik az országos döntőn. Géczi Sándor Szentendre Idősek köszöntése Az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezetben már hagyománnyá vált, hogy min- < den év novemberének utolsó napjaiban megrendezik az öre­gek napját. Az idén a napokban tartot­tuk ezt az ünnepséget, és min­denki megjelent a fekvő bete­gek kivételével. Meghitt be­szélgetéssel kezdődött a dél­után. ahol a termelőszövet­kezet vezetői beszámoltak ar­ról, hogy a régi, nehéz, fizi­kai munkákat ma már milyen korszerű gépekkel végzik, és így mennyivel nagyobb ter­méseredményt érnek el. Szó esett arról is, hogy a mellék­üzemágak is eredményesen teljesítették évi tervüket. így a forgácsoló- és a mechanikai üzem, valamint az idén ala­kult fűrészüzem a termelőszö­vetkezet által termelt fát dol­gozza föl. Ezekből többnyi­re gyümölcsös-ládákat készí­tenek. Harminc asszony és leány is kapott itt kereseti le­hetőséget. Zsilik Pálné, a nőtanács el­nöke is kedves szavakkal kö­szöntötte az idős embereket. Ezután ízletes vacsorára invi­táltak bennünket. Sokáig nó- tázgattunk, még táncoltunk is. Hazafelé indulván egyik idős barátom így sóhajtott fel: „Hej, Jaimkám. miért nem öt­ven évvel ezelőtt volt ez a vál­tozás”. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani idős tár­saim nevében. Varga János Albertirsa Sötétben botorkálva Meg kell vallanom, nem volt valami vidám látvány, amikor Bagón a nagyközség szép parkjában kivágták a fákat; de mindenki megértette, hogy az építkezések miatt ez elke­rülhetetlen. A fadöntögetés közben azonban egy villany- vezetéket is elszakítottak. A nyár végi hónapokban ez kü­lönösebb bajokat nem is oko­zott, mert elég későn sötéte­dett. De az utóbbi hetekben, amikor jóformán már dél­után négy órakor alkonyodik, a 350—400 méteres útszaka­szon hiányzó világítás gondot okoz. Akik a hajnali órákban mennek vagy akik az esti, sőt, többen az éjjeli órákban jön­nek a munkából, ezen á sza­kaszon szinte botorkálni kény­szerülnek. De veszélyes itt a közlekedés azért is, mert elég nagy a teher- és a személy- gépkocsi-, valamint az autó­busz-forgalom. Arra kérjük az illetékese­ket, hogy ezen a szakaszon a legrövidebb időn belül hoz­zák rendbe a hálózatot, hogy mihamarabb legyen megfelelő közvilágítás. Iszlai Albert Bag Az ügyben felvilágosítást kér­tünk Görög Lászlótól, a bagi nagyközségi tanács elnökétől, akiiöl azt a választ kaptuk, hogy a hiba kijavítását meg­rendelték a MBZoGEP Válla­lat bagi gyáregységénél. Or- szágh Gábor, az emutett gyár­egység vezetője azonban azt mondta, hogy a gyár nem szolgáltatóüzem, ők Uyen hi­bák kijavítását nem vállalják. Egyébként az említett „meg­rendelés” valóban befutott hoz­zájuk, de csak néhány nap­pal ezelőtt. Két villanyszere­lőjüket azonban ebben a sür­gős helyzetben mielőbb kikül­dik a helyszínre. A beszélgetések alapján te­hát kiderült, hogy a tanács il­letékesei a hibát elmulasztot­ták bejelenteni a megfelelő szolgáltató vállalatnál. A köz­ség lakóival együtt most már mi is abban bízunk, hogy négy hónap után a MEZŐGÉP vil­lanyszerelői sürgősen segítenek. Korszerű helyiség Budaörs nagyközségből a fiatalok példás társadalmi munkájáról számolhatok be. A Jókai Művelődési Ház re­konstrukciója óta ugyanis már több mint egy év telt el. A klubhelyiséget a hét kü­lönböző napjain több társa­ság is igénybe vette. így az ifjúsági, a diák-, a gyermek­es a fotóklub. Mivel a terem már nem elé­gítette ki az egyre növekvő igényeket, a művelődési ház fiatal művészeti előadója: Olescher Tamás kezdeményez­te a korszerűsítését. Az ifjú­sági klub vezetője, W illand József, a helyi általános is­kola tanára, továbbá a klub néhány agilis tagja, többek kö­zött: Luncz Ottó, Nagy Sán­dor, Szakály Gábor helyes­nek találták az elgondolást, és a tervből valóság lett. A fia­talok Ady Endre születésének 100. évfordulójára egy hét alatt szinte újjáépítették a termet. A falak egy részét ízléses faburkolattal látták el, és a képek, festmények, képzőmű­vészeti alkotások kiállítására alkalmas helyet, illetve terü­letet alakítottak ki. A műszaki berendezések praktikus el­helyezését ugyancsak megol­dották. A világítás korszerű­sítésével és a terem átrende­zésével, a klubhelyiség most már kamaraprogramok, -be­mutatók, dia- és filmvetítések rendezésére is alkalmassá vált Ebben a hónapban vendé­gül látják Facser Attila foto­gráfust és Kopházy László fiatal budaörsi grafikusmű­vészt is. A vendégek közvet­len, meghitt beszélgetések for­májában ismertetik, mutat­ják be műveiket és egyben tanácsokat is adnak az ér­deklődőknek. Dénárt József Budaörs Ismerkedés az országgal Százhalombattán, a Ságvári Endre általános iskolában az idén ősszel alakult a Havasi gyopár természetjáró-szakkör. A huszonöt pajtásból álló lelkes csoport már túrázott a Börzsönyben, a Pilisben és a havas Cserháton, Nemre*. giben pedig a Kékesre gya- logoltak. Nem szakköri paj­tások, sőt, szülők is részt ve­hetnek a túrákon. A gyere­kek így tanulják meg a ter­mészetjárás alapismeretéit, vetítettképes előadásokon pe­dig a szomszédos országok turisztikai nevezetességeivel ismerkedhetnek. Tervük, hogy jövő nyáron a lengyel Tátrában táboroz­nak majd és szeretnének sze­mélyes kapcsolatot teremteni a kielcei testvérszakkör tag­jaival. Bordás Iván Százhalombatta Szerkesztői üzenetek $ A. Z., Piliscsaba: Kérdésére kö« zöljük, hogy panaszának utána-» néztünk, és levélben tájékoztatjuk. F. M., Cegléd: A Volán jelzett járatai a jeges utak és a rossz látási viszonyok miatt késtek. H. Gy.-né, Gödöllő: Köszönjük tudósítását, továbbra is várjuk leveleit. Ez a társadalmi összefogás A nagykőrösi diákotthon átváltozásának hét napja Válaszol az illetékes Még egyszer a váróteremről Orosházi József Örkényi ol­vasónk autóbusz-váróhelyiség létesítésével kapcsolatos ké­relmét közöltük a Pest megyei Hírlap október 27-i számában, A napokban kaptuk a választ az Örkényi nagjközségi tanács szakigazgatási vezetőjétől, Mi- halovics Mihálytól. A kérelemmel kapcsolatban árról tájékoztatta szerkesztő­ségünket, hogy az Örkény. nagyközségi közös tanácshoz tartozó községekben az ötéves terv folyamán építik meg az autóbusz-váróhelyiségeket. így jövőre előreláthatólag sor ke­rül az említett váróterem fel­állítására is. Arról is tájé­koztatott bennünket, hogy Orosházi József kérelmét meg­vizsgálták és megállapították azt, hogy az említett autóbusz­megállóban naponta csak egy alkalommal várakoznak az utasok (reggel 8 órakor), ami­kor átlagosan öten-tízen Da­li as községbe utaznak. A 21-es számú Állami Építőipari Vál­lalat szerződéses járatának is van itt megállója, ezen utazik naponta ’ Orosházi József is munkahelyére. Szeretnénk a 21-es számú Állami Éoítóinari Vállalattal közösen mielőbb megépíteni a váróhelyiséget, hogy kielé­gítsék a község lakóinak és a vállalat dolgozóinak jogos igé­nyét. Hajnali buszjárat — nemcsak a menetrendben Hasonló címmel november 10-i Postabontás rovatunkban megjelent cikkünkre a Volán 20-as számú Vállalat főosz­tályvezetőjétől, dr. Pártay Timdartól érkezett válasz. A tájékoztatás alapján felül­vizsgálták a Tápióság és Tá- piószecső közötti járatok me­netrendjét. A bejelentő: Takács Sándorné kérését teljesítik. 1977. december 15-től a 3,40- kor induló 479-es járatot 10 perccel korábban, 3,30-kor in­dítják. Ezáltal az utasok el­érik a Tápiószecsőről 3,56- kor induló vonatot. Levél­írónk járatkimaradásra, illet­ve a késésekre vonatkozó ész­revételeivel kapcsolatban kö­zölték. hogy ezek számát igye­keznek csökkenteni. Társadalmi munka. Gyakran halljuk ezt a két szót a rádió­ban, olvassuk az újságokban. És még többet is: beszédes szá­mokat több százezer forintról, órákról, amelyekkel kifejezzük, mérjük a társadalmi munka „értékét”. De a szó igazi je­lentését mégis csak a számok mögött és között kell valahol keresnünk: az emberi indíté­kokhoz kell közelebb kerül­nünk. Azonnal jelentkeztek Nemrégiben rövid levelet kaptunk a nagykőrösi általá­nos iskolai diákotthon igazga­tójától, melyben többek között ezt írja: „Szeretnénk, hg. meg­látogatnának bennünket, és be­számolhatnánk Önöknek arról, hogy kis intézményünkbe mi- lyes széles körű társadalmi se­gítséggel vezettük be a gázfű­tést.” Eleget tettünk a meghí­vásnak, s a Nagykőrösön ta­pasztaltak bizony csodálkozás­ra késztettek. A posta melletti Ceglédi ut­cában áll a földszintes, sárga, kívülről nem éppen csábító épület. A tágas udvaron gyere­kek csúszkáltak óriási zsivajjal az éjjel éppen befagyott víztó­csán. Nyerges Józsefnét, a levél íróját kerestem. — Ugye jó meleg van — kér­dezte, s a mondat hangsúlyát persze csak akkor értettem meg igazán, amikor elmondta a történetet. Több mint tíz évvel ezelőtt adták ezt az épületet diákott­hon céljára. Száz felsőtagozatos tanyai gyerek lakik és tanul itt hétfőtől szombatig, csak a hét végén mennek haza szüleikhez. Az idén pedig kivételesen — mert az egész városban kevés a tanterem — egy elsős és egy másodikos osztályt is itt taní­tanak. Miért — miért nem, az évek során több igazgató váltotta egymást. Nyergesné az idén szeptemberben kapta kineve­zését. Október elején nyilván­valóvá vált. hogy az épület fű­tése szinte lehetetlen a tél fo­lyamán. A gyerekek évek óta fáztak telenként a vaskályhák, és a rozoga olajkályhák mel­lett. Természetesen meleg víz sem volt. Pedig már akkor, a hivatalos fűtési idény is meg­kezdődött és a meteorológusok kemény telet jósoltak. Azonnali intézkedésre volt szükség. Rövid számvetés után kiderült, hogy a diákotthon sa­ját költségvetéséből nem futja a központi fűtés bevezetésére, és a városi tanács sem tudja az év utolsó negyedében ezt az összeget előteremteni. És Nyergesné a szorult hely­zetben gyorsan határozott. Ok­tóber 17-re elkészítették a költ­ségvetést. Sokszorosított levele­ket küldtek a gyerekek szülei­nek, azonnali segítséget kérve. Az igazgatónő felkereste Biró József gázszerelő kisiparost is, aki már többször felajánlotta társadalmi munkáját a városi tanácsnál, annak az oktatási in­tézménynek, amelyik rászorul. Ezzel egyidőben számbavették a város és környékének üze­meit. intézményeit, ahonnan személyesen vagy telefonon kértek segítséget. A szorult helyzetet látva néhány óra le­forgása alatt tizennyolc üzem és vállalat képviselője jelent­kezett. Hatvan szülő útnak indul Október 19-én szombaton reggel pedig 60 szülő érkezett ásókkal, kapákkal felszerelve, és aznap délután már készen volt a 73 méteres árok, a csö­vet lefektették, sőt estére már a gázvezeték nyomáspróbáján is túlvoltak. — Ez azonban csak a munka kezdete volt — mesélte Nyer­gesné. Szinte minden nap új problémával kerültünk szem­be. Kéményeket kellett építeni, a tető egy részén a palát kicse­rélni, új falakat húzni. Sokféle építőanyag is kellett a munká­hoz, amit éppen akkor és ott nem lehetett kapni az üzletek­ben. De — csodák csodájára? — mindenki segített. És a hatal­mas munka egy hét alatt ké­szült el. Az utolsó simítások után november 4-én volt a mű­szaki átadás. Nincs itt helyünk arra, hogy mind a 18 vállalatot és a nevek százait felsoroljuk, akik részt vettek a munkában. — Legtöbb segítséget talán a Mészáros János Termelőszövet­kezettől és a konzervgyártól kaptunk. Naponta többször is benéztek az emberek és érdek­lődtek, mire van szükségünk, így sikerült például fehér ce­mentet, és háromezer darab téglát is szerezni. Az építkezé­si anyagok megszerzését többi között az 1. számú Volán Vál­lalat és a helyi Zöldért-egység vállalta. Jókat nyújtózkodnak — A Pest megyei Kémény­seprő Vállalatnak szövegeztem egy levelet, ami valószínűleg nem volt elég szakszerű. A fő­mérnök csak azt értette belőle, hogy siygős segítségre van szükségünk, ezért felhívott te­lefonon. Pedig egy-egy bead­vány átfutási ideje náluk is legalább 30 nap ... Végül is no­vember 4-én egész pontosan, délelőtt 11 órakor befejeztük a gázszerelést. Akkor kellett vol­na látni a gyerekeket, hogy mi­lyen örömmel fogadták a mele­get. És — lehet, hogy én csak beleérzem ezt — azt a sok em­beri melegséget is, amit ezek a gyerekek a nehéz napokban megérezték. Reggel amikor föl­ébrednek, mesélik a nevelők, hogy jókat nyújtózkodnak a melegben. Néhány nappal a gáz beveze­tése után újrafestették a ter­meket. sőt a régebben lomtár­nak és kazánháznak használt pincét is átalakították. Az igaz­gatónő megmutatta a hangula­tos pinceklubot is. Lebetonoz­ták. kimeszelték és id® is kon­vektorokat szereltek. Az itt ki­alakított barkácsmuhelyben készítették a gyerekek azt a pi­ros szalvétatartót — az első „munkadarabot” — amit az igazgatónő asztalán láttam. Lesz még folytatás A hagy munkák befejezése Után meghatóan ünnepélyes pi­henés volt a Télapó-ünnepség. December 6-án ugyanis a szü­lőkkel együtt vendégül látták a nagy vállalkozás minden résztvevőjét. Az a bizonyos Télapó most nemcsak a gyere­keknek hozott ajándékot, ha­nem a gyerekek is megajándé­kozták a vendégeket, maguk készítette apró tárgyakkal. Bí­ró Józsefet rendkívüli munká­ja elismeréséül a szülői mun­kaközösség Rácz József helyi festőművész alkotásával aján­dékozta meg. Szinte „végszóként” kopog­tatott be az ajtón B. Tóth Fe­renc a konzervgyár építésve­zetőié. Csak azért, hogy éppen megkérdezze: rendben van-e minden, működnek-e a kály­hák? Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem tőle: hogyan vélekedett ő erről a segítség­ről? — Sok ilyen társadalmi munkát és akciót kellene még végrehaitanunk. Azt hiszem, hogy lelkesedésben és a közös­ségi munkában az utóbbi idő­ben annyira egységes a váro­sunk, hogy bízom benne lesz .még folytatás. '■ár A Ceglédi utcai diákotthon korszerűsítéséhez — amint azt az igazgatónő kiszámította — 700 ezer forint értékű társadal­mi munkával járultak hozzá. Ha ez a társadalmi összefogás nincsen, az otthont huzamo­sabb időre be kei’eH volna zárni. De mmt ez B. Tóth Fe­renc soraiból Is kiderült, meg­volt a lelkesedés, vaayis meg­volt az a társadalmi környe­zet. amelyben létrejöhetett a közösségi munka. Csakhogy, mindehhez még valami kellett és kell is min­denhol. Mégnedig olyan moz­gató, mint Nyerges Józsefné, Aki nem iktatott, nem levele­zett. nem beadványokkal for­dult ide-oda. hanem az embe­rekhez fordult, akikben bízott. És ez a bizalom szü’te azt az öss7e*"«ást, ameivnek pénzér­tékét 700 ezer forintban állapí­tották meg, de amelynek valódi á-téke forintban kifejezhetett len. Mert ez a tá’"'"*''1mi munkai Bóday Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom