Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-13 / 292. szám

4 1977. DECEMBER 13., KEDD KÓRUSHANGVERSENY GÖDÖLLŐN Sikert hozott a 120. fellépés Alaposan kinőtte a gyerek­cipőt a gödöllői városi ve­gyes kórus. Ezt bizonyította idei 13. koncertjével is, ame­lyet vasárnap délelőtt tartott a járási hivatal előadótermé­ben. A kórus léte és hétéves működése igazolja, hogy a ne­héz. mondhatnánk, áldatlan feltételek között is teremhet gyümölcsöt a művészet iránti szeretet, az elhivatottsággal párosuló akarás. Munkájukért a közönség tap­sai mellett hivatalos elismerés­ben is részesültek: országos minősítő hangversenyen nyer­ték az Aranykoszdrú-diplomá- val elnevezésű kitüntetésit és tavaly megkapták a Pro Űrbe (a városért) aranyérmet. Egy kórusikoncert értékelésére vál­lalkozó írásban talán furcsá­nak tűnik az együttes próba- feltételeinek és eddig szerzett kitüntetéseinek emlegetése. Talán még magyarázkodásnak is hat, magyarázkodásnak, amelyre nem szorul rá az együttes. Hogy mégis megtesz- Ezük. annak egy oka van: a gödöllői művelődési központ majdani építésére a kórus minden tagja 600 óra társadal­mi munkát ajánlott fel és sze­repléseik bevételéből 10 ezer forintot. A munkásokból, pedagógu­sokból és diákokból álló ve­gyes kar új műsorának prog­ramját a változatosságért is dicsérni lehet. A Szabadság, szerelem című összeállításuk­ban modem és reneszánsz szerzők művei mellett magyar népdalfeldolgozások is helyt kaptak. Színesítették a zenei hangzást a Chopin-zongora­darabok, amelyeket Ferenczy Anna, a helyi zeneiskola ta­nára adott elő technikailag kitűnően. Ugyancsak javára váltak a műsornak a kórus­művek közé iktatott versek. Pablo Neruda, Radnóti Mik­lós, Mihail Eminescu és Nyer­ges András költeményeit Kiss György, a Gödöllői Ganz Árammérőgyár üzemmérnöke mondta el. Ujváry Géza karnagy irá­nyításával kitűnően szólt a kó­rus. Az első részben különö­sen szépen oldották meg Je- rom Kern feldolgozásában a Zúfl a folyó című néger spi­rituálét, de árnyaltan adták elő Kosztyeckij Ifjúsági dalát is. A szer eleme iklusba n kü­lönös fordulatot vett a műsor: hét madrigál hangzott el egy­más után. Érdemes volna megfontolni, hogy esetleg más kórusformával is gazdagítsák ezt a ciklust. Annál inkább, mivel Lassus Szerelmi pana­sza és Willáért Szép donna című alkotásának interpretá­lása kevéssé sikerült: a rit­mikai problémákon kívül itt­ott szólamösszemosódásokat is érzékelhettünk. A követke­ző négy madrigálban viszont, mintha felszabadult volna a vegyeskar a melankolikus áhítatból, ragyogó megoldá­sokat nyújtott. Mégis — ta­lán szívünknek, fülünknek kedvesebb — Gulyás László népdalfeldolgozásait éreztük legjobbnak ebből a ciklusból Ebben mindenképpen része van a csillogóan jó hangú szólistának, Ujváryné Balogh Zsuzsának. A szép hangzás, a szólamo­kon belüli összeszokottság mel­lett a kórus egyik nagy eré­nye, a tiszta szövegartikulálás. Amatőr együttesektől ri titán haliam, hogy a hangképzésileg nehezen megoldható részletek­nél is csorbítatlan maradjon a szöveg. A kórusmunkáról még egy apró megjegyzés: mintha félnének a vidámság­tól, a humortól. Scandelli Bön- giorno madonnájában és Las­sus Zsoldos szerenádjában ren­geteg gúny és önirónia búj- kál, amely nem csendült ki az előadásból. Emellett az egész produkción sokat segít­hetett volna,, ha sikerül gör­dülékenyebbé tenni. Művészetben nem szívesen használjuk a profi kifejezést, most mégis örömmel mond­hatjuk ki abban az értelem­ben, hogy hosszú évek mun­kájával jó kórussá fejlődött a gödöllői vegyeskar. S eddigi, összesen 120 fellépésüknek, bizonnyal sikersorozat lesz a folytatása, ha meg tudják őrizni a művészet iránti alá­zatukat és lelkesedésüket. • Kriszt György TV-FIGYELO ászok, halászok. Ha va­lahol, hát itt, Pest megyében bizonyára kettőzött figyelem kísérte a Hétnek a horgász­halász ellentétről forgatott ri­portját. Azt a képsort, amely­ből megtudhattuk: milyen paragrafusok tesznek majd igazságot álló- és folyóvi­zeinknek a két élvező és hasz­náló csoportja között 1978. január 1-től. Öreg-Duna, Kis- Duna; itt óriás hálók, amott nádszálvékony pecabotok — hogyne izgatná a hagyomá­nyos viszály megyénkben érintettjeit ez a most elké­szült törvényerejű rendelet. Ami a legfontosabb: nem lesz újrafelosztás; vagyis az eddig véges határidővel oda­ítélt halászati jog meghatáro­zatlan időre szól majd. Ilyen­formán egyik félnek sem nyílik alkalma újabb vizek megszerzésére. A másik — ugyancsak fon­tos — döntés: az 5-ös szám jegyében korlátozzák a hor­gászok zsákmányának felső határát. Eszerint a védett halból naponta legföljebb 5 darabot, a nem védett halból pedig naponta legföljebb 5 fedőt szabad fogni. Az orsók és a csalik szak­értői bizonyára nem egyértel­mű lelkesedéssel fogadják az itt ismertetett és a rendelet­ből kiolvasható egyéb hatá- rozmányokat, ám — mint vízi embereknek — nekik is meg kell érteniük, hogy a nem kilókban, hanem a tonnákban mért zsákmány csak a nagy­üzemi módszerekkel történő halászat eredményeként ke­rülhet az üzletekbe. Márpe­dig e harcsa, és pontytonnák­nak mielőbb oda kell kerül­niük, hiszen a halfogyasztás nálunk restellnivalóan ala­csony. Nem csoda hát, hogy a közellátás illetékesei mindent megtesznek azért, hogy ked­veltebbé váljék ez a tápanya­gokban gazdag, oly sokféle formában elkészíthető ebéd- és vacsoranyersanyag. Ügy szeretnék, ha 1990-re Magyar- ország megközelítené a 6—7 kilós fogyasztási átlagot. Ezért született meg az új törvényerejű rendelet is. Ladányi Mihály. Ha nagy­filmet nem is csinál Huszárik Zoltán, legalább költőportréi­val árulkodik néha arról, hogy a forgatásnak milyen mestere. Nemrég vetítették a Kor­mos Istvánról készített — a váratlanul elhunyt poéta ha­lála után dicsérnivaló gyorsa­sággal programba iktatott - minden bravúrtól mentes, csak az emberre, sőt legin­kább az emberi arc ránc­árkaira, redővetéseire figyelő kis remekét — és szombaton kora este máris láthattuk a Huszárik-féle Ladányi Mi- hály-portrét. Szűkszavú, formai játékok­kal nem terhelt arckép volt ez is. Éppen olyan természe­tes folyású, mint amilyen La­dányi kesernyés vagabund- költészete: az első villanásá­tól a legutolsóig figyelni kel­lett rá. És közben persze íz­lelgetni a verssorokba zárt fintorokat, amelyek ezúttal — kivételesen — értő tolmá- csolókra akadtak Koltai Já­nos, Koltai Róbert és Szacs- vay László személyében. De hát a közreműködők fölké­rése is a rendező dolga, és Huszárik ebben sem szokott tévedni. Akácz László Kései találkozás Szovjet mű első fővárosi bemutatója---------------------------- lírai já­I Kétszemélyes | ték a ■--------------------------- Madách Sz ínház Kamaraszínházának nak új bemutatója (s egy­ben a sikeres győri előadás után először kerül színre Buda­pesten). Története, cselekmé­nye önmagában szinte semmit­mondó: a szanatóriumi örege­dő, vagy éppen már kissé meg is öregedett főorvos ki­bontakozó kapcsolata, majd hovatovább szerelme a szin­tén már korosodó, furcsa természetű nőbetegével. Oly sok közhelyszerűséget hordoz­nák magukban az efféle tör­ténetek és a legkülönfélébb változat lehetőségét kínálják! írója válogatja, ki hogyan él vele. Nem hiába tartják Aleksze) Arbuzovot a szovjet lélektani dráma kiemelkedő képviselő­jének, aki kiválóan ért a mo­rális problémák megrajzolásá­hoz, e kétrészes színpadi mű­vét is ezekből a legnemesebb anyagokból építette föl. Szin­te percről-percre, jelenetről jelenetre tárta föl két ember igazi belső világát, érzelmei­nek, cselekedeteinek társadal­mi rugóit, s hatolt egyre mé­lyebbre és mélyebbre a külszí­ni, felületi lá^rzaitie’enséaek- től hőseinek érzelmi-értelmi mélységéig. írói-lélektani bra­vúrját fokozta (de valójában többről is szó van), amikor két teljesen elütő mentalitású, magatartású személyiségben mutatta föl, ami legbensejük- bem valamiképpen közössé, hasonlóvá formálódott a meg­előző hosszú évek folyamán. Azonos korszak, azonos közös­ség élményei, hatásai, csapá­sai, boldogságkereső örömei munkáltak — ismeretlenül is, egymástól távol is — mind­kettőjükben. Mint ahogy so­kakban másokban, csak talán sohasem tudunk róla. | A mi korunk, | lógunk ----------------------------- két em­beréről van szó. Biztosan má­sutt és máskor is voltak ha­sonlók. S olyan vonással, ami általánosan emberi. Ám ez a kettő most mégis elsősorban a mi kortársunk, sebeiket mi értjük, s mi érzünk velük. Részben nemzedékét állította elénk e másfél évtizeddel ez­előtti darabjában Arbuzov. Azt a nemzedéket, amelynek gondolkodására, reagálásai­ra kemény esztendők, háborús fájdalmak, soha nem pótolha­tó veszteségek telepedtek. S akik közül oly sokan váltak — beismerve vagy beismeret­l e nül —magányosakká. Ehhez kapcsolódik a humánus szép végső megoldás a kései, de nem elkésett találkozásról, egymásra találásról. Korántsincs szó — e súlyos gondolatok ellenére sem — hol­mi lélekbúvárkodásról, unal­mas moralizálásról. Arbuzov ugyanis vérbeli színházi em­ber. A magyar közönség is tapasztalhatta már nálunk be­mutatott darabjaiban, hogy ki­tűnő színpadi érzékű, ottho­nosan mozog a színpadtechni­kában. így hát ez a játéka is tele frappáns fordulattal, meg­lepetéssel, s kellő arányban adagolja elgondolkodtató mon­danivalóját ' a komikummal, groteszk helyzetekkel, derűvel éppúgy, mint az érzelmesebb lírai részietekkel. Mitagadás: néha kisebb közhelyekkel is, de ezeken szívesen átsiklunk a mű egészében. A darabot magyarra Sivó Mária tömören, élvezetesen, hangulataiban is találóan for­dította.------------------­-------p játék­I A színészekre | ián kü­---------------------------- lönösen meghatározó feladat hárul, márcsak azért is, hiszen kette­jükön nyugszik az egész mű építménye, hangulata. Ám ezen KIÁLLÍTÓTÉR M EKBEN Találkozás Fest megyei tájakkal A Magyar Nemzeti Galériá­ban a Cseh szobrok és grafi­kák december 15-ig, Moldován Domokos fotói december 18-ig, dr. Vajda Ernő művei az egész hónapban láthatók, hétfő kivé­telével naponta 10 és 18 óra között. Űj otthonában gyorsan ki­alakult a Magyar Nemzeti Galéria új karaktere. Az ál­landó törzsanyag mellett rend­re nyílnak az emlékkiállítások, a külföldön élő jelentős ma­gyar életművek, nemzetközi tárlatok, s rendkívül fontos újdonság a. Műhely-sorozat megvalósulása. E komplex fi­gyelem azt eredményezi, hogy a Nemzeti Galéria fogadja azt az áramlást és sugárzást, mely a világ mai képzőmű­vészetének hazai és nemzet­közi értékeit átadja a szak­mának tapasztalatként, a kö­zönségnek gyönyörködésül. Amikor üdvözöljük ezt a fel­adatvállalást, egyúttal a le­hetőségek további kiaknázá­sát igényeljük. Cseh grafikák és kisplasztikák Körülnézünk e grafikák, kisszobrok segítségével, s tár­gyilagosan felmérhetjük; mi történt a szomszéd országban a századfordulón. Meglepően sok a hasonlóság a mi művé­szeti életünk törekvéseivel. Ér­tékben, irányban. Izgalmas a cseh szecesszió is, s ők is Pá­rizsba utaztak élményt sze­rezni; Frantisek Bilek, Bo- humil Kafka, Josef Maratke, Frantisek Kupka, Alfons Mu­cha, Vdjtech Preissig, Fran- tisek Simon. Ady és a Nyolcak idején — széles ösvény veze­tett Párizsba a világ minden részéből. S közben a társadal­mi elmaradottság következ­ményeként nagyon nehéz volt az élet cseh és magyar föl­dön egyaránt. Kemstok hajó­vontatói és Frantisek Bilek Szántás-a egyaránt az ember állati sorsát örökíti meg. A szobrok a realizmus talaján állnak, tisztes mértékben al­kalmaznák a rodini örökség költői többletét. A grafikák, ha lehet, még tanulságosab­bak, különösen Frantisek Kupka Csend-sorozata. Szenes Árpád portugál tájai Budapesten született 1897- ben, Párizsban élt, a portugál tengerparton festett. Rippl- Rónai József tanítványa volt — Calder, Giacometti, Lip- schitz társa lett, 1957-ben fel­fedezi Monet rejtve maradt varázslatát Átérzi. hogy a kép minél absztraktabb, annál fi- gurativabb. Ez a testetlen tes­túimenően igen finom voná­sokkal érzékeltetett jellemeket kell icibontaniok. Tolnai Klárival és Mensá- tos Lászlóval olyan magyar interpretálókat kapott Alek- szej Arbuzov, akik mondhatni alkotótársaikká váltak. Nem­csak az előadás könnyed, friss légkörét köszönhetjük nekik, hanem mindenekelőtt azt, hogy — tökéletesen megértve az író törekvését — a legapróbb rezdülésekkel is az adott jel­lemek kibontását szolgálták. Pedig egyik oldalról az érzel­gősség, másik oldalról a felü­lethez tapadó komédiázgatás veszélye leselkedett, de ezt a csapdát mindkettejük érett művészete elegánsan elkerülte. A darab meleg, szép humánu­ma, poézise előadásukban még tovább erősödött, színesedett. A rendező, Szirtes Tamás egységes, jó stílusban tartotta a bemutatót. Kicsit engedett — helyesen — az Arbuzov-dara- bokban egyébként is föllelhető csehovi hatásoknak, de pergőbb tempóval és maibb hangvétel­lel. Götz Béla egyetlen — jófor­mán jelzésszerű — díszlettel ötletesen tudott újabb és újabb helyszínt teremteni, s ehhez sajátságosán, érdekesen járul­tak a hosszú, imbolygó csí­kokra szabdalt háttérben a ve­tített színes képek. Tamássy Zdenkó kísérőzenéje, dalbetét­je az előadás diszkrét hangu­lati eleme. Lőkös Zoltán tiség, ez az érzéki álmodozás •teszi oly megnitten különle­gessé tengerparti látomásait, a hajnali derengés sejtelmes fényeit —, mely nemcsak táj, hanem belső intuíció is. Ereje a finomság, szépsége a halk rezdülés. Csak gazdagodtunk az által, hogy Szenes Árpád, aki megfordult szinte az egész világban, aki bemutatkozott Párizsban. Lisszabonban. Lau- sanne-ban, aki 1922-ben az Ernst Múzeumban debütált Budapesten — most művésze­tével hazaérkezett. A Nemze­ti Galéria után a Pécsi Városi Kiállítóteremben is bemutat­ják műveit 1978 elején, s re­mélhetőleg több festménye ha­zánkban marad —, reprezen­tálva a XX. század ' festői törekvéseit, és azt, hogy eb­ben a szellemi hódításban képzőművészetünk itthon és külföldön egyaránt az élvo­nalhoz tartozik. Vajda Ernő fényképei A természet sajátos terep­tárgyai — tölgyfák és. borókás erdők szintén a tér emberen kívüli műtárgyai; ezt fedezi fel számunkra Vajda Ernő, és azt, hogy jobban nézzünk körül környezetünkben: cso­dákra bukkanunk. E fotóelem­zések az öreg fákat, mocsári zsurlókat, páfrányokat és tün­dérrózsákat. figyelik, és meg is nevezik a növényzet e szépsé­ges társulásait Mentontól a tatár szentgyörgyi füzesig, az Örkényi jegenyés borókásig, az Karácsonykor bizonyára sok gyerek talál majd a fenyőfa alatt valamilyen szép köny­vet is. Most azonban még a szülők gondja: melyiket vá­lasszam, vajon melyik fog igazán tetszeni Jóskának, Katinak, Marinak. ■ Ehhez se­gít néhány a téli könyvvásár köteteiből. AZ ÖVODÄSKORÜAKNAK való Helena Bobinska és Jó­zef Wilkon könyve, a Mese a Napkirályról és négy lányá­ról. Ezt a szép képeskönyvet a varsói Nasza Ksiqgarnie kiadóval közösen Jelentette meg a Móra. A magyar népmesékből ugyancsak ismerős történetet Migray Ernőd kedves fordí­tása hozza közelebb a gyere­kekhez. Ha nincs, aki fölol­vasson, akkor a sok színű, fi­nom rajzok önmagukban is elszórakoztathatnak. A szép illusztráció néhol szinte túl­nő a szövegen. De az csak javára válik, hiszen a 4—5 éveseket a színes ábrák ra­gadják meg leghamarabb. NAGYOBBAKHOZ, a 7—8 évesekhez szól Viktor Dra- gunszkij: A Szadováján nagy a forgalom című elbeszélés- kötetében. A novellák főhőse Gyenyiszka és barátja, Miska, vérbeli moszkvai gyerekek, otthonosan mozognak a nagyvárosi forgatagban, iz­galmasabbnál izgalmasabb kalandok történnek velük. Egyszer elkésnek az iskolából, úgy belemerülnek a játékba; máskor megsajnálják a lég­gömböt, amit vettek, s elen­gedik. Szerepelnek az iskolai klubdélutánon, megjavítják a kidobott kerékpárt, sőt, ha kell, még a metélt tésztás le­vest is megeszi Gyenyiszka. Sorolni sem lehet azt a sok mindent, ami megesik velük! Sok magyar kisiskolás ismer majd magára ezekben a tör­ténetekben. Mert ugyan Moszkvában játszódnak, de akár Budapesten, Cegléden vagy Vácott is megtörténhet­nének. Szecskó Tamás is mintha magyar gyerekekről mintázta volna illusztrációit. Gellért György fordítása jól érzékelteti a novellák hangu­latát. SOK SZÜLŐ már olvas­hatta valamikor a most má­sodik kiadásban megjelent Hugh Lofting meseregényét: Doktor Dolittle és az állatok címen. A Londonban 1955-ben kiadott mű magyarul 1958- ban készült el, az azóta el­hunyt Csánk Endre fordította ócsai mocsári pajzsikáig. A technika és a lelkűiét éhes tisztasága rábukkant a Pest megyei tájak jórészt felfede­zetlen szépségeire, és hozzácsa­tolta a hansági támasztó* gyökeres égerfákhoz, a pólós- kei kocsányos tölgyekhez, ní­lusi lótuszhoz, mecseki töl- csérzuzimófahoz. sziléziai hold­rutához, aleppói fenyhőhöz, li­banoni cédrushoz. Ennek örü* lünk, örülhetünk, s annak, hogy a szépség felhőkben, emberekben és a növényekben is otthonra talált. Ezt fedezi fel önmagának és nekünk Vaj­da Ernő a fényképezőgép len­cséjével és a szívével. Moldován Domokos filmfotói Azt láttatja, ami félig is­mert; világos és megrendítő képsorokkal —, a sárközi fe­hér gyászt, a Cegléden élő Be­nedek Péter tekintetét, Vaiv káné Dudás Julit, a Galga- mácsán élő parasztfestő-asz- szonyt, Balázs Jánost — a nai> művészek mellett a Szereim: varázslások-at és a fazekasok munkáját. E fekete-fehér és színes filmek ezúttal az álló kép kiemeléseiben pillantanak ránk, és indítanak az össze­függések mélyebb áttekinté­sére. Értelmünket pallérozzál ezek a tudatos és végsőkig ér­lelt művek. Ez a tisztük, hiva­tásuk, melyet maradéktala­nul vállaltak, és teljesítettek Losonci Miklós A klasszikusszámba mení mese főhősét nem értik mé| az emberek, egyedül az álla tok közt talál barátokra. Elin dúlnak hát együtt a majmol országába, hogy megmentsél lakóit a pusztító járványtól Közben persze sok kalandoi mennek keresztül, Szerencsé sen megszöknek Jolliginki ki rály fogságából, segítenek i bajbajutott oroszlánon, s ú barátokat is szereznek. És vé gül természetesen minden jó ra fordul, a majmok meggyó gyulnak, doktor Dolittle 1 boldogan hazatérhet Szellemesen bonyolítja Loí ting az eseményeket s a tör ténetekben kitűnően viselked nek figurát. Jellegzetes fa nyár humora azonban talá kicsit távol áll a magyar 6— éves gyerekektől, s lehetsí ges, nem mindig érzik hozzá juk szólónak a mesét. Minth ezt a távolságot igyekezne áthidalni az illusztráló Szecs kó Tamás, jó stílusérzékki megrajzolt alakjaival. AZ ALLATMESÉK né{ szerűsége, olvasottsága úji meg újra föléled. Nemese gyerekeknek megragadó tö: ténetek ezek, melyekben vall jában rólunk, emberekről ve szó, jó és rossz tulajdona gainkról. Sok közülük mi klasszikussá vált, sok iroda mi földolgozásból ismerűr nagyjából azonos történetek« mint például a most megj lent La Fontaine verses m séket. Közülük is a címa< Tücsök és a hangya jól i mert, tanulságos történet vaj A farkas és a bárány, róka és a szőlő, A holló és róka. S szinte vég nélkül s rolhatók az ismertnél isme tebb mesék, melyeket mc mégis szívesen olvasunk új Rónay György földolgozás ban. Még szebbé, kedveseb teszik a könyvet a hálunk kedvelt francia rajzoló, Je> Effel bájos illusztrációi. Olv sás közben szinte nem is tu iuk, hova pillantsunk: könnyű ütemezésű versikék bújjuk, vagy a képekben gy nyörködjünk. A most összegyűjtött htí mese többsége régi barátur Van köztük azonban egy-e kevésbé ismert, mint példá A városi és a mezei patká1 vagy A farkas és a sóvá kutya. Ezekkel együtt a Mó kiadó kiváló áttekintést nyv az olvasóknak La Fontai munkáiról, alkotásairól. L. L Külföldi szerzők — gyerekeknek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom