Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-09 / 263. szám

1977. NOVEMBER !>., SZERDA

A megyei tanácstagok tárgyalták

Közös erővel oldják meg

Az Óbuda Tsz is hozzájárul

A szocialista kultúrának szerves része a közművelődés. Ez az értelmezés megköveteli a tanácsi, szakszervezeti, üzemi, szövetkezeti szervek együttműködését, a társadalmi szervezetek aktív segítségét. Az önművelés nemcsak jog, hanem kötelesség is. A közművelődés irányítása állami feladat, ugyanakkor következetesen érvényre kell juttatni a párt elvi, eszmei, politikai irányító szerépét. Ezek az elvek. Ennek ismertetésével vezette be beszámolóját a napokban Karsai Mik- lós, Budakalász nagyközségi tanácselnöke a szentendrei járásban dolgozó megyei tanácstagi csoport ülésén.

Egymástól függetlenül

Mi a gyakorlat Budakalá- szon, amely több nemzetiségű közösség, ahol 1976 elejéig nem volt művelődési ház — a mait tömegszervezeti székháznak nevezik —,' s személyi feltételek hiányában nem volt szervezett kulturális élet. A közművelődési munkát nehezíti az is, hogy a nagyközség az agglomerációs övezethez tartozik, érvényesül a főváros — ugyan művelődést adó, de — elszívó hatása. Egy-egy szórakozást nyújtó helyi rendezvényt a község lelkesebb lakói szerveztek meg, a népművelési feladatokat tiszteletdíjas látta el. A közművelődési tevékenységre károsan hatott, hogy a helység társadalmi szervezetei, intézményei, vállalatai egymástól függetlenül szervezték meg az adott egység kulturális életét.

Gyakran elhangzó két szó Budakalászon, á közös fenntartás, amelynek hallatán jó néhány embernek összerán- dul a gyomra. 1975-ös óhaj: szükségessé vált egy művelődési objektum, vagy a meglévők közös fenntartása. Ez utóbbi az üzemi, szakszervezeti vezetők helytelen szemlélete miatt meghiúsul. Ugyancsak több mint két éve ismételgeti a tanács: nincs megfelelő összhang a tanácsi ve-., zetés és a területen működő i üzemek és vállalatok között. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat Budakalászi Szövőgyárának művelődési termét j nem veszik igénybe eléggé, közös használatba kellene venni, így az értekezletek, brigádrendezvények, alkalmi

belső rendezvények mellett helyet lehetne adni a teremben a községi közművelődési feladatoknak is.

A közös fenntartásbavétel azonban máig sem jött létre.

Adom — nem adom

1976-ra felépült a tömegszervezeti székház. Áttelepítették ide a 12 ezer kötetes könyvtárat, mert a régi kicsi volt, s a ház egyben a párt, a népfront- és a nőbizottság székháza is lett. Művelődésre marad a nagyterem, ahol legfeljebb százan férnek el. Ha ennél nagyobb helyre van szükség, a Lenfonó kultúrtermét kell elkérni. Az áldatlan viszony következménye, hogy nem mindig sikerül megkapni. Arra is volt már példa, hogy a község egy vasárnapra két hónappal előbb lekötötte a termet, bábelőadást akartak tartani, de a vezérigazgató az utolsó pillanatban bejelentette, hogy értekezlet lesz a teremben. A művészek és a közönség mit tehetett: átvonultak az iskolaudvarra.

Igaz, ez a nagyterem nem alkalmas különböző csoportok — klub. szakkör stb. — működtetésére, de a tanács segítségével ki lehetne alakítani a kisebb helyiségeket. A tanács azonban ezt nem tudja elérni, mert ezt a közös fenntartásba vételnek kellene megelőznie. Ez esetben egy kézben összpontosulhatna a községi művelődés szervezése, de a vállalat nem járul hozzá ahhoz sem, hogy-ez az egy ember a tanács kinevezettje legyen. A jelek arra mutatnak, hogy a vállalat a saját kinevezettjeivel sem elégedett, vagy azok nem elégedettek a vállalattal. Ugyanis két év alatt ketten hagyták el ezt a helyet, most került oda a harmadik, akinek kinevezéséről a helyi tanács csak a szentendrei. Járási hivataltól- értesült...

A tanácskozáson jelen lévő dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese is kifejtette véleményét. Lényege: a tanácsnak vannak jogai. Példának hozta fel a váci járást, ahol több községre kiterjedő, komplex irányítási rendszer alakult ki, a népművelésre hivatott szervek összehangolják a programot. A vállalati pártszervek Budakalászon is nagyközségi irányítás alá rendeltek, ez úton kellene hatni a gazdasági vezetőkre. Ha a közös fenntartás a gazdasági vezetők és a szakszervezeti bizottság ellenállásán bukik meg, kérjék a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának segítségét. Pest megyében nem ismeretlen a közös fenntartás, az SZMT ezt támogatja.

A közös fenntartás témájához még két másik meghívott is hozzászólt. Rozgonyi Ernőné dr., a szentendrei járási hivatal elnöke így fogalmazott: a vállalat belső problémái ugyan lekötik a vezetőket, de — akárhogy is! — párthatározat végrehajtásáról van szó. Varga Ferenc, az Óbuda Termelőszövetkezet ugyancsak jelen lévő elnöke még határozottabb hangot ütött meg, mondván: erélyesebb fellépés szükséges, mert közösségi érdekről van szó.

Rossz a légkör

Budakalászon ez a bűvös szó: közös fenntartás — többet jelent a kultúterem közös fenntartásba vételénél. Az ösz- szehangolt közművelődési munka az egyetértés légkörének igényét jelenti, mert a jelenlegi körülméh> ek között a művelődést elősegíteni hivatott szervek — a vállalati szakszervezeti bizottság is az! — csak gátolják egymás munkáját.

Dolgoznak ugyan, de külön dolgoznak. A rossz hangulat ismeretében szinte meglepő, hogy mekkorát lendült mégis a község kulturális és sportélete. A politikai és társadalmi ünnepek megtartásán kívül előadássorozatokon ismertetik a társadalom- és természettudományok különböző témáit; a művelődési ház segíti az iskolai szakköröket és művészeti csoportokat; helytörténeti munka folyik, ápolják a nemzetiségi hagyományokat, tárlatlátogatásokat szerveznek, támogatják az amatőr művészeti mozgalmat és nyugdíjasklub is van a községben.

A szabad idő hasznos eltöl- i téséről gyermekműsorokkal, szórakoztató rendezvényekkel, könyvtári munkával, hazai túrákkal, diavetítéses útibeszámolókkal gondoskodnak. Sorolhatnánk a programokat, | folytatva a sportélettel, amelynek fellendítéséhez az Óbuda Tsz hathatósan hozzájárul. Ebben a gyönyörű környezetben több sportág művelésére is van lehetőség. Ahogy Varga Ferenc mondta: vannak itt tehetséges fiatalok, itt akarunk kinevelni jó sportembereket, nem drága pén zen vásárolni őket.

Intézkedések következnek

A községnek a szentendrei megyei könyvtárral példamutató a kapcsolata. Magával a megyei művelődési központtal már nem annyira, de ezen lehet — az elhangzott ajánlások alapján is — segíteni. A község vezetőinek egyet róttak fel hibául a tanácstagok: a helyi kulturális életnek nem csinálnak propagandát, nem használják fel eléggé a sajtó segítségét.

S minthogy a közös fenntartás megoldatlan, de megoldása halaszthatatlan, várhatóan erőteljesebb intézkedések következnek.

Hatos Erzsébet

Pomázi pionírok

Kertbarátok kerékasztalánál

Akárhogyan is forgatjuk a dolgot, a városiasodás, az urbanizáció óhatatlanul elszakítja az embereket a természettől. A sokat hangoztatott ártalmak jelentős része is ebből adódik. Ezért igyekszik aizitán az ember fásítással, parkosítással, mindenféle városrendezési és városszépítést ügyeskedéssel valahogyan visszahozni a természetet — vagy legalábbis annak egy darabkáját. És amikor kiderül, hogy a kőházak — betonházak között igyekvő fák, füvek, esetleg virágok is — csak jelzik az elvesztett természetet, akkor indul meg a városlakók évtizedek óta tapasztalt vonulása.

Amely vonulásnak számos útja van: a nagy tömeget mozgósító hét végi kirándulásoké, túráké éppen úgy, mint a kertekbe vezető vándorlásé.

Kétszázezrek

foglalatossága

Már nem csodálják meg hét végén a HÉV-en utazót, ha kapával száll fel — persze a szerszám fokát papír- vagy 'műanyagzacskóval körülvéve. De még itt-ott kissé gyanakodva szemlélik az ismerősök is a hét végi kertészkedőt, aki ezért számos egykori és közös foglalatosságból kimarad.

Majd a szociológusok tudományos pontossággal „helyére teszik” a jelenség egészét. Mi pedig addig is nézzünk körül a megye kertjeiben’’.

Természetesen, nem kopogtathatunk be mind a kétszázezer kapun, mert ennyi tényleges kapu nincs is. De szavahihető becslések szerint eny- nyi „kisgazdaság” van a megyében — pár négyszögöltől néhány száz négyszögölig. Ennek fele a téeszek körüli háztáji gazdaság, százezer pedig kiskert.

Ezekből a kiskertekből az idén több mint ezerötszáz vagon zöldségei vittek a piacra. (Talán Hz volna ' meggyőzőbb adat, ha ki lehetne számítani, hogy a százezer család, azzal, hogy saját gyümölcsét, zöldségét fogyasztja, mennyit nem visz el a piacról. Ügy érzem, hogy ez többszöröse az előbbi mennyiségnek.)

Pest megyében tehát százezer kiskertben (hobbykert- ben, erőltetetíen mondva) ásnak, kapálnak, s teszik mindazt, amit kell. Hogy a megye hány lakosát érinti ez a tevékenység közvetlenül? Ha hárommal megszorozzuk ezt a számot, azt hiszem, nem sokat tévedünk. És ha ehhez hozzátesszük azt az immár hiteles statisztikai adatot, hogy a megyében „80 ezer hektáron a földterület 14,7 százalékán folyik háztáji, illetve kistermelés’’, akkor talán már közelebb jutunk a kiskertészke- déshez. (Ebből egyébként azt is megtudhatjuk, hogy a művelhető földterület 85,3 százalékán nagyüzemi termelés folyik a megyében — és tegyük hozzá, egyre eredményesebben. • A szakemberek szerint egyébként a nyolcvanöt százalék körülbelül az a hányad, ami alkalmas is a nagyüzemi termelésre.)

Lehet, hogy nagy kerülővel — és sok kitérővel — jutottunk Pomázra, ahol a Por- páczy Aladár Kertbarát Klub egy évig — a jövő őszi onszáIkii helyen elfér.

IlMtf TELJESÍTMÉNYŰ.

nagp olcsó

az importalt eestrlmga.

H ÁRA:1150 Ft OTP-hitel.

CJflH o KCRAVMA& kopható.

VIDÉKRE UTÁNVÉTTEL SZALUT:

|| 1053 Bp. V, Kossuth Lajos u 2.

Bubán Sándorné az országban az egyetlen nS, aki megkapta A magyar kertkultúráért emlékérmet.

k- 1 ‘ .... - gos versenykiállításig őrzi azt a fából faragott vándorserleget, amelyet szeptemberben Nagykőrösön nyert ©1. És amely azt tanúsítja, hogy Pornódon van az ország legeredményesebb kertbarátklubja. (Nem a legnépesebb a megyében, mert például Dunakeszin a klub lényegesen több tagot számlál, és még legalább egy tucat olyan helység van, ahol nagyobb a taglétszám, mint Pömázon.)

A vándorserleg miatt mentem tehát Pcmázra és ezenkívül — minek is tagadjam — egy asszony miatt. De erről még későbbi Most csak arra kérem az olvasót"' higgye el nekem; bejelentés nélkül érkeztem oda. Nem volt tehát megrendezett az alább következő sem.

Bubán Sándorné nevét és címét ismertem. Ö az országban az egyetlen nő, aki néhány éve megkapta a Pest Megyei Tanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Kertészeti Egyetem által Porpáczy Aladár Kossuth-díjas professzor emlékére alapított A magyar kertkultúráért elnevezésű emlékérmet.

Az állomáson az első odavaló-forma embertől kérdeztem meg, ismeri-e Bubánnét? Ismerte. És igen érthetően igazított el engem a Kabók Lajos utcába. Szinte kár is volt a házszámot nézegetnem: Bu- bánék kertje már a kerítésen betekintve is elirányított volna. őszi formájában és nyári pompáját és rendezettségét idézte.

Összejárnak az emberek

Bubánéknál volt érkezésemkor Kulin Imre, -a helyi kertbarátmozgalom lelkes — és fontos — embere. És alighogy leültünk, megérkezett Fráner József, a klub korelnöke is. — Mindezek után az olvasó megérti az előbbi kérésemet. ..

Hogy az alapító tagok egy része (tizenketten alapították a klubot) így véletlenül összefutott — a beszélgetés során kiderült, hogy ez nem is olyan véletlen. Mert a pomázi kertbarátklub tevékenységét nemcsak az jellemzi, hogy válogatott minőséget „termelnek” lam it példázott a hirtelen terített vendégasztal kitűnő szőlője és felejthetetlen egresszörpje). hanem az is, hog- ezek az emberek összejámak. Nemcsak úgy. hogy átnéznek egymáshoz, hanem „szervezetten” is.

Ez a szervezettség azonban

— a népfront szárnyai alatt

— nem valamiféle kényszeredett rendezvényesdi. A községi művelődési otthonban a k'iubnak „bérelt helye” van. És egy-egy összejövetelüket hetekig emlegetik a faluban.

Mint a múltkorit is, amikor az érsekúj vári kertbarátokat látták vendégül és amikor a kertbarátok valóban a népek barátsága jegyében találkoztak. (És amely találkozóra a tanácselnök. Bői Ás István is emlékezett, amikor Bubánék- tól hozzá mentem, őszintén megvallva, először csak „tisztelgésből”. De aztán, amikor a község 'múltjáról és jelenéről beszélt, még szívesen maradtam volna órákig.)

Tudömány a gyakorlatban

Tehát a pomázi klub a kertkultúrát igen tágan értelmezi. És az országosan elismert kerti termékei kitűnő minősége mellett elsősorban az emberi kapcsolatok minőségét műveli. Remélhetően a termékeikéhez hasonló eredménynyel — és hasd aló elismeréssel is. •

A kétszázhetven klubtag köziül hatvanan nem pomáziak. A községben az ezemégyszáz telek kiskert-művelői közül többszáz nem „idevalósi”.

— Soknak van itt telke például a nem túl pénzes pesti dolgozók közül. — Ezt a tanácselnök mondta.

— Nem idevalósiak — így mondta a beszélgetés során Fráner József — és nem úgy, hogy: idegenek.

— A nagyüzemek bőséges termése megjavította az ellátást, de a piacon szükségszerűen szűkült a választék. A mi feladatunk a nagyüzemi- lég nem; vagy nehézen termelhető növények termelése. a választék bővítése.

— A pomázi klub tagjainak talán a legnagyobb előnye és élménye az, hogy közvetlenül kapcsolatba kerülnek a tudomány műhelyeivel. Fennállásuk óta — 1968-ban alakult a klub — legalább kétszáz élőadás volt. ahol egyetemi tanárok, akadémikusok, országosan ismert szakemberek hozták el Pomázra a kiskertekben alkalmazható legfrissebb kutatási eredményeiket. Gyakran ismertünk meg és alkalmaztunk olyan eljárásokat itt, amelyeket a szakkönyvekben csak évek múlva válhattak ismertté.

Akárhogyan is „forgatjuk” — az urbanizáció Pomázon is előrehalad. És ez jó dolog. De az is jó dolog, hogy a po- máziak. a kétszázhetven ..szervezett” kertbarát és a »okszáz többi kertészek ed ő, igen okos kapcsolatban maradt a természettel. Mindezeknél azonban még jobb és ígéretesebb az, hogy ezek a ker- tészkedők nem zárkóznak kerítéseik mögé: tágra nyí lik az emberi kapcsolatok „bejáratait” is. Amelyeken át mindenki, bejelentés nélkül beléphet.

Még kopogtatni se kell.., Bóday Pál

I