Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
M AGAZIN risT tnr.rtt 1977. NOVEMBER 6., VASÄRNAP A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján a szovjet nép a gazdaságban is történelmi jelentőségű és egyedülálló teljesítményekről, eredményekről adhat számot önmagának és a világnak. Kizárólag önerejére támaszkodva olyan gazdaságot épített fel, amely . egyrészt a folyamatos és dinami- • kus előrehaladás minden biztosítékával, erőforrásával rendelkezik, másrészt a fejlett szocializmus országát a világgazdaságban is az elsők sorába emelte. Pedig a hat évtizednyi időt a gazdaságfejlesztés szemszögéből sok minden megrövidítette: az intervenció esztendői, a honvédő háború négy éve s mindkettőt követően a szükségessé váló újjáépítés-helyreállítás időszaka. A tulajdonképpeni gazdaságfejlesztésre alig több mint négy évtized állt rendelkezésre. TARTÓS FOGYASZTÁSI CIKKEK ÁLLOMÁNYA. 1976 VÉGÉN TÜfl'lf4 i ri Ha a szovjet gazdaság fejlődésé- ! nek útját, teljesítőképességének növekedését a szokásos módon, a 100- : as bázisból kiindulva próbálnánk ! érzékeltetni, akár 1913-at, 1917-et, vagy 1928-at — az első ötéves terv : induló esztendejét — választjuk alapul, a megtett utat és a fejlődés > mértékét kifejező mutatószám mindenképpen négyjegyű lenne. Egyszerűbb, célszerűbb a korabeli helyzetet, állapotot 1-gyel azonosítani. Nos, a szovjet állam gazdaságának összteljesítményét, társadalmi termelésének mennyiségét 1913-hoz, 1917- hez, avagy 1928-hoz viszonyítva egyaránt megsokszorozta. Vegyük alapul az első ötéves terv első esztendejét: 1928—1977 között a Szovjetunió társadalmi terméke 55-szörösé- re, nemzeti jövedelme 65-szörösére, ^ iparának termelése 122-szeresére, a .mezőgazdaság .termelése . 3,3-szerésére nőtt. a szovjet gazdaság anyagi jellegű termelőerői — a termelésben közreműködő állóeszközök — ugyancsak megsokszorozódtak, értékük több mint 31-szeresére gyarapodott Kinőtte a mércét Mindennek eredménye, a szovjet gazdaság mai teljesítőképessége a jelenre és a világra kivetítve tehető — mintegy — kézzelfoghatóvá s érzékeltethető, mi minden változott a világban annak következtében, hogy megszületett a Szovjetunió, s hogy a világ első szocialista állama a gazdaságban is újat és hatalmasat alkotott Néhány évtizede a Szovjetunió gazdasági teljesítőképességét általában az amerikai gazdaságéhoz szokásos viszonyítani. Ennek az a ténybeli oka, hogy a nemzetközi összehasonlítás egyéb mércéit a szovjet gazdaság időközben kinőtte. Nevezetesen: a forradalom előtt a nemzeti jövedelem termelésében és az ipar teljesítményében az USA-n kívül Nagy-Britannia, Németország, sőt Franciaország is megelőzte Oroszországot. Az utóbbi országokkal szembeni hátrányát a Szovjetunió már rég és olyannyira ledolgozta, hogy azok együttes produktumát is jócskán felülmúlja. Noha a két gazdaság — az amerikai és a szovjet — fejlettségi színvonalának eltérései egyes területeken, mindenekelőtt a hatékonyságban és a munka termelékenységében még jelentősek, termelésük különbsége évtizedről-évtizedre csökken. A Szovjetunió nemzeti jövedelme negyedszázaddal korábban mindössze 31 százaléka volt az USA-énak, ebben az esztendőben várhatóan eléri az amerikai nemzeti jövedelem 67—68 százalékát. Az iparban és a mezőgazdaságban a teljesítményarányok még szorosabbak: az elmúlt esztendőben a szovjet ipar termelése valamivel meghaladta az amerikai ipar teljesítményének 80 százalékát, a mezőgazdaságban pedig — mind 1971—1975 átlagában, mind 1976-ban — a 85 százalékot. Kétségkívül nagy jelentőségű, hogv a Szovjetunió mind több alapvető termék — szén, kőolaj, vasérc, rádió é* zenegép NNvum nyersvas, acél, koksz, cement, műtrágya, diesel- és villamosmozdony, nagy teljesítményű traktor, fa-fűrészáru, gyapjúszövet, cipő, cukor, vaj stb. — termelésében világelső. Mindez közvetett bizonyítéka — s inkább következménye, eredménye — gazdasági fejlődéséneik. A szovjet gazdaság potenciáljának — mondhatjuk: életerejének — legfőbb forrása a folyamatos és dinamikus fejlődés készségében rejlik. Az elmúlt negyedszázadban a világ ipari termelése évente átlag 6,6 százalékkal nőtt — a fejlett ipari országoké 4,7, az USA-é 4,2 százalékkal; a Szovjetunió ipari termelése évente átlag 9,4 százalékkal. Hasonló ütemfölény tapasztalható a nemzeti jövedelem termelésében és a beruházások növekedésében. hoznak létre. 1971—1975 folyamán a villamosenergia-iparban 57 600 megawatt, a széntermelésben évi 114 millió tonna, a vasérctermelésben 131 millió tonna, a vaskohászati iparban 12,9 millió tonna nyersvas, 10,9 millió tonna acél, 12,2 millió tonna hengereltacél, 2,4 millió tonna acélcső, a vegyiparban évi 38 millió tonna műtrágya, 350 000 tonna műszál, 981 000 tonna műanyag- gyártó kapacitást helyeztek üzembe. A gépiparban a beruházások és rekonstrukciók a termelést évi 25 400 szerszámgép, 7 900 kovács- és présgép, 974 000 személygépkocsi, 79 600 traktor, 22 500 kombájn gyártására alkalmas kapacitásokkal gyarapították. _ A gazdasági teljesítőképesség fejlődésének és erejének szemléltetésekor nem feledkezhetünk meg annak térbeli, területi vetületeiröl sem. A Szovjetunióban a gazdaságfejlesztés kezdettől kelet felé haladt s az idők folyamán — ám jórészt az utóbbi évtizedekben — az Urálon túli területeken és köztársaságokban olyan termelőerőket fejlesztettek ki, — s épít ott napjainkban is világviszonylatban egyedülálló ipari óriásokat —, amelyeknek produktuma a szovjet gazdaság összteljesítményében is növekvő arányú. S ha egykor — még a közelmúltban is — a Szovjetunió európai területeiről kelet felé áramlottak mindazok a javak, amelyek szükségesek vol- ták a nagy építkezésekhez, a gaz- gadási térhódításhoz, ma már fordított a helyzet: az energiahordozók az ipari nyersanyagok százmillió tonnás mennyiségekben érkeznek az Urálon túlról, ahol tovább halad, sőt fokozódik a gazdasági térhódítás, biztosítva a termelőerők, a gazdasági potenciál jövőbeni fejlődését. A világ jelenleg legnagyobb teljesítményű vízierőműve, a Krasznojarszkl Vizlerőmű. hordozórakétához kapcsolják az Interkozmosz ío-et, a szocialista országok közős távközlési műholdját. A szovjet gazdaság építő és alkotó erejét szemléltetik azok az új, nemzetközi viszonylatban is jelentős termelőkapacitások, amelyeket egy-egy tervidőszak beruházásai A mezőgazdaság a közelmúltig bezáróan problematikus — kevésbé fejlett — ágazata volt a szovjet gazdaságnak. S ez korántsem írható kizárólag a természeti-időjárási tényezők rovására. A népgazdasági tervek a hatvanas évek elejéig a szükségesnél lényegesen kevesebb befektetést juttattak a mezőgazdaságnak, amelynek termelőerői, műszaki-technikai ellátottsága ily módon hiányosak maradtak. A korábbi hiányok pótlása a hatvanas évek derekán kezdődött meg. Alig egy évtized alatt a mezőgazdaság termelő állóalapjainak értéke megduplázódott, jelentősen javult műszaki-technikai ellátottságának színvonala. 1965 óta a mezőgazdaság bruttó termelése mintegy 50 százalékkal emelkedett s a fejlődésnek ez a mértéke ebben az ágazatban már kielégítőnek, megfelelőnek minősíthető. Mindemellett a mezőgazdaság fejlesztésében még jócskán vannak elvégzendő teendők annak érdekében, hogy a hozamokban és a munka termelékenységében is mielőbb felzárkózzék a nemzetközi színvonalhoz. A szovjet gazdaság teljesítményei nemcsak a fejlesztésben, hanem a népjólét emelésében is jelentősek. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 1940-hez viszonyítva ötszörösére nőtt. Az utóbbi két évtizedben 45 millió új lakást építettek, a lakosság majd kétharmada költözött új lakásba. A tágabb értelemben vett népjólét további fontos összetevője az ingyenes és fejlett egészségügyi ellátás — a világ orvosainak majd egyharmada a Szovjetunióban dol- goizik —, a nem kevésbé fejlett oktatási, szakképzési rendszer, amely egyidejűleg szolgálja a népesség műveltségi színvonalának emelését és a népgazdaság szakemberellátását. Ebben az összefüggésben érdemel említést: a szovjet gazdaság jelenleg 119 millió embert foglalkoztat, közülük 9,5 millió a diplomás és 13,3 millió a középfokú végzettséggel rendelkező szakember. Az is ide kívánkozik, hogy a világ tudósainak, kutatóinak egynegyede — 1254 000 tudományos dolgozó — a Szovjetunióban él, műveli tudományágát, fejleszti a tudományt és a technikát. A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ USA TÖBB GAZDASÁGI MUTATÓINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA-J n >— A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ UBA TÖM GAZDASÁGI MUTATÓINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A Szovjetunió a gazdaságban is világhatalom, történelmi és világ- politikai jelentőségének, szerepének a gazdasági erő és teljesítőképesség a bázisa. S ennek a potenciálnak ma már nemcsak a termelőerők jelenlegi fejlettsége, hanem az is része, hogy kivételesen kedvezőek lehetőségei és adottságai a további dinamikus fejlődésre. Amíg a fejlett tőkésországok fejlődésük eddigi folyamatában jórészt kiaknázták és felhasználták természeti erőforrásaik, ásványi kincseik zömét, a Szovjetunióban minden energiahordozó, nyers- és alapanyag, természeti kincs hatalmas készletei állnak rendelkezésre. Nem kevésbé jelentős erőforrása, tartaléka a gazdasági növekedésnek — s ennek kiaknázása a jelen és a közeljövő feladata — a hatékonyság javitása, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak gyorsabb és szélesebb körű alkalmazása, amelyben jelentős szerepet játszik a gazdaságirányítási rendszer szüntelen tökéletesítése is. Ezek azok a tényezők, erőforrások, amelyek a szovjet gazdaság potenciáljához, történelmileg bizonyított életerejéhez, alkotókészségéhez társulva a jövőben magasabb szintre emelhetik teljesítőképességét, produktumának minőségét, működésének hatékonyságát. GARAMVÖLGYI ISTVÁN A
