Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

4 ‘xJúíriífW 1977. NOVEMBER VASARNAP (Folytatás a 3. oldalról.) mélyült a kapitalizmus általá­nos válsága, amelynek egyik Slegszembeszökőbb megnyilvá­nulása az új forradalmi hűl. lám felerősödése volt. Az or­szágok egész sorában diadal, maskodott a szocializmus. Ki­alakult a szocialista világrend- szer. Ezzel új szakasz kezdő­dött a szocializmus fejlődésé­ben. A volt gyarmatok lerázták magukról az igát, szétesett az Imperializmus gyarmati rend­szere. Számos új független ál. Losonczi Pál ünnepi beszéde lám jött létre. Fellendült és ha­talmas befolyásra tett szert a nemzetközi kommunista moz­galom. A kapitalista országok­ban egyre növekszik a kommu­nista pártok társadalmi súlya és befolyása. A nemzetközi kommunista mozgalom soha nem látott eredményeket mu­tat fel. Így vált századunk mindent meghatározó eseményévé, nem­zetközi mércéjévé a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom. A magyar nép jövőjét is megnyitotta í Tisztelt ünnepi gyűlés! A magyar népet kezdettől íogva szoros szálak fűzik a vi­lág első munkásállamához. A Nagy Októberi Szocialista For­radalmat követő nagy nemzet­közi forradalmi fellendülés fontos része volt a mi dicsősé­ges Magyar Tanácsköztársasá­gunk. Október eszméi vezették a mi munkásosztályunkat is, amikor — elsőként követve orosz testvérei példáját — ki­bontotta a szocialista forrada­lom zászlaját. A Magyar Ta­nácsköztársaság létrejötte a gyakorlatban is bizonyította az Októberi Forradalom alapvető vonásainak egyetemes érvé­nyét A Tanácsköztársaság le­verése után, a két vilgháború között a szovjet nép a munkás­nemzetköziség és szolidaritás ezernyi jelét adta: oltalmat nyújtott az üldözötteknek, ösz­tönzést bátorítást adott a harchoz. A Szovjet Hadsereg felsza­badító harca következtében 1945. április 4-én nemzeti tör­ténelmünk nagy fordulóján, hazánk visszanyerte szabadsá­gát, függetlenségét. Október eszméinek harcosai, a nagy szovjet nép hős fiad kiűzve hazánkból a fasiszta csapato­kat, összezúzták a horthysta ál­lamgépezetet. Népünk számára megnyílt jövőnk szabad építé­sének lehetősége. Ezért gondo­lunk soha el nem múló, örök hálával a dicső szovjet népre, mely a legtöbbet áldozta a fa­sizmus elleni harc oltárán. Ezért hajtjuk meg a kegyelet zászlaját a hősök emlékének, akik a legdrágábbat, az életü­ket áldozták népünk szabadsá­gáért. Ez a nagy történelmi sorsfor­duló mint második honfoglalás vonult be a nemzeti köztudat­ba. A magyar nép — pár­tunk vezetésével — újjáépítette az országot. Magának építette újjá! Az elmúlt három évti­zedben korszakos politikai és gazdasági eredményeket értünk el. Létrejött és hiegszilárdult a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma. A tervgazdálkodás segítségével szocialista ipart és mezőgazdaságot teremtettünk. Hazánk agrár-ipari országból szocialista nagyiparral és nagyüzemi mezőgazdasággal rendelkező, gazdaságilag köze­pesen fejlett ipari-agrár or­szággá lett. Iparunk ma egy hónap alatt termel annyit, mint a felszabadulás előtt egész év­ben. Mezőgazdaságunk az egyko­rinál kisebb területen, félany- nyi emberkézzel mintegy két­szeresét adja az utolsó béke­év termésmennyiségének. Gazdasági fejlettségünk szint­je mintegy öt és félszerese a háború előttinek. Gyökeresen megváltoztak népünk életkö­rülményei. A marxista ideoló­gia egyre inkább megszabja népünk gondolkodását, maga­tartását. Eredményeink kiállják a nemzetközi összehasonlítást. A költő szavaival szólva: „Euró­pába értünk végre / a nép- vándorlás kétezer éve után!” lembevételével alkalmazzuk nemzeti sajátosságainknak, a mindenkori konkrét helyzet­nek megfelelően, elkerülve a gépies másolás buktatóit. Cselekvésünkben a Kádár elv­társ által megfogalmazott el­vek irányítanak bennünket: „Minden marxista—leninista pártra kötelező, hogy felada­tai meghatározásánál saját munkásosztályának, népének, országának helyzetéből indul­jon ki, de ugyanúgy kötelező annak figyelembevétele is, hogy az egyes pártok politiká­ja nem lehet ellentétben a nemzetközi munkásosztály, a szocialista országok közös ér­dekével”. Mi ebben a szellemben ala­kítjuk politikai, gazdasági, kulturális, diplomáciai és ka­tonai együttműködésünket a szocialista közösség országai­val, különösképpen pedig a SzovjetunióvaL Együttműkö­désünk alapja: országaink, népeink érdekeinek azonos­sága, céljaink közössége. Né­peink sorsa és jövője elvá­laszthatatlan Október eszméi­től, a szocializmustól, a kom­munizmustól. Politikai kap­csolatainkat a legteljesebb egyetértés jellemzi. Gazdasá­gi együttműködésünkben a kölcsönös előnyök és érdekek érvényesülnek. Politikai együttműködésünknek a Var sói Szerződés, gazdasági te­vékenységünknek a KGST nyújt alkalmas keretet A magyar—szovjet gazda­sági együttműködés mindin­kább átlépi a hagyományos árucsere kereteit. A tartós termelési-műszaki kapcsola­tokra építve fejlődnek a nem­zetközi munkamegosztásban leginkább érdekelt hazai ipar­ágak. A Szovjetunióval való gazdasági együttműködésünk, a hosszú távú megállapodások biztonságot adó szerepe a jö­vőben tovább növekszik nép­gazdaságunkban. A béke és a szocializmus édestestvérek Együtt haladunk a szocialista közösség országaival Kedves elvtársak! A XI. pártkongresszus hatá­rozatainak végrehajtásán, V. ötéves tervünk teljesítésén munkálkodunk. Szocialista építőmunkánk jó ütemben ha­lad. Jelentős eredményeket értünk él ötéves tervünk ed­digi csaknem két esztendejé­ben. Bár tavaly nem sikerült maradéktalanul teljesítenünk terveinket, az idén meggyor­sult gazdasági fejlődésünk üteme, és jórészt behoztuk a lemaradásokat. Ebben jelen­tős szerepet játszott a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tiszteleté­re Csepelről indult és orszá­gunk egészére kiterjedő mun- kaverseny-mozgalom. De látnunk kell, hogy nehéz külső és belső feltételek közt dolgozunk. A gazdasági haté­konyság eddigi fejlődési üte­me nem biztosítja a szükséges előrehaladást. Népgazdasá­gunk csak úgy tud megfelel­ni az új és magasabb köve­telményeknek — úgy tudjuk megoldani a fejlett szocialista társadalom építésének soron levő feladatait, javítani a la­kosság életkörülményeit —, ha megteremtjük az eddiginél dinamikusabb fejlődés feltéte­leit, ha növeljük a társadalmi munka hatékonyságát. Ez irá­nyú erőfeszítéseink kezdeti eredményei mutatkoznak az idei évben. Népünk bizakodva néz a jö­vőbe. A pártunk XI. kong­resszusán elfogadott program- nyilatkozat hosszú távra meg­szabja fejlődésünk fő irányát. „A következő tizenöt-húsz év­ben az a feladat áll előttünk, hogy tovább haladjunk a szo­cializmus építésének útján, fejlett szocialista társadalmat teremtsünk hazánkban, s így közelebb jussunk történelmi célunkhoz, a kommunizmus­hoz." A magyar munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az ér­telmiség, egész népünk egyet­ért a XI. kongresszuson meg­fogalmazott célokkal és tet­tekkel támogatja pártunk po­litikáját. Tudja, hogy minden újabb sikerért keményebben kell megdolgozni és a jövőben csak fegyelmezettebb mun­kával, társadalmi felelősség- tudattal, a közösség iránti odaadással érhetők el megfe­lelő eredmények. Az előttünk álló nagy feladatok megoldá­sában bizton számíthatunk népünk szorgalmas munkájá­ra; a létrehozott jelentős anyagi-műszaki alapokra, szo­cialista tervgazdaságunkra, népgazdaságunk irányítási rendszerére és nem utolsósor­ban arra a bizalomra, alkotó légkörre, amely áthatja min­dennapi életünket Továbbfejlődésünk kiapad­hatatlan nagy erőforrása a szocialista közösség országai­nak szoros együttműködése, legfőként a Szovjetunióval kialakított sokoldalú kapcso­latunk. A magyar és a szov­jet nép barátságának, orszá­gaink együttműködésének mélyre nyúló, szerteágazó ha­gyományai vannak. Ezeket túlzás nélkül úgy tekinthet­jük, mint az objektív társa­dalmi, gazdasági fejlődésben gyökerező történelmi hagyo­mányokat. Számunkra ez az együttműködés — a szocialista közösséghez, és legfőként a Szovjetunióhoz való viszony — elvi kérdés, de egyben mindennapi életünk gyakorla­tának valósága is. A Szovjet­unió felhalmozott tapasztala­tait olyan értékes örökségnek tekintjük, amelyet kötelessé­günk marxista—leninista mó­don, vagyis önállóan és alko- tóan alkalmazni népünk ja­vára. A Magyar Szocialista Mun­káspárt figyelemmel kíséri a nemzetközi munkásmozgalom, a szocializmust építő országok tapasztalatait, és különös gonddal tanulmányozza a Le­nin alapította Szovjetunió kommunista pártja, a világ első szocialista országa törté­nelmi jelentőségű tapasztala­tait. A szocialista építés álta­lános érvényű törvényszerű­ségeit e tapasztalatok figye­A győztes Októberi Forra­dalom első külpolitikai tette az volt, hogy a béke olajágát kínálta fel a hosszúra nyúlt imperialista háborútól vérző és szenvedő emberiségnek. A nemzetközi nagytőke a béke helyett háborút kényszerített a forradalomra, csírájában akarta eltaposni a fiatal szov­jet államot A szovjethatalom megdöntésére irányuló kísér­letek azonban megbuktak, mert szervezőik nem számol­tak a forradalom, a felszaba­dult nép erejével. A szovjet­hatalom, létezése első évtize­dének csaknem a felében fegy­veres harcban védte állami létét, szuverenitását, területi épségét, biztonságát.. A máso­dik világháború újabb pró­bának tette ki a fiatal szov­jet államot. E nagy próbaté­tel eredményeként a hitleri fasizmus megsemmisült, A szovjet hadseregé, a szovjet népé a fő érdem a fasizmus megsemmisítésében, az emberi civilizáció megmentésében. Az emberiség okult a tör­ténelemből, mindinkább fel­ismerte a háború elhárításá­nak új lehetőségeit. Számba- vette és mozgósította a béke növekvő erőit, valamennyi há­borúellenes erő összefogásá­val, a béke, a haladás, a szo­cializmus minden osztagának felsorakoztatásával megálljt parancsolt a háborús kard- csörtetőknek. Az emberiség hozzáfogott a békeépítés mes­terségének kimunkálásához, a békés egymás meUet élés gyakorlatának elsajátításához. A békés egymás mellett élés elvét a szovjet állam megalapítója, Lenin fogal­mazta meg. A „békedekrétum”- tól ered a szovjet békepoliti­ka, melynek zászlaja alatt küzd a Szovjetunióval — a békés egymás mellett élés ki- terjesztéséért, tartóssá téte­léért, a fegyverkezési hajsza korlátozásáért, a leszerelé­sért, a mindent elpusztító vi­lágháború veszélyének elhá­rításáért Az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett békeprogram, melyet a világ találóan nevezett el „békeof- fenzívának”, a XXV. kong­resszuson olyan átfogó intéz­kedések megfogalmazását ered­ményezte, melyek egyaránt megfelelnek a testvéri szocia­lista országok, hazánk, a bé­keszerető erők, a világ min­den népe érdekének és aka­ratának. E politikát nemcsak nemes szándék, hanem erő is alátámasztja; a haladó és demokratikus közvélemény, a Szovjetunió hatalma, a szo­cialista közösség összefogása. Ennek az összefogott erőfeszí­tésnek az eredménye és követ­kezménye, hogy korunkban a hidegháborút a nemzetközi enyhülés váltotta feL A szov­jet állam létének és erejének, katonai hatalmának nagy sze­repe van abban, hogy az em­beriség immár negyedik évti­zede békében élhet. A Szov­jetunió hat évtizedes béke­politikája meggyőzően bizo­nyítja, hogy a béke és a szo­cializmus édestestvérek. A magyar—szovjet barátság építőmunkánk záloga Tisztelt ünnepi gyűlés! Elvtársak, elvtársnök! Korunk történetének leg­nagyobb sorsfordulójára, a Nagy Októberre emlékezünk, a szocializmus győzelmét kö­szöntjük. Ahogy köszöntik szerte a világon. A moszk­vai nagy ünnepségen pártun­kat és kormányunkat küldött­ség képviselte, Kádár elvtárs vezetésével. Ezen a jubileu­mi ülésen a világ öt földré­szének képviselői méltatták a Nagy Október világtörténel­mi jelentőségét, üdvözölték a bat évtizedes forradalom ered­ményeit és az egész emberi­ség jövőjére gyakorolt hatá­sát. Pártunk és népünk őszin­te jókívánságait Kádár elv­társ adta át a kongresszusi palotában tartott ünnepségen. Engem — mint a küldött­ség egyik tagját — azzal bíz­tak meg Moszkvában, hogy adjam át ezen az ünnepi gyű­lésen, gyűlésünk minden részt­vevőjének, pártunk tagságá­nak. az egész magyar népnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa, Minisztertanácsa és személyesen Brezsnyev elvtárs legforróbb üdvözletét és jókí­vánságait. A testvéri Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak és kormányának vezetői további sok sikert, eredmé­nyes munkát kívánnak né­pünknek a szocializmus épí­téséhez. A Nagy Október fényében, e jeles történelmi évfordulón ismételten igaz hittel és mély, belső meggyőződéssel nyil­vánítjuk ki: népünk úgy vi­gyáz a nagy forradalommal egyidős magyar—szovjet ba­rátságra, mint a szemefényé- re. Népeink barátsága, párt­jaink internacionalista kap­csolata kiállta az idő próbá­ját. Ez a barátság és együtt­működés volt a záloga töret­len fejlődésünknek, békés építőmunkánknak és ez lesz a jövőben is! Az évforduló alkalmából forró üdvözletünket küldjük innen is szövetségesünknek és barátunknak, a Szovjet­uniónak, a nagy szovjet nép­nek, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának, Központi Bi­zottságának és kiváló vezető­jének, a magyar nép őszinte barátjának, Leonyid Tljics Brezsnyev elvtársnak. Kívánjuk, hogy érjenek el újabb sikereket a kommuniz­mus építésében, a békéért ví­vott harcban! Éljen a 60 éves Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom! Éljen a Szovjetunió Kom­munista Pártja! Éljen és virágozzék Októ­ber szülötte, a Szovjetunió, a szovjet népek nagy családja! Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! Kitüntetések átadása a Parlamentben A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az évforduló alkalmá­ból eredményes munkájuk el­ismeréséül párt-, társadalmi- és tömegszervezetek tisztség­viselőinek és aktivistáinak ki­tüntetéseket adományozott A kitüntettek egy csoportjá­nak Losonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke szombaton délben az Országház kupolacsarnokában nyújtotta át a kitüntetéseket. Jelen volt Biszku Béla, az. MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, és Cseterki Lajos, az el­nöki tanács titkára. Losonczi Pál a kitüntetések átadásakor a Központi Bizott­ság, az Elnöki Tanács, a Mi­nisztertanács és a maga nevé­ben jókívánságait fejezte ki a kitüntetetteknek. Pest megye Kiemelkedő munkájának saság Elnöki Tanácsa 87 Pest tüntetésben. SZOCIALISTA MAGYARORSZÁ­GÉRT Érdemrendet kapott: Bella Mihály nyugdíjas gyárigaz­gató. VÖRÖS CSILLAG ÉRDEMRENDET KAPOTT: Pacsa János rendőr alezredes. A munka Érdemrend ARANY FOKOZATÁT KAPTA: Aczél Pálné, az MSZMP Pest megyei Bizottsága oktatási igazga­tóságának tanára, Arató András, az MSZMP Pest megyei bizottsá­gának titkára, Barát Endre, az MSZMP Pest megyei bizottságának osztályvezetője, Bernáth Józsefné, nyugdíjas galvanizáló, a Pest me­gyei Tanács tagja, Blmmer Lőrinc, a szobi nagyközségi tanács elnöke, Jónás Zoltán, az MSZMP ráckevei járási , bizottságának első titkára. Jurán Ferenc, a Nyugat-Pest me­gyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, Kaufmann György, az Ikladi Ipari Műszer­gyár szerszámkészítő szakmunká­sa, Kiss Béláné, a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei bizott­ságának titkára, Kiss P. László, a budapesti Duna Kertészeti Terme­lőszövetkezet elnöke, Kovács Árpád, a fóti Béke Termelőszövetkezet el­nöke, Kovács Jánosné, a váci Híradástechnikai Anyagok Gyára tekercselője, a Pest megyei tanács tagja. Lakatos Tibor, a Pest me­gyei Tanács elnökhelyettese. Ma­jor Péter, a Mezőgazdasági, Erdé­szeti és Vízügyi Dolgozók Szak- szervezete Pest megyei bizottságá­nak titkára. Nagy Károlyné dr- a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságának vezetője, Polgárdi József, a Pest megyei IV. számú Sütőipari vállalat igazgatója, dr. Ságby Vilmosné, a Pest megyei Hírlap főszerkesztő-helyettese, Skultéty József, a ceglédi Magyar —Szovjet Barátság Tsz elnöke, Sütő István, a Budapest-Vidéld Postaigazgatóság szakszervezeti ta­nácsának titkára, Szolyka Pál, az albertirsal Dimitrov Tsz főmező­gazdásza, dr. Tengelyi Vilmos, a Pest megyei Tanács osztályvezető­je, Tóth István, a Mechanikai Mü­vek abonyi gyáregységének meósa. A munka Érdemrend EZÜST FOKOZATÁT KAPTA: Balogh Sándor, a pest megyei Ot- és Hídépítő Vállalat kubikos brigádvezetője, Bálint Ildikó fes­tőművész, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának tagja. Bodrogi András, az isaszegi nagy­községi tanács elnöke. Csordás Ferenc, a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának csoportve­zetője, Détári István, a KÖZGÉP 2. számú gyárának művezetője, Dobrovltz József, a vecsési Feri­hegy Tsz elnöke, Fekete Antal, az MSZMP ceglédi járási bizottságá­nak titkára, Gönczy Antalné, az Eszak-pesU Vendéglátó Vállalat osz­tályvezetője, dr. Hollós! Ágota, a Pest megyei Tanács csoportveze­tője, Komát László, a kiskunlac- házi nagyközségi közös tanács el­nöke, Kovács László, a bag— hévizgyörki Petőfi Tsz el­nöke, Láng Károly, a DunamenU Regionális Vízmű és Vízgazdálko­dási Vállalat gépésze, Losonczi Benjamin, a tahltótfalui Kék-Duna Egyesült Mezőgazdasági Szakszö­vetkezet elnöke, Nádaski Pál, az Örkényi Haladás Tsz elnöke, Nyit- ral Ferenc, a nagykátai nagyköz­ségi tanács elnöke, Papp Jánosné, a Váci Kötöttárugyár szakszerve­zeti tanácsának titkára, Pazsa Im­re, az MSZMP solymári bizottsá­kitüntetettjei elismeréseképpen a Népköztár- megyei dolgozót részesített ki­gának titkára, dr. Pálosi Mlklósné, a Pest megyei Gyógyszertári Köz­pont osztályvezetője, dr. Pásztor Barnabás, az MSZMP Pest megyei bizottságának munkatársa, Pokor- ny Róbert, az üllői általános isko­la igazgatója, dr. Rétsági Oszkár- né, az MSZMP nagykőrösi városi bizottságának munkatársa, Sóron Sándor, az MSZMP Pest megyei bizottságának osztályvezető-helyet­tese, Steinitz Istvánná, a Nyugat- Pest megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat eladója, B. Szabó Józsefné, a pátyi Zsámbéki Me­dence Tsz csoportvezetője, Szűcs István, nyugalmazott j ászkarajenői tanácselnök, Tomecskó Ferencné, a sződi Egyesült Virágzó Tsz bri- gádvezető-helyettese, Cjszászi Gyu­la, a Pest megyei Moziüzemi Vál­lalat igazgatója. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁT KAPTA! Balogh IAszló, a dömsödi Dózsa Tsz elnöke, Brassó Pálné, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgató­ság Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igazgatósá­gának csoportvezetője, Bartucs Sándor, a tápióbicskei Április 4. Tsz technikusa, Bősze Györgyné, az MSZMP Pest megyei bizottsá­gának szakelőadója, Czirok János, a Dunai Kőolajipari Vállalat géplakatosa. Csányt János, a TÜZÉP albertirsai telepének ve­zetője, Drahony Oszkárné, a Pest­budai Vendéglátóipari Vállalat sza­kácsnője, Epre« János, a Szakszer­vezetek Pest megyei Tanácsa Gö­döllő városi szakmaközi bizottsá­gának titkára, nyugdíjas általános iskolai igazgató, Fajka János, a törteli Dózsa Tsz párttitkára, Far­kas Emil, a Pest megyei tanács gazdasági hivatalának gépkocsive­zetője, Hár József, a budai járási hivatal osztályvezetője, Hupján Sándor, a Pest megyei Üt- és Híd­építő Vállalat autószerelője, Józsa István, a ceglédi Lenin Tsz főme­zőgazdásza, Karay Ambrus, a nagykőrösi városi tanács csoport- vezetője, Karcagi József, a vác- szentlászlói Egyesült Zöldmező Tsz állatgondozója, Karsai Miklós, a budakalászi nagyközségi tanács elnöke, Kátai Ferencné, a dabasi járási hivatal főelőadója, Kemen- czei Istvánná, az üllői nagyközsé­gi tanács előadója, Kovács Ferenc­né érdi anyakönyvvezető, Könczöl Lászlóné, a ráckevei járási szak­orvosi rendelőintézet előadója, Králik Jánosné, a szadai községi tanács vb-titkára, Lukács László, a Pest megyei tanács főelőadója, dr. Magócs Imre, a nagykátai já­rásbíróság elnöke, Marcsók János, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár váci gyárának üzemvezetője, Mé­száros József, a Pest megyei Fém­ipari Vállalat szerszámkészítője. Nemeskéri Ferenc, a váci Hámán Kató általános iskola tanára, Orl József, a Dunai Kőolajipari Válla­lat művezetője, Pásztor János, a monori Üj Élet Tsz munkacsapat­vezetője, Pfendert Mihály, a kds- kunlacházi Építőipari és Szövetke­zeti Közös Vállalat főmérnöke, dr. Rissanek Klára, a váci járási hivatal elnökhelyettese, Sere« Jó­zsef, a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárának cso­portvezetője, dr. Schiller László, a Budapest és Vidéke Postaigaz­gatóság osztályvezetője, Szalay Mihályné, a fóti nagyközségi ta­nács vb-titkára, Szűcs Istvánné, a Pest megyei Szolgáltató és Cso­magoló Vállalat vasalónője, Varga Ernő, a Magyar Nemzeti Bank ceglédi fiókvezetője, Zeke Károly­né, az ürömi Pilisvölgye Magyar —Bolgár Tsz növénytermesztője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom