Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

arr.tr éi narr 4 1977. NOVEMBER 30., SZERDA Kulturális élet a könyvtárakban A BRIGÁDFOKOZATOK MEGSZERZÉSÉNEK IS FELTÉTELE PEST MEGYEI TARLATOK Galga menti tájak és szokások — Életem, nagy szenvedélye az olvasás. Ügy gondolok azokra a könyvekre, amelye­ket elolvastam, mint egy vé­geláthatatlan hadseregre, amely mögöttem áll, engem véd... — Nem író fogalmaz­ta e sorokat, arról vallva, mit jelent számára a könyv, ha­nem egy munkásasszony — Balogh Józsefné — a Csepel Autógyárban. Gépmunkás az alkatrészgyárban, túl sok sza­bad ideje nincs, de azt a ke­veset, ami a rendelkezésére áll, olvasással tölti. Ügy érzi, mindaz a tudás, amit a könyvekből merít, őt segíti, az ő életét teszi szebbé, tartal­masabbá, gazdagabbá. Nemcsak szavak Pest megye könyvtárait jár­va, az olvasókkal beszélgetve, mind gyakrabban hallani vi­szont mindazt, amit Balogh Józsefné megfogalmazott. Nemcsak szavakban, hanem abban is, hogy szinte minden könyvtárban állandóan nő az olvasók száma. S ami különö­sen örvendetes, egyre több lesz a munkásolvasó. Mi a magyarázata a köny­vek iránti fokozódó érdeklő­désnek? Erre a kérdésre egyöntetű választ adni nem lehet. Van, aki önmagától ta­lálja meg az utat a könyvtár­ba, mert úgy érzi, munkájá­hoz, életének tartalmasabbá tételéhez szüksége van az ol­vasásra. Másokat a barátok, ismerősök beszélnek rá az ol­vasásra. Megint másokat a szocialista brigádmozgalom vezet el a könyvtárig, mert a kulturális vállalások között szinte mindenütt fontos szere­pet kap az olvasás. És ter­mészetesen a könyvtárak is egyre többet tesznek annak érdekében, hogy a tudás e gazdag tárházait mind többen keressék fel. Gyárakból, üzemekből A váci gyárakban és üze­mekben pédául valamennyi brigádfokozat megszerzéséhez néhány könyv elolvasása is a feltételek közé tartozik. Nagy- kátán az idén három hónapig tartó pontszerző vetélkedőt szerveztek a szocialista bri­gádok számára. Aki például részt vett a könyvtár szervez­te író—olvasó találkozókon, huszonöt pontot kapott. Húsz pontot ért egy-egy könyv kölcsönzése, elolvasása. A Csepel Autógyár könyvtárá­nak tavaly már százhetven- kilenc szocialista brigáddal volt rendszeres kapcsolata, ami kétezerháromszáz mun­kásolvasót jelentett. Mindez azt bizonyítja, hogy könyvtáraink túljutottak már azon, hogy csupán a könyvek kölcsönzésével foglalkozzanak. Könyvtáraink többsége ma már nem csupán a könyvek gazdag választékát kínálja az olvasni szándékozóknak, ha­nem sokféle módon veszi ki részét egy-egy település kul­turális életéből. Kiegészíti az olvasnivalót Vegyük például Maglódot, ezt a fővárostól alig néhány kilométerre fekvő települést. Könyvtárában ma már több mint tizennégyezer kötet kö­zött válogathatnak az érdek­lődők. Kismamaklub, bábcso­port, ifjú könyvbarátok köre működik itt, a könyvtárban. Programjai — a sajátos föld­rajz-, biológia-, irodalom-, történelem-, kömyezetisme- reti órák — sok szállal kap­csolódnak az iskolai oktatás­hoz. Minden hónapban egy- egy kiállítást rendeznek. Rendszeresek a vetélkedők, író—olvasó találkozók, sza­valóversenyek, irodalmi meg­emlékezések. A kertbarátok számára gyakran szerveznek előadást. Negyvenkilenc féle folyóirat és napilap, diafilm és hanglemez egészíti ki a könyvek választékát. A piliscsabai könyvtárban alakult ifjúsági klub eddig négyszer lett kiváló és két­szer nyerte el az aranykoszo­rús fokozatot Itt különösen jó a kapcsolat a községi és az iskolai könyvtár között. A községi könyvtár évente mintegy ezer kötetet kölcsö­nöz az iskolai könyvtárnak — a választék bővítésére. Ezzel nemcsak a fiatalok fokozot­tabb olvasását segítik; jól tudják, hogy a gyerekek által hazavitt könyvek jelentős ré­szét elolvassák a szülők is. Olyen édesanyák és édes­apák, akiknek — mivel több­ségük bejáró dolgozó — nincs idejük arra, hogy eljárjanak a könyvtárba, de ha már ott­hon van a könyv, kézbe ve­szik, belelapoznak s a leg­többször el is olvassák. Otthon a művelődésnek A szomszédos pilisvörösvári könyvtár már megyeszerte hí­res arról, hányféle módon le­het hatni az emberekre. Nemcsak úgy, hogy otthont adnak a dalosoknak, bábosok­nak, kertbarátoknak. Ügy is, hogy hangversenyeket, iro­dalmi esteket rendeznek. S miként a könyvtár, úgy a hangtár is a magyar anyag mellett igen gazdag német anyaggal is rendelkezik, mi­vel Pilisvörösvár nemzetiségi település. Ez egyébként az egyik legjobban felszerelt könyvtár a megyében: lemez­játszó, magnetofon, diavetítő mellett zongorája, színes tele­víziója, sőt hangstúdiója is van, amely nagy népszerűség­nek örvend a nyelveket ta­nulók körében; Hogy az említettekből mi a haszna a könyvtáraknak? Aki bemegy egy hangversenyre, kertbarát-előadásra vagy ép­pen a kismamaklub foglalko­zására, biztos, hogy nem megy haza üres kézzel. A könyvek csábításának nehéz ellentállni, különösen, ha több ezer vagy éppen tízezer veszi körül a könyvtárba érkezőt. Ahhoz pedig már nem szükséges nagy rábeszélés, hogy ha va­laki például a gyümölcster­mesztésről hallgatott előadást, akkor ne vigyen haza egy­két, ilyen témával foglalkozó szakkönyvet. Vagy valame­lyik' híres zeneszerző életre­gényét egy jól sikerült hang­verseny után. Olvasni nemcsak hasznos, olvasni jó. A könyv szórakoz­tatva ismertet meg a világ titkaival, vitára vagy éppen önvizsgálatra késztet. Abban segít, hogy emberibb, tartal­masabb legyen az életünk, örvendetes, hogy ezt ma már egyre többen felismerik. Prukner Pál Í A Bíró Lajos személyes tár­gyaiból és ornitológiái gyűjte­ményéből rendezett kiállítás a szigetszentmiklósi I. sz. ál­talános iskolában december 22-ig tekinthető meg. A fóti gyermekrajzok Foton láthatók a Gyermekváros Galériájában. Népművészek Püspökhatvanban Nagyszabású programmal zárult az Ácsa és környéke népművészeti és kulturális rendezvénysorozata, amely egész novemberben meghatá­rozta Ácsa, Galgagyörk, Cső­vár, Püspökhatvan együttmű­ködését. A megfontolt rende­zés gondolt a Nagy Október méltó megünneplésére, szo­cialista brigádok vetélkedtek, fellépett a tatabányai Puskin Művelődési Ház együttese és a váci Vox Humana. Csővá­ron hobbikiállítás nyílt, be­mutatkoztak a nézsai és acsai népi együttesek, szép műsor­ral arattak sikert a négy köz­ség óvodásai. E sokrétű ese­ménysor kiemelkedő részét jelentette a püspökhatvand tárlat, mely Vankóné Dudás Juli, PáVházi Mihályné, Pó­lyák Ferenc és Reitmayer Jó­zsef alkotásait mutatta be a helyi lakosságnak és az or­szág többi részéről érkező kö­zönségnek. Vankóné Dudás Juli Galgamácsa népszoká­sait örökítette meg, immár vi­lághíres képein, melyek Püs- pökhatvanban is hatásosak­nak bizonyultak. Pálházi Mi­hályné e táj új hatású, olyan naiv festő, aki őszinte, friss, aki püspökhatvani estéket, kendertörést, lakodalmat idéz szimmetrikus érzékkel és fe­gyelemmel. Pólyák Ferenc Matkópusztáról érkezett. Öt is Ismerik már szinte az egész országban. Baltával farag szobrot, s ezúttal a püspök- hatvaniak kívánságára a hely­színen is készített egy női ar­cot. A Citerások művészeté­nek kiemelkedő alkotása. Reitmayer József dunántúli hagyományokat,, ébreszt Isa- szegen, feleleveníti a régi falusi világot kis méretű, pre­cíz szoborcsoportjaiban. Pó­lyák Ferencre is jellemző, amit Reitmayer József alko­tásairól írt a kiállítás ven­dégkönyvébe Béres Ferenc énekművész: A fa az ember számára az egyik legfontosabb anyag, az emberi élet jelentős tényezője. Nem csupán a tűz, hanem a munkaeszközök Bulgakov a Tbália Színházban SZÍNHÁZI ESTÉK Színházi regény Tragikus komédiának hirde­tik a Színházi regényt. S ez szójátékra ingerel: szinte tra­gikus mennyire rejtve marad az előadásban a valóságos ko­média. Tagadni persze, nem lehet, hogy a közönség szív­ből kacag időnként. Hát miért is ne: egy sötét ruhás és pléd­be burkolt rendező elég mu­latságos. különösen, ha ilyen furcsa öltözékben rohangál: még inkább nevetésre ingerel a színpadon körbe-körbe bi­cikliző színész, amint szerel­mi monológot harsog; azon meg pláne derülni kell, ami­kor egy kipárnázott titkárnő szabályos időközönként bele- üvölt a telefonba: niincs! (Azt csak a prózai mű ismerői tud­ják, hogy mi niincs, azt, hogy ingyen színházjegy nincs.) Nos, az előadás felületi hu­mora nem túl szellemes, vi­szont a szituációk mélyebb ér­telmét az átlagosnál művel­tebb nézők közül is kevesen értik. Mert hiszen távolról sem tartozik az átlagosnál maga­sabb szintű műveltség kategó­riájába egy színészpedagógiai módszer ismerete. Az meg kü­lönösen nem, hogy volt Moszk­vában egy méltán nagy hírű színház, amely két, egyaránt zseniális rendező irányítása alatt működött, de hát a ve­zetők között nem volt éppen felhőtlen a kapcsolat. De hát akkor kinek játszik a színház? E jogos kérdésre először az kívánkozik, hogy bizony, ki­csit inkább a szakmának, a beavatottaknak. A Thália Színház előadása ugyanak­kor színházi jelenünk karikí- rozására is vállalkozik ezzel a bemutatóval. A cselekmény alapkonflik­tusa: egy újságíró regényt ír, majd a regényből drámát, s ezt a színház alaposan meg­nyirbálja, átformálja a pró­bák során, végül a szerző fe­jest ugrik a Cepnoj-hídról. Tragikomikus sztori! De csak­nem ugyanez történt Bulga- kovval. a Színházi regény szerzőjével a Tháliában. Az­zal a módosulattal, hogy a szerző már 1940 óta halott. Mihail Afanaszjevics Bul­gakov regényét ugyancsak átformálta bemutatása előtt Elbert János és a rendező Kazimir Károly. Az eredeti mű felvázolja azt a társadalmi hátteret is, amely, ben olyan erők működtek, hogy a több sikeres dráma szerzőjének, Bulgakovnak örül­nie kellett a segédrendezői, segéddramaturgi állásának. A regényben az 1930-as évek Moszkvájának jó néhány tí­pusát is megtaláljuk, s csak ezekkel együtt szól a mű a Moszkvai Művész Színház­ban akkor uralkodó viszo- nvokról és Sztanyiszlavszkij főrendezőről. A Thália Szín­ház előadása viszont a ko­média élét jóformán csak Sztanyiszlavszkijra irányítja, s rendezői módszerét teszi ne­vetség tárgyává. Ez minden­esetre vitatható felfogás. Ma már természetesen kor­szerűtlennek hat a Sztanyisz­lavszkij stílusában rendezett előadás, stílus, de más kérdés, hogy ki kell-e gúnyolni a Szta- nyiszlavszkij-módszert, peda­gógiáját, színészvezetését. (Sok elgondolkodtató példát idéz­hetnénk. A dráma szerint egyik színész úgy vall sze­relmet imádottjának, hogy ke­zével is mutatja, mintha ki­tépne magából egy darabkát. Sztanyiszlavszkij a földre, két kezére ülteti és újra elmond­hatja a monológot. így már jobban hangzik. S ekkor a ren­dező egy szem papírba cso­magolt cukrot ad a színész­nek, mintegy jutalmul. íme, Sztanyiszlavszkij az idomár szerepében! — sugallja a Thália előadása. — Csakhogy... egy-két feljegyzés szerint folytatódott a dolog: a szí­nésznek két-két ujjával meg kellett fognia a cukrospapír szélét, és újra mondani a szö­veget. s amint széles gesztiku- lálásokba kezdett volna — a papír elszakadt. Ezt a foly­tatást már nem látjuk a szín­padon. Sztanyiszlavszkij va­lóban nem tűrte a látszat- megoldásokat. az üres külső­ségeket, az érzelmektől fa­kult rutint. S a Thália Szín­ház előadása nevetésre inge­rel Sztanyiszlavszkij cukor­kája miatt. Pedig több má­zsa cukorkát elosztogathat­nánk színházainkban.) A Tháliában mintha a für­dővízzel kidobták volna a gye­reket is. Kis túlzással olyas­mi ez, mint amikor a diák a nagyrabecsült tanárát is jó­kedvvel karikírozza. Itt azon­ban nem a tanárról készült pamflet, hanem a pedagógiai módszereiről, A szereposztás, ivan va­sziljevicset (Sztanyiszlavsz- kijt) Inke László formálta meg, s mindenben hűséggel követte az előadásból kikere­kedő rendezői koncepciót. S ezen belül játékstílusa fenn­tartás nélkül dicsérhető. Ko­zák András színtelenül, sok­sok külsődlegességgel játsz- sza az újságíró-drámaszerzőt. Esztergályos Cecília — ő a kitömött titkárnő — csillog­tat. de mindenáron kitűnni szándékozó figurájával kissé mesterkéltnek hat. Bombar- dov első asszisztenst Bitskey Tibor kelti életre, érdekes ala­kítással: miközben szerepe szerint leszólja a főrendezőt, mégis az ő másodpéldányává akar válni. S furcsa mód Bits­key a sztanyivsziavszkiji mód­szerrel játszik. Rátonyi Ró­bert ismét igazolta drámai képességét, kitűnő jellemala­kítást nyújt az öregedő, bo­hém színészt formálva. Arasz­nyi szerep Arisztarh Platono- vics (a másik főrendező), de Szabó Gyula mégis „nagyot játszik”, egyénisége. levegő­je van a rövid ideig színen lévő figurájának. Kriszt György anyaga, de a legszebb gondo­latok befogadója is. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, e festmények és szobrok köz­reműködésével népművésze­tünk csöndes találkozása zaj­lott le Püspökhatvanban, mely az alkotóknak tájéko­zódást, a közönségnek örömet okozott. Fóti gyermekrajzok Jubilál a Fóti Gyermekvá­ros; húszesztendős. Foton és a IV. kerületi Dallos Ida Mű­velődési Házban mutatták be azokat a hímzéseket, gyer­mekrajzokat, szobrokat, me­lyeket Rimóczy Rudolf, Lő- rincz Vitus, Szmolár Erzsébet, Sebestyén Ferenc irányításá­val készítettek azok a Foton nevelkedő gyerekek, akik kö­zül Iván Judit, Puha Erzsébet, Jakab Sándor, Tóth Imre or­szágos kiállításokon is siker­rel szerepelt. Külön paravá­nokon mutatták be Banga Ferenc régi festményeit, aki a Gyermekváros lakója volt és grafikánk megújítója lett. (Jelenleg Miskolcon látható egyéni tárlata.) A művek színvonala a gon­doskodás eredménye, hiszen így bontakozik a rejtőző te­hetség. A legújabb: Donatin Júlia, aki remek kerámiákat készít. Mestere Lőrincz Vitus nemrégen Bécsben mutatta be legújabb tűzzománcait, de közben nem feledkezett meg arról, hogy hivatása van Fo­ton is. Nemcsak a készülő mesterművek várakoznak rá, hanem a Vámosi Gusztik és Nagy Krisztinák, a jövő re­ménységei. Emlékkiállítás Szigetszentmilóson Háromezer néprajzi tárgyat, csodálatos rovargyűjteményt hozott haza Óceániából 1902- ben Bíró Lajos. Olyan érté­ket, mellyel e témában fran­cia és angol múzeumok sem rendelkeznek. 1908-tól 1913 áprilisáig élt Szigetszent- miklóson. A Pest megyei Ta­nács engedélyével a helyi I. számú általános iskola fel­vette a nagy etnográfus ne­vét, s leleplezték Prokop Gyula Bíró Lajosról készült portréját a róla elnevezett intézményben. Ebből az al­kalomból nyílt meg az a ka­marakiállítás, mely bemutat­ja személyes tárgyait; kalap­ját, ernyőjét, mely védte Óceániában a , forróságtól, esőtől, s olykor még lepkéket is fogott velük. Láthatják út­levelét, s azt az okmányt, mely Bíró Lajost a • sziget­szentmiklósi kaszinó örökös elnökének titulálja. Egzotikus madarak egészítik ki rovar- gyűjteményét, melyet gondo­san helyeztek el a tárlókban. A Nemzeti Múzeum Markup Lajos Bíró Lajosról készült szobrát is szívesen kölcsönöz­te a szigetszentmiklósi isko­lának. Tervezik, hogy Bíró La jos-ö.sz‘öndíjat is létesíte­nek a kiemelkedő szorgalmú, képességű diákok számára. Az sem lehetetlen, hogy évti­zedes összefogással Bíró La­jos múzeum létesül Sziget- szentmiktáson. Budapest telí­tett, a Bíró-gyűjtemény nagy része raktári anyag, bár múzeumi kincs. Mivel nem­zetközi érték, illene láthatóvá tenni népünk és a nagyvilág számára. Még 1910 körül meg akarta vásárolni tőle ezt a gyűjteményt a londoni Bri­tish Múzem igazgatója fényes évjáradék ellenében. Bíró La­jos nem adta. Nem írta, ha­nem élte jelmondatát: A haza nem tartozik nekünk semmi­vel, mi tartozunk neki mindé-, nünkkel. Losonci Miklós Szentendrei sikerek Jubiláns, ötvenedik tárlatát az arcképeknek szentelte a Hatvani Galéria, ahol az öt­ven művész csaknem 140 al­kotását bemutató első portré- biennálé nyílt meg. Csohány Kálmán, Munkácsy-díjas gra­fikus a Képzőművészek Orszá­gos Szövetségének alelnöke megnyitójában úttörő fontos­ságú vállalkozásnak ítélte a biennálét, amely szép Pest megyei sikereket hozott. Festészeti kategóriában az aranydiplomával, érem­mel kitüntetett művek kö­zött találjuk a szentendrei Káka Ferencet, hasonló elis­merésben részesült érmei alap­ján Csikszentmihályi Róbert, s ugyancsak arany diplomával honorálták Papachristos And­reas, valamint Ligeti Erika (képünkön) szoborfejeit. A dí­jakat Patkó Imre városi ta­nácselnök adta át a kitüntetet­teknek. Ha kedvet érez az újságírásra A MUOSZ ÉS A KISZ PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségének elnöksége és a Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bi­zottsága pályázatot hirdet az újságíráshoz tehetséget és ked­vet érző, 18—30 év közötti — nem újságírói munkakörben dolgozó — fiatalok számára. Pályázni lehet nyomtatásban még nem közölt, aktuális tár­sadalmi, ifjúságpolitikai, gaz­dasági és kulturális témájú, az újságműfajok sajátosságainak (riport, cikk, interjú, stb.) megjelenő írásokkal. Egy pályázó legfeljebb há­rom, egyenként 4—5 gépelt ol­dalnál nem hosszabb — írás­sal pályázhat. A pályamunká­kat gépelve, 3 példányban — részletes önéletrajzzal együtt — kell belküldeni. PÁLYADlJAK 2 db I. díj 3000—3000 Ft A KISZ KB különdíja 3000 Et A MUOSZ elnöksége különdíja 3000 Ft 4 db II. díj 2000—2000 Ft 8 db III. díj 1000—1000 Ft A pályadíjakon kívül a ki­emelkedő pályamunkákat a bí­ráló bizottság elismerő oklevél­lel jutalmazza. A pályázat első helyezettjei előnyben részesül­nek az újságíró-gyakornokok alkalmazásakor, és mentesül­nek az újságíró-iskola írásbeli és szóbeli felvételi vizsgái alól. Ezenkívül a díjnyertes és ok­levéllel jutalmazott pályázók felvételt nyernek az 1978 szep­temberében induló újságíró­stúdióra. Cím: 1388 Budapest. Népköz- társaság útja 101. (MUOSZ Oktatási Igazgatóság.) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom