Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

2 "J&6rSap 1977. NOVEMBER 30., SZERDA Vita az ENSZ-ben A közel-keleti béke alapja a palesztin nép jogainak elismerése Gromiko-Khaddam-megbe széles A Szíriái Kommunista Párt nyilatkozata ' Az ENSZ-közgyűlés 32. ülés­szaka hétfőn megkezdte a vi­tát a Palesztinái nép helyzeté­ről. A több napos tanácskozá­son áttekintik azt a bejelen­tést, amelyet a 23 tagországot tömörítő Palesztina-bizottság készített és amely a Paleszti­nái kérdés megoldásának alapjaként megerősíti a 31. ülésszak által jóváhagyott szakaszos tervét. Az előző évi vitában elfogadott terv köve­teli Izrael teljes visszavonulá­sát az 1967 óta megszállt arab területekről és bizonyos terü­letek átadását a PFSZ-nek. Faruk Kaddumi, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának tag­ja, a politikai osztály vezető­je, felszólalásában ismételten leszögezte: a palesztinai népre senki nem kényszeríthet rá olyan megoldásokat, amelye­ket az elutasít. Felszólalásá­ban kitért Szádat jeruzsálemi látogatására is. Az egyiptomi elnök e látogatása révén több kárt okozott a genfi értekezlet mielőbbi összehívása ügyének, mint amennyire elősegítette azt. A következő felszólaló, H. tfuszeibeh jordániai nagykö­vet ugyancsak hangsúlyozta, hogy a palesztin nép jogainak teljes elismerése nélkül nincs közel-keleti béke. A közel-keleti helyzetről tárjfyalt kedden délelőtt Moszkvában Andrej Cromiko szovjet külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja Abdel Halim Khaddam szíriai miniszterel­nök-helyettessel és külügymi­niszterrel az Arab Űjjászületés Szocialista Pártja vezetőségé­nek tagjával. A megbeszélé­sükről kiadott rövid közle­mény szerint Gromiko és Khaddam eszmecserét folyta­tott a közel-keleti helyzet leg­újabb fejleményeiről, az igaz­ságos rendezés megvalósításá­nak lehetőségeiről, továbbá a két ország barátságának és együttműködésének további elmélyítéséről. A szovjet—szíriai kapcso­latok fejlődését Gromiko po­zitívan értékelte. Abdel Halim Khaddam vá­laszában rámutatott: Ma örömmel mondhatjuk el, hogy a szíriai—szovjet kapcsolatok a szíriai—szovjet barátság meggyengítéséire irányuló minden próbát kiálltak. Meggyőződésünk: a legutób­bi közel-keleti események valójában arra irányultak, hogy megnehezítsék a béke megteremtésének távlatait, aláaknázzák a genfi konferen­ciát, megzavarják a közel-ke­leti problémáról hozott ENSZ- határozatok valóra váltását. Ismételten hangsúlyozni sze­retném, hogy Szíria a jövőben is közös cselekvésre törekszik a Szovjetunióval, amely min­dig támogatott bennünket és mellettünk állt. Sohasem fe­ledkezünk meg erről a segít­ségről. Semmilyen provokatív kísérlet és nyomás sem képes visszafordítani e kapcsolato­kat, amelyek úgy fognak fej­lődni, ahogy azt Szíria és a Szovjetunió vezetői, országaink és népeink akarják. A Szíriai Kommunista Párt Központi Bizottsága a közel- keleti helyzettel kapcsolatban kiadott nyilatkozatában hang­súlyozza, hogy a jelenlegi fő feladat: egyesíteni minden arab ország nemzeti és hala­dó erőit, amelyeknek együtt­működése az egész arab szo­lidaritás alapja. Teljes egé­szében világossá vált, hogy ezt a célt csak az egyértelmű an- tiimperialista és anticionista alapon lehet megvalósítani — hangoztatja a nyilatkozat, majd leszögezi: eddig is a Szovjetunióval, valamint a szocialista közösség más or­szágaival való szövetség és együttműködés volt a megha­tározó politikai, gazdasági és katonai harcainkban. Az új körülmények közepette ez a szövetség a széles néptöme­gek követelése, még inkább szükséges, mint valaha. Az imperializmus fő célja megza­varni a Szovjetunióhoz fűződő barátságot és együttműködést, elszigetelni népeinket igazi és hű barátjától, a szocializmus első országától, újólag alávet­ni ezt a térséget az amerikai imperializmus befolyásának. A Szadat—Begin szövetség e cél megvalósítását szolgálja. Az Egyesült Államok kép­viseltetni fogja magát a Sza­dat elnök által összehívott kairói találkozón, az amerikai kormány döntésének híre hét­főn este vált ismertté. Cyrus Vance amerikai külügyminisz­ter tájékoztatta Anatolij Dob- rinyin szovjet nagykövetet a döntésről, és — hír szerint kérte a Szovjetuniót, vegyen részt a kairói értekezleten, er­re azonban Washingtonban senki nem számít. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a világszervezet székhelyén kedden tartott rö­vid sajtótájékoztatóján beje­lentette, hogy Ensio Siilasvuo tábornokot, a Közel-Keleten ál­lomásozó rendkívüli ENSZ- erők főikoordinátorát szemé­lyes képviselőjeként elküldi a Szadat egyiptomi elnök által Kairóba összehívott, úgyneve­zett előkészítő tanácskozás­ra, s egyben javasolta, hogy a kairói találkozó után rövid­del, pár héten belül az ENSZ- székhelyen tartsanak az ösz- szes Kairóba meghívott felek részvételével előkészítő ta­nácskozást a genfi konferen­cia összehívására. Al-Bakr államfő elnökleté­vel kedden Bagdadban rend­kívüli országos konferenciát rendezett az Iraki Baath Párt. Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke és a kíséretében hét­főn Bagdadba érkezett pa­lesztin delegáció kedden az ira­ki fővárosban tárgyalásokat kezdett a Baath Párt iraki regionális vezetőségével. derek Rómában Leone olasz köztársasági elnök fogadta a LEMP Központi Bizottságának első titkárát Giovanni Leone olasz köz* társasági elnök kedden a Qui- rinale-palotában fogadta Ed­ward Glereket, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának hivatalos látoga­táson Rómában tartózkodó el­ső titkárát. Leone a megbeszé­lést követően díszebéden látta vendégül a LEMP KB első tit­kárát. Rómában kedden este lengyel —olasz politikai nyilatkozat, továbbá a gazdasági együtt­működésről szóló négy egyez­mény aláírásával befejeződtek Andreotti és Gierek megbeszé­lései. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok párbeszéde mel­lett más országoknak is nagy lehetőségük kínálkozik ahhoz, hogy kezdeményezéseket te­gyenek az enyhülés elmélyíté­sére ... — jelentette ki Rómá­ban Edward Gierek. Körülbe­lül ez a mondat az alaphang­ja azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára folytat vendéglátójával, Giulio And- reottival, az Olasz Köztársaság kormányfővel. A szocialista országok dip­lomáciai naptárára vetett egyetlen pillantás is meggyő­zi a szemlélőt arról: hisznek abban, hogy az enyhülési fo­lyamat olyan szőttes, amely ezernyi szálból áll és minél I sűrűbb a szövése, annál tar-1 tósabbnak ígérkezik. Alig hagyta el Varsót a Né­met Szövetségi Köztársaság A Nyugat-európai Unió köz­gyűlése — a hat köaöspiaci alapító tag és Nagy-Britan- nia parlamenti képviselőiből álló testület — Párizsban ked­den 50 szavazattal 18 ellené­ben elfogadta SergiJ Segre olasz kommunista képviselő jelentését a helsinki értekez­let záróokmányának alkalma­zásáról. Ez volt az első alka­tom, hogy a közgyűlés kom­munista képviselő szövegét szavazta meg, és a döntés an­nál is inkább figyelemre méltó, mivel a nyugat-európai fórum tavasszal — az Egye­sült Államok és a nyugat-eu­kancellárja, a levegőbe emel­kedett Edward Gierek repülő­gépe. Varsó és Róma viszonya talán nem olyan nagyságren­dű, mint az Európában ha­gyományosan oly fontos len­gyel—nyugatnémet kapcsola­tok, de Olaszország Lengyel- ország egyik legfontosabb ke­reskedelmi partnere és a tár­gyalásokon — mint mindkét fél hangsúlyozta — megkü­lönböztetett szerepet kapnak a gazdasági kérdések. Az ezzel kapcsolatos örven­detes fejlődésre jellemző, hogy az 1970-nel kezdődő évtized első felében a két ország áru­forgalmánál! évi növekedése átlag huszonhét százalék volt, ami — a nehézségeket is fi­gyelembe véve — igen tekin­télyes mutató. A forgalom összértéke is impozáns szám: már tavaly elérte a 650 millió dollárt. Éppen a Gierek-féle idézet fényében nyilvánvaló, hogy a tárgyalásoknak a kétoldalú kérdések önmagában is fontos megvitatásán túl is megvan a maga jelentősége. Végül is nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az egyik leg­nagyobb európai szocialista ország legmagasabb rangú képviselője találkozik az egyik legfontosabb európai NATO-állam kormányfőjével. Harmat Endre rópai konzervatív erők nyo­mására — a Segre-jelentést egyszer már átdolgozásra visz- seaküldte. A határozat arra szólítja fel az unió tagállamait, hogy őrködjenek a helsinki záró­okmány előírásainak minden ország részéről történő meg­valósítása fölött, biztosítsa­nak elsőbbséget az enyhülési folyamat előmozdításának a fegyverzetellenőrzési egyez­mények révén, s hangsúlyozza az alapvető emberi jogok éa szabadságjogok érvényesítésiét a helsinki okmány aláírói ré­széről. ENSZ A chilei juntát eiítéiő magyar felszólalás Az ENSZ-közgyűlés 3. szá­mú szociális, humanitárius és kulturális bizottságában _ a chilei helyzetről folyó vitában felszólalt Nagy Lajos, a ma­gyar küldöttség tagja. Hang­súlyozta, hogy az erőszakkal hatalomra került chilei kato­nai junta továbbra is folya­matosan és tömegesen meg­sérti a chilei nép legalapve­tőbb emberi jogait. A magyar küldött példák sorával bizo­nyította, hogy a junta titkos- rendőrsége törvénytelenül le­tartóztatja, a legkegyetlenebb módon és eszközökkel kínoz­za és gyilkolja a haladó gon­dolkodású személyeket. Nagy Lajos rámutatott azok felelősségére, akik segítsége nélkül ez az embertelen fa­siszta rezsim nem létezhetne és követelte a megfelelő ENSZ-határoziatok maradék­talan végrehajtását. Újahb rhodesiai agresszió Kurt Waldheim, az ENSZ fő­titkára határozottan elítélte a törvénytelen rhodesiai rend­szernek a Mozambiki Népi Köztársaság ellen végrehajtott fegyveres támadását. Dr. David Owen brit kül­ügyminiszter kedden rövid nyi­latkozatban ítélte el a Mozam- bik ellen elkövetett rhodesiai agressziót. A rhodesiai fajüldöző rend­szer újabb agressziót hajtott végre a Mozambiki Népi Köz­társaság ellen. A légierő tá­mogatásával helikopterről szá­mottevő deszanterőket dobtak le Tete tartományban és tá­madták a zimbabwei mene­kültek Embue helységben levő táborát — jelentette be a Mozambiki Népi Felszabadító Fegyveres Erők (FPLM) ve­zérkara. Az FPLM egységei a népi milícia támogatásával visszaverték az ellenséget. Az agresszor veszteségeket szen­vedett. A mozambiki fegyve­res erők egységei meghiúsí­tották a Manica tartomány két települése ellen nehéztüzér­séggel és légierő bevetésével indított támadást is. A Nyugat-európai Unió közgyűlésén Határozat az enyhülési folyamat előmozdítására Egy hét Velencében Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere kedden villásreg­gelit adott szíriai kollégája, Abdel Halim Khaddam, a Szíriai Arab Köztársaság mi­niszterelnök-helyettese, kül­ügyminisztere tiszteletére. A szovjet külügyminiszter pohárköszöntőjében rámuta­tott, hogy jelenleg rendkívül bonyolult a közel-keleti hely­zet, azt lehet mondani, hogy a helyzet ma még bonyolul­tabb, mint tegnap volt — je­lentette ki Gromiko. A Szov­jetunió — folytatta —, mint ismeretes, nem ellenzi az arab világot és Izraelt elválasztó problémák megoldásának ke­resését. Magunk is rendsze­resen azon munkálkodunk, hogy elősegítsük e problé­mák megoldását. Ha azon­ban egy ország demonstratí- van kívül halad a közös arab fronttól, feláldozna az arab államok és az izraeli agresszió­tól elsősorban szenvedők ér­dekeit, az teljesen más dolog, vajon helyeselni lehet-e az ilyen tetteket? Semmi esetre sem — emelte ki Gromiko. A Szovjetunió elvi politi­kát folytat, amely mentes mindennemű konjunkturális változástól. Ez a lenini béke­politika a népek törvényes érdekeinek védelmét szolgál­ja. Ha még egyszer szüksé­gesnek mutatkozik röviden megismételni politikánk lé­nyegét a közel-keleti problé­máról, akkor a következőt le­het mondani: az Izrael által megszállt arab földek teljes felszabadítása, a palesztinai arab népnek az önálló pa­lesztinai állam megteremté­séig terjedő törvényes joga1 védelme, a térség minden né­pe és állama számára a füg­getlen és szabad fejlődés le­hetőségeinek biztosítása — mutatott rá Gromiko. Vízibuszunk a gyér turistafor­galom ellenére is megtelik: franciák, angolok, olaszok, indonézek és magyarok tekintik meg a Velence körüli mocsaras lagűnákat, közben a nagyobb világnyelveken folyik az ismertetés. Első állomásunk Torcello városka, amelynek lakói még a népvándorlás elől menekültek ide a szigetekre, de a tenger hullámai elől később tovább költöztek az egyre terebélyesedő védettebb Velencébe: hajókra rakták házaik köveit, kint a szigeten ma már csak romok vannak és a székesegyház. Udvarán egy kő­trónus áll, nyilván a hajdani püspö­ké volt, az olaszok Attila trónjának nevezik. Ide ugyan soha be nem ju­tottak a hun, vagy a magyar lovas portyátok, de azért mint jogos „örö­kösük” mégis gyorsan beleülök a székbe, és Hajdú Péter professzor nevetve filmez a körülöttünk játszó olasz gyermekcsoporttal együtt. Gyö­nyörködünk még a buranói csipkében, Murano híres „velencei" üvegeiben. Estefelé vissza Velencébe! Magyar— olasz nemzetközi konferencia kez­dődik. A gótikus Ca’ Foscari, valamikor doge-, most pedig egyetemi palotá­ban zajlott a magyarok és az olaszok III. tanácskozása Velencében. Előző­leg magam sem gondoltam, hogy Itáliában 8 egyetemen is folyik o magyar nyelv és irodalom oktatása, sőt néhol még középiskolában is ta­nítják! Az itteni oktatás segítésére időnként hazai szakemberek látogat­nak ki, más részük több évre van kiküldve, ők az olaszokkal együtt egy-egy, a mostanihoz hasonló érte­kezleten beszélik meg problémáikat. A gótikus egyetemi palota ab­lakaiból rálátni a Canale Grande-ra, amely éppen olyan fő ütőere ennek a Vízivárosnak, mint Budaoestnek a Nagykörút. Itt is nagy a forgalom, csakhogy itt hajók tülkölnek és gon­dolák siklanak boszorkányos ügyes­séggel, szinte nesztelenül. Itt minden a vízi élethez alkalmazkodik: van vízibusz (ez a vaporetto), vízitaxi, a szemetet is vízi „kukák” hordják el, a tehergépkocsit pedig uszályok pó­tolják. Habár természetes, mégis meglepődtünk, amikor fel-felbődült a vízimentők, vagy a vízirendőrök szirénája. Ilyesmit sem Stockholm­ban, sem pedig a kásmiri Srinagarban nem tapasztaltam, holott egyikük Észak, másikuk pedig Kelet Velencé­je büszke címet viseli: Velence azon­ban egyetlen és utánozhatatlan; még így az őszi ködben, napsütés nélkül és omló vakolatú házaival is szép. Amikor a konferencia végeztével átmegyünk a közeli „szárazföldi” Padováb a, leplezetlen csalódással nézem ezt a különben szép, történel­mi várost! A velencei konferencián a mintegy tucatnyi magyarországi szakember mellett legalább kétszer annyi olasz vendég is jelen van; az olaszok egy része magyar férjjel vagy fordítva: feleséggel, esetleg szülővel vagy szü­lőkkel dicsekedhet. Szabó Győző ba­rátom szellemesen megjegyezte: itt a magyarok olaszul, az olaszok ma­gyarul beszélnek, hogy gyako­rolják a számukra nem is olyan idegen nyelvet. (De mennyivel köny- nyabb nekünk az olaszt beszélni, mint nekik a mi nyelvünket!) Okos, élénk és hasznos előadások és azo­kat követő viták folynak, egy ol­dalteremben szinte mesebeli terülj asztalkám, s ezenkívül minden fél­napra jut egy-egy ebéd- vagy vacso­rameghívás is. így szellemiekben és testiekben gyarapodva térünk ha­za. A Velencei Tudományegyetem kitűnően szervezett, de a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemet, a római Magyar Intézetet és a Kul­turális Kapcsolatok Intézetét is min­den elismerés megilleti. Hogy ilyen járt úton haladhatunk, az Fogarasi Miklós, Balázs János, Fábián Pál és Kodály módszere a zene hazájában Sallay Géza fő érdeme. Konferen­ciánkon egyébként a magyar—olasz kulturális kapcsolatok kérdései, fő­ként a nyelv és az irodalom oktatá­sa, a zenei együttműködés szerepelt, de nem feledkeztünk el az Ady-év- fordulóról sem. Most első ízben ka­pott helyet a folklór. Sokáig emlékezetes marad szá­munkra o velencei levéltárban tett látogatás: e városállam minden írá­sos emléket megőrzött, ezek sem a háborúban, sem pedig a tűzvészek­ben nem pusztultak el, pedig mind­kettőből bőven kijutott Velencének is, hanem 60 kilométer hosszúságú pol­cokon sorakoznak: rendezetten vár­ják a kutatókat. Akik nem is sokat késnek! A kirakatokban például lép- ten-nyomon ilyen könyvcímek ütik meg a szemünket: a nők élete a régi Velencében; régi velencei és kör­nyékbeli szólások, a város műemlé­kei, stb. De a jelenről is szólnak könyvek. Nincs például a minden­napi, a művészi és a tudományos életnek olyan területe, amelyről könyvet ne jelentettek volna meg. Velence vezetőinek érdeklődése azon­ban mindig is inkább az alkamazott tudományok felé fordult, ne feled­jük, hogy elsősorban kereskedő vá­ros volt! Míg a szomszéd Bologná­ban és Padovában Európa legrégibb egyetemei találhatók, e nyájas vá­ros egyeteme mindössze tízeszten­dős! Itt inkább a kereskedelemre, a közgazdaságtanra és hasonló gyakor­lati tudnivalókra oktatták a felser­dült ifjúságot. A történelmi múlt tanúsága szerint nem is éppen ered­ménytelenül. Bennünket, magyarokat a tőkés országok közül talán Itáliában is­mernek és becsülnek legjobban, en­nek számtalan jelét tapasztalhattuk. A sok közül itt csak egyet említek: néhányunkat meghívtak a Zeneaka­démiához tartozó alsótagozatos osz­tályba, ahol Kodály módszere sze­rint tanítják az olasz gyerekeket énekelni. Megható volt látni és fő­ként hallani a módszer hatását, nemzetközi érvényét és külön öröm volt számunkra, hogy mindez éppen az ének, a zene hazájában^ Itáliá­ban történik. Kalandozó őseinktől máig tehát hosszú volt a mi törté­nelmi utunk is, és ma a barátság­nak, az egyenlőségnek ezer szálával van összefonódva. Ezt emelte ki többek között a város fiatal, örök­ké mosolygó, kommunista polgár- mestere is, akit a magyarok ékes és hibátlan olasz nyelven köszöntöttek. Változtak az idők, változtunk mi is! Itália azonban ma nehéz gon­dokkal küzd: rövid itt tartózkodá­sunk alatt is észrevettük, hogy a csipke- és üvegkészítők, de a Rialto környékének Ismert és kedves áru­sai is ugyanúgy kis érdekszövetsé­gekbe tömörülnek, mint fenn a nagytőkések: bárkitől vásárolhatnak és a hasznon többen osztoznak! Pél­dául a koldusok szemünk előtt osz­toztak a kereseten, a szemetesek pe­dig fajták szerint gondosan össze- öntögették a megmaradt italokat, a közeli boltos máris hozta nekik az üvegbe illő parafadugót! Nagy az árubőség, de nagyot csökkent a vá­sárlókedv is! Visszautazásunk nap­ján 24 órás vasutassztrájk volt, de mi azért ennek lejárta előtt csoma­gostul kimentünk a pályaudvarra Amikor a vaporettoból kiszálltunk az olaszok harsányan kinevette! bennünket: tájékozatlanságunkor mulattak ennyire. A sztrájk alatt f velencei pályaudvar valóban kísér tetiesen üres volt: egyetlen szá rendőr sétált a hatalmas csarnokban sehol egy teremtett lélek! Alig ütöt­te el azonban a 9 órát, a sztrájk vé­get ért, mintegy varázsütésre min­den megmozdult, pillanatok alat: nyüzsgő hangyabollyá vált az égés- csarnok. Vonatunkat betolták, m befészkeltük magunkat a hálókocsi­ba és majdnem félnapos késésséi megindultunk hazafelé. Addió, Itália! Három év múlva új­ra találkozunk a következő hanga- rológiai konferencián. Reméljük! Katona Imre docens

Next

/
Oldalképek
Tartalom