Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-03 / 259. szám

1977. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK feem -m xslmaij Fásítás Budakeszin Örömmel írom meg: Buda­keszin parlagon heverő terü­leteket fásítanak. Mindez tár­sadalmi összefogással valósul meg, a Hazafias Népfront nagyközségi aktivistáinak se­gítségével. S a munkában élenjár Máhr Károly, a Ha­zafias Népfront nagyközségi bizottságának elnöke, aki sok­sok fát ültetett el az elmúlt évek során: nem egy közülük az idén ősszel már lombját hullatta. ★ Szeretnék beszámolni egy másik önzetlen népfrontakti­vistáról is. A Budakeszivel szomszédos Budajenőn él Lu­kács Ferenc, aki egyébként bejáró dolgozó: a Központi Fizikai Kutató Intézetben bri­gádvezető. A mindenhez értő lakatos azonban aktívan részt vesz Budajenő szépítésében és csinosításában. Persze, eb­ben a munkában nincs egye­dül: a társadalmi összefogás eredményeként a gondozott kerteket, utcákat látva elis­merően szólnak az átutazók a budajenőiek községszépítésé­ről. Padányi Lajos Budakeszi A gombai ABC dicsérete A Pest megyei Hírlap is be­számolt arról, hogy csaknem egy évvel ezelőtt új ABC-áru- ház nyílt a monori járásbeli Gombán. Most már nyugodtan elmondhatom: akkoriban a községbeliek egy része tartott attól: ha elmúlnak az átadást Követő napok, kisebb lesz a választék, kevésbé udvarias a kiszolgálás. Nos, aggodalmunk alaptalan volt: egy évvel a megnyitás után is változatla­nul szolgálatkészek az eladók, s a választék is megfelelő. Úgy hiszem, ezzel a pár so­ros levéllel feltétlenül tarto­zunk azoknak a kereskedel­mi dolgozóknak, akik a gom­bai ABC-ben naponta, becsü­lettel helytállnak. Tudjuk, hogy munkájuk nem könnyű, de mégis mindent elkövetnek annak érdekében, hogy elé­gedetten távozzanak a vevők az üzletből. metlen kerülőt kellett így tenniük. Nyilván, ez késztette a BKV illetékeseit a tények elfoga­Sajnos, gyakorta olvasha­tunk a lapokban udvariatlan, ingerlékeny eladókról. Szerin­tem akkor teszünk helyesen, ha megemlítjük azokat is, akik kifogástalanul dolgoznak. Mert szerencsére az utóbbiak van­nak többségben... Juhász Béla Gomba Rés a kerítésen A ráckevei HÉV-végállo- máson 1974-ben átadták az új aluljárót. Sajnos, már kez­detben sem volt minden rend­ben. Az elhangzott panaszok nyomán nyilatkoztak az ille­tékesek, akik halvány érvek­kel ugyan, de bizonyították igazukat. És kifejtették véle­ményüket az utazók is, akik naponta bosszankodva vették igénybe az aluljárót. Nem volt rá ugyanis sok szükség: az utasok szerint ugyanis értel­Hírek a katonai főiskoláról dására: az elkerített állomá­son, a drótkerítésen kétméter- nyi rést nyitottak. A mai helyzet szerint pedig ezen a nyíláson özönlik több ezer ember naponta — áldva az il­letékeseket a jelenlegi hely­zetért Az utasok nevében ja. vaslom: tüntessék el a drótke­rítés meglévő részeit és állít­sák vissza a normális utas­áramlás feltételeit ★ A ráckevei HÉV-végállo­máshoz kapcsolódik másik ész­revételünk is. Ez év májusáig nyitva volt az Utasellátó bü­féje: az éhes, szomjas uta­zók gyakorta igénybe vették. Közvetlenül mellette bazár is működött, ahol cigarettát és napilapot lehetett kapni. Ez év tavaszán mind a két helyi­séget bezárták. Ez idő óta — tapasztalatom szerint — nem túlzottan gyorsan dolgoznak a falak mögött. Szerintem vi­szont jó lenne, ha igyekezné­nek az építők a munkával, mert jelenleg az állomáson egyetlen pohár hűsítő italt, egyetlen újságot, egyetlen cso­mag cigarettát sem lehet vá­sárolni. Kovács Gusztáv Ráckeve Kár a diófákért Az úgynevezett Margit-ligeti üdülőterületen lakom. A helybeliek nevében is szomo­rúan írom ezt a levelet. Az történt ugyanis, hogy közsé­günkben elkezdték a villany- hálózat építését. Ennek mind­annyian örülünk, annak azon­ban már kevésbé, hogy a villanyoszlopok helyén kivág­ják az öreg diófákat Eddig körülbelül 100 fa esett ál­dozatul a pusztításnak. Nem értjük, hogy miért éppen a kedves diófák helyére kell a villanyoszlopokat állítani. Nemrégiben éppen a rádió­ban hallottam egy riportot ar­ról, hogyha valahol kivágás­ra szánt fák vannak, a hely­beli lakókat is meg kell kér­dezni, hogy mi erről a véle­ményük. Ha minket ez ügyben megkerestek volna, közösen biztosan találtunk volna áthi­daló megoldást. Szakos János Tárnok A tárnoki nagyközségi ta­nácsnál Bóder Andrásné igaz- gatási csoportvezetőhöz for­dultunk, aki elmondta, hogy egyetértenek a lakók panaszá­val. ök is sokat törték a lejü­ket, hogyan lehetne megmen­teni a diófákat. Az Elektro­mos Művek felmérése szerint azonban az oszlopokat saj­nos, csak a fák helyén tudják elhelyezni. Amint lehet, ter­mészetesen, megmentenek, csak azokat a fákat vágják ki, ame­lyek helyére feltétlenül vil­lanyoszlop kerül. Bár nem vagyunk illetéke­sek arra, hogy szakvéleményt mondjunk, de a megyei és az országos tapasztalatok is azt mutatják, hogy hasonló eset­ben (talán a könnyebb ellen­állás irányába haladva) nem egy esetben végeztek termé- szetpusztftást. Sok százados fa esett már áldozatul az ilyen, gyakran megindokolt és ké­sőbb helyrehozhatatlan intéz­kedésnek. Talán nem lenne ké­ső, hogy még egyszer ala­posan megvizsgálják a vil­lanyoszlopok elhelyezésének le­hetőségét. Értékes leletek Újabb bronzkori település nyomaira bukkantak Szíget- szentmiklóson az Alsópáskom- dűlőben. Kukoricaszedés köz­ben figyeltek föl a földön he­verő őskori díszítésű edény­cserepekre. A helyi múzeum vezetője a helyszínen számos cserepet talált, egy gabonaőr­lő követ, a hozzátartozó dör­zsölőkővel együtt. A területet azonban a tavaszi földmun­kák alkalmával ismét figyelni kell, hiszen a leletek nincse­nek mélyen, a földgépek köny- nyen kárt tehetnek bennük. ★ S egy másik szigetszentmik- lósi hír: a helyi falumúzeum a Kéktó utca 2.-ben továbbra is várja az érdeklődőket. A három teremből álló helytör­téneti kiállításon a sóderbá­nyákból előkerült mammut- csontokat, megkövesedett fa­darabokat, tengeri csigákat tárnak az érdeklődők elé. A település hatezer éves törté­netét sok száz tárgy doku­mentálja. Külön látható a nép. rajzi gyűjtemény, a korabeli gazdálkodás eszközei. Egy tab­lón pedig a munkásmozgalmi szempontból különösen érté­kes Szalmás-kórus ötéves szi. getszentmiklósi tartózkodásá­nak dokumentumait mutatják be. Vöő Imre Szigetszentmiklós Tűzrevaló a mákgubó? Többször olvastam a sajtó« ban felhívást arról, hogy gyűjtsük a mákgubót, mert azt átveszik az ÁFÉSZ-ek. Min­dennapi munkám mellett szorgosan én is összegyűjtöt­tem mintegy másfél mázsá- nyit. Tele zsákommal felkerestem tehát az üllői ÁFÉSZ-t. Ott azonban még egy kilónyit sem vettek át. Ráadásul többen va­gyunk Pilisen, akik ezt az ér­tékes gyógyszer-alapanyagot gyűjtjük és ők sem tudnak az összegyűjtött mennyiséggel rnit kezdeni. Csak azt nem értem, hogy miért hirdették akkor annak idején. Egy tanácsbeli dolgozóhoz is fordultunk pa­naszunkkal, aki azt mondta, hogy tüzeljük el, egy lépést sem érdemes teni az ügyben. Simó János Pilis Olvasónk panaszát közvet­lenül is továbbítottuk a Monor Vidéki ÁFÉSZ üllői központ­jába. Karkó Gábor főosztály- vezető megígérte, hogy hala­déktalanul kivizsgálják az ügyet és az eredményről azon­nal tájékoztatják szerkesztő­ségünket. Szerkesztői üzenetek L. Z., Szentendre: örömmel kö­zöltük sorait. Ügy hisszük, a la­punkban megjelent esetből is egy­értelműen kiderült: a levélben említett bolt dolgozói valóban min­den dicséretet megérdemelnek. Várjuk további tudósításait. K. s., Vác: Teljes mértékben egyetértünk önnel. Igyekszünk se­gítségére lenni és az ügyet kivizs­gálásra továbbítjuk az illetékesek­hez. Amíg nem kapunk választ, szíves türelmét kérjük. H. L., Cegléd: Egyetlen megálla­pításával vitatkoznánk. Az effajta magatartás nem általánosítható: figyelmébe ajánljuk gombai olva­sónk most megjelent sorait. Áthelyezték a korlátokat Válaszol az illetékes Lapunk október 13-i számá­ban „Egy méternyi járda” cím­mel arról írtunk: a gödöllői művelődési ház építkezésénél nehezen tudnak közlekedni a gyalogosok. Erre az írásra vá­laszolt levélben Vass Sándor, a Közép-magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat igazgatója. Tudomásunkra hozta, hogy az észrevétel a jelenlegi ál­lapot figyelembevételével jo­gos volt és a korlátok áthelye­zésére azonnal intézkedett. A levélből kiderült: az épület- bontás miatt, s a törmelék el­szállításáig nem tudtak járdá­ról gondoskodni. Rendszeres tudósítóink közé tartozik Géczi Sándor főhad­nagy, a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola KISZ- bizottságának első titkára. írá­sai nyomán időről időre bepil­lanthatunk az intézmény életé­be: legutóbb két érdekes és fontos eseményről számolt be levélben. RITKA PLAKÄTOK ÉS JELVÉNYEK Szentendrén a Fegyveres Erők Klubjában megnyitották azt a plakát- és jelvénykiállí­tást, amely a Szovjetunió hat évtizedéről nyújt átfogó képet. A tárlat két részből áll. Elő­ször huszonnégy korabeli pla­káton kísérhetjük végig a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom eseményeit. A kiállításhoz tartozik kétszázötven, Lenint idéző jelvény is. A bemutató védnöke és fő­rendezője Major Béla nyugal­mazott alezredes, a klub pa­rancsnoka. A tárlatot novem­ber 15-ig tekinthetik meg az érdeklődők. KI TUD TÖBBET A SZOVJETUNIÓRÓL A Kossuth Lajos Katonai Főiskola szakszervezeti bizott­sága „Ki tud többet a Szovjet­unióról?” címmel az évforduló jegyében vetélkedőt szervezett, a tanintézet szocialista brigád­jainak, munkakollektíváinak. A felkészülés időszakában a versenyzők megtekinthették az Október fényei című kiállítást, majd a közművelődési könyv­tár biztosított számukra meg­felelő irodalmat. A mindvégig izgalmas ver­senyt a Martos Flóra szocialista brigád nyerte, a Hámán Kató és a Váci Mihály munkakollek­tíva előtt. A díjakat Farkas János al­ezredes, a főiskola politikai osztályának helyettes vezetője adta át. Géczi Sándor, Szentendre Pomázi mozaik ALMASZEDÉS TÁRSADALMI MUNKÁBAN Nemrégiben a járási, vala­mint a nagyközségi pártbizott­ság, a járási hivatal és a po­mázi nagyközségi tanács dol­gozói társadalmi munkát vé­geztek a helyi munkaterápiás intézet gazdaságában. Az érde­keltek szabad szombatjukon másfél vagon almát szedtek le és raktak ládába. Az ügyintézésben ekkor sem volt fennakadás: a tanácson egy-egy előadó fogadta a hely­belieket, s intézte ügyes-bajos dolgaikat. ÖTLETES MŰSORFŰZÉT Mindig érdeklődéssel várom a pomázi művelődési ház havi kulturális tájékoztatóját. Az Íz­léses kivitelű füzetből alapos tájékoztatást kapok arról, mi­lyen rendezvényekre kerül sor az elkövetkező hetekben. Az utóbbi időben a tájékoz­tató ötletes módon bővült. A kis füzet egyik oldalán a köz­ség életéről kaphatnak képet az érdeklődők: az elmúlt hó­nap legfontosabb politikai, tár­sadalmi eseményeiről is hírt adnak. S egy további változta­tás a korábbi időszakhoz ké­pest: Joó Tibornak, a helytör­téneti klub tagjának javaslatá­ra két oldalon a nagyközséggel kapcsolatos művészettörténeti ismereteket közölnek. így az olvasók megismerhetik a po­mázi műemlékeket, azok iro­dalmát, s a helytörténeti klub irattárának anyagát. A megvalósított javaslat an­nál is inkább értékes, mert újabb pomázi lakókat sikerült bevonni a közművelődési mun­kába. Búzás Lajos, Pomáz Öregek — közösségben Az előítéletekkel nehéz megküzdeni Azok az olvasóink, akik rendszeresen, hétről hétre fi­gyelemmel kísérik Postabon­tás rovatunkat, bizonyára ész­revették: többször is közre­adunk olyan leveleket, ame­lyekből arról értesülünk, mi­ként gondoskodnak egy-egy községben, városban az idős emberekről. Csak egyetlen példa a közelmúltból: régi le­velezőnk, özv. Majoros Jó- zsefné Szigetújfaluról rend­szeresen beszámol nekünk a helyi öregek napközi otthoná­ról, az ott élők mindennap­jairól, s még a rendszeres lá­togatókat is figyelemmel kí­séri. Mindent elkövetnek E témával kapcsolatban le­velet kaptunk az elmúlt na­pokban Tóth István budaörsi olvasónktól (Lenin u. 17.). Egyebek közt ezeket írta: „Jómagam elmúltam már 80 éves. A közélettől nem szakadtam el: tanácstagként intézem válasz* tóim ügyes-bajos dolgait. De most nem erről szeretnék írni. Nemré­giben ellátogattam községünkben az öregek napközi otthonába. Jól­eső érzéssel állapítottam meg, hogy Budaörsön a tanács illeté­kesei mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a megoldásra vá­ró problémák közepette gondos­kodjanak az idős emberekről. Az otthonban ugyanis saját szemem­mel győződhettem meg minder­ről. Persze, tisztában vagyok az­zal, hogy a családot nehéz, szinte lehetetlen pótolni, de úgy hiszem a lakók így is érzik valamelyest: nincsenek egyedül. Én szerintem már ez sem csekély eredmény A helyszínen magunk is meggyőződhettünk arról, hogy olvasónk sorai teljes mérték­ben megfelelnek a valóságnak. Az agglomerációban fekvő 18 ezer lakosú budai járásbeli nagyközségben. Budaörsön — miközben észrevehetően fej­lődik, gyaranszik a település — szívügynek tekintik a gon­doskodást azokról, akik egy életen át becsülettel dolgoz­tak, s most egyszeriben nem könnyű megszokniuk a tétlen­séget. A Lenin úti öregek nap­közi otthona egykor magtár volt: néhány évvel ezelőtt kö­zös erővel, összefogással át­alakították s berendezték. A tárgyi feltételek tehát adottak, de az öröm mégsem lehet teljes... Megváltozik a vélemény Az eredeti elképzelések sze­rint ugyanis húsz idős em­bert kívántak itt elhelyezni: úgy gondolták, hogy közösség­ben sikerül csökkenteni ma­gányukat. Az elgondolás fel­tétlenül dicséretet érdemel, ám úgy látszik, a szándék még nem elegendő a sikeres meg­valósításhoz. Vajon miért? Er­re kértünk választ Naszvadi Jánostól, a budaörsi nagyköz­ségi tanács elnökétől. — Sajnos szinte naponta magunk is tapasztaljuk, hogy az idős emberek közül nagyon sokan idegenkednek a napkö­zitől. Ez a húzódozás azért is fájó, mert tudjuk: nagyközsé­günkben még jónéhányan lennének rászorultak, akiknek megfelelő helyük lenne itt. Tudomásom szerint most mindössze kilencen töltik az otthonban napközben idejü­ket. S ez bizony kevés. Pedig szerintem nagyon sok helyen örülnének egy ilyen intéz­ménynek ... Ez utóbbi megállapítást tényként is elfogadhatjuk. Kü­lönösen akkor, ha hozzátesz- szük: a helyi Texelfktro Ipa­ri Szövetkezet — már koráb­ban is tanúbizonysánát adta segítőkészségének, hiszen a berendezések javításában, az énület fenntartásában ielentős részt vállalt — bedolgozói rendszerben könnyű munkát biztosított az otthon lakóinak, s így nyugdíjukat egy kis mel­lékkeresettel — ezer forintot is megkapnak — kiegészíthtik. S az idős emberek örömmel dol­goznak, hiszen ily módon az idő is hasznosabban telik. A nagyközségi tanács elnö­ke hangsúlyozta: mindent el­követnek annak érdekében, hogy változtassanak a jelen­legi helyzeten. A legutóbbi ta­nácsülésen éppen a szociálpoli­tikai tevékenység szerepelt napirenden. Az idegenkedés leküzdéséhez kérték a tanács­tagok, a társadalmi szerveze­tek hathatós segtíségét. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen az előítéletek erősen élnek: Bu­daörsön az öregek napközi otthonát többnyire csak sze­gényházként emlegetik... A Lenin úti földszintes épü­letben azonban nem sokat tö­rődnek e cseppet sem hízelgő megállapítással. Élik csendben mindennapjaikat, s úgy érzik, ez az igazi cáfolat a kétkedők­nek. A lakók egyértelműen vallják: aki egyszer ellátogat közéjük, annak úgyis előbb- utóbb megváltozik a vélemé­nye. Kedvezménnyel, ingyen Csányi Jánosné, a-z öregek napközi otthonának vezetője szintén hallotta már a leki­csinylő véleményeket. Látoga­tásunkkor mégsem erről, ha­nem hétköznapjaikról beszélt: — Nekünk az a célunk, hogy lakóink jól érezzék ma­gukat. De kevesen tudják például azt is, hogy ebédet nemcsak azok kaphatnak, akik rendszeresen lejárnak. Ha netán valakinek otthon job­ban esik elfogyasztani, az ha­za is viheti. Az iskola kony­hájáról kapjuk az élelmet, s nyugodtan mondhatom, hogy kifogástalanul főznek ... Ezzel kapcsolatban felvetet­tük: hallottunk olyan véle­ményt, miszerint sokan azért maradnak távol, mert úgy gondolják, hogy az ott­honban — a koszt ellenében. — elveszik a nyugdíjukat. S persze ez a rémhír is a tájé­kozatlanságból fakad: az ott­honvezető szavai szerint ugyanis a reggeliért és az ebédért — a napi kétszeri ét­kezésért — kedvezményes árat fizetnek, de akad, akinek mindez — a nyugdijától füg­gően — ingyenes. S az is tény: többnyire azok alkotnak ked­vezőtlen véleményt az otthon­ról, akik még soha nem jár­tak itt. így nem is láthatták az ízlésesen megterített aszta­lokat, a zuhanyozót, a mo­dern, nagyképernyős televí­ziót és rádiót — amelyet a Gelka dél-budai kirendeltsé­gétől kaptak az idős emberek. S aligha hallották a munka közbeni kötetlen és jókedvű beszélgetést: így valóban ke­vésbé érezni a magányt. A Ramovill Szövetkezet kollektí­vája vállalta, hogy — a helyi bölcsődével együtt — az elekt­romos berendezéseket meg­javítják társadalmi munkában. Az otthon lakóinak véle­ményét pedig így fogalmazta meg a 77 éves Csapó Gergely- né: — Számukra ez a közösség jelenti a szép hétköznapokat: csendben elbeszélgetünk, dol­gozgatunk, nem érezzük az egyedüllétet. Mi is hallottuk, hogy egyesek szegényháznak nevezik a napközinket, de er­re csak azt válaszolhatom: még nagyon sokáig szeretnénk lakói lenni... Falus Gábor i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom