Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
TxMüap 1977. NOVEMBER 27. VASÁRNAP Rehabilitáció Vácott Emberi sorsok, törekvések Nyilvántartás erről nincs, becsült adat: Magyarországon mintegy félmillió ember szorul rehabilitációra. Ennyi tehát azoknak a száma, akik eredeti munkájukat valamiért nem tudják folytatni, csökkent munkaképességűek. Mi legyen a sorsuk? Kegyelemkenyér, le_ százalékolás, vagy van más megoldás is? Az orvosok azt mondják; ha valaki egyfajta beosztást nem tud ellátni, az más szakmát tanulva még ugyanolyan, sőt magasabb értékű munkaerő lehet, mint korábban. i Vácott a nemrég — hazánkban elsőnek — megalakult városi rehabilitációs bizottság megpróbálta ezt az elvet a gyakorlatba átültetni. Megállapodtak a Kilián György szakmunkásképző intézettel, ahol vállalták, hogy elegendő jelentkező esetén rehabilitációs osztályt vagy osztályokat indítanak, tanulócsoportonként legalább húsz résztvevővel. A 100 frlegkérdezett betegből heten vállalkoztak a tanulásra. Könnyebb munkán K. J.-né, 34 éves, az őrboty- tyáni kerámiaüzemben volt kocsirakó. Betegsége súlyosbodása óta takarítónő. Fizetése csaknem ézer forinttal csökkent. Végzettsége nyolc általános. — Egy szót sem szólhatok — mondja —, a vezetők nagyon megértőek, segítenek, ahol tudnak. Én nem bírok továbbtanulni, mert az utazgatást nem bírom, helyben pedig nincs más munka. B. K.-né, 44 éves, 25 éve esztergályos. Több mint tíz éve dolgozik a Volán 20-as váci telepén. Először munkahelyén nem akarták könnyebb beosztásba tenni, aztán az üzemorvos közbelépése segített. Villanyszerelőnek szerette volna átképezni magát, erre viszont nincs igény az üzemben. Október óta szerszámkiadóként dolgozik. K. F. 15 évig voit a Fortéban filmöntő. Ettől a munkahelytől az orvosok eltanácsolták. A vállalatnál találtak számára más munkahelyet, klímagépkezelő lesz, fizetése változatlan marad. Ehhez mindössze egy tanfolyamot kell elvégeznie. B. Z. húsz éve kőműves. Betegsége miatt vállalata áttette másik munkakörbe, gépkezelőnek. Mivel ez is szabadtéri munka, ezt sem tanácsos végeznie. — Másik szakmát nincs kedvem tanulni, ezt szeretem — magyarázza. — Szívesen lennék művezető, csak a módját nem tudom. C. J. 24 éves kőműves. A váci városgazdálkodási vállalatnál dolgozott. Itt könnyebb munkát nem tudtak adni, kénytelen volt más állás után nézni. Ezután a’ FORTE-ba veti'Jék fel nyomdai berakónak. Rövid idő alatt kiderült, hogy ezt a megterhelést sem bírja, s az üzemorvos is eltiltotta a munkától. A vállalatnál nem találtak számára más helyet. Hosszas keresgélés után a Váci Kötöttárugyárban alkalmazták. Azon kevesek közé tartozik, akik jelentkeztek továbbtanulásra. — Huszonnégy éves vagyok — jegyzi meg —, és szeretnék még teljes értékű ember lenni. Vác városában húszezren dolgoznak. Arról, hogy ebből a 20 000 emberből hányán várnak rehabilitálásra, még nincs kimutatás, és nem is lehet. Január óta használják viszont az üzemekben azokat — a számítógépen is feldolgozható adatlapokat —, amel/ek összesítésével egy-két éven belül megbízható kép alakítható ki a csökkent munkaképességűek számáról és helyzetéről. Még idejében A célunk a megelőzés — mondja dr. Fieszl Borbála, a városi rehabilitációs bizottság elnöke, főorvos. — Tényleges lehetőség akkor van a rehabilitációra, ha az embereken még akkor segítünk, mielőtt teljesen belerokkannának munkájukba. — Ennek több feltétele van. felsősorban kell hozzá egy jól megszervezett és kiépített üzemorvosi hálózat. Csak az üzemorvosok térképezhetik föl az általuk jól ismert vállalatnál, mely munkakörök alkalmasak egészségileg károsodott embereket foglalkoztatni. Csak így lehet elérni, hogy ha rehabilitációs munkáról esik szó, ne mindenkinek nyomban a liftes, portás vagy a telefon- kezelő jusson eszébe. Amikor ez a hálózat megvan, akkor lehet majd valóban városi szinten koordinálni a rehabilitációra szorulók elhelyezését, továbbképzését. Egyelőre azonban a város 36 üzemében négy fő- és hat mellékállású üzemorvos van. — Kell az üzemek segítsége, hogy időt áldozzanak, törődjenek azokkal, akik hosszú évek után már nem bírják a nehéz fizikai vagy egészségkárosító munkát. Nos, itt bőven van jó, de rossz tapasztalatunk is. B. Z. esetében például a vállalat röviden és visszautasítóan válaszolt arra a kérésünkre, hogy mely munkakörökben alkalmaznának csökkent munkaképességűeket. — Mindez azonban a betegek gyógyulási, beilleszkedési szándéka nélkül mit sem ér. Negyven megkérdezett emberből heten vállalkoztak tanulásra olyan kedvező feltételekkel, hogy nappali iskolába járhatnak, s eközben átlagfizetésük 80 százálékát kapják. Az indokok, hogy miért nem vállalják a tanulást, elfogadhatónak tűnnek. De úgy érzem, nem értik meg, tőlük is erőfeszítést, átmeneti lemondást kíván az, hogy hosszabb távon könnyebb, de magasabb képzettséget igénylő munkát találjanak. Értelmes, hasznos rehabilitációs munkahelyeket találni és kialakítani — ez a városi bizottság rövidtávú célja. Ez azonban a megelőzésnek már csak második lépcsőfoka. A folyamatnak ott kellene kezdődnie, hogy már a pályaalkalmassági vizsgálatokon kiszűrjék azokat, akik később nagy valószínűséggel hamar alkalmatlannak bizonyulnak választott szakmájukra. Sikertelen kísérlet A Kilián György szakmunkásképző intézetben 15 szakmát tanítanak. Amikor tavasz- szal általában, majd augusztusban konkrétan is felmerült rehabilitációs osztály indítása, az iskola vezetői készségesen felajánlották segítségüket. Látják-e ők valóban reális lehetőségét ilyen jellegű képzésnek? — Elképzelhetetlennek tartom, hogy a környéken ne legyen annyi csökkent munka- képességű ember, akikből egy 15—20 fős osztályt össze lehetne hozni — válaszol Szekeres Sándor igazgatóhelyettes. S minden várakozásunk ellenére az első kísérlet végül is kudarccal járt. Ügy tűnik, hogy rövid időn belül nem is tudunk rehabilitációs osztályt indítani. — Tudomásom szerint azonban, meglehetősen sokan jelentkeztek a gépipari szakközépiskola — fűtőtanfolyamára. Az a tanfolyam viszont a hallgatóknak nem ad szakmát, csak betanított munkára jogosít. Sokféle megoldás Az Egyesült Izzó váci gyárában 2200-an dolgoznak. Évente a rehabilitálandók száma 15—20 ember. Itt vezették be nemrég kísérletképpen — az országban hatodiknak — a résztáppénz rendszerét. Azoknak, akik hosszabb ideig, legalább két hónapig voltak be- tegállomáil/ban, lehetőséget adnak néhány hétig, hogy fél napot dolgozzanak és fél napot betegállományban tölthessenek. Ily módon könnyebb újra beilleszkedni a munkába, s így a visszaesésnek is kisebb a valószínűsége. — A gyárban a rehabilitációs bizottság évente elkészíti a csökkent munkaképességűek számára alkalmas munkahelyek listáját — tájékoztat dr. Maurer Teréz üzemi főorvos, a város üzemegészségügyi igazgatóhelyettese. — A rehabilitációval azonban szerintem nem lehet általában foglalkozni, csak egyénenként. Legkönnyebb a feladatunk a szakképzett dolgozókkal, nekik általában találunk olyan beosztást, ami képzettségüknek megfelelő, és nem jár fizetéscsökkenéssel. A segéd- és betanított munkások esetében már több a gond, mi a gyárban nem foglalkozunk átképzéssel. Egyes esetekben itt is tudunk megfelelő megoldást találni, bár időnként éppen a dolgozó ellenállásán akad el a törekvés. Konkrétan: az egyik képcsőcsiszoló, aki 15 éve van a gyárban, remekül ismeri a különböző munkafolyamatokat, a felhasznált anyagokat, nem végezheti tovább jelenlegi munkáját. Arra gondoltunk, hogy jó csoportvezető lenne belőle. Ekkor derült ki viszont, hogy mindösz- sze hat általános a végzettsége. Egyelőre megmakacsolta magát, ő nem tanul, öreg már hozzá. Különben 35 éves, tehát 25 éve van még a nyugdíjig. A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyára 840 embert foglalkoztat. A rehabilitációra szorulók száma meglehetősen magas, gyakori a halláskárosodás. — Eddig még mindenkit, aki vállalta, könnyebb, csöndesebb munkahelyre tettünk — mondja Cserkaszky Antal főmérnök. — Az áthelyezettek fizetése nem csökkent, egyelőre. Mert az viszont igaz, hogy a közvetlenül a termelésben dolgozók jövedelme gyorsabb ütemben emelkedik, mint a szerszámműhelyben vagy a tmk- ban levőké. Jó példa a sikeres rehabilitációra B. J. esete: 1973-ban súlyos csonkulásos üzemi balesetet szenvedett. A húszéves fiatalembert nyomban áthelyezték a gyártóeszköz-gazdálkodási osztályra. Elvégezte a gépipari technikumot, s most a gyárban arra szeretnék rávenni, hogy próbálkozzon meg az egyetemmel is. Talán rövidesen mérnök lesz. A gazdasági vezetők többsége már belátta — s ebben jelentős a városi bizottság szerepe —, hogy nemcsak humánusabb, hanem kifizetődőbb is a valódi rehabilitáció, mint a látszatfoglalkoztatás, vagy a leszázalékolás. De nem elég a külső segítség, maguknak az érdekelteknek, a betegeknek is tenniük kell azért, hogy a csökkent munkaképesség ne jelentsen egyben csökkent értéket. Hámor Szilvia Egy NEB-vizsgálat tanulságai Átveszik az almát de... A Pest megyei NEB a háztáji és kiskerttulajdonosok által termelt téli alma felvásárlásáról folytatott vizsgálatot az elmúlt hetekben 18 megyei tsz- ÁFÉSZ- és Zöldért-felvásárló telepen. Megállapították, hogy a folyamatos felvásárlás alap- feltételei általában jók. A hiányosságokról szólva rámutattak például, hogy a Cegr léd és vidéke ÁFÉSZ-nál nagy gondot okoz a vagonhiány. Más a baj Örkényben: a Béke és Haladás tsz-ben az átvételt akadályozta, hogy a Zöldért nem tartott igényt minden termésre, a kiskertesek emiatt joggal elégedetlenkedtek. A gyümölcsöt általában az átadással egyidőben mérik és minősítik, a felvásárlók többnyire betartják a mintavétel szabályait. Viszont a dabasi ÁFÉSZ hernádi telepén a va- gonírozás idején osztályoztak, s jó minőségűként felvásárolt alma felét utólag visszaminősítették, s a felvásárló ezután számolt el a kistermelőkkel. Fölösleges gyanúsításra adhat okot az a gyakorlat, hogy néhány helyen a felvásárlók a saját telepükön értékesítik a maguk termelte almát is. Így vettek át a hernádi telepen 16, a nagymarosi telepen 8 mázsa gyümölcsöt. A népi ellenőrök a felvevőhelyeken a bizonylati fegyel. met általában elfogadhatónak tartották. Az összesítőket legtöbb helyen folyamatosan vezetik, tehát munkájuk ellenőrizhető. De vannak kivételek is. Ilyen például a Ceglédi ÁFÉSZ csemői telepének felvásárlója, aki nem készített napi összesítő elszámolást, sőt a felvásárlási jegyen az alma minőségét sem tüntette fel. A Ceglédi ÁFÉSZ ceglédi telepén sem végezték el naponta a pénztárzárást, a fel- vásárlási jegyek kitöltése pontatlan volt. Az Albertirsai ÁFÉSZ dánszentmiklósi telepén az a gyakorlat, hogy a kistermelők naponta többször szállítanak, de a felvásárlási jegyet csak az utolsó tételnél kapják meg, az alma árát pedig csak másnap. A folyamatos pénztárellenőrzés feltételei így nincsenek meg itt sem. Hiányos a felvásárlási jegyek kiállítása az Albertirsai ÁFÉSZ 33. számú telepén is, s népi ellenőrök egyéb olyan szabálytalanságokat is megállapítottak, amelyek itt is, mint valameny- nyi felsorolt telepen visszaélésekre adhatnak alkalmat, s az ellenőrzést megnehezítik vagy lehetetlenné teszik. A helyszíni vizsgálatot végző járási-városi NEB-ek felhívták az érintett ÁFÉSZ-igazga- tóságokat, hogy állítsák helyre a pénzügyi fegyelmet. A NEB a területi bizottságai útján továbbra is figyelemmel kíséri a felvásárlást. H. E. A joggyakorlat évtizedes tapasztalataiból Fél tucat apa je lölt Gatsby-frizurás, tinédzser lány konokul bámulja a plafont. Lába idegesen dobog, száját összeszorítja. Néha fintorog, inkább dühösen, mint flegmán. A bíró vár, akárcsak — levegőben felejtett golyóstöllával — a jegyzőkönyvvezető. Az alperes kissé lehajolva bekap egy rágógumit, az ügyvéd az iratok közt matat. Csend van. Illúzióvesztő csend. Imént felolvasott véleményével a szakértő kizárta az apajelöltek köréből a hátsó pádon magányosan ülő alperest. A vidéki zenekar rajongott vezetője — úgy tűnik — mégsem atya. Talán a többiek. A bakfis- anya kissé csalódottan sorolja az együttes tagjainak beceneveit. Hatan vannak — nagy a zenekar. A per hamarosan megszakad. Néhány hét múlva megsokasodva folytatódik tovább a tárgyalás. Meddig? Minimális eséllyel — Ez az ügy amennyire extrém, legalább annyira kilátástalan — mondja dr. Czikajló Sándor, a Pest megyei Bíróság fellebbezési tanácsának elnöke, akit az apasági perek sajátos világának bemutatására kértünk meg. — Féltucat apaUJITASOK, TALÁLMÁNYOK Elutasították, mégis elkészült Egy gyár két szerszámlakatosa és az egyik műhely művezetője két év alatt több újítási javaslatot nyújtott be, de valamennyit elutasították. Mindezek ellenére az illetők nem csüggedtek, s végül egy ötödik újításukat elfogadták, erre szerződést is kötöttek, amelyben az évi hasznos eredmény díjkulcsát is megállapították. A terv megvalósítása folytán egy berendezésre vonatkozó külföldi megrendelést visszavonhattak, s így a hasznos eredmény után nyolc- ezerhatszáz forintot fizettek ki nekik. Az egyik korábban elutasított javaslatuk kidolgozását az üzemegység vezetője elgondolása alapján készítették, majd saját ötletük szerint' módosították. Ezt később mégis megvalósították. Hasonlóképpen egy másik korábban visszautasított javaslatukat is, és ezekért a vállalat húszezer forint eszmei díjat ajánlott fel, amit azonban a három újító kevesellt és javaslataikért összesen 165 ezer forint megfizetéséért pert indítottak. Az ügyben első fokon ítélkező bíróság a követelt összeget megítélte. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság ezt a döntést hr lyon kívül helyezte, és új bírósági eljárást rendelt el. A végzés indoklása rámutat arra, hogy szakvélemény szerint az újításból eredő haszon összegének tisztázására pontos adatok nem állnak rendelkezésre, ezért ezeket az új eljárásban pótolni kell. A vállalati hasznot könyvelési adatok alapján kell megállapítani és csak aizt a részét lehet, mint az újítási díj alapját figyelembe venni, amelyről kétségtelenül megállapítható, hogy a hasznosítás eredménye. Annak a javaslatnak a díjazásánál, amelyet eredetileg az üzemegység vezetőjének elgondolása alapján készítettek, de azután módosítottak, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az újítás előterjesztésében és kidolgozásában az egységvezető is közrehatott. — A szakértő nem állapította meg, hogy a megoldás mennyiben volt bonyolult, az újításnak milyen a műszaki színvonala és a díjkulcs megállapításánál milyen egyéb tényezők vehetők figyelembe — hangzik tovább a végzés. — Mindezekre tekintettel az első fokú ítéletet hatályon kívül kellett helyezni. jelölt! Monstre tárgyalás lesz — minimális eséllyel. — Miért? Mindenekelőtt, mert bizonyítani kell a zenekari tagok és az anya közti szexuális kapcsolatot a fogamzás ideje alatt. Várhatóan már ez sem lesz könnyű, hiszen a felmentett alperes is tagadott. De ha mégis sikerül, akkor elkezdődnek a vizsgálatok. Csakhogy ennyi jelölt között megtörténhet, hogy két személynél sem kizárt az apaság. Egy gyereknek több apát azonban még a bíróság sem adhat, így a bizonytalanság miatt el kell utasítani a keresetet. Végül az is kiderülhet, hogy az együttes tagjain kívü'l másokkal is volt viszonya az anyának. A törvény pedig kimondja, hogy alkalmi kapcsolat esetén csak akkor állapítható meg az apaság, ha az összes körülmény gondos mérlegelése mellett alaposan feltehető, hogy a gyermek a kérdéses kapcsolatból származik. Bizonytalan számú partnernél azonban ennek megállapítása sokszor eleve reménytelen. Mindent letagad — De az ennyire sokesélyes perek ritkák. Évi 50—60 apasági ügy között is alig akad ilyen a megyében. Általában egy-két jelölttel küzd meg az anya, a bíróság színe előtt, de még az ilyen közönséges apasági ügyek is a maratoni perek közé tartoznak. Nemegyszer három-négy év is eltelik az ítélet kihirdetéséig? Sok ez? Sok. De mivel ritkán akadnak szemtanúk, rendkívül aprólékosan kell megejteni a kihallgatást. Az alapállás szinte minden ügyben azonos: az anya elmondja a történteket, az alperes ipedig csodálkozó szemekkel meghallgatja, majd mindent letagad. Szerencsésebb esetben ezek után jönnek a tanúk, barátok és barátnők, nagymamák és szomszédok, majd a levelek és az ajándékok. Az apajelölt ilyenkor általában már meginog, s ellentmondásba kerül korábbi vallomásával, de azért tartja magát. Kivétel persze akad. Nemrégiben egy rendkívül határozott anyósjelölt jól informált tanúvallomása után az alperes azonnal kapitulált, és minden további vita nélkül apai elismerő nyilatkozatot írt alá. — A származás megállapításának érdekében a bíróság, nak sokszor rendőrségként is nyomoznia kell, hogy tisztán lássa az ügyet. Tavaly például egy leányanya aprólékosan elmesélte milyen a férfi lakása, ahol együtt voltak, de az alperes nevetve tiltakozott. Néhány perc múlva azonban — amikor a bíróság a tárgyalást megszakítva kocsival kivonult és szemlét tartott az apajelöltnél — arcára fagyott mosollyal nyitotta ki előszobája ajtaját. Az anyának ugyanis tökéletesen igaza volt... Örökléstani alapon — A szexuális kapcsolat tényének bizonyítása, vagy valószínűsítése azonban csak az első fázisa az apasági pereknek. Ezután még meg kell állapítani, hogy származhat-e a szóbanforgó kapcsolatból a gyerek. Az ekkor következő vizsgálatok negatív természetűek, vagyis örökléstani alapon mutatják meg azt, hogy ki nem lehet az apa. Aki tehát nem kizárt vércsoportú, attól származhat a gyerek. Ez a vizsgálati módszer nyilvánvalóan nem jelent teljes garanciát, ezért fontos annyira az ügy korábbi fényeinek részletes előtanulmányozása. Az igazság kiderítéséhez nagyobb biztosítékot ad az utóbbi években bevezetett kiterjesztett vércsoportvizsgálat, amely jóval szűkebben vonja meg a lehetséges apák körét. Emellett kisegítő módszerként ujjlenyomat és a'l'katvizsgálatot is kérhet a perbe vont alperes. — Csakhogy ezek a vizsgálatok igen költségesek. Egy kiterjesztett vércsoport-diagnózs ára az apajelöltnek legalább 4 ezer forintjába kerül. Sokan ezért a közönséges vércsoport- vizsgálat után — ami kétezer forint körül van — nem tudják, vagy nem akarják vállalni már a költségesebb vizsgálatokat, hanem beletörődnek abba, hogy fizetik a tartásdíjat. A bírák véleménye szerint az igazság kiderítése érdekében ezeket a vizsgálatokat indokolt lenne költségmentessé tenni. Országosan ugyanis nincs olyan sok apasági per, hogy ez különösebben megterhelné az államkasszát. Törzsvendégek — Az úgynevezett postásgyerekek? Ritkák. A derék kézbesítőktől inkább csak a köznyelv származtatja az ismeretlen apától született utódokat. Tapasztalatom alapján az alperesek között három „szakma” képviselteti magát meglehetősen nagy számban: a sofőrök, a vendéglátósok és a kiskatonák. A helyőrségek bon- vivánjai nerv^gvszer szinte törzsvendégek ItWa ügyben a bíróságokon. — Alaptalan gyanúsítások? Sajnos, előfordulnak, de csak nagynéha, mert az anya szeméremérzete többnyire tiltakozik az ellen, hogy hamisan perbe vonjon valakit. Néhány ilyen nagyon csúnya ügy történt azonban itt a megyében is. Ilyenkor az igazi papa — az anya apja, testvére, vagy más rokona, s mivel ezt érthetően félnek bemondani a gyámhatóságon, így kerül perbe a szomszéd, vagy egy ismerős. De szerencsére kevés ilyen ügyünk van. Mert ezek a perek mindenkit nagyon megviselnek. Babus Endre
