Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-25 / 277. szám

1977. NOVEMBER 25., PÉNTEK "kMíÍoo 5 A tatárszentgyörgyi költözők Nincs ház — kevés a kölcsön — Jó tíz éve annak, hogy először összehívtam a Kinizsi­telepi cigányokat. Körülbelül kétszázan laktak a telepen, vagyis a község minden tize­dik lakosa cigány volt. Akkor, az első alkalommal csak addig ütottam el a mondókámmal, hogy: OTP-kölcsön ... Fölzúg- tak. Otthagytak faképnél, mintha csak bántani akartam volna őket. Ebbe persze nem nyugod­hattam bele. Pár hónap múlva cselhez folyamodtam. Egész­ségügyi előadásra hívtam meg őket. Megbeszéltem a községi orvossal, hogy röviden beszél­jen a családtervezésről. A búszperces előadás után, most már óvatosabban, megint elő­hozakodtam a kölcsönnel. Az­zal kezdtem: emlékeznek ugye, pár hónappal ezelőtt elszalad­tak? Most hallgassanak meg, nem kell rögtön dönteni, gon­dolkozzanak rajta, mert az nem emberhez méltó élet ott a telepen. Végighallgattak. Utána hete­kig nem volt nyugtom. Sokan jöttek, mindenkinek külön-kü- lön elmagyaráztam, hogy lehet házat építeni, házat vásárolni. Nagyon sok év felvilágosító munkájának eredménye az a tizenhat ház... Legalább egy kereső Sztanó Ferenc, a tatárszent­györgyi községi tanács elnöke meséli ezt a régi, történetet, amely tizenegynéhány eszten­dővel ezelőtt kezdődött, de még korántsincs vége. Az 1970-es népszámlálás adatai szerint 198 cigány élt a Kinizsi utcai telepen. Három-négy földbe vájt putri is akadt a harmincöt között. Lakóik alkalmi munkából éltek, nyáron vályogveréssel foglal­koztak. Sok bajuk volt velük az erdészeknek. Tizenöt évvel ezelőtt egyetlen olyan cigány sem élt a községben, akinek állandó munkahelye lett volna. — 1962-ben, amikor megje­lent a Központi Bizottság ha­tározata a szociális követel­ményeknek meg nem felelő telepek felszámolásáról, intéz­kedési tervet készítettünk. El­sődleges célunk az volt, hogy akit lehet, munkába állítsunk. Kapóra jött, hogy budapesti üzemek is kerestek munkaerőt. Mondtam, csak akkor segítek a munkaerőtoborzásban, ha ci­gányt is alkalmaznak. Alkalmaztak. Ma már há­rom olyan cigányember él Ta- társzentgyörgyön, akinek tíz évet meghaladó munkaviszo­nya van, és több mint tíz, akik legalább öt éve egyfolytában dolgoznak. Leszámítva azt a két-három munkakerülőt — sajnos fiatalok — valamennyi munkaképes férfi és nő dolgo­zik. Nincs olyan család, ahol legalább egy kereső ne lenne. A harmincöt putri közül huszonkettő ugyan még ma is lakott a régi telepen. Igaz, megállapították, hogy a tatár­szentgyörgyi cigánytelep a me­gye legjobb építményekből ál­ló telepe, de ez nem jelenti azt, hogy a tanács beletörődik fennmaradásába. Mert amíg a telep áll, addig mindig újra­termelődik az az életmód, amely ellen a társadalom minden eszközzel harcol. Ha a tanácsra bíznánk... — A közelmúltban mértük fel a telepén — mondja Sztanó Ferenc —, hogy a huszonkét putriban kilencvennyolcán laknak. Százan költöztek el tehát innen, részben a község eladó házaiba, részben a fővá­rosba és más községbe. Sokan dolgoznak a csepeli Vas- és Fémműveknél, ahova külön- busszal viszik őket. Azok jár­tak a legjobban, akik mindjárt az elején kezdtek dolgozni. Közülük legalább tízen vásá­roltak, illetve építettek házat saját erőből, öten kaptak ked­vezményes kölcsönt. Bútort, televíziót vásároltak, szépen élnek. Azok, akik később szánták rá magukat a munkára is, meg arra is, hogy elhagyják a telepet, már nincsenek ilyen előnyös helyzetben. —Tavaly előtt a telep min­den családjával külön-külön beszéltem, hogy megtudjam, mik a szándékaik. Ennek ered­ményeképpen az ott lakó hu­szonhárom család közül hu­szonegy vállalta, hogy köl­KOOPERÁCIÓ Ka pacitá skeresteti KAPACITÁS és -kínálati gondjaik KERESLETE megoldásához KÍNÁLATA önöknek is az Országos nagy segítséget nyújt az Országos Piackutató Intézet Piackutató Intézet rendszeresen negyedévenként; megjelenő tájékoztatója. tájékoztatója Megrendelhető: ORSZÁGOS PIACKUTATÓ INTÉZET 1075 Budapest VII., Holló utca 2. Telefon: 211-157, 227-231. KERESSE A SARGA, A KEK ÉS A RÓZSASZÍN BETÉTES SZÓLÓ KUPAKOT! 50, 100 és 500 Ft-OS ajándék­utalványt nyer, ha ajánlott levélben. a név és a pontos lakcím megjelölésével 1977. december 31-ig beküldi a Borgazdasági Vállalatok Trösztjéhez 1054 Budapest, Széchenyi rkp. 6. Főnyeremény: Zsiguli személygépkocsi ■i... csont vesz fel. Azóta jelentke­zett a maradék kettő is, ép­pen most van nálam Gáspár Ferenc és Kolompár Jánosné kölcsönkérelme. Házat, illetve lakást szeretnének vásárol­ni... Csakhogy ez nem olyan egyszerű. Egyre kevesebb az eladó ház, azok is egyre drá­gábbak. Ma már nehezebb a kölcsönből építkezni, különö­sen annak, akinek nincs, vagy nincs elég megtakarított pén­ze. Mi lehet akkor a megol­dás? — Mire elértük, hogy min­denki rászánta magát a költö­zésre, nem tudják mire hasz­nálni a kölcsönt. Én biztatom őket, spóroljanak, keressenek olcsó házat. De alig haladunk. Ha rajtam állna, felemel­ném a kölcsön összegét, és azt is meg merem kockáztatni, hogy egyes esetekben el lehet­ne tekinteni az egyéves folya­matos munkaviszonytól és az előtakarékosságtól, mint köl- csönf el tételektől. Jó lenne, ha a tanácsra bíznák annak eldöntését, kinek, hogy lehet kölcsönt adni, mert mi jobban ismerjük a saját emberein­ket. Egy éve tettem javasla­tot arra, hogy hozzák össz­hangba a tanács és a pénzügyi szervek rendelkezéseit, s a most kapott megyei intézkedé­si tervben örömmel olvasom, hogy az építési osztálynak egyeztetnie kell az elképzelé­seit a megyei OTP-vel. Nem szabad megállni Ebben a tervben remény­kednek Tatárszentgyörgyön, bár még nem tudják, mit le­het várni attól. Sürgősnek ér­zik a telep felszámolását, mert nem akarják elveszíteni azt, amit eddig elértek. A megál­lás egyenlő a visszafelé hala­dással. Már elérték, hogy a cigány gyerekek járnak is­kolába, csökkenőben vannak az igazolatlan mulasztások. Augusztusi megyei intézke­dés szerint 1978 végéig létre kell hozni a községekben a ci­gány lakosság helyzetével fog­lalkozó koordinációs bizottsá­got. Tatárszentgyörgyön ez a bizottság öt éve dolgozik, ab­ban az összeállításban, ahogy a megyei tanács kéri. De ők ma­guk nem tudják megteremteni a cigányok otthonhoz juttatá­sának anyagi feltételeit. — További terveink: szeret­nénk elérni — most folyik az agitáció —, hogy az óvodába, napközibe minél több cigány gyereket vegyenek fel. Na­gyon nehéz, a szülők nem egykönnyen adják oda őket. Óvodába eddig egyikük sem járt, a napköziből rendre meg­szöknek. A másik: a járásban jó néhány község van, ahol nem él cigány. Ezeknek a köz­ségeknek a vezetői furcsa ál­láspontot képviselnek, kézzel- lábbal kapálóznak az ellen, hogy cigány költözzön a köz­ségükbe. Pedig sok helyen van olcsó, eladó ház Számba kel­lene venni a megyében a há­zakat és hozzásegíteni a cigá­nyokat ezeknek a megvásárlá­sához. Hatos Erzsébet Az Építéstudományi Intézet és a Könnyűipari Szerelő és Építő Vállalat szakemberei érdekes építési módszert dolgoztak ki. A zsaluemeléses eljárással először az épületek legfelső szintjét készítik el, ezután az egyes emeletek felülről lefelé haladva készülnek el. Az ötletes találmány ott is hasznosítható, ahol kicsi a felvonulási terület; ipari rekonstrukciónál, foghíj­beépítéseknél. Nagyüzem a ródligyárban Százezer ródlit gyárt Délre az Iskolabútor- és Sportszer- gyár. Ez fedezi a hazai igénye­ket. A kedvelt téli játék, illet­ve sporteszköz háromféle mé­retben készül: a bébiknek, te­hát a legkisebbeknek és a 3— 10 éveseknek védő karfával, a nagyobb fiúik és lányok egy-, két- és háramszemélyest kap­nak, karfa nélkül. Az utóbbi­ból állítják elő a legtöbbet. A bükk-, kőris- és akácfá­ból készült szánkóból 90 ezer már elhagyta a ródligyárat. Most teljes nagyüzem van, hogy a még hátralevő 10 ezer is minél előbb a boltokba, on­nan a karácsonyfák alá, majd a havas domboldalakra kerül- ;ön. A gyáron tehát nem mú­lik, már csak hó kell. A jánosházi üzemben ter­mészetesen a ródlin kívül sok más, zömében faalapanyagú termék készül. így különféle tornatermi felszerelések, tor­napadok, pingpong-asztalok, iskolabútorok. Egyik részlege sátrakat gyárt, sokféle színben, méretben és fazonban. Szigefszentmiklóson Ápolják Szalmás Piroska emlékét Eredményes helytörténeti kutatások Egyelőre az országban csak Miskolcon van Szalmás Pi­roska utca. A harmincas évek- egyik nagyon sikeres és na­gyon lelkes munkáskórus-veze- tőjéről például Pest megye egyetlen községében se nevez­tek el utat, teret Pedig az egy­kori Szalmás-kórus Budapest környékén nagyon gyakran fordult meg. Sűrűn jártak a budai, meg a pilisi hegyekben és a Börzsönyben is. A szabad ég alatt, lakott helyektől tá­vol tanulták a forradalmi éne­keket és mialatt megpihenték az éneklésben, a tiltott kom­munista eszméket tanulták szemináriumaikon. A harmin­cas évek vége felé legtöbbször a Szentendrei-szigeten, Sziget- monostoron, a természetbará­tok telepén gyakoroltak. Ezt a helyet azonban a csend őrség állandó zaklatása miatt el­hagyni kényszerültek. Telek és ház S ekkor a kórus Szigetszent- miklósról származó két tagja, az Ormos-fivérek azt ajánlot­ták, vegyenek ebben a köz­ségben telket, építsenek rá, le­gyen ott a kórus otthona. Szal­más Piroska 1939-ben ki is utazott Szigetszentmiklósra és az Ormosék által ajánlott 200 négyszögöles telket meg is vet­te, Drapó János kőműves- mestertől. Arra építettek a munkásdalosok takaros kis házat. Attól kezdve ez volt a kórus találkozóhelye — de nem sokáig. Szalmás Piroska 1941-ben meghalt. Negyvenhárom éves volt. Háború is dúlt. Megszűnt a Szalmás-kórus, tagjai közül is sokan meghaltak, lassan fe­ledésbe is merült hogy Sziget- szenfmikflóshoz milyen sok szállal kötődött egykor a da­lárda. Kocatartó kistermelők figyelmébe ajánljuk: előnyös feltételekkel továbbra is vásárolhat vemhes kocasüldőt az állatforgalmi és húsipari vállalatoktól. Kérjük, hogy rendelését mielőbb juttassa el felvásárlóinkhoz, kirendeltségeinkhez, ahol részletes felvilágosítással is szolgálnak. ALLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI TRÖSZT Vöő Imre, a Csepel Autó­gyár dolgozója, nagyközségi tanácstag, aki a nemrég el­hunyt idős munkással. Kincse Józseffel, a szigetszentmiklósi helytörténeti szakikör és a mostanában megnyílt hely­történeti gyűjtemény alap­jait lerakta, kutatásiba fogott. Beszélt több egykori kórus­taggal, sőt, múllt esztendőben Szalmás Piroska férjével. Pé­csi Antallal is, nem sokkal an­nak halála előtt. Nemcsak el­beszéléseikből, de a rendelke­zésére bocsátott iratokból, fényképekből összegyűjtötte a Szalmás-kórus szigetszentmik­lósi működésének adatait. Mint elhagyottat... Szalmás Piroska a Kéktó utca 33. szám alatti ingat­lant kórusa négy tagjára írat­ta. Beizi György, Kovács Ist­ván, Pető István és Sinkó Er­zsébet neve szerepel a telek­könyvben. A felszabadulást követően azonban nem néz­tek a ház után, mikor pedig mégis, megtudták, hogy a te­lek már nem az övék és az új tulajdonos, Ambrus Ferenc gyári munkás az általuk emelt házat is lebontatta, s újat épít­tetett magának. A Szalmás-kórus ingatlanát azért adták el, mert a közsé­gi elöljáróság a lakatlan házat mint elhagyott javat kezelte. A kórustagok részben az Amb­rus Ferenc által felajánlott összegből emeltek síremléket a munkás-közművelődés egyik legbuzgóbb előharcosának, a kórus volt vezetőjének. A javaslat Most azután asz adatok bir­tokában, szóba került a nagy­községi tanácsnál, nevezzenek el utcát Szalmás PiroskáróL A község hagyományainak tiszteletben tartásával, ahol a kórus régi háza állott, annak az utcának nevét nem változ­tatják meg így szól a javaslat. Réges-régen hívják azt Kéktó utcának, így ismeri minden szigetszentmiklósi. A régiek mellett viszont új házsorok alkotnak új utcákat és azok neve még nem gyökeresedett meg a lakosság tudatában. Ne­vezzék el tehát, valamelyik környékbeli új utcát Szalmás Piroskáról. A nagyközségi tanács veze­tői a javaslatot támogatják. Szinte bizonyos, hogy már csak idő kérdése és lesz Sziget- szenfcmiklóson Szalmás Piros­ka utca. Sz. E. Jl Lóri 'ffaóz Szerintem a sakk után a legkényel­mesebb sportok közé tartozik a horgászás. Min­dig úgy nézek a horgászokra, amint a víz part­ján keleti nyuga­lommal üldögél­nek, mint a fakír- ra, aki legkülön­félébb szempontok szerint választja meg pihenő hely­zetét. A horgászt arról lehet felismerni, hogy a bal felső karján, a bicepsz körül kék folt lát­ható. Ez a hal­zsákmány nagysá­gának szemléltető ábrázolásától kép­ződik. Ekkora pontyot fogtam, ni! — csap jobb nyitott tenyerével a bal muszklija alá. S mivel min­den horgász önér­zetes, a kék folt el­maradhatatlan ak­kor is, amikor a kifogott hal ábrá­zolására a kisujja is elegendő volna. Egyszer találkoz­tam egy horgász- szál az élőhalbolt kirakata előtt. Mereven leste az üveg mögötti négyszögletes ak­váriumban lustál­kodó ennivaló pontyokat. — Szintén hor­gász? — fordult felém szakmai közvetlenséggel. Undorral vála­szoltam : — Sajnos, nem! Lekicsinylőn né­zett rám, én pedig alaposan szem­ügyre vettem a nagy hőségben felgyűrt ingujja fölött a derűs kék foltot. Tehát én most egy valódi horgásszal állok szemben. — Ott, ott kel­lene lógni a szá­lén, abban az ár­nyékos foltban — mutatott oktatón az akvárium bal sarkába. — Állí­tom, hogy ha a nagy ponty a sötét rész felé tart, meg­van. Na most, most kapja el... A hal persze mit sem tudott az elméleti horogról, lomhán libegett vízszintközelben, s nagyokat tátogott. Hirtelen áthúzó­dott a teremben elsiető pincér ár­nyéka az akvá­riumon : a ponty csapott egyet a farkával, s átsik­lott a tartályon, keresztezve az el­méleti horog he­lyét. Ekkor az éa horgászom felhúz­ta a térdét, majd­nem hanyatt dőlt; ujjai idegesen morzsoltak egy láthatatlan fona­lat, amellyel nyil­ván a halat húzta ki. Már fogta is a zsinór végét és vé- gigsimítobt a lát­hatatlan hal pik­kelyén. Boldog öröm sugárzott ar- fcán. Magam is át- éreztem öröméit: a ponty az övé lett. — Fogtam én kérem már külön­beket is! Például tavaly ősszel Rác­kevénál a Duná­ban. Ilyet mi!... Megsejtettem a veszélyt, gyorsan félreugrottam: horgászom ki­nyújtotta bal kar­ját és a muszklija fölött, a bicepszé­re csapott jobb te­nyerének élével, pontosan a hatal­mas kék foltra. Az esetet kifogta: Dénes Géza L i Fentről lefelé

Next

/
Oldalképek
Tartalom