Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-23 / 275. szám

J Ady Endre születésének 100, évfordulóién Életműve szocialista társadalmunk szellemi alapjait erősíti Koszorúzási ünnepségek — Díszünnepség az Erkel Színházim Ady Endre születésének 100. évfordulója al­kalmából kedden délelőtt megemlékezést tar­tottak Budapesten, a Mező Imre úti temetőben a költő sírjánál. Részt vett a koszorúzás! ün­nepségen Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Óvári Miklós, a Központi Bi­zottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai. Az Ady Emlékbizottság nevében Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, az Em­lékbizottság elnöke és Király István akadémi­kus; a Kulturális Minisztérium képviseleté­ben Pozsgay Imre miniszter és Marczali László miniszterhelyettes helyezte el a meg­emlékezés koszorúit. Utánuk a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának, a KISZ Közpon­ti Bizottságának, Budapest Főváros Tanácsá­nak és a Magyar írók Szövetségének képvise­lői koszorúztak. A koszorúzás a Liszt Ferenc téri Ady-szo- bornál folytatódott. A centenárium alkalmából az Ady Endre Emlékbizottság és a Kulturális Minisztérium kedden este díszünnépséget rendezett az Er­kel Színházban. Az elnökségben helyet foglalt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Apró Antal, az országgyűlés elnöke, az Ady Endre Emlékbizottság elnöke, Övári Miklós, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjai, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Polinszky Károly oktatási miniszter, Pozsgay Imre kul­turális miniszter, Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Kiss Károly, a Szakszervezetek Országos Tanácsának alelnö- ke, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Dobozy Imre, a Magyar írók Szövetségének elnöke, Franyó Zoltán, romániai magyar, Emil Poleslav Lukac szlovák, Atanasz Dalcsev és Nevena Sztefanova bolgár, Tadeusz Fangrat lengyel és Paszkál Gilevszki jugoszláviai költő és műfordító. Az elnökségben foglaltak helyet a társadalmi és tömegszervezetek .vezetői, valamint kulturális és tudományos életünk jeles személyiségei A Himnusz elhangzása után Apró Antal nyi­totta meg*a díszünnepséget. Ezt követően Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő emlékezett meg Ady Endréről. Ezután Óvári Miklós mondott beszédet. A díszünnepség második részében Kodály Zoltán, Bartók Béla, Reinitz Béla, Váry Fe­renc és Szokolay Sándor által megzenésített Ady-műveket adott elő a Munkásőrség Köz­ponti Férfikara, a Budapesti Filharmóniai Tár­saság zenekara, a Magyar Rádió és Televízió énekkara, Szokolay Sándor és Révész László vezényletével. Ady Endre verseit és prózai mű­veit neves előadóművészek tolmácsolták. (A továbbiakban Juhász Ferenc megemlé­kezését és Óvári Miklós beszédét ismertetjük.) Juhász Ferenc megemlékezése — Száz esztendővel ezelőtt, 1877. november 22-én, Ér - mindszenten, a konok-szívű, üstökösláng-tekintetű Ady Lő- rincz és felesége szerelméből: fiú született. A fiú az Endre nevet kapta a keresztségben. De a vad-békességes, könnyen és hódítóan dühbe gerjedő apa nem tudta még, hogy táltos­fiút nemzett, s a csöpp asz- szonyanya sem, hogy szült tál­tosfiút! A lét szívébe látót, megváltásra küldöttet, nyug­talant, vadat, komiszát, min- dig-újra-vágyót, kegyelmesen emberi embert: Ady Endrét. Egyebek közt rámutatott: — Ady Endre küldetés es köl­tő volt, s a biztató, okos. hasz­nos jövőt a proletariátusban látta. S a nemzet, a nemzetek országos, világnyi jövőjét a megváltó forradalomban lát­ta! És hitte! Ö, Ady Endre, a megváltó forradalom virágzó- szájú énekese, a gőgös ostoro­zó. A küldetésas hírhozó, akár­csak zseniális, szent, tiszta elődje, Petőfi Sándor. És ő mondta, Ady Endre: Petőfi nem alkuszik! És mondom most én ez ünnep-pillanat gyö­nyörű szigorában, szigorú gyö­nyörében: Ady Endre nem al­kuszik: mart hányán voltak a kisajátítók és hányán van­nak a kisajátítók: az átma- gyarázek, a szétmagyarázók, a nacionalista magyarság-ma­gyarázók, az álpröféták! De Ady Endrének ez nem kellett: Ady Endrének a tisztaság kel­lett! Ezért választotta a forra­dalmi dacot ahogy ők mond­ták, a dekadenciát! Ezt vá­lasztotta, de nem a romlás önös értelmében, de a kor, kora eCTészséghirdető rothadt arisztokrata-nemesi-dzsentri­úri Magyarországa ellen. És visszanézve még merengve el­hangzott mondatain szíve- íelé; égő, egyetlen-utolsó- tudata Ady Endrének: volt a szégyenkezni-tudás büszke bi­zonyossága is! Mert korábban ő volt az az elme, ő volt az a tiszta' szív e hazában, aki nemcsak gyűlölni, utálkozni, halált-ordítani tudott, de tu­dott szégyenkezni is. Múlt­jáért és jelenéért. — Nem irodalomtörténetet mondok, de vallomást teszek, itt, ma, 1977-ben, a szocializ­mus hitében, szocializmusunk Magyarországában! — folytat­ta Juhász Ferenc. — Ady Endre, ez a csodafiú- táltosember tudta a történel­met! Nem reformátor vált, de forradalmár! Nem részleges változást alkart, de a változás teljességét. Ez a kurucos; Rá­kóczi Ferenc-es, Dózsa György­ös oly korán ifjú-vén hatal­mas költő-ember tudta: a ren­det, az akkorit nem csontvá­záig, de csontvázában is össze leéli tömi, hogy az összezúzott pépanyagból teremtő isten­emberként új testet formál­hasson a nép! S mert ezt tud­ta, tudta azt is: a nép, egy nép se lehet ellenség! Hogy a nép, a dolgozó ember, a két­kezi ember, az értelmi ember önmagától és önmagában soha nem ellenség! Hogy nincs kis nép vagy nagy nép, kis nem­zet vagy nagy nemzet. Csak nép van; egyszerű, bizalomra és boldogságra vágyó, munkát- áhító. dolgos, akaratában bé- kesség-hitű. lényével béke- szándékú! De van. vagy volt hatalom, ország, amely töme­ge barbár bódulatában vagy ipari, s hadipari civilizációs bonyolult roppantságával vagy apró ideges-ingerült vermitcsz- őrületével hozza, hozhatja a halál leheletét, az agressziót, az öldöklést, az elnyomást, a vé­rengzést, a pusztulást. Most már az egyetemeset. Már ma! — Ady Endre szerette, imád­ta, áldotta a szerelmet, azéle­tet: irgalmatlanul! Imádta a tavaszt, a virágzást és az el­múlást, r tudta piros-öröm- irgalimasan, az élethalál ket­tős halandóság-halál boldog együttesét! A vágtatás fia volt ő, az irgalmatlanságé: mindig új, s új lóra ült. A mindenit-megértás ember volt ő, a minden titoké! S volt az újat-akarás, a menekülés, a változás, a bátorság, a gyűlö­let, a gyönyörűség, a mámor üdvözültje, a szoborledönléa piros szent őrülte, époszi-lá- tomású, mítosz-romboló, mí­tosz-teremtő ember! Tanítása, biztatása, a soha föl nem adás bátorsága, a soha abba nem hagyás győzelme! A semmit el nem hallgatás, a mindent- lcimondás, az önvizsgálat, az önismeret irgalmatlansága, lét­ben, emberiségben, történe­lemben, emberi esendő lénye­günkben! Forradalmár volt ez a csodafiú-szarvas, forradal- mat-váró, s úgy halt meg vér­ző és elsorvadt biológiai lé­nye kegyetlen ha’ál ‘dadogá­sával, hegy az ablak felé, a fény felé mutatott. Mert oda­kint már, az e világban csil­lag hemzsegéssel világítottak a rózsák, az őszi rózsák! És zen­gett a baka-nóta! A nem-há­borús! A forradalmi! Vilá- golva izzottak az ő rózsái! Ró­zsái a forradalomnak! — fe­jezte be beszédét Juhász Fe­renc. Óvári Miklós beszéde — Korszakos jelentőségű hagyatékának örököseiként és folytatóiként emlékezünk ma Ady Endrére, születésének századik évfordulóján — kezdte beszédét Óvári Miklós. — Róla beszélve nem a múl­tat idézzük, nem a feledés po-> rát töröljük le, hiszen Ady életműve két emberöltő múl­tán is eleven. Versei szélesebb körben ismertek és kedveltek ma, mint létrejöttük idején, „történelmi leckéi” meggyöke­reztek népünk gondolatvilágá­ban. — Az élő Adyt ünnepeljük, aki számára a társadalmi ha­ladás és a művészi megújulás egymástól elválaszthatatlan volt, akinél nemzeti múltunk vizsgálata kora társadalmi kérdéseinek jobb megértését szolgálta, aki képes volt kri­tikusan birtokba venni korá­nak valóságát, aki nemcsak tudott, hanem mert is törté­nelmi távlatokban gondolkoz­ni. — Egy nagy magyar költőt ünnepelünk, aki az Értől in­dulva eljutott az óceánig. A világirodalom egyik nagy köl­tőjét ünnepeljük, a széles lá­tókörű művészt, aki „messze tornyokat” látogatva sem fe­ledkezett meg soha magyarsá­gáról, felelősen vállalta népé­nek sorsát, minden gondját, kínját, aki ember tudott ma­radni az embertelenségben, „magyar az űzött magyarság­ban”. — A marxista Ady-kutatás ma már tisztán láttatja ve­lünk az életmű fejlődését, az ellentmondások közt utat ke­reső Ady Endre emberi-költői drámáját. Túl vagyunk azon az időszakon, amikor a kora­beli reakciótól, sőt, a társa­dalmi progresszió értetlen, konzervatív ízlésű köreitől is a dekadencia bélyegét kapta, amikor „irigy buták” űzték, zavarták, nem értették szim­bólumait, sajátos stílusát, köl­tészetének erős politikai arcu­latát, vagy épben szerelmi lí­ráját. halál és istenélményét. S mögöttünk vannak már azok az évek is, amikor Ady- ban szinte csak az antifeudá- lis, a polgári demokratikus forradalmárt vettük észre. Ma Ady Endre líráját, életművét egészében, teljességében érté­keli nagyra a tisztelgő utókor. Nincs szükség arra, hogy köl­tészetének egyik vagy másik oldalát a többi rovására emel­jük ki. — Az Ady körüli viták — életében és halála után — el­választhatatlanul összefonód­tak a társadalmi haladás és a reakció szellemi birkózásai­val. Közgondolkodásunkban ma már a szocialista Ady-ér- telmezés a meghatározó, bár a vitákba ma is belejátszanak világnézeti, ízlésbeli, szemlé­leti különbségek. — Az Ady-kutatás eredmé­nyeinek összegezése és megvi­tatása. a még megoldatlan problémák gondos vizsgálata az irodalomtörténet-írás fon­tos feladata. A mai ünnep ref­lektorainak fényében inkább arra keressük a válg^zt, hogy mit üzen Ady a mának, meny­nyire élő ma is Ady öröksége. (Folytatás a 4. oldalon) XXI. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM Ära HO fillér 1977. NOVEMBER 23., SZERDA PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜUETEK! Georges Marchais Budapestre érkezik Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak meghívására november 24-én Budapestre érkezik Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Folytatta tanácskozását a KÉST Végrehajtó Bizottsága Moszkvában kedden folyta- i tódott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó j Bizottságának 83. ülése. A Mi- hai Marinescu, a Román Szo­cialista Köztársaság miniszter- tanácsának elnökhelyettese el- . nökletével folyó háromnapos ülésen a tagállamok gazdasági együttműködésének további el- I mélyítésével, a szocialista gaz­dasági integráció komplex programjának megvalósításá­val kapcsolatos kérdéseket te­kintik át. A magyar küldöttsé­get dr. Szekér Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-képvi- selője veagii. A termelőszövetkezet barorríl-feldolgoző üzemében.Huszár Istvánt a teljesítményről, termékekről tájé­koztatja Cserháti Pál. Előtérben Cservenka Ferencné. Koppány György felvétele Vendégeket fogadott kedden a2 országos hírű hernádi Már­cius 15. Tsz: Huszár Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagját, a Miniszterta­nács elnökhelyettesét, aki Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Pest megyei párt- bizottság első titkára és Bíró Ferenc, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese társaságá­ban érkezett reggel a gazda­ságba. A vendégeket Ihászi József, az MSZMP dabasi já­rási bizottságának első titkára, Cserháti Pál tsz-elnök és Kis- pál Mihály, a termelőszövetke­zet pártvezetőségének titkára fogadta. — Meglehetősen gyakrán hallottam az utóbbi időkben a hernádi közös gazdaságról, láttam róla képeket, filmtudó­sítást, de valójában akkor ! lettem kíváncsi erre a termelő- szövetkezetre, amikor legutóbb kezembe került a hazai ba­romfitenyésztési rendszerek termelékenységének összeha­sonlító elemzése — mondotta mintegy megütvén a beszélge­tés alaphangját, s rögvest a téma közepébe vágva, a kor­mány elnökhelyettese, amint a házigazdák asztalhoz invitál­ták — s helyi szokás szerint friss sütésű pogácsával kínál­ták — a vendégeket. Nos, az említett tanulmány okkal kelt­hette fel az érdeklődést a her­nádiak iránt, hiszen az ország öt baromfitenyésztési rendsze­re közül a minőségben és gaz­daságosságban felmutatott eredményeikkel a lista élére tprtek, megelőzve egyebek között a Bábolnai Mezőgazda­sági Kombinátot. S ami szin­tén fölkeltette Huszár István érdeklődését: a hazai termelő- szövetkezetek közül a Március gek, csakúgy, mint az idén át­adott sertésvágóhidat. A kormány elnökhelyettesé­nek kérdéseire váloszolva Cserháti Pál fölvázolta, mi­ként fejlődött számottevő és számontartott nagyüzemi gaz­dasággá az igencsak gyenge földeken gazdálkodó termelő- szövetkezet. Azon túl, hogy a hernádiak megteremtették a baromfitenyésztés, -termelés, -feldolgozás és -értékesítés rendszerét nagyüzemi mére­tekben, sikerrel bekapcsolták a láncolatba a családi munka­erőt is. S ami nem kevésbé lénye­ges: tsz-segédlettel a hernádi portákon a legkorszerűbb technológia honosodott meg. Rózsavölgyi Sándornál, Peli­kán Józsefnél és Tóth Ferenc­nél látogatást téve erről győ­ződhettek meg a vendégek. Mit nyújt a gazdaság tagjai­nak? Ezt a kérdést föltette Huszár István is. Hát lássuk! ötezer forintot adott, hogy olyan baromfiistállók épülhes­senek, amelyekben egyszerre háromezer — s évente 15 ezer — csirke nevelődik, 49 nap Az MSZMP küldöttsége, amely Biszku Bélának, a Po­litikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével Latin-Amerikába utazott, kedden megérkezett útjának első állomására, Bogo­alatt egy kiló negyven deka körüli súlyra. A csirkét is a tsz adja. a takarmányt is ház­hoz szállítja, ez utóbbit a ser­téstartóknak is, akiket a tsz lát el tenyészkocával. S végül a háztól viszik el az árut, a baromfit, a süldőt. Nyilván­való, hogy a háztáji állattar­tás nem kevés elfoglaltságot ad, de tisztes jövedelmet is. — Országra szóló példát mu­tat ezzel az akcióval a hernádi Március 15. Tsz, mondotta a Minisztertanács elnökhelyette­se, «ki ekként összegezte vé­leményét, látogatásának ta­pasztalatait: — A gazdasági eredmények önmagukért beszélnek, aligha szükséges méltatnom a látotta­kat. Ami mellett viszont nem mehetünk el szó nélkül, az az átgondolt, felelősségteljes munka, amit itt mindenütt ta­pasztaltam. Az az igyekezet, ami egyaránt jellemző a két­kezi munkásra és vezetőre. Ha egyetlen mondatban kelle­ne összefoglalnom a herná­diak sikerének titkát, ezt mon­danám: szerény szavak és se­rény tettek jellemzik őket. A. Z. tába. A kolumbiai főváros re­pülőterén a Kolumbiai Kom­munista Párt vezetői üdvözöl­ték a delegációt. A magyar pártküldöttség kedden megkezdte tárgyalása­it a kolumbiai testvérpárt ve­zetőivel. Kolumbiáim tárgyal az MSZMP-delegáció 15. Tsz vette föl a legnagyobb összegű exportbővítő hitelt, 292,6 millió forintot, melynek felhasználásával egy 434 millió forintot meghaladó értékű be­ruházásba fog a gazdaság. Üj telepeket építenek, bőví­tik a tsz modern baromfivágó- hídját — ahová 280 partner­gazdaságból naponta több mint 40 ezer csirke érkezik —, s amelyet a tájékoztatót köve­tően megtekintettek a vendé­Wieslaw Klimczak, a LEMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője nov. 20—22. kö­zött Budapesten tartózkodott. Megbeszélést folytatott Grósz Károllyal, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának osztályvezető­jével az agitációs és propagan­damunka időszerű kérdéseiről. Győri Imre, az MSZMP Köz­ponti Bizottság titkára hétfőn fogadta W. Klimczakot. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom