Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-22 / 274. szám

XIX. ÉVFOLYAM, 274. SZÁM 1977. NOVEMBER 22., KEDD Lakások, óvodák, tantermek építői Új technológiára térnek át Gondoskodás a szakmunkás-utánpótlásról Versenyben a piacokon Már teljesítették a tervüket Kiváló termékeket gyárt a Ferroelektrika Szövetkezet A Monori Építők Ipari Szö­vetkezetében is elkészült már a háromnegyed évi mérleg. Kelemen Sándorné főköny­velő szerint, a múlt évi 48 millió forintos termelési érték­kel szemben, az idén az első kilenc hónapban 61 millió fo­rintost értek el, úgy, hogy a dolgozói létszám mindössze héttel növekedett. A tavalyi mintegy kétmil­lió forint nyereséggel szemben, az idei három­millió 400 ezer forint. Messzemenően igyekeztek ele­get tenni a társadalmi kíván­ságoknak, a kisebb hasznot hozó munkákat is Vállalva, ezért eredményük minden­képpen elismerésre méltó. A vecsési iskola, a vasadi óvo­da, a monori Gelka-szerviz és szolgáltatóház megépítése megérdemelt erkölcsi sikert is hozott a szövetkezet dolgo­zóinak Amikor megismertem Ret­ter József gépkocsivezetőt, éppen' elromlott az autója. Utasai türelmetlenül, nézeget­ték órájukat. Időre mentek, sietniük kellett. A fiatalember térült-for- dult, és egy fehér Zsiguliba tessékelte a várakozókat, A kocsinak magánrendszáma volt. — Kölcsönkértem — szólt hátra az ülésen magyarázó­ig —, nehogy elkéssünk. Megvalósult álom Bevallom, meglepett a do­log. Nem a fiatal gépkocsive­zető segítőkészsége, hanem a Zsiguli tulajdonosának bi­zalma. Az, hogy szó nélkül átadta kocsiját. Aztán néhány nap múlva megtudtam a bizalom okát, > amikor Kozák Sándorné, a já­rási hivatal elnöke ünnepé­lyesen átadta Retter József­nek a 250 ezer kilométer bal­esetmentes vezetésért járó kitüntetést. — Van ez már 300 ezer kilométer is, ha beleszámítjuk, amit az én kocsimmal futot­tam — kezdi a beszélgetést a barna hajú, mosolygós szemű fiatalember. — Tíz éve veze­tek. Még a katonaságnál is kocsin teljesítettem szolgá­latot. Az autók iránt érzett szerelmem sokkal régebben j lobbant fel: még egészen kis gyerek voltam, amikor arról álmodoztam, hogy lesz egy autóm, járom az országuta­kat ... Aztán az álom való­ra vált — Soha nem gondolt arra, hogy más pályára menne dol­gozni? — Soha. Autó-motorszerelő a szakmám. Mostanában egy­re inkább foglalkoztat a gon­dolat, hogy tovább kellene ta­nulnom, de csakis ebben a szakmában, a járműgépészeti főiskolán. A saját kocsi Amikor magánéletéről kér­dezem, kislányáról beszél és arról, hogy mindene a foci. Szeret olvasni, moziba járni. Színházba is könnyen eljut Pestre, mert ott a saját au­tó. És már ismét az autókról beszél. — Egy öreg Skoda kombim van, de még sohasem hagyott cserben. Igaz, magam szerel- getem, ha valami hangosab­ban zörög, vagy lassabban A szövetkezet állóeszközei­nek értéke jelenleg egymillió 856 ezer forint. Részben sa­ját erőből, részben közös fej­lesztési alapból vásároltak. A fejlesztés az úgynevezett no fine technológiára való felké­szülést szolgálja. A szövet­kezet ugyanis tavaly pályá­zatot nyújtott be az említett legmodernebb technológia al­kalmazására, de nem kapott választ az illetékesektől. Idén újra benyújtotta igényét, ame­lyet megyei szinten vizsgáltak felül. Az ÉVM-nek mintegy 40 milliárd forintja van fej­lesztési célok támogatására: ha egy vállalat a maga ere­jéből teljes mértékig nem ké­pes a fejlesztésre, ebből az alapból kaphat támogatást. A Monori Építők Ipari Szövetkezetében a múlt évben másfél millió fo­rintot, idén pedig egy­millió 800 ezer forintot mozdul, mint kellene, azon­nal észreveszem. Szeretem, ha a kocsim rendben. Ro­hanni nem lehet vele, de őszintén megmondom, nem is szeretem a száguldást. — Ennek köszönhető a bal­esetmentes 300 ezer kilomé­ter? — Talán. Be kell valla­nom, egyszer azért összetört a kocsim. Hátulról belerohan­tak. Hiába vezetek óvatosan én, ha más nem vigyáz. Ijesz­tő, néha miként vezetnek egyesek. Sokszor nekem kell vigyáznom, hogy a szabály­talankodóknak ne legyen ba­juk. — A hétvégi vezetőket na­gyon nem szeretem — mond­ja kis haraggal. — Kevés a tapasztalatuk, a gyakorla­tuk, egy-két éves jogosít- J vánnyal, csak szombat-va-1 sárnap ülnek volán mögé, és azt hiszik, övék az országút, széltében-hosszában. Épp elég rájuk vigyázni. Én szigorí­tanám a követelményeket a vizsgán, hiszen ezek az em­berek veszélyeztetik a szabá­lyosan közlekedőket. Három kívánság Haragosan beszél. Igaza van. Megpróbálom ismét sa­ját magára terelni a szót. Ne­hezen sikerül. — Mit mondhatnék magam­ról? — Idén kapta meg a kivá­ló tanácsi munkáért kitünte­tést. — Igen, április 4-én, a bronz fokozatot, de tulajdonképpen az is az autóhoz, az autó­záshoz kapcsolódik, hiszen ez a munkám.. Amikor tervei, vágyai felől érdeklődöm, kisfiúsán elmo­solyodik: — Három kívánságom van, akár a mesében. Szeretnék egy új kocsit az öreg Skoda helyett, szeretnék továbbta­nulni, és jó volna baleset nél­kül elérni az 500 ezredik kilo­métert. ( Wanatka Gabriella Vásár Monoron november 27-én, vasárnap országos állat-, ki­rakodó-, valamint autóvásárt tartanak, melyre vészmentes helyről, szabályszerű állatkí­sérő lappal mindennemű ál­lat felhajtható. fordítottak a gépállomány bővítésére, felújítására. Kiegészítették gépkocsipark­jukat, betonkeverőket vásá­roltak, ily módon megkezdve azt a beruházást, amelynek megvalósításával az új tech­nológiára át tudnak térni. Most folynak -az egyeztető tárgyalások a monori, úgyne­vezett Schmitterer-sarki la­kások építésére, valamint a Vigadó melletti foghíjas terü­let beépítésére. Kívánatos lenne a mellékutca régi, el­avult épületeinek felszámolá­sa. mert a szövetkezetnek, az a szándéka, hogy a vecsési építkezésen már bevált, fej­lettebb technológiát alkal­mazza Monoron is, az eddigi lényegesen lassúbb. hagyo­mányos módszerrel szemben. A szövetkezet idei tervében 100 lakás átadása szerepelt. Negyvennyolcat Vecsésen már átadott, Monoron pedig né­gyet, a Gelka- és Patyolat­szerviz emeleti részén. Min­den remény megvan arra, hogy év végére maradéktala­nul teljesíti tervét. Hosszú éveken át problé­ma volt a szövetkezeti tag- és alkalmazotti viszony. Szeles körű kampány eredményeképpen, 120 új tag felvételét terjesztik majd a legközelebbi köz­gyűlés elé. Jól sikerült az ipari tanu­lók beiskolázása: az 57 ipari tanulóval szeretnék megolda­ni a szakmunkás-utánpótlást. Pályázatot nyújtottak be arra is, hogy kereteiken belül, Mo­noron alakuljon meg a Dél- Pest megyei iparitanuló-ok- tatási központ, amely ugyan­csak fejlődésüket segítené elő. Vegyes ipari szolgáltató- jelleggel alakult meg 1947- 'oen Vecsésen a Ferroelektri­ka Szövetkezet jogelődje. Az­óta, számos átalakulás és több szolgáltatórészleg összevoná­sa után, a hatvanas évek vé­gén az asztalos-, festő-, elekt­romos szerelő- és a mindenes­nek tartott vasipari szakág különválásával, mint Vecsé­si Vegyesipari Szövetkezet dolgozott. Időközben új ter­mák gyártásával is sikereket ért el és a szocialista orszá­gok piacain is megjelentek termékei. A szövetkezet régi nevének kiejtése a külföldi szakembereiknek túlságosan nehéz volt, ezért választotta a tevékenységét is jól kifeje­ző Ferroelektrika nevet. Exportra A szövetkezet tapasztalt szak­embergárdája, a kutatási ered­ményeket is felhasználva, ki­fejlesztette az első versenyké­pes terméket, az elektromos hajszárítót. — Az NDK háztartási kis­gépei nagy konkurrenciát je­lentettek, de a mi termékeink zajtalanabb működésük és hosszabb élettartamuk folyta keresettek a szomszédos or­szágok piacain. Hajszárítóból például az idén 20 ezer jutott el a bolgár vásárlókhoz — mondta Császi Sándor, a Fer­roelektrika Szövetkezet elnö­ke. Az első termék sikerén fel­buzdulva, tovább próbálkoz­tak új gyártmányok előállí­tásával. Kifejlesztették a fél­automata kézszárítót, mely­ből szállítottak mongol meg­rendelőknek is. Ugyancsak keresett terméknek bizonyult a hajsütő vas, mely kétszer nyerte el a kiváló áruk fóru­ma emblémáját, s a hazai pi­acra szállított mennyiséggel együtt, az idén 200 ezer ta­lált vevőre. Exportáltak Bul­gáriába és Csehszlovákiába is. — Évente mintegy 18 mil­lió forintért exportálunk ter­mékeket a KGST-országok- ba. Exporttevékenységünknek jelentős szerepe • van abban, hogy az 1970-ben elért 20 mil­lió forintos termelési érték, az intenzív fejlesztés eredmé­nyeként, az idén már megha­ladja a 66 milliót. Terméke­ink versenyképességének fo­kozása érdekében, széles körű fejlesztésbe kezdtünk. A je­lenleg alkalmazott szénkefés szinkronmotorok könnyen el­romlanák, s ha a vásárló nem tájékozott az elektrotechni­kában, javításuk bonyodalmat o'koz, ezért műszaki gárdánk az aszinkronmotorok alkal­mazási lehetőségeinek bőví­tését vizsgálja — mondta a szövetkezet fiatal elnöke. Profiltisztítás A termelés gazdaságosságá­nak növelésére, a továbbfej­lesztésnek mintegy biztosabb állapot teremtve, megvásárol­ták a DUVI-szelepek szaba­dalmát is. Utólag igazolódott, hogy a szövetkezet vezetői­nek választása szerencsés volt. A Nehézipari Miniszté­rium. Energetikai Felügyelő­sége alá tartozó vállalatok a távvezérelhető szelepeket a kapitalista piacról vásárol­ják. A NIM döntése szerint, 1978-ig meg kell szüntetni a szelepek importját, s a kiírt pályázaton több, eredetileg is szelepeket gyártó vállalat pályamunkája előtt, a Ferro- elektrika által továbbfejlesz­tett, a távműködtetésre alkal­mas DUVI—8 típusú mágnes­szelepek és a DUVI—9 elne­vezésű motoros szelepek ke­rülitek az érdeklődés közép­pontjába. Ezeket alkalmazza A múlt hét végén ismét so­kan áldozták fel szabad ide­jüket Vecsés szépülése, gaz­dagodása érdekében. — Nem is olyan nagy áldo­zat ez — vallották a járási hivatal dolgozói, akik közül tizenketten voltak ott, hogy az új óvoda építkezésében tár­sadalmi munkásokként segéd­kezzenek. — Valamennyiünk­nek jólesik egy kis fizikai munka az irodában töltött hét után. Kézi erővel — Most a betonkeverő gép tart szabadnapot — mutatott nevetve az álló gép felé Kre- nács János. — Szünetel az áramszolgáltatás. Magunk ke­verjük a betont. Keresztes Nagy Antal, a költségvetési üzem vezetője nagyon elégedett volt az ön­kéntes közreműködőkkel. — Az óvoda kazánházát ala­pozzák a járási hivatal dolgo­zói. Akik a múlt szombaton voltak szabadnaposak, az ala­pokat ásták ki, akik most vannak itt, úgy döntöttek, ad­dig haza se mennek. amíg nem végeztek a betonozással. Becsületükre legyen mondva, nemcsak kitűnően dolgoz­nak, hanem gyorsan is, pedig nem éppen könnyű a munka. Csípős hidegben A lakótelep melletti ÁBC- áruház építkezésében a mono­ri FÜSZÉRT-telep dolgozói és az egyik ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet alaku­lat katonái segítettek a Mo- norvidéki ÁFÉSZ munkásai­nak. Kezük, arcuk piroslott a hidegtől, de vidáman éke­lődve dolgoztak egész délelőtt. — A FÜSZÉRT-esekkel min­dig jó volt az üzleti kapcso­latunk — mondta Karkó Gá­bor, az ÁFÉSZ áruforgalmi osztályának vezetője —, most azonban azt is bizonyították, nemcsak a pontos szállítás­hoz, de a kemény munkához is értenek. Csörgő Ignác építésvezető­től megtudtuk, hogy ezen az építkezésen szinte minden hét végén társadalmi munkások is segítenek. a Ganz-MÁVAG is, továbbá a Fővárosi Távfűtő Művek fű­tési rendszereinek automati­kus hőszabályozását biztosító TERMOREG elektronikákhoz szintén Vecsésről szállítják a kevorőszelepeket. Kevesebb import Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottságtól, az OKISZ-tól és a Távfűtő Mű­vektől 24 millió forintot ka­pott a szövetkezet fejlesztési programjának megvalósításá­ra, korszerű berendezések, gépek vásárlására. Az import csökkentése ér­dekében, a tavalyi négymil­lió forint helyett, az idén már 17 millió forint értékben gyártottak mágnesszelepeket, s a motoros, vezérelhető sze­lepek nullszériájának gyártá­sa is megkezdődött. A koráb­ban nyugatnémet és svéd im­portból vásárolt, 16 atmosz- férás szelepből jövőre ezer darabot szállítanak a megren­delőknek, de már 1980-ig tel­jes kapacitásukra érvényes megrendelést kaptak. A 210 tagú kollektíva az idén, a túlteljesítéssel együtt, várhatóan 70 millió forint ter­melési értéket állít elő, s a tervek szerint, 1930-ra eléri az évi 144 millió forintot A Ferroelektrika Szövetke­zet munkásai ezekben a na­pokban már idei tervük túl­teljesítésén dolgoznak. O. K. — Az ÁFÉSZ szinte vala­mennyi dolgozója volt már itt és a napokban a lakótelepiek is felajánlották, hogy szervez­nek egy hét végi brigádot. Határidőre — A szovjet katonák még vasárnap is eljöttek, hogy mi­nél előbb beköthessük az épületbe az elektromos veze­téket, ők ássák ugyanis a tra­fóházig a vezeték árkát. Elein­te, bizony, nehezen értettük meg egymást, de most már egészen jól elboldogulunk. — Azt hiszem — búcsúzott az építésvezető —, ilyen lel­kes társadalmi munkások­kal már nem lesz gond meg­tartanunk a december 31-i ha­táridőt. \V. A tanácsi munka színvonalának emeléséért A járás valamennyi tanácsi testületében a dolgozók egy­re több gondot fordítanak munkájuk színvonalának emelésére. Ezt bizonyítja az is, hogy közülük mind töb­ben tanulnak különböző fel­sőoktatási intézményekben. Tanácsakadémián az idén tíz járásbeli, államigazgatás­ban dolgozó ember szerezte meg a diplomát. A nap kulturális programja MOZIK Gyömrő: Holttest a Temzé- ből. Maglód: Tisztes honpol­gárok. Mende: Bob herceg. Monor: Szabálytalan szabá­lyos. Pilis: Az inkák kincse. Üllő: Ellenintézkedés. Ve­csés: Áfonya, a vagány. MŰVELŐDÉSI HAZAK Menden, 18 órától: az ol­vasókör foglalkozása. Úriban, 14-től: a sportszakkör foglal­kozása. F. J. Évelte egymülüá ablakzár Vasadon, a Danuvia II. számú gyárának üzemegységében évente egymillió ablakzárat készítenek az Épületasztalos-ipari és Faipari Vállalatnak. A képen: Balog Jánosné a hatsoros célgépen csavariielyekct süllyeszt. Földvárszky Agnes és Tippai Józsefné feladata a zárszer­kezet előszegecselése. A kép hátterében: Gönczi Sándorné hid­raulikus hengerlővel a zárszerkezet végleges formáját adja meg. Barcza Zsolt felvételei Tanulni szeretne Biztonsággal — a volán mögött Még nem érte baleset Sokan áldozták fel szabad idejüket Hétvégi kommunista műszak A járási hivatal és a FŰSZERT dolgozói — Vecsésért í

Next

/
Oldalképek
Tartalom