Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-22 / 274. szám

fror intem mait 1977. NOVEMBER 22., KEDD Xyihonov kitüntetése Ünnepélyes keretek között nyújtották át hétfőn a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségén az Elnöki Ta­nács által adományozott ma­gas kitüntetést, a Béke és Ba­rátság Érdemrendet a kima­gasló szovjet költőnek és köz­életi személyiségnek, Nyikolaj TyihonovnakJ A kitüntetéssel az elnöki tanács nyolcvanadik születésnapja alkalmából ju­talmazta Tyihonov költői és közéleti munkásságát, a szov­jet—magyar barátság, a két nép kulturális kapcsolatai ér­dekében kifejtett tevékenysé­gét. Könyvvásárlás Hatszázötven könyv, kézirat, gyűjtemény talált gazdára az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvárverésán. November 19- én és 20-án a MOM művelődé­si házában árverésre bocsátott 700 tétel közül magas áron keltek el Krúdy Gyula művei­nek ritkán előforduló első ki­adásai, Széchenyi István mun­kái, közöttük a szerző által de­dikált Hitel című mű és az 1828-ban kiadott Lovakrul. Számosán licitáltak Tóth Bé­la magyar anekdotakincsére Radnóti Miklós dedikált, első kiadású versesköteteire és a Régi Magyar Könyvtári köte­tekre is. PEST MEGYEI KÉPZŐMŰVÉSZEK RÉSZVÉTÉ LEVEL Arcok és sorsok ELSŐ PORTRÉ BIENNÁLÉ A HATVANI GALÉRIÁBAN KIÁLLÍTÁS SZENTENDRÉN A limes a Dunakanyarban A Hatvani Galéria Mold- | vay Győző és Kovács Béla szakavatott rendezésében mutatta be az első portré­kiállítást, mely december 11-ig tekinthető meg. TÍZEZER ESZTENDŐS mű­faj a portré. Egyiptomban fá­raókat örkítettek meg gránit­szobrokkal, Ravennában Jus- tiniánus császárt mozaikkal. A görögök a teljes emberi alak­ra összpontosítottak, a ró­maiak megelégedtek az arc elemzésével. A reneszánszban az ember a természeti környe­zettel együtt jelent meg Leo­nardo, Raffaello művészeté­ben — Rembrandt a jellem kiemeléseit az arc, a láb, a kéz, a mozdulat részleteiben láttatta. Ez a múlt. S a ma­gyar hagyományok? Ezek is jelentősek, nemzetközi érté­kűek — jelég ha Mányoky Ádám, Munkácsy Mihály, Csontváry Kosztka Tivadar, Mednyánszky László, Derko- vits Gyula, Nagy István port­réira gondolunk. Mindez két­szeresen kötelezi képzőművé­szetünk rangos képviselőit ar­ra, hogy igazodjanak e minő­séghez. demel nagyobb igényességet, mint ahogy az első produk­ció útjára indult. A segítő szándék mondatja ki: az Ily- lyés Gyula portrévázlat, mint műsor-összeállítás, meglehe­tősen hevenyészett, határozott koncepciót nemigen lehet benne felfedezni. Visszatetsző a színészek erősen deklamá- ló előadói stílusa is, a vi­szonylag kis befogadó képes­ségű helyiségek nem tűrik a nagy hangerőt, a széles gesz- tikulálást, s korszerűnek sem­miképpen sem mondható, a minden szót külön eljátszó vers- és prózamondás. Ezek nem kizárólagosan előadói problémák, a rendezőtől is igényelnék, hogy vegye figyelembe a pódium műfaj — jobb kifejezést még nem találtak erre a színpadi for­mára — sajátos törvényeit. Bízunk abban, hogy a4 Nép­színház határozottabb művé­szeti igényessége — erre jog­gal számíthatunk — nem en­gedi majd a mérsékelt szín­vonal miatt jelentéktelenné válni azt a nagyszerű lehető­séget, amelyet a Könyvtár Színház jelenthet a közműve­lődés számára. Kriszt György A hatvani kez­deményezés, az el­ső portrébier.nálé ezért önvizsgálatra késztet, segít tisz­tázni a műfaj ha­tárait, felvillantja az eredményeket és a problémákat. Ami a portré ke­reteit, jelen hiva­tását illeti — köz­vetíti számunkra az arc törvényeit, s benne nemcsak az egyedi vonáso­kat, hanem a kor atmoszféráját. A jó portré a grafika, a festészet, a szob­rászat eszközeivel elsősorban abból indul ki, hogy az arc néma beszéd — sors és állapot rejtőzik benne. Ennek felderítése — az anatómia és a jellem összegzé­se a mű feladata. Régen is, most is, holnap is. A pontosság és át- költés aránya a modelltől, kor­tól és az alkotó lelkületétől függ — a kép értéke minden választott utat hitelesít. A HATVANI SEREGSZEM­LÉN lelkesítő a mélység, sok­rétűség, szakmai lelkiismere­tesség, a megoldást sürgető számtalan változat, az áttöl­tésekben is megnyilvánuló pontosság és a kutatókedv. Mikus Sándor Bokányi-port­réja egy nemes klasszicizmus jegyében érinti a Tanácsköz­társaság korát, Kiss István Lumumba-feje az elnyomott népek igazságát testesíti — így hagynak jövőnek nyomot napjaink küzdelméről — el­kötelezett tárgyilagossággal. A változatosság stiláris értelem­ben is érvényesül. Búza Barna pedantériája ugyanúgy ör­vendeztet, mint Fejér Csaba Vak hordárt rögzítő festői oldottsága. Drámai hatású Duray Tibor két arcmása és Szalag Ferenc 1867-es kiegye­zést idéző levert figurája. örvendetes az is, hogy a Pest megyében élő képzőmű­vészek közül llosvai Varga István, Miháltz Pál, Vecsési Sándor, Bazsonyi Arany, Pa- tay László, Papachristos And­reas, Káka Ferenc, Pirk János szerepel olyan művekkel, me­lyek meghatározzák a kiállí­tás rangját. Az is megfigyel­hető, hogy az értékek módo­sulnak, véglegessé válnak. Szabó Iván Marx-portréja minden attraktivitástól men­tes, a fej méltóságteljes tömb­jében a gondolat erejét hang­súlyozza. Ligeti Erika bronz­szobrai egyre inkább klasz­Mihálitz Pál: önarckép szikus léptékűek, az idő nö­velte erényeiket. Bernáth Aurél Szabó Lőrinc látomása módosult szemléletünkben — sokkal inkább az alkotó belső eleganciájára, mint a költő gyötrött szépségeire emlékez­tet. PROBLÉMA is akad. Kő Pálnak és Lóránt Jánosnak évek óta jó a sajtója. Megér­demlik; tehetségesek. Most azonban gyengébb műveket küldtek a tárlatra, eszközei­ket ismétlik. Borsos Miklós, Csíkszentmihályi Róbert 'mű­vészete azonban nem tűri a megtorpanást, állandó belső szigorúsággal küszöbölik ki az átmeneti visszaesést is, mely­ről szobrok és érmek tanús­kodnak. Üjszerű Kaponya Judit Hármas portréja és a Sziget- szentmiklóson született Megy- gyes László akvarellje. A tár­lat kiemelkedő műve azon arcmás, melyet Szircsik János Bazsonyi Aranyról készített. (Bazsonyi Arany kamarakiál­lítása egyébként december 11-ig látható a budapesti Jó­zsef Attila Színházban, s a dömsödi bemutatkozás anya­gát tartalmazza.) JÖL SIKERÜLT festői, szobrászi önvizsgálat a hatva­ni portrébiennálé, mely min­den bizonnyal hozzájárul a műfaj értékelek megőrzésé­hez, fejlesztéséhez, és az or­szágos seregszemle éppen ér­téknövekedése miatt válik, válhat nemzetközi tapaszta­latcserévé. Reméljük — már a közeljövőben. Losonci Miklós A szentendrei Művésztelepi | Galériában vasárnap megnyílt; a Római kori limes a Duna-, kanyarban című kiállítás, amelyen az ásatások során napvilágra került leleteket, faragott kőtöredékeket, sír­emlékmaradványokat és szá­mos korabeli használati tár­gyat mutatnak be. A gaz­dag anyag között látható az a kőtáblatöredék, amelyen az i. sz. 24—248. évében Aquin­cumban állomásozó római lé- I gió katonáinak nevét sorol- j ták fel. Az úgynevezett bélye- j ges táblákon a csapattestek, ■ vagy a katonai parancsnokok! nevét tüntették fel. Maketten! mutatják be az erődvonalj egyik fontos táborának, a mai I Szentendre helyén állt Ulcisia\ Castrát. A 204-szer 134 méte-j rés területű tábort a katonák i építették a II. század elejétől.! A kiállított leleteket, a há­rom világrészre kiterjedő ókori nagyhatalom több ezer kilométeres határát védelme­ző erődrendszer egyik legjob­ban megerősített szakaszából tárták fel a régészek. A ró­maiak az i. sz. első században szállták meg a mai Dunántúlt is magában foglaló Pannóniát. Ezen a szakaszon a Duna ké­pezte a birodalom határát, amely mentén táborokból, őr­tornyokból, földsáncokból álló erődrendszert építettek ki, vé­delmin a barbár népek táma­dásai ellen. A Dunakanyar­ban, a Garam és az Ipoly tor­kolatával szembeni esztergom —szentendrei partszakasz volt a legjobban megerősítve. A mindössze 14 kilométer hosz- szúságú limesen három tábor, 17 őrtorony és kiserőd állt. TV-FIGYELO Százhalombattai kísérlet. Tisz­tesség ne essék: az embernek már borsózik a háta, ha egy újdonatújnak mondott peda­gógiai módszer hírét veszi. Még élénken él emlékeze­tünkben az a bizonyos öt plusz egyes oktatási forma, amely diákjaink szakmai kép­zését ígérte megoldani — si­kerességét hadd ne méltassuk ezúttal —, és ugyanígy az a négy plusz kettes, amelynek beharangozása egészen re­meknek bizonyult, megvalósí­tása azonban már kevésbé volt eredményes. így aztán nem csoda, hogy minden nagyobb szabású is­kolai változtatást összehú­zott szemmel figyelnek any- nyian, mondván, az ismert történelmi mondat szabadon átigazított változatát: csak fele annyi buzgalmat a meg­valósításban, mint a meg­ajánlásban —, már akkor az ötletadóké lehet a pálma... Mindez a Melyiket válasz- szam? sorozatcím alatt Pe­dagógiai kísérlet Százhalom­battán címmel szombaton dél­után levetített riportfilm né­zése közben jutott az előfize­tő eszébe, amely kísérlet me­gint egy szép magyar elne­vezést kapott, mivel így hív­ják: fakultáció. Lényege pe­dig az, hogy hetente két-két órán iskolán kívüli foglalko­zásra indulnak a hetedikesek meg a nyolcadikosok. Kíván­ságuk szerint a Dunai Hőerő­műben, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál vagy éppen a hely­béli könyvtárban töltik el ezt az önkéntes választás útján hasznosított időt, ahol a tér­Szöktetés a A Déryné Színház új bemutatója A formai szempontokat fi­gyelembe véve egyrészről^ utol­só, másrészről első a Mozart énekes játékának Déryné Szín- házbeli bemutatója. Utolsó olyan premierje ez a színház operarészlegének, amelyet Dé­ryné nevével jegyez (január elsejétől a Népszínház társu­latának tagjaiként lépnek fel a művészek és népszínházi bemutató lesz majd a követ­kező új opera is). S az első olyan előadás a Szöktetés, amelyikben létszámban meg­növekedett zenekar mutatko­zik be az ország közönségé­nek. Pontosabban: inkább csak bemutatkozhatna. A koncert- darabnak is első rangú nyi­tányt ugyanis — amelyik a legnagyobb lehetőséget nyúj­taná a László Endre vezényel­te zenekarnak, hogy megmu­tassa gyarapodó tehetségét — csak másodpercekig lehet za­vartalanul élvezni. Mert ha­marosan felgördül a függöny és a néző figyelmét azonnal elvonják az ügyetlenül moz­gatott. giccsbe hajló diaképek — a hullámzó tengert ábrá­zolják, amelyen két hajó úszik végig —, és elvonják a néhány pillanatra megjelenő főhősök, akik egyben a hely­zetben csak a történetet úgyis ban azonban fölsejlenek a túlzás veszélyei. Bordás Dezső játssza a világ zenész színpadi irodalmának legeslegrosszabb szerepét, az embertelenül jószívű, patyo­lat lelkű Szelim basát. Elis­merés illeti a keserű pohár fegyelmezett felhajtásáért — és még inkáb sajnálat, hogy morzsányit sem mutathat meg legjobb erényeiből, hangjából é- ;zes komédiázó tehetségé­ből. A rendező Kertész László — az említett hibáktól elte­kintve — nagy-nagy ügysze­retetei és színházi bölcsességet tanúsító: a várhatóan nehéz fizikai körülményekkel dacol­ni képes, nívós előadást visz el olyan közönséghez, amelyik­nek csak nagyon ritkán van lehetősége élő operaelőadást látnia. Bizonyos, hogy a ti­zedik vagy a huszadik előadá­son már nem lesznek meg a most még üresnek ható pilla­natok. s egységessé, a látha­tóan pontosságra, kidolgozott- sáera törekvő rendezői elkép­zeléseket maradéktalanul megvalósító produkcióvá vá­lik az előadás Az összkép: majdnem telje­sen igazak a fináléban éne­kelt sorok: akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és meg­vetés. Azért nem teljesen iga­zak. mert néhány rossz van az előadásban. Nagyobb ré­szüket könnyűszerrel meg le­hetne szüntetni. Daniss Győző meléssel közvetlenül kapcso­latos ismereteket szereznek, illetőleg olyasmit tudnak meg, ami egyébként nemigen jut­na el hozzájuk. A fakultációs órákon — hogy miért nem nevezik őket szabadon vá­lasztható foglalkozásoknak? — nincs osztályzat, s ilyenfor­mán azok is sikeresen szere­pelhetnek ott, akiket amúgy megriaszt a gyöngébb jegyek réme. A negyvenperces adást néz­ve olykor szaporán bólogat­hattunk — igen, utánpótlás- toborzókká is válhatnak ezek az üzemi különórák —; oly­kor megvonhattuk a vállun­kat — a közös könyvtárba já­rást kár kikiáltani valami ere­dendően új pedagógiai mes­terfogásnak —; olykor pedig a fejünket csóválhattuk, hall­ván : országos terjesztésűvé válik ez az egyelőre kísérleti fakultáció. Ez az, ami az is­kolák sorsán tűnődőket ag­gaszthatja! Mert Százhalom­battán ott a két üzem, ben­nük a még látványnak sem akármilyen berendezésekkel, a tanításra kész szakembe­rekkel —, de hát ahol nem lehet ilyen gyárak kapuján besétálni? Ahol majd köl­csönösen kényszeredett meg­állapodások születnek? Ahol még a megállapodások alá­írásáig is csak kínos-keserve­sen lehet eljutni? Reklám, pénz még csak lenne a vevőcsalogatásra, ám az áruk magakelletéséhez szükséges ötlet már kevesebb. Jórészt heti egynapos tanfo­lyamokon iskolázott felelő­sök intézik^ a hirdetések dol­gát, és úgy is intézik, aho­gyan a hirdetőoszlopok, az új­sághirdetések mutatják: rosz- szul. A tél hideg — biztat bundavételre az egyik —, ki tudja, hány tízezer forintért megrajzoltatott és kinyomta­tott — plakát; míg a másik hasonló színvonalon hívja fel a női vásárlók figyelmét: ősszel nélkülözhetetlen a ha­risnyanadrág ... Mindezt a vasárnap esti — amúgy a külpolitikai szenzá­ciókban ugyancsak bővelke­dő — Hét egyik riportja tet­te szóvá. Szegváry Katalin képsora a jó glosszák szelle­mességével tiltakozott: ne nézzék le ennyire a boltba járókat; ne a jelenleg szo­kásban lévő ötlettelen. sőt, olykor teljességgel ízléstelen hirdetésekkel igyekezzenek rábírni pénztárcájának meg­nyitására. A reklámszakma — szakma: az gyakorolja, aki tényleg ért hozzá. Kojak. Tv-sztárt még alig­ha harangoztak be oly nagy csindarattával Magyarorszá­gon. mint ezt a tar koponyá- jú Kojakot. Életrajzát job­ban ismerhetjük, mint a leg­jobban futó hazai kollégáiét. Szombaton este végre lát­hattuk őt, és szombaton este megbizonyosodhattunk. hogy Mhigret azért az egy Maigret, Columbo azért az egy Colum- bo, és még Angyal is egy An­gyal — Kojak pedig: hát. ő egy Kojak. Abszolút cukorka­barát és abszolút koprsz. Ja, és tudja, hogy mi az a lézer. Egyéb? Láthatta, aki látta... Akácz László I KÖNYVTÁR SZÍNHÁZ Közművelődést; de igényesen Alig kéthetes színházi új­szülött: a Könyvtár Színház. Október utolsó napján mutat­ták be a sajtó képviselőinek s azóta már megjárta Debre­cent, most a Dunántúlon sze­repel és rövid időn belül Pest megyébe is elérkezik. Hogy pontosak legyünk: nem új színház alakult, hanem az Állami Déryné Színház társu­latán belül szerveződött, s már a jövendőt jelzi a Könyvtár Színház. Az 1978. január elsején megalakuló Népszínház ' közművelődési feladatainak egyik megvaló­sítását vállalta a kis létszámú művészcsoport. Első bemutatójuk címe: Partrévázlat — Illyés Gyula 75 éves. A műsorban versek, újságcikkek, visszaemlékezé­sek és drámarészletek hang­zanak el. Rigó Béla szerkesz­tő és Márai Enikő dramaturg megkísérlik felvázolni Illyés Gyula írói és emberi üzene­tét a két részből álló, csak­nem kétórás összeállításban. Külön éredekesség, hogy hangfelvételről maga a köl­tő is közreműködik a műsor­ban, néhány személyes élmé­nyének elmondásával. A bemutató rendezője La- cina László, égy elképzelt könyviár olvasóterméhez iga­zította az előadást. A közre­működő színészeket a néző­hallgatók közé ültette, gondo­san ügyelve arra, bármilyen elrendezésű könyvtári helyi­ségben úgy tudják majd elő­adni a műsort, hogy a színé­szek mozgása, pozíciója válto­zatos maradjon. Az irodalmi műsor szereplői Antal László, Fáy Györgyi, Galgóczy Imre, Kutas József. Mártonffy Má­ria, Rajna Mihály. A produk­ciót ez év végéig az ország harminc településén mutatja be a társulat. A Könyvtár Színház létre­hozását nyilván nagy öröm­mel fogadják mindazok, akik fontosnak érzik a kultúra ter­jesztését, a közművelődés magvainak elhintését — sze­rencsére már egyre többen vannak az ilyenek. Ennek a színpadi formának a fontossá­gát mi sem bizonyítja jobban, minthogy az ország települé­seinek mintegy kétharmad ré­szében nincs színházi előadás­ra alkalmas helyiség, a Könyvtár Színház viszont bármilyen teremben felléphet. A tervek szerint jövőre a Népszínház utazó társulatai kivétel nélkül felkészülnek egy-egy irodalmi műsorra is, amelyet az esti színházi elő­adás előtt — délelőtt, vagy délután — a helyi vagy a szomszédos községi könyvtár­ban bemutathatnak. Dicsére­tes, nagyszerű elképzelés. A Könyvtár Színház meg­érdemli az anyagi és az er­kölcsi támogatást. S megér­ismerőknek mondanak vala­mit — nekik viszont nincs szükségük a mankókra. Sostarics Zsuzsa díszlete látványnak szép, ízléses, nem mindig ad azonban optimális játéklehetőséget a színészek­nek (persze a színpad szűk volta olyan béklyó, amelyikből csak nehezen szabadíthatja ki a kezét a tervező). A díszlet­nél kevésbé stilizáltak az ön­magukban jó jelmezek — Ri- manóczy Yvonne tervezte őket -r, viszont bántóan na­turálisak a kellékek. Az előadáson Iván József megnyerő hangú, rokonszen­ves Belmonteként jelenik meg előttünk, hogy szerelmesét, Konstanzát kiszabadítsa Sze- lim basa fogságából. Ahol szí­nészi lehetőséget kínál számá­ra a szerep, nem hagyja ki­használatlanul — szurkolunk neki, hogy sikerüljön a te-ve. Aminthogy szorítunk a Sze- lim ostromát szilárdan vissza­utasító Konstanza sikeréért is... nemcsak azért, mert Mozart zeneszerző-zsenije tar­talmas és csillogó dallamívek­ből karcsúsította alakját lé­giesen vonzóvá, hanem azért is, mert Zöld Ildikó képes élettel megtölteni a librettó adta keretet. A Konstanzával együtt fog­ságra jutott szolgára és szo­balányra, Pedrillóra és Blon- déra vár a műben a cselek­mény bonyolítása. Németh Jó­zsef alakítása egyenetlen. Ez mindhárom nagy akciójára vo­natkozik — amikor Belmontét építészként a basa közelébe csempészi, amikor Ozmint, a szeráj rosszindulatú felügye­lőiét a borivás muzulmán bű­nébe csábítja, lerészegíti és amikor szerelmét. Blondét megszöktetni próbálja. Ha éne­kel — szépen-komolyan szár­nyal a hangja, ha prózát mond — kedvesen komédiázik. De ezt két, egymástól teljes­séggel különböző stílusban te­szi, amit súlyosbít a mozgásá­ban meglévő kettősség. Kálny Zsuzsának jutott a színészileg talán leghálásabb feladat. Blonde szeretett Ped- rillójával és a gyűlölt Oz- minnal is kedvére komódiáz­hat — Kálny Zsuzsa is ezt te­szi, kedvesen-színesen. jól ki­munkálva és mindvégig meg­tartva a figura hang-játék egységét. Hatásos alakítás Vajda De­zsőé. Megvannak hozzá az eszközei, hogy jól énekelje- játssza el a Blondéra éhes. ne­vetséges öreget és a két sze- relmesnárt gyűlölő szerájfel- ügyelőt — néhány gesztusa-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom