Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

AGAZIN 1977. NOVEMBER 20., VASÁRNAP 1877- 1977 Féja Géza: A költő öröksége Jóslások Magyarországról 1934-ben történt. Hatvány Lajos egy könyvet nyújtott át, Ha hív az acélhegyű ördög volt a címe, vidé­kies külsőt viselt, eléggé sok sajtó­hiba volt benne. Nagyváradon je­lent meg, és Ady Endre ottan írt új­ságcikkeiből adott hevenyészett gyűjteményt, A könyvet mégis kéz­ről kézre adtuk, s nem csupán azért, mert Ady írta. A kötet egészen új, eddig alig ismert oldaláról mutat meg a költőt. A fiatal újságírót hoz­ta elénk, aki diákéveit éli, napról napra csaknem teleír egy vidéki la­pot, és 'minden írása bizonyság, hogy nagy pályára készül. Az újságírás akkoriban fölötte jó iskola volt. Olyan írók kezdték új­ságoknál a pályájukat, mint lványi Ödön, Gárdonyi, Krúdy, Móricz, Ady, Bródy, legtöbbje hosszabb időt töltött vidéki lapnál, mint Mikszáth, de akadt, aki a fővárosi sajtó mel­lett már beérkezetten is hű maradt vidéki lapjához, mint Tömörkény többek között. De végül is miért gya­korolt jótékony hatást az elinduló íróra az újságírás napi robotja? Mert ez a robot többek között sza­badságot és látókörének tágulását jelentette. Adynak sikerült Nagy­váradon megtalálnia Fehér Dezső lapjában (Nagyváradi Napló) azt a helyét, ahol gátlások nélkül írha­tott, szabad ömlés volt a jussa. Ady publicisztikái, miként egy­másután megjelenő kötetei igazol­ják, irodalmi művek, mivel igény­nyel írta őket, életművének szerves részét alkotják. Költészetét is akkor értjük meg igazán, ha újságcikkeit magunkba fogadjuk. Ady a bizony­ság, hogy miben rejlett az újságírás másik jótékony hatása az irodalom­ra. Nem engedte az írót elefántcsont­toronyba húzódini, elvonuiiú, .Mitta*. nulni, merőben égvén! világba hú­zódná. elidegenedni. Az újságírás a napi életbe, a hol forró, hol hátbor­zongató valóságba kényszerítette az írót. Megismertette a tényleges tár­sadalommal, az igazi problémákkal, állásfoglalásra kényszerítette, kö­zösségi emberré avatta. Ez a folya­mat pedig a századforduló idején Ady újságcikkeiben ment végbe leg­lángolóbban. A közösségi hevü­let Adyban forradalmivá növeke­dett. ezért írta, írhatta joggal nem­sokára nagy közéleti versedben, hogy hús kerüljön és kenyér. Láz és lelkesedés égette a Jóba arcát. Megszólal a vadági zsellér: — Van nálam egy kis pénz, szomszéd, két malacot adtam el, menjünk be egy pohárra. És ittak, míg elesteledtek. Éne­keltek és sírtak: Kossuth Lajos azt üzente. A zsellér ordította gyakorta: — Más világ lesz, szomszéd, meglásd. Szabad lesz minden em­ber, az istenét. Jóba nyöszörgött, mint egy gyermek: — Szeretném megcsókolni azt a fiatalembert. Áldott ember, haj, be áldott ember. És énekeltek, mintha az érke­ző boldogságot fogadnák: Kossuth Lajos azt üzente. Éjjel indultak haza csak a hó világított. Jóba látta, hogy a zsel­lérnek még öt forintja van. — Adj egy forintot, szom­széd. — Nem lehet. Jóba előreengedte a dülöngöző zsellért, s a botjával fejbe ütöt­te. Azután, mikor a zsellér le­esett, megvadult. Lángoltak a csontjai is Jóbának, s verte a zsellér fejét. Azután kivette a csizmájából az öt forintot, s lo­holt. ' nekelt az árva, sötét téli L mezőn Jóba: Kossuth La- P jós azt üzente. Tele volt a szíve a mai nap esemé­nyeivel, s úgy sietett haza az öt forinttal, mint egy megváltott, mesebeli király. (Megjelent a Budapesti Naplóban, 1904. november 4-én.) az ország megérett és felkészült a forradalomra. Menet közben, mun­ka közben, az élet sűrűjében mérte meg a nép és az ország hőmérsékle­tét. Hatvány Lajos 1934-ben nem csu­pán Ady újságcikkeinek Nagyvára­don megjelent gyűjteményét adta át, de biztatott, hogy szerkesszek bővebb és Ady forradalmiságát a maga tel­jességében megmutató gyűjteményt Meg is csináltam Jóslások Magyar- országról címen. Előbb azonban lá­zas hónapok következtek, nap mint nap vastag, régi újságkötegeket, fo­lyóiratok évfolyamait tettek elémbe a könyvtárban: a Nagyváradi Naplót, a Budapesti Naplót, a Pesti Naplót, majd a Huszadik Század, a Figyelő, a Nyugat és a Világ került sorra. Gyűjtögettem még jobban lelkesed­tem Adyért, és sokat, igen sokat ta­nultam tőle. Végre le kell számol­nunk azzal a gonosz szándékú • és még mindig felbukkanó suttogással, hogy Ady alig olvasott és művelt­sége hiányosnak tekinthető. Nagyon sokat olvasott, a kor minden jelentős szellemi és közéleti mozzanatáról tudomást vett, az élet előtt teljesen megnyitotta a lelkét, mindent be­fogadott, mérlegre tett, s eldobta, vagy magáévá szenvedte érdeme sze­rint. Nem csupán újságot olvasott, de Bergsont is. Irodalmi kritikái ma is helytállóak. O írta legkülönb Pető- fi-tanulmányunkat (Petőfi nem al­kuszik). ö fedezte fel, mivel első­nek méltatta érdemük szerint: Mó­ricz Zsigmondot, Krúdy Gyulát, és Tersánszky J. Jenőt. Betegen utazott Szegedre, hogy hitet tegyen Tömör­kény István mellett. Soha sem té­vedett, az irodalomban és a szelle­mi életben éppenúgy mindig a lé­nyegre talált,__akár a közéletben, a ; politikában. ~ V'’ ...Harmadik nagy, egész életre szóló tanítást is adtak Ady újságcikkei. Az atomizálódó, mindig széteső, nagy történelmi mozdulatokra képtelen társadalmat, különösen az írókat ar­ra intette, hogy mindig az Egészet nézzék, Egészben gondolkozzanak. Tudta, hogy mi történik falun, egy nagy novellának beillő cikke milyen félelmetesen világítja meg a kiván­dorlás igazi okait. Midőn Puszta­szeren az urak ünnepet tartottak, meg merészelte írni. hogy ezt üzen­te nékik Tápéról a paraszti kupak­tanács: Nem megyünk Pusztaszer­re, az urak ünnepére, nem megyünk. Ha Árpád apánk tudta volna, soha­se hozott volna ide bennünket. Ün­nepeljenek a Pallaviciniek, a Wenckheimok, a Rákosi Jenők és a Güntherek. Ady nyitott szemmel jár­ta Európát, észrevette, hogy a bajor parasztház palota a magyar nádtetős falusi házakhoz képest. Hallatlan érzékenysége mindent felfogott, ami itthon és a nagyvilágban történt. Szatmár megyében, Milotán isten­nyila ütött a kálvinista templomba, s a magyarok egy fillért sem akar­tak adni újjáépítésére, mert miért gyújtotta fel az isten a saját házát? De ugyanolyan szívügye volt Ady­nak a városi nroletariátus sorsa. Mi­dőn jött a hír, hogy hat nagyváro­sunkban sztrájkol a munkásság, el­ment a varróleányok sztrájktanyá­jára, ahol asszonyok is voltak: be­esett mellű, négy-öt gyermekes asz- szonyolc. És nem csupán nyomor­riportokat irt, hallgassuk csak: Teg­nap este, amikor Burián meghallga­tására világították ki az Operát, egy csendes utcában nagy csődület tá­madt. Egy sarCkházban. valami is­kola internátusában zongorázott egy diák. Szépen, komolyan játszott a fiú... s hallgatta vagy háromszáz ember, talán négyszáz is. Diákok, elszabadult munkások, masamódlá- nyok, kereskedelmi alkalmazottak, s más effélék. Azután fölvetette, hogy kiké legyen Budapest, és a válasszal sem késett: Csak azoké. akik lent vannak, s akik igézett népe a kul­túrának. Adynak, a közírónak a feltámasz­tása robbanó erővel hatott 1936- ban. Kenyeremtől akartak megfosz­tani. s azzal vádoltak, hogy Ady publicisztikájának exhumálásával a forradalmat kívánom feltámasztani, Vádjuk igaz volt. de hiába kísérle­teztek ellenszerekkel, visszahatással erőszakkal és hamis tanúsággal. A történelem Adyt igazolta. Ady Endre verseiből Négy-öt magyar Fölszállott a páva összehajol Itt valahol, ott valahol Esett, szép, szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol S kicsordul gúnyos fájdalmukból Egy ifjú-ősi könny, magyar könny: Miért is? És utána, mint a zápor Jön a többi könny: Miért is, miért is, miért is? S nincs vége könnynek és miértnek. Fölöttük hahota köszön, Hahotája, akik nem értnek S akik sohase kérdik, s kérdték Miért is? És csöpög a könny: Miért is, miért is, miért is? És hömpölyög fönt a hahota, Hogy soha, soha, soha. Ennyi búsulással fényesen Nyílnék meg az Ég, Ahol csak Ég és okos üdvösség van S itt nem elég. Itt nem kell csak a könny S itt valahol, ott valahol Esett szép, szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol, Mért is, miért is, miért is? Kass János illusztrációja A magyar Messiások Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások A magyar Messiások. Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek, Mert semmit se tehettek, Öh, semmit se tehettek. Tavaszy Noémi illusztrációja ,,Fölszállott a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására.” Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap. Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre, Üj arcok, új szemek kacagnak az égre. Üj szelek nyögetik az ős magyar fákat, Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat. Vagy bolondok vagyunk, s elveszünk egy szálig Vagy ez a mi hitünk valóságra válik. Üj lángok, új hitek, új kohók, új szentek, Vagy vagytok vagy ismét semmi ködbe mentek. Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. Vagy lesz új értelmük a magyar igének, Vagy marad régiben a bús, magyar élet. „Fölszállott a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására.” Új vizeken járok Intés az őrzőkhöz Őrzök, vigyázzatok a strázsán, Csillag-szórók az éjszakák, Szent-János bogarak a kertben, Emlékek elmúlt nyarakon, Flórenc nyarán, s összekeverten. Búcsúztató őszi Lidónak Emlékei a hajnali Párás, dísz-kócos tánci termen. Történt szépek, éltek és voltak, Kik meg nem halhatnak soha, Őrzött elevenek és holtak. Szívek távoli mosolya, Reátok néz, aggódva, árván, őrzők, vigyázzatok a strázsán. Őrzök, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres, s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyűek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét, S akik még vagytok őrzőn, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán. Ne félj hajóm, rajtad a Holnap hőse, Röhögjenek a részeg evezősre, Röpülj hajóm, Ne félj hajóm: rajtad a Holnap hőse. Szállani, szállani, száll an i egyre Üj, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre, Röpülj hajóm, Szállani, szállani, szállani egyre. Üj horizontok libegnek elébed, Minden percben új, félelmetes az Élet, Röpülj hajóm, Üj horizontok libegnek elébed. •Nem kellenek a megálmodott álmok, Üj kínok titkos vágyak vizén járok, Röpülj hajóm, Nem kellenek a megálmodott álmok. Én nem leszek a szürkék hegedőse, Hajtson Szentlélek, vagy a kocsma gőze: Röpülj hajóm, Én nem leszek a szürkék hegedőse. Tavaszy Noémi illusztrációja > s _ - ] Ferenczy Béni plakettje i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom