Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-19 / 272. szám

Mosógépmotor — exportra Az Ikladi Ipari Műszergyár Mező Imre állórésztekercs- üzemében a nyugatnémet Sie­mens cég által gyártott mosó­gépekhez évente 20 ezer mo­tort szerelnek össze. Az alsó képen: Baczán József né az automata állórésztekercs-készí- tő INDUSÉRA gépen dolgozik. Az AVSTRON rendszerű, kévinunkahelyes ellenőrző be­rendezésen a csepegtető imp- regnálás előtt vizsgálja a te­kercset (jobb oldali kép). Earcza Zsolt felvételei A támogatók kiállítása MEGVÁSÁROLHATÓK A MŰVEK A tavasszal tettük közzé Vatikáné Dudás Juli és Somo­gyi István felhívását, amely­ben a járásban és a városban élő művészeket, 'népművésze­ket szólították fel; erejükhöz mérten ajánljanak fel mű­veikből a városi-járási műve­lődési központ építésére. A felhívás visszhangra lelt, s a beérkezett művekből ma fél egykor nyílik kiállítás a mozi­iskola kiállítótermében. A városi és a járási pártbizott­ság. a városi tanács és a járá­si hivatal által rendezett tár­latot dr. Süpelc Zoltán, a já­rási hivatal elnöke nyitja meg. A művek megvásárolhatók, s a bevételt a művelődési központ építésére fordítják. A kiállítás november 30-ig tart nyitva, kedden, csütörtökön és pénteken 14-től 18-ig, szer­dán, szombaton és vasárnap délelőtt 10-től 14 óráig te­kinthető meg. Társadalmi összzfogással Épül az ABC-áruház Veresegyházon Veresegyházon az építőipari költségvetési üzem dolgozói építik az új ABC-áruházat. Erről bezsélgettünk Pásztor Béla tanácselnökkel. — A település legnagyobb beruházásáról van szó, az ABC tízmillió forintba kerül. Ebből 7 és fél millió az építési költség, a többi pénz a beren­dezésre kell. A teljés összeg magába foglalja a község lakói által vállalt társadalmi mun­ka értékét is. , Veresegyházon alaposan megszervezik a társadalmi munkát. A tanácselnök karton­lapot tesz elém, amelyen az áruház tervrajza látható, alat­ta kitöltésre váró sorok. Ilyen vállalási lapokon jelenthették be a község lakói, hogy hány nap társadalmi munkát ajánla­nak fel az áruház építéséhez. — Községünk lakói önkén­tesen, lelkesen közreműködnek, nemcsak az ÁBC-, hanem más készülő építmények, létesít­mények létrehozásában is. Va­sárnap is gyakran dolgoznak, sajátjuknak tekintik, amit ké­szítenek. Előfordul, hogy sértő, dött emberek jönnek hozzánk, s arról panaszkodnak, hogy őket nem hívták. — Mikorra készül el az áru­ház? — A munka tempóját a tár­sadalmi összefogás is meghatá­rozza. Eddig két és fél ezer na­pot vállaltak a társadalmi mun­kások, s még többre számít­hatunk. Abban bízunk, hogy: az idén júniusban megkezdett építkezést 1978. április 4.-ére befejezhetjük. Az egyszintes áruház a helyszínen gyártott betonelemekből épül, alapterü­lete 600 négyzetméter lesz. Hogy a veresiek valóban sze­retik községüket, tanúsítja a’ épülő sportpálya esete is. En­nek terveit a Budapesti Mű szaki Egyebem városépítési tan 1 székének KISZ-esei tervezték társadalmi munkában, s a spórtpálya építését is elsősor­ban a fiatalok segítik. A sport­kombinát 1980-ra készül el, de részlegesen már jövőre bir­tokba vehetik a község spor­tolni vágyó lakói. Ugyancsak társadalmi mun­kával készült el á Tavasz ut­cai vízelvezető árok, s a közös­ségi összefogás eredménye­képpen bővíthették a villany- hálózatot is. L. L. Ma és vasárnap Komolyzene, búcsúbál Miért szeretem? címmel ma, szombaton délután ötkor tart­ják a veresegyházi Váci Mi­hály Művelődési Központban az Oj Tükör klub első ko­molyzenei rendezvényét. Holnap, vasárnap este hét órakor búcsúbál lesz, játszik az ABC együttes. Wi % A, PE ST ME Gye :l HÍRLAP KÜI ÖNKI/ VDÄS iA 1 IV. ÉVFOLYAM, 272. SZÁM 1977. NOVEMBER 19., SZOMBAT Tanár, diák, szülő k matematikaoktatás új vonásai Legutóbb a matematikaok­tatás reformjának céljáról, előnyeiről, az új anyagról és módszerről, az eszközökről és tankönyvről írtunk. De — mint általában — könnyebb megalkotni az újat, mint megértetni, megkedveítetni s elterjeszteni. Az objektív té­nyezők mellett a szubjekti­vekkel is többet kell törődni, mint eddig. Essen tehát szó a nevelőkről, a tanulókról és a szülőkről. Hogyan készítették fel a pedagógusokat az új feladatokra? — Az oktatási reform sok­sok fáradságot, alapos elmé­leti és gyakorlati tudást, foly­tonos önképzést igényel a ne­velőktől — mondja Gergely Péter, az Imre utcai iskola ta­nára. — Aki hat évvel ezelőtt végzett a főiskolán, nem ta­lálkozott azzal, amit ezután oktatnia kell, s ezért vált szükségessé, hogy sokoldalú felkészítést kapjanak. Pest megyében például hatszáz fel­sőtagozatos nevelőt kellett át­képezni. Tavaly nyolc csoport­ban háromszázhúszan vettek részt az alapozó tanfolyamon, az idén már csak kilencvenen tanulnak. Az alapozó tanfo­lyam foglalkozásain — havon­ta egy-egy alkalommal a me­gye valamelyik iskolájában tartjuk — előadásokat hall­gatnak a pedagógusok. Kor­szerű segédeszközökkel sajá­títhatják el a tudnivalókat s az egységes képzés bemutató tanításokkal egészül ki. Az alapozó tanfolyamon kívül, amely elsősorban az ötödik osztályos anyag és tanítási módszer elsajátítására szol­gál, három alkalommal négy­négy napos bentlakásos kur­zuson ismerkednek tanáraink a többi osztály anyagával. Nevelik a nevelőt — S az alsótagozatosok? — Az ő felkészítésük még alaposabb, hiszen nem kaptak matematikai szakképzést. Csak olyan nevelők vezethe­tik az osztályokat, akik a kétszer egyhetes bentlakásos tanfolyamot elvégezték. De ezenkívül is sok segítséget kapnak a tanárok. — Hogyan fogadták az ú) matematikát a tanulók? — Vizsgálataink megálla­pították, hogy a tanulók hét­nyolc százaléka nehezebben birkózik meg a tananyaggal, ám figyelemre méltó, hogy a régi tanrendnél ez a szám a duplája volt. A hiedelmekkel ellentétben, a követelmény- rendszer ma sem magasabb, csak más minőségű, s figye­TURA Sok könyv — kevés hely A túrái tanács évente 50 ezer forintot fordít a községi könyvtár fejlesztésére. Ebből, többek között, ezerhárorpszáz kötetet vásárolhat a közműve­lődési intézmény. A turaiak él­nek a lehetőséggel: 38—40 ezer könyvet kölcsönöznek évente. A jó hírnek örül az ember, ám, ha ellátogat a könyvtárba, kevésbé kellemes élményekkel gazdagodik. A szabad polco­don, a szépen sorbarakott köny­vek tetejére újabb sort fektetnek, a helyiség dugig van könyvvel, gombostűnyi he- iyet is nehéz már találni. A kis '-odúban sincs másként: az íróasztal felét csaknem a meny- nyezetig érő könyvmáglya fog­lalja el. Így bizony nehéz ki­elégíteni a sokféle kívánságot, a kupac aljáról bajos előha­lászni a keresett olvasmányt, s aki nem érkezik külön kérés­sel, a könyvhegyből nem válo_ gathat. S a tűzrendészet! elő­írásokról még nem is beszél­tünk. Szó van' arról, hogy a szomszéd ruházati bolt egyik raktárhelyiségét is megkapja a könyvtár, akár így, akár más megoldással, de mind nagyobb szüksége van a községnek ar­ra, hogy a huszonkétezer köte­tes könyvtár lehetőségeit telje­sen kihasználhassa. L. L. lemmel van a gyermekek ké­pességére, fejlődésére. A bu­kások száma sem emelkedett. Az viszont biztos, hogy ta­nulóink már az általános is­kola nyolcadik osztályában olyan dolgokat tudnak — ezt legutóbb a ceglédi Mészáros általános iskolában tapasztal­hattam —, amit korábban a gimnázium második osztályá­ban sem biztos, hogy megér­tettek. A javulás ugrásszerű és minőségi. Nem kell megijedni — Üj módszer a differen­ciált oktatás is. Ha a nevelő észreveszi, hogy betegség vagy egyéb ok miatt valame­lyik diákja elmaradt, külön foglalkozik vele, hogy felzár­kózhasson. S ez növeli a gye­rekek önbizalmát, de így van ez az egész módszerrel. — Mégis, mi az oka a kétel­kedésnek? — Például az, hogy ötödik­ben legfontosabb a már emlí­tett új matematikai ágak megismerése, s a numerikus, a számolási készség stagnál, hiszen az új témákban ezt kevésbé alkalmazzák. De nem kell megijedni: nyolcadikra kamatostól visszatérül a be­fektetés. A legnagyobb ellenállást — azt hiszem — a szülők tanú­sítják. Panaszuk lényege, hogy nem értik gyermekük példáit, nem tudnak segíteni-. Nem lelkesednek tehát, s kételked­nek a sikerben. Mit mondha­tunk nekik? — Ahol az új tantervet be­vezettük, mindenütt összehív­tuk a szülőket és tájékoztat­tuk őket a változásokról. Azt kértük, hogy eleinte ne is próbáljanak segíteni, s főként ne szidják gyermekük előtt a reformot s a tanárokat. A szi­dással sokat árthatnak, hiszen megingatják a tanulók bizal­mát oktatóik és a tantárgy iránt. A nevelők az anyag lé­nyegét az órákon tanítják meg. Ez rendkívül intenzív figyelmet, nagy koncentrációt igényel tanártól, diáktól egyaránt, de otthon már csak gyakorolni kell s a feladato­kat megoldani. Otthoni teendők — Miben segíthetnek a szü­lők? — Figyeljenek gyermekeik­re, ellenőrizzék, hogy elké­szítik-e a feladataikat, ösztö­nözzék őket rendszeres mun­kára, kitartásra, s ha többször problémát észlelnek, mondják el a tanároknak. Rendszere­sen tartunk fogadóórákat, itt az Imre utcai iskolában is, ilyenkor közölhetik tapaszta­lataikat. — Végül beszéljünk az ok­tatás járásbeli és gödöllői fel­tételeiről, ez is szerteágazó témakör. Például mit mond­hatunk az iskolai előkészítés­ről? — A városban gyakorlati­lag minden ötéves gyermeket felvesznek az óvodába. Itt, matematikai program alapján már felkészítik őket az első osztályra. Aki tehát ebből kimarad, máris hátrányba ke­rül. Egyébként Gödöllőn vala­mennyi matematikai tanári státust szakképzet pedagó­gus tölt be, sajnos a járásban csak 80 százalékos az arány. Okosabbak lesznek — A matematika általános tudomány, s az oktatásban is fundamentális jelentőségű. Hogyan hat a reform a többi tantárgy tanulására, a tanulók általános fejlődésére? — A Pszichológiai Kutató Intézet vizsgálatai tanúsítják, például, hogy javul a diákok differenciálási, csoportosítási és általánosító képessége. Lo- gikusabban gondolkodnak, tudnak következtetni, mérle­gelni, s ez a többi tantárgy tanulását is elmélyíti. Kell-e Gergely Péter sza­vainál meggyőzőbb érv? Gyermekeink okosabbak lesz­nek. A kísérletet elmulasztani vétek lenne. G. Z. Pöcögtetem a tévécsövet Itt ülök a négyszer ötös szobában és töprengek a sötét, szótlan televízió előtt. Azt a szerkezetet tisztelhetem ben­ne, amelyből már annyiszor hallottam különös, új szak­mák születéséről. Nem gon­doltam volna soha, hogy egy­szer majd magam is ilyenen törhetem a fejem. Persze, nem történt semmi különös, csak itt járt a tévé­szerelő. Röviden szólva: egy előttem varázslatos nevű técé- té száznyolcvankilences cső hiányában neki sem sikerült a hibát kijavítani. Ellenben a régi, eredeti csővel kicsiholt, erősen ködfátyolos képet azért rám hagyta, megjegyezte, ha a kép teljesen eltűnik, s hang se lesz — pöcköljem csak a csövet mindaddig, amíg a kel­lő hatást elérem. Erre az áta­lánydíjba foglalt magának­ciómra pedig azért lesz szük­ség, mert■— mint mondotta — ez a típusú cső szép hazánk­ban nem kapható. Az biztos, hogy nekik nincs, ha lesz, hoz. Ámbár, tette hozzá, lehet, ''ngy nem is a készülék hibás, anem a központi antenna. Tudtam — s ennek hangot ad­tam —, hogy az antennát né­hány héttel korábban éppen a helyi szerviz hozta rendbe, azzal tehát baj aligha lehet, de azért jó volna, ha megnéz­né műszerrel, leérkeznek-e a tetőről a szobáig azok a várva várt adásjelek. Nála ilyen műszer nincs, tudatta csend­ben, különben az antenna el­lenőrzése nem tartozik hatás­körébe. Hiába mondtam, hogy láttam én már tévészerelőnél ilyet, ki tudja, milyen hosszú távra, mégis arra kényszerül­tem, hogy vállaljam a hibás­nak mondott cső pöcögtetését. Mivel pedig ehhez is szak­értelem kell, változatlanul itt ülök a sötét képernyő előtt és — abc-feliratos billentyűket kocogtatok. (Ezek nem ráz­nak.) Közben azon töprengek, milyen elnevezéssel lehetne egy új szakmát alapítani. Most ott tartok, hogy olyan szakemberek kiképzésére te­szek javaslatot, akik alaposan járatosak a televízióantenva és a vevőkészülék közötti űr kitöltésében. karbnntar+r<•"­ban valamint az ürpövkölA” tudományának terjesztésébe« A kép ugyan ettől sem lesz jobb. de legalább többen tu­dunk róla. K. Z. P. Szombati jegyzet Erőszak Nincs foganatja a bünte­téseknek: durvaságók, ki­állítások; Bíróverés itt és ot,t; Mi történt a hármas sípszó után? Ilyen és ezek­hez hasonló címekkel je­lennek meg az utóbbi idő­ben sporttudósításaink. Nem, egyelőre nem az út­törő-olimpia vetélkedőiről, nem is az általános iskolák vagy a középiskolák diák­versenyeiről érkeznek a nyugtalanító hírek. A gye­rekek közt még, úgy lát­szik, valóban játék a já­ték, a fiúk és a lányok ügyességüket, tudásukat bi­zonygatják egymásnak, ta­náraiknak. Félreértés' ne essék: sportbeli tudásukat. Azt, hogy ki tud messzebb­re ugrani, nem pedig azt, hogy ki tud ügyesebben el- ugrani a másik ütése elől. Azt, hogy ki tud gyorsab­ban futni, s nem azt, hogy ki tud egérutat nyerni ül­dözői elől. Azt, hogy ki tud nagyobbat rúgni a labdába s nem az ellenfelébe. Es folytathatnánk. Elegendő azonban fel­cserélnünk az előbbi ellen­tétes mondatokat, s hozzá­vetőlegesen meghatároztuk a járási labdarúgó-bajnok­ság mérkőzésein tapasztal­ható versenyszellemet. Per­sze, túlzunk, korántsem arról van szó, hogy a csa­patok valamennyi játékosa a durvaságokban, a csúnya belemenésekben leli örö­mét. Szó sincs arról, hogy a sportszerű küzdelem, a játék kiveszett volna a községi pályák tájékáról. Hiszen hétről hétre nagy­szerű futbállcsemegékről, dicséretes egyéni teljesít­ményekről, jó szórakozást nyújtó sporteseményekről is hallunk. De sajnos — s mint ilyenkor általában, itt sem sorolhatjuk fel va­lamennyi kiállított, elma­rasztalt játékos nevét, ezért a summázat torzít — egyre több a kellemetlen epizód, pályán és pályán kívül egyaránt. S az utóbbi, a nézőkö­zönség viselt dolgai — íme, megint az általánosság, he­lyesebb volna egyes néző­ket vagy egyes csoportokat írni — ugyancsak szóbe­széd tárgyai sportkörökben. A bajnokság őszi idényé­ben elszaporodtak a pank- rációs tünetek, az ellenfe­lek ellenségként viselked­nek, a szurkolók rendre elvesztik a fejüket, ha ugyan eleve otthon nem hagyják. Önkéntelenül a hajdan látott karikatúra jut az eszembe: Téli mécs­esek, vagy valami hasonló volt a címe. A falusi pálya mentén ketten beszélget­nek s egyikük így kesereg: sajnos, ma korán sötétedik, elmarad a verekedés. Valljuk be, ha nem va­gyunk aktív résztvevői vagy szenvedő alanyai az életteli történeteknek, bi­zony, nevetünk a hírek hallatán vagy legalábbis mosolygunk, ha magunk elé képzeljük az öltözőből megrettenve eloldalazó bí­rót vagy a menekülést nyújtó teherautóhoz futó­bajnokokhoz méltó gyorsa­sággal igyekvő vendégcsa­patot. Pedig ha tovább szapo­rodnak a hasonló tünetek, egyre kevesebb okunk lesz a mosolygásra. Megkoc­káztatom: községi közéle­tünk demokratizmusáról van tszó. Elvégre ki tudja bebizonyítani, hogy csak a focipályára vonatkozik a dolog? A közértben, a hi­vatalban, a vendéglőben, a vállalatnál, a téeszben, egyéni és közösségi kapcso­latainkban minden rend­ben lenne, csak éppen az a különös elfoglaltság, a játéknak és a cirkusznak ez a furcsa, bonyolult ke­veréke lenne kivétel? Aligha hihetem. A mindennapi pici ag­ressziók a sportpályák környékén, a verseny pa­rázs hangulatában, a szur­kolásban fölerősödnek, éle­sebben jelentkeznek. Intő példák! Azzal a tanulság­gal szolgálnak, hogy van még tennivalónk önma­gunk nevelésében, a szo­cialista együttélés formálá­sában. Gáti Zoltán 1 X

Next

/
Oldalképek
Tartalom