Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

ti t e vn THJT/jr imm 1977. NOVEMBER 17.. CSÜTÖRTÖK ÖVÖD ÁB AN, ISKOLÁBAN A nemzetiségi kultúráért Kiesi, de hangulatos épület a csomádl községi óvoda. Gyer­mekrajzokkal díszített nagy terem, a háttérben a délutáni alváshoz előkészített gyermekágyak. Árnyas udvarán, a fák alatt, festett tönkök, kis buszváróterem, mérleghinta. Novem­berben lesz 22 éve, hogy Peszekl Sándorné vezető óvónő be­osztottként elkezdte munkáját Csornádon. Az idén pedagógiai munkájáért, a nemzetiségi kultúra ápolásáért, terjesztéséért megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. a községben, hogy a leendő elsőosztályosokat először az óvodában búcsúztatják el, azután mutatkoznak be a gye­rekek az iskolában, kétnyelvű, magyar—szlovák műsorral. Népdalok, mondókák — Az aszódi óvónőképzőben 1955-ben végeztem — emléke­zik. — Csornádon olyan óvo­dai pedagógust kerestek, aki szlovákul beszél, így azonnal elfogadták a jelentkezésemet. Az óvoda vezetőjének nevez­tek ki 1958-ban, s 1974-ig egyedül láttam el a vezetői, beosztott óvónői, sőt élelme­zésvezetői teendőket is. Nem ▼olt könnyű időszak, de sze­rencsére a két dajka nagyon sokat segített. — A foglalkozásokat az első Időszakban segédkönyvek hí­ján saját gyűjtésű anyaggal, helyi játékokkal, népdalokkal, mondókákkal töltöttük ki. Te­remj/ Mártonnal, az iskola szlovák pedagógusával rend­szeresen együttműködtünk, később a Magyarországi Szlo­vákok Demokratikus Szövet­ségétől is segítséget kaptunk. Ellátnak bennünket tanköny­vekkel, szöveggyűjtemények­kel.' Azóta sokoldalú, változa­tos foglalkozásokat tartunk, szemléltetőeszközökkel, játé­kokkal, aminek egv részét mi készítjük el. Az állandó gya­korlást nagyon fontosnak tartom. Magunk is tovább­képzéseken veszünk részt a Mező Imre úti szlovák kollé­giumban. Szlovák nap ■ — A gyerekek általában könnyen tanulják a nyelvet — folytatja Peszeki Sándorné —, a szeptemberi beiratkozáskor a legkisebbek eleinte csak ját­szanak, de akaratlanul is oda­figyelnek az idősebbek, a kö­zép- és nagycsoportosok fog­lalkozásaira, elsajátítanak né­hány szót, ellesik a legfonto­sabb kifejezéseket. Januárig, amikor bevonjuk őket a mun­kába, már megtanulnak szlo­vákul egy-egy dalt, verset. Középcsoportosaink a környe­zetükben levő tárgyak nevein, közhasználatú szavakon kívül mondatelemeket is ismernek, amiket a programkönyvben, a szöveggyűjteményeinkben ta­lálható versekkel és meserész­letekkel rögzítünk és tudatosí­tunk. Azt szeretnénk elérni, hogy a legidősebbek, az 5—6 éves nagycsoportosok megta­nuljanak szlovákul gondol­kozni, s megszokják azt, hogy ne csak a foglalkozásokon be­szélgessenek anyanyelvükön. Elég régóta bevezettük, hogy hetente egyszer nemzetiségi napot tartunk, ilyenkor a névsorolvasástól kezdve a fi­gyelmeztetésekig minden egyes szó szlovákul hangzik el. Együtt a szülőkkel r Peszeki Sándorné búcsúzóul elmondta még, hogy kis tanít­ványai már kétszer is szere­peltek a rádióban, az óvodá­sok műsorában. Hagyomány Értesítés A Ceglédi Társadalombiztosítási Kirendeltség értesíti az illetékességi területéhez^ tartozó biztosítottakat, hozzátartozóikat, valamint a munkáltatókat, hogy átalakítási munkálatok miatt jelenlegi helyéről (Cegléd, Rákóczi út 7.) ideiglenesen a Cegléd, Kossuth tér 5fa. — Petőfi utca sarokra — költözik, ahol november 14-től zavartalanul fogadja ügyfeleit. TARSADALOMBIZTOSITASI KIRENDELTSÉG, CEGLÉD — Nagyon megszerettem ezt a kis közösséget, amely befo­gadott 22 éve. Itt mindenki is­meri a másikat, az idősebbek is óvó néninek szólítanak, hi­szen mostani gyerekeim szü­leit is nagyrészt én tanítottam. A reggelenként beköszönő anyákkal, apákkal sok mindent együtt csinálunk: szemléltető­eszközöket, különböző felszere­léseket. Az óvoda felújításá­ban is segítettek annak idején. Gräff Teréz dunabogdányl tanár a megye legfáradhatatla- nabb pedagógusai közé tartozik. Órái alatt mindent megtesz a magyar, illetve német nyelv és irodalom megszerettetéséért. Színjátszó, néprajzi, nyelvművelő, irodalmi szakköröket, cso­portokat szervez. Alig fejeződött be a tanév, már a leányfalui német nyelvművelő táborban találkozhattunk vele. Augusztus­ban is csoportvezető volt a magyar nyelv és irodalmi előké­szítő táborban, ö is megkapta az idén a Szocialista kultúráért kitüntetést. Olvasva tanulni — Az iskola elég jó feltéte­lekkel rendelkezik, külön né­met kabinetem van, kis könyvtáram, az anyagot a Ma­gyarországi Németek Demok­ratikus Szövetségétől, illetve a községi könyvtártól kaptuk ajándékba. Az óra anyagába, szemléltetésként, mindig beik­tatok egy kis felolvasást né­met versekből, novellákból, regényekből. Lassan, fokoza­tosan irányítom a gyerekek fi­gyelmét arra, hogy olvassanak eredetiben. Saját könyveimet, hangszalagjaimat, szemléltető­képeimet is igénybe veszem, mert még viszonylag kevés nemzetiségi oktatási anyagom van. — Minden évben egy héten át nemzetiségi rendezvényeink vannak — fűzi tovább a sza­vakat Gräff Teréz. — Legutóbb feldolgoztuk a község törté­netét. Régi dalokat, verseket, mondókákat adtunk elő. Goe­the és Heine költészetéből egy egész estét betöltő műso­ros összeállítás készült, ame­lyet a művelődési otthonban bemutattunk a község lakos­ságának. Két éve németből Is beve­zették a megyei tantárgyi ver­senyt. Gräff Teréz diákjai min­dig jó eredményt értek el, ta­valy a nyolcadikos Rudolf Emma harmadik, a hetedikes Bártfai Zsuzsa ötödik lett. A szakköri foglalkozásokon helyi népszokásokat, dalokat gyűj­töttek a környékben lakó idő- I sebbektől. A Magyarországi Németek Demokratikus Szö­vetségétől az NDK Centrum­tól gyermekversek, játékok, forgatókönyvek szövegét kap­ták meg. Rendszeresen figye­lemmel kísérik a Neue Zei tung, a Neueste Nachrichten cikkeit. — Ügyelek arra magyar­tanárként is, hogy a gyerekek rendszeres újságolvasókká váljanak. Hagyomány és nyelvművelés — A nemzetiségi községben az idősebb generáció ápolja a hagyományokat. Sajnos, az utánpótlás folytonosságát meg­töri a főváros közelsége. Az iskolában német irodalmi műsorok, nemzetiségi fesztivá­lok előkészületei közben a gyerekek hozzászoknak a he­lyi népszokások megbecsülé­séhez, de az iskola befejezése után éppen azok mennek el, akikre a legjobban lehetne számítani. Évről évre újra to­borozzuk a tánccsoportot, a helyi néprajzi sajátosságokat feldolgozó szakkört. Mégis alakul egy olyan réteg, amely Budapestre, más városokba, községekbe kerülve is köte­lességének tartja a nyelvmű­velést, még akkor is, ha nem német tagozatos gimnáziumba iratkozik. Jó kezdeményezés volt a járáson belüli csere- üdültetés NDK-beli gyerekek­kel. Az idén sajnos nem tud­tuk a cseretáborozást meg­kezdeni. Pedig mi azt is sze­retnénk. ha a megyei nyelv­művelő táborokban vendégül láthatnánk néhány német gyereket, akik jelenlétükkel német beszélgetésre adnának lehetőséget diákfainknak a foglalkozásokon kívül is. Pósa Zoltán A moszkvai Művész Színház vendégjátéka November 18—27. között Ma­gyarországon szerepel a Mak- szim Gorkij Moszkvai Aka­démiai Művész Színház társu­lata, mint Marton Endre, a Nemzeti Színház igazgatója szerdán a Fészek klubban tar­tott sajtótájékoztatón elmon­dotta. A főváros közönsége elő­ször 1956-ban látta játékát. A tíz évvel később újra Buda­pestre látogatott szovjet mű­vészeket már ismerősként, ba­rátként köszöntötték. A napok­ban ismét viszontláthatják a társulat mintegy 80 tagját, köztük I. M. Szmoktunovszkij Lenin-díjas művészt, A. P. Georkijevszkáját, A. 1. Sztye- panovát, a Szocialista Munka Hősét, A. A. Popovot, M. I. Prutkint, a Szovjetunió kiváló művészeit. Mostani vendégsze­replésük alkalmával három előadáson az utóbbi időben színre vitt műveket mutatnak be. Budapesten a Nemzeti Színházban november 18-án, este Alekszandr Gelman: Egy ülés jegyzőkönyve című nagy sikerű darabját adják elő. Cse­hov: Ivanov című művét no­vember 19-én, 21-én és 23-án játsszák. Harmadikként Mihail Roscsin: Régi szilveszter című művét adják elő. A nagyfokú érdeklődést bi­zonyítja — hangsúlyozta az igazgató —, hogy hetekkel ez­előtt minden jegy elkelt. A vendégek budapesti látogatá­suk idején találkoznak a Cse­pel Vas- és Fémművek mun­kásaival, a jubileumi munka­verseny kezdeményezőivei és magyar kollégáikkal. A mis­kolciak is őszinte barátsággal, tisztelettel várják az együttest, amely az ottani Nemzeti Szín­házban november 26-án az Egy ülés jegyzőkönyvét, 27-én a Régi szilvesztert adja elő. Üj jogi kötetek Az év végéig több új jogi kötetet jelentet meg a Közgaz­dasági és Jogi Könyvkiadó. Eredeti levéltári adatok fel- használásával vizsgálja Kato­na Géza tudománytörténeti műve a büntetőjogi bizonyítás eszközeit a XVIII—XIX. szá­zadban. Kiss Lajos, Az igaz­ságügyi kézírásszaikértői vizs­gálatok alapjai című kötete a kézírásszerkesztő igénybevé­telének jogi kérdéseit a vizs­gálat módszertani alapjait, a kézírás sajátosságait tárgyal­ja. A CEGLÉDI SZAKMUNKÁSKÉPZŐBEN Több a jelentkező a hiányszakmákban A divatos szakmák iránt megnyilvánuló fokozott ér­deklődés már hosszú évek óta gondot jelenít a szakmunkás­tanulók beiskolázásában, hi­szen a szakmát választó leg­több tizenéves fiatal álma az, hogy kozmetikus, női fod­rász, rádió- és tévészerelő, műszerész legyen. A népgaz­daságnak viszont szüksége van kovácsra, szerkeze 11 aka tosra, hegesztőre is, hogy az ipar, a kereskedelem, a mezőgazda­ság különböző ágazataiban mindenütt legyen elegendő szakmunkás. Az utánpótlásról Is évről évre rendszeresen gon­doskodni kell Az iskolák kö­rültekintő és elsősorban az egyéni képességeket figyelem­be vevő pályairányító munká­ja még többet is segíthetne abban, hogy a továbbtanuló fiatal egyéni vágya, elképze­lése, gyakrabban találkozzék az ország iparának, mezőgaz­daságának legfontosabb érde­keivel, a társadalom megszab­ta igényekkel, lehetőségekkel. Nagy a vonzáskörzet Cegléden a 203_as számú Bem József Szakmunkáskép­ző Intézet központi iskolájá­ban Czinege Imre megyei igazgatóval az idei tanév be­iskolázási eredményeiről, gond­jairól beszélgettünk. — Az intézetnek kihelyezett tagozatai működnek Dabason, Monoron, Szentendrén — mondja Czinege Imre —. de ennek a központi iskolának is óriási vonzáskörzete van, Abdnytól Mikebudáig, Nyárs­apáitól Tápiószentmártonig, a környék számos településéről tanulnak itt gyerekek. Az még nagyobb furcsaságnak számít, hogy a Budapest szomszédsá­gában levő Üllőről és Vecscs- ről is akad néhány tanulónk. A ceglédi anyaiskolában 24 szakmában képezünk szak­munkásokat. Az üzemektől, vállalatoktól beérkezett igé­nyeket, valamint az iskola adottságait, személyi és tárgyi feltételeit figyelembe véve 417 elsőéves beiskolázására kér­tünk engedélyt felettes szer­veinktől, s 383 tanuló felvé­telét hagyták jóvá. A kihe­lyezett tagozatokat leszámít­va, itt Cegléden 275 elsőéves diák kezdte meg tanulmá­nyait az idén. Meggondolták magukat — Az úgynevezett hiány­szakmákban hogyan sikerült a tervezett létszámot bizto­sítani? — Érdekességként kell el­mondani. hogy húsz esztergá­lyos tanul nálunk, a víz-, gáz­vezeték- és készülékszerelők tizennyolcán vannak. A me­zőgazdasági gépszerelőknél szinte túljelentkezés is volt. Ezekbe a szakmákba régeb­ben nagyon nehéz volt jelent­kezőket toborozni, az idén ilyen gondunk nincs. Viszont továbbra is kevesen jöttek a szerkezetlakatos-, cipész-, ci­pőfelsőrész-készítő, kádár-, he­gesztő-, kőművesszakmákba Persze, olyan problémánk is volt. hogy a felvételi beszél­getésen megjelentek a gyere­kek, de mái1 „elfelejtettek” beiratkozni, meggondolták magukat. Helyhiány miatt átirányítás — Mi a legnagyobb gond­juk? — Nincs kollégiumunk. Épí­tésének gondolatával állan­dóan ostromoljuk az illetéke­seket, de sajnos, az anyagi le­hetőségek a bentlakásos intéz­mény létesítését nem teszik lehetővé. Mint mondottam, iskolánkban nagyon sok, több­nyire távoli településről jár­nak tanulóink, részükre kol­légiumi helyet nem tudunk adni. Cegléden ugyan vannak középiskolás kollégiumok, de az idén még az iskolánkba je­lentkezett állami gondozotta­kat sem tudtuk elhelyezni itt. Bonyolult és hosszadalmas tortúra után sikerült csak őket átirányítani más szakmun­kásképző intézetekbe. Példá­ul a vácdultai intézetből jött tanuló kénytelen volt más szakmát is választani emiatt. Az igazgató ugyan nem pa­naszkodott túlságosan a ceg­lédi kollégiumokra, de meg kell jegyezni, hogy a vácdukai állami gondozottnak és néhány társának lelkiismeretesebb megítéléssel talán jutott volna hely a két ceglédi kollégium valamelyikében. Ügyük végül is elrendeződött, de azért nem árt a történtekről elgondol­kodni. Főleg azoknak, akikegy kis emberséggel segíthettek volna. K. Gy. M. HETI FTLMJEGYZET Öngyilkosság, vagy gyilkosság? Irina Mirosnyicsenko és Andrej Mjagkov, az Öngyilkosság vagy gyilkosság? című szovjet film főszereplői Lélektani krimi — a műfaji kategória ismerős. Világszerte művelik, mozi- és tévéülmek tucatjai készülnek ebben a válfajban. Sokan a krimi leg­több lehetőséget .tartogató vál­tozatának tartják, s egyben a legmodernebbnek is, hiszen a puszta . cselekményesség, az események sodró folyamata itt rendszerint a tettek rugóit kereső „belső" nyomozásnak ad helyet. Nem az izgatja el­sősorban az ilyen filmek íróit és rendezőit, hogy ki követett el valamit. A krimik klasz- szikus kérdőszavai közül (ki? hol? mikor? mit? mivel? miért?) csak az utolsó, a miért érdekli őket. A tett indítékának motívu­mai persze sokfélék lehetnek, s nem ritka eset, amikor téte­lesen bizonyítható okot szin­te nem is lehet találni. Apró tényezők eg.vbevágása, felhal­mozódása válthat ki bizonyos cselekvéseket (vagy cselekvé­sek elmulasztását). S az sem ritka, hogy nem is történik bűntény, vagy semmi büntet­hető nem történik, s mégis lé­lektani krimivel állunk szem­ben. Pavel Sesztakov, a forgató- könyv írója és Alekszandr Szurin, a rendező valami eh­hez hasonló történetet kíván­nak elmondani új filmjükben. Egy fiatal tudós, aki aznap védte meg doktori disszertá­cióját, s akinek mindenki fé­nyes jövőt jósol, kiesik laká­sa ablakából a kilencedik emeletről, s szörnyethal. A kérdés: öngyilkosság vagy gyilkosság? A nyomozás so­rán aztán kiderül, hogy Tyi- homirov tula’dnnkéopen egy huta véletlen áldozata lett, te­két balesetül van szó. Ám addigra már lemeztelenedett előttünk ennek az embernek a jelleme, mert ismerősei, ba­rátai, munkatársai, volt fele­ségei, jelenlegi szerelme ap­ránként elmondták, milyen is volt ő. Hogy ezáltal maguk a vallomástevők is jdtlemrajzol adtak magukról, az természe­tes, bár nem ez a film fonto­sabb oldala. Ezek után azt kérdezhetnék: ha így áll a dolog, akkor mi­től Krimi ez a film? Inkább csak egy ember története, bűnügyi mellékzöngék nélkül Igen, alighanem jobb megoldás lett volna, ha a film alkotói nem hangsúlyozzák a feltéte­lezhető gyilkosságmotívumoi, miután, mint magából a film­ből kiderül, ■ erre elegendő alap nincs is. Ez a nyomozá- sosdi félrevezeti egy kicsit a nézőt, mert azt sugallja, hogy bűntény történt. Pedig csak arról van' szó, hogy hasonló esetekben a rendőrségnek ki kell hallgatnia a hozzátartozó­kat, ismerősöket stb., hogy fény derüljön az ügyre. Az ügy pedig itt annyi, hogy Tyihomirov úgy lett a tudo­mányok doktora, hogy máso­dik felesége apjának — aki nagy hírű professzor volt — hagyatékban maradt feljegy­zéseiből „dolgozott” — azaz ezeket mintegy eltulajdonítot­ta, a bennük található ötlete­ket, felfedezéseket a sajátja­ként kezelte. E csalás moti­vációja tulajdonképpen ben­ne van a filmben, s el Is fo­gadható. Épp ezért kétszere­sen felesleges a megtévesztő bűnügyi játék. Így csak a szándék méltányolható, s két jól ismert színésznő, Zsanna Prohorenko és Irina Miros- nyicsenko (a két feleség) já­téka dicsérhető. A tizenöt éves kapitány Az örökifjú Verne Gyula örökzöld ifjúsági regénysláge­rének újabb — ezúttal spanyol — megfilmesítése, Jesus Fran­co rendezésében. E mondattal csaknem mindent el is mond­tunk a filmről, mert egyéb­ként bizony édeskevés emlí­tésre méltó van benne. A több ponton átírt történet sajnos a legkijártabb ösvényeket kö­veti, s az sem tesz jót neki, hogy a környezetet elspanyo- lositották (például a főhős, Dick Sand is nyalka, éjfekete hajú, kreol bőrű spanyol fiú­szépség lett.) A magam ré­széről változatlanul az eredeti regény elolvosására beszélném rá az ifjú olvasókat. Ritus Ingmar Bergman 1968-ban — eredetileg a televízió szá­mára — forgatott filmje fel­újításként kerül ismét a stú­dióhálózat mozijaiba. A meg­különböztetés indokolt, mert a nagy rendezőnek ez a filmje valóban inkább csak a film- esztétikailag felkészültebb né­zők számára jelent izgalmas élményt. A Rítus voltaképp a művész és a közönség, a tehetsége ál­tal kiemelkedő ember és az átlagember", az alkotás és az újat teremteni képtelen tehet­ségnélküliség kapcsolatát, vi­szonyát, egymásra gyakorolt hatását elemzi, vagy inkább boncolja. Boncolja, mert fáj­dalmas az a mód, ahogyan Bergman a film négy alak­iában a kíméletlenségig őszin­tén nyomon követi ezeket a kérdéseket. Alapkérdéseket, ha úgy tetszik, hiszen a há­rom művész (pantomimmű­vész? színész? varietéművész? akrobata? — Bergman, szán­dékosan nem határozna meg ezt precízen, hiszen áltáléban i a művészről van szó), meg az | őket kihallgató bíró között olyan kérdések vetődnek fel, melyek az ember erkölcsi magatartásának nem csupán alap-, hanem végső kérdései is. Nevezetesen: hogy az em­beri kapcsolatokban hol a ha­tár a még etikus és a már eti­kátlan között; hogy a mű­vész, mert bizonyos értelem­ben kiválasztott, egyben ki­váltságos is lehet-e, azaz fel­mentett-e a társadalom sza­bályainak, törvényeinek be­tartása alól; hogy az ezeket a szabályokat őrző. a tőlük való eltérést számonkérő emberek (itt a bíró) éppen emberi esendőségük miatt valóban maradéktalanul alkalmasak-e erre a kontrollszerepre — sa­többi, satöbbi. Az alig több mint egy óra időtartamú filmben Bergman stiláris eszközökkel (zárt helyszínek, csupa közeli kép, sötét tónus) is hangsúlyozza a kamaradráma jelleget (nyil­ván a tévéképernyő méretei is erre sarkallták). Takács István < i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom