Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-16 / 269. szám

4 KTlmav 1977. NOVEMBER 16., SZERDA Megörökíteni Szentendrét és a dahnät tengerpartot Szánthó Imre grafikusművész szigetszentmiklósi tárlatáról Bzánthó Imre linómetszete: Szentendre Hová kerültek az első közgyüjtemény-kezelők ? KEVESEN JUTOTTAK KÉPESÍTÉSÜKNEK MEGFELELŐ ÁLLÁSBA Az MSZMP nagyközségi bi­zottsága és a tanács közös kez­deményezésére egyre több kiál­lítás nyílik Szigetszentmiklóson — legutóbb november 7. tiszte­letére a nagyközségi tanács dísztermében, melyet e hónap 14-ig tekinthettek meg az ér­deklődők. Szánthó Imre festő- és gra­fikusművész, Szentendre képi haplóírója: jelenség, öróla el­mondhatjuk — ismeri a város minden szögletét, vízparti tus- kóját. Sajátos ablakot nyit Szentendre tetőire, s ebben a festői látószögben megjelenik 6 különös építészeti, néprajzi, történelmi képződmény a ma­ga sajátosan összetett látvá­nyával. Ezit a hegyekkel, Duná­val ötvöződő magyar, szerb, dalmát rekvizitumot Szánthó Imre érzékeny alapossággal térképezi fel, kiemeli a fele­désbe merülő részleteket. E tö­redékek rendkívül fontosak. Hozzájuk kötődik Szánthó Im­re buzgalma, ügyszeretete. A képzőművészet mindenese, aki a Mini Goli Galériát szervezi Óbudán, aki üzemi lapokba ké­szít évtizede rajzokat, karika­túrákat, nki gyűjteménnyé gyarapította a szentendrei dal- mát házat, aki hangulatos írá­sokban ad hírt Czóbel Béla emberi portréjáról, s elfelej­tett szentendrei festők tevé­kenységét elevenítik fel. S köz­ben maga is új alkotásokra készül: festményekre, metsze­tekre. Most ezeket láthatták az érdeklődők Szigetszentmikló- son. Az egyik témája Szentend­re. Egy-egy rajzi gesztussal, jellemző színnel kelti életre a tetők tornyokkal kiegészülő horpadt hullámzását, a szűk utcák kanyarjait, Hab Ráby házát, lépcsőfeljárókat. E Szentendre-összkép megfigyelt részletek sokaságából képez sorozatot —, s ha ez a rajzi energia erősödik, akkor Szent­endre-albummá gyarapodhat a múlt és a jelen sok át­élt szakasza, rétege. Házába többször lépett ko- árvíz számára elsősorban nem pogtatás nélkül a Duna, de az anyagi kár, hanem rajzi tanul­ság lett. Ezen megfigyeléseiből születtek a part menti rönkök, gyökerek és fatanulmányai. Az ágak hálózataiban rejtőző ma­iarak a tél gyümölcsei, s kü­A pedagógus képzőművé­szek kedden a Fáklya klub­ján tanácskozáson vitatták .neg a rajztanítás és az alko­tómunka összefüggésének kér­déseit, a tanár-képzőművészek érdekvédelmének fő felada­tait Dr. Marsovszky Endre szak- felügyelő, a Pedagógusok Szakszervezetének művészeti tanácsadója vitaindító elő­adásában hangsúlyozta, hogy a rajztanárnak nemcsak a ta­nulók kézügyességét és rajz­készségét kell fejlesztenie, ha­nem hosszas feladatsorokon keresztül az absztrakció ké­pességéig kell eljuttatnia a gyerekeket, s fogékony, mű­vészetet értő embereket kell nevelnie. Hasznos, ha olyan lőnben is érzékenyen ragadja meg a fészekben ülő fiókák rebbenő alakját A szentend­rei forrást Szánthó Imre dal- mát élménye egészíti ki. Ezen sorozatában is a tőle megszo­kott módon érzékeljük a való­ság számtalan hétköznapi tör­ténését a táj állandó kereté­ben, melynek természeti és tör­ténelmi modelljét egyaránt felvillantja egy halászkikötő, partrészlet, várostorony ábrá­zolásával. Ügy érezzük, mintha az évek élménye sűrűsödne e grafikákban, pedig ez utazásá­nak emléke csupán. Minden készen áll arra, hogy a vázla­tok, tanulmányok után Szánthó Imre erőteljesebben készüljön a műre, mellyel átlépheti az időtlenség küszöbét. A sziget­Bensöséges ünnepséget tar­tottak kedden a Fóti Gyer­mekvárosban. Több száz egy­kori növendék látogatott az intézménybe, hogy a mai kis lakókkal közösen megemlékez­zen a gyermekváros fennál­lásának 20. évfordulójáról. A gyermekvárosban ezen a napon tanítási szünet volt, hiszen az óvodák, az iskola termei az „öregdiákokkal” tel­tek meg. Ismerkedtek a ki­csinyekkel, felelevenítették kedves emlékeiket, beszámol­tak életükről, munkájukról, s köszönetét mondtak neve­lőiknek, akik közül sokan a gyermekváros megalapítása óta tevékenykednek Foton. Délután benépesedtek a sport­pályák. Az egykori növendé­kek csapatai labdarúgó- és kézilabda-mérkőzést vívtak a most ott lakók együttesével. A meghitt hangulatú talál­kozó este a fóti művelődési házban tartott ünnepséggel zárult, amelyen Barna Lajos, a gyermekváros igazgatója köszöntötte az egykori nö­vendékeket és nevelőiket. Be­számolt a 100 millió forint ál­lami beruházással és 15 mil­lió forint társadalmi ado­mányból létesült intézmény életéről, tevékenységéről és fejlődéséről. Elmondotta töb­bek között, hogy 1961 óta, évenként 40—60 nagykorúvá lett fiatal hagyta el a gyer­mekvárost, akiknek túlnyo­mó többsége az iparban, ki­sebb részük a mezőgazdaság­ban dolgozva becsülettel helyt­áll az életben. Közülük több pedagógusok ismertetik meg a növendékeket az alkotás fo­lyamataival, akik maguk is aktív művészek. Kiemelte, hogy a Pedagógusok Szakszer­vezetének központi vezetősége messzemenően támogatja azo­kat az alkotókat, akik áldozat­kész nevelömunkájuk mellett •jnűvészi tevékenységet is folytatnak. Számukra évente továbbképző tanfolyamot ren­dez a szakszervezet, nyaranta pedig művésztelepeken nyújt nekik lehetőséget az alkotásra. A pedagógus művészek tevé­kenységébe ad bepillantást az a most nyolcadízben megren­dezett kiállító?, amelyen az ország minden részéből érke­zett alkotások legjobbjait tárják a nagyközönség elé a Fáklya klubban. szentmiklósi kiállítás e termő­folyamat új állomása, ★ Szánthó Imre kiállításával egy időben a szigetszentmik­lósi nagyközségi tanács és az egyes üzemek nődolgozói be­mutatták azon subaszőnyege­ket, ruhaterveiket, kalocsai minták alapján komponált te_ rítőiket, melyek arra utalnak, hogy a népművészet tovább terjed Pest megyében, így Szi- getszentmiklóson is. E szemet gyönyörködtető kézimunkák nem egyszerűen a népi forrás­anyag másolatai, hanem módo­sításai. Érdemes lenne itt is az abonyi példa alapján olyan népművészeti kört szervezni, mely megfelelő vezetéssel és irányítással garantálná a fej­lődést. Losonci Miklós száz fiatal érettségizett, 200- an pedig főiskolai vagy egye­temi diplomát szereztek. Az igazgató megemlékezett az őket patronálókról, akik nem­csak a gyermekek életét igye­keznek emberibbé tenni, ha_ nem társadalmi munkaakci$k- kal gazdagítják, szépítik a gyermekvárost. Segíteni aka­rásuk legutóbbi szép példája a parkban lévő négy és fél holdas tó rendbehozatala. írógép-zakatolás, telefonok szüntelen csörgése, itt-ott felerősödő viták: társadalmi perpetuum mobile. Az egész díszlet egy hatalmasra nőtt társadalomstrukturális mo­dell. A nézőtér szintjétől a színpad tetejéig nyúló gúlát vastraverzek tartják össze. Minden csupa nyitottság. A kép bármely pontjából rövid úton eljuthatunk a másik­hoz, az információk oda-visz- sza áramlásának semmi sem áll az útjába. Látszólag. Már amikor a darab megkezdő­dik, érezzük: Varga Mátyás díszlete csak keret, mint aho­gyan csak forma a társadal­mi struktúra. Tartalommal az emberek töltik meg, s ha rosszul, akkor a nyitott szer­kezet is labirintussá válik, meg sem születnek, s ha igen — gyakran elaltadnak a visz- szajelzések. A. Gelman új drámájának példázata egy látványos, de megalapozatlan munkafel­ajánlás: határidő előtt akar­ják átadni az épülő vegyi kombinát első termelő egy­ségét. A vállalás teljesítése azonban olyan feltételeket te­remt, hogy az építkezés tel­jes befejezése csaknem két évvel eltolódik, és az állam 20 millió rubelt fizet rá a lát­szatsikerre. Pedig az építő­vállalat egyik közgazdásznő­je írásban jelezte a vállalás értelmetlenségét. Sőt, a kom. binát igazgatója is levélben közölte, hogy az első termelő- egység külön átadása kárt okoz. Csakhogy a felajánlást már elfogadta és határozati rangra emelte a területi párt- bizottság... Ezen a tavaszon a váci Sztáron Sándor gimnáziumban 14 leány kapott bizonyítványt róla, hogy kitanulták a köz­gyűjtemény-kezelő szakmát. Tagozatuk két éve Indult az akkori harmadik D. osztály­ban, így hát most első ízben kerültek ki a tanintézetből, akik két éven át, heti kilenc órában tanulták meg, mi a dolga a könyvtárban, múzeum­ban, levéltárban, vagy válla­latok, intézmények irattárá­ban a kezelőnek. Hol helyez­kedtek el ezek a közgyűjte­mény-kezelőnek tanult lá­nyok? Bizony a 14 közül akad, aki a járási hivatalban, a rádi ta­nácsházán, Vácott a postánál, sőt egy képesítés nélkül Kis- némediben az óvodában, má­sok pedig vállalatoknál admi­nisztrátorként kezdtek mun­kába. Ez utóbbiakból kettő ke­rült a Dunamenti Regionális Vízmű irodájába, az egyik mindenesetre az irattárba, te­hát értékesítheti, amit a gim­náziumban tanult. Két leány könyvesbolti eladó lett, némi jóakarattal mondhatnánk, hogy legalább rokonszakmá­ban dolgozik. A tizennégyből mindössze hárman lettek köz­gyűjtemény-kezelők. Egyikük Budapesten az országgyűlési könyvtárban talált állást, ket­tő pedig a Pest megyei Le­véltárban. Más választás nem volt Gyenes Mária váci kislány szeptember elseje óta jár Vác- ról a megyei tanácsház épü­letének földszintjére, ahol a levéltár okmányokat őriz. — Nem gondoltam soha az­előtt ilyen munkakörre — mondja most. — Így alakult. Másodikos koromban, 75 tava­szán kellett eldönteni osztá­lyunkból, ki, milyen tagozaton akar tanulni. Kilencen nyelvet választottak, a többi 25 pedig Az egyébként filmforgatő- könyv-író Gelman új darab­jában több párhuzamot fe­dezhetünk fel, amelyek ro- konítják az Egy ülés jegyző­könyve című, jelenleg is mű­soron lévő, alkotásával. Az csupán felszíni azonosság azon­ban, hogy mindkettő építő­ipari környezetben játszódik. Lényegesebb azonosság, hogy a Visszajelzésnek is pártmun­kások a hősei, akiknek bo­nyolult körülmények között kell szembenézniük eseten, ként saját döntéseikkel. S nem mindig egyszerű a helyi, csoportérdekeket háttérbe szorítani a társadalmi, maga­sabb rendű érdekkel szem­ben. Hasonlóságot fedezhe­tünk fel a két alkotás dra­maturgiai szerkesztésében is. Gelman egyfajta krimimód­szert alkalmaz. A dráma in­dításakor már bekövetkezett az esemény, amely mint a víz­választó, megosztja, egymás­sal szembe állítja a történet szereplőit. Innen egyszerre két idősíkon, oknyomozó mód­szerrel visszanyúl a múltba, s közben előre is haladunk a történet kibontásában. Tisz­tán, egyértelműen rajzolja meg figuráit. Ez távolról sem jelenti azt, hogy a karakte­rek egy-egy gondolat szócsö­vei, hogy csupán kedvező és kizárólag ellenszenves tulaj­donsággal rendelkeznek. Megőrzi a sajátos szovjet körülményeket a Nemzeti Színház (ellentétben a ma­gyarított Egy ülés jegyzőköny­vével). Ám — ha már több­ször említettük a párhuzamo­kat —, jegyezzünk meg még műszaki rajzot, mert ez volt az egyetlen gyakorlati oktatás a D osztályban. Ezt választot­tam én is. A harmadikban év elején közölték velünk, meg­szűnik a műszaki rajz, a 11 fiú autóvezetést tanul, a 14 leány pedig az új közgyűjtemény­kezelő tagozatra jár. Más vá­lasztás nem volt, így kerül­tem erre a tagozatra. Soha az­előtt nem hallottam, mi a köz­gyűjtemény-kezelő, az első percben persze azt sem tud­tam, mi a teendője. A negye­dik után feltétlenül állásba kellett mennem. Továbbtanu­lásra egyelőre nem gondolhat­tam. A levéltár igazgatója ta­nított minket, hozzá fordul­tam és mindjárt fel is vett. A kezdőfizetésem havi 2 ezer 100 forint, ez a legalacsonyabb bére a kezelőnek. Elégedett va­gyok-e ennyivel? Igen. Szeret­nék azonban majd egyetemre menni, ha az igazgató úr hoz­zájárul. Nem levéltári szakra, mert nem tanultam latint, márpedig a régi okmányokat latinul írták, anélkül tudo­mányos munkát a levéltárban folytatni nem lehet. Nem kaptak az alkalmon A közgyűjteményekben isko­lázott, jól képzett kezelők szükségesek, de ahhoz is, hogy vállalatok, intézmények irat­tárát rendben tartsák. Amikor két esztendeje a váci gimná­zium új tagozatáról írtam, azt hittem, kapva kapnak a mú­zeumok, a könyvtárak az is­kolából elsőnek kikerülő ke­zelők után. Nem így van. Per­sze, a 14 lányból feltehetően nem mindegyik akart valami­lyen közgyűjteménynél elhe­lyezkedni, de csak hárman ke­rültek ilyen állásba, pedig töb­ben szerettek volna. Például Szendrődi Rita, aki október 17. óta ingázik Zebe- gényből Pestre a levéltárba. egyet, amely nem közvetlenül a Gelman-darabhoz kötődik: a magyar és a szovjet társa­dalom alapjai és céljai meg- egyezőek, s így fejlődésünk­kel többé-kevésbé hasonló problémák járnak együtt. Er­re épített Marton Endre ren­dező is. A drámában nálunk is fellelhető erők, szemléletek csapnak össze: a minden áron eredményt felmutatni, csil­logtatni akarók, a határoza­tokhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodók és a való­ság érvei, a tudomány, a tech­nika tényei alapján, a társa­dalmi érdekből szembesze­gülök között. Bizonnyal a magyar közönség sem tudja kivonni magát a Visszajelzés számtalan, a politikai gya­korlatra vonatkozó megáila- pítása alól. S ebben rejlik a Gelman-darabok magyaror­szági sikere. Joggal transzpo­náljuk át a konkrét szovjet szituációkat a hazai valóság­ra. Kár, hogy e kitűnő darab apró hibáin még határozot­tabb dramaturgiai beavatko­zással nem segített a Nemzeti Színház. Csupán egy példa: kétszer fejeződik be a dráma, egyszer amikor a területi el­ső titkár levonja a rá nézve is következményekkel járó tanulságot, s másodszor, ami­kor az új felvételis párttag a kommunisták kötelességeiről beszél. A második befejezés az igazi. A rendezésben is érezhetjük a hullámzást. Ki­tűnő, iskolapélda erejű indí­tás után lelassul, tempótlanná válik az előadás, megmagya­rázhatatlan ki-be járások, gondolati és játékbeli pauzák — Amikor két éve kiderült hogy közgyűjtemény-kezelő ta gozatra fogok járni, nagyoi örültem — halljuk tőle. — Imádom a könyvtárat. Nyá elejétől, mostanáig a lábama lejártam, felkerestem Vácot és a környéken mindegyil könyvtárat. Sehol sem kel kezelő. Végül eljöttem a levél tárba, hiszen itt hasznosíthat:! amit tahulta.m. Tetszik-e a le véltári munka? Nem is tu dom, még meg sem meleged tem. Első nap csak ismerked tem, azután egyelőre megbíz tak az anyakönyvek utóbe jegyzéseivel. (A levéltárba őrzik minden anyakönyv má solatát és abba az anyakönyv vezetőség értesítése alapjá bejegyzik a változásokat. Pél dául a névváltozást, a háláló zást.) Jön a második csoport is Dr. Lakatce Ernő, a levéltá igazgatója: — A Sztáron Sándor gimná zium negyedik D osztályába az idén végzettek közül ez két kislány jelentkezett, d többet is felvettem volna. Vá cott épül levéltárunk fiókj; két-három esztendő múlv szakképzett, jó kezelőkre les ott szükségünk. Remélen hogy akik vállalatokhoz kerül tek, azokat egyéb adminisztra tív munkakör mellett legaláb az irattárban is foglalkozta! ják. A váci gimnáziumban kél évenként indul közgyűj teménj tagozat. Múlt iskolaévben csa a negyedik D-ben volt, idé pedig a harmadik D-ből jí 15 leány. A gimnázium 197! ben bocsátja ki a második k< pesített csoportot. Talán közi lük nemcsak a levéltár, de megye múzeumai és könyvtí rai már alkalmaznak néh: után ível felfelé a produkck A rendezés legnagyobb hí bája, hogy nyugvópontra ho; za a történetet, pedig Ge! man nem ad igazi feloldást Mindezekkel együtt: Visszajelzés jó és időszei dráma, s az előadás méltó darabhoz. A hibák ellenére az évad egyik jelentős berni tatójának tarthatjuk a Nen zeti vállalkozását. Ennek te: mészetes része a társult Jobbnál-jobb alakításokat Iá hatunk. Ezért nagy kár, hói a nem fő-, de a kulcsszerei lő első titkár, Tyll Atil megoldásában erőtlen, kis hit nélküli a figura. Szaki lin városi titkár szerepébe kitűnő, árnyalt teljesítmén nyújt viszont Avar Istvá Az együttesből kiemelked Kállai Ferenc, s éppen azz: hogy a szerepében meg se írt tulajdonságokat jelez, en berközeli, életszerű figur teremt az egyébként ne szimpatikus alakból. Ugyai csak kiválóan oldja meg közgazdásznő figuráját B rek Katalin. Minden elism rést megérdemel alakításáé öze Lajos és Raksányi Gí lért is. Egy-egy figyelem méltó karaktert dolgoz Sinkó László, Velenczey Is ván és Császár Angéla. Ritkán fordul elő, hói színházi értékelésnél a szí lapról is említést kell tem E sorok írójának néhány pr ba és az előadás megtekint se után nem okozhatott pro lémát a szereplők azonos tása. De aki egy előadást 1: az aligha tudja a szereplí rendszerét áttekinteni. Ezé hasznos volna, ha a színlapt nemcsak a dráma szerinti í gurák nevét tüntetnék f< hanem a funkciójukat is. Ké tucatnyi idegen hangzású né' bői bizony, nem könnyű szereplők előadáson belüli hí lyét azonosítani. Kriszt György Rajztanítás és alkotómunka Húszéves a Fóti Gyermekváros nyat. Szokoly Endre SZÍNHÁZI estek-c j • • * Gelman-bemutató V ISSZílJelzés a Nemzeti Színházban \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom