Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-02 / 258. szám

2 "x/áírB-ap 1977. NOVEMBER 2., SZERDA BELGRAD Munka a bizottságokban A belgrádi találkozó részt­vevői kedden munkabizottsá­gokban folytatták tanácskozá­sukat. Ezúttal mind az öt bi­zottság ülést tartott. A gazdasági kérdésekkel foglalkozó munkacsoport, az úgynevezett közös érdekeltsé­gű tervek végrehajtását, a főbb nyers- és fűtőanyagok ki­termelése és hasznosítása, to­vábbá az energetika és szállí­tás egyes területein megvaló­suló együttműködés témakö­rét vitatta meg. A vitában fel­szólalt Zoletnik Sándorné, a magyar küldöttség tagja. Rá­mutatott arra, hogy ez a hosz. szú távra szóló együttműkö­dési forma szilárd kapcsolatok kialakítását tételezi fel. Beszámolt arról az eredmé­nyes együttműködésről, amely a szénkitermelés és -hasznosí­tás, a kőolaj-, földgáz-, illet­ve bauxitbányászat és -feldol­gozás, a villamosenergia-gaz. dálkodás és -szállítás bizonyos területéin az utóbbi két év során megvalósult Magyaror­szág és a nyugati államok kö­zött. A humanitárius és egyéb kérdésekkel foglalkozó bizott­ságokban a jugoszláv kül­dött javaslatot terjesztett elő a különböző országok hírügy­nökségei közötti együttműkö­dés további bővítésére. Bilbao és Barcelona Az Euskadi (baszkföldi) Kommunista Párt III. kong­resszusa Bilbaóban és az Egye­sült Katalán Szocialista Párt (PSUC) IV. kongresszusa Bar­celonában hétfőn a központi bizottság megválasztásával gyakorlatilag befejezte mun­káját, kedden már csak a vá­lasztás eredményének kihir­detésére és az ünnepélyes zá­róülésre kerül sor. Santiago Carrillo, az SKP főtitkára, aki vasárnap a bilbaói kongresszu. son mondott beszédet, ked­den a barcelonai kongresszus záróaktusán szólal fel. Etióp ellentámadás Nyugati hírügynökségeknek az Addisz Abeba-i rádióra hi. vatkozó egybehangzó jelenté­se szerint az etióp kormány­csapatok a nyugat-szomáliai szakadárok ellen vívott leg­utóbbi harcokban ellentáma­dásba mentek át. és jelentős sikereket értek el. A hírügy­nökségek az etiópiai rádióra hivatkozva közölték, hogy az etióp csapatok 280 nyugat- szomáliai fegyverest öltek meg a legutóbbi összecsapások so­rán Bale és Sidamo tartomá­nyokban. A Szomáliái katonák közül többen megsebesültek, az etióp csapatok foglyokat ejtettek és jelentős számú modern fegyvert zsákmányoltak — te­szi hozzá az Addisz Abeba-i rádió közleménye. Dzsibutiból származó érte­sülések szerint a kormány­csapatok a Harart Jijjigával összekötő úttól mintegy 50 ki­lométerre szorították vissza a szakadár fegyvereseket. ★ Szudán kedden újabb ígé­retet tett arra, hogy folytatja az Etiópia ellen harcoló erit- reai szakadár erők támogatá­sát. Abu El-Kaszem Moha­med Ibrahim, a Szudáni Köz­társaság alelnöke egy mintfegy 6000 eritreai menekült előtt mondott beszédében tette ezt az ígéretet, annak ellenére, hogy Nimeri államfő a nézet- eltérések elfelejtését javasol­ta Etiópiának. Rézéi György fogadta Busan Cskrebicset Városnézéssel folytatódott kedden Budapesten Dusán Cskrebicsnek, a Szerb Szocia­lista Köztársaság Végrehajtó Tanácsa elnökének és kísére­tének magyarországi program­ja. Szekér Gyula, a Miniszterta­nács elnökhelyettese ebédet adott Dusán Cskrebics tiszte­letére az Országház ■ Vadász­termében. Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese az Országházban fo­gadta Dusán Cskrebicset. A találkozón részt vett Szekér Gyula és Halász József, ha­zánk belgrádi, valamint Vito- mir Gasparovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság Budapesti nagykövete. Portugália Közös politikai platform Mario Soares portugál mi­niszterelnök szocialista párti kormánya hétfőn este egy kiadott közleményben elfo­gadta, hogy közös politikai platformot dolgozzon ki az el­lenzéki pártokkal az ország gazdasági és politikai nehéz­ségeinek megoldására. A köz­lemény szerint a kormány haj­landó valamennyi ellenzéki párttal tárgyalni, tehát a kom­munistákkal is. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára kedden megerősítette pártja készségét arra, hogy közös platformot dolgozzon ki a szo­cialista párti kormánnyal a nemzeti problémák megoldá­sára. Ugyanakkor a kormány előző nap erről kiadott nyi­latkozatát Cunhal meglehető­sen zavarosnak minősítette, jelezve, nem ért egyet annak számos megállapításával. A szociáldemokrata párt összetettnek nevezte a kor­mánynyilatkozatot, míg a kon­zervatív CDS véleménye az volt, hogy a nyilatkozat pozi­tív. Vietnami—laoszi szerződések A vietnami—laoszi külügy­miniszteri tárgyalások során kicserélték a két ország ba­rátsági és együttműködési szer­ződésének, valamint a nemze­ti határok kijelöléséről szóló egyezménynek a ratifikációs okmányait. Nguyen Duy Trinh vietna­mi és Phoune Sipraseuth lao­szi külügyminiszter folytatta megbeszéléseit. A ratifikációs okmányok kicserélése kapcsán a vietna­mi sajtó méltatja a Laoszhoz fűződő különleges baráti vi­szonyt. A szerződések hatály­ba lépése — mutat rá a Quon Dói Nhan Dan, a vietnami néphadsereg központi lapja — bizonyítéka, újabb jele a Vietnam és Laosz közötti kü­lönleges baráti szolidaritás nagyszerű fejlődésének. Mind­ez megfelel a lcét nép alap­vető érdekeinek, A nemzeti határok kijelölé­séről szóló szerződés — foly­tatja a vietnami lap — a tel­jes egyenlőség, a független­ség, a szuverenitás, a területi sérthetetlenség elveinek tisz­teletben tartásán alapul. A szerződés megerősíti a két ország szolidaritását abban az erőfeszítésben, hogy megszi­lárdítsa a baráti, testvéri ha­tárt. Csak röviden... A SPANYOL televízió hír­adójának hétfő esti kiadása után beszélgetéssorozat kezdő­dött a parlamentben képvi­selt politikai pártok vezetői­vel a kormány és a pártok kö­zött létrejött gazdasági és po­litikai megállapodásokról, a Moncloa-paktumról. Kedden este a legjelentősebb politikai pártok vezetői, köztük Santia­go Carilló, az SKP főtitkára, nyilatkozott. AMINT LEZÁRUL a Zul­fikar Ali Bhutto, volt pakisz­táni miniszterelnök és támo­gatói ellen indított bírósági el­járás, Pakisztánban két hóna­pon belül általános választá­sokat tartanak — jelentette be Ziaul Hak tábornok, a pakisz­táni katonai kormányzat ve­zetője. A FRANCIA hadügyminisz­térium koholmánynak minősí­tette és kategorikusan cáfolta azokat a híreket, amelyek sze­rint katonai szállítógépeken francia d eszantegy ségek et és hadfelszerelést irányítottak volna Mauritániába vagy Ma­rokkóba. ANVAR SZADAT egyipto­mi elnök és Mohammad Reza Pahlavi iráni sah teheráni tár­gyalásait követően Szadat út­jának harmadik állomására, Szaúd-Arábiába érkezett.’ DEL-AFRIKA A BT ElŐTT Öt perc alatt bárom vétó MAGYAR FELSZÓLALÁS A LESZERELÉSRŐL Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország az ENSZ Biztonsági Tanácsának hétfő délutáni ülésén 5 perc alatt három afrikai határo­zattervezetet vétózott meg, amelyek egyebek között átfo­gó és kötelező érvényű fegy­verszállítási tilalmat és gaz­dasági szankciókat sürgettek a pretóriai fajüldöző rezsim ellen. Az NSZK és Kanada is a 3 tervezet ellen szavazott. A 15 tagú testület további 10 tagja a( Benin, Líbia és Mau­ritius által benyújtott javasla­tokra adta le szavazatát. A Biztonsági Tanács nyu­gati tagjai tehát újból meg­torpedóztak olyan határozati javaslatokat, amelyek kimond­ták volna, hogy az ENSZ alapokmányának 7. cikkelyét szigorúan alkalmazva, tegye­nek hatékony intézkedéseket a fajüldözők ellen. Ezután a Biztonsági Tanács egyhangúlag elfogadta a há. rom afrikai ország által elő­terjesztett negyedik határo­zati javaslatot. Ez élesen el­ítéli a dél-afrikai fajüldöző rezsimet, amiért erőszakot és megtorlást alkalmaz a lakos­ság színesbőrű többsége el­len. Ugyanakkor felszólítja a pretóriai kormányzatot, szün­tesse be a színesbőrű lakos­sággal és a faji elkülönítés el­lenzőivel szemben alkalma­zott erőszakot és elnyomást, bocsássa szabadon az önké­nyes biztonsági törvények alapján és az apartheiddel va­ló szembehelyezkedésük miatt börtönbe vetett személyeket, oldja fel szervezetek és lapok betiltását. A szavazás után a BT elna­polta ülését A következő ülés időpontját nem tűzték ki. Helyi idő szerint keddre virradó éjszaka az NSZK és Kanada a Dél-Afrikával szem­beni határidőhöz nem kötött kötelező érvényű fegyverszál­lítási tilalomra vonatkozó kompromisszumos javaslatot terjesztette elő. Néhány afri­kai állam kívánságára, amely először kormányával akar kon­zultálni, a tervezetet még nem bocsátották szavazásra. A Biz. tonságj Tanács tagjai kedden este nemhivatalos tanácsko­zásra ültek össze, hogy meg­vitassák a nyugatnémet—ka. nadai tervezetet. Az ENSZ-közgyűlés politi­kai bizottságának hétfői ülé­sén a leszerelési kérdések ál­talános vitájában felszólalt dr. Domokos Mátyás nagykövet, a magyar küldöttség tagja, aki beszédében sürgette a vegyi fegyverek fejlesztésének, gyár­tásának és felhalmozásának eltiltásáról szóló nemzetközi egyezmény mielőbbi elfoga­dását. Javasolta, hogy a köz­gyűlés hozzon határozatot a tárgyalások meggyorsítására. Az új tömegpusztító fegy­verek és fegyverrendszerek eltiltásának fontosságát hang­súlyozva rámutatott arra, hogy ezek nemcsak a nem­zetközi légkör további javítá­sát akadályozhatják, hanem új területekre terjesztik ki a fegyverkezési versenyt is, pa­zarolják az emberiség rendel­kezésére álló erőforrásokat. A neutronbomba gyártásával kapcsolatos nyugati tervekről szólva hivatkozott arra, hogy világszerte, hazánkban is egy­re növekvő felháborodás ta­pasztalható e különös kegyet­lenséggel gyilkoló új fegyver- fajta ellen. Az ENSZ-közgyűlésnek — mondta a magyar küldött — el kell ítélnie ezeket az em­bertelen terveket és olyan nemzetközi egyezmény mielőb­bi életbeléptetését kell előse. gítenie, amely elejét veszi min­denfajta új tömegpusztító fegyver kifejlesztésének és gyártásának. LUANDA Az MPLA első kongresszusa előtt... Az Angolai Népi Felszaba- dítási Mozgalom (MPLA) Köz­ponti Bizottságának Politikai Bizottsága javasolta: hogy vál­toztassák a mozgalmat a mun­kásosztály marxista—leninjs- ta pártjává. Az MPLA első kongresszusának előkészíté­sével foglalkozó bizottság leg­utóbbi üléséről kedden ki­adott közlemény hangsúlyoz­za, hogy a küszöbönálló kong­resszus megfelelő határozatot hoz majd. / Ha legalább egyszer itt le­hetnél ...! Ez minden leírást, minden festményt felülmúl! — írta Johann Wolfgang Goe­the Charlotte von Stein asz- szonynak llmenauból — Ilme- nauról. A thüringlai hegyek között megbúvó Suhl megyei városka mindig vonzotta a legnagyobb német költőt, itt, egy kis er­dei kunyhóban írta híres ver­sét. a Vándor éji dalát is. Ezért is nevezik a büszke lo­kálpatrióták a költőóriás vers­idézeteivel, emléktábláival dí­szített városukat tíoethestadt- nalc, tehát Goethe városának. Nos, mi nem írtunk verse­ket. De. ha írtunk is. nem a városról, vagv a valóban fes­tői környékről, s az már vég. képp nem állítható, hogy eze­ket emléktáblákon megörökí­tenék volna. Részesei voltunk viszont a Város mai életének, s ez a vá­ros határozta meg a mi sor. sunk alakulását is öt éven át. amíg állami ösztön dfiial az ottani műszaki egyetem hall­gatói voltunk. Való-zműségszámltás — h lyjegyekkel Kónya Lászlóval Budakeszin kö­zösen emlékezünk együtt eltöltött diákéveinkre. — Ha akkoriban idehaza megkér­dezték, hol járunk egyetemre, előbb földrajzi bevezetőt kellett tartani, egy-két környékbeli várost, Suhlt, Erfurtot megemlíteni, amíg világos­sá vált, hová is kerültünk. Ennek az odakerülésnek a hivata­los útja egyébként mindnyájunknál egyforma volt. A középiskola negye, dik évében jelentkeztünk a Művelő­désügyi Minisztérium pályázatára, februárban felvételi vizsgáztunk matematikából, fizikából és német­Kórházak mérnökéi Diákéveink városa: Ilmenau Testvérmegyei emlékképek bői, az érettségi után még követke­zett egy kéthónapos intenzív nyelv- tanfolyam, reggeltől estig, majd egy újabb nyelvvizsga, s utazhattunk. A jelentkezés személyes indítékai már eltérőek voltak. Egy kis civilizált kalandvágy, az állami ösztöndíj nyúj­totta anyagi függetlenség, az iskola, a család ösztönző hatása voltak a leggyakoribb válaszok a miért-re. — Engem például érdekelt az NDK, a nyelv, s nem utolsósorban a hazai egyetemekre történő jelent­kezéshez képest előrehozott, akár főpróbának is tekinthető felvételi vizsga — folytatja egykori évfo­lyamtársam. — Előző nyáron hosz- szabb időt töltöttem Jénában, isme­rőseinknél. s ez is segítette a kíván­csiság feltámadását. Ez a kapcsolat nagyon jónak bizonyult a későbbiek, ben is, mikor az első hónapok nyo­masztó hiányérzetével, a család, a barátok utáni vággyal kellett meg­birkóznunk. Persze, nem mindenki volt ilyen szerencsés helvzetben. de túljutottunk ezen az időszakon, és nagyon vártuk az első hazautazást. Emlékszem, egy matematikadolgozat megírásának időpontjától füssött az indulásunk, s mi. biztos, ami biz­tos, az összes variációt kiszámítva 5 hazafelé tartó vonatra rendeltünk helvjewet. nehogy egv órával is ké­sőbb érkezzünk a lehetségesnél. Ablakmosó diíkok A későbbi hazautazások részletei már elvesznek az emlékezet homá. lyában, csakúgy, mint a hétközna­pok eseményei. Ma már inkább ösz. szegezve gondolunk vissza az elő­adásokra, gyakorlatokra, kollégiumi életünkre, az országról és az embe. rekről alkotott képünkre. — Tanulni ugyanúgy kellett, mint bármelyik itthoni egyetemen, ugyan­úgy izgultunk mi is a vizsgák előtt. A különbség inkább a tananyag ösz- szetételében volt, mivel az ottani képzési rendszer gyakorlatcentrikus. Ez szerintem előnyös, mert jobban felkészít a mindennapi mérnöki fel­adatok megoldására — mondja Kó­nya László, ötéves fejlesztőmérnöki tapasztalatára alapozva véleményét. — Az igazi többletet azonban az ad. ta, hogy teljesen önállóan kellett él­nünk, s ez magabiztossá teszi az em. bért. Szerencsésen segítette ezt ' az önállóságot a nagyon fejlett kollé­giumi önkormányzati rendszer is. Ez egyben önkiszolgálást is jelentett, mivel takarítószemélyzet hiányában mi magunk tartottuk tisztán az egész épületet. Ehhez kapcsolódó törté­net: egy jól sikerült szombat esté után, amikor csakúgy zengett a fo­lyosó a magyar nótától, az otthon ta­nács — magyar tagjával egyetértés­ben — úgy büntetett meg minket, hogy nekünk kellett a lépcsöház ösz- szes ablakait megtisztítani. Mérlegünknek van negatív olda­la is. Szegényebbek lettünk az itt­honi kapcsolatokkal. A középiskolás korban szövődött barátságok nem mind állták ki az idő és a távolság próbáját, egyetemi csoporttársaink­tól pedig a hazatérés szakított el minket. Igaz viszont, hogy kis lét. számú magyar csapatunkat az együtt töltött öt év az átlagosnál jobban összekovácsolta, s ma is összetart­ja... Közös emlékezésünket a mában, a munkával fejezzük be: — Amióta hazajöttem, itt dolgo­zom a Korányi szanatóriumban, a Medicor kihelyezett laboratóriumá­ban. Az orvostudományban újnak számító, úgynevezett funkcionális diagnosztikához szükséges elektro. nikus berendezések, például légzés- funkció-vizsgálatok, lélegeztetőkészü­lékhez alkalmazott monitorok fej­lesztésével foglalkozok, s bármilyen közhely is, teljesen kielégít a mun­kám ... Lefelé a hegyről Tábori Károllyal, a ceglédi kór­ház műszaki ügyeletének szobájá. ban éppen a válogatott labdarúgó­mérkőzés közvetítése idején beszél­getünk, s persze, rögtön eszünkbe jutnak a nagy szombat délelőtti fo­cicsaták a kollégium előtti téren. Ha ilyenkor öregek—fiatalok felállás­ban játszottunk, ő az idősebbek csa­patát erősítette. — Amikör ti kijöttetek, én már negyedéves voltam, tehát túl a Bergfesten. (Bergfest magyarul he­gyi ünnepet jelent, s ezt akkor tart­ják a diákok nagy csinnadrattával, cilinderes, söröshordós felvonulással át a városon, amikor túljutottak a tanulmányi idő felén. Akkor érnek ugyanis a hegy csúcsára, onnan meg már csak lefelé kell menni, úgyhogy lehet ünnepelni.) — Az egyetem mindennapi életé­be történő bevezetésen kívül egy nagyon értékes örökséget kaptunk tőletek, a magyar diákok jó hírne­vét. — Ennek egyetlen magyarázata, hogy a német diákokkal oktatók­kal el tudtuk fogadtatni magun­kat, mégpedig elsősorban eredmé­nyeink alapján. — Ez itthonról nézve még elég nehéznek tűnt, talán azért is, mert az az előítélet, miszerint a német emberek mind műszaki zsenik, re­ménytelenné teszi a versenyt. — Az emberek közötti különbség semmiképpen sem a képességekben keresendő — fogalmazta meg Tábori Károly közös véleményünket. — Az igaz. hogy sokkal célratörőbben, fe­gyelmezettebben tudnak dolgozni, mint mi, jobban tudnak szervezni és jobban szervezhetőek is. — Amikor egy-egy idősebb tár­sunk megvédte diplomáját és haza­jött, a kintmaradók kíváncsian fi­gyelték munkába állását, életútjának alakulását. Rólad tudtuk, hogy a MOM-ban kezdtél dolgozni... — ... de nem sokáig maradtam ott. Albertirsán laktunk, és a napi bejárás, a sok vonatozás fárasztó volt, szinte csak aludni jártunk ha­za, mint fára a madarak. 1970 őszén jöttem ide a kórházba dolgozni. A műszaki osztály vezetője vagyok. Ez annyit jelent, hogy az orvosmedikai készülékektől kezdve az épületgé­pészeti berendezésekig minden mű­szaki eszköz üzemeltetése, karban­tartása a mi feladatunk. Mivel a betegek ellátásához ma egyre na­gyobb technikai apparátus szüksé­ges, ez meghatározza a műszakiak rangját és felelősségét a gyógyítás­ban. Nem bántam meg, hogy az eset­leg nagyobb szakmai presztizst je­lentő fejlesztőmunkát felcseréltem erre az összetettebb tevékenységre, különösen, ha figyelembe veszem, hogy itteni letelepedésünkkel — 1973- ban kaptunk lakást — végül szülő­helyemhez közel sikerült gyökeret eresztenem. Mint ahogy, úgy hiszem, azt sem bánta meg egyikünk sem, hogy annak idején sikerült a felvé­teli vizsgája, és így most már éle­tünk végéig — a hasonlatnál marad­va — néhány hajszálgyökérrel diák­éveink városához is kötődünk. Weyer Béla i

Next

/
Oldalképek
Tartalom