Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-11 / 265. szám

wtm W v/fmrw 1977. NOVEMBER 11., PÉNTEK Tudományos ülésszak Moszkvában if ü/fogrp Október és korunk alapvető kérdéseinek összefüggései Borisz Ponomarjov előadása A marxizmus—leninizmus tudományának jelentőségét mél­tatta, időszerű feladatait elemezte Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára azon a tudományos konferencián, amely a Nagy Október és korunk alapvető kérdéseinek összefüggéseit tanulmányozza. A konferenciát a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, az SZKP KB mellett működő Marxizmus—Leninizmus Intézet, a Társadalomtudományi Akadémia, illetve az SZKP KB Párt- főiskolája rendezi. A konferencián a társadalomtudományok nagyszámú képviselője mellett mintegy 80 külföldi vendég vesz részt, köztük Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, valamint sokan mások a szocialista orszá­gokból. Ott van Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára és számos más tőkésország kommunista pártjának vezető képviselője. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentőségéről Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bi­zottság titkára tartott előadást. A létező szocializmusról Borisz Ponomarjov előadá­sában mindenekelőtt 'leszögez­te: az Októberi Forradalom tanítása ma már véglegesen a megvalósulás útjára lépett. Az élet új fogalmakat, meghatározásokat hoz Létre, így például megjelent a léte­ző szocializmus, vannak, akik kételkednek abban, hogy ez helyes kifejezés-e. így helyes, ha kitérünk erre. Valóban, A létező szocializmus to­vábbá meghatározott gazdasá­gi realitás. Olyan minőségileg új termelési mód, amely a termelőeszközök köztulajdonán alapul és véget vet a kizsák­mányolásnak. Nemzetközi méretekben a szocialista gaz­daság egyre növekvő fontos része a világgazdaságnak. A 'létező szocializmus a tár­sadalmi kapcsolatok új fajtá­mély gyökereket eresztett a nemzetközi életben és e téren még igen nagy tartalékok varrnak. Ponomarjov leszögezte: ma a legégetőbb probléma a fegy­verzet felhalmozásának meg­akadályozása, a fegyverkezé­si verseny megszüntetése. — Soha nem látott mérete­ket öltöttek az imperialista körök és a velük teljes össz­hangban tevékenykedő pe­kingi vezetés kísérletei arra, hogy megosszák az imperia­lizmussal szembenálló erők sorait. Kísérleteznek az olyan politikai manőverekkel, ame­lyeknek célja a szocialista or­szágok viszonyának megzava­rása. Kísérletek történnek ar­ra, hogy a világ egyes körze­teiben államközi konfliktuso­kat robbantsanak ki, leg­újabban pedig különösen in­tenzíven próbálkoznak azzal, hogy szembeállítsák egymás­sal a szocialista és a tőkésor­szágok kommunista pártjait. Ponomarjov határozottan leszögezte: az ilyen próbálko­zások biztos bukásra vannak ítélve, a kapitalizmus ideoló­giai téren sem kelhet verseny­re a szocializmussal, a bur- zsoá ideológia hiába akarja ál­cázni magát. — Mindez nem vitás, de sajnálatos módon a burzsoá­ziának hazug fogásaival időn­ként sikerül jelentős néptöme­geket megzavarnia. Összehangolt módszerek mit is jelent, ha létező szo­cializmusról beszélünk? A Létező szocializmus meg­határozott állami-politikai realitás. Olyan újfajta állam, amelyben a hatalom a dolgo­zó népé, élén a munkásosz­tállyal és annak forradalmi élcsapatával, a kommunista párttal. Az Októberi Forrada­lom eredményeként orszá­gunkban ilyen típusú állam jött létre. Ma a nemzetközi életben fennáll a szocialista országok rendszere, s ez a rendszer a nemzetközi politi­ka alapvető tényezője lett. ja. Olyan társadalom, amely­nek magva a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség szövetsége. A létező szocializmus új kulturális és erkölcsi realitás. Olyan teljesen, minőségileg új kapcsolatokat hoiz létre az emberek között, amelyeket az elvtársiasság és a humaniz­mus szelleme hat át. A létező szocializmus a népnek a marxista—leninista pártok vezetésével végzett ak­tív, élő és alkotó munkájának az eredménye. Világot alakító tényezők Az SZKP KB titkára hang­súlyozta: a szocialista orszá­gosát joggal tekintik a nem- " zetközd munkásmozgalom te­remtményeinek, ugyanakkor azonban a társadalmi-politi­kai és gazdasági realitássá lett szocializmus mind na­gyobit szerepet tölt be a világ alakításában. E szerep főbo mondásait a következőkben foglalta össze: — a szocializmus a fő té­nyező abban, hogy a világ erőviszonyai a béke, a demok­rácia, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás javá­ra változnak, — a népek gyakorlata bebi­zonyította, hogy a szocializ­mus elméletének eszmei meg­valósításával a kapitalizmus­nál magasabb rendű társadal­mi és politikai rendszer jön létre. — az új társadalom építésé­nek sikerei megkönnyítik a ■ szocialista eszmék elterjedé­sét, megdöntik a kommunista- ellenes előítéleteket, a bur- zsoá ideológiát, — a létező szocializmus be­bizonyítja az új típusú, való­ban internacionalista állam­közi kapcsolatok fölényét, azoknak a kapcsolatoknak magasabbrendűségét, amelyek a népek testvériségén és köl­csönös segítségén alapulnak, — a létező szocializmus a béke erős bástyája, puszta létével, politikájával aka­dályt képez a háború kitörése előtt, konstruktív befolyást gyakorol a nemzetközi kap­csolatok rendszerére, segíti a béke megszilárdítását, a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezését, * ^— kedvezően befolyásolja a tőkés országokban folyó osz­tályharc külső és közvetett módon belső feltételeit, — segíti a népek százmil­lióit a nemzeti függetlenég és a szabadság fenntartásában azokban az országokban, ame­lyek lerázták a gyarmati i§á\ és a független állama fejlődés útjára léptek. Minőségi változás Ponomarjov ezt követően arról beszélt, hogy az Októbe­ri Forradalom legnagyobb je­lentőségű következménye: a forradalom győzelmével mi­nőségi változás történt az em­beri történelem örök problé­májában, a háború és a béke kérdésében. Az elmúlt néhány hónap nemzetközi fejleményei azon­ban más tanulságokkal is jártak — folytatta az SZKP KB titkára. — Ismét bebi­zonyították, hogy az enyhülés fejlődésének szilárd, objektív alapjai vannak, az enyhülés Az SZKP KB titkára ez­után arról szólt, hogy nap­jainkban a nemzeti és a tár­sadalmi felszabadítás erői minőségileg új határokig ju­tottak el. Harcukban így kü­lönösen megnőtt a kommunis­ta pártok szerepe, amelyek a fő hajtóerőt jelentik az impe­rializmus ellen vívott harc­ban. Ebben az időszakban kü­lönösen fontos Lenin tanítása arról, hogy a történelmi válto­zásokat tudományos marxis­ta módon kell megközelíteni. A Szovjetunió Kommunista Pártja mindig elmélyült ér­deklődést tanúsított az iránt, ahogyan a testvérpártok ke­resik országaik sajátos körül­ményeinek megfelelő és saját tapasztalataikkal összehangolt módszereket a szocializmusért folyó küzdelemben, mindig tiszteletben tartotta azokat. Ma a tőkésországok kommu­nista pártjai .széleskörű egy­ségfrontot hoznak létre új po­litikai szövetségeket, tömörü­léseket kezdeményeznek. — Természetesen bármilyen legyen is a monopóliumelle­nes koalíció társadalmi ösz- szeíétele, csak ideológiai és po­litikai téren is vezető és meghatározó ereje a munkás­osztály. Természetes az is, hogy a testvérpártok most kü­lönösen nagy hangsúlyt he­lyeznek arra, hogy megszilár­dítsák helyzetüket a munkás- osztályon belül, egyebek között közvetlenül az üzemekben. — Az SZKP senkire sem kényszeríti rá következteté­seit, amelyeket saját, egyéb­ként igen gazdag tapasztala­tából és a mai szocializmus nemzetközi tapasztalatából szűrt le. Bizonyosak vagyunk benne, hogy maga az élet, a forradalmi mozgalom kétség­telenül bizonyítja: a szocialista forradalomnak és a szocialis­ta építőmunkának vannak alapvető elidegeníthetetlen vonósai, amelyek minden or­szágban megnyilvánulhatnak. Ponomarjov előadásának be­fejező részében a proletár in­ternacionalizmus kérdésével foglalkozott. Ponomarjov ugyanakkor vi­tázott olyan nézetekkel is, amelyek az internacionaliz­must igyekeznek szembeállí­tani a nemzeti érdekekkel, ar­ra hivatkozva, hogy a kommu­nista pártok egy részének most elsősorban nemzeti, bel­ső feladatokkal kell foglal­koznia. Nemes Dezső felszólalása tás leleplezése és határozott visszautasítása a tőkés mono­póliumok uralma elleni, bár­milyen Imperialista manőver elleni, a nép hatalmáért, a szocializmusért folyó sikeres harc elemi követelménye ma­rad. Néhány pekingi vezető, miután kudarcot vallott azon próbálkozásuk, hogy maoista befolyás alá vegyék a világ kommunista mozgalmát, ad­dig megy el, hogy a Szovjet­unió elleni egységfrontra szó­lítja fel a tőkés államokat. Nemes Dezső emlékeztetett Kádár János szavaira: szov- jetellenes kommunizmus nem volt, nincs és nem lehetséges. A nemzetközi munkásmoz­galom és a világ amfiianperia- lista frontja várja a pillanatot, amikor a Kínai Népköz- társaság vezetősége visszatér a barátság és az egység útjá­ra. Ez egyértelműen javára válna minden antiimperiaiista erőnek, a tesitvérországok szo­cialista közösségének és vég- sősoron és elsősorban magá­nak a kínai népnek. Látható­lag azonban erre még hosszú ideig kell várni. A ciprusi holtpont Több napos vita után az ENSZ-közgyűlés túlnyomó többséggel határozatot foga­dott el Ciprus kérdésében. A hétpontos dokumentum lénye­gében azt tartalmazza, amit hat el nem kötelezett ország előzetesen javasolt a testület­nek: a közgyűlés a Biztonsági Tanács figyelmébe ajánlja a ciprusi problémát s felszólít­ja, hogy tegyen meg minden szükséges gyakorlati intézke­dést a világszervezet eddigi ciprusi határozatainak mara­déktalan végrehajtása érdeké­ben. A határozat síkraszáll amellett, hogy a ciprusi prob­lémát békés eszközökkel és minden külső beavatkozástól mentesen kell rendezni s eközben tiszteletben • tartandó a szigetország függetlensége, területi épsége és elnemkö- telezettségi politikája. Sürgeti, továbbá a sziget görög és tö­rök közösségét, hogy újítsák fel a belső problémáik rende­zését célzó tárgyalásokat. Minden pozitívuma ellenére, aligha várható, hogy a világ­szervezetnek e legújabb hatá­rozata elmozdíthatja holtpont­járól a csaknem 15 esztendeje tartó ciprusi válságot. Sem a 60-as évek közepén, sem az sérletek kudarcában legalább annyi része volt azoknak a NATO-köröknek is, amelyek sohasem mondtak le arról, hogy a stratégiai fontosságú szigetországot a paktum von­záskörébe vonják. A közgyűlés mostani vitá­jában felszólaló török ENSZ- küldött ugyan azt állította, hogy országának nincsenek területi igényei Cipruson, s nem törekszik megosztásárá, de leszögezte: a török csapa­tok mindaddig a szigetország­ban maradnak, amíg meg nem születik a török közösség ér­dekeit figyelembe vevő, tartós rendezés. Ennek viszont — a két fél álláspontja közötti vál­tozatlanul nagy távolság mi­att — nincsenek meg a felté­telei. Az érdemi tárgyalások megindítását jelentősen nehe­zíti az, hogy Törökországnak továbbra sincs stabil, vagyis tárgyalóképes kormánya, Cip­ruson pedig — Makariosz el­nök elhunytéval — új alkot­mányjogi helyzet állt elő. Utódját, Kiprianut — akinek mandátuma jövő februárban jár le — ugyanis csak a gö­rög ciprióták választották meg a köztársaság elnökévé ... A rendezés előmozdítása 1974-es török inváziót köve- céljából sürgetően időszerű tőén hozott — s a ciprusi ren­dezés kereteit reálisan felvá­zoló — ENSZ-határokatokat a szemben álló felek a legcseké­lyebb mértékben sem hajtot­ták végre. Vonatkozik ez el­sősorban a szigetország török közösségére. A rendezési kí­lenne napirendre tűzni azt a két éve elhangzott szovjet javaslatot, miszerint a ciprusi problémát egy szélesebb kö­rű, az ENSZ égisze alatt ösz- szehívandó nemzetközi érte­kezlet vitassa meg. Pálfi Viktor Voroncov válasza Eoldbergnek Belgrádbaa Juli} Voroncov, a belgrádi tanácskozáson részt vevő szovjet küldöttség vezetője szerdai felszólalásában hatá­rozottan visszautasította Ar­thur Goldbergnek, az ameri­kai delegáció vezetőjének ki­jelentéseit, A szovjet küldöttség véle­ménye szerint az Egyesült Államok képviselője egy­oldalúan értelmezi a belgrádi találkozó feladatait — hang­súlyozta Voroncov. — Hogy megzavarja a munka konst­ruktív menetét, enyhén szól­va .kétes tényekkel próbálja bizonyítani, hogy a szocialista országokban állítólag megsér­tik a polgári jogokat. Az ame­rikai küldöttség a Helsinkiben meghatározott feladatok vég­rehajtása helyett más álla­mok bel ügyeibe való beavat­kozásra akarja felhasználni a belgrádi találkozót. A belgrádi tanácskozás résztvevőinek többsége arra törekszik, hogy valóban tárgy­szerű 'légkörben vitassa meg a földrész előtt álló komoly problémákat. Vajon az ame­rikai küldöttség miért nem követi az európai delegációk példáját? Arthur Goldberg mindenféle ürüggyel arra tö­rekszik, hogy a fontos felada­Eredménytelenül végződött szerdán a Francia KP, a Fran­cia Szocialista Párt és a bal­oldali Radikális Mozgalom ösz- szekötő’oizottságának ülése: a résztvevők ismét csak az ál­láspontok összebékíthetetlensé- gét állapították meg. Az FKP Központi Bizottságá­nak titkára, Charles Fitcrman szerdai egyórás megbeszélés után kijelentette, hogy mély­séges csalódással távozik, a találkozó teljesen negatív volt. A szocialista párt és a balol­dali Radikális Mozgalom to­vábbra is ragaszkodik az álla­mosítások kérdésében a tárgya­lások során korábban elfoglalt álláspontjához, amely az 1972- es közös programban- vállalt kötelezettségektől való vissza­lépést jelenti — mondotta. A találkozón e két párt képvise­lői visszautasítottak valóban új javaslatok megtételét, a talál­kozón e két párt képviselői nen* tettek egyetlen valóban aslatot sem. Nfcia Kommunista Párt " ^arl<\ a. válság adminiszt­nern kívánYhól kormányra ke- raíasa céljaWzoc;aijsja párttal rulni: ez a 3 vita lényege — kibontakozott m Francia Kom- jelentette ki clCözponti Bizott- munista Párt l«rtöki ülésén saganak csütc^s, az FKP fő- Georges Marcha, titkára. _ ,,, , Álláspontunk “V a“os mondotta Marchail akarjuk, hegy eg, A Francia Kommunista Párt a baloldali egységről — Mi ^zt baloldali egységkormányban, amely azt az új politikát hajtja végre, amelyre népünknek és orszá­gunknak szüksége van, részt vegyenek a kommunista mi­niszterek. Az FKP főtitkára azokra a szocialista kijelentésekre vála­szolt, amelyek szerint az FKP, miután úgy értékelte, hogy a szocialista javaslatok alapján nem lehet megvalósítani a szükséges új politikát, már nem is akár kormányra kerül­ni, s szembefordult a baloldali egység politikájával. Az FKP továbbra is arra törekszik, hogy megvalósuljon a demokratikus változásért küzdő egység. Az egység harc — mondotta Marchais —, és a tapasztalat azt mutatja, hogy az egység akkor lépett előre, amikor ezt a tömegek harcban kivívták. Most is ez lesz az eszköz, amellyel el lehet távo­lítani az egység útjából a je­lenlegi akadályokat. A Központi Bizottság ülésén Paul Laurent, a Központi Bi­zottság titkára vonta meg a párt kampányának eddigi mér­legét. A párt idén azt a célt tűzte ki, hogy a létszámot 600 ezer főre emeljék. Ezt a célt már két hónappal hamarább elérték. A jelenlegi taglétszám 611 ezer fő. Paul Laurent beszámo­lójában vitába szállt a szocia­listák különböző, az FKP ellen irányuló kijelentéseivel, azok­kal az állításokkal, hogy az FKP megváltoztatta stratégiá­ját, vagy hogy történelmi kompromisszumra törekszik, és ezeket a nyilatkozatokat ne­vetségesnek minősítette. A Központi Bizottság ülésén, amely a francia sajtó nyilvá­nossága előtt folyt — először fordult elő — számos felszó­laló tolmácsolta a különböző föderációk álláspontját, elítél­ve a szocialista párt magatar­tását, támogatásáról biztosítva a párt vezetőit, kiemelve, hogy a párt egységes és összeforrott. tok megoldása helyett a köJ- csönös vádaskodások, szem­rehányások s az ebből adódó konfrontációk medrébe terel­je a találkozó munkáját. Meggyőződéssel biztosíthatjuk az Egyesült Államok képvise­lőjét: a szovjet nép senkinek sem enged.! még, hogy beavat­kozzék belső ügyeibe. Ha az Egyesült Államok képviselőjének továbbra is az a szándéka, hogy az emberi jogok megsértésével kapcso­latos kérdésekkel foglalkoz­zék, akikor ehhez nem kell a Szovjetunió ügyeit kutatnia. Az Egyesült Államok gyakor­latában könnyen találhat ese­teket az emberi jogok durva megsértésére. Példaként fel­hozhatjuk a wilmingtoni tízek ügyét — ezeket az embereket azért ítélték hami$ vádak alapján összesen 282 évi bör­tönbüntetésre, mert az állam- polgári jogokiért harcoltak. Veszélyeztetik a. belgrádi találkozót Goldbergnek azok a felhívásai, hogy a napirend­del ellentétben folytassuk a vitát a helsinki záróokmány­nak az Egyesült Államok szempontjából megfelelő té­teleiről, valamint az, hogy szemmelláthatóan nem akar hozzákezdeni a jelenlegi ta­nácskozás dokumentumának tárgyszerű kidolgozásához. A szovjet küldöttség véle­ménye szerint ideje lenne hozzákezdeni a beterjesztett javaslatok megvitatásához és a találkozó záróokmányának megszerkesztéséhez. Amennyi­ben az amerikai küldöttség tevékenysége továbbra is a munka meghiúsítására irá­nyul, úgy a felelősség telje« mértékben az amerikai fele terheli — szögezte le végeze tül Julij Voroncov. Nyikolaj Patolicsev a Fehér Házban Az amerikai kormány szor­galmazni kívánja a Szovjet­unióhoz fűződő kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok elő­mozdítását és a megkülönböz­tető intézkedések felülvizs­gálására kérte a törvény- hozást. A New York Times értesülése szerint Carter el­nök a többi között ezekről a kérdésekről tárgyal csütörtö­kön a Fehér Házban Nyiko­laj Patolicsev szovjet külkeres­kedelmi miniszterrel. A tanácskozás első napjá­nak plenáris ülésén szólalt fel Nemes Dezső akadémikus, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja. Bevezetőben szólt a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom, korunk legkiemelkedőbb nemzetközi politikai ünnepé­nek magyarországi megemléke­zéséről. A magyar szocialista fejlő­dés útját vázolva Nemes De­zső hangsúlyozta: — Országunk a szocializ­mus világrendszerré válásával egyidejűleg lépett a szocialis­ta fejlődés útjára és vált a szocialista államok új közös­ségének egyik tagjává. Ma­gyarország a testvérországok­hoz hasonlóan sokoldalú segít­séget kapott a Szovjetuniótól és felhasználta az első szo­cialista állam felhalmozott gazdag tapasztalatait: Való igaz, a testvérországok tapasz­talatainak mechanikus vagy alkotó felhasználása nem automatikuson adódik. Ez szintén a párt és a kormány politikájától függ és attól a képességétől, hogy valóban le­nini politikát folytasson. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 60. évforduló­ját,-kísérő nemzetközi ideoló- Siai hárcroWí&nes De2s° ki­jelentette: ^#**“*^_ A kapitalizmus védelmeS8ÍNh nek szovjet-ellenes prograpan- dája a szocializmus világ- rendszerré válásával a többi szocialista ország elleni pro­pagandával egészült ki, bár az változatlanul elsősorban a Szovjetunió, a szocializmus és íz emberiség egyetemes hala- lasanak fő bástyája ellen összpontosul. A szovjetellenes propagan­da, a kapitalizmus létszükség- etévé vált. Mindenfajta szov- i átellenes rágalom és hamisí- £

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom