Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-06 / 235. szám

«'oír •éflr V <zHímag} 1977. OKTÓBER 6., CSÜTÖRTÖK A népi hagyományok őrzői LÁTOGATÁS A NAGYTARCSAI FALUMÚZEUMBAN I A Nagytarcsai Falumúzeumot az érdeklődők minden vasár­nap 15 és 17 éra között tekint­hetik meg. SOK KINCS hever a föld­ben és várakozik. Egy része már múzeumokból tekint ránk, a történelem rejtett képeskönyve; ősember marok, köve, a rézkor, bronzkor ur­nája, római szobor, hun áldo­zati üst, szarmata, szkíta kor­sók, ékszerek, honfoglalás­kori lószerszámok, gótikus kövek. Az idő függőleges ré­tegei telítettek tárgyakkal Tö­kölön, Szobon és Nagytar- csán is, — szinte mindenütt szerte e hazában. A föld min­denhol üzen, ha kopogtat­ják. Nagytarcsán megtették. M. Hajdú Margit, Molnár Lajos nemcsak pedagógusok, hanem tudásban, tapasztalatban, hi­vatásérzetben gyarapodó gyűjtők, régészeik, néprajzo­sok, — muzeológus-mindene­sek. Döntő szerepük van ab­ban, hogy 1960. augusztus 28- án létrejött a Nagytarcsai Falumúzeum. Azóta tizenhét év rendszeres munkájával rendre bővült az érdekes gyűjtemény. A régészeti részben rézkort cserépedényeit, szkíta ko*-i sá­máncsörgők, magyar kengye­lek láthatók a honfoglalás ko­rából. A néprajzi rész gaz­dája, feldolgozója M. Hajdú Margit, a falumúzeum veze­tője. Nagytarcsa ősi település, gazdag hagyományokkal ren­delkezik, az idősek ünnepkor még ma is népviseletben jár­nak. A szépen gondozott mú­zeumi termekben tekintetünk megáll, a káposztagyalunál vonyigónál, a Petőfi atyafi- sághoz tartozó és ma 91 évet taposó Rácz Béla faragta pá­linkáshordánál. Gyönyörű a nagytarcsai első szoba, melyet Molnár László cinkotal pa­rasztasztalos készített. A kék szín dominál. A gerendák, bú­torok mind kék színben pom­páznak zöld és piros kiegé. szítésekkéL Pompás a nagy­tarcsai népviselet. Gubek An­na még nagytarcsai népvise­letben kötött házasságot nem­régen, de ez a szokás kive­szőben van. Élnék és dolgoz­nak azonban a nagytarcsai „íróasszonyok”; Gulyásik An­na, Sinka Jánosné. LÁTVÁNYBAN van része annak, aki a múzeummá ala­kított hajdani nagytarcsai népfőiskolán jár, mert a tár­gyak díszes, egyszerű faragvá­nyainak, fes­tett mintáinak üzenetében megnyílik a múlt rejtett rétege. Fara­gott bölcsők, kendők, fejkö­tők sorjáznak egymás mel­lett, a nők hajviselete egyedi; a híres nagytarcsai patkókonty. Nagyon szé­pek, ízlésesek a hímzett zseb­leendők, a szőtt lepedők, ka­lácskendők, li­balegeltetés­ről. májusfa állításáról, szü­retről. A ku- koricafosztás is a vidámság ünnepévé ava- tódott, ahol a munka derű­sen zajlott, úgy fosztották cső­ről a csuhét — miközben han- .cúroztak, nő- táztak, mesé­ket mondtak: Részlet a Nagytarcsai Falumúzeumból kedves és szo­morú történeteket. A ten­gerihántás munkaszertartás volt az egész országban, eb­ből a népi forrásból merítet­te Arany János balladaremek­művét. A mondőkák vegyes nyel­vűek, — magyar mondatok keverednek szlovák szöveggel, miközben szólt a rézfúvó, a trubacs. Gorkij hangsúlyozta, hogy minden igazi művészet forrása a nép, Bartók zenéje is ebből a „tiszta forrás ’-ból merített. Ez a népi kincs minden helységünkben feltár­va vagy rejtőzve ránk vára­kozik, hogy életünkben és a művészetben felhasználjuk, alkalmazzuk. SZOLGALATOT teljesít te­hát Nagytarcsán az M. Haj­dú Margit, Molnár Lajos házaspár, mert a vezetésük­kel létrehozott és gyarapított gyűjtemény országos közönsé­get vonz a külföldi látoga-, tők mellett, s a földből előhí­vott, tudományosan, rendsze­rezett régészeti anyag, a pad­lásokról előkerült néprajzi tárgyak megbecsülést szerez­nek a környezetnek. Elmond­hatjuk; népművészete és fa­lumúzeuma révén rangja van Nagy tarosának. Gobelinen a Dunakanyar Gyorsul az idő, nagyot lé­pett előre a történelem. A századfordulón még vitatémát jelentett a női emancipáció, ma az egyenjogúság már tény. Ez jut a látogató eszé­be, aki megtekinti három fcépzőművésznő pesti tárla­tát. Kecskés Ágnes textiljei Ma már a tudás, a tökéletes achnikai kivitel szerencsére általános követelmény. Még nem művészet, de annak elő­feltétele. Aki gazdagodni tud megszerzett tudásával, aki ké­pes elhelyezni a műfaj med­reiben álmait, fantáziáját, termő gondolatainak képi esz­méit, az művész. Kecskés Ág­nes képes erre. Műgondja az alap, ehhez járul számtalan vizuális ötlete, melyet a tár­sadalom megrendelésére vagy Önmaga kérésére testesít. Ezzel a kettős lehetőséggel élve ké­szítette el I. István koronázá­si palástjának másolatát, hat gobelin faliképet fákról a Domus áruházba, három fai- kast Egerbe, Tihany címerét és ötös felvetésű gobelint a Dunakanyar panorámájáról. Kifogástalan rajrtudás, szer­kezeti finomság és színérzék, az eszközök nagyvonalú taka­rékossága jellemzi művésze­tét, éppen szigorúsága a táv­lata, igényessége építi számá­ra a jövőt. Hévízi Éva festményei Hévízi Évára ugyanez a be­osztás, ugyanez a fegyelem jellemző. Nem tér el törvé­nyeitől. Amit csinál; egyéni. Beleszánt egy zöld ék a kép­mezőbe, s ez a szárnyalás, ez a terjeszkedés, a győztes for­mák Niké-s lebegése, a haradó mag káprázatos energiája nemcsak a növényt és a szob­rot, nemcsak az időt szimboli­zálja, hanem az embert. Ga­lambok röptével emlékezik, csodálatos utazásról számol be tántorgó tornyokkal, megkö­tözött embere szellemével töri át a földi béklyót. Minden mo­tívum jelkép, madarak érzé­keltetik a küzdelmet, mely az élet lényege. Szabó Kinga kerámiái A ferencvárosi pincetárlat mellett létesítette a IX. kerü­leti Mester utcában a Nép- művészeti és Háziipari Válla­lat kiállítóhelyiségét, ahol ez­úttal Szabó Kinga mázas ke­rámiáit láthatjuk. Ízléses tá­lak, korsók, butéliák, készle­tek sorakoznak egymás után, sok madaras díszítéssel. Min­den a helyén van, még az is jó, hogy a népművészet ha­tása mérsékelt éppen a tuda­tos formatervezés révén. Egyetlen nehezéke a tárlatnak az a kényelem, mely színben és motívumban is egy sikeres sémához ragaszkodik az egye­di elemek helyett. Losonci Miklós Az ÁRION tizedik száma Háziünnepség a Corvina Kiadóban Házi ünnepséget tartott teg­nap a Vörösmarty téri kul­túrpalotában a Corvina: ti­zedszer jelent meg a kiadó gondozásában az ÁRION el­nevezésű nemzetközi költői almanach. Az ÁRION sajátos vállalkozás könyvkiadásunk­ban. Alig található hozzá ha­sonló példa a nagyvilágban. Mint Simó Jenő igazgató el­mondta: az 1966-ban megje­lent első számtól kezdve (kap­csolódva akkoriban a ha­zánkban először megrendezett első nemzetközi költőtalálko­zóhoz) az- a cél határozta meg közreadását, hogy a magyar irodalmat minél intenzíveb­ben bekapcsolják a világiro­dalom áramába. Ezt a fel­adatot szolgálja az almanach többnyelvűsége is: a közölt alkotásokat különböző népek nyelvein teszik közkinccsé. Az almanach eddig megje­lent tíz száma (évenként egy- egy példány) szerte a nagy­világban elismerést aratott. Vezető sajtóorgánumok, iro­daim' lapok foglalkoztak ve­le Keleten és Nyugaton egy­aránt. A terjesztésével azon­ban mind külföldön, mind belföldön problémák adód­nak. összesen kétezer pél­dányban jelenik rqeg, s csak hosszas utánjárással lehet megszerezni. Holott szellemi életünk egyik tükrözője, s ép­pen ezért nagyobb figyelmet érdemelne, hogy kiemelten foglalkozzanak vele. Ezt alá­támasztandó, érdemes kézbe­venni az új számot, amely Ady Endre munkásságát és az egykori folyóirat, az iro­dalomszervező feladatokat is ellátó Nyugat bemutatását he­lyezi középpontjába. Ez a faj­ta — tematikus, tehát egy gondolat köré csoportosító — koncepció különben is jellem, ző az almanachot szerkesztő Somlyó György költő és esz- széista munkásságára. A már nyomdában levő tizenegyedik szám a mai magyar prózából ad majd áttekintést. A tizen­kettedik világirodalmi váloga­tásnak ígérkezik: két esztendő múlva 79 költőt mutat be a földkerekség minden tájáról. A közreműködők egyben rö­vid eszmefuttatást is mellékel­nek verseikhez: milyennek íté­lik meg a költők helyzetét, szerepét és feladatát száza­dunk utolsó két évtizedében. A házi ünnepségek résztve­vői — felszólalt Garai Gábor költő, az írószövetség főtitká­ra és Boldizsár Jván író, a Magyar Pen Club elnöke — elismerésüket fejezték lei Som. lyó Györgynek és a kiadónak az ÁRION szerkesztéséé^ és meg j elentetéséért. M. Zs. Zene és közművelődés A MAGYAR RÁDIÓ MŰSORAIRÓL A. Magyar Rádió műsoride­jének hatvanhárom százaléka muzsika — kezdte tegnapi saj­tótájékoztatóját Faludi Rezső, a Magyar Rádió zenei főosztá­lyának vezetője. — Törekvé­sünk, hogy a zene az általános műveltség szerves részévé vál­jon. Ezért programjaink ösz- szeállításánál igen nagy gon­dot fordítunk az ismeretter­jesztő jellegű műsorokra. Cé­lunk, hogy egyre többen válja­nak ne csak zenekedvelőkké, hanem a jó muzsika értőivé is. Ennek szellemében készült A 14-es tanterem című sorozat, amelynek első adására az el­múlt héten került sor. Ennek keretében Székely Júlia, Bar­tók Béla tanítványa emlékezik a nagy mester tanáregyénisé­gére, beszél tanításának legjel­lemzőbb vonásairól, pedagógiai elveiről. A másik nagy vállal­kozás a Magyar zenetörténet sorozat, amely november elején indul, s az elmúlt három évti­zed húsz magyar operáját mu­tatja be. A rádió gazdag hangverseny- programjáról Petur György, a zenei főosztály főszerkesztője számolt be a sajtó képviselői­nek. Elmondotta, hogy a most kezdődött zenei évadban a stúdió hangversenyeken kívül több hangversenysorozatot rendeznek a Zeneakadémián, a Csepel Művek Munkásottho­nában és a Magyar Tudomá­nyos Akadémia kongresszusi termében. A hangversenyek­nek a legjobb magyar karmes­terek — Ferencsik János, Le­hel. György, Kórodi András, Erdélyi Miklós — mellett több külföldi vendégkarmestere is lesz, így a japán Kobajasi Ken Icsiro, a görög Karolos Kaspar Trikólidisz — ő aratta a leg­nagyobb közönségsikert a te­levízió legutóbbi karmesterve­télkedőjén —, a szovjet Eric Klaas és az angol Lionel Fri­end. Több magyar és külföldi mű magyarországi bemutatójá­ra is sor keiül. Decemberben mutatják be Balassa Sándor: Az ajtón kívül című operáját. A gödöllői Torma Gabriella Martinon szovjet zeneszerző zongoraversenyét mutatja be a rádiózenekar közreműködé­sével december 29-én. És ugyancsak újdonság lesz De- csényi János: Variációk zene­karra — obiigát zongorával című műve is. Természetesen nem csupán a komolyzene kedvelőire gon­dolnak a zenei főosztály szer­kesztői. Már folynak Offen­bach: Párizsi élet című nagy­operettjének felvételei. Az év végén húsz-huszonöt adásból álló jazz-történeti sorozatot in­dítanak. S bizonyára nagy ér­deklődést vált majd ki a tdbb éves előkészítő munka után novemberben induló harminc­öt részes sorozat A felcete Af­rika zenéjéből, amely Afrika húsz országa és harmincöt népcsoportja gazdag zenei ha­gyományairól, népköltészeté­ről kíván képet adni. S ugyancsak a népzene ked­velőinek készül a szombaton kezdődő magyar népdal hete programsorozat, amelynek Keretében Ortutay Gyula, Fa- sang Árpád, Vass Lajos, Béke- fi Antal vall Találkozásom a népzenével címmel. E prog­ram keretében október 15-én mutatja be a Magyar Rádió első alkalommal Kodály: Ma­gyar rondó című művét. Két alkalommal sugároznak műsort a népművészet mestereinek fel­vételeiben. E program kereté­ben hallhatjuk majd október 12-én Tóth L. Mihályné túrái énekest is. P. P. HETI FILMJEGYZET Egy erkölcsös éjszaka Carla Románéul, az Egy erkölcsös éjszaka című új magyar fűm főszereplője Valami húszoldalnyi terje­delmű az a novella, vagy in­kább terjedelmesebb tárca, melyben Hunyady Sándor egy anékdotát mond el a kolozs­vári Búza utca 2. alatt mű­ködő nyilvánosházba beköl­töző másodéves bölcsészhall­gató Kelepei Jenő „doktor úr­ról'”, s arról, hogy a Brassó­ból váratlanul megérkező, gyanútlan, naiv mamája előtt mint kényszerülnek a „kisasz- szonyok” és a madám, meg az egész személyzet eljátszani az erkölcsös háziakat, szoba­bérlőket és cselédséget. A századeleji, mindenesetre az első világháború előtt ját­szódó történet olyan, mintha Krúdy Gyula írta volna. Ez különösebben nem meglepő: Krúdy írt hasonló figurákról novelláiban, regényeiben, s Hunyady Sándor Krúdy nagy csodálója volt. Ezen túl is, az ún. nyilvánosház-témák elég­gé közkézen forgóak voltak annaik idején. Ami a Hunya- dy-novellát (címe: A vörös- lámpás ház) érdekessé teszi, az annak a légkörnek a finom, fülledtségtől, megvetéstől vagy sopánkodástól mentes ábrázo­lása. amely ebben a Búza ut­cai házban lengedezett. Ebben a novellában a lányok ked­vesek, jószívűek, napközben szinte polgárasszonyo6an vagy iparosnésan rendes a külse­jük, színházba járnak, meg- ünneplilk március 15-ét, tiszta a fehérneműjük és ízlésesen költik el a jóízű koeztot, me­lyet a madám feltálaltat ne­kik. Családias, nyilvánosház ez, s érthető, ha a kicsit nyeg­le, kicsit ostoba, kicsit tunya, kicsit házi zsarnok, koraérett filozopter, Jenőke, szíveseb­ben lakik az egyik megüre­sedett szobában (s kosztol bő­ségesen, meg élvezi a ház nyúj­totta egyéb kellemetessége­ket), mint egy bolhás, rossz matracé ágyat és híg, 6ilány kosztot kínáló albérletben. A mama megérkezése ebből a pa­radicsomiból akolbolítja ki Jenőt. A novella itt véget is ér —, Hunyadyt nem érdekli tovább Jenő sorsa, s egy jó­ízűen elmesélt anekdótába ennyi fér bele. Hogy Makk Károly — Bacsó Péter és Örkény István forga­tókönyvéből — filmet rende­zett ebből a hangulatos kis történetből, az érthető. Van a novellában valami fanyar báj, ami vonzhatta őt, s amit a két szcenarista igen jól meg is őr­zött, és — mivel a rövidke Írás nem kínált elég anyagot egy másfél órás filmhez —, jó ízléssel, sok ötlettel tovább is fejlesztett. Egy-egy utalás, egy-egy odavetett mondat, egy-egy sietős, de karakte­risztikus vonallal megrajzolt arcéi a novellából kilép, ki­egészül, kikerekedik. (Ezek a továbbfejlesztésre hivatott részek jól illenek az eredeti novella hangvételéhez, s ré­szint más Hunyady-ír ásókra támaszkodnak, részint a kor isméit alakjait idézik. E kis­városi társaságról a század■: számos novellistája írt kitű-r nő elbeszéléseket; Adytól Krú- dyig, Móricztól Kosztolányid ig nagy gyűjteménye talál­ható a kártyázó, kocsmázó, bordélyba járó városi urak­nak, lecsúszott dzsentriknek, kispolgári értelmiségieknek, iparosfélékme k. A rendező biztos kézzel, ki* váló stiláris készséggel rak* ja fel ennek a pasztellámya* latú világnak a színeit és fi* guráit. Minden és mindenki a helyén van. a színek, a fé* nyék, a textíliák, az edények, a lányok aprócska szobáinak függönyei, a „szalon” eny­hén lehangolódott zongora* ja, a madám orosz regények hőseinek hajviseletét követő frizurája, az ebéd (természete­sen velős csonttal és pörkölt­tel), a hipermanigános víz a lavórban, s a szórakozó urak trivialitása, otromba malac­kodása. Igen jók a színészek is: Makay Margit Kelepei mamája remeklés, de méltó társa Psota Irén (a Mutter, azaz a madám), s a lányok közt a szép Carla Romanelli (Bella) és Tarján Györgyi (Darinka). A Kelepei Jenőt alakító Cserhalmi György in­kább csak kamaszos fiatal- emberi sármját „hozza” a fi­gurában, mélyebb jellemraj­zot nem nagyon ad. Egy-egy villanásra tűnik fel Bálázso- vits Lajos, Benkö Gyula. Sar- lai Imre, Basilides Zoltán. Tóth János operatőri mun­kája rendkívül hangulatos és ugyanolyan finom iróniába ágyazott, mint Makk Károly rendezői megoldásai. A csalétek Nem bővelkedünk az olyan filmekben, amelyek ember­közelbe tudnak hozni fontos politikai kérdéseket. Sok eset­ben a legjobb szándékok is csak félsikert érnek el, mert a művészi megjelenítés mód­ja nem tudja igazán felemel­ni, igazán hatékonnyá tenni a filmet. Száraz tézisfilmek tucatjaival lehetne ezt bizo­nyítani. Érthető, ha ilyenkor a néző csak mérsékelten lel­kesedik. Francesco Maselli olasz ren­dező filmje, az A csalétek, politikai film, tézisek is talál­hatók benne, mégis izgalmas, lebilincselő alkotás. Az 1930- as években játszódik Olasz­országban és Párizsban. Hőse egy olasz kommunista, a Mus­solini fasizmus által illega­litásba szorított olasz párttag­ja, akit korábban ugyan ki­zártak a pártból, de most visszavették, s igen fontos megbízatással hazaküldik Olaszországba. Emilio — ez hősünk neve —, újrateremti a kapcsolatokat, sejteket, kom­munista csoportokat hoz lét­re, s miközben magára vonja a fasiszta titkosrendőrség fi­gyelmét. Követik, kapcsolata­it lefigyélik, s őt is, és a vele összeköttetésben levő kommu­nistákat is letartóztatják. A rendőrségen közlik vele: ő csak csalétek volt, a Párizs­ban székelő illegális párt Iá akarta deríteni, kik az árulók az otthoni mozgalomban, s ehhez kellett Emilio. S ő. no­ha rájön, hogy valóban erről volt szó, azt mondja, igen, tudta ezt, s egyetértett vele. A krimi Izgulmasságú törté­net roppant érdekesen fedi fel a 30-as évek munkásmoz­galmának néhány sajátos vo­nását, s mindezt egészen ki­váló színészi alakítások segít­ségével. Emiliót Gian Maria Volonte játssza, egy párizsi olasz kommunista nőt Annie Girardot alakít, s fontos sze­repe van a történetben egy to­rinói taxisofőrnek, akit Rena- to Salvatori játszik. Takács István i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom