Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-29 / 255. szám

1977. OKTOBER 29.. SZOMBAT Dobozy Imre hatvan éves A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dobozy Imre Kassuth-díjas írónak, a Ma­gyar írók Szövetsége elnöké­nek írói és közéleti tevékeny­sége elismeréseként 60. szüle­tésnapja alkalmából a Szocia­lista Magyarországért Érdem­rend. kitüntetést adományozta. A kitüntetést pénteken a Par­lamentben Losonczl Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásá­nál Aczél György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottsága titkára, és Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titká­ra. No lám, mi érdiek ... gratu­lált két héttel ezelőtt Dobozy Imre, a Magyar írók Szövetsé­gének elnöke Csuka Zoltán költőnek, a Nathorat-díj átvé' tele után. Holnap, Dobozy Imre hatva' nádik születésnapján, Csuka Zoltán kezdi majd így jókí­vánságait: mi, érdiek... A kívülálló talán nem érti e két szót: mi, érdiek, hiszen Csuka Zoltán Zichyfalván, Dobozy Imre pedig Válón szü­letett. Hogy miért vallják még­is érdinek magukat mind a ketten? Negyvenkét esztendővel ez­előtt, 1935 tavaszán, egy érett­ségire készülő fiatalember ko­pogtatott be Csuka Zoltán érd­ligeti házának ajtaján. Dobozy Imre vagyok, mutatkozott be csendes-szerényen, írtam néhány verset, szeretném, ha elol­vasná és őszinte véleményt mondana... A versek megjelentek a Válasz és más lapok hasábjain. Tíz esztendővel később, 1945 telén-tavaszán ugyanez a fiatalember a tollat fegyverrel cserélte fel: az érdi rendfenn­tartó alakulat parancsnokaként védte a felszabadult falu rend­jét, nyugalmát. „Február 16-án kilencvenhat emberrel ellenőrzésünk alá vontuk az Érden átvezető összes utakat, a törökbálint-parkvá- rosi makadámúitól le egészen a Dunáig... Február 24-én szür­kületkor Érdligeten, a mostani töltés tövében rajtaütöttünk egy nagyobb csoporton... 25-én másfél kilométerrel odább a pusztaszabolcsi vonal mentén, még el sem foglaltuk állásun­kat, egy váratlanul előbukkanó csoport tüzet nyitott ránk...” Az idézet Dobozy Imre Duna-part fentről című írásából való. Ugyanitt olvasható a rajtaütésnél edfogottakkal kapcso­latban: „Hét napja etetjük őket, pedig magunknak is kevés az élelmünk. A Kincses (Kincses József, nyugdíjas érdi ko­vács. A szerk.) ugyan vállalná, hogy fejenként két-két pofon­nal megrendíti őket, de nem engedélyezem...” Hogy miért az emlékidézés egy születésnapi méltatásban? Az egyik legnépszerűbb Dobozy-film, A tizedes és a többiek valóságalakjai valahol ott, az érdi dombok alatt születtek. Mint ahogy regényeinek, színdarabjainak, filmjeinek és novel­láinak is nem egy hősével azokban az években találkozott, amelyeket Érden töltött vagy mint az MKP budakömyéki já­rási bizottságának titkára ismert meg, majd pedig a Szabad Nép riportereként. A valóság, az emberi szenvedélyek, a társadalmi mozgá­sok pontos, érzékeny regisztrálója. Ez a valóságérzékenység a drámaíró és a novellista Dobozy Imre művészetének meg­határozója. Minden témája mai életünk valóságából táplálko­zik, akár mindennapi esemény a tárgya, akár rendkívüli sors­forduló. Izig-vérig korunk írója, aki jó szemmel, felelős tár­sadalmi igazságérzettel ábrázolja hőseit, kortársait. Először riportregényéért, Az új Túrkepéért kapott társa­dalmi elismerést, József Attila-díjat 1952-ben, majd a falu életének ábrázolásáért, a Felhő és napsütés című regényért, amelyet 1953-ban Kossuth-díj követett. Szeretjük műveit. A maga természetességében, olykor meg­ragadó humorral képes ábrázolni azt a történelmet, amely az életünk. Művei iránti személyes elfogódottságunk elsősorban az élmények azonosságából fakad. S ebben egy egész korosz­tály osztozik Dobozy Imrével. Az a korosztály, amely együtt nőtt fel vele, akiknek az élményvilága nagyjából azonos, akik­nek a szeme sarkában már ott húzódnak a finom rajzolatú ráncok s akiknek a hajában megjelentek az ősz hajszálak. Annak a nemzedéknek vált kiemelkedő egyéniségévé, amely a lélegzés természetességével érzi magáénak a szo­cialista társadalom építésének örömeit és gondjait. Műveiben azokról az emberekről szól, akik hisznek a társadalom hala­dásában, de tudják azt is, hogy ez a társadalom még nem tökéletes és munkájukat, eszüket, szívüket áldozzák — nem egyszer önmaguk kíméletlen meghajszolásával — az ügyért. Az emberről tesz hitet a Szélvihar vagy a Holnap folytatjtik című drámában, a Tegnap vagy a Zápor című filmben vagy a Hegyoldal című regényben. Az ember és a társadalom vi­szonyáról, olyan viszonylatokról, amelyekről végül is vala­mennyiünknek kell, hogy legyenek gondolatai. E gondolatok egymáshoz közelítését segíti az irodalom sajátos eszközeivel, amelyet nála leginkább a dísztelen realizmus jellemez, bár nem idegen tőle sem a líraiság, sem a humor. Elismert író, népszerű. Nagy népszerűségének titka: tár­sadalmunk pontos ismerete mellett az , a közéleti felelősség, amely egész munkásságának legfőbb jellemzője. Olvasóiban nem hagy kétséget afelől, hogy mit akar, kinek az oldalán áll. Az egyenes beszédet szeretik az emberek, akkor is, ha az oly­kor kemény vagy éppen fájdalmat okoz. Az egyenes beszéd mindig a jobbítás szándékából fogan, s ennél nemesebb célt egyetlen író sem tűzhet maga elé. , Prukner Pál Ady-rersek — spanyolul Az Informaciones című madridi délutáni napilap heti irodalmi mellékletében hírt adott ártól, hogy David Che- rizian kubai költő fordításá­ban spanyol nyelven is meg­jelentek Ady Endre versed. Az erről szóló hírt a negyedik nemzetközi költőtalálkozón részt vett Antonio Martinez Sarrion spanyol költő hozta Budapestről és egyben közöl­te, hogy spanyol nyelven ma­gyar költői antológia kiadását készíti elő Petőfi Sándor, Ady Endre és József Attila ver­seiből. Az Ecseri lakodalmassal Siker Tokióban Kiemelkedő sikert aratott a japán főváros Sun Plaza nagy­színházában csütörtökön este a Magyar Állami Népi Együttes, amelyet első japáni vendégsze­replése alkalmából Maruni Ja- szuko, a híres színésznő úgy mutatott be a nézőteret zsúfo­lásig megtöltő közönségnek, mint a világ egyik legjelentő­sebb folklórcsoportját. A magyar táncosokat, éne­keseket és zenészeket már rög­tön a függöny felgördülése után lelkes taps köszöntötte. A közönség különösképpen nagy tapssal jutalmazta a négy erdélyi népi tánc virtuóz lele­ményességét, az Este a fonóban és az Első szerelem népi hu­morát, valamint az Ecseri lako­dalmas ünnepélyességét. Élénk tetszést aratott a kórus által igen jó japán kiejtéssel elő­adott Toku e Ikitaj, vagyis a Mennyire szeretnek messze szállni című ismert és a rádió­ban jelenleg is sokszor elhang­zó érzelmes japán dal. Minden számot hosszú tetszésnyilvání­tás követett, de az együttes leghíresebb műsordarabja, a vi­lágszerte eddig háromezer al­kalommal előadott Ecseri lako­dalmas után percekig zúgott a vastaps. Az utolsó részt há­romszor is meg kellett ismétel­ni. Japán leányok szaladtak fel a színpadra, s igazi japán íz­léssel összeállított virágkompo­zícióval kedveskedtek a mű­vészeknek. Anekodzsi Kimicu- ne, a japán demokratikus zenei társaság elnöke a színpadon rögtönzött ünnepségen, ame­lyen jelen volt dr. Kós Péter tókiói magyar nagykövet és Mohácsi Ernő, a nemzetközi koncertigazgatóság igazgatóhe­lyettese, meleg szavakkal fe­jezte ki szerencsekívánatait az együttes tagjainak. A művé­szeknek egyúttal átnyújtotta a Béke és barátság emlékplaket­tet, amelyet Veréb Zoltán, a Magyar Állami Népi Együttes igazgatója vett át a társulat nevében. Pest megyei művészek tárlatai JÁVOR PIROSKA, ASSZONYT TAMÁS MÜVEI, REMSEY FLÓRA GOBELINTÉR VEI Asszony! Tamás Munkácsy- díjas szobrászművész és Jávor Piroska festőművész abonyi tárlatát Mucsi András művé­szettörténész rendezte és nyi­totta meg. A kiállítás az abo­nyi tanácsháza dísztermében november 16-ig tekinthető meg. Remsey Flóra gobelinterveit Budapesten állították ki a Fia­tal Művészek Klubjában. Abonyi kiállítások Abony kulturális élete meg­fontolt és elmélyült, a hely- történeti munka kiemelkedő. Átgondolt program keretében mutatják be sorban Pest me­gye képzőművészeti műhelyeit, az abonyi magángyűjtőket, gö­di, sződligeti, váci és ezúttal a szentendrei alkotókat. Tár­gyilagosan állapíthatjuk meg, hogy Abony példát mutat elénk tárva a megye kulturális kin­cseit. A mérték is jó, nem hal­mozzák, hanem szerkesztik az év abonyi képzőművészeti nap­tárát. Ezzel elkerülik a szelle­mi étvágytalanságot és túltáp- láltságot is. Ennek az arányér­zéknek jegyében hívták meg Asszonyt Tamás és Jávor Pi­roska műveit. Az idén Szent­endre érkezett Abonyba és ki­csit a holnap is. Ugyanis a népszerű művészházaspár min­den idegszálával arra törek­szik, hogy maradandót alkos­son. Jávor Piroska tűzzománcait Abony előtt közvetlenül a Nemzeti Galériában láthattuk. Remsey Flóra gobelinterve Most újra az a meggyőződés Most újra megkapott a fővá- fogalmazódik meg, hogy e mé- [ ros centenáriumára készült lyen átélt és tökéletesen kivi telezett színes felületek építé­szeti tért igényelnek, ott szület­hetnek meg igazán, ott érhe­tik el teljességüket. Asszonyi Tamás érmei a ma­gyar kisplasztika gyöngysze­mei, hiánytalan műalkotások. Biztosított az élményhátterük, érett és egyedi minden gesztu­suk, hibátlan a megoldásuk. Klasszikusok — új kiadásban Az első világháború és a forradalmak képei Az Európa Kiadó a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulója alkalmából több alkotást jelentet meg a klasszikus orosz és a szovjet irodalomból. Már a könyvesboltokban van a Szovjet Irodalom Könyvtára sorozatának két új kötete: Alekszej Tolsztoj Gol­gota és Solohov Csendes Don című műve. Elhagyta már a kiadó műhelyét Alekszandr Biok magyar és orosz nyelven megjelent T izenketten című verses kötete is. A szovjethtalom kialakulá­sának, megerősödésének idő­szakát fogja át Szergej Szár- takovnak a Bölcsek köve cí­mű műve, amely irodalmi esz­közökkel érzékelteti, hogy a hatalomátvétellel a forrada­lom nem ért véget. Jubileumi kötet Az első vi­lágháború és a forradalmak képei című munka is, amely mintegy 1000 képpel doku­mentálja az első világháború és az azt követő forradalmak korszakát. A képek nagy ré­sze először kerül a magyar közönség elé. mű nagyvonalú tökélye, és szo­borként duzzadó a Picassó- éremsorozat is. Nagy energiák feszülnek Asszonyi Tamás mű­vészetében, és nagy lehetősé­geik. Jávor Piroskával egye­temben nagy megbízatásokra méltóak. Fiatal alkotó bemutatkozása A gödöllői Remsey-család új hajtása Remsey Flóra, a sze­cessziós műhely gobelin elgon­dolásait újítja azokban a ter­vekben, melyeket a Fiatal Képzőművészek Népköztársa­ság úti klubjában láthatunk Budapesten, örvénylő vonal- vezetésben csigákkal megra­kott fákat figyelhetünk éles kanyarokkal. Mesefákat, életfákat, duzzadó gyökere­ket, izmos törzseket, ho­rizontálisan szétterülő lombo­zatot, pikkelyes kígyófákat szinte Vasarely fegyelmével előadva. E mérsékelt geomet- rizmus vegetatív erőkhöz és formákhoz társul, egészséges bőségével módosítja és fejlesz­ti Csontváry falátomásait egye­lőre természetesen szerényebb kivitellel, de figyelemre méltó koncepcióval. Fiatal alkotó áll előttünk, aki tudja mit akar, törekvéseinek ezért biztosított a jövője. Losonci Miklós SZÍNHÁZI estek C /t I / Litván drámai poéma Szekesegyhaz „ sJ’)Mlon Nem ritka művészsors, hogy a formába öntött gon­dolatot, a művet az alkotó szándéka ellenére használja fel a világ és ráadásul a ha­ladással szemben. Ilyenkor az igazán nagy művész számára nincs más választás, mint a szembeállás, a lázadás. Ennek, a történelem tanúsága szerint gyakori következménye a bu­kás, olyan bukás, amely év­századokra megtisztulást hoz az utókornak. Ilyen sorsot példáz a vilniuszi Székesegy­ház építészének története. Az alkotó, Justinas Marcin- kevicius szovjet-litván költő munkásságát kevéssé ismeri a magyar közönség. Marcinkevi- cius művei határozottan nem­zeti, litván karaktert mutat­nak, de elkötelezettsége és te­hetsége a ma élő legnagyobb szovjet költők sorába emeli. A modern litván nemzeti eposz megteremtését tűzte cé­lul maga elé, s egy elbeszélő költeménytrilógia harmadik részeként született meg a Szé­kesegyház, melynek konkrét műfaja: drámai poéma, tehát színpadra kívánkozó alkotás. Bár a mű szimbólumrendsze­rének hű visszaadása nem mindennapi feladat elé állt­ja színpadi alkotókat. A rendező Gosztonyi Já­nosnak azonban sikerült ki­tűnően megoldani a feladatot, új színpadi játékstílus lehe­tőségeit is keresve. A viszony­lag kis méretű játéktér és a nézők közvetlen közelsége sa­játosan intim megjelenítést kíván, s ezt a beszéd, a zene és a koreografált mozgás egységével teremtette meg. Minden színpadi cselekvés több mint egyszerű tény, jel­zéssé, a drámai poéma szim­bólumainak megjelenítésiévé válik. Ezzel teljes összhang­ban a díszletek is csupán jel­zések, amelyek geometriai formákra épülnek, ért indo­kolja, hogy a művet végigkí­séri a székesegyház építése. A történet Vilniuszban játszódik a XVIII. század utolsó negyedében. Laurynasz, a nagy tehetségű építész haza­tér külföldről, hogy felépítse városa székesegyházát, amely­hez népének története ezer szállal kötődik. Az építőmes­ter fantáziájában a székes- egyház, a litvánság szabadsá­gának, igazságra törekvésének és felemelkedésének szimbó­lumaként jelenik meg. Csak­hogy az egyházat és a helyi hatalmat képviselő Masalkis püspök, a papság és a saját nagyságát kívánja az építész­szel megfogalmaztatni, ha másképpen nem megy, hát gátlástalan módszerekkel. És Laurynas számára nincs kiút a meghasonulásból. Marcinkevicius drámai poé­mája a művész és a társada­lom kapcsolatáról szól és a drámai szimbólumokon át ki­tágul az alkotó ember és tör­ténelmi környezetének köl­csönhatását átfogó konfliktus­rendszerig. A költőt és az épí­tészt csaknem kétszáz év vá­lasztja el, Marcirtkeviciust és a Randóti Színpad alkotóit több mint ezer kilométer. Mi teszi aktuálissá itt és most a poéma előadását? — Az egymástól térben és időben távol élő alkotók kö­zött szintézist teremt az elkö­telezettség, a haladás szol­gálatának tudatos vállalása — ■mondta Gosztonyi János ren­dező. — Ezen belül természe­tesen minden figurához hoz­záteszem emberi és művészi tapasztalataimat. Különös, de mindenkor és mindenhol ta­lálhatunk a vilniuszi építő­mesterrel rokon művészsor- sokat. Ebben válik konkréttá a költői szimbólumrendszer. A hatalmas sodrású poéma megannyi gazdagon jellemzett figurát állít elénk: a négy művészeti ág — építész, ze­nész, költő, festő — képvise­lői konkrétan megformált ala­kok, ugyanakkor azt is kife­jezik, hogy többről van szó, mint személyes konfliktusról. Éppen így általános síkra emelkedik az Anya és Az Em­ber költői megfogalmazása. A szereplő gárda csaknem valamennyi tagja fenntartás nélkül dicsérhető, még akkor is, ha a színészek produkciói­nak színvonala között jelentős eltérések vannak. Laurynas építész szerepében Joós László árnyalt gazdagsággal eleveníti meg a főhőst, elke­rülve minden túljátszási lehe­tőséget. Növeli alakításának értékét kitűnő beszédtechni­kája és mozgáskészsége. Szabó Kálmán több nehezen elfo­gadható, külsődleges eszközt használ Masalkis püspök meg­formálásában. Igaz, ennek a bonyolult jellemnek a belső megközelítése sok, évtizedek alatt kiforrott színész számá­ra is nehéz feladat lenne. Még két színészi alakítás kí­vánkozik kiemelésre: Jancsó Adrien a fiát sirató Anya sze­repében egy nemzet nyomor- gattatását panaszolja, kár, hogy a rendezés nem ad na­gyobb hangsúlyt a figurának, de így is feledhetetlen alakí­tás; ugyanígy Keres Emil, a lázadó Ember típusfigurájá­ban emlékezetes marad, való­színűleg azért, mert képe? egyéníteni ezt a költői szándé­kot tekintve szimbolikus ala­kot. Az előadás egyetlen saj­nálatos pontja Baracsi Ferenc Vak hegedűse, mert fiziológiai okokra visszavezethető be­szédhibáját sehogy sem lehet — különösen az irodalmi szín­padon — nagyvonalúsággal kezelni. Annál is inkább, mi­vel az egész társulat szén technikával beszél. Az egysé­ges stílusú előadásban kitűnő teljesítményt nyújt Csikós Gábar. Zala Márk. Petrozsé- nvi Eszter Vedres Tamás. Somhegyi György és Szigeti András. Makkal Péter díszle­te és Meluzsin Mária jelme­zei is nagyszerben szolgáliák a költői és a rendezői szán­dékot. Kriszt György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom