Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-27 / 253. szám
»TT. OKTOBER 27., CSÜTÖRTÖK <11L MS Pedagógusok és a forradalom A budaörsi óvodák vezető és nevelő testületé a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a , héten ünnepségsorozatot iszervezett. A pedagógiai tárgyú sorozatot a Jókai művelődési házban nyitották meg, ahol Bandur Aladár, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának elnöke szólt a Nagy Október világtörténelmi jelentőségéről. Ezt követően Bognár Zsuzsanna vezető óvónő ismertette részletesen azt a jövőt formáló nagy fejlődést, amely az elmúlt hat évtized során a Szovjetunióban végbement, majd a világhírű szovjet pedagógusokról, azok munkásságáról beszélt. Pomázrói érkezett ■K, segítség társadalmi munkában A pomázi sportpálya mellett hosszú évek óta éktelenkedett egy nagy kiterjedésű, elhanyagolt nádas. Amellett, hogy csúnya volt, akadályozta a sportpálya bővítését is. A terjeszkedés pedig azért szükséges, mert a sportkörnek nincs kézilabdapályája, viszont sokan igényelnék. Ezen segített a BKV magas- építési részlege. Vállalták a nádas feltöltését társadalmi munkában. Napokig teherautók hordták a földet területre. Gondoskodtak arról is, hogy dózerok elsimítsák a talajt. A társadalmi munka értéke csaknem háromszázezer forint, s mindezen túlmenően érdemes megemlíteni Bukov Ferenc és Nyitrai István nevét, akik különösen kiemelkedően dolgoztak. Most már lehetőség nyílik a kézilabdaszakosztály megalakítására is. A pomáziak nevében is szeretnénk megköszönni a közlekedésiek önzetlen segítségét. ★ Nagyközségszerte folynak a tanácstagi beszámolók. Az érdekeltek szükségesnek tartották, hogy a beszámolók elhangzása előtt személyesen, saját tapasztalataik alapján elemezzék Pomáz fejlődését, területi problémáit. Ezért a közelmúltban csoportos látogatást szerveztek részükre a település újonnan épült részein, de mindenekelőtt ott, ahol az eddigiek során több probléma adódott. A tanácstagok tapasztalataikat az eddig megtartott beszámolókon ismertették. Búzás Lajos Pomáz BOSSZÚSÁG EGY CSAP MIATT Nemrégiben a szentendrei szupermarketban automata mosógépet vásárolt a feleségem. Régi vágya volt, hiszen megkönnyíti a házi munkát. A mosógép kitűnően bevált, de amíg idáig eljutottunk, nem ment simán. Elmondom a rövid történetet — talán mások is okulhatnak belőle. A bonyodalmak azzal kezdődtek, hogy a helyi Ramovill és a Gelka szerviz nem vállalta a bekötést a vízhálózatba, csak ha magam szerzek hozzá alkatrészt: egy apró csapot. Ha azt vízvezeték-szerelővel beköttetem, akkor a Ramoviu és a Gelka készséggel vállalja a gép működtetésének garanciális idő alatti javítását. Elindultam tehát csapot vásárolni. Először a fővárosba utaztam, s a Keleti pályaudvar melletti műszaki üzjetben megláttam az egyik rekeszben a keresett alkatrészt. Ám örömöm korai volt; az eladók megnyugtattak, hogy amit látok, az nem jó nekem, és különben is már záróra van, nem szolgálnak ki. Ezután Szentendrén próbáltam szerencsét — sajnos sikertelenül, mert itt valóban nem lehetett kapni. Ellenben azt tanácsolták, nézzem meg Pomízon, mert sokszor előforÉrdemes megemlíteni, hogy a nagyközség hat napközis óvodájában csaknem hétszáz gyerek fejlődéséről — elismert, magas színvonalon — hatvannégy óvónő és negyven- három technikai dolgozó gondoskodik. Az I. számú óvodában német nyelvű oktatás is van. A gyermekintézmények mind a szülők, mind pedig a helyi gazdasági egységek részéről messzemenő támogatást kapnak. Az ünnepségsorozat keretében az óvodások munkáiból rendezett kiállítás október 23-ig délután 3 és 4 óra között a Jókai művelődési házban tekinthető meg. Lénárt József Budaörs Százesztendős köszöntése A közelmúltban Tápiósze- csön a Damjanich művelődési házban ünnepségre került sor: a művelődési ház vezetősége, a nagyközségi szakmaközi bizottság, a helyi szövőüzem, valamint a nyugdíjasok klubjának szervezésében megrendezték az öregek napját. Ez alkalomból köszöntötték a résztvevők a százéves Sebők Istvánnét. Boris nénit — mert Tápiószecsőn mindenki így ismeri — meleg szavakkal ünnepelték a jelenlevők, s ajándékokat nyújtottak át neki. A program további részében bemutatta műsorát a tá- piószecsői gyermekegyüttes. A jó hangulatú találkozón tánc- raperdült a százéves ünnepelt is. Tóth Sándor Tápiószecső A ragadványnevekről A szigetszentmiklósi honismereti szakkör tagjai eddig három előadást hallgattak meg a múzeumi hónap keretében. Az elsőn a szigetszentmiklósi régi család- és keresztnevekről esett szó. Érdekesség: a témakörrel kapcsolatos kutatások szerint némely família létezése négyszáz évre is visz- szavezethető. A második előadás Csepel- sziget régészeti leleteiről hangzott el. A vidék gazdag régészeti anyagáról szóló ismertetőt több fotó színesítette. A rendelkezésre álló adatok szerint a szigetről a legtöbb történeti anyagot a fővárosi múzeumok őrzik. A harmadik előadás a szigetszentmiklósi ragadványnevekről szólt. Kiderült, hogy a nagyközségben negyven Szabó vezetéknevű családnak van mellékneve, s a Gere famíliából huszonhét található. Mivel a ragadványneveknek jelentős története van, így a szakkör a jövőben feldolgozza ezt a témát is. Vöő Imre Szigetszentmiklós Örkényi kérés Örkényben a Jókai út és Zrínyi út sarkán lévő autó- buszmegállóban sajnos nincs fedett váróhelyiség. Gyakran megáznak az utasok; szerintem bosszúságuk érthető. Ha pedig váróépítési kérésük itt nem valósítható meg, akkor próbáljanak megegyezni az illetékesek: az utasok egyöntetű véleménye szerint ugyanis a Jókai út és a Petőfi út sarkán talán több hely lenne a váró létesítéséhez. Orosházi József Örkény Korlát kellene... A maglódi állomás melletti forgalmas üzletben nap mint nap nagyon sokan vásárolnak. Jelentéktelennek tűnő, látszólag apró kéréssel fordulók most az érdekeltekhez — mindenekelőtt az idős emberek nevében — talán segítenek rajtunk. Arról van szó, hogy az üzlet lépcsőjén nincs korlát, sokan nehezen tudják megközelíteni a bejáratot. Remélem, megértik kérésemet és intézkednek az illetékések. Varga Katalin Maglód És a rendelet? Volt egy hálózatról működő, lengyel gyártmányú rádióm, de sajnos használat közben gyakran zúgott. Amikor Pilisen megnyílt a Gelka felvevőhely, elvittem a készüléket Amikor ismét hazahoztam. meglepetéssel vettem tudomásul. hogy ugyanúgy recseg, mint korábban. Ismét visszavittem a felvevőhelyre. Mindez négy hónappal ezelőtt történt. Azóta már többször jártam a monori szervizben is — tudomásom szerint itt javítják a hibás készülékeket —, de a hitegetésen kívül semmi eredményt nem tudtam elérni. Szerintem sokkal hasznosabb lenne, ha becsületesen közölnék; nem tudják rend- behozni a készüléket. Blahut Jánosáé Pilis Szerkesztői üzenetek K. L., Tápiószele: Megértjük problémáját. Alaposan utánanér zünk az ügynek, s rövidesen levélben válaszolunk. Addig is szíves türeimét kérjük. üzv. M. J.-né, Szigeti!jfalu: Mindig örömmel olvassuk szerkesztőségünkbe küldött sorait, s mindig meg is jelennek lapunkban. De azt is el kell mondanunk, hogy sok levelet kapunk, ezért elképzelhető, hogy levelét nem. tudjuk mindig azonnal közölni. Ilyen esetekben megértését kérjük. H. K., Vác: Panaszát az illetékeseknek továbbítottuk kivizsgálásra. Amint választ kapunk, értesíteni fogjuk. Nyitott iskola — Gyálon V b** i | -LÜ Als ,.i Aür.'j I,. Hä Bajkaiék meg a 7. c. dúl, hogy ott lehet kapni azt, amit másutt hiába keres az ember. Megrendült hittel utaztam a HÉV-vei Pomázra. A helyi műszaki boltban udvariasan fogadtak, s alig telt el néhány másodperc, máris a kezemben volt a rég keresett sárgaréz csap. Nagyon boldog voltam, s feledtette minden korábbi bosszúságomat, hogy ráadásul udvariasan szolgáltak ki. Ezek után lenne egy kérdésem: nem lehetne-e mindenütt úgy bánni a vevőkkel, mint a pomázi műszaki boltban? Az áruellátásról már nem is beszélve .-.. Laukó Zoltán Szentendre Körkép a budai járásból Postabontás rovatunk rendszeres olvásói bizonyára megfigyelték: Budakeszin élő tudósítónk, Padányi Lajos gyakran felkeresi a szomszédos községeket is, s rendszeresen beszámol a környékbeli falvak életéről is. Ezúttal legfrissebb hírcsokrát adjuk közre: természetesen lakóhelyét sem hagyta ki. Perbálon gondot okoz, hogy nincs napközi otthon az általános iskolában. Ami jó hír: a tervek már elkészültek, s rövidesen elkezdődik az építkezés. A központi megyei támogatás mellett jelentős részt vállalt az épület mielőbbi tető alá hozásában a toki Egyetértés Termelőszövetkezet, a Bu- da-környéki ÁFÉSZ, az iskolát patronáló Pest megyei Ütés Hídépítői Vállalat, de számítanak a falubeliek segítségére is. ★ Budakeszin a 22-es autóbusz központi megállójában állnak rneg a távolsági járatok is. Sokszor előfordul, hogy amikor kót-három jármű érkezik a megállóba, forgalmi dugó keletkezik. Mindezen túlmenően nagyobb baj, hogy a balesetveszély sem jelentéktelen. Véleményem szerint — se megállapítással nagyközségünkben nem vagyok egyedül — sokkal jobb volt a korábbi helyzet, amikor a két megálló nem egy helyen volt. Az utazóközönség nevében kérjük az illetékesek intézkedését. ★ Solymáron a helyi múzeumban látható egy olyan nagy méretű félcipő, amelyben kényelmesen elüldögélhet egy kétéves kisgyermek. Készítőjét, Forgács István cipészt ma már nemigen ismerik a településen, de érdemes megemlíteni: a húszas években kiállításon második díjat nyert munkájával. Az óriási topán- ka több mint fél évszázad távlatában is dicséri a mestert. ★ Nagykovácsiban a Rozmaring Termelőszövetkezet helyi farészlegében ízléses és tetszetős pincegarnitúrákat gyártanak: a parasztbútorok egyszerű formáit elevenítik fel egy- egy asztalon, ülőkén, polcon vagy lócán. A mai, modern formájú bútorok mellett kellemes látványt nyújt ez az összeállítás. Postánkban gyakran a néhány soros híradások is érdekes emberi sorsokat, kapcsolatokat rejtenek. Különösen igaz e megállapítás, ha egy- egy dicséretre méltó kezdeményezésről értesülünk olvasóinktól. Együtt a szocialista brigáddal A legfrissebb példa ennek bizonyítására: az elmúlt napokban gyáli olvasónk, Ko- vács Géza — a helyi Ady Endre úti általános iskola igazgatója — levelet küldött szerkesztőségünkbe. Egyebek közt így írt: Napjainkban sokszor szóba került — nemcsak szakmai körökben — a nyitott iskola kérdése. Ennek szellemében a mi pedagóguskollektívánk is arra törekszik, hogy a gyerekek a lehetőségekhez képest mór az iskolapadban közelebb kerüljenek az élethez, ismerkedjenek a termelőmunkával. így elérhetjük, hogy nyolc év után, amikor útjukra bocsátjuk őket, talpra- esettebbek lesznek a hétköznapokon. Nemrégiben jó példával szolgálta e törekvésünket iskolánk 7. c. osztálya, Fegyó Béla pedagógus vezetésével: az Arany János raj tagjai kapcsolatba léptek a pestimrei Szabadság Termelőszövetkezet Dózsa György szocialista brigádjával. Mindez pedig azért említésre méltó. mert nem formális barátságról van szó, hanem na- gyon is emberi, a szó igazi értelmében közvetlen együttműködésről, amely mindkét fél számára kölcsönösen hasznos. És szerintem éppen ez a dolog lényege: az ilyen kapcsolatot mindig tartalommal kell megtölteni! A kölcsönösség példája Gyálon az Ady Endre úti általános iskolában 1972-ben kezdődött meg a tanítás: ekkor adták áit rendeltetésének a modern, kétszintes épületet. Kovács Géza szívesen beszélt a levélben említett témáról részletesebben is, s minden szaván érezni, hogy valóban fontosnak tekintik az intézményben ezt a témát — Szeretnék elöljáróban egy félreértést eloszlatni: ne higgye, hogy a gazdaságtól mi csak várunk, és semmit nem adunk. Igaz, hogy szinte minden kérésünket teljesítik — az idén például felújították a Gyál-szőlői két tantermes iskolát —, de ez csak még inkább arra ösztönöz bennünket, hogy mi is nyújtsunk valamit cserébe — a szűkös anyagi lehetőségeink ellenére. S a 7. c. osztály esete éppen ezt a kölcsönösséget példázza ... — Tavaly a nyolcadikosok közül jó néhány tanulónk választotta a mezőgazdasági gépszerelő szakmát — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Istvánná igazgatóhelyettes. — A gazdaságban ismerkedtek meg ezzel a hivatással, s döntöttek úgy, hogy az Örkényi mezőgazdasági szakmunkásképzőben tanulnak tovább. S úgy látjuk, hogy rövidesen régi problémánk is megoldódik a termelőszövetkezet KISZ-fiataljainak segítségével: a mi úttörőszobánk ugyanis rendkívül zsúfolt, és szó van arról, hogy ifjúsági klubjukat — egy faházat — hetente egyszer rendelkezésünkre bocsátanák. Ha ez megvalósulna, nagy gondot tudhatnánk magunk mögött ... A tervek megvalósulnak Idáig jutottunk a beszélgetésben, amikor fiatal, rokonszenves fiatalember lépett be az igazgatói irodába. A bemutatkozás után azon- nyomban kiderült: Fegyó Béla kopogtatott, aki — tanári képesítése mellett elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát is. S mielőtt részletesen beszámolt volna a brigád és a raj kapcsolatáról, gondosan gépelt papírlapot tett az asztalra, hozzátéve: ebben mindent megtalál. A közös vállalásokat pedig Bajkai Pál brigádvezető és az egyik diák, Stiller Katalin rajtitkár írta alá. A helyzet pedig egyértelműen szerencsésnek mondható,' hiszen annak ellenére, hogy az együttműködési szerződést október első napjaiban kötötték, máris beszámolhatunk néhány megvalósult programról. A legszebb élményt adó látogatás éppen a közelmúltban zajlott le: a termelőszövetkezet autóbuszán a 7. c. harmincnyolc tanulója a Dózsa György szocialista brigád tagjaival közösen Dabasra utazott, ahol megtekintették az omszki képzőművészek kiállítását. Tárlatvezetésre pedig Fegyó Béla vállalkozott, aki rajztanárként szakszerűen és közérthetően ismertette a bemutatott alkotások mondanivalóját. De nem elégedett meg e rögtönzött ismertetéssel, hanem arra is volt gondja, hogy a két testvérmegye kapcsolatáról, $ a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentőségéről is beszéljen. A további elképzelésekről is tájékoztatást kaptunk Fegyó Bélától. Terveikről így beszélt: — Az elkövetkezendő időben közösen ellátogatunk a Nemzeti Galériába, a Néprajzi Múzeumba, s azt követően szeretnénk egy vetélkedőt szervezni a brigád tagjainak és a gyerekeknek egyaránt, a látottak felhasználásával, színes diák segítségével. Iskolai rajszakkörünk pedig dekorációra, díszítésre alkalmas plakátokat készít a brigádnak. És legközelebb? A pestimrei Szabadság Termelőszövetkezet gyáli telephelyén a szerkezeti lakatosműhelyben dolgozik a tizenöt tagú Dózsa György szocialista brigád. Bajkai Pál, a vezetőjük 28 esztendős, erős alkatú emberekét gyermek édesapja. Amikor az(''együttműködésről érdeklődtünk, készségesen válaszolt: — A szerződés megkötésekor mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy ne csak a brigádnaplónkban legyen élő ez a kapcsolat, hanem a valóságban is. Brigádunk tagjai valamennyien családos emberek, s nem árt, ha egy kicsit szorosabb lesz a kapcsolatunk az iskolával, jobban megismerjük a nevelők tevékenységét. Szívesen látjuk vendégül a gyerekeket a műhelyben, bizonyára érdekli őket közelről is a lakatosok munkája. Már a dabasi tárlatlátogatáson barátságot kötöttünk a diákokkal. A hazaérkezés után azt kérdezték tőlem a brigád tagjai: hová megyünk legközelebb? De nem lenne teljes a kép. ha nem hallgatnánk meg a diákokat is. A 7. c. két tanulója, Gazdik István és Laczkó Ilona meleg hangon beszélt a brigádról. — Kedves, barátságos embereket ismertünk meg: Pali bácsi, a brigádvezető, és a többiek a dabasi kiránduláson mindenre készségesen válaszoltak. amit csak kérdeztünk — mondta Laczkó Ilona. — S megmondom őszintén, örültem annak is, hogy Omszk- kal egy kicsit közelebbről is megismerkedhettem a tárlaton. hiszen korábban már nagyon sokat hallottam és olvastam Szibériáról. Én azt szeretném, ha a brigáddal sokszor mehetnénk még együtt kirándulni... — Az osztályunkban társaim egy része már eldöntötte, hogy milyen pályát választ. de az a baj, jó néhá- nyunknak nincsenek személyes tapasztalatai ezzel kapcsolatban — magyarázta Gazdik István. — Jó lenne, ha a gyakorlatban is láthatnánk, milyen hivatást választunk. Ezért a közeljövőben szeretnénk ellátogatni a lakatosműhelybe. És szívesen játszanánk egy focimeccset is a Dózsa brigáddal... Ez utóbbi kéréshez csak annyit: mivel Fegyó Béla kitűnően kézilabdázik. Bajkai Pál pedig a gyáli futballcsapat, kapusa, nyilván, ez a kívánság is hamarosan teljesülni fog... Falus Gábor
