Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

A CORVINA ÚJ SOROZATÁBAN Aczél György kötete németül Modem irodalmi szalon Ötéves a Korona Pódium VÁCI MU SIKERE Ipari formák, textíliák Nagy érdeklődésre számot tartó kötettel nyitotta meg a Corvina Kiadó azt az új társa­dalmi, politikai és népszerű tu­dományos munkákat tartalma­zó sorozatát, mely a Corvina Könyvek elnevezést viseli. Az általában angol, francia, német és spanyol nyelven megjelenő sorozat célja, hogy a külföldi olvasóközönség hazánk társa­dat és kulturális élete iránt egyre növekvő érdeklődését ki­elégítse. A magyar olvasóközönség már jól ismeri az Egy elma­radt interjú helyett című köte­tet. Ez — mint lapunkban is foglalkoztunk vele — azt a be­szélgetést tartalmazza, amely eredetileg a francia televízió­ban hangzott volna el 1973-ban Aczél György miniszterelnök- helyettes és Alain Peyrefitte akadémikus, az Union Démoc- ratique pour la République ne­vű gaullísta párt akkori főtit­kára között. Miután a francia I fél visszalépése miatt a be­szélgetés meghiúsult, Jacques De Bonis francia újságíró ké­szített Aczél Györggyel inter­jút olyan kérdésekre keresve választ, amelyek a nyugat­európai közönséget Magyaror­szággal, a szocializmus építésé­nek hazai eredményeivel és problémáival kapcsolatosan el­sősorban foglalkoztatják. Aczél György válaszaiban megvilágí­totta a szocializmus egész gaz­dasági, politikai, kulturális rendszerének lényegét, ember­közelbe hozva annak nemcsak sikereit, de gondjait is. A nagy sikerű francia és ma­gyar nyelvű kiadások után most a Corvina Könyvek soro­zat első köteteként, Nach einer nicht stattgefundenen Diskus­sion. Paris fragt — Budapest antwortet címmel jelent meg a beszélgetés, s remélhetően a német nyelvű olvasók is nagy érdeklődéssel lapozzák majd. Zenei világnap Ez a harmadik ősz, amely. nek október első napját a művelődés nemzetközi szer­vezete, az UNESCO zenei világnappá nyilvánította. Mi eddig kevésbé figyeltünk erre a kezdeményezésre. Idén is szerényen jelentke­zik nálunk: Salgótarjánban, Szegeden, Szolnokon, Veszp­rémben, Budapesten a ze­nei hetek keretében koncer­teket és operaelőadásokat rendeznek. Éneklők százai találkoznak hallgatóik ez­reivel. „A zene olyan mint a le­vegő. Sokan csak akkor ve­szik észre, mikor már na­gyon hiányzik.’’ — mondot­ta Kodály. Szavainak iga­zát az emberiség mai lég­szomja bizonyítja. A zene az érzelmi-elkölcsi-szellemi érintkezés legfőbb eszköze, felbomlása és elidegenedé­se szorongással tölti el az embert, s nemcsak kárt, de veszélyt is jelent az emberi, ségre. Egyesek felismerték már, mások csak érzik ezt. A kereső zarándoklat meg­indul. A keresőknek meg kell érteniük, hogy erőfeszí­tés nélkül nem hull ölükbe a ma már elvesztett kincs. A muzsikusok tudják, hogy a zene tápláló oxigénje, lét­feltétele a befogadó embe­riség. Korunk zenéjére vágyunk, de csak az lehet korunk zenéje, ami a miénk. Min­denkor átmeneti, lehet, hogy a. miénk feltűnően az. Érzelmeink közlésre, meg­szólaltatásra, visszhangra méltók, meg kell szólaltat­nunk és meg kell értenünk őket. A zenei világnap erre figyelmeztet. yfitíes Lilla, 1972 őszén szo­katlan vallatKozásba Kezaett: A teszt ördöge címmel önál­ló estet tartott a outi a vári Korona cua.raszda.oan. A siker szárnyára kapta a műsort. Es­téről estére ismételni kellett. A Korona Pódium sikeré­nek egyik titka bizonnyal az, hogy friss hangvételű, már- már csevegés légkörű irodal­mi szalont sikerült létrehoz­ni a közreműködőknek. A Pó­dium népszerűségét igazolja: az eddigi 999 előadásukat megközelítően 400 ezren néz­ték meg. Az ezredik előadást gálaműsorral ünnepük októ­ber 3-án este 8-kor. Ebből az alkatomból tegnap sajtó- tájékoztatót tartott Báli György, az Országos Rendező Iroda igazgatója. Örömmel számolt be a közönség össze­tételéről: az eddigi nézők 35 százalékát a nagyüzemi mun­kások tették ki, s az iskolások aránya is meghaladja a 25 százalékot. A Pódium veze­tői és művészei tudatosan vál­lalják a közművelődési fel­adatok teljesítését, a rangos irodalom terjesztését. Színházi életünk legjobbjai vállaltak szerepet ennek a fel­adatnak a teljesítésében. Az elmúlt öt évben többek között Gobbi Hilda. Bessenyei Fe­renc, Turay Ida, Pethes Sán­dor, Ruttkay Éva, Darvas Iván, Sütő Irén és Keres Emil adott műsort a Korona cukrászdá­ban. Nagy sikerük volt az orosz, német, angol, olasz és bolgár nyelvű előadásoknak, ezt igazolja az is. hogy a kö­zönség 22 százaléka külföldi turistákból tevődött ki. A Korona Pódiumnak Pest megyével is gyümölcsöző kap­csolata alakult ki: több köz­ségben és városban mutatták be műsoraikat, sőt, a váci művelődési központban rend­szeresen tartanak bemutató­kat. A Madách Színház mel­lett a Korona Pódium közre­működői is részt vettek ta­vasszal az NDK testvérme­gyénkben. Suhlban tartott ba­rátsági héten. Amint Mikes Lilla, a Pódium állandó házi­asszonya elmondta: szívesen vállalnának az eddigieknél több fellépést Pest megyé­ben. Kr Gy. GÁBOR MAGDA KIÁLLÍTÁSA Gábor Magda: Nap (színes beton) Annyi esemény sorakozott fel a képzőművészeti világ­hét idei rendezvényein, hogy elemzésünk ezúttal szinte csak a híradásra szorítkozik. Tervezés és fantázia Az Iparművészeti Múzeum­ban nyílt meg az Ipari for­mák a lakásban című kiállí­tás, mely a mérnöki terve­zés és a művészi fantázia jó hatásfokú találkozását jelzi. Ennek a kapcsolatnak általá­nos elterjedése az ipari tár­gyak esztétikumát, végső so­ron a szép lakást és jó közér­zetet eredményezi. A szerkesz­tett egyszerűség a funkcióhoz és közízlésünkhöz közelíti a formát, ennek jegyében ké­szülnek a csészék, lámpák, bőröndök, bútorok, cipők, órák, kerékpárok, televíziók, melyeket azért használunk növekvő jó érzéssel, mert használat közben szép kül­alakjukkal örvendeztetnek, így válik az ipari forma az emberség szolgálattevőjévé. A bolgár textíliák a Mű­csarnokban ugyanolyan él­vonalat jelentenek, mint a francia és magyar gyapjúsző­nyegek. Friss és korszerű hangvételük hiánytalan ízlés­ről tanúskodnak. E falisző- nyegek anyaga kecskeszőr és gyapjú. Sok vegyes techniká­val készült. A lényeg, hogy olykor plasztikai, máskor fes­tői hatásfokra törekedve időn­ként reális, máskor elvonat­koztatott formák értelmes együttesével idézik Ikaruszt, kagylót, pávát, emberi figu­rát, tenger melletti Virradat­ot Afrika művészete A Néprajzi Múzeumban pompás anyagot láthatunk de­cember végéig. Tálát Belner- nek, a Török Köztársaság nagykövetének magángyűjte­ménye valóban elkápráztató. A néger kultúra, Nyugat-Af- rika népművészete hozzájá­rult Picasso és a kubizmus művészetének kibontakozásá­hoz is, modern eszményeink­hez. Szobrokat, kultikus tár­gyakat szem­lélhetünk ezút­tal, valóban, mintha Afriká­ban járnánk, az elmúlt évez­redben, s meg­rendült csodá­lattal tekin­tünk a masz­kokra, lán­dzsákra, beszé­lő dobra, a jó­mba kultúra megannyi kin­csére. A bronz­ból mintázott Lovaskatona Kamerunból érkezett, s a ló ugyanúgy két lábra áll, mint Leonardo remekművén, mint régi kínai szobrokon és Fe- renczy Béni mesterművén. Különböző idő küldöttei e művek, a kameruni szo-i bor századunkból való, de valamennyi az emberi gon­dolkodás szárnyalásának oszt­hatatlan egységét példázza. Függőleges szinteken Gádor Magda egyik műve már régebben került Sződli- getre, most újabb szobrait mutatja be a Helikon Galé­riában. Ritkán jelentkezik, de akkor mindig érett újdonsá­gokkal lep meg. Szereti az emeletes formákat, madarait és artistáit is függőleges szin­tekben sűríti, Vályogvető-jé- ben a figurát vályogtéglák sokasága kíséri. A szoborhoz társítja környezetét. Mostani kiállításán megújulása a for­mák nagyvonalú integrálásá­ban érződik — ez jellemzi szí­nes betonból mintázott nap­korongját és a Gépállatot, mely mestefműve. Az utcamúzeum árkádgalériája Időnként múzeummá sűrű­södik az utca is, ez történik Budapesten, a Kossuth Lajos téren, ahol Somogyi Árpád kaszásához és agronómus­lányához kitűnő domborítá­sok társultak. Bronztáblák és portrék örökítik meg mező- gazdaságunk fejlesztésének nagy kezdeményezőit: Újhe­lyi Imrét, Pethe Ferencet, Nagyváthy Jánost, Tessedik Sámuelt, Erdei Ferencet. E szobortisztelgés egyszerre je­lent hagyományőrzést és tér­alakítást, ezért kétszeresen is dicséretes a Mezőgazdasági Mi­nisztérium folytatást sürge­tő utcamúzeuma. Nívódíj a domborműnek Shrammel Imre pirogránit- ból készült kerámiadombor- műve a váci művelődési köz­pontba került, s most elnyer­te a Kulturális Minisztérium nívódíját. Valóban izgalmas mű, tektonikus erőket, nap­robbanást, holdkráteres tá­jat, vulkánikus vidéket, a ke­letkezés sérüléseit érzékelteti, lörom, hogy ilyen mű került Vácra, mely a szakma és a minisztérium elismerése után a közönség ízlését is kormá­nyozni fogja. Máskülönben is növekszik a váci művelődési központ vonzása, különösen az iskolák léptek előre, hi­szen Szegedy Dobó Illés kiál­lítását a Forte-gyár szocialis­ta brigádjai melleit nagy számmal tekintették meg a Gábor Áron Általános Iskola, a Sztáron Sándor és a Géza király téri gimnazisták, a Ko­mócsin Zoltán Kollégium diákjai is. Losonci Miklós SZÍNHÁZI ESTÉK Nagytakarítás Bemutató a József Attila Színházban pedagógusként hirdeti annak igazát. Ugyanúgy defenzív éle­tet él, mint a műben szinte mindenki. Nem jelenik meg a színpadon egyetlen olyan em­ber sem, aki az erkölcsileg tisztább életet választaná. A darab utolsó jelenete pedig azt sugallja: borítsunk paplant ap­rócska kellemetlenségeinkre. A RENDEZŐ, Benedek Ár­pád látványosan próbálja meg áthidalni a darab gyengesé­geit. Sajnos kevés eredmény­nyel. A komikus helyzetek, a néha kitűnő dialógusok mégis többször nyíltszíni tapsra ösz­tönzik a közönséget. Ez éppen azt bizonyítja, hogy Csurka István kitűnő értője a színpadi hatások megteremtésének. A farkas és a kis gida KÖZÖS ÖRÖM, hogy évtize­dünkben reneszánszát éli a magyar színműírás. A színhá­zak egymással versengve tű­zik műsorukra az új alkotá­sokat. Sajnos néha azokat is, amelyek csak félig sikerültek. Legfrissebb példa a József At­tila Színház új bemutatója: Csurka István: Nagytakarítás című darabja csak félig-med- dig sikerült. Bár az alapötlet magában hordja egy jó dráma lehetőségét. Csakhogy a Nagy- takarítás figurái közötti kap­csolatrendszer kissé poros, „bé­kebeli” képletre vezethető vissza. Egy minisztériumi osz­tályvezető és a nehézsórsú gép­írónő szerelme körül bonyodal­mak, a rózsadombi villában élő tisztaerkölcsű asszony és a kül­városi szoba-konyhában két gyermekével küszködő meg­csalt férj — megannyi rég­múltból visszaköszönő figura. Igaz, Csurka István már sok­szor bizonyított tehetségével, akár egy letűnt kor maradvá­nyaiként Válhattak volna a szatíra tárgyává. A Nagytakarítás azonban in­kább tragikomédia lett, mint tisztán szatirikus játék. Fősze­replője Lovas László miniszté­riumi osztályvezető, aki azt a feladatot kapja, hogy dolgozza ki a defenzív járművezetés el­méletét és módszerét. Lovas ráébred: a defenzivitás nem­csak a közlekedésben hasznos, hanem az életvitelben is. A gyors és biztos karrier titka, hogy el kell kerülni a konflik­tusokat. a veszélyhelyzeteket. Álláspontja szerint mindig keil tudni megalkudni, még akkor is, ha elveket és embereket ál­dozunk fel a karambol elkerü­lése érdekében. Lovas figurá­ja köré felépíthető lett volna a mélyebb társadalomkritikai elemzés. A példázat azonban elkerüli a nagyobb ütközéseket, csupán szalonkonfüktus jön létre. A SZEREPLŐK KÖZÜL Fü­löp Zsigmond kedves iróniá­val játsza Lovas figuráját, nem idegeníti el a közönségtől, sőt a néző szurkol, hogy kivágja magát a tetten ért házasságtö­rés utáni bonyodalmakból. Fü- löp Zsigmond belopja a kö­zönség szivébe ezt az akarnok. kétszínű és nem is egészen tisztakezű figurát. Arra készte­ti a nézőt, hogy legalábbis pár­toló együttérzéssel nézze az alapjában negatív szereplőt. Teheti ezt annál is inkább, mert a konfliktus ellenpólusán egy Lovassal hasonszőrű, csak primitívebb ügyeskedő áll: az osztályvezető szeretőjének fér­je, Borsos úr. Ö a társadalmi kiemelkedés vágyának egyik megtestesítője. Háromszoba összkomfortot akar, olyat, ami. lyen a Lovas-féle nagymenők­nek van, hogy közéjük tarto­zónak érezhesse magát. Ennek érdekében, ha kell megalázko­dik. ha kell vállalja a kényel­metlen erkölcsi helyzetet. Ösz­tönösen éli a defenzív életet. Bodrogi Gyula formálja meg nagyon jól Borsos úr alakját. Színészi eszközeiben ezúttal mértéktartó, pedig a darab számtalan helyzétkomikuma kétségtelenül csábít a túlját- szásra. Már-már nemes nagy­vonalúsággal vállalja a meg­csalt férj szerepét, s a megbo­csátást, hiszen végül is csak együttélő házaspárok kapnak nagyobb összegű építési köl­csönt, a kiemelkedés útját ígé­rő három szobára. S lelki nyugalmát is megteremti azzal, hogy tépülő háza melletti ce­mentes zsákok között ő is megcsalja a feleségét, legalább egyszer. Persze a kitörni vá­gyás igazi alakját, a szoba­konyhából menekülő gépíró, nőt Anna, Borsos úr felesége testesíti meg. Voith Ági nincs jelen érzel­mileg a színpadon, nem te­remt önálló életet Annának: szituációkat játszik, mozaikok­ra töri a figurát. Mitagadás a szerep magában rejti a bukta­tót. Csurka erkölcsileg maga­sabb rendűnek írta meg Annát, hiszen őszintén szereti Lovast, nem kalandot keres. Ugyanak­kor karaktere miatt mégis szatirikus figura. Voith Ági nem tudott megbirkózni a sze­rep kettős töltésével. Nehezí­tette helyzetét, hogy a darab­ban vele szembenálló Lovasné mintha nem is ebből a iátékból lépne elénk. Szemes Mari teljesen drámai szerepet játszik, közel áll egy tragikus figurához. így aztán teljesen idegen marad a darab többi szereplőjének társaságé, ban. Pedig ez a feleség sem sokkal különb morálisan, mint a férje, vagy Borsos úr. Nem vállal közösséget férje ügyes­kedéseiben, de élvezi azok anyagi gyümölcsét, nincs sok köze a mi társadalmunkhoz, de ÁLTALÁBAN RUTA az Ordas farkas — legalábbis a mesékben. Ezért aztán köny- nyen pórul jár, s ha tud is bajt keverni, az okos állat­kák ép bőrrel ússzak meg a támadást. Ez a sok száz éves alapképlet a magva a közis­mert Grimm-mesének is. Di- mitr Dimitrov bolgár író na­gyobb erőbedobásra készteti a hét kis gidát: szövetségest ad az Ordas mellé, méghozzá ta­pasztalt és okos szövetségest, Uhu-Buhut, a baglyot, az er­dei banditát. A mese bolgár feldolgozásában további két új szereplő is megjelenik: a jó­ságos Napocska és Fül Emil erdei énektanár. így a tanul­ságos meséből mindvégig ér­dekfeszítő, gyermekeket és felnőtteket egyaránt megne­vettető történet kerekedett. A Budapesti Gyermekszín- hóz nemrég mutatta be az új mesedarabot sok zenével és tánccal, hamisítatlan gyer- mekmusicallal örvendeztetve meg a gyerekeket. A darab egyébként három évvel ez­előtt díjat nyert a tizenkét ország részvételével rende­zett gyermek- és ifjúsági szín­házi fesztiválon. Az előadást akkor Liljana Todorova, a Bolgár Népköztársaság érde­mes művésze rendezte, s a budapesti előadás színpadra állítására is őt hívta meg a gyermekszínház. Todöróvá- val tartottak szófiai munka­társai is: Alekszandr VladL gerov zeneszerző, Milka Na. cseva díszlet- és jelmezterve­ző, valamint Antonij Üzonov koreográfus. A MESE bolgár feldolgozá­sa több szálúvá tette a cse­lekményt, ez elsősorban az új mesealakok beállításából kö­vetkezik. — Az volt a célunk, hogy a gyerekekkel felismertessük az igazság és a hamisság kö­zötti különbséget — magya­rázta Liljana Todorova. — Nem egyszerűen az igazmon­dásról és a hazugságról van szó. A farkas és Uhu szövet­sége a gidák ellen nem tisz­tességes, barátságuk hát azon­nal felbomlik, amint bajba kerülnek. Az ellenpóluson testvérek és igaz barátok áll­nak, őket a nehéz helyzet még erősebb összefogásra készteti és sikerrel jutnak túl a bajon. Ennek szemléltetésé­re vált szükségessé az új sze­replők beállítása. Á gyermekmusical elsősor­ban az öttől tízéves korú gyermekek értelmi és érzelmi szintjét veszi figyelembe. Az ő fantáziájuk volt meghatá­rozó a díszletek tervezésénél is. A kecskék házikója, vala­mint az erdei tisztás színes folthatásai engedik szabadon működni a gyerekek fantáziá­ját, könnyed, vidám keretet teremtenek a játékhoz. A jel­mezekkel elérték az alkotók, hogy az állatszereplők a na­gyon is emberi reagálásaikkal Mesemusical a Budapesti Gyermekszínházban közel kerüljenek az aprócska nézők problémáihoz. A kelle­mes zene és a látványos tánc­betétek a nagyobb gyereke­ket, és a kicsikkel érkező szü­lőket is elszórakoztatják. A SZÍNÉSZEK kivétel nél­kül sok szeretettel és bájjal testesítik meg a mesealako­kat. Nagy szimpátiát váltott ki a gyerekekből Kottái Judit, aki a legkisebb gidát, Pirinyót alakította. A figura okossága, amolyan koravén apróságot idézett. Elismerés illeti a to­vábbi hat gida megszemélye­sítőjét is. Sinkovits Marianna, Ferencz Éva, Böjti Judit, Tur- pinszky G. Béla, Erdélyi György és G. Szabó Sándor dicséretére legyen mondva, hogy egy-egy ötlettel egyéni­vé, sajátossá tudták tenni a fi­gurájukat. Az Ordas, Perla- ky István láthatóan kerülte, hogy félelmet, rettegést kelt­sen a nézőkben. Nagy sikert aratott Sipeki Tibor és Bíró József is Fül Emil, illetve Uhu szerepében. Az előadás fergeteges rit­musa, gyermekfejhez mért szellemessége száműzött eb­ből a meséből minden szo­rongást okozó elemet Kelle­mes szórakozás közben jutnak el a gyerekek a tanulsághoz. A Budapesti Gyermekszínház Ú1 produkciója olyan élményt ad. amelyről a felnőtt szíve­sen beszélget gyermekével az előadás után. Kriszt György » Á i i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom