Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-25 / 251. szám
I IV. ÉVFOLYAM, 251. SZÁM 1977. OKTOBER 25., KEDD Határszemle a Rákosvölgyében Szépen zöldéiI a vetés Budapest határában, néhány száz . méterre Pécéltől található a Rákosvölgye Termelő- szövetkezet központja. Emeletes irodaház, raktársorok, hűtőházak, gépműhelyek között vezet az aszfaltozott út o gépellátás nevű üzemegység vezetőjének, Gergulecz Miklós irodájához, aki egyben a gazdaság pártvezetőségének titkára. Jobbról és balról tehergépkocsik, mezőgazdasági erőgépek várnak indulásra. Jó néhány tsz-tag, és alkalmazott személygépkocsija is itt áll nem messze a vállalatnak is beillő termelőszövetkezet sorompóval ellátott kijáratától. Hajnalban így reggel hat óra tájban a gépellátás vezetője a szokásosnál is elfoglaltabb. Ki utasítást kér tőle, mások aláíratni jöttek valamit, szüntelenül cseng a helyi telefon. A fiatal, jól megtermett Gergulecz Miklós, ki korábban a sóderbánya vezetője volt, igen tett- rekész, lelkes ember. Röviden, a lényegről tárgyal mindenkivel. Irodájában Csopják Tibor agronómussal, a péceli üzemegység szakemberével, ahogy ők mondják, a növény II. üzemegység vezetőjével várjuk, hogy időt szakítson egy kis beszélgetésre. Nem másról, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett vállalásról, annak teljesítéséről érdeklődünk. Vállalásuk sarkpontja, mint megtudtuk, hogy az őszi kalászosok vetését legkésőbb október 31-ig befejezik, november 7-re végeznek az őszi mélyszántással, a nagy ünnep napjára nem marad termény a határban. Felajánlásukat jórészt teljesítették. Amikor ott jártunk, az ősziek vetését 85 százalékban (azóta teljesen) befejezték. Végeztek a betakarítással is, már csak gyökérzöldség van a földeken, mint mondják, az még fejlődik. A zöldségfélék felét saját hűtőházukban tárolják. Az ellátás javítására az idén 25 hektár burgonyát is vetettek, de nem nagy sikerrel, az úgynevezett fehér krumplit a ZÖLDÉRT nein nagyon akarja átvenni. Többféle búza Az irodai beszélgetés után vendéglátóim egy kis határszemlére invitálnak. Ameddig a szem ellát, Pácéi határában vetés zöldell. Az agronómus nem mulasztja el megjegyezni, az őszi árpa már jól megbokrosodott; s noha alig volt csapadék, a búza is szépen kel. A Martoshegy dűlőben hatalmas lánctalpas traktor húzza az ekét, jó nagy rögöket hagy maga után. Hogyan lehet ebbe vetni? Kicsit arrébb erre is megkapom a választ. Hengerük, kultivátorozzák, foga- solják a szántást, végül por- hanyóssá válik a talaj. Azt magam is észreveszem, hogy a sorok különböző színűek. Ennek az az oka, hogy más-más fajta búzát vetnek, egyrészt a terméshozam másrészt az érési idő miatt. A szovjet, az olasz, a magyar és egyéb fajták a hideget és a szárazságot is különbözőképpen viselik el. Állunk az egyik homokos talajú búzatábla szélén, ahol mellesleg a vadászok utat vágtak maguknak, több száz fácánjuk szedegeti a magot, itt az idén, szinte él sem akarom hinni, rozsból rekordtermést takarítottak be. A jó talaj művelés, az időben elvetett mag, a szakszerű trágyázás meghozta az eredményt. Ingyenes koszíosok Bepillantunk a péceli tanyaközpontba is. Szorgos asz- szonykezek csávázzák az utolsó zsák búzavetőmagot. Az egyik raktár felől verébraj közeledik, ortjt tárolják a szárított árpát és kukoricát. — Már nem sokáig lesznek itt igyenkosztosok — mondja Besnyő Pál brigádvezető. — Jövőre elkészül a 250 vagonos siló. Láthatók már az épülő raktárak körvonalai is. Távolabb a tanyától, a hegyoldalon fiatal erdő húzódik. Mint tájékoztatnak, a szántóföldi művelésre alkalmatlan földeket fásítják. Ott, ahol egykor csak a szamár- kóró meg az árvalányhaj virított, most sötétzöld fenyőerdőket váltják a tölgyesek. Mellettük húzódnak a kispar- cellák és a pedagógusföldek, amelyek egy részén ugyancsak kel a téesz által bérmunkában elvetett mag. Ács István Járási munkásőrök Kistarcsán Ismét munkával töltötték a vasárnapot a gödöllői Kobzi János munkásőregység egyik alegységének tagjai. A múlt évben kiváló század címeit elért alegység kora reggeltől késő délutánig a kistarcsai megyei kórház építésén dolgozott. A megyei parancsnokság felhívásának eleget téve, terven felül vállalták és becsülettel teljesítették is ezt a munkát. A serényen dolgozó alegység élén ott volt Hosztafi Béla parancsnok és helyettese, Barát Endre. A munkásőrök feladata az volt, hogy az emeletekre az ajtókat, ablakokat felhordják, de részt vettek a betonozásban a kábelárok készítésében is. A szorgos munka részese volt egész napon át Várnagy Attila megbízott parancsnok és Martinák Ferenc anyagfelelős. Tüzet okozott a gondatlanság Vasárnap délelőtt tíz óra tájban a város északkeleti határában, a Boncsok-dűlőben segélykilátások hallatszottak. — Segítség! Segítség! — kiabálta egy férfi és egy kisfiú. A határban dolgozó Udri István és Ádám György azonnal felfigyeltek a veszélyre. Kezükben levő szerszámaikkal a hang irányába futottak, s füstöt, lángot pillantottak meg. Ropogott a gaz, égett minden, amit a lángok elértek, s a tűz gyorsan terjedt a földekről az erdő irányába. Alaposan megizzadtak az önkéntes segítők, de a gyors beavatkozással sikerült a tüzet időben megfékezniök. Mi is történt tulajdonképpen? Udri István elmondta, hogy egy általa ismeretlen személy autón érkezett a határba, hogy hosszú évek óta elhanyagolt földjét a derékig érő gaztól megtisztítsa. Minden előzetes óvintézkedés nélkül meglocsolta a gazt benzinnel, majd meggyújtotta. Elszámolta magát, nem mérte fel a veszély nagyságát, azt, hogy a szél az erdő felé terelheti a lángokat. Amikor a gyerekkel nem tudták útját állni a tűznek, elkezdtek kiabálni. Szerencse, hogy a két férfi- meghallotta a segélykiáltásit. A felületesség, a könnyelműség ugyanis felmérhetetlen kárt okozott volna, ha a lángok elérik az erdőt. Cs. J. A jól végzett munka után Urbán Vince szervezési és propagandafelelős elmondta, hogy a megyei parancsnokság felhívásában 80 munkásőr jelentkezését kérte, a kórház építéséhez kilencvenen érkeztek, akik közötti ott volt az Ikladi Ipari Műszergyár pártbizottságának három tagja, a gyár négy alapszervezeti titkára és nyolc ifjúgárdista. Az aszódi szakmunkásképzőből ugyancsak négy ifjúgárdista érkezett, s ott volt az IMI Szovjet—Magyar Barátság szocialista brigádja is, Pesti Istvánnal az élen. Az építkezés kivitelezője, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat biztosította a megfelelő szakmai irányítást, s ezzel a munkasőröknek sikerült a maximális teljesítményt nyújtani. A munkásőrök között többen akadtak olyanok, akik az előképzés, a bizonyítás idejét töltik ezekben a hónapokban és januárban, az eskütétel után jegyzik el végképp magukat a fegyveres szolgálattal. Csiba József • • •• Egy év alatt elkészült Kicsinyek nagy oromé Gyermekparadicsom Csömörön Már iskolába készülnek. Ellesett pillanat a nagycsoportosok foglalkozásán. A ragyogó késő őszi napsü- tésoen eppen délelőtti sétára indulnak a csömöri új óvoda kis lakói. Így érthető a szokatlan csend, amely a látogatót az általában gyerekzsi- bongástól hangos épületben fogadja. Urbán Józsejné vezető óvónő büszkén kalauzol irodájába a nemrégiben átadott gyermekbirodalomban. A falakon mókás-ízléses, a kicsinyek fantáziáját megmozgató képek, amelyek éppúgy az óvónők ügyességének, a község lakosai s egy sereg intézmény, vállalat, üzem, termelőszövetkezet összefogásának kézzel fogható bizonyítékai, miként az óvoda egész épülete, megannyi berendezési és használati tárgya. Összefogás Méltán büszkék a csömöriek arra, hogy a tavaly májusi alapkőletételt követően alig több, mint egy esztendő alatt készítették el ezt a nagyon fontos intézményt. — A gyerekek nagyon örültek az új óvodának — mondja Urbán Józsefné. — Jóllehet az építkezés idején többször ellátogattunk ide, a beköltözés után kát napig csak arról beszéltek, milyen szépek a szobák, a sok új játék, milyen jó az új oviba járni, ök még így értékelik azt a sok támogatást, amelyet a különböző vállalatoktól kaptunk és kapunk, a helyi kisiparosok: Győri Rezső, Koltai Péter, Szekeres Tibor, Gubek György, Patkós Mihály, Kovács István lelkes és áldozatos munkáját. Természetesen akad azért még tennivaló bőven az új óvodában. Hiányzik néhány bútordarab, sehol sem kapnak diavetítőt, további érdekes játékokat várnak még, s a foglalkozásokon nélkülözhetetlen szemléltetőképek is ezután érkeznek meg. — Azért nincs okunk panaszra — folytatja a vezető óvónő. Továbbra is élvezzük azt a segítőkészséget, amelyben eddig is részünk volt. A termekbe a szülők kosárszám hozták a virágokat, csömöri motívumokkal díszített tányérokat, subaszőnyegeket. A Főnix Háziipari Szövetkezettől habszivacs párnákat kapunk váltáshuzattal, s a taJégeső verte, vihar tépte, búzakalászok kókadoztak a hűvös estében. Bölcs, vastag szárú öregek megnyugtató zizegé- sét hallgatták a nagyra keseredett szemű ifjak. Emberekről, gépekről, a városról szólt a mesé. A sötétség teljes beálltával így hajlott megviselt testük a föld felé. Félálomban még hallották az ismeretlen jelentésű szavakat: kombájn, zsák, aratók, malom, kemence. Reggel madárcsicsergés, meleg napsugarak ébresztették az egész táblát. Lassan felegyenesedve nyújtózkodtak, az örömtől kipirultan mosolyogtak egymásra. Teltek-múltak a napok, s egyszer csak különös zörejek zavarták meg békés, táncszerű hajladozásukat. Riadtan vetették fel fejüket, a hangok irányába fordultak. — Jaj, mint száz búzakalász, olyan nagy az a valami, mindjárt eltipor valamennyiünket, | sikoltott az egyik kalász. — Ezer konkolyszem, csend legyen! — rivallt rá egy kalász- anyó. — Csak semmi pánik. Mese a sóskifliről Néhány perc, egy kis zsúfoltság, s máris a városban leszünk — nyugtatgatta társait. Szédülés fogta el őket, majd nemsokára, szorosan egymáshoz simulva egy nagy sötét valamiben nyugodtak meg. Orrukat olaj- és benzingőz csapta meg, fintorogtak. izegtek- mozogtak. A hosszú utazás után csak késő éjjel aludtak el, az idegen helyen. Másnap, ide- oda zötykölődés után egy késszúrás nyomán levetették egyenruhájukat, s finom lisztté váltak. Rövid szunyókálás után valami fehér löttyöt öntöttek a nyakukba, s mielőtt magukhoz térhettek volna, máris forgott velük a világ. Szédülten huppantak egy csomóba, majd durva kezek ragadták meg őket. Ki a fájdalomtól, ki az elvesztett társak utáni szomorúság miatt nyögött, szuszogott. Valaki odakint még zsörtölődött is miattuk, de szavait nem értették. Egy fényes masina forgó kerekei ismét nagy szédülést okoztak nekik, minden vorcikájuk sajgott. Álmosító, kellemes meleg ringatta őket álomba. Egyszer csak panaszos hangok hallatszottak: — Jaj, micsoda meleg van itt, jaj elégek — izzadt az egész sereg. Hirtelen világos lett, ismét gurulni kezdtek. Egy kosár aljára érve, néhá- nyan keservesen sírtak, sajgó testüket tapogatva, mások tépett ruhájukat, törött testrészüket simogatták. Hűvös levegő csapta meg őket. — Hozzátok a kifliket. — mondta egy reszelős hang, s máris nagyot huppantak. Fényes, hideg folyadék csilloaott alattuk. Az alsók fázósan prüszköltek, egymáshoz bújva ragadtak össze. Alighogy etkaróhuzatokat is ők készítik társadalmi munkában. Ismerkednek Az új óvodában két kiscsoportban, egy középső és egy nagycsoportban 130 gyereket tudtak elhelyezni. A nagy távolságok miatt nem volt könnyű eldönteni, a kicsinyek közül ki járjon a régi és ki az új óvodába. Arra is tekintettel kellett lenni, hogy a középső és nagycsoportosok már egyedül járnak az óvodába. Nem veszélytelen vállalkozás, mert át kell jönniük a HÉV vonalán is, de a1 szülők összefogása ezt is megoldotta. Van olyan utca, ahonnan az óvodába járó gyerekeket egy apuka hozza autóval, és haza is szállítja őket délutánonként. Ami az óvodában folyó nevelőmunkát illeti, az ismerkedés, a felmérés szakaszában tartanak. — Folyamatosan szoktatjuk az újonnan felvett gyerekeket a közösségi élethez, a megváltozott körülményekhez, követelményekhez — magyarázza Urbánné. — Az iskola egyre nagyobb mértékben épít az óvodára, különösen az új matematikaprogramban, éppen ezért nekünk eleget kell tennünk ennek az elvárásnak. A szülőkkel is ismertettük az egész évi munka céljait, hogy eredményesen működhessünk együtt. A szülők kérését szem előtt tartva határoztuk meg a nyitva tartási rendet is — reggel hattól este hatig. Szerencsére lehetőségünk van arra, hogy délelőtt egy rövid időre leoihenhessenek a gyerekek, így nem fáradnak el annyira estére. Az óvodában hét óvónő — közülük hárman képesítés nélküliek — négy dajka, három konyhai dolgozó, élelmezésvezető és fűtő gondoskodik arról, hogy a kellemes környezetben a gyerekek semmiben se szenvedjenek hiányt. Hogy erről meggyőződjünk, sétára indulunk a konyhába, a foglalkoztatótermekbe, s nem maradnak ki a mellékhelyiségek sem. A konyhából ínvcsikladozó illatok szállanák. jelezve, hogy közeleg az ebéd ideje. A paránvi mosdókagylók sorára mutatva Ur- bíinné mosolyogva jegyzi meg: szenderedtek, ismét idegen kezeket, arcokat láttak. A polcokon már hasonló testrészek voltak, de más formájúak. Megviseltnek látszottak azok is. Volt, aki teljesen lefogyott, mások megdagadtak. Elhelyezkedve mellettük, azok kuncogtak, nevetgéltek, csúfolták az ő meztelenségüket. Kiderült, ők a sósstanglik, bár jóval kevesebben voltak, mégis nagy lármát csaptak. Újra hajnalodott, a polcon már csak néhány kifli és kenyér szomorkodott. Az egyik kifli megszólalt: — Mi vajon miért maradtunk itt, miért nem kellünk senkinek? — Nem tudom, talán holnap minket is elvisznek — sóhajtotta társa. — Az ám, s miért nincs nekünk is csillogó sóruhánk — kesergett az előbbi. Ekkor megszólalt a felső polcon egy négerbarna rozscipó: — Azért, mert ti gödöllőiek vagytok. Mitru Mihály Mitől gurul ez a kisautó? Szép György felvételei — Ha már végleg elhelyezkedtünk, berendezkedtünk, itt lesz módunk gyakorolni a fogmosást is. A szomszédos teremből énekszó, egy kissé távolabbról jókedvű játék zaja hallatszik — a sétáról visszatért csoportok már ismét megszokott életüket élik. Az udvar — az óvoda nagyon fontos része — ma még kopár. De a remek terveket, no és a sokat emlegetett összefogást ismerve, nem sokáig lesz ilyen elhagyatott. A jövő — Az udvar hátsó részében csúszdákat, hintákat, mászó- kákat állítunk fel. Csinálunk egy kis kertet is, ahol a nagycsoportosok kedvükre gazdálkodhatnak. Az épület előtti téren rendezzük majd az ünnepségeinket, s itt egy KRESZ-parkot is szeretnénk kialakítani. A főváros közelsége miatt a gyerekeknek különösen nagy szükségük van arra, hogy a közlekedés szabályait elsajátítsák. Tervünk, elkéozelésünk van éppen elég, s azon leszünk, hogy meg is valósítsuk azokat — mondta befejezésül az óvoda vezetője. Paulovics Mihály, a községi tanács elnöke és Fogd Mihály, a községi pártszervezet titkába, akik a további segítségadás szándékával látogattak el az óvodába, egyetértőén bólintanak ezekre a szavakra. Gáspár Mária Befejeződött a bajnokság Befejeződött a kispályás labdarúgó-bajnokság Galgamá- rsán. Az utolsó fordulóban az összefogás SE és az SE öregfiúk mérkőzése jó hírverése volt az egyre népszerűbb tö- megsportmozga lomnak. Az öregek már 2:0-ra vezettek, s a második félidő közepéig hét kapufát rúgtak, utána azonban feltámadt az összefogás, és megszerezte a '_ét pontot. A bajnokság - elnyeréséhez azonban ez a b rmros győzelem is kevésnek bizonyult. A 9. forduló eredményei: Állami Gazdaság MEDOSZ—Taped SE 3:1, Galgamácsai MHSZ—Vóc- egres község 3:0. Tsz Gépész— Váckisújfalu 0:3, összefogás SE—SE öreg fiúk 3:2. A bajnokságot az öregfiúk csapata nyerte 25 ponttal, második az összefogás SE 23 ponttal, a harmadik Állami Gazdaság MEDOSZ 19 pontot gyűjtött.
