Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-25 / 251. szám

rr.fr JHF.CYFt 1977 OKTÓBER 25., KEDD TV-FIGYELŐ Mindenki iskolája. Annyi találgatás, viccelődés, ho­zsánna — egyszóval annyi ■nem és igen után ideje volt végre megvonni a most egy esztendeje útjára bocsátott Mindenki iskolája mérlegét Utánanézni annak, hogy tény­leg hatásosabb-e az az okta­tási forma, ha Sugár András mondja el: milyen is az a Dél- Amerika; illetőleg Jókai An­na kérő szavára kezd szaval­ni Avar István. Mint a vasárnap esti Hét — Poór Klára készítette — riportjából kiderült, igaza lett annak, aki kétségbe von­ta a tv Mindenki iskolájának mindenhatóságát, mondván: nem elég az, ha csak látunk és a látottakhoz amúgy, ma­gunkba hozzáolvasunk — em­ber is kell az ismeretek föl­dolgozásához. Ember: a tv- adásokat magyarázattal elő­készítő, majd a vetítés utána tudnivaló kibontásában, rög­zítésében segédkező pedagó­gus. Ahol hamar rájöttek erre, ott többen és jobban vizs­gáztak — mint a példaként megemlített Ganz-MAVAG- ban —; ahol pedig azt hit­ték, hogy a képernyőn látot­tak mindenestől bevándorol­nak a fejekbe — hát ott jó­val kevesebb felnőtt jutott át a vizsgákon. Ha egyesztendős késéssel is, de végre kimondatott: a Mindenki iskolája nem ön­álló iskola! Legföljebb egy afféle országosan szertesu- gárzott oktatási segédanyag, mozgó képekből összeállított illusztráció, amely csak ak­kor rögződik meg az agyak­ban, ha nem hiányzik mellő­le a bölcsességszerzés két ősi forrása, a szó és a könyv.,. Helyére kerülvén így a Min­denki iskolája, immár az is lehetővé vált, hogy egyszerű­sítsék a vizsgarendszerét. Ez­után — hallhattuk — egysé­ges tanterv szerint készülhet fel a számadásra mind a ma­gán-, mind a közösségben ta­nuló. Könyvtárak. Kocsma, ven­déglő, poharazó az szép szám­mal nyílik az Angyalföldön, ám az egyszem könyvtáracska 35 négyzetméternyi területen őrzi több mint tízezernyi kö­tetét, és próbálja szolgálni szép számú olvasóit... Persze, szélsőséges, jellem­zőnek aligha mondható ez a példa, de arra azért figyel­meztet, hogy a test örömei­nek szolgálatára még min­dig könnyebben kerülnek fo­rintok, mint a szellemi ter­mékek hajlékaira. Üj, eredendően is könyvtár­nak épülő könyvtárak kelle­nének! — hangzott el több­ször is a jogos óhajtás. Olya­nok, mint a már 1973 óta nagyszerűen működő sorok­sári, és olyanok, mint ami­lyeneket a Pest megyével érintkező külső kerületek új lakónegyedeire, Békásmegyer­re, Újpalotára stb. terveztek. Még húsz év, és a főváros könyvtárügye véglegesen el­igazodik: olvasnivaló is, hely is bőven jut majd mind az ittlakóknak, mind a környék­ből naponta beutazóknak. Ady-verseny. Immár a har­madik elődöntőn is túljutott az Ady Endre vers- és próza­mondóverseny — ez az igen­igen jól előkészített, gördü­lékenyre rendezett, és mind a versenyzők, mind a nézők számára megannyi új ismere­tet adó sorozat. A tudós és az oktatásban is jártas zsűri­tagok előadásszámba menő összefoglalókban méltatják az egymást követő produkció­kat. egyaránt megidézve kort, művészt és művészetet A centenárium megannyi ren­dezvénye közül talán ez a tv- és rádiósorozat sikeredett már eddig is a legeredménye­sebbre. Akácz László A megcsonkított Kakukkfészek Nem hinném, ha mesélnék: a gyáli mozi dolgozói felülbí­rálják Ken Kesey ma már vi­lághírű regényéből készült, ugyancsak világhírű filmet. Nem úgy általában, csak konk­rétan. Vasárnap két előadást tartanak a gyáli moziban, öt­kor és hétkor. Az öt órakor kezdődő előadásnak hét óra után van vége, a hétórainak viszont háromnegyed kilenc­kor. Pontosan húsz perccel rö- videbb a második előadás. Ne gondolja senki, hogy eb­ben az egtszen elfogadhatóan felszerelt moziban kurblizzáK a vetítőgépet, hogy a kockák gyorsabban peregjenek. Nem. Hanem az üzemvezető tudtá­val a gépész egyszerűen ki­hagy egy tekercset, hogy ko­rábban lehessen hazamenni. Nem tréfa, 150 tanúm van az állításom igazságára. Azt azon­ban elképzelni sem tudom; hon­nan veszi magának a bátor­ságot egy községi moziveze­tő, meg egy gépész, hogy meg­csorbítsa az eredeti művet. „Hazarohanó mozgalmuk” ál­dozatává teszik egy művész­kollektíva alkotását, megcsor­bítják a közönség műélveze­tét. De talán felesleges művé­szetről beszélni ilyen körülmé­nyek között. Maradjunk az üz­leti dolgoknál: másfélszeres, felemelt helyár mellett sem vetítik le a filmet, becsapják a pénzükért egész előadást jog­gal várókat, nem dolgozzák le a munkaidejüket. A munkafe­gyelmet vezetői hozzájárulás­sal sértik, mint a film utáni beszélgetésből kiderült: rend­szeresen. Minden második elő­adásból kihagynak egy teker­cset. Valószínűsítem, hogy a Pest megyei Moziüzemi vál­lalatnál mit sem tudnak erről az üzérkedésről. De bízom ab­ban, hogy intézkednek és so­ha többé, egyetlen moziban sem lesz lehetősége hasonló kurtításokra a gyáli mozi je­lenlegi vezetőjének és gépé­szének. Kriszt György Versmondók vetélkedője Tegnap délután rendezték meg Foton, a Nagy Október, valamint Ady Endre születésé­nek 100. évfordulója tiszteleté­re a váci járás kisdobosainak, úttörőinek és KISZ-eseinek szavalóversenyét. A kisdobosok első helyezett­je Grotzmann Márta Váchar- tyánból, a második Bátorligeti Csilla a fóti 3. számú iskolából, a harmadik pedig Párdavi Ri­ta, Pencről. Az úttörők nyerte­sei: Mravik Csilla (Ácsa), Ha- nák Ildikó (Váchartyán) és Nagy Anikó, a fóti 1. számú is­kola tanulója. Az okleveleken kívül az első három helyezett könyvjutalomban is részesült. A KISZ-esek győztesei Klimesz Ilona, Hordái Mariann és Ri- móczi Melinda, valamennyien a gyermekváros tanulói. Megnyílt Cegléden a III. országos kisgrafikai kiállítás A vasárnap megnyílt országos kisgrafikai kiállítás novem­ber 7-ig látható a ceglédi Kossuth Lajos Művelődési Központ­ban naponta. A zsűri Józsa János, Fery Antal és Ravasz Er­zsébet műveit díjazta, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár különdíját Kopasz Márta kapta. s a nemzetközi szövetség tag­Cegléd két újdonsággal je­lentkezik a Ceglédi ősz alkal­mából. A faplasztikák bemu­tatásával az építészet szövet­ségét szolgálja, a kisgrafikák kétévenként ismétlődő orszá­gos fogadásával a műgyűjtés társadalmi terjesztését vállal­ja. Ezzel Zebegény, Vác, Szentendre mellett hazai kép­zőművészetünk új műhelyévé vált. Sokasodó képolvasó Egy eddig hiányzó eszme gazdája Cegléd. Azzal talál­ta meg szellemi rangját a vá­ros, hogy az itteni Kisgrafikai Baráti Kör szorgalmazásával házi galériák l létesültek. A kisgrafikai lapok felhalmozá­sával egyre több otthon ava- tódik múzeummá. Különben is a legdemokratikusabb kép­zőművészeti műfaj a kisgra- fika. Egyrészt azért, mert mozgékonyságával minden új társadalmi és régi történelmi eseményt érint, értelmez, s e hiánytalan kordokumentum művészi és művelődéstörté­neti értékrendben marad fenn. E rajzi adattár olyan bő, hogy a közgyűjtemények­ből kiszorulva a kisgrafikusok baráti köre gondozza e hatal­mas anyagot — s miközben gondozza, maga is művelő­dik. Demokratikus e műfaj, mert megvásárolható. Sokan, egyre többen szerkesztenek Cegléden egyéni képkönyve­ket ex librisekből, kisgrafi- kákból, sokan válnak képol­vasókká, többen nemzetközi anyagot gyűjtenek levelezés útján — így válnak Illyés Gyula szavaival békeépítőkké — s Nagy László Lázár sze­mélyében — aki a ceglédi kis­grafikai baráti kör vezetője, ja — folytatódik a kapcsolat- teremtés. Az eredmények köteleznek E felhalmozott magántár úgy válhat köz-kinccsé, hogy a ceglédi képeskönyveket a könyvtárban forgathassák az érdeklődők, elsősorban az ifjúság. Ez is a műfaj demokratikus lehetőségeihez tartozik. A Pest megyei kez­deményezéssel kiterjeszthet­nénk e képgyűjtő mozgalmat, sok ezer embert nevelhet­nénk e tartalmas kulturá­lis divattal képolvasó, művelt emberré. Mindez véglegesen megszüntetné a képi analfa­bétizmust, s a házi múzeu­mok egész sorával járulna hozzá képzőművészeti életünk árnyalódásához. A műgyűjtés ugyanis csak ebben a közegben válhat tö­megessé. Ennek az útnak a nyitása fűződik' Ceglédhez, hi­szen a város Kisgrafikai Ba­ráti Köre immár harmadszor rendezi meg ezt a fontos se­regszemlét. Ezúttal több mint száz mű érkezett Szegedről, Abonvból, Debrecenből, Buda­pestről, Dunaújvárosból, Al- bertirsáról, Sopronból — s a kiállítás rendezése is méltó az egyenletesen színvonalas anyaghoz. Köteleznek az ered­mények. Cegléd példája Tör­teién, Jászberényben, Nagykő­rösön, Püspökladányban is terjed, egyre több a gyűjtő ebben a térségben. Csak Ceg­léden dr. Illyés S. László, Ko­máromi Imre, H. Bezzeph Er­nő, Tóth Imréné, Bak Ferenc, Nagy László Lazámé rendel­kezik, több ezgg ^grafikai lap­pal. Nem lebecsülendő az sem, hogy 1973-ban a helsin- gőri XIII. ex libris kongresz- szuson Nagy László Lázár is szerepelt művekkel, s a ceg­lédi anyag Dabason. Pilisvö- rösváron, Albertirsán, Duna­Állja az idő próbáját ERDEI FERENC KÉT KÖNYVÉRŐL 1957 KORA TAVASZÁN a 70-es trolibuszon akadtunk össze. Hazafelé tartott, a budapesti Benczúr utcai la­kásába. Fél kézzel kapaszkodott a troli fogantyújába, és kérdésemre máris közölte: a Futóhomok egykori színhelyének egyikére, Nagykörösre és környékére jár ki. Üj előszót, új fejezetet akar írni a könyve elé. Erdei Ferenc tele volt tervekkel. Pontosan akarta megítélni a valósá­got, s ezért minden észrevételre rea­gált. Engem is kért, hogy keressem föl újra, meséljek Pest megyéről. Ép­pen akkor volt 20 éve, hogy először megjelent a Magyarország felfedezé­se sorozatban a Futóhomok. Nekem mindmáig egyik legkedvesebb olvas­mányom, különösen sokat forgattam abban az időben, mert a Futóhomok egykori színhelyén, Pest megyében lapszerkesztőként dolgoztam. Mel­lesleg az ő nyomdokain meg akartam írni az ötvenes évek Pest megyéjét. A Futóhomok harmadik kiadása 1957-ben jelent meg, új előszóval és az Üj fejezet a régi korszak végéről és az új korszak kezdetéről című be­vezetővel. Ebben Erdei összegezte a két évtized tapasztalatait és megálla­pította : a Futóhomokban leírtak álta­lában helytállóak. Azóta újabb két évtized telt el és a könyvet most az Akadémia Kiadó hasonmás kötetben újra megjelentette, mégpedig Erdei Ferenc Összegyűjtött Műveiben. Egy- másik könyv pedig hasonmás kiadás­ban látott napvilágot, a Mezőgazda­ság és szövetkezet című, amelyet Er­dei 1959-ben rendezett sajtó alá. A Futóhomok 1957-es kiadásával az ellenforradalmat követően bizo­nyítani akarta, hogy a mezőgazdaság csak nagyüzemi-szövetkezeti, szocia­lista úton fejlődhet. Éppen az újra megjelenéssel akarta figyelmeztetni a parasztságot, hogy a régi út nem járható, csakis a szövetkezés hozhat újat. Amit a Futóhomokban leírt, az ma már a múlté, a Mezőgazdaság és szövetkezet című műve pedig adalék: ilyen volt az az idő, amikor a szövet­kezeti útra lépett parasztság átfor­málta a mezőgazdaságot. Mindkét mű kiállta és állja az idő próbáját. Közelebbről a Duna—Tisza köze földjét és népét vizsgálta a Futóho­mokban, de távolabbról országunk, népünk, társadalmunk viszonyairól szólott. Ügy ítélte meg a helyzetet, hogy gyökeres fordulatot csak forra­dalmi változásokkal lehet elérni. Ez 1944 őszén elkezdődött, s ő mint poli­tikus, egyengette ennek az új világ­nak az útját. Harcolt és dolgozott ér­te. A MEZÖGAZDASÄG és szö­vetkezet megírásakor ment végbe Magyarországon az a nagy történel­mi átalakulás, amely kiléptette a pa­rasztságot az évszázados mozdulat- laságából. Egy megkövesedett, süp- peteg paraszti életformáról, az egyéni gazdálkodásról kellett áttérnie a szo­cialista-szövetkezeti gazdálkodásra. Erdei érvelt, tapasztalatokat gyűjtött, összegezett, elveket fogalmazott meg. A Tudományos Akadémia főtitkára­ként, az Agrárkutató Intézet vezető­jeként, a szocialista átalakítás nagy munkájában tevékenyen is részt vett. Tapasztalatait igyekezett megfogal­mazni éppen a Futóhomok új kiadá­sának új fejezetében és a valóság fel­tárása nyomán a Mezőgazdaság és szövetkezet című munkájában. Megírta a Futóhomok új előszavá­ban, hogy az első kiadás megjelené­sekor a falukutató-mozgalom társa­dalmi haladásnak, nemzeti fejlődé­sünknek egyik nem jelentéktelen té­nyezője volt. Az a munka, amelyet a falukutatók végeztek, feltárta a fej­lődés akadályait, s egyben kereste a fejlődés útjait. S mindezzel vádanya­got szolgáltatott az akkori társadal­mi-gazdasági rendszer ellen, feltétle­nül hasznos volt, és mint a történe­lem bebizonyította, a haladást, a fej­lődést szolgálta. „További kérdés viszont, hogy le­het-e és szükséges-e ilyen munkát ma is folytatni?” — kérdezte és mindjárt megadta a feleletet: „A régi tapasztalatok alapján is, a mai hely­zetünk következményeihez képest is az a véleményem, hogy igen.’’ AZ IDŐ EBBEN IS IGAZOLTA Erdeit, mert azóta az új Magyaror­szág felfedezése sorozat 15 kötete je­lent meg. Köztük Erdei posztumusz műve, a Város és Vidéke, amelyben szülőföldjének, Makónak és a kör­nyező városoknak valóságfeltárásá­val, irodalmi megfogalmazásával nemcsak szépet, hanem maradandót is alkotott. De most maradjunk a Me­zőgazdaság és szövetkezet című mű­vénél, amely egyike azon tanulmá­nyának, amelyben összegezte csak­nem háromévtizedes, a mezőgazda­ságban, a szövetkezeti mozgalom megteremtésében és kiteljesedésében szerzett tapasztalatait. Összefoglaló képet adott a mezőgazdaság fejlődé­séről és a szövetkezetek történelmi alakulásáról. A szövetkezetekről szóló fejezetben nyomon kísérte a szövetkezeti moz­galom fejlődését, a szocialista mező- gazdaság termelőszövetkezetei nek nagyüzemi rendszeréig. A mezőgaz­dasági és a szövetkezeti fejlődés tö­mör és világos áttekintése után az előrehaladás kérdésére adott felele­tet: mi a szövetkezetek szerepe a mezőgazdasági fejlődésben, miben különbözik egymástól a szövetkeze­tek két alaptípusa, a kereskedelmi szövetkezet és a termelőszövetkezet, hogyan alakul a mezőgazdaság és a szövetkezet a kapitalizmusban és a szocializmusban, a világ különböző országaiban. A TÉNYEK BESZÉLNEK Erdei Ferenc könyvéből. Adataiból és ér­veiből meggyőző feleletet kapunk olyan általános érdekű kérdésekre, hogy iparivá válik-e a mezőgazda­ság, fönnmaradhat-e az egyéni, csa­ládi gazdaság, van-e jövőjük a szö­vetkezeteknek a tőkés fejlődésben, mi a szövetkezetek szerepe a mező- gazdaság szocialista rendszerében. Hosszan foglalkozott a szövetkezeti fokozatosság kérdésével a mezőgaz­daság szocialista átszervezésében. Jól ismerte Lenin szövetkezeti tervének lényegét, s ennek alapján fejtette ki e könyvében és másutt is a fokoza­tosság elvéről vallott nézetét, misze­rint a kisüzemű mezőgazdaság át­szervezése szocialista nagyüzemivé szükségszerűen fokozatosan valósul meg. Ezt követően a szövetkezetek kér­déseit vizsgálta a mezőgazdaság szo­cialista rendszerében. Hangoztatta: a megvalósult szocializmus rendszeré­ben a szövetkezet a kollektív nagy­termelés egyik — kiterjedésében szé­lesebb — üzemi szervezete, mind a termelésben, mind a mezőgazdasági termékek értékesítésében és a mező- gazdasági áruszükséglet ellátásában a jelenkorban a szövetkezet a fő for­ma. Ehhez kapcsolta annak a lenini nézetnek a kifejtését, hogy a mező- gazdaság szüntelenül fejlődik, a me­zőgazdasági technika gyors ütemben halad előre, s így „a mezőgazdaság maga is iparrá (vagyis árutermelővé) válik, s ugyanaz az elkülönülési (specializálódási) folyamat megy ben­ne végbe, mint az iparban.” Mind­jobban érvényre jut a területi spe­cializálódás, a szakosodás, egyre in­kább megosztódik a munka, az egyes területek mezőgazdasági termelése és az ipari termelés között. A szocialis­ta nagyüzem a mezőgazdaság terme­lése és az ipari termelés között. A szocialista nagyüzem a mezőgazda­ság-technika számára új lehetősége­ket tár fel. Iparszerűvé válik a mező- gazdasági termelés, de a mezőgazda­ság ennek ellenére nem válik iparrá, csak hozzá hasonlóvá válik. Mind nagyobb mértékben lesz árutermelő, s a benne dolgozók is specializálód­nak, szakosodnak, vagyis az ipari munkásokhoz hasonlóan szakmunká­sokká válnak. E megállapítások csaknem két év­tizede hangzottak el, de ma is ér­vényesek. Éppen a legutóbbi évti­zed tapasztalatai bizonyítják: a ma­gyar mezőgazdaság ilyen irányba fejlődik. ERDEI LEGÚJABB két kötetének éppen e megállapításokban van az ereje. Mind a múltra, mind a közel­múltra vonatkozó összegezése idő­szerű. A Futóhomok egy elsüllyedt világot idéz. A Mezőgazdaság és szö­vetkezet pedig a magyar szövetkezeti mozgalom, a mezőgazdasági termelés egy adott időszakát értékeli. Megálla­pításaik túlmutattak az adott kor­szakon. Gáli Sándor EMLÉKÉRE 1977 Stettner Béla: Ady emlékére Kőhegyi Gyula: Ex libris keszin is találkozott a közön­séggel, nemcsak Dániában. E hazai és külföldi körforgalom is jelzi az állandóság komoly­ságát, a munka intenzitását. A Pest megyei Művelődési Központ, a ceglédi városi ta­nács és a ceglédi Kisgrafikai Baráti Kör közös pályázata alapján nyílt idei III. országos kiállításon olyan rézmetsze­tek, rézkarcok, hidegtű-lapok, linómetszetek érkeztek, me­lyek Cegléd történelmi ese­ményeit, haladó hagyomá­nyainkat, néprajzi és régészeti emlékeket kísérnek a rajz kö­tetlen eszközeivel. Az külön tapintat jele, hogy a Nagy Október évfordulójára és a száz esztendeje született Ady Endrére is gondoltak a ren­dezők, kiállítók: külön soro­zattal. Sokrétű tematikával Az előbbi kiállításokhoz mérve áz idei tárlat egysége­sebb minőséget mutat. Sokan felzárkóznak ahhoz a mércé­hez, melyet Kopasz Márta, Stettner Béla, Józsa János, Sterbencz Károly, Nagy László Lázár művészete jelent. Kö­zülük Kopasz Márta és Józsa János méltán kapott díjat az idén, nemkülönben Fery An­tal, aki tekintélyes életmű hordozója és Ravasz Erzsébet, aki a rajz hímzett finomságát hangsúlyozza. A tematikai sokrétűséghez a formák sza­bad árnyalatai járulnak. Lá­tunk itt újévi üdvözlőkártyát, meghívót, ex libriseket, érett­ségi emléklapokat, Dózsa- sorozatot, Baranyi Ferenc és Berda József verseinek il­lusztrációit, Szabó Ervin, Mó­ricz Zsigmond portréit. El­mondhatjuk, hogy Kőhegyi Gyula, Miklosovits László, Barnóth Zoltán külön egyéni­ség, izgalmasak Vén Zoltán, Szúnyoghy András lapjai, fi­gyelmet kelt Bordás Ferenc, Csiby Mihály, Király László, M. Kiss József, Perei Zoltán művészete, s a mérték Stett­ner Béla, aki fáradhatatlan szerénységgel ezúttal is az el­mélyülés irányába mutat. összefogással elérhetnénk, hogy a ceglédi kezdeményezés mindnyájunk ügye lenne, el­érhetnénk, hogy Szentendréről, Vácról is érkezzenek művek egyre nagyobb számban, elér­hetnénk, hogy a ceglédi orszá­gos kiállítás nemzetközi szim- pozionná bővüljön. Abonyban hamarosan megnyílik a ma- gángvűjtők galériája. Ez is fogadhatná a ceglédi kisgra­fikusok anyagát, mely egyre inkább országos szolgálatot teljesítene. Losonci Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom