Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

1977. OKTOBER 23.. VASÁRNAP

A ráckevei jó kenyér titka

Mit tesz a gazdaság, a malom, a sütöde?

Az a hír járja a ráckevei járásban, hogy egyetlen községben se lehet olyan jó kenyeret kapni, mint Ráckevén, a tavaly átadott, új kenyérgyár üzletében.

A termelőszövetkezetben kezdődik

A jó kenyér titkát földerítendő, elsőként űr. 'l ukács Bélát, az Aranykalász Termelő- szövetkezet elnökét kerestük fel. Az idén ok könyvelhették el Pest megyében a legmagasabb termésátlagot; hektáronként 56 mázsa 47 kiló búzát takarítottak be.

— öt év alatt csaknem 23 mázsával növeltük az egy hektárra jutó termésátlagot — monoja. — Megfelelően gépesítettük az alaptevékenységet, szakembereink jól irányítanak, nagy tapasztalattal rendelkeznek a növénytermesztők, a traktorosok. Minden évben megvizsgáljuk a talajt, ennek alapján határozzuk meg, milyen tápanyagból mennyit kell kiszórnunk a táblákra. Az időjárás sem közömbös tényező a mezőgazdaságban, de, ha a fenti feltételeket megteremtjük, már nem lehet veszteséges az ágazat. En nem hiszek a rossz adottságokat misztifikálóknak. Itt volt például a mi makádi területünk. Éveken át veszteségesen gazdálkodott a tsz. Az idén onnét takarítottuk be a legtöbb búzát és valószínűleg kukoricából is többet fizet majd, mint a szövetkezet többi táblája.

Kiss János mezőgazdasági főmérnök az aratás után felmérte az összes tényezőt, ami közrejátszott a magas termésátlag elérésében, s pontos számítások alapján vizsgálta, hogyan lehetne még többet termelni.

— Több alapvető tényező összefüggéseit néztem meg — mondja. — A csapadékeloszlást, a műtrágya-felhasználást és az egyes hatóanyagok arányát, az optimális vetési időt, az előveteményt, a fajtaösszetételt és szaporítási fokot, az optimális betakarítási időt. Ezek a feltételek nagyrészt tőlünk függnek, hiszen jó vetőmagot kapunk és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megfelelő gépparkkal rendelkezünk. Ha jó arányban vetjük a korai és középérésű fajtákat, s október közepén földbe kerül a mag, 4—5 mázsával többet takaríthatunk be hektáronként. Az idén a libelulla fizetett a legjobban, 48 hektár átlagában 62,25 mázsát. Szép eredmény, de az idei vetésnél szeretnénk növelni a kenyérgabona arányát, ezért alibelul- lát részben nagy termőképességű jugoszláv fajtákkal, Tanával és partizánkával váltjuk fel.

Az asztalán kampánytervet látok. Megmagyarázza rendeltetését.

— Tavaszi, nyári és őszi kampánytervet készítünk, melyben személy szerint meghatározzuk minden ember és gép feladatát. Ezen kívül két hónapja csináljuk a heti operatív terveket. Minden pénteken felméri az agrotechnikai osztályunk a jövő heti gép - és munkaerő-kapacitást, egyezteti az igényekkel, s napi munkaterveket állít össze Ezzel megszűnik a napi munkaelosztás, a vezetők mindig tudják, mit kell tenniük, s ehhez milyen eszközök állnak a rendelkezésükre.

Svarcz Árpád brigádját Makádon találjuk. A falu alatt vetik a novasárska ranai 1 búzát.

— Tizenhét éve szántok, vetek ezen a területen —mondja az Árpád vezér szocialista brigád vezetője. Még a Ho- f her-traktorokon kezdtem, össze se lehet hasonlítani azt a munkát egy MTZ-ével, vagy egy Rába—Steiger-ével. Nemcsak gyorsabb, elsősorban o minősége más. Még a barázdát is másképp veti az eke. A traktorosok és a farosok egyaránt érdekeltek a jó munkában, hiszen ettől függ a minőségi prémium. Gondosan be kell állítani a vetőgépeket a megadott hektáronkénti mennyiség kiszórásához. Csak akkor indulunk a táblán, ha minden rendben van. Vetés közben jóval nehezebb az ellenőrzés, viszont a kelés után kapjuk meg a minőségi prémiumot.

Sok múlik az őrlésen

A malomban három embert találunk. Tóth József főmolnár éppen egy tele liszteszsákot talicskázik a tárolóba. Álmosítóan zúg az öreg szerkezet, szitálja, osztályozza a lisztet.

— A nagyanyám szerint már az ő kislánykorában se volt éppen fiatal ez a malom — mondja Erős Lajosné malomvezető. — Óránként 15,7 mázsa búza feldolgozására képes, de, sajnos, most elég sokat áll. Reggel 6-tól délután 4-ig dolgozunk nyújtott műszakban, mert nincs ember. Két műszakot terveztünk, de mindössze hat őrlőmunkásunk van. Huszonegy helyett az éjjeliőrrel együtt vagyunk tízen. Ennek ellenére nagyon vigyázunk, hogy az öreg malomból csak jó minőségű liszt kerüljön ki. Az aratás utón próbaőrlést végeztünk az Aranykalász Tsz búzájából, s a laboratóriumi vizsgálat szerint A-minőségű — ez a legjobb sütőipari minősítés — lisztet adott. A helyi kenyérgyár is tőlünk kapja a lisztje egy részét. Mindennap be- küldjük az őrlési mintát, minősítik és megmondják, melyik napi őrlésből kérnek. '

Bevetnek

még egy kemencével

A kenyérgyár üzletében még délután is kisebb sor áll. Nagyon ízlik az embereknek a citopános kelesztőadalék- kal készített foszlós kenyér.

— Naponta átlagosan 30 mázsa kenyeret sütünk két

műszakban — mondja Lon- csar Mária művezető. — A hét elején valamivel kevesebbet, a hét végén többet. Mindet itt adjuk el, saját üzletünkben. A nyáron nemegyszer előfordult, hogy kevésnek bizonyult ez a meny- nyiség, ilyenkor gyorsan bevetettünk még egy kemencével.

Aztán az idei lisztek minőségére terelődött a szó.

— Általában jó a liszt, de laboratóriumi vizsgálataink szerint nem mindenütt kezelték megfelelően a gabonát. Nincs módunk arra, hogy ellenőrizzük, honnét jött a búza, mi a Gabona Tröszt emblémájával ellátott zsákokat kapjuk. Természetes, hogy minden szállítmányt különös gonddal megvizsgálunk a laboratóriumban, hiszen csak különlegesen jó minőségű lisztből lehet ilyen jó kenyeret gyártani. Mindig az alapanyaghoz igazítjuk a technológiát. Az Aranykalász Tsz lisztje nagyon jó.

Pflum Jánost, a Salvador Allende szocialista brigád helyettes vezetőjét a dagasztókád mellől szólítjuk el néhány percre.

— Mit mondjak — kezdi, miközben kezéről tisztítja a ráragadt tésztát —, mikor meghallottam, hogy Ráckevén ilyen modern kenyérgyár épült, eljöttem megnézni. Érdekelt a dolog, mert Pesterzsébeten dolgoztam, s naponta több mint négy órát utaztam Szigetújfaluból. Nagyon megtetszett, hiszen sok kenyeret kisütöttem már, de ilyen jól felszerelt és jó kenyeret gyártó üzemet keveset láttam. Tizennyolcán vagyunk, ebből ti- zenketten brigádtagok. Nálunk ki kell érdemelni a brigádtagságot. Kilencen vagyunk szakmunkások, a többieket is mi tanítjuk be. Volt olyan, aki csak egy hétig volt itt, nem erre a munkára termett, de olyan is volt, akin már a második nap látszott, hogy pék lesz belőle. Mindössze egyéves a közösségünk, most forrja ki magát. Társadalmi munkát szervezünk, felhívjuk egymás figyelmét egy-egy jó könyvre, filmre, segítünk az építkezéseknél... Van köztünk három lány is, mindhárman állami gondozottként tanulták a szakmát. Munkaszé- rető, rendes teremtések. Őket is patronáljuk. Olyan ez a brigád, mint egy család, s azt szeretnénk, ha ők igazi családtagnak éreznék magukat.

Sokszor, többféle téma kapcsán elmondtuk már, hogy manapság a jó minőség és a termelékenység legfontosabb tartaléka a munkaszervezés. A ráckeveiek példája is azt bizonyítja, hogy az élelmiszer-gazdaságban ez legalább annyira igaz, mint a gazdaság bármely más területén.

T. A. L.

Nemcsak a pénzért...

Nyugdíjasok a PEMÜ-ben

A karbantartóknál dolgozik Tűsek István. Nem nehéz rátalálni a PEMÜ-ben. Kiderül viszont, hogy beszélgetni annál inkább. Kissé nagyot hall, hetvenéves korát meghazudtoló fürgeséggel ugrik fel azonban az alacsony székről, s keze szorítása is erős, határozott.

Minden munkában járatos

— Ezeket a gőzszelepeket csiszolom, aprólékos, babra- munka. Nem is szívesen vállalkoznak rá a fiatalok — emel föl a földről néhány alkatrészt, s magyarázza, hogy felújításuk után még sokáig használhatók, így a vállalatnak ez jelentős költséget takarít meg.

Azt, hogy minden munkát rá lehet bízni, hogy olyasmit is elvállal, mint például a sa- vazás, már nem ő, egyik vezetője mondja el.

— A nyugdíjam 1900 forint, megélnék belőle, nem csupán a pénz miatt nem szakadtam el tíz éve a gyártól — válaszol. — Amíg dolgozom, addig fiatalnak érzem magam. Az igazság szerint, lenne otthon tennivaló a ház körül, van egy kis szőlő, kukorica, csak hát az egészen más. Azt is elvégzem. Az asszony is nyugdíjas már, ő is tehet-vehet otthon. Én inkább bejárok az üzembe. Szeretnek itt a fiúk. Régebben a kazánházban dolgoztam, de sokszor bezártnak

éreztem magam. Itt jobb, változatosabb a munka ...

Elhallgat. Tűnődik, látszik

rajta, folytatná is, meg nem is. Azután kiböki;

— Tudja, egyetlen lányunk férjét baleset érte, Itt maradt két kisgyerekkel... Azért is kell a pénz, hogy segíthessük őket.

— Marika! Marika! — kiáltozzák hangosan, nevét hosz- szan visszhangozza a hatalmas anyagraktár. Míg beszélgetünk, Magyar Gézáné félszemmel munkatársait figyeli.

30 év és 99 nap

— A leltározásnál segítek most éppen — mondja. — Én nem mentem nyugdíjba, amikor megtehettem volna, ráhúztam még két évet és nyolc hónapot. Ez nekem havi 180 forintot jelent az alapnyugdíjamhoz. Nem panaszkodha- tom, így több mint kétezer forintot hoz havonta a postás. Lehet, hogy hihetetlen, de amikor két hónapig otthon voltam, nagyon furcsán éreztem magam. Pedig munka akadt bőven, de szokatlan ám, hogy ha valaki 30 évet és 99 napot dolgozik, s azután semmi kötelessége sincs. Amikor üzent értem a főnököm, s hívott, én jöttem azonnal. Hiányoztak körülöttem az emberek.

— A férjem szegény 1966- ban meghalt. Két gyerekkel maradtam özvegyen, a fiam

akkor végezte az építőipari

technikumot, a lányom is tanult. Nem voltak könnyű évek. Mégsem éreztem magam soha egyedül, segítettek a gyárban, amivel tudtak. Azt hiszem, ezért is olyan erős bennem a ragaszkodás.

Hűségesek

A ragaszkodásra, hűségre pedig ugyancsak nagy szüksége van a PEMÜ-nek. Hovatovább Solymáron rosszabb a

munkaerőhelyzet, mint a fővárosi gyárakban. A fiatalok nem vállalnak helyben munkát. Akikre számíthatnak, azok az idősebbek. A vállalat, tekintve hogy Budapest vonzáskörzetébe — agglomerációjába — tartozik, akkor Sem növelhetné a létszámát, ha lennének jelentkezők. Viszont, a fizikai állományban foglalkoztatott nyugdíjasokra nem vonatkozik a tiltó rendelkezés. Nem is véletlen, hogy élénk, élő kapcsolatot tartanak fenn az üzem idős dolgozóival: üdültetik őket, kirándulásokat szerveznek számukra, figyelemmel kísérik életüket, körülményeiket. Mindezt Budavári Mihálynétól, a közgazda- sági osztály vezetőjétől tudom meg, aki maga is szinte kislányként került a PEMÜ-be. Név szerint ismeri az emberek többségét, s olyan szeretettel beszél az idősekről, mintha valamennyien szülei, nagyszülei lennének.

D. Gy..

Ha egyszer ittál a szapolyból...

„Hej, halászok, halászok. Merre mén a hajótok?”

Ha nem is ezekkel a szavakkal, de gyakran megkérdezik ezt ma is a budakalászi Kék Duna Halászati Szövetkezet tagjaitól,, S a válasz, melyet Schmoll József elnöktől, a dunai vizek régi ismerőjétől kapunk: Szobtól Nagytétényig. S ha már a közismert népdallal kezdtük, folytassuk is azzal, a hálóból most is legtöbbször keszeg kerül a dunai halászok bárkájába.

Refúrpontyok

— Évente általában 8,5—9 vagon halat fognak ki a brigádjaink — mondja az elnök. — Van abban mindenféle, ami csak a Dunában megtalálható, de legtöbb a keszeg. A ponty az utóbbi időben valahogy nem fejlődik olyan gyorsan, mint a korábbi években, a nyár végén is nagyon sok re- túrponty — visszadobandó apró hal — kerül a hálóba. Talán a nagy dunai hajóforgalom lehet az oka, meg az, hogy túlzottan elszaporodtak a keszegek és más kevésbé értékes halak, s kevesebb táplálék jut a nemes fajtáknak. A víz szennyezettsége jelentősen csökkent az utóbbi időben. Ezt abból is észrevesszük, hogy néhány éve eltűnt vizeinkből, egészen a tengerpartig lehúzódott a kecsege, az idén viszont ebből is a hálóFélautópálya próbaüzemben

MŰSZAKI AT ADAS AZ E5-ON

Az ország épülő autópályahálózatának fontos szakasza a Budapest és a nyugati országhatár közötti 4 sávos út. Elsőnek Tatabánya és Győr között félautópálya épült ki. Az útszakasz Tatabánya és Komárom közötti szakaszát már korábban átadták rendeltetésének, a Komárom és Győr közötti szakasz műszaki átadása most kezdődött. Forgalomba helyezésére közvetlenül november 7. előtt kerül

Az új szakasz 32 kilométer hosszú. A munkák során több mint 2 millió köbméter földet mozgattak meg, s megépítettek 32 hidat, illetve műtárgyat.

A felüljárókat már úgy képezték ki, hogy a másik két sáv is elfér majd alattuk.

Tatabánya és Győr között a félautópályán 70 kilométerről 56 kilométerre rövidült a távolság. Tényleges a javulás a Budapest—Győr, illetve a Budapest—Bécs közötti forgalomban is. Az út fontos része az E 5-ös európai főútvonal magyarországi szakaszának.

A félautópályá új szakasza Győr keleti határában csatlakozik a jelenlegi M 1-es nemzetközi főútvonalhoz. Innen az autópályát új Duna- hídon át vezetik be a Szigetközbe.

Biatorbágyi ősz

A Tatai Állami Gazdaság biatorbágyi tavain megkezdték az őszi lehalászást. A 180 hektárnyi területről 34 vagon halzsákmányra számítanak.

ba akadt néhány szép példány. Sajnos, a tavaszi és nyári magas vízállás kedvezőtlenül befolyásolta halászaink munkáját, szeptember végéig csak 520 mázsa halat fogtunk.

— Legfontosabb feladatunk a főváros ellátásának segítése, ezért a Tolbuhin csarnokban, a Garai téren és a Lehel piacon levő árudáinkban nemcsak a saját fogásunkat értékesítjük, hanem a társgazdaságoktól is átveszünk mintegy 6 millió forint értékű élő halat. Nem véletlenül említettem, hogy élő, ugyanis erre kényesek vagyunk; csak friss árut viszünk a piacra. S talán a választék se közömbös, a 8 forintostól a 70 forintosig mindenféle hal kapható üzleteinkben.

Éjszakai fogások

Ezüstösen csillog az októberi nap a Duna habjain, amikor a tahi révtől néhány száz méterre megpillantjuk a halászokat. A csónakok most csendesen pihennek a bója mellett, a hatalmas hálókat is rúdra akasztva szárítja a langyos napsugár. Ketten — Fieszl Béla brigádvezető és Maha Károly — az udvarban pucolják az ebédnek szánt halat, másik két társuk a bográcsot készíti a vízparton.

— Az éjszakai fogásból már 108 kilót útnak indítottunk — mondja a brigádvezető. — Nem valami jó eredmény, de a fagyok nagyon lehűtötték a vizet, ilyenkor kevesebb a hal. Csak éjjel dolgozunk, mert olyankor jobban kijön, akkor eszik a keszeg, no meg reggel rögtön visszük a piacra. A bárkát felhúzatjuk a kompkikötőhöz, én árulom, a brigád többi tagja meg hordja fel kosárral, ahogy fogy.

Lesétálva a partra, Fieszl Béla az erős naptól hunyorogva néz végig a víztükrön.

— Nem könnyű munka a miénk, nyáron tikkasztó melegben, télen dermesztő hajnalokon húzni a háromszáz méteres hálót, de szép munka és egész embert kíván. Én itt születtem a vízparton, minden ősöm halász volt. Hatéves voltam, amikor először elvitt magával apám, azóta egyfolytában húzom a hálót. Hatvanéves vagyok, lassan nyugdíjba mehetnék, de nem biztos, hogy megyek is. Megpróbálkozott a mesterségünkkel néhány fiatal is, de néhány hónap után itthagytak bennünket. Másutt kevesebb munkával is megkeresik ezt a pénzt. Lehet, hogy nekik van igazuk.

Víz, üvegben

— Ha egyszer ittál a szapolyból, ezzel merítik ki a csónakból a vizet, nem tudsz menekülni a Duna hátáról — mondja Tibor, a fia. Nagyapámtól hallottam először ezt a halászszólást, de soha nem felejtem el. Én tíz évig fodrász voltam Pesten. Nem kerestem rosszul, szerettem is a szakmát, aztán egy nap mégis megkérdeztem apámtól: bevenne-e a brigádba? Először azt mondta, nem, végül mégiscsak engedett. Ennek tizenegy éve. Hiába, én már ittam a szapolyból, és nem bántam meg. Ami a szólást illeti, harminc évvel ezelőtt még valóban lehetett inni a Dunából. Ma üvegben visszük magunkkal a vizet. A mederkotrások néha nagyon megváltoztatják a folyót. Egyik helyen pad képződik, a másikon árok. El- füvesedik a part, beszövi a fűz, ha feljön a víz, a széliben úgy el tud bújni a hal, hogy halász legyen, aki kikergeti. Olykor elég néhány hét és az ember szinte rá se ismer a Dunára... Változik a mi munkánk is. Mikor ide kerültem, ketten húztunk egy százméteres hálót. Most két csónakkal négy ember húzza a háromszáz métereset. Csak kapnánk megfelelő alkatrészt a motorokhoz. Nagyon akadozik az ellátás. Valami lassú járatú, de erős motor kellene, hogy bírja a terhelést. Ebbe a bárkába négy mázsa hal elfér, de ki is kell vontatni a partra, meg a háló se kutya ...

Nehéz telek

— Szobtól a miénk a Duna — mutat észak felé a brigádvezető. Több halászcsalád is élt errefelé a partokon, egész dinasztiák járták a vizet. Mind kiöregedtek, csak mi maradtunk a fiammal, meg Maha Karcsiék. Évente átlagosan 200—210 mázsa halat fogunk, az idén szeptember végéig csak 120 mázsát tudtunk piacra vinni. Az ősszel pótolni kellene a lemaradást, hiszen a tél mindig nehezebb, minket pedig csak azért fizetnek, ami a bárkába kerül. Jó lenne, ha a nótabeli kérdésre — mit fogott a hálótok — nem ez lenne a válasz: ...Nem fogott az egyebet, / Vörösszámyú keszeget.

T. Ágoston László