Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-20 / 247. szám
1977. OKTOBER 20., CSÜTÖRTÖK Hosszú távra összehangolt kapcsolatok Magyar-szovjet kooperációs tanácskozás a Csapol Autógyárban Ä magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok múltja és jele. ne egyértelműen bizonyítja, hogy együttműködésünk a Szovjetunióval tette lehetővé országunkban a tervszerű beruházási és értékesítési politika megvalósítását, a hazai gazdasági és termelési struktúra kifejlesztését, előmozdítója a termelés folyamatosságának, biztonságot teremt termelt javaink értékesítésével. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szoros gazdasági együttműködés adja azt az alapot, amely a modern termelőerők és a szocialista termelési viszonyok révén lehetővé teszi a nemzeti erőforrások legésszerűbb és leghatékonyabb felhasználását, mi több az együttműködés megsokszorozza országunk erőforrásait. Így összegezhetnénk a tegnapi magyar —szovjet kooperációs tanácskozás lényegét, egybehangzó mondandóját, amelyet mint erről lapunk első oldalán beszámolunk — a Csepel Autógyár központjában rendeztek tegnap. As ipari együttműködés térhódítása — Mi, magyarok tudjuk, sőt nagyra becsüljük, hogy a felszabadulást követő évtizedek során fejlett ipari agrár- országgá lettünk, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének útjára léphettünk. Mindez sok szálon kötődik a Szovjetunióval kiépített internacionalista szellemű tudományos, műszaki és gazdasági együttműködés nyújtotta eredményekhez — mondotta bevezető előadásában Littvai István kohó- és gépipari miniszterhelyettes. A szocialista világrendszer vezető országa és hazánk gazdasági kapcsolatainak históriája a Magyar Tanácsköztársaság idejéig nyúlik vissza, ekkor ajánlotta fel Kun Béla, hogy a donyeci szénmedence helyreállításában, a termelés megindításában magyar geológusok és bányamérnökök is részt vennének. Viszonzásul a fiatal szovjet állam szenet ígért az energiagondokkaj küzdő Magyarországnak. Ez a terv a történelmi körülmények folytán sajnos csak terv maradt, ámde — miként az előadó említette — jövőbe mutató terv. Aligha kell túl sokat szólni a felszabadítók nyújtotta segítségről, hiszen közismert tényről van • szőr" * A kohó- és gépipari miniszterhelyettes a hasznos együttműködés történetéről szólván említette, hogy 1946 és 1950 között a két ország közötti áruforgalom több mint tízszeresére növekedett. Az 1960—1970 közötti hosszú lejáratú árucsereforgalmi megállapodások születtek a szocialista országokkal s létrejöttüket megelőzően összehangoltuk a népgazdasági terveket. Számos, az intenzív gazdasági együttműködés, majd pedig a gazdasági integráció irányába mutató megállapodás született, mindenekelőtt a Szovjetunióval. A jelenlegi ötéves terv már 16 és fél milliárd rubel értékű árucserét tűz célul. S amit ezek a számok nem tükröznek: megváltozott az áruforgalom szerkezete. A hosszú lejáratú megállapodások értelmében nőtt a beruházási javak aránya, ami az ipari együttműködés térhódítását jelöli. A miniszterhelyettes csupán néhány példát sorolt, egyebek között megemlítve, hogy a Barátság Kőolajvezetéken évi hatmillió tonna kőolaj érkezik Százhalombattára — ide kívánkozik, hogy a Dunai Kőolajipari Vállalat üzemeinek berendezése is a Szovjetunióból való. A Pest megyei Zsámbokig húzódó Testvériség gázvezetéken tavaly már egymilliárd köbméter földgáz érkezett hazánkba, s hogy Magyarország változatlanul a Szovjetunió legnagyobb vil- lamosenergia-vásárlója. A KGST sokoldalú együttműködésének keretében több közös beruházásban vettünk részt, ilyenek az említett kőolaj- és gázvezetékek, az épülő Al- bertirsa—\innyica távvezeték, az orenburgi gázvezeték. Messzemenő segítséget kapunk az eocénprogram megvalósításához — négy barnaszénbánya nyílik — és egy kétezer megawatt teljesítményű erőmű építéséhez a szovjet szakemberektől. E tények mögött a szocialista gazdasági együttműködés, a munkamegosztás, a szakosítás és a kooperáció valamennyi olyan formáját és módszereit megtaláljuk, amely ezer szállal köti össze a két ország vállalatait, munkahelyi közösségeit, jelzi gazdaságpolitikai céljaink teljesülését, a nemzetközi integráció gyorsuló kibontakozását. Magyarország és a Szovjetunió között jelenleg 35 szakosítási és kooperációs megállapodás van érvényben, tavaly exportunk 32 százaléka, importunk 18 százaléka alapult ezeken az egyezményeken. A két ország műszaki-tudományos és gazdasági együttműködését a hosszú távon összehangolt kapcsolatolt jelzik, a gépipari megállapodások fele 1985-ig van érvényben. A legjelentősebb kapcsolatok o járműipari együttműködésben lelhetők fel. A tanácskozásnak otthont adó Csepel Autógyár például az Ika- rus-programban vesz részt. Littvai István miniszterhelyettes elmondta, hogy Pest megye iparának fejlődési üteme hosszú évek óta meghaladja az országos átlagot, az utóbbi öt esztendőben a szocialista országokba irányuló kivitele 12 százalékkal növekedett, s ennek az exportnak 75 százaléka a Szovjetunióba irányult. Így Pest megye vállalatainak legnagyobb vásárlója a Szovjetunió, pontosabban az olyan nagyüzemek mellett, mint a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a Mechanikai Művek, Csepel Autógyár, avagy a Váci Kötöttáru- gyár, megemlítendők az ipari szövetkezetek, amelyek exportirodát nyitottak a szovjet piaci kapcsolatok összehangolására. Anatolij Abakumov a tanácskozást kővető gyárlátogatás emlékéül néhány sort jegyez a Tyereskova brigád naplójába. Mellette Acs József és Venczel Violetta, a brigád tagjai, illetve Alekszander Szlegy. Geleta Pál felvétele villanymotorok, s újabb gyárt- deklődés mutatkozik itthon és mányai, a mezőgazdasági kis- a külföldi piacokon, a Szovjetgépek iránt, egyaránt nagy ér- unióban is. Kosos ssosisstisfa — Az ötezer kilométeres Barátság kőolajvezeték magyarországi végpontjáról Százhalombattáról jöttem, onnan ahova a Volga—Ural vidék és Nyugat- Szibéria fekete aranya a kőolaj ömlik — kezdte felszólalását Sokorai István a DKV igazgatóhelyettese. Elmondta, hogy 1965 óta 42 millió tonna kőolajat fogadott hazánk legnagyobb finomítója, illetve az ország villamosenergia teljesítésének 40 százalékát előállító Dunamenti Hőerőmű Vállalat, a két energetikai bázis, mely Százhalombatta városát szülte. Majd így folytatta: — Népgazdaságunk az energiát igen változatos formában igénylik. A kőolajat fel kell dolgozni, belőle propánbutángáz, benzin, gázolaj, tüzelőolaj, fűtőolaj, s egyéb termék készül. Ezek előállításához ■olyan bonyolult technológiai nagy kapacitású üzemek kellenek, amelyek kifejlesztése, megalkotása meghaladja népgazdaságunk erejét, lehetőségeit. A DKV-ban megvalósított technológiák döntő hányada szovjet típustervek hazai adaptálásával készült, melyekhez a speciális gépeket, készülékeket, műszereket és különleges szerkezeti anyagokat szovjet gépgyárak állították elő. A Lengirogáz, a Giproorhim, a Vnyi- pinyefty tervezői álmodták meg karcsú tornyainkat, zömök reaktorainkat és csőlabirintusainkat. Velünk együtt izgultak, dolgoztak, vitatkoztak a Nyeftyahimpromexport, a Tyehmasexport munkatársai a szállítási határidők betartásáért. A helyszínen 120 mérnök, szerelő és üzembe helyező szovjet szakember mutatott példát önfeláldozásból, emberségből. Erről beszélt Héder Mihály szocialista brigádvezető is. A DKV másik küldötte elmondta, hogy a szovjet szerelőbrigádokkal hetente tartottak kooperációs értekezletet, a szovjet szakemberek úgy illeszkedtek be a százhalombattai szocialista brigádokba, mintha mindig együtt dolgoztak volna. Igyekezetük kitartásuk és hozzáértésük példát mutatott. Beszámolt arról is Héder Mihály, hogy a DKV 171 szocialista brigádja eddig is jó eredményeket mutatott fel a jubileumi munkaversenyben a termelés, az export, az anyag- és energiatakarékosság feladatainak megvalósításában. A terveknek megfelelően szovjet szakértői irányítással jó ütemben épül a könnyűbenzin-izomerizáló üzem. Ky&rsanyssg importért, késztermékexport A Mechanikai Müvek kezdeményezte A szovjet és a magyar vállalatok közötti együttműködés tapasztalatairól, sokoldalúságáról adtak képet a hozzászólók is. A sort dr. Sátor János, a Mechanikai Művek vezér- igazgatója nyitotta meg. ígéretes új kezdeményezésről számolt be: — Szovjet partnerünkkel közösen egy svájci cégtől vásároltuk meg új termékünk, a nagynyomású airless rendszerű festőaggregátort és készülékek gyártási eljárását. E termék bevezetése évente körülbelül egymilliárd forinttal növeli a vállalat termelési értékét. — Ezt a 16 milliárdot 145 dolgozónk állítja elő, olyan korszerű nagy teljesítményű gépeken, amelyeknek kezelése mérnöki képzettséget kíván. Az aláírt szerződés alapján ezekből az aggregátokból 74 millió rubel értékben szállítunk négy esztendő alatt a Szovjetuniónak. Az sem elhanyagolható, hogy a svájci cég, amelytől a licencet vásároltuk, devizáért vásárolja vissza a kész gyártmányt. Egyébként — tette hozzá a vezérigazgató — az airless festékszórók országvilág előtt bemutatkoztak, használhatóságukról bárki meggyőződhet, aki végigsétál a pesti Rákóczi úton, az újjávarázsolt pasztellszínekben pompázó épületeket ezekkel a gépekkel festették. S ami a tanácskozáson kitűnt — dr. Sárosi József, az IMI vezérigazgatója említette később — az új gyártmányhoz az Ikladi Ipari Műszergyár dicséretes gyorsasággal kifejlesztette a robbanásmentes villanymotorokat, melyek önálló termékként is értékesíthetők. Egyébként ez utóbbi gyár hagyományos termékei a A könnyűipari együttmű- ködés_ tapasztalatairól Honti László, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat kereskedelmi igazgatója szólt. Egyebek között kitért arra, hogy a magyar könnyűipar feladatait csak a nagyarányú rekonstrukció és a kölcsönös előnyök alapján megkötött kooperáció segítésével tudja megoldani. A hazai könyűipari gépgyárak szállította alkatrészek ellenében 1730 korszerű SZTB szövőgépet kapnak a magyar gyarak, ebből kétszázat a len- ipon A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat évtizedek óta filoít len nyersanyagszükségletének egyharmadát a Szovjetunióból importálja, ugyanakkor készterméket szállít a szovjet piacra. Mivel a Szovjetunió termeli a világ lentermésének 90 százalékát, a vállalat számára különösen előnyösek azok a műszaki-tudományos megállapodások, melyeket a Moszkvai Központi Háncsrostkutató Intézettel, a Torzsoki Lenipari Kutatóintézettel és a Lenin-renddel kitüntetett Orsai Lenkombináttal kötött. A gyümölcsöző kapcsolatokról beszélt Anatolij Fjodoro- vics Abakumov kandidátus, a Moszkvai Len-Kender Kutató Intézet pártbizottságának titkára, aki annak a szakmai delegációnak tagjaként tevékenykedik a budakalászi vállalatnál, amelynek feladata, hogy — a magyar fél kérésére — javaslatokat dolgozzon ki a technológia korszerűsítésére, a gépek hatékonyságának növelésére, a jobb munkaszervezésre, a munkakörülmények javítására és mindezek eredményeként a termelés 15 százalékos növelésére. Táviatok a K€ST ajántása nyomán A házigazdák nevében dr. Kovák Béla vezérigazgató ismertette a közúti járműgyártásban kötött együttműködési szerződések eredményeit, egyebek között szólt arról, hogy a Csepel Autógyárban készülnek az új Ikarus 200-as autóbuszcsalád fenékvázai, tizenegyezer évente, amelyből hatezer már az összeszerelt autóbusz részeként a Szovjetunióba kerül. A vezérigazgató és szovjet partnere Alekszander Szlegy a Lvovi Autógyár vezérigazgatója beszámoltak a kooperáció kibontakozó lehetőségeiről, arról, hogy a KGST ajánlása és az államközi megállapodások alapján a szakosodás és a műszaki fejlesztés előtt újabb távlatok nyílnak, egyrészt közös új autóbuszcsalád megalkotásán dolgoznak a szakemberek, másrészt a Csepel Autógyár szovjet tervezésű hydromecha. nikus sebességváltóhoz készít alkatrészeket. Tervezik az Ikarus 200-as autóbusz-családban alkalmazott szervó-kormány továbbfejlesztését is. A tanácskozás tapasztalatait Balogh László, a Pest megyei pártbizottság titkára ösz- szegezte rámutatva, hogy a megköveteli az együttműködés kapcsolatok továbbfejlesztése újabb és újabb formáinak állandó keresését, a kölcsönös kezdeményező készséget, amihez az eddigi eredménvek ió alapot teremtettek. A. Z. C ukorrépadömping Ütemesen szállítanak Takarmány lesz a szelet, a levél Még javában szedik a cukorrépát, a felénél, ha tartanak, annyi azonban már bizonyos, hogy a termés az idén mennyiségben és cukortartalomban egyaránt felülmúlja a tavalyit. Ebben az évben aligha szorulunk cukorbehozatalra. Ehhez pedig Pest megyei gazdaságok azzal járulnak hozzá hogy 3 ezer 462 hektáron termesztik az édességet adó növényt. Ezúttal túllépve a megye határát Hatvanba visz utunk, a cukorgyárat keressük fel. Kapuján éppen egy pótkocsis teherautó gördül be színültig tele répával, Pest megyéből hozza, mégpedig Tápiógyörgyéről. A megye cukorrépa vetésterületének csaknem pontosan kétharmadáról, 2270 hektárról kerül ebbe a gyárba a termés. Hatvanban tizennégy gazdaság — öt évre kötöttünk szerződést Pest megyéből 13 termelőszövetkezettel és a Gödöllői Egyetemi Tangazdasággal közli velünk a gyárból Molnár Károly üzemmérnök. — Becslésünk szerint ebben az évben a tavalyinál jobb, 310 mázsa hektáronkénti átlag. Megerősíti, amit már egyes megyebeli gazdaságokban is hallottunk, a mostani kampányban zökkenőmentes az átvétel, nem ismétlődnek meg a tavalyi zavarok. Napra ütemezték be november húszadikáig, melyik gazdaság, mikor szállítsa a répát a gyárba, illetve a gyár, melyik átvevőhelyére. Az üzemen kívül három helyen adhatják át termésüket a gyárral szerződésben álló megyebeli gazdaságok. A négy átvevőhely közül kettő a megyén belül található. Az egyik Vácott, ahová a járásból három tsz, a kosdi, a letkési, a püspökhatvani összesen 413 hektár termését szállítják. A másik telep Nagykátán veszi át három termelőszövetkezet 893 hektáron megtermett cukorrépáját. A nagykátai, a tápiószentmártoni és a szent- mártonkátai gazdaság viszi ide termése nagy részét, míg Tápiógyörgyéről a Szolnok megyében fekvő J ászboldogháza átvevőhelyére kerül a répa nagy része. Győzik-e a gyárak? A gödöllői járásból pedig többnyire közvetlenül a hatvani gyárba kerül az agráregyetemi tangazdaság és a dányi, vácszentlászlói, vérségi, ikladi termelőszövetkezetek termése. Ebben a járásban 893 hektárra növekedett a cukorrépa termőterülete. A gyárral szerződött Pest megyei gazdaságok közül a legnagyobb területen, 257 hektáron Tápiószentmártonban termesztik a répát, az egyetem gazdaságában, valamint Vác- szentlászlón és Tápiógyörgyén 250—250 hektáron terem a növény. A többiben nemigen haladja meg a répa termőterülete a 200 hektárt. A hatvani gyár szeptember 10-én fogott munkába. Heves, Borsod, Szolnok megyéből is naponta érkezik ide a nyersanyag. Október első tíz napjában azonban a gödöllői tangazdaság naponta 12, ß tápió- györgyei termelőszövetkezet 10 vagont adott át. A többieknél ennél, valamivel kevesebbet, egyik-másik termelő pedig csak a napokban a hónap második tizedében kezdte meg a szállítást. Végül is több termény érkezik napról napra annál, amit a gyár feldolgozni képes. A százéves — természetesen időközben többször korszerűsített — cukorgyár teljesítőképességéből napi 280 vagon répa feldolgozására futja. A hatvanival közös igazgatás alatt tíz kilométerrel távolabb, Selypen másik cukorgyár dolgozik. Annak is napi 280 vagon a kapacitása. Gyakran irányítanak oda is Pest megyei illetőségű cukorrépát. A Zöldmező haszna A melléktermék sem vész kárba. Táipógyörgyén a Zöldmező Tsz-ben elmondják, hogy a 250 hektárból még mintegy 150 hektárnyi szedése van hátra. A termés átlageredménye hektáronként 400 mázsa szép hasznot ad, pénzben is, de nemcsak abban. A szövetkezetnek 1300 szarvasmarhája ebből 340 a fejőstehén, számára jó takarmány a betakarításkor levágott répafej. Ezenkívül, 130 vagon nyers répaszeletet is rendelt a gyártól a tsz jószágai takarmányozására, további százat pedig a háztáji és a kisegítő gazdaságokban tartott legalább 350 tehénnek és a növendékállatnak. (A tsz csaknem minden györgyei udvar istállójában található tehenek gazdáit ezzel is támogatja. S juttat nekik a gyártól igényelt, filléres áron kapható, 15 vagon melaszból is.) A Zöldmező Tsz évi tervében egyébként ezer vagon cukorrépa megtermelése szerepel. Most már biztos, ennél jóval többet szállít a gyárnak. Természetesen mennyiségben a többi megyebeli gazdaság is túlteljesíti saját cukorrépa termesztési tervét. Sz. E. Sikeres silóprogram Az elmúlt években ősszel nem mindig sikerült a silótakarmányok megfelelő tartósítása, s bár volt elegendő meny- nyiségű téli takarmány, a minőség sokszor nem tette lehetővé, az állatok, főként a tehenek és a növendékek szakszerű, hatékony takarmányozását. A MÉM idén, a kedvezőtlen helyzet megszüntetésére, silóprogramot dolgozott ki, s ez az idei őszön jó eredményeket hozott. Az elmúlt hetekben, hónapokban az országban 70 helyen rendeztek silózási bemutatót: ezeken a mezőgazdasági nagyüzemek szakemberei tanulmányozhatták a legeredményesebb módszereket. Számos szakmai kiadvány tájékoztatta a nagyüzemi gazdákat arról, hogy milyen eredményeket várhatnak abban az esetben, ha a takarmánysiló-készí- tés szakmai előírásait maradéktalanul betartják. Az idei őszön mintegy 45 e-'er hektárral nagyobb a silótermő terület a tavalyinál. Ez is utal arra, hogy a gazdaságok bőséges téli takarmányt igyekeznek biztosítani a tehenészeteknek. Ehhez azonban szükség volt a gépesítés fejlesztésére, idén jó eredménnyel használták a silóku- korica- betakarító NDK gépsort. Történtek újabb próbálkozások is, egyebek között nemrégen mutatták be az első John Deer-gépet, amely a kukorica csövének letörése után végigmegy a táblákon, felszedi a letaposott növényeket és ezeket silózásra felhasználja. A minőség is javult, 30—40 százalékos a besilózott takarmány úgynevezett szárazanyag-tartalma és fokozódott a növényi részekben lévő fehérjetartalom is. Az állatok télen a tavalyinál lényegesen több energiát biztosító tápanyaghoz juthatnak majd a most már csaknem mindenütt betakarított silókukoricából.
