Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-18 / 245. szám

I Gyomrő TIT-efőadások A magyar—szovjet tudomá­nyos kapcsolatokról hangzik el előadás a gyömrői úttörő­házban október 21-én, 18 óra­kor. Október 27-én, ugyancsak 18 órakor, a művelődési ház­ban, Kína és a maóizmus cím­mel, külpolitikai beszámolót hallhatnak az érdeklődők. Úri Rajz- és könyvkiállítás Kiállítást nyitnak meg az úri művelődési házban októ­ber 23-án, a gyermekrajz- és modellezőszakkör munkáiból, a szovjet írók, költők köteteit pedig 24-től tekinthetik meg az érdeklődők. Mindkét kiállítás november 7-ig látogatható, kedd kivéte­lével, naponta 10-től 18 óráig. VIDÁM EST Október 28-án, 19 órakor Monoron, a járási művelődési házban vidám műsort rendez­nek, amelyen többek között fellép Bojtor Imre, XJrbán Ka­ti, Bakacsi Béla, Mikes György. Kísér a Titanic együt­tes. Kykoricatörás Sülysápon XIX. ÉVFOLYAM, 245. SZÄM Acélcsövek közölt 1977. OKTOBER 18., KEDD Kevesebbet állnak a gépek Versenyben — jó teljesítményekkel Késő délutánba hajlott az idő s az eső is megeredt, mire a Vízügyi Építő Vállalat ve- csési gépjavító telepének be­járatához értünk. Az üzem legtöbb műhelyé­ben sötétség tátongott, a ja­vítócsarnok előtt, a hatalmas kotrógépek szintén homályba borultak, a bejárattól távo­labb, csak a szigetelőműhely­ből derengett valami fény, ahol éppen két dolgozó tűnt el a bezáródó ajtók mögött. LEGFELJEBB A PÁVAKOR... Miről vallanak a régi írások? A mendei szőlőkről a régi híradásokból értesülünk. Pél­dául dr. Káldy-Nagy Gyula Kanuni devri Budin Tahrir Defteri című, Ankarában ki­adott, török nyelvű könyvé­ben azt olvasom, hogy 1546- ban 515-ször 2 pint mustot kellett beszolgáltatni, anü kö­rülbelül 19—20 hektoliternek felei meg, nem lehetett hát rossz a termés akkoriban. A megszálló igazhitű mohame­dánok, bizony megszegték szent könyvüknek, a Korán­nak parancsát: vizet prédikál­tak, és bort ittak. Később Bél Mátyás 1737-ben, Bécsben kiadott, latin nyelvű könyvében írja: „Öröm látni az erdőt, mely nagyobb, mint a szomszédos helységekben, valamint alkalmas fekvésű helyen a szőlőnek gondját vi­selik”. Hegyvám Kohári János mendei föl­desúr 1770. évi urbáriuma kimondja, hogy a ,,bor- vagy pálinkaégető fazék után a job­bágy köteles a földesúrnak 2 forintot fizetni évenként.” Az akkor nagy pénznek felelt meg. Továbbá: a borból járó kilencedet, hegyvámot a helyi szokás szerint kellett fizetni, pozsonyi mértékkel, vagyis akóval, ami 32 pintből állt. (Máshol az akó 36 pint volt, 50,8 liter). Az akkori mérté-' kék nagyon különbözőek vol­tak, a helyi szokás szerint, ezért fejezték ki más mérték­ben is a mennyiséget. Az új szőlők után a hegy­vám szedését eltiltották, mert tudták, az új szőlők nem hoz­nak a gazdának semmit sem, sőt rájuk kell áldoznia idejét, munkáját, hogy termő­vé tehesse őket. Fényes Elek 1851-ben. Ma­gyarország geographiai szótá­rában csak annyit jegyez meg, hogy Mende falunak „erdeje, szőlője” van. Kutatásaim során derült ki, hogy 1863-ban Mendérőí Sil­ling Imre jegyző és Kremer János bíró így írt a határré­szekről: „öreghegy, mint a legmeredekebb helyen fekvő szőlők". (Pesthy Frigyes kéz­irata, a Magyar Nemzeti Mú­zeum kézirattárában). Az Öreghegy az Űri község felé vezető Űri utca mentén volt (az utca ma a Zrínyi ne­vet viseli). Mézédes termés A Mende határrészét képe­ző Bille-pusztán, a Kásavölgy és az ökör járástól nyugatra eső Péteri út völgyében mint­egy 60 holdnyi szőlő volt, meg­felelő pincével és vincellér­házzal. Mind a két hely na­gyon megfelelt szőlőművelés­re, kedvező déli fekvése miatt és valóban kiváló, méz­édes szőlő termett ott. ami­ből magas szeszfokú bor forrt ki. A mendei szőlők legnagyobb része azonban a Hustyina, Forrás, Fajzás fölötti szőlőül­tetvényen termett. A tőkéje ott megkötötték a homokot, a mendeiek nagyon szerettek oda kijárni. A Homoki szőlők határrészen is volt több gaz­dának szőlőültetvénye. Ma a szőlőtermelés nem oly becses, mint régebben. Oka abban keresendő, hogy a la­kosság legnagyobb részben Pestre jár dolgozni. Régebben ősszel elképzelhe­tetlen volt a falu szüreti mu­latság nélkül. Ma már legfel­jebb a pávakör elevenít fel egy-egy szüreti táncot. Hagyománytisztelet A faluban a legnagyobb probléma a munkaerőgond a szőlőkben. Még vannak, akik anyagi erejükön felül, hagyo­mánytiszteletből, szokásból, foglalkoznak a szőlőművelés­sel, de nincs benne haszon, ezért el is kedvetlenedtek. Azok az idős mendeiek, akik már nem képesek szőlőjüket megmunkálni, lemondanak ró­la. Nagyon kevés fiatal jár a szőlőbe dolgozni, pedig Men­őén valaha fejlett kertgazdál­kodás volt, nagy szőlőterüle­ten és a sok gyümölcsfa is bőven termett, de ma a fák is pusztulnak. Kővári József Kézi'abda Súlyos vereség A gyömrői kézilabdázók a listavezető Domony otthoná­ban 51:19 arányú kiütéses ve­reséget szenvedtek, s a váci— gödöllői összevont járási férfi- bajnokság bajnoka Domony lett. A gyömrőiek lélektelenül, igen gyengén játszottak, a hazaiak győzelme megérde­melt. A JÁRÁSI SZOLGÁLTATÓ SZÖVETKEZET monori szolgáltató-házába felvesz pénztárost, takarítónőket és kazánfűtőket Jelentkezés a szövetkezet központjában, Gyomron. Simák János főművezető­vel együtt indultunk a tágas szí getelőcsam okok felé. Hidegszigetelők A két gépsor alig hallható mozgással üzemelt a csarnok két oldalán, közte megannyi, különböző átmérőjű acélcső, amelyeket Dunaújvárosból hoztak ide, hogy megfelelő szigetelést kapjanak. A gé­pek mellett néhány nő dolgo­zott szorgalmasan. A daru helyére emelte a 40Q milliméter átmérőjű csö­vet, villamos vezérlésű kocsin elhaladt a nagy fordulatú drótkefekorongok előtt, me­lyek a felületét fémtisztára munkálták: forgó hengerek segítségével, egyenletes vas­tagságban, angol importból származó alapozófólia került a cső külső palástjára, arra pedig magyar fedőfólia. — A lányommal, Rozikával, ketten dolgozunk a családból ebben a műhelyben — mond­ta Bongrácz Györgyné, a Vö­rös Csillag szocialista brigád tagja. — Munkánk eredmé­nyeként, megfelelő korrózió- és elektromos védelmet kap­nak az itt látható csövek. Gé­peink jobb kihasználása vé­gett csökkentettük az állásidő­ket, s bár elég gyakran kell a karbantartók segítségét kér­nünk, egy-egy műszakban 150 méter csövet szigetelünk. Lá­nyommal Gyálról járunk ide dolgozni, a délutános műszak végén, este tíz' órakor, gya­log indulunk, kettesben haza­felé. A sötét erdőket elhagy­va, fáradtan térünk éjszakai nyugovóra... Hogy nem fé­lünk-e? Megesett, hogy ránk­ijesztettek, de ketten bátrab­bak vagyunk. Társuk, az ugyancsak fiatal Somogyi Józsefné, Pestlőrinc- ről jár Vecséare, férje is a VIZÉP dolgozója. — Nagyon kell vigyáznunk, mert a fedőfólia könnyen el­szakad, ha az adagolófej nem működik rendesen. Rozikával mi még nem régen vagyunk itt, tíe jól érezzük magunkat a brigádban, kollégáink min­dig segítenek, ha valamelyik munkát még nem ismerjük. * Vastagabb boríték A melegszigetelők. Varga József, keverőgépe segítségével, egyenletes vas­tagságú bitumenréteget vitt a nagy átmérőjű csőre, kollégá­ja. Hegedűs Béla, gépi henge­rével simára munkálta, a bur­kolatot. Csizi András szocia­lista brigádvezető .a vezérlő­pult megfelelő gombjának le­nyomásával irányította a be­rendezést. Sebesi Lajos laza szövésű üvegtextilt tekert fe­szesen a bitumenrétegre, majd egy újabb réteg után, védőfó­liával vonta be a csövet. — Örömmel fogadtuk a műszakpótlékról hozott ren­delkezést, melynek következ­tében 20 százalékkal nőtt a fizetésünk. Nálunk, ahol már egy ember hiánya is érzéke­nyen , érinti egy-egy műszak teljesítményét, lényegesen csökkent a betegállomány miatt elveszett munkanapok száma. A Nagy Október kö­zelgő évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny­hez mi is csatlakoztunk. A fővárosba — A munkaverseny hatá­sára, 100 méterre növekedett az egy műszak alatt szigetelt, nagy átmérőjű csövek hossza — mondta a Hunyadi szocia­lista brigád vezetője. Simák János főművezető elé­gedett a két brigád teljesít­ményével. Elmondta, hogy évente 30 kilométer 300 mil­liméter átmérőjű szigetelt csö­vet szállítanak a Fővárosi Gáz­müveknek, s most nagyobb tételben küldenek szigetelt csővezetéket a romhán\/i tég­lagyár rekonstrukciójához is. Orosz Károly A sülysápi Tápióvölgye Tsz- ben is jól haladnak a kukori­ca betakarításával. A CLAA.S- Dominator NSZK-gyártmányú kombájn nagyon megkönnyíti a termelőszövetkezet munká­ját, hiszen a kukoricatörés előtt, azzal aratták le a ga­bonát és a napraforgót is. Borbás Tamás és Nagy János úri lakosok két műszakban .váltják egymást a gépen. A szemvesztéséget minimálisra mrnSMS® csökkentették. Egy-egy 12 órás műszakban 10 vagon termést takarítanak be. Első képünkön jól látható, hogy a kombájn egyszerre hat soron töri a kukoricát. Második felvételünkön: az IFA-teherautó platójára ürí­tik a tengeriszemeket, majd fedett helyre szállítják. Irta és fényképezte: Kókai Ferenc A nap kulturális programja MOZIK Gyömrő: Az utolsó vér­bosszú. Maglód: Banditasirató. Külön előadáson: Peti, a csodagyerek. Mende: Megálló három órára. Monor: Egyet­lenem. Első előadáson: Elve­szel, elhagylak. Pilis: Lucky Lady. Külön előadáson: Bun- dás Maci kalandjai. Üllő: Ma­gamra vállalom. Külön elő­adáson: Több mese, egy sor­ban. Vecsés: Pillangó, I—II. MŰVELŐDÉSI HÄZAK Gyomron, 18 órától: a fiatal Szakmunkásból — egyetemista Vállalja a nehéz feladatot Nagyobb tudással — az üzemért Délután negyed öt. Az ingá­zók hatalmas sorokban indul­nak Budapest—Zugló megál­lóhely felé,. s rövid idő múlva a hangosbemondó közli, hogy vonat érkezik a Nyugati pá­lyaudvarról, Albertirsáig köz­lekedik. Mi is arra várunk. Üj ismerősömmel, Ungvári Istvánul elfoglaljuk régi, meg­szokott állóhelyünket az utolsó kocsi peronján. Beszélgetni kezdünk, s nem kis örömmel mondja ismerősöm, hogy kel­lemes meglepetés, nagy meg­tiszteltetés érte a napokban: munkahelye, a MÁV Landler Jenő Járműjavító Üzem, élve a lehetőséggel, őt javasolta érettségi nélkül az egyetemre. Nem ő az első, aki hasonló módon kezd neki a nehéz fel­adatnak. A brigádban — Szegényparaszt családból származom. A hatvanas évek­ben, a Szabolcs-Szatmár me­gyei Balkány községből tele­pültünk Vecsésre. Édesapám már régóta szolgálja a vas­utat, s én is az ő révén kerül­tem a Landler Járműjavítóba tanulónak. Jó eredménnyel szabadultam, majd aktívan dolgoztam az ifjúsági mozga­lomban. Két éve az üzem IX. osztályának KISZ-titkáraként tevékenykedtem, 1976-ban fel­vettek a párt tagjainak sorába — mondja bevezetésként Ung­vári István. — Munkahelyemen, a Rózsa Ferenc szocialista brigád tag­jaként, részt veszek üzemünk szerszámgépeinek tervszerű megelőző karbantartásában és a munkaidőn kívüli közös ren­dezvényekben. 1976-ban el­nyertem a kiváló dolgozó ki­tüntetést. Naponként Kecses­ről ingázok a Landler Jármű­javítóig, reggel már öt óra­kor elindulok hazulról, és elég gyakran előfordul, hogy a bri­gádban szervezett akciók vagy más társadalmi megbízatás miatt, csak a késő esti órák­ban érkezem haza. — A XV. kerületi KISZ-bi- zottság mozgalmi munkámat Élen a munkában, termelés­ben és a közéletben plakettel és a Kijev—Cserkaszin útvo­nalon lebonyolított szovjet­unióbeli kirándulással jutal­mazta. A döntés — Nem érte váratlanul az üzem vezetőinek döntése? — Nekem már korábban is célom volt továbbtanulni és tanulmányaimat a szakmunka, sok előkészítő tanfolyama kez­detéig, középiskolában foly­tattam, esti tagozaton. Min­denesetre így sokkal könnyebb lesz, mert a tanulás közben fizetésem 80 százalékát is megkapom. Üzemünk a kezde­ti nehézségek könnyeb áthida­lása céljából, instruktort je­lölt ki, aki a nehezebb kérdé­seket, napi 4 órán keresztül, részletesen áttanulmányozza velem. — Mi jelent a pályamódosí­tás, hiszen úgy tudom, jogra javasolták? — Sokan kérdezték már ezt tőlem, s őszintén megmondom, hozzám mindig a humán tár­gyak álltak közelebb, azok kö­zül is a társadalomtudomá­nyok. Mozgalmi és szakmai munkám során szerzett tapasz­talataim bizonyára eredmé­nyesen segítenek majd az el­következendőkben. Helytállni — Mik a tervei? — Szeretnék rászolgálni az előlegezett bizalomra. Engem eddig sem a látványos dolgok érdekeltek, inkább a folyama­tos, hétköznapi munkában igyekeztem helytállni, a tanu­lásban is szorgalmas leszek: hogy minél több ismerettel gazdagodva, üzemünk haszná­ra váljak. O. K. utazók klubjának összejöve­tele. Mend én, 18-tól: a népi tánccsoport próbája. Monoron, 10-től 18-ig: Somogyi János festőművész kiállítása, 9-től 17-ig: a kisiparosak körzeti kiállítása (a KlOSZ-székház- ban). Jegyzet Találkozás A múlt héten, egyik délután, amely inkább este már októ­berben, Monorra kellett men­nem, megbeszélésre. Fél hétig még volt néhány percem, sé­tálva igyekeztem célom felé, a főtéren. Egyszer csak a ben­zinkút felől, a túloldalról, jól megtermett, aktatáskájával egyensúlyozó férfi vágott át az úttesten, nem zavartatva magát a forgalomtól. Sikere­sen át is jutott, s mert csak egyedül figyeltem mutatvá­nyát, éppen hozzám fordult. Miután megtámasztottam, rögtön a lényegre tért: — Haver! Adj kölcsön két forintot, amit többet nem látsz. Nincs cigim, anélkül hogy menjek haza? Valóban, cigi nélkül hogy menjen haza? Mit szólnak a hozzátartozók? Kötelességem­nek éreztem segíteni, s mivel már nyúltam is a két forintért, úgy látszik, bizalmára érde­mesnek tartott, mert nagyvo­nalúságra intve, ekként bizta­tott: — Adhatsz egy tízest is, ha nincs apród! öt forintban végül kiegyez­tünk, s már mentem volna, hiszen mindjárt fél hét, to­vábbá többen sajnálkozva néz­tek rám, de atlétatermetű adó­som előbb még hosszasan há­lálkodott, amely ugyan fenye­getéssel kezdődött (csak öt fo­rint!) és puszival végződött, (mert öt forint!). A nevét is megmondta, áe csak a keresztnevét, hogy ne keressem. A vendéglő lépcső­jéről még felém intett, úgy tűnt el az én Józsi barátom. Most már csak azt nem tu­dom, hogy az öt forintot ki pótolta a korsó sör árához? L. I. k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom