Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-18 / 245. szám

1977. OKTÓBER 18., KEDD Vr'crr, ■ ___ V/ ílíf«P Előtérben az ipari hátfér (7.) Ha a sörtörkölyből tej lesz... 1 '. .úgy nem kevesebb mint öt­millió literrel' emelkedik az éves tejhozammennyiség Pest megyében. S ha nem tejjé, ha­nem például exportcikké ala­kul át? — Nos akkor számolnunk kell ugyan ilyen arányú, vagy­is milliós értékrendű tejhozam­csökkenéssel. A Pest megyei Állattenyész­tési Felügyelőség igazgatója, dr. Hadházy József, segít kör­be járni a témát, mely bár sö­rös is, törkölyös is — a végén mégis tejbe torkollik. Gond: a fehérje — Megkezdte próbaüzemelé­sét a Kőbányai Sörgyárban az a géprendszer, mely a sörgyár­tás melléktermékét, a sörtör­kölyt megszárítja, könnyebbé téve ezáltal annak tárolását, szállítását, forgalmazását. A környékbeli tejtermelő mező- gazdasági üzemek mégsem fo­gadták osztatlan lelkesedés­sel e hírt. Érthető, hiszen így mindössze is csak a felét kap­ják az igényelt, folyékony sör- törkölymenny iségnek; ez év végéig 800 vagon helyett 400-at. Jövőre 3500 vagonnyi sörtörkölyre számíthat a me­gye, szemben a tavaly felhasz­nált 4800 vagonnyival. A tejelő tehenek takarmányozásában ennek a mellékterméknek nemcsak fehérjetartalma miatt, hanem kedvező étrendi hatása okán is jelentős szerepe van. A nyers sörtörköly hirte­len jött hiánya kétségtelen zökkenőket okoz az érintett tehenészeti telepek eddig ki­alakult takarmányozási rend­szerében. — Kikerülhetők a zökkenők? — Csökkenthetők. Az áttérés az új receptúrákra mindig gon­dot okoz a takarmányozásban. Ugyanakkor nem ismeretlen jelenség,' amikor a gyakorlati szakemberek indokolatlanul viszolyognak égy új módszer, hatóanyag vagy takarmányki­egészítő alkalmazásától; példa erre az évek óta folyó karba- midvita. Itt és most éppen a karbamid segíthetne, a sörtör­kölyt egy ideig nélkülözni kényszerült gazdaságoknak a fehérjepótlásban. Az átmeneti időszakban a nyers sörtörkölyt eredményesen helyettesíthet­nék karbamiddal. A dilemma háttere — Átmeneti időszakról szólt. Mikor és minek az eredmé­nyeképp várható, hogy a megye 8 állami gazdasága és 31 ter­melőszövetkezete újra a ko­rábbi, megszokott mennyiségű sörtörkölyt használhatja fel takarmányozásra? — A szárítógépsor meghatá­rozott ideig a produktumával, vagyis szárított sörtörköllyel törleszti vásárlási árát. Előre­láthatóan három év múltával a gépsor értéke megtérül a külföldre eladott sörtörköly árából, s attól kezdődően már a hazai igényeket elégíti ki a gépi berendezés, elsősorban természetesen a sörgyár körze­téhez közel eső mezőgazdasági nagyüzemekéit, vagyis a Pest megyei gazdaságokat. Hogy hasznos-e exportálni fehérje- takarmányt akkor, mikor ebből a cikkből magunk is importra szorulunk? A hasznos és a szükséges közötti egyensúlyt, a helyes arányokat sem rövi- debb, sem hoszabb távon nem könnyű megtalálni, de a kö­rülmények nem egyszer kény­szerítenek ketesni azt. Ha a sörtörköly egy részéből most valuta lesz, az sok szempontot figyelembe véve bizonyára hasznos. A megye mezőgazda- sági nagyüzemei azonban el­eddig a sörtörkölyből tejet ter­meltek, hiánya tehát érzékel­hető, mérhető lesz. Literben. Az Agrimpex kereskedelmi igazgatóját, Rigó Istvánt kér­dezem ezután: miképp vetül forintban a sörtörkölyexport. fehérjeimport kérdésköre? — A számok önmagukért be­szélnek. A majdani 8 ezer va­gonnyi sörtörkölyexport éven­te, az ugyancsak évenkénti fe­hérjeimportunknak mindössze Is csak 0,4 százaléka lesz. De bármilyen csekély is a kivitt mennyiség, joggal vetődik fel a kérdés: miért adunk el fe­hérjét akkor, amikor ugyan­is nagy mennyiségeket kény­szerülünk venni? Nos: éppen a szárítógépsor miatt. Hiányoz­nak azok a berendezések, ame­lyekkel a helyben megtermelt mezőgazdasági és ipari mellék- termékeket — mint például a sörtörkölyt is —, fel tudnánk dolgozni. A nyers sörtörköly szállítása nehézkes; a lajtos­kocsis szállítás a közutat szennyezi, a csatornahálózatba került sörtörköly vízbírsággal jár. Szárított állapotban vi­szont könnyen tárolható, na­gyobb távolságokra szállítható, eltartható. A gépi berendezés ára három év múltán megtérül, s ezt követően az immár szá­rított sörtörköly teljes mennyi­ségében itthon használódik fel. Nem exportálni akarunk te­hát minden áron, hanem meg­oldást keresünk — elfogadható áron. Zöld út — zökkenőkkel A MÉM Termékforgalmazási Főosztályán érdeklődtem ez­után: termesztési, tenyésztési vagy kereskedelmi oldaláról célszerű-e megvilágítani a sörtörkölykérdést? Tolnai György főelőadó szerint: — Nem három, hanem hu­szonhárom oldalról vizsgálunk meg egy takarmányt, mielőtt kézből kiadjuk, hisz a mező- gazdaság fehérjegondjai is­mertek. Itt a kis mennyiségen kívül az exportálhatóság mel­lett szól az is, hogy a sörtör­kölynek bár magas a fehérje- tartalma, összetételénél fogva nem olyan értékes az, mint a szójaliszté vagy a" napraforgóé. Tudott ugyanis, hogy a fehér­jék építőkövei közül a leg­fontosabbak az esszenciális aminósavak, s ezek szerényebb rrjeunyisé^ben-minőségben képviseltetik magukat a sör- tőrkölybérí,’ mint az4 importált fehérjeforrások bármelyiké­ben. Ha tehát az eladott sör­törköly árán akár gép, akár egyéb, jobb minőségű fehérje- takarmány beszerezhető, már nem jártunk rosszul. Dr. Ve- reczkey Imre főosztályvezető mindezeket kiegészítette, a melléktermékek korszerű hasz­nosítási lehetőségeit taglalva: — Zöld utat kell adni azok­nak a módozatoknak, melyek a melléktermékek modern fel­használási formáit keresik. Még akkor is, ha ehhez rövid távon, helyenként gondok, zökkenők társulnak. Megbillent a mérleg Nos. Pest megye néhány me­zőgazdasági üzeme most ép­pen ezen a rövid távon „zök­ken” a sörtörkölyhiány miatt. Dr. Gaál Lajost, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának vezetőjét kérdezem végül: mit tart a sörtörkölyexport kérdésköré­ről? — Bizonyára igaz, hogy az országos export-import vi­szonylatokat tekintve elenyé­szően csekély számot mutat a mi sörtörkölygondunk. De. Egyetlen megyében sincs any- nyi szakosított tehenészeti te­lep, mint épp Pest megyében, ahol a sörgyár és a gazdaságok közötti kis távolságok miatt, könnyen-gyorsan szállítható, felhasználható a nyers sörtör­köly. Mely korántsem csak mint fehérjeforrás, hanem igenis, mint mennyiség hiány­zik most a megye takarmány­mérlegéből. S pótlása már csak azért is nehéz számunkra, mi­vel a fővárost körülölelő „zöld­séggyűrű” lefoglalja a termő­földeket, így nincs honnan újabb takarmánytermő terüle­tet kihasítanunk. Megérne egy alapos, közgazdasági elemzést, a kérdés: napjaink energiata­karékos időszakában valóban a leghasznosabb értékesítési mód-e a nyers sörtörköly szárí­tása? S még igenlő válasz ese­tén is tovább élő gondja a me­gyének, az így és a most meg­billent, egyensúlyát vesztett takarmánymérleg. Bcdő Ildikó Az európai munkanélküli fiatalokról Sajtótájékoztató a DlVSZ-székházban A számadat megdöbbentő: a fejlett európai tőkésországok­ban hatmillió munkanélküli — 42 százalékuk pályakezdő, a fiatal korosztályhoz tartozik — hiába keres állást. A statiszti­ka szerint legrosszabb a hely­zet Nagy-Britanniában, ahol kétmillióan élnek teljes létbi­zonytalanságban. E tények is­meretében különös figyelmet érdemel az a háromnapos kon­ferencia, amelyet e témakörrel kapcsolatban az elmúlt hét vé­gén rendeztek Budapesten: harminchét ország, harmincki­lenc ifjúsági- és diákszerveze­tének küldötte fejtette ki véle­ményét e súlyos társadalmi problémáról. Tegnap a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövetség budapesti székházában Vladik Kornyilov, a szervezet szovjet alelnöke, az ifjúsági jogok bi­zottságának vezetője sajtó- konferencián számolt be a ta­nácskozásról. A háromnapos konferencia leglényegesebb momentuma az volt, hogy a hozzászólók mind­egyike egyértelműen hangsú­lyozta: a tőkésországokban a nagyarányú munkanélküliség legfőbb oka a nagytőke ural ma, s a kétségkívül aggasztó helyzet javulása csakis a tu­lajdonviszonyok megváltozta­tása után lehetséges. A tanács­kozáson kiderült; a munkanél­küliség Nagy-Britanniában el­sősorban a színes bőrű fiata­lokat sújtja, s a legfrissebb adatok szerint ezen a nyáron 250 ezer 19 éven aluli képtelen volt állást találni, Olaszország ban a másfél millió utcára ke­rült dolgozónak több mint a fele szellemi foglalkozású. Jellemző példa: a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködése révén Finnor­szágban például egyetlen, a Szovjetunióval megkötött koo perációs szerződés nyomán öt ezer új munkalehetőséget te­Saját érából, összefogással Gödön épül az egészségügyi gyermekotthon — Hányán várnak Pest me­gyében egészségügyi gyermek- otthoni felvételükre? — Kétszázhatvanöten, száz­ötvennégy kisfiú és százti­zenegy lány. — Van Pest megyének egész­ségügyi gyermekotthona? — Még nincs... Túllépett keret — Nem egy család tragé­diája, ha olyan szellemi és tes­ti fogyatékos gyermeket kell nevelnie, akit a gyógypeda­gógiai intézményekben nem tudunk foglalkoztatni, képez­ni — folytatja a beszélge­tést Macher József né Pest me­gyei vezető védőnő. — Elhelyezésüket 1970 óta egészségügyi miniszteri ren­delet szabályozza. Akkor sem volt a megyének egészségügyi gyermekotthona. Ezért az or­szág többi intézményében — például Dunafüreden, Gorán, Tiszafüreden. Pálfán — kap­hattunk csak helyeket ezek­nek a sérült gyermekeknek Összesen száz helyet terem­tettek a megye számára, s ezt a keretet már akkor túl­léptük: száznegyven gyerme­ket utaltunk be. Az egészségügyi gyermek- otthonok háromtól tizenhét éves korig fogadják a rászo­rulókat, s később az elme­szociális otthonok. Az egész­ségügyi gyermekotthoni elhe­lyezésre a beutaltakon' kívül százhúszan vártak 1970-ben, s erre az esztendőre több mint kétszeresére nőtt számuk. A legkisebb részmegoldás is enyhít a sürgető gondon. így például örbottyánban egy egyházi kezelésű egészségügyi gyermekotthonban sikerült tíz újabb kisgyermeknek he­lyet találni. S húszat fogad­hattak volna, ha sikerül szak­képzett gondozót találni... Akiknek nincs helyük A várakozók négyötöde most a családban nevelkedik, a többiek állami gondozott­ként csecsemőotthonokban, s a pomázi Gyermek- és Ifjú­ságvédő Intézetben. Tévedés lenne azt gondol­ni, hogy a család minden áron szabadulni igyekszik a szelle­mi fogyatékos utódtól: há­romszázötvenen szorulnának egészségügyi gyermekotthoni ellátásra Pest megyében, s a kérelmek száma ennek csak kétharmada. Ezek is alapo­san indokoltak. Például egye­dülálló szülő kéri a beutalást, neki dolgoznia kell, nem tud­ja ellátni a gyermek felügye­letét. Másutt a család anya­gi helyzete olyan, hogy nem vállalhatják a terhet. A kérel­mek közül nem egyet a Vö­röskereszt, a szakszervezetek, vagy a szülők munkahelyei nyújtanak be. — A szülők kétharmada rendszeresen látogatja, s a nyári szünetre hazaviszi már beutalt, sérült gyermekét. Te­hát nem gondatlanokról van szó. Inkább arról, hogy az ál­landó orvosi felügyelet, s a szakszerű gondozás adhatja a legnagyobb segítséget. S, hogy ezt meg is kapják ezek a gyermekek, azért nekünk is tenni kell. Részmegoldás és továbblépés — Teszünk is — veszi át a szót dr. Laczkó György, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának helyettes vezető­je. — A megyei tanács 1970 óta keresi a megoldást, még a részlegeset is. Három esz­tendeje a végrehajtó bizott­ság határozatot hozott arról, hogy a megye saját felújítási keretéből egészségügyi gyer­mekotthont létesítsen. Még abban az esztendőben megvásároltuk Gödön az egy­kori Schaffer-kastélyt, s itt kí­vántunk egy kilencven gyer­meket fogadó otthont kialakí­tani. A Pest megyei Tanácsi Ter­vező Vállalat tervei alapján a múlt esztendő elején kez­dődött az átépítés. Huszon­egymillió forintba kerül az épület felújítása, berendezé­se. A munka most még javá­ban tart, szeretnék rövidesen átadni az otthont. Az MSZMP váci járási bi­zottságának kezdeményezésé­re a kivitelező, az alvállal­kozók, a gödi nagyközségi ta­nács, a járási hivatal, a KISZ- bizottság, s még sokan mások szocialista szerződést is kötöt­tek a társadalmi munkavál­lalókkal. Az új otthonban öt- venhatan dolgoznak majd, közöttük huszonöt gondozónő. Most toborozzák a munka­erőt, s várják a gödiek és a környékbeliek jelentkezését. — Rövidesen csökken tehát a várakozók száma. A további megoldás? Szívesen vennénk, ha az ország többi hasonló intézményeiben sikerülne újabb helyeket kapnunk. Már most forgatjuk fejünkben a tervet: az új gödi egészség- ügyi gyermekotthon további bővítésének lehetőségét ke­ressük. .. V. G. P. remtettek. S feltétlenül emlí­tést érdemel e két ország fia­taljainak találkozója is: az I. szovjet—finn barátságfeszti­vált az elmúlt hónapban ren­dezték meg Lahtiban. A háromnapos budapesti konferencián a résztvevő kül­döttek zárónyilatkozatot fo­gadtak el, amelyben külön ja­vasolták: a DÍVSZ jövő feb­ruárban sorra kerülő X. kong­resszusán külön munkabizott­ság foglalkozzon a munkanél­küliség kérdésével, s a XI. VIT-en, Kubában, szintén ke­rüljön szóba ez a probléma. F. G. Költői Anna emlékére Költői Anna, a szocialista nőmozgalom egyik úttörője, a szakszervezeti mozgalom ki­emelkedő alakja tiszteletére a Vas-, Fém- és Villamosener­giaipari Dolgozók Szakszerve­zete emléktáblát helyezett el.' Avatására hétfőn, Budapesten, a VIII. kerület Horváth Mi­hály tér 16. számú háznál ke­rült sor, Költői Anna egykori lakhelyén, abban a házban, ahol a nyilasok 1944. október 14-én orvul meggyilkolták. Az avató ünnepségen Szabó Pi­roska, a vasasszakszervezet al­elnöke mondott beszédet. Az emléktábla előtt lerótták ke­gyeletüket a mai vasasnemze­dék képviselői, koszorút he­lyeztek el az egykori barátok, harcostársak, és a tanács, vala­mint a Költői Anna nevét vise­lő szocialista brigádok képvi­selői. A második vonalból ban mindenütt kell második és harmadik, meg sokadik „vonalnak” is lennie. Az ilyen munkakörben dolgozó káderek politikai és szakmai képzését mindenütt meg kell gyorsítani. B izonyára lehet még olyan első számú vezető, aki fél­tékeny a funkciójára és ezért nem ad tág teret helyet­tesei és az alsóbb vezetők szá­mára. Ez azonban csak ott le­het, ahol nem érvényesül a kádermunkában az egyszemé­lyi felelősség elvével párosuló kollektivitás és demokratiz­mus. A káderek fejlődéséért az első számú vezető szemé­lyében felelős. Ez igaz! De a káderek nevelése nem az egy­személyi vezető szuverén joga és dolga, hanem a közösség — pártszervezet, szakszervezet, ifjúsági mozgalom — feladata is. Az utóbbi években megkü­lönböztetett figyelmet fordíta­nak pártszerveink a nők hely­zetére. Ennek következtében sok nő került vezetői tisztség­be az utóbbi években és nagyszerűen meg is állják he­lyüket. Társadalmi szerepük­höz képest azonban még min­dig nem kellő az előrehaladás. Mikor felmerül, hogy nőt kel­lene vezetőnek beállítani, igen gyakori még a válasz: „nem vállalják”, sőt nyíltan ugyan nem mondják, de kiolvasható a habozásból, hogy egyesek nem bíznak abban, hogy al­kalmassá tehetők a nők is kü­lönböző vezetői tisztségek be­töltésére. Egyre gyakoribb — s ez a kádertartalékok növekedését és a szemlélet változását is jelzi —, hogy egy-egy tisztség betöltésénél már nem egy, de két-három jelölt is számítás­ba jön, s akkor dönt a kollek­tíva, amikor a véleményeket sokoldalúan egyeztette. Hibás kiválasztás természetesen le­hetséges, de egy kollektíva jobban meg tudja ítélni az al­kalmasságot, mint egy sze­mély, s jobban kirekeszthető e munkából a sok kárt okozó szubjektivitás. A kádermunkát fontos párt- határozat, az állami, sze­mélyzeti munkát kor­mányrendelet szabályozza. Megfogalmazza a fejlett szo­cializmus építésének megfelelő káderpolitikai elveket, a hár­mas követelményt, politikai megbízhatóságot, szakmai al­kalmasságot, vezetői készséget. Az állami személyzeti munka is — noha adminisztratív elő­írásokat tartalmaz — elsősor­ban szintén politikai tevékeny­ség. Örvendetes, hogy a ká­derfejlesztés és személyzeti munka a legtöbb vállalatnál és intézménynél a politikai munka szerves részévé vált. A munkában fél siker — ahogy mondani szokták — a jó vezetés. A politikai és szakmai felkészültség, a hatá­rozottság és körültekintő lá­tásmód, a kollektívára tá­maszkodás a jó vezetés felté­tele. Jó vezetéssel viszont meg. hatványozódhat egy-egy kol­lektíva munkájának eredmé­nye. Rácz Lajos K áderpolitikai elvünk fon­tos mozzanata, hogy minden közösségnek el­sősorban saját soraiból kell biztosítania vezetői utánpótlá­sát. Természetesen fontos elv az a kádercsere is, amikor másutt tapasztalatot szerzett kádereket új munkaterületre irányítanak. Ezeknek a hely­zete azonban — legalábbis kezdetben — igen nehéz, mert nem rendelkeznek kellő sze­mély- és helyismerettel, s hosszú idő telik el, amíg alko- tóan kezdeményezni tudják a továbblépést. Az új szemlélet azonban — s sokszor a káder­erősítés — az ilyen kádercse­réket is szükségessé teheti, de az utánpótlásnak nem ez a fő útja, hanem a nevelés a saját sorokból. A kádermunkában pártbi­zottságainknak, pártszerve­zeteinknek nagy tapasztalataik vannak. Ezek a tapasztalatok összefüggnek egymással, s hasznosításuk feltétlenül to­vább javítja a kádermunkát. Az egyik — talán legfonto­sabb — tapasztalat, hogy a káderek többsége elvhű, fá­radhatatlan, odaadással dolgo­zik, szakmáját jól érti és meg­felelő vezetői erényekkel rend- delkezik. Ez a gárda rendkí­vül értékes személyi feltételét jelenti annak, hogy hatéko­nyan megvalósuljanak a párt­ós kormányhatározatok, ter­veink. A kádercsere is meg­felelő ütemben folyik, úgy is mondhatnánk, konszolidált vi­szonyok uralkodnak a káder- munkában is, a stabilitás és csak a szükséges mozgás, cse­re. Ez hatalmas tartalékokat ad, hiszen egyik munícióját a munkában szerzett tapasz­talatok nyújtják, melyet szün­telen képzéssel gazdagítanak. Figyelmeztető jelenség azon­ban, hogy sok esetben politi­kai képzés, a továbbképzés el­marad, viszont a társadalmi folyamatok, a politika isme­rete nélkül szűklátókörűvé válhat a vezetés. Ennek a kö­zösség látja a kárát. Sok ta­pasztalat mutatja, hogy a ká­derek politikai végzettsége ma még gyakran jár a követelmé­nyek mögött. A másik tapasztalatot éppen a cserék szolgáltatták. Még mindig kísért a régi hiba: túl szűk körből folyik a kiváloga­tás. Pedig rendszerünk ezré­vel, tízezrével nevel a szocia­lizmus ügye iránt hű, jól kép­zett, lelkes embereket, csak mivel több helyen elfelejtkez­nek őket a társadalmi életbe bevonni, ezért nehezebben tűnnek fel, alkalmasságuk té­nye lassan válik nyilvánvaló­vá. Csak egy-egy bátor előlép­tetéskor válik látványossá: igenis van mindenütt káder­tartalék, csak megfelelően kell vele gazdálkodni, nevelni, ak­tivizálni és képezni. Amikor túl szűk körű a kiválogatás, az a látszat keletkezik, hogy „nincs elegendő káder, nincs utánpótlás”. Persze vannak helyek, ahol tényleg nincs, mert nem hajtották végre a káderhatározatot. Nem terem­tették meg a képzés-tovább­képzés feltételeit. Itt azután tényleg baj van az ún. „máso­dik vonallal”. Pedig valójá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom