Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-08 / 211. szám

fur. er er 1977. SZEPTEMBER 8., CSÜTÖRTÖK A KÉPZŐMŰVÉSZÉT! VILÁGHÉT ELŐTT Új szentendrei intézmény bölcsőjénél A z idei képzőművészeti vi­lághét programja a mű­vész társadalmi hasznossága; deklarálja. Természetesen ez azt jelenti, hogy túl a szemé­lyek törekvésem, számunkra elsősorban az időszerű, hogy „itt és most-’ Pest megyében, milyen új elképzeléssel tud­nánk szolgálni a képzőművé­■ szét fejlődését. Köztudott, hogy a nagyatá­di, siklósi, hajdúböszörményi nemzetközi művésztelep mi­lyen sokat tett az elmúlt év­tizedben a festészet és szob­rászat egyetemes előrehala­dásáért. Zebegény is! Szőnyi István hajdani kertjében ma­gyar, szovjet, csehszlovák, len­gyel, japán, amerikai festő­jelöltek dolgoznak nyaranta, e pompás kezdeményezésnek ma már világhíre van, a kecs­keméti Kodály Intézetnek is, ahol a földrészek zenekultú­rájának holnapja terebélye­sül. ' Most újabb lehetőség adó­dik. Hamarosan megvalósul a Barcsay-gyűjtemény Szent­endrén. Ez az új intézmény természetesen, elsősorban ar­ra vállalkozik, hogy tudomá­nyos összegezéssel nyújtsa át h holnap közönségének Bar- csay Jenő mesterműveit. ; Barcsay Jenőt 1945-ben ne- . yeaték ki a Képzőművészeti ■ Főiskola anatómiai és szem- 1 léleti látszattan professzorá- 1 nak. Saját festői munkáján ,'túl ezt a feladatot olyan ko­molyan vette, hogy 1953-ban rajzainak egész sorával közre­adta Művészeti anatómia al- ibumát, mely ma a Szovjetunió, j'Anglia, Franciaország, USA, ilndia művészeti egyetemein tankönyv. Azóta mi és a vi­lág megismerkedett Ember és drapéria, továbbá a Forma és tér kiadványaival, melyek ma már a festői, szobrászi felké­szülés nélkülözhetetlen esz­közei. Ez az egyik tény, a Barcsay mester által létreho­zott biztos lépcső, melvnek se­gítségével minden tehetséges művészjelölt számára elérhe­tő a grafika, a szobrászat és a festészet magaslata. A másik tény már probléma, az a saj­nálatos világjelenség, rossz divat, mely talán kényelem­ből, nagyképűségből kurtít­ja a művészi felkészülést, hevenyészettnek engedélyezi, s ezért tömérdek a süllyedni készülő festői, szobrászi fél­készáru. Megsemmisülnek, mielőtt megszülettek volna Ezért hiánytalan alapra, is­kolára van szükség az egész világon. Ennek jegyében le­hetne a szentendrei Barcsay- gyűjtemény a holnap képző­művészetének egyik alapvető műhelye! Módszerének rajzi komoly­sága és tökélye olyan szár­nyakat adományoz a művészet jelöltjeinek, hogy azzal az életmű az időtlenségbe repü’ hét. Magyar is, külföldi is. Szükségünk van e rajzi alap­ra, szüksége van erre a vi­lágnak is, ezért Szentendrén — esetleg a Művészeti Alap és az UNESCO megszerezhető ösztöndíjaival — a Barcsay- ház nyári kurzusokon fogad­hatná különböző kontinen­sekről azokat a tehetséges fiatalokat, akiknek erre a rajzi továbbképzésre szüksé­gük van tehetségük teljes ki­bontakoztatásához. Fogadná ösztöndíjjal és önköltséges ala­pon, minden lehetőséget fi­gyelemmel kísérve. Élő, fej­lődést szolgáló galéria lenne ez az új szentendrei intéz­mény. ahol a Barcsay-mód- szer alapján maga a Mester és arra legérdemesebb tanít­ványai nevelnék a jelentke­zőket. így a Barcsay-ház holnapot serkentő iskola lehetne. Arról nem is beszélve, hogy a XXI. század új mestereivé születő szentendrei „tanítványok” há­lából egy-egy érett művüket ajándékoznák ide, s így szent­endrei világmúzeum alapja­it vethetnék meg. Losonci Miklós A Szovjet Akadémia elismerése három magyar tudósnak Szerdán este Vlagyimir Ja- kovlevics Pavlov, a Szovjet­unió budapesti nagykövete fogadást adott a nagykövetsé­gen, amelyen Pjotr Nyikolaje- vics Fedoszejev akadémikus a Szovjet Tudományos Aka­démia alelnöke, a szovjet— magyar társadalomtudományi együttműködési bizottság szovjet tagozatának elnöke a Szovjet Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagsá­gáról szóló oklevelet adott át Szentágothai Jánosnak, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnökének, Pál Lénárd és Szabó Imre akadémikusoknak. Szentágothai János köszön­te meg O. Ny. Fedoszejev üd­vözlő szavait, és a Szovjet Tu­dományos Akadémia megtisz­telő okleveleit. Az eseményen megjelent Győri Imre, az MSZMP KB titkára, Roska István külügy­miniszter-helyettes, valamint az állami és tudományos élet kiemelkedő személyiségei. Tíz éve alakult a MAPR JAL ÜNNEPI ÜLÉS AZ ÉVFORDULÓ ALKALMÁBÓL Tíz évvel ezelőtt Párizsban szeptember 7-én alakult meg Európa, Ázsia, Amerika és Ausztrália 17 országa küldöt­teinek részvételével az orosz nyelv- és irodalomtanárok nemzetközi szövetsége, a MAPRJAL. Különös jelentősé­get ad e dátumnak, hogy meg­ünneplésére a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évében kerül sor, ami­kor az egész haladó em­beriség figyelme a kom­munizmust építő Szovjet­unió felé irányul — hangoztat­ta Nagy Mária, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság főtit­kára a TIT természettudomá­nyi stúdiójában tegnap meg­tartott ünnepi ülésén. Az MSZBT országos elnök­sége mellett működő MAPR­JAL magyar szekciója és a moszkvai Puskin Intézet ma­gyarországi kihelyezett tagoza­ta közösen rendezte meg a tanácskozást, amelyen az MSZBT főtitkára ünnepi meg­emlékezésében kitért arra is, hogy a MAPRJAL jelenleg 41 ország 113 tagszervezetét tö­möríti. Munkásfiltmiapok Pest megye négy településén tartanak bemutatókat Az idén szeptember 8 és 28 között tartják a munkásfilm- napokat — tájékoztatta az új­ságírókat szerdán Gombár József, a MOKÉP igazgatója. Elmondta: a MOKÉP tavaly teremtett hagyományt a mun­kásművelődést szolgáló ren­dezvénysorozatnak. Kísérlet­képpen Csepelen és Szegeden rendezték meg a munkás- filmnapokat. E kezdeménye­zés révén létrejött a filmal­NEMCSAK KÉT TORONY LATSZIK Címerpajzs, biízaka lászokkal > A tanácsház kapuja fölött címer: rajzolatában egy kar ■ három búzakalászt tart, öt­ágú csillag alatt. Nem heral­dikai különlegesség. A hoz­záfűződő történet azonban ) már történelem. — Ahogy a századfordulón mezőváros volt, a munkás- mozgalmi szervezkedéseknek, az aratósztrájkoknak egyik centruma. 1904. nyarán is be­levágták a kasza hegyét a földbe itt az emberek, s „meg­■ pendítették a kaszákat”. Az ■ akkor kirobbant aratósztrájk ‘ lendülete lesöpörte a régi cí­mer nyolcágú csillagát, s he- i íyette ötágút röpített a magas­ba, a városháza kapuja fölé. Helytörténeti vagy inkább helytörténelmi kutatásokról, eredményekről beszélgetek Győré Pál vb-titkárral, aki a helybeli falumúzeumnak igazgatója, munkatársa — s mint ő mondja magáról — • mindenese is. Ahová Kossuth haza járt — Csakugyan lokálpatrióták pz abony iák? Az érdeklődő idegennek könnyen támad az a benyomása, hogy abonyi- vá nem válhat senki, abonyi­' nak csak születni lehet... — Majd kétszáz esztendeje, hogy Milanóban a San Sipli- ciano laktanyában felhang­zott a dal, mely a harminc­két tornyú Majlandból, a két­tornyú Nagyabony irányába sóvárgott. S a közelmúlt iro­dalomtörténeti és néprajzi vitáit, melyek Háry János legendás alakját akarták tő­lünk „elperelni”, nem ki­sebb személyiség, mint Ko­dály tanár úr zárta le hitelt I érdemlően. Nekünk írott ked- i vés levelében nemcsak vissza- \ igazolva, hanem megerősítve, j hogy 1850-ben a Kisfaludy .Társaság részére itt gyűjtöt- 5 te azt a nótát Abonyi Lajos, melynek zenei motívumára I formálta ő a halhatatlan ma­gyar huszárt, aki a történet szerint a franciák császárát, a valóságban pedig a világ szinte minden számottevő ze­nés szűipadát, koncerttermét meghódította immár. Hogyne lennénk büszkék községünk­re, Riikor Kossuth hozzánk haza járt — s melyik alföl­di helység mondhatja ezt még magáról? Kossuth Lajos hú­ga, Lujza itt élt édesanyjuk­kal együtt, s a régi Hintsch- ház udvarán sokáig állt egy öreg vályú, melyről a néphit azt tartotta, hogy ittjáriakor abból ivott Kossuth lova min­dig. A híres toborzóbeszéd a volt városháza (ma zeneis­kola) udvarán hangzott el: 125 évvel később, a gyújtó han­gulatú szónoklat és a jobbágy­felszabadítás emlékére már­ványtáblát helyeztünk el az épületen. Tisztelgés az emlékek előtt Az 1919-es abonyi direktó­rium elnöke, Bereczky János emlékének tisztelegtünk nem­rég egy márvány táblával, és Horváth Mihálynak, aki a szabadságharc idején közok­tatásügyi miniszter volt, s itt Abonyban kezdte el írni Ma­gyarország története című mű­vét. A mi temetőnk őrzi Pe­tőit sógornőiének, a versben örökített „István öcsém” fe­leségének sírját. Büszkék va­gyunk arra az oltalomlevélre, melyet a fejedelem, II. Rá­kóczi Ferenc adott az abonyi lakosoknak védelmük s mely szankciókat helyez kilátásba mindazoknak, akik „jószágá­ban, lakásában megháborít­ják” a falu lakóit. Kazinczy Ferenc ugyancsak kötődött Abonyhoz: a kufs- teini börtönből szabadulva ide jött öccséhez, Kazinczy Mik­lóshoz pihenni, erőt gyűjteni, s itt élt hosszabb ideig, mivel testvérén kívül egyetlen csa­ládtagja sem merte befogadni a rabság után. Gyakori ven­dég volt városunkban a haida- ni híres törökverő Kinizsi Pál már csak azért is, mivel felesége, Magyar Benigna ide­valósi volt. Megfordult ná­lunk Erkel Ferenc és Dankó Pista, sőt, egy, a kornak meg­felelően romantikus és való­színűtlen történet él szájhagyo­mányként arról, hogy a fran­cia irodálom is képviseltet­te magát mifelénk, ifjabb Du­mas személyében... Azután újra a magyar irodalom és újra Petőfi: Abony és Kocsér határában van a híres csárda, a „Kutyakaparó”, ahol haj­danán a jámbor utazó meg­átkozta Noét. amiért szőlőt is vitt be a bárkába... Lelkes népszerűsítők — Ennyit történelmi, zenei, irodalomtörténeti érdekessé­get valóban kevés helység mondhat sajátjának. S a rég­múlt után mit mond a jelen- idő? —• Nemrég hunyt el dr Mé­rj/ István, a Nemzeti Múzeum régésze, aki ugyancsak abo­nyi születésű volt s mint eu­rópai hírű művelője az archeo­lógiának sokat volt segítsé­günkre a jazig- és szarmata- sírok feltárásában, a tégla­gyári gödrökből előkerült kő­balták, a tsz-ek építkezései során napfényre bukkant sír­leletek azonosításában, meg­ítélésében. Falumúzeumunk, a ceglédi járás községeinek egyetlen ilyen jellegű intéz­ménye. s mind a tárlókon be­mutatott anyagokkal, mind a nyomtatásban sűrűn megie- lenő kiadványainkká! igyek­szünk széles körben népsze­rűsíteni községünk helytörté­netét. írásos dokumentumok bizonvítják, hogy Abony több mint ötszáz éve szervezett te­lepülés. Tíz esztendeje, a Nagy Októberi Forradalom ötvene­dik évfordulóján. november hetedikén hívtuk életre ezt a múzeumot, esyszerre tisz­telegve a világtörténelmi ese- ménv és a j^nrzs^g félezer éves fennállása előtt. Bedő Ildikó kotok, művészek és a mun­kásközönség közvetlen kap­csolata, a kölcsönösen hasznos párbeszéd. Ezt szeretnénk folytatni szélesebb körben — hangsúlyozta —, ezért e ren­dezvénysorozat ez évtől orszá­gos jellegű lesz. Azon túlme­nően, hogy felkelti a munká­sok érdeklődését az értékes filmalkotások iránt, fejleszti az ízlést, lehetőség nyúlt ar­ra, hogy a munkások vitafó­rumokon mondják el vélemé­nyüket a filmekről, s az azok kapcsán felvetődő gazdasági, politikai, társadalmi kérdé­sekről. Csaknem 100 városban és nagyközségben — Pest me­gyében Dunakeszin, Nagykő­rösön, Százhalombattán és Szigethalmon — 50 nagy­üzemben több mint 400 vetí­tésre kerül sor. A két hétig tartó munkásfilmnapokon 49 magyar filmrendező 72 film­jét mutatják be. Üjra láthat­ja a közönség az utóbbi há­rom évtized legsikeresebb ma­gyar alkotásait, köztük a munkáséletet tükröző filme­ket. Három ősbemutató is szerepel a változatos prog­ramban: Bacsó Péter Riasztó­lövés, Mészáros Márta Ök ketten és Szijj Miklós Dübör­gő csend című filmje. Szovjet filmek is gazdagítják az idei munkásfilmnapok műsorát. Sej, a mi lobogónkat... Könyvek a népi kollégiumról A NÉKOSZ dokumentum- gyűjtemény sorozatában újabb két kiadvány jelent meg: a köteteket szerdán az Oktatási Minisztériumban sajtótájékoz­tatón ismertették. Az Akadémia Kiadó bocsá­totta közre Kardos László tör­ténészkandidátus szerkesztésé­ben és tanulmányaival a Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják című kötetet, amely a népi kollégiumok 1939—1949 közötti időszakát tárgyalja. A könyv az egykori népi kollé­gium mozgalom életének és tevékenységének eredeti do­kumentumokból és az ezeket értelmező tanulmányokból szerkesztett komplex történeti monográfiája és egyben kis­enciklopédiája is. Tánczos Gábor szociológus szerkesztésében és tanulmá­nyával a Statisztikai Kiadó adta közre A népi kollégisták útja 1939—1971 című statisz­tikai-szociológiai tanulmányt, amely egy 1970—71-ben vég­zett reprezantatív kérdőíves felmérés eredményeit foglal­ja össze. *>­H ÉTI FILMJEGYZET Fedőneve: Lukács Kozák András, Zalka Máté alakítója a Fedőneve: Lukács című filmben. Köztudott: a nemzetközi proletármozgalmaknak, az internacionalizmusnak szá­mos magyar hőse volt. Éle­tük, s ez élet példája beleépült a munkásmozgalmak történe­tébe. Sok nép a saját hőse­ként tartja számon őket. Mi viszont mintha szégyellnénk egy Frankel Leó, vagy egy Zalka Máté tetteit. Nagynéha, valamely évforduló lcapcsán, megemlékezünk róluk, aztán hosszú időre ismét feledésbe merülnek. A szovjet—magyar kopro­dukcióban készült film, a Fe­dőneve: l^ukács most ebből az adósságból próbál valamit törleszteni. Hőséül olyan em­bert választ, aki tulajdonkép­pen három nemzet hőse: a magyarok, a szovjetek és a spanyolok egyaránt tisztelhe­tik emlékét. Zalka Máté — mért róla van szó —, a máté­szalkai polgári családi kör­nyezetből az első világhábo­rú poklán keresztül (Doberdő című kitűnő regényében ír erről) jutott el az orosz hadi­fogságig, s ott a tiszt létére a bakákkal vállalt közösségen át addig, hogy beálljon a for­radalom hadseregébe, s ki­emelkedő tetteket vigyen végbe a születő szovjethatalom ér­dekében. Leghíresebb akciója, az Aranyvonat Szibériába vi­tele már Zalka életében a le­gendák magasába emelkedett. Amikor pedig a fiatal spanyol köztársaságot 'megtámadták a franeóista fasiszták, Zalka, annyi más társával együtt, a vérző spanyol földre sietett, hogy internacionalista segít­séget nyújtson a spanyol .mun­kásoknak és parasztoknak. A 12. Nemzetközi Brigád pa­rancsnokaként, Lukács tábor­nok néven harcolt, s esett el Huesca alatt, 1937 júliusában. Pedig Zalka tulajdonkép­pen nem katona volt, hanem író. Regénye, s elbeszélései egy színes képzelőerejű, ki­tűnően szerkesztő, tiszta, szép nyelven iró művészt rajzol­nak elénk, olyan embert, aki­től még sok jelentős művet várhattunk — volna. A film, melyet J. Dunksz- kij és V. Frid forgatóköny­véből Manosz Zahariasz, a Szovjetunióban élő és dolgo­zó görög származású rendező készített (társrendező Kó'ő Sándor), Zalkát mint Lukács tábornokot mutatja be. Lát­juk, amint átveszi a brigád parancsnokságát, látjuk, mint igyekszik megszervezni a front legelemibb fegyelmi és ösz­szeköttetési rendszerét, mint vitázik anarchistákkal, ki­képzetten és ezért beijedt ká- tonákkal, mint próbál harci egységet faragni a rosszul fel­szerelt, s a lelkesedésén túl semmi más katonai ismeret­tel nem rendelkező embe­rekből. Látjuk, hogyan küzd az áruló főparancsnokkal, hogy elfogadtassa hadászati terve­it, s látjuk, mint autózik szinte a biztos halálba — ki­csit talán szándékosan keres­ve a veszélyt, miután ' úgyis tudja: nekik, a 12. Brigádnak Huesca alatt el kell pusztul­niuk. Zahariasz filmje hűen kö­veti az eseményeket. Még ar­ra is kísérletet tesz, hogy a fiatal Zalkát, s egyik-másik novelláiénak töredékét is meg­jelenítse a filmben, s ezzel mintegy a 'másik énjét is meg­mutassa vagy érzékeltesse a katonának: Lukács tábornok mellett az írót is felvillant­sa. Ezek a részek azonban nem szervülnek a film egé­szével, s így inkább zavaró- ak. Mint ahogyan zavaró az is, hogy Zahariasz legtöbb je­lenetben megmarad a felü­leten. Csak elmond, de nem ábrázol. Közöl, de nem ele­mez. Ettől a film — sajnos —, lényegében egy lefényké­pezett életrajzzá válik, s csak. néhány pillanatában (például Lukács és az anarchista vezér vitájában, vagy a nőnapi ün­nepség fényképeket nézegető képsorában) forrósodik fel, s lesz igazán filmmé. Ez a szürkeség valószínűleg a forgatókönyv számlájára írandó elsősorban. Talán sze­rencsésebb lett volna csak egy nagy konfliktusra koncent­rálni, s abból kibontani Lu­kács tábornok portréját A törekvés, hogy a teljes spa­nyolországi eseménysort meg­mutassák, felsorolássá vált. S lényegében kimaradt belőle a legfontosabb: annak meg­mutatása. Zalka miért ment Spanyolországba, miért har­colt ott a tenger nehézség közepette is. s hogy végül- is mi volt ez a spanyol Iriíz- delem: szervezetlen, anarcho- id tömegek lázadása. vagy valóban forradalom, s ha igen, akkor milyen célokért? A Fedőneve: Lukács, így inkább csak kísérlet egy Zal- ka-filmporiréval szembeni adóssáaunk törlesztésére. Az igazi Zalka-film még várat magára. Suttogó fantom Szép, fiatal, szőke lányokat sebesítenek meg egy cseh­szlovákiai kisvárosban: vala­ki borotvával megvágja az arcukat. A rendőrség, s veze­tője, Groncova kapitány (aki ugyancsak szőke, fiatal és csi­nos) egyelőre tehetetlen. Köz­ben azonban megölik a csi­nos kapitánynő még csino­sabb (és ugyancsak szőke) barátnőjét, akit előzőleg egy titokzatos férfihang suttogva azzal riogatott, hogy végez ve­le. Eltűnnek az áldozat laká­sáról értékes ékszerei is. Van­nak. akik a borotvás táma­dások és a gyilkosság közt összefüggéseket sejtenek, van­nak. akik szerint két tettes van. A nyomozás során meg­sebesítik magát a kapitánv- nöt is, és megölik azt a fiút is, akiről kiderül: ő sebesí- tette meg, a lányokat. Aztán egy váratlan fordulat (izgal­mas tűzharc, túszszerzés és más bonyodalmak után) meg­oldja a rejtélyt, ki volt a sut­togó fantom. (Természetesen, olyan valaki, akire nem is gyanakodtunk.) Andrej Lettrich rendező egy megtörtént bűnügyet vett ala­pul filmjéhez, s talán ezért is tartozik a Suttogó fantom a jobb krimik közé. Jó a cse­lekmény felépítése, nem talál­juk ki már az első öt perc­ben. ki — illetve: kik — a tet­tesek. s az izgalmasságot i; kellő mértékben adagolja Lettrich. A nők szépek, a ru­hák csinosak — mi egyéb kel­lene még? Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom