Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-07 / 210. szám

1977. SZEPTEMBER 7„ SZERDA "xMdap Nemrég még szántóföld volt... Épül a dabasi ABC-áruház Már tervezik az ipar clkküz/etet ....M8&: s Gyorsan halad az építés a betonelemekkel Bozsán Péter felvétele Dabason ezer négyzetméter alapterületű ABC-áruház épí­tését kezdte meg május kö­zepén a dabasi Áfész. Mivel nem találtak olygn kivitele­zőt, aki az Áfész által kért határidőre vállalta volna az építkezés befejezését, a szö­vetkezet a saját építőbrigádjá­ra bízta a munkát. Mint Kreicsi László, a da­basi Áfész beruházási osztály- vezetője elmondta, az ABC- áruházat 11 millió forintos költséggel építik fel; beren­dezve és felszerelve 16 millió forintot ér majd ez a keres­kedelmi egység, amely a me­gye legnagyobb ABC-áruháza lesz. Azt tervezik, hogy az épüle­tet 1978. május 1-én nyitják meg, eddig a munka ütem szerinti menetét még semmi sem akadályozta. Télen is dolgozik majd az építőbrigád; az építési mód is újszerű. A Nyékládházán olasz licenc alapján gyártott 15 méter szé­les vázfödémszerkezet alkal­mazása azért előnyös, mert így a belső térben. nem., lesz szükség tartópilérekre. Ezál­tal az üzletteret jobban ki le­het majd használni, az áru­mozgatást, a pultok elhelye­zését nem zavarják meg pil­lérek. Az építést is megkönnyíti ennek a szerkezetnek az al­kalmazása, az előre gyártott födémelemekkel gyorsabban halad a munka. Ha zsaluzni kellene, legalább fél évvel meghosszabbodna az építkezés időtartama, s ez a módszer egyben csökkenti az építési költségeket is. Augusztus eleje óta már ki­nevezett igazgatója is van a most épült ABC-áruháznak. Józsa Dávidnak most az a fel­adata, hogy gondoskodjon ar­ról, hogy április elsejére meg­legyen az egységet üzemelte­tők teljes létszáma. A jelöltek a dabasi járás más Áfész- boltjaiban gyakorolják addig a kereskedelmi szakmát. A környék fejlesztési terve magában foglalja egy új, 2100 négyzetméter alapterületű iparcikküzlet létesítését, ezt is a dabasi Áfész építi, közvetle­nül a már épülő ABC mel­lett. Az épületet most terve­zik, s nem késlekednek majd a munka megkezdésével sem. Ezt a két áruházat, valamint egy később építendő iskolát is láthatjuk már a fejlesztési terv térképén, azon a helyen, ahol nemrég még szántóföld volt. II. E. A tehenész házaspár Sutáék borjúóvodája Az idén tavasszal ismertem meg Suta Jánost és feleségét, a pátyi Zsámbéki Medence Le­nin Tsz ünnepi közgyűlésén, amelyiken átadták a tsz-nek a kiváló címet, a házaspár­nak pedig a Szakma kiváló dolgozója kitüntetést. Mint megtudtam, mindketten tehe­nész szakmunkások, s együtt nevelik a szövetkezet borjait. A férfi 36, a felesége 32 éves csinos, vidám fiatalasszony, szinte el se hinné az ember, hogy négy gyermek anyja. Soha nem nézik az órát Krizsán Pál, a szarvasmar­hatelep vezetője kisér át a Vörösmarty utcába Sutáékhoz, s közben elmondja róluk a legfontosabbakat. — Mikor én ide kerültem a szövetkezetbe, együtt dolgoz­tak Sutáék a fejőstandon. Be­csülettel elvégezték a munká­jukat, de észrevettem; vala­hogy nem nagyon tetszik ne­kik az a munka. Egyszer az­Vizsgá/ta a NEB Óvják a Ráckevei-Dunát Tavaly kezdte meg és nem­rég fejezte be a ráckevei já­rási népi ellenőrzési bizottság a járás területén a környezeti ártalmak felmérésére irányu­ló vizsgálatát. Ez a környezet- védelmi vizsgálat tíz község­ben összesen 39 gazdasági egy­ségre terjedt ki. Főleg a víz­szennyeződésre nézve állapí­tott meg sok hiányosságot az az ellenőrzés. A járásban na­ponta mintegy 14—15 ezer köbméter szennyvíz keletke­zik, amit sok helyen nem megfele­lően kezelnek, másutt pe­dig a berendezés elavult. így például a MAHART du- naharaszti telepéről származó szennyvíz is — az elavult tisz­títóberendezés következtében — szerves anyagokat visz a Ráckevei-Dunába. Ugyancsak Dunaharasztin, a BKV kocsi­mosó műhelyében nem gon­doskodtak az ártalmas vegyi anyagokat tartalmazó mosó­víz elvezetéséről. A következ­mény: talajszennyeződés. A Kiskunsági Állami Gaz­daság Csaplár-tanyai sertés­telepén a trágyaléaknókból túlfolyó szenny a környező fá­kat pusztítja és ezenfelül az emberek, meg az állatok egészségét egyaránt veszélyez­teti. A ráckevei Aranykalász Tsz makádi üvegmosó részle­gének szennyvizét szikkaszt­ják ugyan, nem elégséges azonban a tisztítóhatás, mégis a Ráckevei-Duna holtágába vezetik. A Csepeli Vendéglátó Vál­lalat halásztelki sertéshizlal­dájában a szállástól a trágya - léaknákig színültig telt nyitott árok vezet. A túlfolyás kö­vetkeztében a környező talaj elingoványosodott, különböző férgek sokasága hemzseg benne. Javulásra van némi kilátás. Ráckevén épül a községi szennyvízcsatorna és tisztító- telep, a Pestvidéki Gépgyár galvánozó üzemében pedig megfelelő tisztítóberendezés. A MAHART és a BKV du- naharaszti telepének szenny­vízelvezetésére tervek készül­nek. Egyelőre azonban a víz- szennyezés csökkentésére egyedül az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat tököli' üzeme tett jelentősebb beruházást. Előreláthatólag 23 millió fo­rintot fordít idén erre a cél­ra. Igaz, hogy a két előző esz­tendőben a Duna vizének szennyezéséért mintegy négy­millió forint bírságot fizetett. A NEB ellenőrzése a leve­gőszennyezéssel is foglalko­zott. Megállapította, hogy az ATÉV tököli üzeme a sokszor kifogásolt légszennyeződés csökkentésére tavaly öt és fél, idén eddig másfél millió fo­rintos beruházást valósított meg. Bűzös levegő áramlik a Csepeli Vendéglátóipari Vál­lalat halásztelki sertéstelepe felől is a lakott területre. Szi- getszentmiklóson pedig a Szi­getfő Szakszövetkezet műkő- és műmárványüzeme tavaly január elseje óta a lakótelep közvetlen közelében működik és szennyezi a levegőt. A le­vegő tisztításáról az üzemen belül ventillátorokkal gondos­kodtak, de úgy, hogy azok po­liészter műgyanta porát szór­ják a szabadba. Kifogásolja a NEB a Rác­kevei-Duna mentén sorakozó ezernyi horgászállványt, ame­lyekre sokan szállásit adó kuny­hót, sőtt vizet szennyező és fertőzést’ is könnyen terjeszt­hető mellékhelyiségeket épí­tettek. Csak Ráckeve partjain 475 horgászstégen van felépít­mény, de ezek közül csupán öt épült engedéllyel. Ki adhat azonban engedélyt arra, hogy akár csak nyáron át lakásnak használt felépít­mény kerüljön a víz színe fölé, a mellékhelyiségekről és a vízbe szórt szemétről nem is beszélve. A NEB ülése az ellenőrzés­ről szóló jelentést megtár­gyalta és annak alapján java­solja a KÖJÁL-nak, hogy a víz- és légszennyeződést oko­zó üzemeket, sertéstelepeket rendszeresen ellenőrizze, s te­gye meg a szükséges intézke­déseket. A községi tanácsokat pedig felszólítja a NEB, szün­tessék meg a Ráckevei-Duna vízén a stégekre emelt fel­építményeket és a környezet- védelem érdekében folytassa­nak minden más veszélyt je­lentő esetben is szigorú sza­bálysértési eljárást. Mégpedig komoly összegű bírsággal sú­lyosbítva. Sz. E. tán szóba került a dolog és azt mondta az asszony, hogy ő szívesebben foglalkozna a borjakkal, mert már otthon, Szabolcsban is sokat nevelt. Megörültem ennek, hiszen ad­dig elég sok gondot okozott a nagyarányú borjúelhullás. Szó­val tavaly januárban oda he­lyeztük őket. Nem csalódtunk bennük. Lelkiismeretesen, pon­tosan dolgoznak. Szinte óvo­dát csináltak a borjúnevelő- ből. Becézgetik, dédelgetik az állatokat, azok meg úgy men­nek utánuk, mintha értenék, mit mondanak nekik. Ponto­san betartanak minden tech- nogiai utasítást, semmit se kell kétszer mqndani nekik. Oda bármikor bárkit be me­rek vinni, akár ott vannak, akár nem. Minden ragyog a tisztaságtól és soha nem né­zik az órát, meddig kell még ott lenniük. Jóval többet dol­goznak, mint a fejőstandon, de úgy látom, szívesen teszik, élvezik ezt a munkát. A ki­váló dolgozó kitüntetés mel­lett szól az is, hogy több mint 400 borjú került ki tavaly a kezük alól és az elhullás alig haladta meg a 4 százalékot. (Az országos átlag tíz száza­lék körül van.) Nem kis do­log ez, hiszen az F—1-esekből mintegy ötezer forint egy ál­lat értéke. Szerencsét próbálni Közben megérkezünk a fris­sen vakolt házhoz. A teraszról még hiányzik a korlát, az előszobából a mozaiklapok, de mindenütt rend és tisztaság fogad az egész lakásban. — Szabolcs megyéből ke­rültünk ide — mondja Suta János. — Én porcsalmai va­gyok, a feleségem kocsordi. Mindketten ötgyerekes család­ból valók vagyunk, megtanul­tuk, mi a becsületes munka, s azt is, hogy beosszuk azt, amiért megdolgoztunk. Én ott is a tsz-ben dolgoztam, de elég gyengén fizettek. Itt Pá- tyon élnek rokonaink, s apám egyik látogatása után elmesélte, milyen jól fizet itt a szövetkezet. Erzsikével fel­pakoltuk a két gyereket és eljöttünk, úgymond, szeren­csét próbálni. Ez 1967 máju­sában volt. Ö bekerült a te­henészetbe, én meg először kocsis voltam, aztán sertés­gondozó. Igaz, hogy az utób­bi helyen Kiváló dolgozó is lettem, mégsem tetszett iga­zán, mert túl sokat voltam távol a családomtól. Öt éve születtek az ikrek, s 1973- ban kezdtünk el építkezni. Mikor a feleségem visszajött gyermekgondozási szabadság­ról, én már a tehenészetben voltam. Hárman fejtünk, de sók volt az állat, kettéosz­tották a standot. Az egyiket mi csináltuk a feleségemmel. A többit már tudja.' A család közösen Látom, hogy a felesége mondani szeretne valamit, de nem akar a férje szavába vág­ni. Felé fordulok, s rászánja magát. — Többen megkérdezték tő­lünk, nem sok-e a négy gye­rek? Nem, mert szeretjük őket és embert akarunk nevelni belőlük. Igaz, elég keményen megdolgozunk a fizetésünkért, de mindazt szeretnénk meg­adni nekik, «amit az egyke gyerekek megkapnak. S emel­lett munkára neveljük vala­mennyit. Osztott munkaidőben dolgozunk, reggel fél 4-től fél 8-ig és délután 2-től 6-ig. A fiunk 14 éves, a kislány 12. Ha kell, nyugodtan itthon hagyjuk rájuk a kicsiket, épp úgy ellátják őket, mint én. S előfordult már olyan is, hogy nekem el kellett mennem va­lahová. s bármelyikük elment az apjukkal és elvégezték a munkát helyettem. „Ha beosztjuk, futja mindenre" — Úgy hallom, szeretnek szórakozni is. — Ez igaz — mondja az asszony —, nincs kocsink, de a tsz buszával színházba, meg kirándulni járunk. Erzsikének tavaly bérletet vettünk az Operaházba. Az idén még na­gyon lekötött bennünket az építkezés, most vakoltattuk a házat, az ablakokra redőnyö­ket vettünk, most akarjuk mozaikkal lerakatni az elő­szobát, meg még a fürdőszoba sincs egészen kész. Ügy gon­doltuk, jövőre egy hétre le­megyünk a gyerekekkel a Ba­latonra, aztán tíz napra el­megyünk valahová külföldre kirándulni. Elég jól keresünk, ha beosztjuk, futja mindenre. Az én férjem is megiszik egy­két korsó sört, ha jövüní: ha­zafelé, én meg egy kólát, de soha nem ül be a kocsmába... Itthon várnak a gyerekek, meg a házimunka. Visszafelé megnéztük a borjúnevelőt. Valóban min­denütt olyan rend és tiszta­ság volt, ahogy Krizsán Pál mondta. Éppúgy, mint otthon. Az állatok jóllakottan heve- résztek, s érkezésünkre szelí­den dörgölőztek a rácshoz. Szinte elvárták, hogy megsi­mogassuk őket. — Ez itt a Sutáék óvodája — bökött feléjük a telepve­zető —, s a mi büszkeségünk. T. Ágoston László P szóval jelentéktelen, apró bosszúságokra legyin­tünk, s tudjuk, semmiség az egész. A kutyáknak ritkán van közük hozzá; kivéve talán az ebadórendelet okán kóborrá vált állatokat. Számukra a hirtelen jött gazdátlanság bi­zonyára súlyos kutyabaj... A kutyabőrbaj viszont nap­jaink egyik, s egyre gyakoribb kórtünete, mely némi viszke- tegséggel párosul. A levéltá­rak munkatársai a megmond­hatói annak, milyen számosán búvárkodnak a hűvös termek homályában olyan amatőr ku­tatók, akik régi családfákat keresnek. Mivel hogy ezeknek árnyékában van az eb elhan- folva. -“Bőre a feledés homá­lyából kiemelve ürügy és al­kalom arra, hogy tarkára fes­tett családi címer pompázhas- sék a televízió vagy a köny­vespolc felett, igazolván a házigazda széles látókörét és gondolati gazdagságának táv­latait. Az ok és a magyarázat itt felcserélődött; előbb van a magyarázat, Illetve a magya­rázkodás, mely szerint: „nem állhatom a sznobizmus semmi­féle formáját, persze ez a cí­mer ez más, magam sem ve­szem komolyan, vegye a ked­ves vendég is idézőjelbe, vé­gül is a huszadik század vé­gén élünk és kiművelt ember­fők vagyunk ugyebár. Széche­nyivel szólva. Ámbárhogy ő gróf volt... Hogy nem attól lett halhatatlan? Nos én csak­ugyan nem leszek halálom után érettségi tétel, de nem is baj, hisz lassan az érettségit is eltörlik...” S itt a látogató elgondol­kodhat. A házigazda címeiben vagy szellemiségében kíván-e azonosulni a halhatatlan gróf­fal? Hová képzeli az egyen­lőségjelet, — hogy a matema­tika nyelvén szóljunk? S ezenközben tulitarkán és makacsul virít a falra akasz­tott címer, a korszerű egyen­lőség jegyében. Hirlik, hogy anyagiak ellenében persze, — avatott hozzáértők — némi megrendelésre rajzolnak-fes- tenek ágaskodó griffmadara- kat, pödrött nyelvű oroszláno­kat akhantuszlevelekkel és stilizált virágokkal körítve. Hasonlatosat a tavaszi vita- mintsalátás tálhoz, melynek közepén szeletelt karaj he­lyett egy egész címerállat tor­nyosul. A z akcióhoz a kutyának ugyanis csak a bőre szükségeltetik. A szimbólum bár állati, de sosem domesz- tikált. Vad, vérszomjas és többnyire fantázia szülte fe­nevadak ágaskodnak ehelyt. Van azután a kutyabőrbajnak egy másik megjelenési formá­ja is, mely ugyancsak vonzza a gasztronómiai hasonlatot: ősök a falon, „ecetbe-olajba” életnagyságban. Ecetsavanyúan állnak a kaján tekintetek ke­reszttüzében, talpig olajba örökítve. S az aranyozott ke­retek kalodájában unatkozó — hol öröklött, hol vásárolt — felmenők, jelenlétükkel el­lenpontozzák korunk raciona­lista életszemléletét. Az ábrá­zoltak merev, kissé kancsal pillantása tűnődő: talán azon gondolkodnak, hogy képük ke­rete miért olyan erős korlát, hogy azon az utód vagy tulaj­donos korlátoltsága sem tud átlépni? Arról nem is szólva, hogy a mai lakások méretei, életformák keretei, többnyire szűkeit ezekhez a nagyformá­tumú képkeretekhez... \J ágül a kutyabőrbaj har- * madik szimptomájáról — igen, a pecsétgyűrűkről, me­lyek néha kövesek is, gyak­ran egy kézen többféle. Női kezeken is megmosolyogtató látvány a túlékszerezettség. Munkában töltött hétköznap­jaink józan, nappali világos­sága kegyetlenül leleplezi az alkalomhoz nem illőt. No de a pecsétgyűrűs férfikezek? Hasznuk a Borgiák Rómájá­ban volt utoljára. Akkortájt méregtartós gyűrűvel jobblét­re lehetett szenderíteni az el­lenfelet; innen a hagyomány, hogy kézfogáshoz le kell húz­ni a kesztyűt, bizonyítandó, hogy nincs alatta gyilkos szán­dék ... Szóval, a régi daliás időkben életbevágó haszna le­hetett a gyűrűviselésnek, s ha hinni lehet a festmények és múzeumi tárlók tanúságá­nak, ezek a gyűrűk még szé­pek is voltak. Persze, ha olyan ötvösök készítették, mint Ben­venuto Cellini, aki szerelem­hez, szépséghez, gyilokhoz egyformán értett maga is... Napjaink helyeselhetően bé­kés célú, ámde mind egyfor­ma pecsétgyűrűi, melyek egy­re divatosabbá válnak, s me­lyek hiába igyekeznek egyéni­nek tűnni, egyre inkább uni­formizálnak — hát ezek nem tetszenek. Ezek a gyűrűk ék­szernek gyengék, szimbólum­nak pedig értelmetlenek. Egy idejétmúlt jelképrendszer ré­szei, s az eleven státusszimbó­lum-kutyával meg a holt ku­tyabőrrel együtt, teljességgel képtelenek... Be. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom