Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-07 / 210. szám
A vállalatok már e hónapban megismerik jövő évi munkájuk feltételeit Készül az 1978-as népgazdasági terv VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PEST MEGYEI Lázár György fogadta Václav Hulát Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke kedden fogadta Václav Hulát, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettesét, az állami tervbizottság elnökét. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, valamint Václuc Moravec, Csehszlovákia budapesti nagykövete. Az ország legfőbb erőit az idei terv sikeres végrehajtására összpontosítja, a tervhivatalban és a minisztériumokban pedig beható elemzések alapján már az 1978. évi népgazdasági tervet készítik elő. A tervező munka menetéről a következőket mondotta Dobos István, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője: Az éves terv előkészítése az idén korábban kezdődött, mint XXI. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM 1977. SZEPTEMBER 7„ SZERDA Csúcsszezon a dunakeszi és a budaörsi hűtőhazban AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA Kevés N éhány óra elég ahhoz — történetesen Vácott, a Földvári téri lakótelep kész és félkész házai között állva —, hogy a laikus meggyőző képet kapjon az építőipar ipar voltáról. Mert újra meg újra gépekkel találja szemközt magát, s nemcsak itt, hanem a megyében mindenütt, ahol jelentősebb beruházásra kerül sor. Vácott is, Százhalombattán is föltettem a naív kérdést, mennyi ember kellene gépek híján feladataik megvalósításához? Vácott a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat, Százhalombattán a dunaújvárosiak, azaz a 22. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozik, két minisztériumi cég tehát, melyek nagysága ugyan eltérő, de építési teendőik végrehajtása egyaránt a gépekre alapozódik. Naív kérdésemre feleletként kérdéseket kaptam, azt például, hogyan gondolnám toronydaru híján helyükre emelni a házgyári elemeket, s vajon honnét verbuválnék hatvan embert, akik egész műszak- nyi munkáját egyetlen óra alatt elvégzi a nagy teljesítményű árokásó gép? Bizonyos tekintetben válasz ez arra a miértre is, mely a gépesítés okát, indokoltságát firtatja. A gép kell, mert így követeli a technológia. A megyében a legutóbbi öt esztendőben az építőipar gépeinek, berendezéseinek — bruttó — értéke több mint kétszázmillió forinttal növekedett, majdnem megháromszorozódott! M a a fontosabb gépek száma — s csak a megyei székhelyű építőipari szervezeteket tekintve — fölötte áll az ötezernek, s ehhez még társul az a technikai erő, amelyet a nem megyei vállalatok, így a már említett dunaújvárosiak, azután a Bács, a Nógrád megyéi Állami Építőipari Vállalat vonultat fel. Korántsem állíthatjuk tehát azt, kevés lóerő kínálkozik segédletül — a gépekbe beépített teljesítőképesség megközelíti a százezer lóerőt —, de azt igen, tapasztalataink, s másfajta vizsgálódások alapján, hogy ez az erősereg nem a legjobban csatázik. Semmit sem szépítenek a tényeken például a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői, s elismerik, sok még a teendő cégüknél a gépek jobb kihasználása érdekében. Azt azonban hangsúlyozzák — s aligha alaptalanul —■, hogy a vállalati szervezési, ésszerűbb koncentrálási intézkedések mellett a partnerek hatásosabb erőfeszítéseire ugyancsak nagy szükség van. Sűrűn megtörténik, gép is van, munka is van, azaz van mivel, mit csinálni, csak éppen nincs hol... Hiányzik a kellően előkészített terep, vagy az alvállalkozó emberei még nem végeztek s így tovább. A Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál ezzel megegyezőek a tapasztalatok. s bár mindkét cégnél örvendetes eredményeket értek el a gépek, s általában az állóeszközök jobb hasznosításában, a lehetőségekhez mérten a mai szint még mindig alacsony, a gépek ténylegesen munkával töltött ideje, mind a naptári, mind a munkarend szerinti időalaphoz mérten, kevés. Nehogy azt higgyük, sajnálatosan csak a két vállalatnál, csak a megyében fellelhető gond ez. A már említett minisztériumi osztályvezető — akinek országos áttekintése van erről a gondról — indokoltan hívta fel a figyelmet a technológia és a gépesítés eltérő színvonalára. Arra tehát, hogy az építőipar korszerű technológiákkal dolgozik, de ritkán korszerű gépekkel. Az alacsony kihasználtság egyik oka éppen a gépállomány elöregedése, a sűrű javítás, javítgatás, a gépláncok kialakításának lehetetlensége. H iba lenne elfeledni, hosszú éveken át a megyei építőipari vállalatoknak — s különösen igaz volt ez a tanácsi építőiparban — nem nyílt módjuk ésszerű, tervszerű, hosszabb távon egyeztetett, összehangolt gépvásárlásokra, mert mindig csak csurrant, cseppent ilyen célokra pénz. Azt vettek tehát, amire éppen futotta a fejlesztési alapból, s más forrásból juttatott forintokból, s azt vásárolták meg, amit éppen lehetett, amit kaptak. Ennek következménye azután a géptípusok meghökkentő sokfélesége — emelő- és rakodógépekből a megyében, az építőipari szövetkezeteket és építőipari közös vállalkozásokat is beleszámítva, több mint harmincféle típust használnak —, s ettől elválaszthatatlan, a javítás, karbantartás, alkatrész-utánpótlás akadozása, olykor zsákutcája. A külső jegyeket tekintve semmi hiba, ha megáll az ember a Földvári téren Vácott, Százhalombattán, vagy akár Cegléden. Sok gépet lát, de nem láthatja a mögöttük rejlő — s az előbbiekben elnagyolt vázlatossággal érintett — gondokat, ellentmondásokat. A baj ott van, maguk az illetékesek sem nagyon lát hatják — legalábbis világosan — mindezeket, mert bármilyen furcsa, nincs egységes gépnyilvántartás, teljesítménymérés, sőt, országosan egységes gépkihasználási normák sincsenek...! Sok minden tehát bemondás alapján ítéltetik meg, s ez aligha megbízható mérce a holnaphoz. Szarvashibának bizonyulna éppen ezért csak a vállalatokat rendteremtésre — s vele jobb gépkihasználásra, mert most a megyében a naptári időalapnak csupán 17—31 százalékát teszik ki a gépüzemórák —, nagyobb szervezettségre ösztökélni. Szükség van erre másutt is, a gépvásárlások külkereskedelmi egyeztetésénél éppúgy, mint a gépkölcsönzésnél, a fejlesztési hitelek — így az Állami Tervbizottság döntése nyomán soron kívül megnyitott négymilliárd forintos hitelekre vonatkozó pályázatok — elbírálásánál. Mert nem a lehetőség kevés, hanem a célratörő cselekvés. Mészáros Ottó az előző esztendőkben. Ezt nem utolsó sorban az tette szükségessé, hogy a gazdasági életben néhány jelentős változás következett be. A párt Központi Bizottsága állás- foglalásának megfelelően az idén meggyorsult a gazdasági fejlődés, ugyanakkor külgazdasági kapcsolatainkban a piaci feltételek másként alakultak, mint ahogy gondoltuk. ' Mint ismeretes, 1976- ban néhány jelentős változás történt a közgazdasági szabályozásban, s most vizsgáltuk szabályozórendszerünk hatásait. Az értékelés azt mutatta, hogy egyes szabályozókat 1978-tól módosítani kell. Ahhoz, hogy jobban ösztönözzenek a hatékonyabb munkára, erősíteni kell a szabályozók úgynevezett normatív elemeit, felszámolva az indokolatlan kedvezményeket, engedményeket, a túlzott támogatást. A jövő évi népgazdasági feladatokkal és a közgazdasági szabályozással kapcsolatos elképzelések kialakultak, és azokat az Országos Tervhivatal augusztusban a Minisztertanács elé terjesztette azzal a javaslattal, hogy e koncepciók alapján szabja meg a jövő évi terv kidolgozásával kapcsolatos feladatokat. A Minisztertanács állás- foglalása most komplexebb, konkrétabban rögzíti az éves terv kidolgozásával kapcsolatos teendőket. A kormány elfogadott irányelvei megszabják, hogy a tervezésben részt vevő szervek mire törekedjenek, milyen legyen jövőre a gazdasági növekedés üteme, ezen belül egyes ágazatok hogyan fejlődjenek, mennyit költsünk beruházásokra, a nemzeti jövedelemnek milyen hányadát fordítsuk a lakosság fogyasztására stb. Megjelölte a kormány egyes közgazdasági szabályozók módosításának irányát is. Megszabta továbbá a tervező munka főbb fázisait, hogy megfelelő alapossággal, s egyben kellő időben elkészüljön a terv. Munkánkat olyan ütemben folytatjuk, hogy az 1978. évi népgazdasági terv november második felében a Minisztertanács elé kerülhessen. Az Országos Tervhivatal már júliusban megvitatta a minisztériumokkal, hogy milyen témákban kéri javaslataikat, véleményüket, értékeléseiket a népgazdasági terv készítéséhez. Ami a Vállalati tervező munkát illeti: szeptember folyamán a vállalatokat a tervhivatal elnöke tájékoztatja a népgazdaság 1978. évi fő feladatairól és a szabályozókban várható változásokról, hogy saját terveik elkészítésekor ezzel kellő időben számolhassanak — mondotta befejezésül az Országos Tervhivatal főosztály vezető j e. Nagyüzem van Pest megye gyümölcs- és zöldségtartósító üzemeiben. A ma leszedett áru, ha nem teszik el télire, holnapra már megromolhat, de eredeti ízét és zamatét még a télálló gyümölcs is csak hűtéssel őrzi meg. Ráadásul a frissen tartott áru januárban, februárban már többszörösét is érheti mai értékének. A két Pest megyei, a dunakeszi és a budaörsi hűtőház elsősorban a környékbeli termelőszövetkezetek termékeit vásárolja fel. A magyar hűtőipar dunakeszi hűtőházában Szabó Pál főmérnök tájékoztatása szerint annyira tele vannak a termek, hogy még a közlekedőfolyosókra is jutott a ládákból. Minden négyzetméternyi helyet kihasználnak széltében-hosszában, kár lenne veszni hagyni a gyümölcsöt. Egyébként sem sok hely- lyel gazdálkodhatnak, mert a 950 vagonos hűtőtér 65—70 százalékát hús foglalja el. A Börzsöny vidéki termelőszövetkezetekkel 250 vagon málnára, 42 vagon fekete és piros ribiszkére, valamint 70 vagon szilvára kötöttek szerződést. A bogyósok azonban nem jól teremtek az idén. A kiesést mégis pótolni tudták, mert a málna jó minőségű volt. Ügy is bántak vele, mint a hímes tojással, lehűtötték, s csak utána válogatták. így aztán a végelszámoláskor kiderült, hogy a gondos munka eredményeként mégis csak teljesíteni tudták gurulós málnából az exporttervet, tehát a kevesebb gyümölcsből is ugyanannyi első osztályút válogattak ki, mint a tervezett 200 vagonból. így is maradt hűtőkapacitásuk, s ezért kétszer annyi szilvát vásárolnak meg ezekben a napokban, mint ahogyan tervezték. Igaz, segítségükre volt az egyelőre még csak próbaüzemet tartó zalaegerszegi hűtőVállalták — teljesítik A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában is csatlakozták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére indított szocialista munkaversenyhez. Az éves tervükön felül — amely mintegy 320 ezer folyóméter nyomó, illetve gravitációs beton és vasbeton cső — vállalták, hogy 10 ezer folyóméterrel több csövet gyártanak, ezzel nagyban hozzájárulnak a főváros és az ország vízhálózatának építéséhez. ház, ahová sok húst szállíthattak át. A hűtőhá’z főmérnöke szerint a nehézségek ellenére is teljesíteni tudják idei 170 millió forintos termelési tervüket. A Hungarofruct budaörsi hűtőházát eleve azzal a céllal építették, hogy itt tárolják az exportra kerülő gyümölcsöket, a makói és a Bács megyei hagymát. A kétezer vagonos, tizennégyezer négyzetméter alap- területű hűtőtér Fehérvári Károly áruforgalmi vezető tájékoztatása szerint az év nagyobbik felében dugig van. Nyáron ide kerülnek azok a gyümölcsök, amelyek egy-két nap múlva hűtőkocsiban folytatják útjukat az NSZK-ba, Svédországban vagy Angliába. Januárban, februárban, amikor jó ára van, többnyire ugyanezekbe az országokba jut el a tisztított és csomagolt vöröshagyma, a jonathán és a starking alma. Az előbbiből háromezer tonna tárolását kezdték el, de a hagymaszüret egészen októberig tart. Ugyanez a sorsa az ide kerülő négyezer tonna szabolcsi és a nyolcezer tonna környékbeli starking almának. Ennek az értékes gyümölcsnek nagy részét. speciális hűtéssel oxigénhiányos kamrákban tartják. A dunakeszi hfltőház szinte teljes egészében megyei termelőszövetkezetektől vásárolja a gyümölcsöt, de a budaörsi is a monori, a törökbálinti, az alagi, a soroksári és a ceglédi állami gazdaságtól, valamint a dánszent- miklósi Micsurin Termelőszövetkezettől vásárolja termékeinek harmadát. A hűtőházak szakemberei szerint az idei jó eredmények annak is köszönhetők, hogy sikerült jól együttműködni szállítóikkal. Cs. A. Bányarekonstrukció a DCM-ben Évtizedekre elég a Naszály köve Már lassan húsz éve annak, hogy először robbantottak mészkövet a váci Dunai Cement- és Mészművek bányájában. Azóta sokszor emlegették, hogy a cement- és mészgyártás alapanyaga, a mészkő fogyóban van, s a meglevő mennyiség is olyan rossz minőségű, hogy csak alig használható. Koliai Imrének, a gyár igazgatójának tájékoztatása szerint a kőbánya valóban nem minden szempontból váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kiderült, hogy köve alkalmatlan mészgyártásra, ezért naponta 1300—1600 tonnányit kell Vácrá szállítani a 23 kilométerre levő Keszegről. A fuvarozás nem olcsó, az idei, körülbelül 120 ezer tonna utaztatása mintegy 7 millió forinttal növeli a költségeket. A kővagyon kutatói és a bánya tervezői nem voltak tehát körültekintőek. Az utólagos alapos mérések azonban kiderítették, hogy a Naszályban 30—50 évre elegendő, cementgyártásra alkalmas kő van, csak megfelelő módszerekkel kell kitermelni. A jelenlegi technológia ugyanis elavult, s a két évtized alatt a gépek is elhasználódtak. Manapság már a legjobb minőségű bányához is építenek ho- mogenizálót, keverőt, hogy mindig egyforma minőségű legyen az alapanyag Különben — mint Vácott is—, gyakori a fennakadás. Esős időben a sok agyag miatt eldugulnak a gépek, leállnak a kemencék is. A DCM ötéves tervidőszakában a bánya teljes rekonstrukciójára kerül sor, amely később alapja lehet a gyári berendezések korszerűsítésének is. A tervek szerint az 1,2 milliárd forintos beruházás során új helyre telepítik a jelenlegi aknákat és törőkét. A kutatás azt is bizonyította, hogy éppen ezek alatt található a legjobb minőségű kő, mintegy 10 millió tonna meny. nyiségben. A jelenlegi 7, egyenként 250 tonna óránkénti teljesítményű berendezés helyett két, óránként ezer tonnás kapacitású gépet vásárolnak. A korszerűtlen kötélpályás-csillés szállítás helyett szállítószalagokon jut el a gyárba a kő. Az üzem és a bánya közöst két 60 ezer tonnás keverőtárolót is építenek. Erre már csak azért is szükség van, mert a jelenlegi tároló statikai okok miatt használhatatlan, tetőszerkezete tavaly beomlott. A bányában használatos 27 tonnás dömperek helyett 40 tonnásakat vásárolnak. Az új bánya működéséhez lényegesen kevesebb emberre lesz szükség, mint eddig volt. A felszabaduló 80—100 munkás az új mészhidrátüzemben és a gyár többi részlegében dolgozik majd. A DCM-ben felkészültek a túlnyomórészt állami támogatással végrehajtandó rekonstrukcióra. A Szilikátipari Kutató Intézetben már készítik a kivitelezési terveket. A nagyszabású beruházáshoz jövőre kezdenek hozzá, s valószínűleg 1981 végére készülnek el. KÖZÉLET Iván Bagyulnak, az SZKP Központi Bizottsága tagjának, Moldávia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának vezetésével — az MSZMP Központi Bizottságának meghívására — szovjet pártmunkásküldöttség érkezett hazánkba. Dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter kedden este a Gellért Szállóban fogadást adott az Európai Trópusi Intézetek Igazgatótanácsa budapesti ülésén részt vevők tiszteletére. Minden helyet kihasználnak
