Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-03 / 207. szám
#*T* , if.- - - —— ■ ■■■■.« 1» • mji IV. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM 1977. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT Segítenek a gépek Könnyebb, gyorsabb a bálázás Szétszedi és adagolja Az elmúlt evekben gyakorta panaszkodtak a nagyüzemekben arra, hogy kevés a jó, nagy teljesítményű bálázógép, amellyel a szénát és a szalmát gyorsan, a takarmányt veszteségmentesen lehetne betakarítani. S bár a helyzet még nem sokat javult, valami biztatót már el lehet mondani. Ezt tükrözte az az országos jelentőségű betakarítási bemutató, amelyet a közelmúltban tartottak a gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet rendezésében az Agárdi Mezőgazdasági Kombinátban. A lucerna és a rétiszéna nagyüzemi betakarítására, összegyűjtésére, szérűre szállítására és rakodásra alkalmas ' nagy teljesítményű gépsorokat is láthattunk. Mert míg a hagyományos gépekkel készíthető kis bálák méretei alig haladják meg a fél métert, addig az új, nagy bálázókkal olyan lucernabálák készíthetők, amelyek csaknem embermagasságúak. Az amerikai Hesston cég 5 ezer 400-as göngyölve bálázója például olyan hengeres bálát készít — és zsineggel át is köti —, amelynek átmérője és hossza egyaránt 150 cm. Hasonló nagy bála marad a tarlón az NSZK- gyártmányú Claas-Rollant-35 bálázógép után, amely 180 cm átmérőjű és 150 cm hosszú bálát sodor. Ezeknek a báláknak a tömege egyenként eléri a 400—500 . kg-ot. Míg a kis méretű szalma, vagy lucernabálákat egy ember könnyen mozgatta, az új gépeket által készített, szinte petrence nagyságúnkat pótkocsira, kazalba emelni minden körülmények között géppel kell. Jól jött az az ötlet, amely a nagyigmándi IKf} szakembereitől származik: a közismert, szovjet gyártmányú SZNU—0,5 traktoros homlokrakodót, szorítóvillával szerelték fel. A gép — az MTZ—50 vagy MTZ—80 traktorra szerelten — könnyűszerrel emeli pótkocsira a többmázsás bálákat. Hasonló jó megoldásnak ígérkezik az ugyancsak az SZNU—0,5 alapgép felhasználásával, az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát gépészei által kialakított szúróstüskés bálarakodó, amely lényegében egy nagy méretű, kétágú villájával felszúrja a földön lévő bálákat és pótkocsira, vagy kazalba rakja. Ezek a rakodógépek az előbbiekhez képest fordított műveleteket is elvégzik: tehát a pótkocsin illetve a kazalban lévő óriásbálák leemelésére is alkalmasak. Az egyszerű közúti felépítménnyel . ellátott pótkocsik nem alkalmasak a nagy bálák szállítására, csak úgy, ha oldalfalaik helyett — a rönk- szállítókéhoz hasonló, de más elrendezésű — oszlopos támasztékokat szerelnek rájuk. Ilyen pótkocsit mutatott be a hódmezővásárhelyi Mezőgép Péceli hírek Hosszú évek óta járhatatlan a Jókai utca alsó része, talán ez a község legelhanyagoltabb területe. Sajhos bármennyire is indokolt lenne, a nagyközségi tanács jelenleg nem tudja előteremteni a rendezéshez szükséges pénzfedezetet. Ám a lassan fél méterre kimagasló szennyvízcsatornák megóvásáért tenni kellene, valamit. Esetleg a tanács és a környéken élők összefogásával, társadalmi munkával. A Hazafias Népfront péceli bizottságának kezdeményezésére, az elmúlt napokban, valamennyi illetékes szerv részvételével mgvizsgálták Pécel kieső, úgynevezett újtelein részét, a lakosok életkörülményeit. A szemle résztvevői megállapították, hogy akad még tennivalójuk bőven: a Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ élelmiszer-pavilonja kiszolgálja ugyan a vevőket, de elkelne ide egy fedett vásártér is. Jogosan panaszkodik a lakosság a közrendvédelmi hiányosságaira. Előfordul az is, hogy a körzeti orvos nem vállalja a beteglátogatást, s így más körzeti orvoshoz kell fordulniuk. A lakók sokat tettek környezetük szépítéséért, részben társadalmi munkájukkal készült járda, rendbehozták a közút egy részét is. Esős időben még így is bajos közlekedni. A tapasztalatok összegzése után, az első és legfontosabb intézkedés lenne, ha az Üjtelepet is a község belterületévé nyilvánítanák. A Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ szakszervezeti bizottsága az elmúlt vasárnap kirándulást szervezett Kalocsára, amelyen mintegy százan vettek részt. A péceliek és az isaszegiek megismerték a Petőfi-neveze- tességeket, megtekintették a kalocsai népművészeti házat, délután pedig a Szelidi-tóhoz utaztak. Ä kirándulást különösen a szövetkezeti dolgozók gyermekei élvezték. Vállalat. A BSZP—8 bálaszállító pótkocsi az UTB—3 kocsi alvázának felhasználásával készült. Rajta — két sorban — összesen 8 négyszögletes nagy bála helyezhető el. Az óriásbálák kezelésének teljes gépsorát vázolni sem tudjuk, de említésre méltó még, az a bálabontó, amely a földön lévő bálát tartályba emeli, bontóhengerével szétszedi és egyenletesen jászolba is adagolja. E gépek vizsgálatát a közeli hetekben fejezi be a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet. így ma még nem mondhatjuk azt, hogy csakis és kizárólag ezeknek a nagybálakészítő, szállító- és kiosztógépeknek lesz jövőjük. A bemutatón is láthattuk a hagyományos nagyságrendű betakarítok új változatait, s nagyüzemein^ ben általában ma még ezek használatosak. A bemutató örvendetes tanúlsága azonban, hogy a nagy teljesítményű szá- lastakarmány-betakarítók teljes gépsorának bevezetése valószínűleg nem sokáig várat magára, ha a gépgyártók és forgalmazók is szorgalmazzák. Fehér István Kiváló bolt A fiatalok egyharmada bekapcsolódott a szakmai és a politikai képzésbe a Galgavi- déke ÁFÉSZ-ben. Aktív részvételük nagyban hozzájárult a szocialista munkaversenyben elért sikereikhez is. A kiváló bolt címért folyó versenyben ötven fiatal vesz részt, a száz-' hatvanhárom szocialista brigádtagból nyolcvanegyen harminc éven aluliak. Két brigád megkapta a kiváló ifjúsági brigád címet. Tavaly ketten részesültek kiváló szövetkezeti munkáért kitüntetésben, huszonketten pedig kiváló dolgozók lettek. Korszerű üzemcsarnokban Üjjá alakított üzemcsarnokban folyik a munka a monori Mezőgép Vállalat aszódi gyáregységében. A DT 75-ös traktorok lánckocsijaihoz, hidraulikus munkahengerekhez, hajtóművekhez készítenek alkatrészeket a dolgozók, a Budapestről érkezett forgácsológépeken. A termékszerkezet változása miatt szükség volt az eddig zömében lakatos munkát végző szakemberek átképzésére is, akik a budapesti Forgács utcai gyáregységben megszerzett ismereteket ma már az új műhelyben kamatoztatják. Teliér József a nagy teljesítményű radiálfúrógép munkáját ellenőrzi. Barcza Zsolt felvételei Iskolát avatnak Galgamácsán Mozgalmas, színes hétvégi program kínálkozik a gödöl- lőieknek. Az egyetemen, a Pest megyei vadászati és , környezetvédelmi kiállításon szórakoztató és tanulságos műsorok, előadások várják az érdeklődőket. Ma, a környezetvédelmi napon, délelőtt 9 órakor kezdődik a lövészverseny, a II. előadóban szakemberek előadásai hangzanak el a környezet- és természetvédelemről. Délután a környezet- és természetvédelmi társadalmi őrjáratok vetélkednek. Vasárnap délelőtt vizsla- és kotorékeb-bemutató lesz, ugyancsak az egyetemen. Délután 3 órakor az Agrár- tudományi Egyetem aulájában szolidaritási nagygyűlést rendez a KISZ városi és járási bizottsága. A szolidaritási hét gödöllői eseményeinek nyitó műsorán fellép a Magyar- országon tanuló szudáni diákok együttese, Múzsái András pol-beat énekes, az ikladi Ipari Műszergyár pol-beat együttese és a vietnami diákok ének- és táncegyüttese. Beszédet Elba Vergara, a Chilei Antifasiszta Bizottság főtitkára és Ugo Robles, a bizottság titkára mond. Kistarcsán ünnepélyes alapkőletétel lesz. A község új iskoláját kezdik építeni. Galgamácsán hétfőn viszont már kész iskolát avatnak, délelőtt 10 órakor, — tanévnyitó előtt. Avató beszédet Dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke mond. — Nagy gondot fordítanak az utánpótlás, a fiatalok képzésére a Galgavidéke ÁFÉSZ- nál. Különböző szakmákban 31 szakmunkástanuló dolgozik és tanul a szövetkezetben. A tizenegy fiú és húsz lány közül négyen hamarosan végeznek, tizenhármán első, tizennégyen másodévesek. Egy kis helytörténet, II. Á földesúr és jobbágyai A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN a váci püspökség földesura- sága Szentjaka b-puszt ára nézve is felújult és nagyobb részét Mogyoród határához csatolták vissza. Először az 1720. évi összeírás emlékezik meg róla, eszerint Mogyoródon 13 jobbágycsalád folytat kétnyo- másos szántóföldi művelést és „második nyomásként” Szent jakab-pusztából egészíti ki földjét. A terményből természetesen kilencedet és tizedet fizettek a mogyoródiak földesuruknak. Az 1728-as összeíráshoz fűzött megjegyzés pedig további terjeszkedést tüntet fel Szentjakab felé; ekkor már három nyomásra tagolódott a szántóföldi művelés, amelyből két rész Szentiakabra esett. A mogyoródi jobbágyok az őszi. és a tavaszi vetésnél felváltva használták, illetve pihentették saját telki földjüket, maid a szentjakabi föld egyik, illetve másik részét. Egyébként ennél az összeírásnál már mutatkoznak a majorsági gazdálkodás körvonalai, elsősorban az állattenyésztésé. Az állattenyésztésre alapozott földesúri majorgazdálkodás Szentj&kab-pusztán a későbbiek során sem változott meg. Emellett szól. az a szerződés is, amelyet a földesúr 1763-ban Mogyoród jobbágyaival kötött. Egyik pontjában a jobbágyok arra is kötelezték magukat, hogy a földesúr szentjakabi rétjét 2 napi kaszálással levágják, a szénát felgyűjtik és a majorba hordják, feltehetően téli takarmánynak az állatoknak. Meg kell még említenünk, hogy a szerződésben a mogyoródi jobbágyok cenzus és robot helyett 422 forint 75 dénár fizetésére vállalkoztak, dézsmát nem kellett adniuk, csak kilencedet gabonából, borból, bárányból és káposztából. Az 1770. évi Mária Terézia- féle úrbérrendezés valójában rontott a jobbágyok helyzetén, mert visszaállította a tizedszolgáltatást. A rendezés során megállapították a. telkek számát, Szentjakab pedig továbbra is földesúri kezelésben maradt. A VÁCI PÜSPÖKSÉG íöl- desurasága 1785—1796 között szünetelt, mert a püspökség javai a királyi kamara kezelésébe kerültek, így Mogyoród és Szentjakab-puszta is. Az uradalmi javakat és jövedelmeiket királyi 'biztosok írták össze; a listán Mogyoród 1700 forint, Szentjakab pedig 1299 forint jövedelemmel szerepelt. összeírták még a környéken Veresegyházát 1907 Szádét 800 és Kistarcsát 1314 forint jövedelemmel. Feltűnő Szentjakab-puszta kiemelkedő értékelése, amely elsősorban állattartására vezethető visz- sza, hiszen az emberi munkaerőt képviselő népesség — az 1784—87 évi összeírás szerint — mindössze a két lakóházban élő, két családból állt. 21 fővel. Mogyoród népessége ugyanebben az összeírásban 538. Veresegyázé 862. Szadáé 607. Kistarcsáé pedig 297 főt tett ki. A mogyoródi História Domus a püspökség javainak állami kezelésbe vételét úgy magyarázza, hogy az a Napóleon elleni hadi készülődés anyagi fedezetéül szolgált volna, ez azonban aligha van így, mert Napóleon hadjáratai Európa ellen császárrá koronázása után (1804) indultak meg, de a földbirtokok már nyolc évvel előbb visszakerültek a püspökség ' kezelésébe. A háttérben inkább II. József szabadelvű politikája állt, amely ebben a vonatkozásban a' püspökség birtokaival való szabad rendelkezést ielentet-te. SZENTJAKAB-PUSZTA fent emlí.tett 21 főnyi népessége még ötven év múlva sem változott meg, amely igazolja a kizárólag állattartásra szorítkozó és emiatt egy helyben topogó földesúri majorgazdálkodást. A vácegyházmegyei sematizmusok szerint 1835-ben huszonketten. 1838-ban huszonhármán, 1842-ben pedig tizenketten éltek a pusztán, akik a mogyoródi plébánia anyakönyvi nyilvántartásához tartoztak. A népesség számában számottevő emelkedést csak az 1848. évi jobbágyfelszabadítás hozott, főként a bérmunkára való áttérés miatt. Farkas György (Folytatjuk.) Szombati jegyzet Öröm Beszélgetőpartnerem a járasoan, nemrég átadott, oefejezés előtt álló vagy éppen tervezett , létesítményeket dicsérte. Megemlítette, hogy óolt, tanacsháza épült Dunyoan, a minap avatták fei az új postahivatalt, s máris könyvtár készül. Hogy Vácegresen falatozó várja a vendégeket, Aszódon lakások épültek és készül a rendelőintézet. Hogy Galgamácsa vasárnap avatja új iskoláját és Csömörön sem kell már sokáig várni az óvodára. Hogy Valkón is készül az első óvoda, Kerepesen pedig holnap rakják le az' iskola alapkövét. Hogy Galgamácsán tető alá került a tájház, hogy azelőtt a járás úthálózatának nyolcvan százaléka igen rossz állapotban volt, és tessék, már csak hírmondónak maradt a kátyúkból. A felsorolás, persze, hiányos. Hogy mivel gázdago- dott a járás huszonhat községének több mint százezer lakója, azt az év végi összesítésekben s az ötéves tervidőszak befejeztével summázhatjuk. De az már ma sem kétséges, hogy bőven lesz mit. Avató ünnepségekkel vagy csak egyszerű birtokbavétellel költözünk be az új épületekbe, legyen az iskola, bolt, hivatal vagy bármi egyéb. Szemünk láttára változik, újul községeink képe, jobb az ellátás, tisztábbak az utak, javul a tömegközlekedés. És mégis. Beszélgetőpartneremnek az a véleménye, hogy nem tudunk örülni. Ahol azelőtt bokáig süp pedtünk a sárba, ott ma tiszta lábbal kelhetünk át, ahol régebben omladozott az iskola mennyezete, ma már korszerű, a legújabb technikai eszközökkel felszerelt tantermekben oktatják gyermekeinket, ahol régebben csak a disznóvágások idején volt friss hús, ma már minden reggel megpakolják a hűtőpultokat. És mindennek mégsem örülünk kellőképpen. Bezzeg dohogni, elégedetlenkedni, hibákat fel hánytorgatni annál hangosabban, látványosabban tudunk. Szerinte úgy kel lene inkább, hogy ugyanolyan hévvel örüljünk és bánkódjunk. Igaza lehet, nem tudom Mert hogyan is zajlik le, mondjuk, egy iskola építé se? Azt, hogy a meglevő ócska, elavult, mindenki égzreveszi. Először, persze, a-pedagógusok és a gyéreink, meg a szülők. Hamar híre megy hát faluszerte: már az iskola is omladozik. Aki próbált már ilyet, az tudja, hogy mivel jár, ha egy helyi tanács iskolaépítésbe fog. A legszerényebb terv, a legóvatosabb kivitelezés is milliókba kerül, nem is szólva a berendezésről. Kuporgatni kell tehát, aztán kilincselni, hogy legalább az indulásra összegyűljön a pénz S ha ezzel megvolnánk, a neheze még hátra van: építőket kell találni, társadalmi munkásokat szerezni, a határidőket megtartani, lótni-futni. S ha elkészül, az öröm, az ünneplés, beszélgetőpartnerem véleménye szerint, többnyire elmarad. Már az avatásra is nagy gonddal kell invitálni az embereket, s a hír, hogy új iskolába költöztek a gyerekek, lassan terjed. Másnap, harmadnap új a beszédtéma:- jó, jó, hogy itt van ez az iskola, de a boltunk állapota tűrhetetlen. És íoy tovább. Én mégis azt mondom, a kevesebb örömnek is örülhetünk. Mert egyre inkább természetes, hogy új- r aépült valami, s hogy egyre inkább bosszankodunk, ha valami még hi- bádzik, ha ez vagy az még ne:n úgy megy. ahogy mehetne. Gáti Zoltán
