Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-28 / 228. szám

1977. SZEPTEMBER 28., SZERDA v^íiitqp t Heti jogi tanácsok Figyelemmel az igényekre A bűncselekmények megelőzését is segítik • Jár-e felmondási Illetmény a rokkantsági nyugdíjasnak? Egyik olvasónk azt panaszol­ta, hogy rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg részére, a vál­lalat azonban a kollektív szer­ződésben előírt felmondási il­letményt nem fizette ki. Az előzményekhez tartozik, hogy rokkant nyugállományba helyezése előtt egy évig tartó betegállományban volt. Beteg­ségéből fel sem gyógyult, be­tegállományból került rokkant nyugdíjba. Kérte a felmondási illetményét, de kérését az?^. utasították el, hogy csak az öregségi nyugdíjasnak lehet azt kifizetni, rokkantsági nyugdí­jasnak nem. Olvasónk azt kér­dezi, így van-e, ez, és ha igen, mi ennek a magyarázata? Olvasónkkal szemben nem követtek el szabálytalanságot. Általános szabály ugyanis, hogy ha a munkaviszonyt a vállalat szünteti meg — akár ezért, mert a dolgozó öregségi nyugdíjba megy, akár más ok­ból —, köteles a dolgozót a fel­mondási idő egy részére, vagy annak teljes tartamára a mun­ka alól felmenteni. A felmen­tés időtartamát a kollektív szerződés határozza meg. A fel­mentés tartamára a dolgozót megilleti az átlagkereset. Ezt nevezik a köznyelven felmon­dási illetménynek. Más a hely­zet azonban, ha rokkantsági nyugállományba kerül a dolgo­zó. Ezzel kapcsolatban ugyanis o Munka Törvénykönyve vég­rehajtási rendeletének 30. § (2) bekezdéséből kell kiindulni, amely kimondja: nem illeti meg átlagkereset a dolgozót ar­ra az időre, amely alatt mun­kabérre egyébként sem lenne jogosult. E jogszabály értelmé­ben nem lehet felmondási illet­ményt fizetni annak a dolgo­zónak, sem, aki a betegállo­mány ideje alatt nem épül fel. Az ilyen dolgozó ugyanis a munkát nem tudja felvenni, ezért munkabérre akkor sem lene-jogosult, ha a munkálta­tó nem szüntetné meg a mun­kaviszonyt. A fentiek értelmé­ben olvasónk felmondási illet­ményt valóban nem kaphat. Q A vállalat nem tarthatja vissza a dolgozó munkaköny­vét. Egyik olvasónk szabálysze­rűen szüntette meg munkavi­szonyát. Amikor azonban le­számolt, munkakönyvét nem adták ki, mert vita volt egy bizonyos tartozás ügyében. A vállalat követelt a dolgozótól — a dolgozó megítélése szerint jogtalanul — olyan összeget, amit már korábban levontak tőle. Munkakönyvéből kivezet­ték munkaviszonyát, megkapta igazoló papírjait, csak munka­könyvét nem. Másnap pedig munkaviszonyba akart lépni, de mynkakönyv nélkül nem alkalmazták. Azóta sem he­lyezkedett el, a munkakönyv is a vállalatnál van. Olvasónk nem szeretne emiatt peresked­ni. dolgozni akar. Mit tehet, hogy gyorsan a könyvéhez jus­son? Nem értjük vállalata jogel­lenes magatartását. A munka­könyvét a munkaviszony meg­szűnése után semmiféle címen nem tarthatja vissza. Ha emiatt a dolgozó nem tud el­helyezkedni, a vállatat köteles megtéríteni a dolgozó kárát. Tanácsoljuk, hogy keresse fel a munkaügyi osztály vezetőjét, vagy a vállalat jogtanácsosát, s ha kell menjen be az igazga­tóhoz. Mi is úgy gondoljuk, hogy nem fontos azonnal a döntőbizottsághoz fordulni, nyomban kell intézkedni. Ha mindez nem hozna eredményt, keresse fel a járási ügyészsé­get. A vállalat hajtsa be külön a követelését, ha már nem írta be a dolgozó MIL-lapjára. A fizetési meghagyásos eljárás­ban módjuk lesz tisztázni, fenn- áll-e a tartozás, vagy sem. Ol­vasónk azonban kárának megtérítése miatt forduljon először a válalathoz, majd a döntőbizottság elutasítása ese­tén bírósághoz. % Milyen munkakörökben- nem dolgozhatnak nők? Több nőolvasónk fordult hoz­zánk azzal a kérdéssel, hogy vannak-e olyan munkakörök, ahol nem szabad nőket foglal­koztatni. Főleg olyan munka­körben dolgozok fordultak hoz*- záhk, ahol túl nehéz a munka és emellett vegyi anyagokkal is dolgoznak. A Munka Törvénykönyve és annak végrehajtásáról rendel­kező szabályok kimondják, hogy nem szabad olyan mun­kára alkalmazni nőt, amely testi alkatára, illetőleg fejlett­ségére tekintettel, reá hátrá­nyos következményekkel jár­hat. A végrehajtási rendelke­zések felsorolják azokat a munkaköröket, amelyekben nők egyáltalán nem, vagy csak meghatározott munkafeltételek biztosítása esetében, illetőleg előzetes orvosi vizsgálat alap­ján foglalkoztathatók. A jog­szabályok meghatározzák azo­kat az egészségi ártalmakat, amelyeket a munkáltatónak fi­gyelembe kell venniük. A nők számára tilos munkakörök tény­leges meghatározását azonban a vállalatokra bízzák. A 4/1976. MüM. rendelet melléklete fel­sorol néhnáy tiltott munka­kört is, amelyben nők egyálta­lán nem foglalkoztathatók. Hosszú lenne most ezeket a munkaköröket felsorolni, ezért összefoglalóan a lényeget kö­zöljük: Nem szabad foglalkoz­tatni a dolgozó nőt olyan mun­kán, amely szervezetét egész­ben vagy egyoldalúan fokozot­tabban igénybe vevő fizikai és megerőltető idegrendszeri meg­terheléssé, fokozott rázkódással jár, valamint a saját vagy má­sok testi épségét fokozottabban veszélyeztető munkán, inten­zív hőártalmú munkán, a test fokozott lehűlésével, tartós át­nedvesedésével járó munkán, magasban, illetve fokozott bal­eseti veszélyt jelentő munkán, fokozott légnyomás alatti mun­kán, a vérképző szerveket, va­lamint az ideg- és hormonrena- szert fokozottan károsító, mér­gező anyagokkal végzett mun­kán. A vállalatok a fenti elvek alapján kötelesek úgynevezett tilalmi jegyzéket készíteni azokról a vállalati munkakö­rökről, munkahelyekről, ame­Tíz nap rendeletéiből A sajtótermékek köteles- és tiszteletpéldányairól szóló 2/1*960. (V. 25.) MM. számú ren­deletet az 5/1977. (VIII. 28.) l KM. számú rendelet módosí- I tóttá. Az egységes szerkezetbe foglalt szöveget a Művelődés- ügyi Közlöny szeptember 21-én megjelent 18. száma tartalmaz­za. Ugyanitt található a Kiadói Főigazgatóságnak a köteles- és tiszteletpéldányokról szóló egységes szerkezetbe foglalt irányelve. Az egészségügyi dolgozók béremeléséről, munkabéréről, valamint a gyógyszertári köz­pontok dolgozóinak alapbéré­ről és béremeléséről kiadott egészségügyi miniszteri és munkaügyi miniszteri rendele­teket a Tanácsok Közlönye 41. száma tartalmazza. | A tanácsoknál dolgozó jogá- ' szók figyelmét hívjuk fel a 4/1977. (IX. 15.) MT. TH. ren­delkezésre, amely a tanácsi jo­gi szakvizsgához kötött mun­kakörök meghatározását tar­talmazza. (Tanácsok Közlönye, 41. szám.) Meghatározott munkakörök betöltésének képesítéshez kö­téséről a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi miniszter 31/1977. (IX. 22.) MÉM. szám alatt rendeletet adott ki. (Ma­gyar Közlöny, 71. szám.) Kedvezőtlen adottságú Mg. Tsz. szakember ellátásának tá­mogatását szolgáló egyes intéz­kedésekről ugyanitt jelent meg a 32/1977. (IX. 22.) MÉM. ren ­delkezés. lyekben a nőket nem szabad foglalkoztatni. A tilalmi jegy­zékbe fel kell venni azokat a munkaköröket (munkahelye­ket), amelyeket a rendelethez kiadott melléklet tartalmaz, s minden egyéb, s mellékletben fel nem sorolt olyan munka­kört (munkahelyet), mely a vállalatnál a helyi munkakö­rülmények folytán a fentiek­ben ismertetett ártalmakkal, illetve annak veszélyével jár, amennyiben a veszélyeztetett­ség a mellékletben felsorolt munkaköröknél, munkahelyek­nél fennálló ártalmakkal azo­nos vagy annál nagyobb fokú. Előfordulhat az is, hogy a mel­lékletben felsorolt munkakörök (munkahelyek) valamelyikében a tilalom alapját képező árta­lom, veszély a válalatnál nem áll fenn. Ilyenkor a tilalmi jegyzékbe való felvétel alól felmentést lehet kérni. A fel­mentést a megyei (megyei jo­gú városi, fővárosi) tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szervével és a területileg illeté­kes szakszervezet munkavédel­mi felügyelőjével egyetértés­ben adja meg. Egyéb, a tilalmi jegyzék öszeállításánál felme­rülő vitás kérdésekben is a fen­ti szervek döntenek. A tilalmi jegyzéket a kollektív szerző­désbe fel kell venni. Olvasóinknak javasoljuk: kérjék el a vállalattól ezt a tilalmi jegyzéket, s né? j ék meg, mit tartalmaz. Ha észre­vételük van a jegyzékkel vagy a benne foglaltak betartásával kapcsolatban, forduljanak a megyei tanácshoz vagy a szak- szervezethez. ★ Június 22-í számunkban, a jogi tanácsokban, a társadalombiztosí­tási igények elbírálására jogosult szervek felsorolásánál, értelemza­varó hiba jelent meg. "A Nyugdíj- folyósító Igazgatóság ugyanis nem terjeszthet elő senki helyett igényt, a már nyugdíjban részesülők ter­jeszthetik elő a házastársi pótlék­ra, a családi pótlékra és a vég- kielégítésre vonatkozó igényüket a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál. Az előterjesztett igényt a Nyugdíj- folyósító Igazgatóság bírálja el. ★ Minden szerdán igyenenes jogi tanácsadást tartunk a Pest me­gyei Hírlap olvasóinak a Hírlap­kiadó Vállalat (Bp. vm., Blaha Lujza tér 3.) földszinti tanácsadó termében. Dr. M. J. Válasz egy interpellációra A Minisztertanács módosí­totta a közületi szervek gép­járműveiről szóló korábbi, 1969 óta érvényes rendeletét. A Magyar Közlöny 70. szá­mában megjelent rendelet kedvezőbb feltételeket teremt a közületek- tulajdonában le­vő autóbuszok célszerű hasz­nálatához. Az alaprendelet szerint ugyanis a vállalatok, üzemek, intézmények autó­buszukat csak munkásszállí­tásra, illetve egyéb üzemi cé­lokra használhatták. Ameny- nyiben a forgalmi engedély­től eltérően másra, például iskolások, fiatalok, sportolók szállítására, vállalati kirán­dulásokra stb. vették igény­be a buszt, akkor — befoga­dóképességtől függően — kilo­méterenként 2—6 forint térí­tést kellett fizetnie az üzem­bentartónak. Miután ez az anyagi korlá­tozás növelte az üzemeltetők költségét, nem szívesen vál­laltak ilyen fuvarozási felada­tokat. A mostani rendelet ezt az üzemi költségeken felüli anyagi terhet érvénytelenítet­te azzal, hogy elengedi a té­rítés fizetését. Az alaprendelet kiadásától eltelt években a közületek tulajdonában levő autóbusz­állomány jelentősen bővült, számuk 1000—1200-ról 7000— 7500-ra gyarapodott. Ennek a nagy szállítási kapacitásnak egy része főleg a hétvégeken, kinasználatlanul vesztegelt, vagy csak drágán volt igény­be vehető. Időközben néhány olyan rendelkezés — például az ifjúsági törvény, a köz- művelődési törvény, szabad szombat stb. — jelent meg, amelynek nyomán megnöve­kedtek az utazási igények. A Volán vállalatok azonban ka­pacitás hiányában nem képe­sek ezt kielégíteni. A mostani rendelkezés megteremti a lehetőséget a közületi autóbuszok több célú igénybevételére, kapacitásuk jobb kihasználására, a sze­mélyszállító járműhiány csök­kentésére. A rendelet — amely októ­ber 1-én lép hatályba — egy­ben ismételten és véglegesen választ ad az országgyűlés nyári ülésszakán interpelláló Sarudi Sándor Hajdú-Bihar megyei képviselőnek, aki ép­pen az iskolák és az ifjúsági szervezetek utazásait megdrá­gító térítés eltörlésére kért intézkedést. , Az Országos és Kriminalisztikai A bűnügyi tudományok leg­nagyobb hazai kutatóbázisa az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet. Mi­lyen tudományos munkával foglalkozik — erről beszélt dr. Gödöny József igazgató. Intézetünk 1960 óta műkö­dik. A nevéből is kitűnő két­irányú munka közül a krimi­nológiai profil a bűnözésnek és okainak, a megelőzés lehe­tőségeinek tanulmányozását, a kriminalisztikai profil pedig a bűncselekmények mind haté­konyabb üldözése végett nyo­mozástaktikai, módszertani és krimináltechnikai problémák kutatását igényli. Ez a tudomá­nyos műhely a kormánynak alárendelt bármely állami szervtől vagy bíróságoktól adatokat kérhet. Felügyeletét a legfőbb ügyész látja el. Az intézet munkatársi gárdájá­ban negyedszáz tudományos kutató dolgozik, zömmel jo­gász, s van köztük pszicholó­gus, pedagógus, vegyész és fizikus is, sokan tudományos fokozatokkal rendelkeznek. Különösen veszélyes Kriminológiai területen az intézet 110 elméleti és tény- kutatást — nagyobb részben alkalmazott jellegű kutatást — végzett. Ezek elsősorban a bűnözés alakulása, jellege szempontjából fontos, és a bűnüldözés gyakorlata szem­pontjából is jelentős bűncse­lekmény-, illetőleg bűnö­ző kategóriákra terjedtek ki. Kiemelkedő helyet foglalt el a vagyon elleni, ezen belül a társadalmi tulajdon elleni bű­nözés kutatása. E vizsgálatok­nak — amelyekbe a bűnüldö­ző és igazságügyi szervek, va­lamint minisztériumok is be­kapcsolódtak — az összesítő anyagát a vállalatok vezetői­nek is megküldtük, hogy ta­nulmányozzák, s tegyenek. lé­péseket a i bűncselekmények megelőzésére, és a miniszté­riumok is intézkedtek ezzel kapcsolatban. Kezdettől fogva fontos vál­lalkozás a fiatalkorúak bűnö­zésének kutatása, ez kiterjedt a bűncselekmények elköveté­séhez hátterül szolgáló körül­mények feltárására, azután az úgynevezett galeribűnözés okainak elemzésére, továbbá a fiatalkorúak nevelési problé­A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG DÖNTÉSE Bonyodalmak az elad ott üszőkkel A megyei állattenyésztési felügyelőség közvetítésével egy termelőszövetkezet a szom­szédos megyében levő tsz-nek 80 vemhes üszőt adott el, két­millió forintért. Még az álla­tok elszállítása előtt a megyei tanács értesítette a tsz-t, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium elő­írása szerint a megyében a tehénlétszámot növelni kell és utasította, hogy más megyé­ben vemhes üszőt ne értéke­sítsen. Ezekután a tsz az állatokat egy » megyebeli másik tsz-nek adta el. A korábbi vevő azonban ezt sérelmezte és 160 ezer forint kötbér, valamint 310 ezer fo­rint kártérítés megfizetéséért pert indított. Ez utóbbi igé­nyét azzal indokolta, hogy az üszőket más gazdaságokból magasabb áron kellett besze­reznie. A beperelt tsz azzal véde­kezett, hogy az üszőket az ál­lattenyésztési felügyelőség in­tézkedéséré adta el a másik tsz-nek, ezért esetleges elma­rasztalása esetére a felügye­lőség ellen pert indított. A két ügyet az elsőfokú bíró­ság együttesen tárgyalta. A felügyelőség arra hivatkozott: csak a vételárak realitását és az előírások megtartását el­lenőrizte. Egyébként is a fel­ügyelőségek a forgalom előse­gítése érdekében megbízás alapján a kereslet és a kíná­lat összehozására törekszenek és a tevékenységükért for­galmi jutalékot kapnak. Az elsőfokú bíróság állat­egészségügyi, -tenyésztési és könyvszakértőt hallgatott meg, majd véleményük alapján a szerződéstől elállt szövetkezetei 135 ezer fo­rint megfizetésére köte­lezte, az állattenyésztési felügyelő­séget pedig arra, hogy ezt az összeget az elmarasztalt tsz- nek térítse meg. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság ezt a döntést annyiban változtatta meg, hogy a felperes tsz ja­vára 295 ezer forintot állapí­tott meg, az ítéletnek a fel­ügyelőségre vonatkozó részét azonban hatályon kívül he­lyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a vonatkozásban új tárgyalásra és újabb határo­zat hozatalára utasította. Az ítélet indokolása szerint a felek között mezőgazdasági termékértékesítési szerződés jött létre, amelyet a perbe­vont tsz megszegett. Ezért az emiatt keletkezett kárt meg­téríteni tartozik. A vonatkozó kormányrendelet szerint ilyen ügyleteknél a szerződésszegő kötbérrel és kártérítési fele­lősséggel tartozik. A kötbér akkor is követelhető tőle, ha szerződőtársának nem kelet­kezett kára, Ezért a tsz-t — az elsőfokú bíróság által meg­ítélt összegen felül — még 160 ezer forint kötbér is meg­illeti. Az eladó szövetkezet alaptalanul védekezik azzal, hogy utasításra járt el, ami­kor az állatokat másnak ad­ta el, mert a tanács rendelkezése a megelőzően kötött szerző­désekre nem vonatkozott. Nincs bizonyíték arra, hogy a szerződésszegésben a felügye­lőség közrehatott és a tsz kö­teles lett volna az általa kez­deményezett szerződést meg­szegni azzal, hogy az üszőket nem a megrendelőnek adta el. Ami az elmarasztalt szövet­kezetnek az állattenyésztési felügyelőség ellen indított ke­resetét illeti, a Legfelsőbb Bí­róság rámutatott, hogy a ke­reslet és a kínálat összehozá­sát célzó tevékenység egyma­gában a felügyelőséggel szem­ben kártérítési követelés alap­jául nem szolgálhat, ha az el­adó szövetkezet az ilyen köz­vetítő ajánlatot a saját fele­lősségére és kockázatára elfo­gadta, mint ebben az esetben is történt. Tehát további bi­zonyítási eljárásra van szük­ség annak megállapítására: tett-e a felügyelőség olyan közlést, ami a tsz-t meg­tévesztette és ez indokolná, hogy a kár­viselésben részt vegyen. Ezt az elsőfokú bíróságnak az új eljárásban kell tisztáznia. H. E. Kriminológiai Intézet munkájáról máira a javító- és a büntetés- végrehajtási intézetekben, végül utógondozásukra is. A bűnelkövetők korától.függetle­nül széles körű kutatásokat folytattunk a visszaesők bűnö­zésével kapcsolatos témakör­ben. Több mint ezer többszörös visszaesőt kísértünk figyelem­mel a börtönből való szabadu­lásuk utáni hat-hét évben, hogy megfelelő adatokhoz jussunk életmódjukra vonat­kozóan. Jelenleg — az Igaz­ságügyi Minisztérium, illető­leg a büntetésvégrehajtási apparátus közreműködésével — a különösen veszélyes visz- szaesők problémáit vizsgáljuk. Kutatásokat végeztünk az erőszakos bűnözéssel kapcso­latban, részletesen vizsgáltuk az élet, a testi épség, az egészség elleni, továbbá a hi­vatalos személy elleni erő­szak, a rablás, a garázdaság bűncselekmény-kategóriákat. Több kutatás foglalkozott a közlekedési kriminalitással, valamint a foglalkozás köré­ben elkövetett egyéb — pél­dául üzemi balesettel kapcso­latos bűncselekményekkel. A nyomozás módszertana A közelmúltban fejeződött be a népgazdaság elleni bűn- cselekményekre kiterjedő ku­tatásunk, s erről tájékoztató anyagot juttattunk el a bűn­üldöző és igazságügyi szervek­hez. Jelenleg kutatást folyta­tunk a gondatlanul elkövetett bűncselekményekkel kapcso­latos témakörben. Kriminalisztikai területen — tehát azon a tudományon be­lül, amely a bizonyítékok fel­tárásának, összegyűjtésének és értékelésének törvényszerű­ségeit kutatja — krimináltak- tikai, nyomozásmódszertani és krimináltechnikai kutatásokat egyaránt végeztünk. Krimi- náltaktikai tekintetben foglal­koztunk például a bizonyíték­forrásokkal, a szignalizációval, a büntetőeljárási szemlecselek­ményekkel, mint például a helyszínelés, a bizonyítási kí­sérlet. Jelenleg a szakértői bizonyítással kapcsolatban ku­tatunk. A nyomozás módszertanét illetően a hetvenes évek ele­jétől kezdődően előbb a tár­sadalmi tulajdonban nagy kárt okozó, úgynevezett in­tellektuális bűncselekmények, sikkasztás, csalás, hűtlen ke­zelés, majd a szándékosan el­követett emberölések nyomo­zásának szervezési és mód­szertani kérdéseit dolgoztuk fel. Visszajelzésekből tudjuk, hogy a kutatási eredmények hasznosan segítik mind a nyomozó egységek munkáját irányító rendőri vezetők és a nyomozások felügyeletét ellátó ügyészek, mind pedig a földe­rítést és a bizonyítást végző nyomozók tevékenységét. A krimináltechnika terüle­tén két fő kutatási körünkbe tartoznak az írás- és irat­szakértői, valamint a mikro- mennyiségű és mikroméretű anyagmaradványokkal kap­csolatos vizsgálatok. A gép­írásvizsgálat terén például olyan nyilvántartási rendszert dolgoztunk ki, amely alapul szolgál az ismeretlen eredetű (névtelen) írás elkészítéséhez használt írógép típusának megállapításához. Hasznos a gyakorlatban Tudományos kutatásaink eredményeit a gyakorlatban többféleképpen hasznosítjuk. Például a büntető jogszabá­lyok kodifikációjakor — így a büntető törvénykönyv folya­matban levő kodifikációs munkáinak előkészítése során is — számos javaslatot ter­jesztett elő intézetünk. A bűncselekmények megakadá­lyozása, illetőleg megelőzése érdekében több mint 300 alkalommal intézkedéseket szorgalmaztunk vezető párt-, állami, bűnüldöző és igazság­ügyi szerveknél. A hasznosí­tás bevált eszköze a kutatá­sok feldolgozott, teljes anya­gának átadása a bűnüldöző és igazságügyi, továbbá az illeté­kes állami és gazdasági veze-í tő szerveknek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom