Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

1977. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK A múzeum jubileuma A Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár fennállásának 175. évfordulójára készül. A jubi­leumi ünnepségsorozat nyitá­nyaként október 2-án Nagy- cenken megkoszorúzzák az alapító Széchényi Ferenc sír­ját, majd a cenki kastély elő­adótermében ünnepi ülést tar­tanak. A következő napokban számos rendezvényre kerül sor. A Nemzeti Múzeum­ban az állami és társadalmi szervek, a művelődési élet képviselői, valamint külföldi múzeumok küldöttei köszön­tik az ország egyik legrégibb tudományos és művelődési in­tézményét. A Múzeumkertben megkoszorúzzák - Széchényi Ferenc szobrát, amelyet a szá. zadik jubileumon, 1902-ben ál­lítottak fel. Kiemelkedő rendezvén^ lesz a 175 éves a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Szé­chényi Könyvtár kiállítás. Be­mutatja majd a nemzeti mú­zeum hajlékának építését, a ma már 800 ezer tárgyat szám­láló gyűjteményének kialaku­lását, az intézmény szerepét a tudományos, művelődési és művészeti életben. A Nemzeti Múzeum ülés­termében tartják a tudomá­nyos ülést, amelynek témája: a történeti múzeumok helye és feladatai korunk társadal­mában. Tárlatvezetések, elő­adások mutatják be a meg­újuló épületet, az állandó ki­állításokat. A nyitott napokon a raktárban őrzött tárgyakkal, a restaurátorműhely titkai­val is megismertetik az ér­deklődőket. A régészeti kiállí­tás galériájában diaprogramo­kat, a római termekben régé­szeti totójátékot rendeznek. A Múzeumi séták című kérdezz- felelek füzet segíti a tájéko­zódást. Az évforduló alkalmából 200 forint névértékű emlékpénzt és bélyeget bocsátanak ki (a 8. oldalon mutatjuk be). FŐ CÉLUNK. SEGÍTENI A PÁRT POLITJKÁJÁNA K MEGVALÓSÍTÁSÁT Nagy volt a túljelentkezés... BESZÉLGETÉS AZ ESTI EGYETEM IDEI FELADATAIRÓL Az MSZMP Pest megyei Bi­zottsága Oktatási Igazgatósá­gának irányítása alatt össze­sen 3928-an tanultak az 1976 —77-es tanévben. Szeptember elseje lévén, Göndics Zoltán igazgatótól kértünk tájékoz­tatást az intézmény további munkájáról, szóval idei fel­adataikról. — Hány hallgató kezdi meg tanulmányait az új oktatási évben? — kérdezzük. — A Marxista—Leninista Esti Egyetem általános tago­zatára több mint ezren jelent­keztek A felvételi vizsgán gondosan mérlegeltük, kiket veszünk föl — feleli. — Való­jában nemcsak azt néztük, Még beiratkozhatnak a szakmunkások TANÉVKEZDÉS: SZEPTEMBER ELSŐ HETÉBEN Szeptember első hetében a középfokú felnőttoktatásban is megkezdődik az új tanév. A dolgozók középiskoláiban a je­lentkezések lezárultak, az ada­tokat szeptember 15-ig ösz- szesítik Elsősorban a levelező tago­zatok népszerűek a tanulók mintegy 80 százaléka ebben a formában sajátítja el az igé­nyének megfelelő és a munká­jához szükséges ismereteket. A növekedésben számottevő szerepe van annak, hogy mind több közművelődési intézmény kapcsolódik be a felnőttokta­tásba, az osztályozó vizsgákra történő csoportos előkészítésbe. Megindulása, 1974 óta nép­szerű a szakmunkások szakkö­zépiskolája, ahol a szakmun­kásbizonyítvánnyal, egészség- ügyi szakiskolai, valamint gyors- és gépíró iskolai vég­zettséggel rendelkezők három év alatt szerezhetik meg az érettségit. Eddig az elsősök száma évenként meghaladta a 10—15 ezret. Az országban működő mintegy másfél száz iskolában az 1977/78-as tan­évre még lehet jelentkezni. Méltán népszerű ez az iskola­típus, ugyanis a felnőttoktatás legkiválóbb szakemberei taní­tanak itt, és a keretek is al­kalmazkodnak az igényekhez. A középfokú felnőttoktatás szerepének jelentőségét jelzi, hogy tavaly jelent meg elő­ször rendtartás a dolgozók kö­zépiskolái számára. Az első év tapasztalatai kedvezőek, a rendtartás betölti az iskolai élet szabályozójának szerepét, és a tartalmi kérdések meg­oldásának is nélkülözhetetlen előfeltétele. A dolgozók középiskoláiban az elkövetkező néhány évben még a jelenleg érvényben levő tantervek alapján folyik a ta­nítás. Megkezdődtek azonban már ebben az iskolatípusban is az új tantervek előmunká­latai, az új dokumentumokat az 1980-as évek elejétől veze­tik be fokozatosan. MEGYEI KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Szobi napok Helyes és egyre általáno­sabb gyakorlat, hogy a Pest megyei helységek önmaguk megbecsülésében azzal lépnek előre, hogy hagyományokra támaszkodva az esztendő bi­zonyos szakában kulturális rendezvényekre összpontosíta­nák. Ilyen vállalkozást jelen­tenek a szobi napok is. Idén újra fogadták a Csemadok képzőművészeti tárlatát az ér­sekújvári járásból, soraikból különösen Éva Plichtova és Németh Zsuzsanna munkái emelkednek ki. Honismereti kiállítás is nyílt, mely elom­lóit házakat, hajdani gabonás vermeket Örökített meg Hit­esei F. László képsorozatában. A környék népművészeti örökségét, az Ipoly menti hús­véti tojások díszítéseit ifj. Koczó Györgyné rajzolta meg Korcsmáros László gyűjtése alapján. Remek a Börzsöny Múzeum új tárlata is, mely a letkési szőtteseket, • keresztszemes hímzéseket, virágmintás jegy­kendőket, hétköznapi és ün­nepi ruhákat tár a látogatók elé néhai Laczus Gyula ha­gyatékaként, aki a névtelenség csöndjében igen sokat tett nemcsak a Börzsöny Múzeum megvalósulásáért, hanem szor­galmas gyűjtőmunkával járult hozzá a régészeti és néprajzi anyag tudományos rendszere­zéséhez. Székely Ildikó ékszerei A szépség fokozható és fo­kozandó műemlékvédelemmel, fák ültetésével, szobrokkal és ékszerekkel a tér és az idő minden pontján. Székely Ildi­kó nyakláncai, szíj és fémöt­vözetei, talpas tükrei, díszdo­bozai az egyszerűség rafi nált pompájával a kellemes női szépséget árnyalják a visegrá­di kiállításon. Ebben rejlik szolgálatuk, hiszen a szerelem is környezetünk. Arrner Ottó vasplasztikái Rendkívül tanulságos mű­vekkel jelentkezett újra Art­ner Ottó, ez­úttal a Haza­fias Népfront ráckevei szék­házának ta­nácstermében és udvarán. El­ső korszakának ólomból min­tázott Váran- dós-át, melyet jó évtizede a Műcsarnokban láthattunk elő­ször, most új­ra bemutatta. Nem veszített semmit e mű megindító áhí­tatából. Ezután Artner Ottó applikált zo­máncképekkel, domborított képfelületekkel foglalkozott, ekkor fordult a lemeztechni­kához, mely­nek egyik fő­műve a nemes ívelésű Akt. Ezúttal ezt áz alkotását is el­hozta Ráckevére. Változat- meg Dunaharaszti egyik fon- lanul frissnek tűnt. Az tos középületének vizuális igazi meglepetések azonban programját, egy általa készí- nyughatatlan és türelmetlen tett szoborcsaláddal. Ezzel is fantáziájából születő vasplasz- bizonyítsa rendkívüli képessé- tikái. Artner mindig bátran geit, melynek elnapolásáért kísérletezett, szerette a heves nem a társadalom a felelős, mozdulatokat állatfiguráiban és a Játszó fiúk-ban, s mindig Unyi István képei volt érzéke az asszociációs úton keletkező szobrászi for- A Gyomron élő Unyi István mák megvalósítására. Most a az idén úgy nyaralt Siófokon, vas nagyvonalú hajlításaival hogy vagy harminc képet fes- teremt csigás kanyart, szökő- tett, nyári sorozatot a Balaton kutat, orgonát. Olyan különös szelíd és viharos hullámairól, metamorfózisról van szó. hogy fákról, fürdőzőkről. Dicséretes a tér ezáltal telítetté válik a ez a gyorsaság, de kevesebb gondolat materializálódásával. több lenne. Tisztes értékei nö- Tehetséges, fantáziadús szob- velhetők, ha a szemlélődésre rásszal állunk szemben, ko- hosszabb időt fordít, s csak moly lehetőséggel, aki, ha utána kezd a kidolgozáshoz. E szorgalmát és műgondját nö- í°}y?rrlf^ átmeneti állomását vélni képes, akkor országos “ÄL . nZÍZAl. térnyeréshez juthat. Addig uzemt tarlatan, Budapesten. előtte az alkalom, tervezze Losonci Miklós Unyi István: Siófoki fák hogy a jelentkező „megfelelt” vagy „nem felelt meg” a fel­vételin, messzemenően ügyel­tünk arra, hogy ne utasít­sunk el olyanokat, akiknek a gazdasági és a politikai mun­kájához szükségük van a mar­xizmus—leninizmus ismere­teinek elsajátítására. Az ezer­egyszáz felvételiző közül hét- százan nyertek felvételt Különösen nagy volt a túl­jelentkezés a szakosító tagoza­tokra. A jelentkezőknek több mint a felét el kellett utasíta­nunk; egy részüket helyhiány miatt. A kétéves szakosítón 223-an kezdik meg tanulmá­nyaikat, négy szakot indítot­tunk. A hallgatók filozófiából, politikai gazdaságtanból, ma­gyar munkásmozgalom törté­netéből és nemzetközi mun­kásmozgalom történetéből te­hetnek majd két év múlva ál­lamvizsgát. Idén is nagy érdeklődés mu­tatkozott a speciális tovább­képző tanfolyamaink iránt, ezek — 353 hallgató részvé­telével — szeptember 5-én kezdődnek. Többek között gazdaságpolitikai kérdések, üzem- és munkaszervezés, káder- és személyzeti munka, a politikai vezetés elvei és módszerei szerepelnek a tan­tervben. Idén először indítot­tuk a szocialista kultúra és közművelődés szakot. Egyéb­ként az egyéves speciális kol­légiumok is vizsgakötelesek. — Ha már a vizsgakötele­zettség szóba került, az új tan­évben tervfez-e az Oktatási Igazgatóság bárminemű szer­vezeti változtatást, eltérést a korábbi rendtől? — Intézményünk alapvető célkitűzése világos, egyértel mű. Egész oktatási munkánk­kal a párt politikájának meg­valósítását, az elmélet és a gyakorlat dialektikus egységé­nek megértését, az elméletnek a gyakorlatban való alkalma­zását segítjük elő. Fő felada­tunk hallgatóink gondolkodás- módjának és magatartásának formálása, a kommunista meggyőződés erősítése, a szo­cialista hazafiság és a prole­tár nemzetköziség érzésének tudatosítása, elmélyítése. Mindehhez megfelelőnek ígér­kezik a jelenlegi oktatási for­ma, idén tehát nem tervezünk változtatást. Viszont az MSZMP KB 1976 októberi ha­tározata értelmében, nekünk is növekszenek a feladataink. Kötelességünk az oktatás mi­nőségi színvonalának emelése, s a korábbinál nagyobb gon­dot kell fordítanunk a nevelő­munkára. A Marxizmus—Le­ninizmus Esti Egyetem politi­kai iskola, ennek a jellegnek tehát jobban hangsúlyt kell kapnia. Az 1978—79-es tanév­től szervezeti módosítást is tervezünk, változik a jelenle­gi oktatási forma. — Ez már a Jövő, visszatérve az idei tanévre, sikerült-e megfelelő feltételeket biztosí­taniuk az oktatás megkezdé­séhez? — Oktatási igazgatóságun­kon négy tanszék működik. Tizennégy függetlenített és 141 tiszteletdíjas tanárral dolgo­zunk. Az oktatók zöme évek óta tanít nálunk, szakmailag és politikailag felkészültek. Többen közülük egyetemen, a Politikai Főiskolán tanítanak. Technikai feltételeink is jók, és sok segítséget kapunk az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gától. A fent említett KB-ha- tározat megnövelte a politi­kai-nevelő munka presztízsét, ez kedvezően befolyásolja munkánkat. Valószínűleg mindez nagy hangsúllyal kerül szóba a má­ra összehívott tanári értekez­leten is. Dodó Györgyi HETI FILMJEGYZET Tisztes honpolgárok Franco Nero és Jennifer O’NeiU, a Tisztes honpolgárok című film főszereplői. Többször megírtuk már: az, olasz filmművészetben divat- j tá sekélyeeedett az a vonulat, amelyet — jobb kifejezés hí­ján — politikai kriminek szok­tunk nevezni, s amelyet olyan filmek teremtettek meg, mint a Vizsgálat egy minden gya­nú felett álló állampolgár ügyében, vagy az Egy rend­őrfelügyelő vallomása az ál- lámügyésznek. Most itt e di­vat legújabb terméke, a neo- realizmus ismert mesterének, Luigi Zampának Tisztes hon­polgárok című alkotása (mely tulajdonképpen regényadaptá­ció: Giuseppe Fava könyvét dolgozták át filmre.). A film ezúttal egy szicíliai városkaDa kerülő, Eszak- Olaszorszagból érkezett szép, csinos, bátor tanítónő alakja köré építi az ismert alkotó- eiemekoöl álló sztorit. Elena, a szép tanítónő, tudtán és aka­ratán kívül a maffia által át- meg átszőtt életű városka ér­deklődésének középpontjába kerül, s nem is akármilyen módon, hiszen minden férfit •megölnek, aki így vagy úgy a közelébe férkőzik, erőszako­san teszi neki a szépet vagy megfélemlíteni (vagy éppen: megvédeni) igyekszik. Mon­dani sem kell: a szép tanítónő mellesleg szerelmi viszonyba keveredik egyik (fölöttébb jó­képű) kollégájával, aki vi­szont eléggé gyáva (vagy csak óvatos, esetleg csupán a szo­kásos férfiönzés bűnében le­ledző) ahhoz, hogy Elenát élet- veszélyes akcióiban ne támo­gassa. Mindenesetre a lányt az egész városka szinte szent­ként tiszteli és félti, s elég hosszú idő után derül ki a filmben (a néző már jóval előbb is kitalálhatta), hogy a rejtélyes gyilkosságok és a rej­télyes pártfogás mögött ugyan­az a személy áll: Bellocampo, a dúsgazdag ügyvéd, aki „mel­lékállásban” a helyi maffia főnöke is. Hogy a történtek közben a képviselőházig gyűrűznek, s hogy ezenközben leleple­ződik az olasz törvényhozás korruptsága, a képviselők meg­vesztegethetősége és sötét üzelmei, az szinte magától értetődő, hiszen egy társadal­mi hátterű politikai krimi­ben ez nem is lehet másképp. Még a bűnüldöző szervek te­hetetlensége és a maffiával va­ló csendes összefőnódottsága is kap egy-két fricskát. Fricskát, mondom, és nem horogütést, mert Zampa1 végül is valamiféle romantikus-ér­zelmes szituációban oldja fel a film ellentmondásait: a szép tanítónő marad a városkában, s folytatja a küzdelmet — de mi ellen? A maffia ellén? A korrupció ellen? A meggyá- vuló, jóképű szeretők ellen? Inkább az az érzésünk, csu­pán a pozitívnak vélt kiesen- - gés művi igénye miatt feje­ződik így be a film, amely ki­csit olyan, mintha már látott, e tárgyról szóló filmek részle­tei tűnnének fel benne, holott csak az történt, hogy a poli­tikai krimi abban a pillanat­ban. hogy jó kasszasikerrel kecsegtető divattá vált, el­vesztette eredetisénél, harcos- sánát. s megrekedt a sablo­noknál. Pillangó Tizenhárom „füzet”-ben, több mint ötszáz oldalon je­lentek meg 1969. májusában Franciaországban az egykori fegyenc, Papillon, azaz a Pil­langó — polgári nevén Henri Charriére — „emlékiratai”. A naplószerű könyv (címe: Pil­langó) példátlan sikernek bi­zonyult: tíz hónap alatt több mint egymillió példány kelt el. Mi tette ezt a könyvet ilyen bombasikerré? A kaland. Pa­pillon, ez a gyilkossággal vá­dolt vagány, az 1930-as évek hírhedett francia börtönszige­tére. az Ördögszigetre került (több szökési kísérlet után), s onnan is meg tudott szökni. Tulajdonképpen e szökéseket meséli el a könyv, azokat a csaknem hihetetlen szenve­déseket és kalandokat, melye­ket Papillon átélt, elviselt, túlélt. Hogy e kalandok mind­egyike valóban meg is tör­tént-e, vagy hogy a könyvet valóban Charriére £rta-e, vagy egy jó tollú újságíró, az majd­nem lényegtelen. A lényeg: a Pillangó az egyik legna­gyobb olvasói követelmény­nek tett eleget: a Kalandot írta meg, izgalmasan, színe­sen. Hogy a könyvből végül film született, az természetes. Mint ahogyan az is természetes, hogy e nagv terjedelmű köny­vet nem lehetett a maga egé­szében 'filmre vinni. Dalton Trumbo. a forgatókönyv író­ja. igyekezett az egyes kalan­dokra. pontosabban: a szöké­sekre koncentrálni, így a film kellően izgalmas is (kivéve az utolsó negyed őr át), és arra is ügyeltek az alkotók, hogy az izgalmat megfelelő mennyi­ségű idegborzongatással (Pil­langó magánzárkai élményei, egy-egy fogolytárs kinyírása, - különböző szadista jelenetek stb.) „oldják”. Franklin J. Schaffner rendező nem rutin- talan mesterember: pontosan ismeri a néző figyelmének le­kötésére szolgáló fogásokat, s bár a film jóval több mint két- órai időtartamú (kétrészesként vetítik), általában nem is unatkozunk. A címszereplő Steve McQueen ugyan kicsit robusztosabb, mint amilyen­nek Papillont elképzeltük, de ahhoz elég jó színész, hogy elhitesse a figurát, ereje tel­jében levő vagányként, és megtört öreg emberként is. Hogy a filmbeli Pillangó fi­gurája jóval egyértelműbb és jóval rokonszenvesebb, mint a könyv hőse, az már aligha­nem annak a szokásos ..átlé- nyegülésnek” tulajdonítható, amelyen a filmhősöknek ke­resztül kell menniük. A néző elvégre ímégsem drukkolhat egy selyemfiú gyilkos, erköl­csi nihilista stricinek. Ezért a filmbeli Papillon ártatlanul szenved, s ezt az is aláhúzza, hogv — meglehetősen szerzet- lenül odabielvesztett záradék­ként — a film végén közük velünk az erkölcsi tanulsá­got: a hírhedett francia bün- tetőteleoek azóta meeszfintek. S mindez űgv hangzik, mint­ha azért szűntek volna meg, mert Panillont és társait ár­tatlanul ítélték el és tartották fogva. Holott hát a fegvencte- leoeken, igaz. iszonyatos kö- rülménvek között. mégis­csak gyilkosokat rablókat és más „nehéz fiúkat” tartottak fogva... Takács István «

Next

/
Oldalképek
Tartalom