Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-23 / 224. szám

197T SZEPTEMBER 23., PÉNTEK Segít a munkahely, a Vöröskereszt Összefogás egy kisfiúért Zolikát rövidesen megoperálják Kétkijáratú szívkamra .. Mindkét vérkör a jobb szív télből indul. Ez a diagnózis. Egy két és fél esztendős száz­halombattai kisfiú, Molnár Zolika ritka betegségének diagnózisa... Egy körlevél Kedves Munkatársak! Anyagosztályunk dolgozójá­nak, Molnár Istvánnénak 2,5 éves gyermeke születése óta súlyos szívbetegségben szen­ved. A betegség megszüntetése műtéti úton lehetséges, de ezt Magyarországon ma még nem tudják megoldani. A műtét elvégzéséhez az Egészségügyi Minisztérium hozzájárult, vállalja a műtét és a kórházi kezelés költsé­geit. Nem tudják viszont vál­lalni az utazás és a kísérő el­látásának költségeit. Mivel a család előzőleg Svédországban próbálkozott sikertelenül a megoldással, anyagi lehetőségeik kimerül­tek. Műtétre Angliába kell vinni a gyermeket. Kérjük a vállalat dolgozóit, Bogy önkéntes segítségükkel járuljanak hozzá a szükséges összeg előteremtéséhez. A szakszervezeti bizottság és a vállalat 1000—1000 forinttal járul hozzá a költségekhez... Két sörrel kevesebb Schrödl Erika, a DHV anyagosztályának vezetője, Zolika édesanyjának főnöke: — Csak májusban derült ki: Angliában vállalják az ope­rációt. Maradt a probléma: háromezer font a műtét ára. Ezt szerencsére magára vál­lalta a magyar állam, az Egészségügyi Minisztérium. De az anyuka és a gyermek Belvárosi vállalat felvételre keres pénzügyi előadót. Jelentkezés: a 185—990/151-es melléken, a pénzügyi osztályvezetőnél, 8.30-tól 12 óráig. Felveszünk továbbá gépírni tudó, passzív nyelvtudással rendelkező, intelligens dolgozót. Jelentkezés telefonon: 185-990/244. útiköltsége, a kintlakás ára még nem volt meg... — Igen, az anyagosztályon pattant ki az ötlet: segítsünk előteremteni a pénzt. Legegy­szerűbb módszernek a gyűj­tés ígérkezett. Igazán semmi­ség, legfeljebb két üveg sör­rel kevesebbet iszik aznap mindenki... Kékesi István, a DHV szak- szervezeti bizottságának tit­kára: — A körlevél kiadását kö­vető egyetlen hét alatt össze­gyűlt a szükséges pénz. A vállalat 930 dolgozója és 11 brigádja járult hozzá a kisfiú műtétjéhez. Huszonháromezer forintot adtunk át Molnár Zolika édesanyjának... — Tudjuk, hogy a gyűjtés nem a legszerencsésebb mód­szer, de a Molnár család ki­merítette anyagi lehetőségeit az első svédországi próbálko­záskor. A szakszervezeti bi­zottság ekkora segélyt nem tudott volna adni. Nem számítottam rá Molnár István, az édesapa, a DHV esztergályosa: — Egyenest a repülőtérről jövök, most utazott ej Anna, a feleségem, és Zolika Ang­liába ... Londonban már vár­ják őket. — Zolika 1975. március 11­én született a Pest megyei Ta­nács Semmelweis Kórházá­ban. Mindjárt a születésekor észrevették, hogy baj van, át­vitték az Országos Kardiológiai Intézetbe. Ott állapították meg, hogy mi a betegsége, és azt mondták, csak 1980 körül tudják megoperálni. Dr. Ka­marás János tanár úr, aki kez­dettől fogva kezelte Zolikát, javasolta, hogy próbálkoz­nunk ___külföldön. Tavasszal Sv édországba utazott a fele­ségem és a gyerek. Hat svéd orvos ült konzíliumot, és vé­gül egyikük sem merte vállal­ni a műtétet. Ekkor derült ki, hogy bonyolultabb, mint gondolták. Magyarországon sem operálható. Végül az ang­liai Yacoub professzor, hare- fieldi sebész vállalta a műté­tet. — Nem számítottam ekkora segítségre. Az operáció nagyon drága, az állam támogatása nélküj nem tudnánk kifizet­ni a több mint 100 ezer fo­rintot. A Magyar Vöröskereszt is ötezer forinttal segített, és a munkatársak is sokkal. Nem tudom, hogyan köszönjem meg... Jó érzés, hogy a baj­ban nem vagyunk egyedül... Nekünk is vannak gyerekeink Dr. Pócsy Tibor körzeti or­vos: — Sürgető a műtét, kü­lönben a tüdő erei károsod­nának. Érthető, ha egy ilyen ritka, és nálunk nem operál­ható betegség gyógyításáért mindenki sokat tesz. VÁLLALATOKNAK AJÁNLJUK! Elektrosztatikus papírok ívben és tekercsben, A/3-as, A/4-es méretben, a hozzá való vegyszerekkel. Forgalmazza: az aPÍS^ Számítástechnikai szakUziete Budapest IX., Dandár u. 28. Telefon: 141-928. Érkezik a hagyma, a káposzta Csúcsforgalom a tárházakban Az esős, szeles, hűvös idő ellenére nagy lendülettel fo­lyik a betakarítás megyeszer- te, bizonyítja ezt az a sok-sok teherautó, amely vöröská­posztával, karfiollal, papri­kával, paradicsommal, almá­val, vöröshagymával megra- kottan érkezik a Pest megyei ZÖLDÉRT valamelyik tele­pére. A fővárosi Soroksári úti raktárban emeletnyi magas ládahegyek várnak elszállí­tásra. A raktár szabadon ma­radt részét kitakarították, föl­locsolták a délután érkező friss áru fogadására. — A hét első három nap­ján összesen 10 vagonnyi áru érkezett, hét végén a kétsze­resét várjuk — mondja Má­kos Lászlóné, raktárvezető. — Ma főleg vöröshagymát, kel­káposztát és fejes káposztát várunk a ráckevei és a bu­dai járásból. Krumplin szalmabunda A dunaharaszti Ezüstkalász Termelőszövetkezet évek óta szerződéses kapcsolatban áll a Pest megyei ZÖLDÉRT-tel, mégpedig tárolásra kötöttek megállapodást. A tárolóhelyen már vagy tíz, hagyományos burgonyaprizma sorakozik szalmabundába burkolva. Gerstenbrein József és Do­bos Lajos raktárosok büsz­kén mutatják a most elkészült három szellőztethető tárolót, melyekbe egyenként 30 va­gonnyi burgonya fér. Egymillió munkás szállít Rövidtávú terv a gépesítésre Hazánkban az építőipari dol­gozók harminc százaléka — csaknem százötvenezer ember — tölti munkaidejét anyag- mozgatással, szállítással, ösz- szesen egymillió munkást köt le a szállítás, anyagmozgatás. Ebből következik, hogy az anyagmozgatás korszerűsítésé­vel elérhető minden százalék munkaerő-megtakarítás, költ­ségcsökkentés nemcsak egy adott iparág számára tárhat fel s hasznosíthat számottevő tartalékokat, de a népgazda­ság egészére is kedvező hatás­sal lehet. Ez tette és teszi idő­szerűvé Salgótarjánban csü­törtökön — ezúttal másodszor — megrendezett országos épí­tő- és építőanyagipari anyag- mozgatási szemináriumot, amelyen mintegy kétszáznegy­ven szakember vett részt. Az országos anyagmozgatási szállítási szeminárium alkal­mából kibővített ülést tartott Salgótarjánban az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium célprogram bizottsága is, amely a többi között javasolni fogja főhatóságának az 1990-ig szóló távlati kutatási, fejlesz­tési terv mellett néhány na­gyon időszerű szállítási feladat megoldására rövidtávú terv kimunkálását. Az országos tanácskozás ke­retében gépbemutatót is ren­deztek a Nógrád megyei Álla­mi Építőipari Vállalat köz­ponti ipartelepén. Tizenegy hazai és három külföldi válla­lat mutatta be rakodó és szál­lító berendezéseit. — összesen körülbelül 500 vagon árut tárolunk, ennek egynegyede burgonya. Eddig 10 vagonnal hoztak a tahi Kék-Duna Szakszövetkezettől és a dunavarsányi Petőfi Tsz- ből. Az összes áru tíz százalé­ka dunaharaszti termés. Mi elsősorban kelkáposztát, ka­ralábét és fejes káposztát adunk el a ZÖLDÉRT-nek. Raktár a domb alatt A hármas telep, más nevén Jancsó-pince Diósd határá­ban van. A háromszáz vagon­nyi áru tárolására alkalmas raktár messze benyúlik a domb alá, a hatalmas pincé­ben egyenletes hőmérsékle­ten, plusz nyolc-tíz fokon tart­ják, érlelik a zöldséget, gyü­mölcsöt. Egy targonca óvatosan eme­lővillára kapja a piros almá­val teli tartályládát, s für­gén viszi a raktár lejtős be­járatához. A kiskunlacházi Petőfi Tsz-ből érkezett fejes káposzta, az egyéni terme­lőktől paprika és paradicsom érkezik. — Ma két és fél vagon árut kapunk — mondja Király La­jos telepvezető. — Holnap hajnalban 60—65 helyre szál­lítunk belőle. Tőlünk kap árut nyolc saját boltunkon kí­vül a budai járási ÁFÉSZ és a Nyugat-Pest megyei Élel­miszerkiskereskedelmi Válla­lat valamennyi zöldség-gyü­mölcsöt is árusító üzlete, né­hány nagyvállalat konyhája, s tucatnyi vendéglő. A tízszeresét Három jól megtömött sza­tyorral hagyja el a Pest me­gyei ZÖLDÉRT 428-as számú érdi üzletét a Farkas házas­pár. A legfontosabb élelmi­szerekből megvették az egész hónapra valót. A fiatalasz- szony elmondta, hogy állan­dó vevője az üzletnek, amely­nek viszonylag jó az ellátása, különösképp az idén. — Bár a bevételünk cse­kély mértékben haladja meg a tavalyit, sokkal több árut adunk el, paradicsomból és paprikából majdnem tízsze­resét — mondja Fenyő Ró- bertné üzletvezető. A pulton üvegrekeszekben sárga- és fehérrépa, zeller, paradicsom, paprika, hegyes paprika, lecsópaprika, fejes káposzta, karfiol, főzőtök so­rakozik, van fokhagyma, ubor­ka és karfiol is. Információ a Pest megyei ZÖLDÉRT-től: a felvásárlási adatok szerint tavaly burgo­nyából 625, az idén 916 va­gonhal, zöldségből tavaly 1598, idén 2208 vagonnal vásárol­tak, s gyümölcsből is 30 szá­zalékkal emelkedett a fölvá­sárolt mennyiség. Czibor Valéria Ólomkristályok - hat színben Elkészült a mintakollekció A kézzel csiszolt ólomkris­tály termékeiről már világhí­rű ajkai üveggyárban új ter­mék mintakollekcióját ké­szítették el. A külső színbe­vonatú ólomkristály kelyhek, dísztárgyak hat színben pom­páznak. Gyártják a kelyheket rubinpiros, sötétkék, rózsa­szín, zöld, ibolya és arany színben egyaránt. A színező anyagot különleges technoló­giával, az izzó üvegre juttat­ják és együtt fújják megfelelő formájúra. A külső színezés nem kophat el. A legügyesebb kézi csiszolók dús mintával látják el a színes kelyheket, hamutartókat és egyéb dísz­tárgyakat. A minta egyébként az üveg természetes színében fénylik. Többféle megoldás kínálkozik Gondoskodás az öregekről Szigetszentmárfónban Szigetszentmárton nagyköz­ségi közös tanácsa Sziget- csép és Szigetújfalu ügyeit is intézi. A három község ösz- szesen 6 ezer 443 lakosából körülbelül 1200 töltötte be hatvanadik életévét. A la­kosságnak csak 2,2 százaléka részesül valamilyen formában szociális gondozásban, az idő­sek közül viszont 126 fő, ami valamivel több tíz százalé­kuknál. A többiek egészségi állapota olyan, hogy saját ma­gukat el tudják látni, vagy családjuk körében élnek és az minden tekintetben gon­doskodik róluk. Többségük anyagi helyzete sem rossz, aránylag magas nyugdíiat nem kevesen élveznek közü­lük. Természetesen, akadnak a három községben olyanok is. akik öreg napjaikra. mert magukra hagyottak. szociá­Benzinkútnál Beállók egy Tra­bant mögé a ben­zinkútnál és tü­relmesen várok, amíg rám kerül a sor. A Trabant tulajdonosa nem száll ki a kocsiból, bentről dirigálja a kútkezelőt, majd fizet és elrobog. Kiszállok a kocsi­ból és tréfásan megkérdezem a kutast, mi az, ilyen nagy urak egyes trabanlosok, bizonyára dupla borravalót ad az ilyen kényelmes ember. — Borravalót? Egy fillért se! Csak játssza az eszét, mert azt hi­szi, hogy neki is kocsija van! A mérgelődő ku­tasnak közben se­gédkezem, én haj­tom le a motorház fedelét, aztán fi­zetek. Kilencvenöt forintot mutat az óra, adok egy szá­zast. A kutas zseb- revágja, közben dohog, dohog, mondja a magáét. Nem merek visszakérni a szá­zasból. Féltem a következő kun­csaftot. Ha én is felbőszítem a mél­tatlankodó kutast, az utánam sorra- kerülö kocsitulaj­donos tiz forintnál kisebb borravaló­val nem ússza meg. Legalább mi tra- bantosok tartsunk össze! lis otthoni ellátást igényel­nek. Múlt évben Szigetújfa­luból egy idős ember került szociális otthonba> másik vi­szont Szigetcsépen már ho6z- szabb ideje várakozik a be­utalóra. A beutalás olykor elhúzódik, de a rászoruló idős embert addig is gondozni kell, ami most Szigetcsépen nehezen oldható meg. A községben jelenleg hat egyedülálló, magas' korú asz- szony és férfi részesül házi gondozásban. Nemrégen még két asszony, társadalmi ak­tivistaként látta el őket éle­lemmel. lakásukat kitakarítot­ta. , fürdette őket. Ezért a munkáért fejenként havi 400 forint tiszteletdíjat kaptak. Az egyik társadalmi gondozó­nő azonban kismama lett és jelenleg az öregek helyett cse­csemőjét kell gondoznia. A másik tehát most hat idős embert gondoz és ezért a gon­dozónőnek kifizethető leg­magasabb. havi 700 forint tiszteletdíjat kap. Ezt az ösz- szeget azonban nem találja arányban állónak a hat idős ember körül végzett munká­jával. Közölte is a tanáccsal, hogy a gondozást nem vál­lalja. Helyette egyelőre mást még nem sikerült találni és pillanatnyilag megoldatlan az öregek gondozása, ha mosta­ni gondozójuk többé nem lá­togatja őket. A három közös tanácsú község közül öregek napkö­zi otthona csak Szigetújfalu­ban működik, éspedig a mű­velődési otthon épületében. 1974 óta Az otthon rendelke­zésére bocsátott helyiséget I azonban nem lehet úgy beren­K. Gy. M. | dezni, hogy az megfelelő ké­nyelmet biztosítson az öre­geknek. Minden bizonnyal ez lehet az oka annak, hogy a ter­vezett 25 helyett, mindössze öten-hatan, — de ők is rend- szertelenül — látogatják az otthont. Márpedig, ilyen in­tézmény tulajdonképpen csak akkor tartható fenn- ha leg­alább húszán veszik igénybe. Lenne is annyi látogatója az öregek napközi otthonának Szigetújfaluban, ha a megfe­lelő kénveimet számukra biz­tosíthatnák. Ezért született az az elgondolás, hogy az ott­hont a volt tanácsházába he­lyezik át és úgv rendezik be, hogy ott az idős napközisek valóban otthon érezhessék ma­gukat. Erre viszont csak ak­kor kerülhet sor, ha egy lakó számára máshol tudnak la­kást adni és a körzeti meg­bízott rendőr számára is más helyiséget biztosítanak. A székhely községben, Szi- getszentmártonban < két éve igyekeztek megszervezni az öregek napközi otthonát, de miután csupán négy igénylő jelentkezett, az otthon léte­sítése nem valósult meg Szi­getcsépen azonban több je­lentkező akadna, és így most a tanács létre is akarja hoz­ni ott az intézményt. Erre a célra ebben a községben is a művelődési otthonban len­ne csak hely. Mindenesetre táfnsabb. mint amilyen a szi- getújfalui. Ha ez a napközi otthon megnyílik, a négy szi- getszentmártoni igénylő is oda tárhat. A két község között ió az autóbusz-közlekedés és a tanács megoldaná, hogy a néev öreg ingyen utazzék a napközibe. Sz. E. I Szeder Istvánná, a DHV Március 8. brigádjának veze­tője: — Ezerhatvan forintot ad­tunk össze tizenöten. Hogy miért? A brigádban minden­kinek van gyermeke. Minket is érhetne hasonló szerencsét­lenség, és akkor jól esne a se­gítség. Bayer Péter, a 32 tagú Auto­matika II. brigád vezetője: — Nem ismerjük Zolikát, a szüleit is csak futólag. Külö­nösebb gondolkoznivalónk mégsem volt: Családostul tartjuk a brigádösszejövetele­ket, és látjuk egymás gyere­keit... Kékesi István: — A végén már vissza kel­lett utasítanunk az adakozó­kat, annyian ajánlották fel a támogatást. Még maradt is a pénzből. Vagy a takarékba tesszük Zolikának, vagy az utókezelésre fordítjuk, ez ké­sőbb dől el. Aranyosi László, a Vöröske­reszt Pest megyei vezetőségé­nek titkára: — Miután megismertük a Molnár család gondját, leg­elemibb kötelességünknek tar­tottuk, hogy segítsünk. Az or­szágos vezetőség főtitkárának jóváhagyását kértük, a megyei vezetőségnek kevés pénze lett volna a támogatáshoz. Az uta­zás előtt telefonon köszönte meg az édesanya a segítsé­get ... Vasvári G. Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom