Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-22 / 223. szám

/ 1977. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK K/iírían Köszönet a megtalálónak A most következő történet egyértelműen igazolja: a se­gítőkészség szerencsére gyako­ri jelenség mindennapjaink során. Tűik János, a szadai kis­vendéglőben vacsorázott egyik este, fizetett, s elindult haza­felé. Otthon észrevette, hogy elhagyta a pénztárcáját, ira­taival együtt. Kétségbeesett, hiszen hivatásos gépkocsive­zető, reggel indulnia kellett volna munkahelyére. Még az esti órákban a tárca keresésé­re indult, de hiába. Reggel a rendőrségre akart menni, amikor postás kopogtatott az ajtaján és átadott neki egy ajánlott levelet. Gyors moz­dulattal kinyitotta, s legna­gyobb meglepetésére tárcája volt benne irataival, jogosít­ványával együtt. A feladó neve nem szerepelt a boríté­kon, a becsületes megtaláló ismeretlen maradt. Tűik János azonban ezúton is„ szeretne köszönetét mondani lelkiisme­retességéért. Kiss Sándorné Aszód Menetrend, sötétben Az albertirsai vasútállomá­son jól látható helyen kifüg­gesztették a vonatok téli me­netrendjét — tetszetős, üveg­gel keretezett vitrinben. Nap­közben nincs is semmi baj, mindenki könnyen eligazodik, de esténként — nincs villany­lámpa — az utasok öngyújtói­kat kattintgatva próbálnak tá­jékozódni a vonatok indulása és érkezése iránt. Kérésünk mindössze annyi lenne az illetékesekhez: a me­netrend fölé szereljenek egy lámpát is, mert úgy sokkal könnyebben lehetne tájéko­zódni. Virág Mihály Albertirsa Debreceni bélyegek — Cegléden Az elmúlt napokban érdekes kiállítás nyílt Cegléden, a Kossuth Múzeumban: Kossuth Lajos születésének 175. év­fordulója alkalmából, Balogh Árpád debreceni bélyeggyűj­tő kamarakiállításon mutatja be ritkaságszámba menő gyűj­teményét, fotóanyaggal illuszt­rálva. Mozaik a budai járásbó! Budakeszi tudósítónk, Pa- dányi Lajos rendszeresen el­látogat a budai járás más községeibe is, ahonnan rend­szeresen beszámol levélben érdekességekről, aktualitások­ról. Az elmúlt napokban is ezt tette: egyebek közt Ürö­mön, Pilisvörösváron. ★- At"ürömi általános iskola tanulói sokat tesznek környe­zetük védelméért. Amióta a település határában fekvő Csókavárat védett területté nyilvánították, gyakorta meg­találhatók itt a kisdiákok. E kimerült mészkőbányában — amely nevét onnan kapta, hogy falai csókafészkeket rej­tettek egykor — rendkívül sok érdekességet őriz a föld. A bánya geológiai korok em­lékeit őrzi. Oktatási szem­pontból e tájegység értéke felmérhetetlen, s közös kultúr- kincsünket védik az ürömi ál­talános iskolások. ★ A pilisvörösvári gimnázium természetjáró szakkörének tagjai bejárták már az egész Társság területét: nines ' olyan tájegység, amelyet ne ismer­nének. A legszívesebben min­dig a Pilisbe indulnak útnak: a fiatal természetjárók e kö­zeli hegységet kedvelik leg­jobban. Túráikat naplóban rögzítik, s értékes fényképfel­vételeket, rajzokat készítenek útjaik során. A tanulók közül négyen megszerezték a túra­vezetői minősítést is. Szentendrei körkép LÁTOGATÁS BULGÁRIÁBAN A szentendrei Kossuth La­jos Katonai Főiskola KISZ- bizottsága — a városi KISZ- bizottsággal közösen — a leg­jobb aktivistáknak turistautat szervezett Bulgáriába, a Fe­kete-tenger partjára. A het­vennyolc tagú csoport két tur­nusban kilenc-kilenc napig pihent a festői szépségű Al- benában. A fiatalok ellátogattak Vár­nába is, ahol megtekintették a város nevezetességeit, majd felkeresték Bulgária legrégeb­bi települését, Neszebárt is. A, szentendrei aktivisták része­sei lehettek Bulgária felszaba­dulásának 33. évfordulója tiszteletére rendezett ünnep­ségsorozatnak. Az üdülőtele­pen baráti találkozón vettek részt, ahol a vendéglátók mel­lett szovjet, csehszlovák, len­gyel és NDK-beli fiatalokkal beszélgethettek. Géczi Sándor Szentendre ÖNZETLEN SEGÍTSÉG A szentendrei pedagógusok aktív segítőkre találnak a szü­lők körében — ezt számtalan eset bizonyítja. A friss példa a közelmúltból való: szüksé­gesnek látszott a Bajcsy-Zsi- linszky úti iskola udvarának korszerűsítése, mivel az itteni aszfalt a fokozott igénybevé­tel következtében elhasználó­dott. De ki legyen a kivitele­ző? A Pest megyei Aszfaltút­építő Vállalat egyik brigádja megértette a gondot, és Husztl István építésvezető irányításá­val augusztusban elvégezték a munkát. A kollektíva tagjai­nak hozzájárulásával az ud­var tágasabb, sportolásra al­kalmas lett. S tudni kell azt is: az iskolaudvar aszfaltozá­sának költsége százhatvan­ezer forint volt, a brigád tag­jai csak ötvenezer forintot számoltak el; ez jóformán még az anyagköltséget sem fedezi — a többit társadalmi munkaként vállalták. Engedjék meg, hogy ezúton is köszönetét mondjunk szép cselekedetükért a tanárok és a diákok nevében egyaránt. De elismerés illet másokat is. Megépült az új szentend­rei belső körút, ahol a jár­művek négy -sávban, nagy se­bességgel közlekedhetnek. A tanév megkezdése előtt az út­kereszteződésekben felfestet­ték a zebrákat, a gyalogosok biztonsága érdekében. A leg­forgalmasabb átkelőhelyen, ahol reggel és délután kisis­kolások százai közlekednek. Varga Mátyás rendőr főhad­nagy vezetésével' tárcsás úttö­rők, a November 7. közleke­dési őrs tagjai őrködnek tár­saik áthaladásán. A közleke­dési úttörők munkájába aktí­van bekapcsolódott dr. Juhász Attila, a szentendrei járás- bíróság elnöke is, aki társa­dalmi munkában vállalta, hogy rendszeresen oktatja a vörösnyakkendősöket KRESZ- ismeretekre. Laukő Zoltán Szentendre A tablókon Kossuth életút­jának fontos állomásait kö­vethetjük: Monok, Debrecen, Sumen és Turin éppen úgy helyet kapott a dokumentu­mok között, mint Cegléd. A kiállítást két hétig te­kinthetik meg az érdeklődők: az elkövetkezendő napokban — az évfordulóhoz kapcsolód­va — bizonyára sokan kere­sik fel a ceglédi múzeumot mindazok, akik előtt minded­dig még nem tárult fel Kos­suth életműve. Maczeika Tibor Cegléd Bagi pálya választás Ha a bagi általános iskola elmúlt tanévben végzett ta­nulóinak pályaválasztását ta­nulmányozzuk, rendkívül ked­vező képet kapunk. Negyven- háfom tanuló közül mindenki továbbra is diák maradt: a legtöbben szakközépiskolában folytatják tanulmányaikat, né- hányan pedig gimnáziumban. Szép számmal akadt olyan, aki már szakmát választott: a jövő autószerelői, fényezői, burkolói, könyvkötői, kereske­delmi dolgozói és kisóllatte- nyésztői is kikerülnek majd a bagi tizenévesek közül. Horváth Jenő pedagógus, az általános iskola pályaválasz­tási felelőse örömmel számolt be eredményeikről, teljesen nyilvánvaló: ezt csakis kitar­tó, következetes szakmai mun­kával érhették el. Iszlai Albert Bag Örkényi kérés Örkényben a sorompótól a vasútállomásig vezető, csak­nem háromszáz méternyi kö­ves út évek óta rendkívül elhanyagolt. Gödrök és kátyúk nehezítik itt a közlekedést, s azt szeretnénk, ha lehetőség nyílna rendbehozatalára. Annál is imcább szükség lenne erre, mivel a bejárók többsége ezen a szakaszon kö­zelíti meg a vasútállomást: már kora reggel útnak indul­nak. Sok Örkényi lakossal együtt az a véleményem, hogy fel­tétlenül el kellene tüntetni az említett útszakaszon a gödrö­ket és kátyúkat. Bodor Tibor Örkény ígéret már volt... Különös története van Gö­döllőn, a Kazinczy lakótele­pen, a Mosolygó Antal utca 6. szám alatti negyvenkét la­kásos háztömbnek. E három lépcsőházas épületet 1971-ben adták át az építők. A bejára­tok úgy helyezkednek el, hogy azokat csak földúton lehet megközelíteni. Ez pedig — kü­lönösen ősszel és télen — sok gondot okoz. Előfordult már olyan eset, amikor a szemét- szállító gépkocsik elsüllyedtek, nem beszélve arról, hogy sár­ban már járművek is nehezen közlekednek ezen a szakaszon. A helyzet javítására már többször kaptak ígéretet a háztömb lakói. Tavaly már műszerekkel mérték a leendő út helyét, amely egyébként alig száz méter lenne, de e rövid szakasz megépítése mindeddig csak ígéret maradt. Pedig a ház lakói e gond mielőbbi megoldásához társa­dalmi munkával is hozzájá­rulnának. Jól emlékeznek még a két évvel ezelőtti példára, amikor több mint százhúsz­ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek: járdaépí­tésben segédkeztek, s a ház előtti terület parkosításában, fák és cserjék ültetésében, A lakók jól tudják: az út megépítése ennél sokkal bo­nyolultabb feladat. De jó len­ne, ha az illetékesek odafi­gyelnének gondjaikra, s még a tél beállta előtt, valamelyik környékbeli útépítéshez kap­csolódva, ezt a rövid szakaszt is elkészítenék. Fehér István Gödöllő Szerkesztői üzenetek özv. M. J.-né, Szigetújfalu: Mint azt bizonyára látta, a helybeli fia­talok társadalmi munkájáról szóló írását közöltük rovatunkban. Így sorait tárgytalannak tekintjük. Ar­ra kérjük, hogy más alkalommal is számoljon be nekünk a hely­belieket érintő aktualitásokról. V. J. Kiskunlacháza: A nagy­községi tanács írásban érte­sített bennünket a bejelentés nyo­mán tett vizsgálat eredményéről. Az érdekelt felet kötelezték arra, hogy a közterület engedély nél­küli használatát azonnal szüntesse meg. Visszamenőleg a közterület használati díját is meg kell fizet­nie az illetőnek. K. M., Vác: sorait továbbítottuk az illetékeseknek kivizsgálásra. Ad­dig is szíves türelmét kérjük, amíg megnyugtató választ nem kapunk: az eredményről tájékoz­tatni fogjuk. Válaszol az illetékes Lapunk szeptember 8-i szá­mában nagykátai tudósítónk, Kaposi István azt kifogásolta, hogy távolléte alatt — szabad­ságát külföldön töltötte — az Észak-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalattól olyan hangú fizetési felszólítást ka­pott, amelyből az derült ki, hogy a vállalat hatóságként tünteti fel magát, nem pedig szolgáltatóként. Erre válaszolt az elmúlt napokban levélben dr. Popovics László, az ÉMÁSZ jogi és igazgatási osztályának vezetője. Egyebek közt tudomásunkra hozta, hogy a vállalat a felhí­vás szövegében igyekszik ele­get tenni a törvényes előírás­nak, s véleményük szerint ud­variasan szólítják fel a fo­gyasztót fizetési kötelezettsé­gének teljesítésére. Természe­tes azonban, hogy ebben a fel­hívásban tájékoztatják az ér­dekelteket a következmények­ről is: nevezetesen arról, mi­lyen szankciókat kénytelenek alkalmazni a kötelezettség el­mulasztásakor. A konkrét esetnél maradva: ha a fo­gyasztó akár a vállalatnak, akár a pénzbeszedőnek időben tudomására hozta volna, hogy szabadságra utazik, akkor nem kap fizetési felszólítást. Éppen ezért arra kérik az érdekelte­ket: hasonló esetek elkerülése végett — ha hosszabb időre el­távoznak otthonukból — idő­ben közöljék ezt a pénzbesze­dővel. Régmúlt korok kutatója Késő éjszakáig ég a villany... Készül Tököl helytörténeti monográfiája Kezdjük egy kérdéssel: tud­ja-e valaki, hol és milyen körülmények között írta Ady Endre A fekete zongora cí­mű versét? Postabontás ro­vatunk leveleinek egyikéből az elmúlt héten ezt is meg­tudhattuk: a költő 1907-ben, Dunavarsányban, Vészi Jó­zsef nyaralójában töltött né­hány napot. Amikor elkészült a költeménnyel, címen gon­dolkodott, s némi töprengés után a kézirat fölé ezt írta: A fekete hegedű. A követ­kező pillanatban azonban az emeletről zongoraszó hallat­szott, Vészi lánya Chopin egyik szerzeményét kezdte játszani. S a költő ekkor át­húzta az első variációt, s a vers „Fekete zongora” cím­mel jelent meg a Budapesti Szemlében is ... Mindez — és még sok egyéb más érdekesség — kiderült abból a levélből, amelyet az elmúlt héten tököli olvasónk. Mészáros László küldött szer­kesztőségünkbe. A sűrűn gé­pelt papíron egy rendkívül szívós, kitartó. helytörténeti kutató portréja bontakozott ki, aki napi munkája mellett kedvtelésből, hasznos időtöl­tésből idézi fel régmúlt ko­rok történetét. Életre szólóan Bevallhatjuk: az első talál­kozás alkalmával, a bemu­tatkozáskor kissé meglepőd­tünk. Az új, nyolc tantermes tököli általános iskola ma­gyar—történelem szakos pe­dagógusa. Mészáros László, életkorát tekintve még a har­mincon aluliak közé tarto­zik: huszonnyolc esztendős. Rokonszenves tekintetével azonnyomban megérzi a hely­zetet. s kérdés nélkül. ma­gyarázatképpen így válaszolt: — Tősgyökeres ráckevei va­gyok. Szegeden a Tanárképző Főiskolán 1975-ben szereztem diplomát. Az első félévben osztályzatot kaptunk egy hosz- szú nevű tantárgyból: a hely­történetírás módszerei és for­rásaiból. Egy szakdolgozatot kellett írni. Mindaddig nem foglalkoztam helytörténettel, s úgy döntöttem, hogy szülő­falum, Ráckeve 1686. és 1872. közötti viszonyait dolgozom fel: az első évszám a törö­kök pusztítását idézi, a máso­dik pedig uradalmi székhely- lyé nyilvánítását, s benépesí­tését. A hosszan tartó anyag- gyűjtés során annyi érdekes­ségre bukkantam, hogy alig győztem szelektálni. Amikor leadtam az írást, úgy érez­tem: a helytörténettel egy életre szóló barátságot kötöt­tem ... A kápolna titka A főiskola 'elvégzése után Tökölre került, s nem sokkal azután, hogy megkezdte első tanévét, nyomban helytörté­neti szakkört alakított a gye­rekeknek. Kirándulásokat, ke­rékpártúrákat szervezett ta­nítványainak, s így térképe­zik fel a környék kevéssé is­mert nevezetességeit. A kis­diákok alig várják, hogy út­nak indulhassanak, hiszen jól tudják már. hogy történelmi emlékekben rendkívül gaz­dag vidéken élnek. Hosszas kutatómunkával tárták fel tanárukkal együtt a Tököl déli szélén fekvő. XIII. szá­zadból származó. románkori építmény, az Anna-kápolna titkát: a XVIII. században barokk stílusban újjáépítet­ték. a második világháború­ban lebombázták, s ma már csak a maradványai állnak. A gyerekek azonban ismerik teljes történetét. A kavicsbá­nya múltját is felfedték: itt a földben ősemberi szerszá­mokat. negvvénezer éves csi­gákat. kagylókat találtak. S joggal kérdezhetné bárki, ho­vá kerülnek ezek az értékes leletek? Aki belép az általános is­kola történelmi szaktanter­mébe. azonnyomban megkap­ja a választ: a gyerekek több évszázados agyagkorsók, meg­sárgult iratok eredeti mill- pengők között eleveníthetik fel letűnt századok történe­tét. S így, persze, a tanulás is könnyebb. Az iskolai mú­zeum egyik legféltettebb da­rabja például az a röpirat, amelyben a hazánkat felsza­badító szovjet csapatok két parancsnoka, Malinovszkij és Tolbuhin marsall 1944. de­cemberében fegyverletételre szólítja fel a németeket. S a rendkívül értékes gyűjtemény minden darabja a fáradhatat­lan pedagógus tevékenységét dicséri. Értékmentés De a szakkör tagjai Mészá­ros László irányításával nem­csak a poros pincékben, pad­lásokon fellelhető, sok he­lyen értéktelennek hitt, régi tárgyakat, használati eszkö­zöket gyűjtik az iskolai mú­zeum számára. Fontos fel­adatuknak tekintik a ma már egyre inkább feledésbe merü­lő népszokások feleleveníté­sét. idős tököliek elbeszélé­se alapján. így örökítették meg például naplójukban a vidám délszláv farsang. a medvetáncoltatás hagyomá­nyát: ifjú legények medve­bőrbe bújva, szánkón járták végig a falut, s közben tánc­ra perdültek. A fiatal tököli pedagógus az iskolához közeli szolgála­ti lakásban él feleségével. Szomszédok a megmondhatói, hogy otthonában késő éjsza­ka is ég a villany: amikor már mindenki nyugovóra tért. akkor kezd hozzá a múlt tit­kainak megfejtéséhez. — Este tudok a legjobban dolgozni, igaz viszont, hogy a tanítás mellett csak ilyen­kor érek rá kutatással foglal­kozni. Nekem elég hatórányi alvás. Reggel nem kell kap­kodnom, mert közel lakom az iskolához. S ráadásul most minden percemet alaposan be kell osztanom ... Megbízó: a tanács Iratok kerülnek az asztalra, s rögvest kiderül, hogy ezek­ben a hetekben, hónapokban Mészáros László minden ide­jét <Tököl helytörténeti mo­nográfiájának elkészítésére szánja. A nagyközségi ta- • nácstól kapott megbízás alap­ján látott munkához, s mind­eddig ötezer oldalnyi anya­got tanulmányozott át, s öt­száz oldalnyit jegyzetelt. Anyaggyűjtése során kiderí­tette azt is, hogy a ráckevei járásbeli nagyközségről szóló első írásos feljegyzés 1270- ből származik: ekkor V. Ist­ván egyik oklevelében Thu- kul héven említi a települést, ahol annak idején királyi er­dőőrök laktak. Kiderítette azt is, hogy az egész Csepel-szi- get királyi birtok volt, s a mohácsi vészig a mindenkori királyné nászajándékként kapta meg e területet. Az ember könnyen zavarba jön Mészáros Lászlóval be­szélgetve: a fiatal pedagógus imponáló magabiztossággal és hatalmas ismeretanyagról tanúbizonyságot adva beszél kutatásairól, legfrissebb ada­tairól. A magyar történelem­nek aligha lehet olyan része — a honfoglalástól egészen napjainkig —, amely egy ki­csit is idegen lenne számára. S honnan veszi az erőt a ki­tartó kutatómunkához? Elgondolkozva, de határo­zottan így felelt: — Először is ez számomra nem munka, hanem pihente­tő kedvtelés. Másodszor: pe­dagógus vagyok, s úgy érzem, hogy amikor a gyerekekkel történelmi emlékeinket ku­tatjuk. az a hazafias nevelés szerves része. Mert napjaink eredményeit csakis a múlt ala­pos ismeretében tudjuk iga­zán értékelni! Falus Gábor » t i

Next

/
Oldalképek
Tartalom