Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-21 / 222. szám

’ 1977. SZEPTEMBER 21., SZERDA 5 Ahogy a gazdaságok látják Zöldségbőség és a felvásárlás A zöldség és némely gyü­mölcs bőséges termése növeli a termelő értékesítési gond­jait. Mit jelent ez a ráckevei járásban, ahol a nagygazdasá­gok, de a kistermelők sokasá­ga is foglalkozik kertészke­déssel? Eziránt érdeklődtünk most a járási hivatal mező- gazdasági osztályán. Baghy ‘László osztályvezető egy hat gépelt oldalból álló iratot mutat. — Jobb, ha nem én vála­szolok, hanem betekintésre átadom a Szigetszentmárton és Vidéke ÁFÉSZ hozzánk juttatott emlékeztetőjét. Ami abban olvasható, többé-kevés- bé vonatkoztatható az egész járásra. Kiesés csak a kajsziban — Jellemző — olvassuk az emlékeztetőben —, hogy ez idén a munkaigényes termé­kekből, zöldpaprikából, para­dicsomból, uborkából is nagy a bőség. Körzetünkben a ta­valyival szemben húsz száza­lékkal növekedett a zöldség­termő terület, a felvásárolt árutömeg viszont hatvan szá­zalékkal. Hangoztatja a szövetkezet, hogy minden étkezésre alkal­mas, felkínált árut felvásárol. Az is kiderül az emlékeztető­ből, hogy csak ez a Sziget- szentmártonon kívül Sziget- csépen és Szigetújfalun mű­ködő ÁFÉSZ a múlt eszten­dő első hat hónapjában 2 millió 370 ezer forint értékben vásárolt fel gyümölcsöt és zöldséget. Az idén pedig az első félévben 6 millió 180 ezer forintért. A zöldségfelvásárlás tizenkétszerese, a gyümölcsé pedig tízszerese az előző esz­tendő első félévinek. Jelentős kiesés a gyümölcsfélék felvá­sárlásánál augusztus végéig csak a kajszibarackban mutat­kozik. A f tavalyi csaknem tíz­ezer kiló helyett az idén még kétezret sem kínáltak belőle. Viszont az alma mennyisége 442 kiló helyet 807 kiló volt eddig. Cseresznyéből 283 kiló­ról 2 ezer 221 kilóra nőtt az átvett mennyiség. Körtéből egy évvel előbb csupán 30, idén 2 ezer 225 kilót vásárol­tak. A zöldségfélék átvett meny- nyisége szintén sokkal több volt augusztus 31-én a három községben, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Vöröshagymából 40 kilóról 2 ezer 532 kilóra nőtt a felvá­sárolt mennyiség. További példák: a paradicsomból 60 kiló volt egy évvel előbb, az idén viszont 1480, a zöldpapri­kából 231 kiló helyett 545 kiló az átvett mennyiség. A korai fejes káposztából tavaly 53 kilót, az idén 945 kilót vettek meg. Az csak természetes, hogy az ÁFÉSZ ilyen nagy mennyi­séget még az üdülők nagy számával megnövekedett la­kosságú három községben sem tud eladni. Nagy mennyiséget tehát felkínált a nagykereske­delemnek, amely a konzerv­gyárakhoz is közvetíti az árut. Olykor ajánlata eredményte­len maradt. Körtét például volt olyan nap, hogy egy sze­met sem vett át a nagykeres­kedelem. A paradicsom és a káposzta iránt sem mutatott érdeklődést — állapítja meg a szövetkezet. Tehát a bőséges termés értékesítése nemcsak a termelőnek, a felvásárlónak sem mindig könnyű. Viszont az is kétségtelen, hogy a nagy­kereskedelem és az exportáló vállalat sem rendelkezik a nagy gyümölcs- és zöldségter­més befogadására alkalmas hűtőtárolókkal. A konzervipar pedig egyszerre csak annyit vehet át, amennyit egy-két nap alatt feldolgozni képes. Némi késedelemmel Mit mond a zöldségfelvá­sárlás helyzetéről Fejérdy Győző, a kiskunlacházi Petőfi Tsz elnöke? Mi az idén 110-ről 150-re növeltük . zöldségkertészetünk területét. Tavaly konzervpap- rikánk nem volt, ebben az év­ben 42 hektáron palántáról termeszteltük. Az átvétel eleinte símán ment. Zökkenők jelentkeztek azonban augusz­tus közepétől, amikor megje­lent a piacon a magról vetett szabadföldi paprika tömege. Mi a ZÖLDÉRT-tel, a nagy­kőrösi és a budapesti konzerv­gyárral meg a Hungarofruct- tal kötöttünk szerződést pap­rikára. A Budapesti Konzerv­gyáron kívül azonban a töb­biek — némi késedelemmel ugyan — a szerződött mennyi­ségnél többet is átvettek. így azután nemhogy csak a lekö­tött 68 vagon átadásán va­gyunk túl, de eddig 90 vagont értékesítettünk és még vagy 15 vagon paprikát takarítunk be. Megjegyzem, göngyöleg- hiány többször is előfordult. Éppen ezért a Petőfi Tsz most nylonhálóból font zsáko­kat vásárolt és saját gyöngyö- legében szállítja Kalocsára, 99 hektáron termesztett fű- szerpaprikája tekintélyes ré­szét. Az uborka sorsa A kiskunlacházi Pereg Tsz, bár sem paprikát, sem paradi­csomot nem termeszt, szintén kertészkedik. Híres zellerjéről, amit októberben 12 hektárról takarít be. Van őszi karfiolja öt hektáron, annak szedését is késő ősszel kezdik meg. Ubor­kával régen foglalkozik, ez idén hat hektárról húszra nö­velte termőterületét. — A Kecskeméti Konzerv­gyárral kötöttünk rá szerző­dést, amely azonban saláta- uborkára nem vonatkozik — közli velünk Kovács Pál, a Pereg Tsz elnöke. — Márpe­dig az is termett. Nem kellett azonban a gyárnak és tulaj­donképpen másnak sem. Nagy nehezen vagy ötven mázsát sikerült értékesítenünk, a Kis- Duna-menti ÁFÉSZ vette meg. Ellenben legalább 250 mázsa megmaradt. ... Szokoly Endre Őszi barangolás az üdülőtelepen Mélabús versek írására hangolta volna a költőket a legutóbbi vasárnap a ráckevei határ. Mert bár élénkebb szí­nekbe öltözik a természet, köz­ben azonban — az elmúlás szimbólumaként — hulla jt ja, veszíti sokszínűvé lett öltözé­kének darabjait; ólomszürke az égbolt, csípős a szél, s rá­adásul esőt ver az ember sze­me közé. Egyszóval: itt az ősz. Ahol a Kis-Duna bal part­ján végighúzódó Dömsödi út véget ér. ott kezdődik az üdü­lőtelep. Hat évvel ezelőtt itt csak szántóföldek é6 parlagon lustálkodó területek voltak, most pedig a víkendházakat őrző kerítések szegélyeznek új és névtelen utcákat, s a kerí­tések mögött virágoskertek, gyümölcsfák, szőlőlugasok di­csérik az emberek szorgal­mát és ügyességét. Kár lenns bezárni Hogy hány száz vagy ezer üdülőtelep-tulajdonos tölti el itt a hétvégeket, arra nincs pontos adat. ám. hogy nem ke­vés emberről van szó. azt jól mutatja az. hogy az üdülőte­lep szélén levő boltban a nyá­ri hónapokban százezer fo­rintos a forgalom és itt csak­nem kizárólag az üdülők vá­sárolnak. Erdősi Bálintné, az egysze­mélyes bolt vezetője arra kért, ki ne írjam az újságba, hogy vasárnap reggel is nyitva tart, mert akkor őt megbüntetik. Csakhogy a boltban vagyunk most is legalább tízen, s a ve­vők meg arra biztatnak, hogy igen is. írjam meg: erre a boltra vasárnap délelőtt is szükség van. mert itt akkor is lehet tejet és kenyeret kapni, másutt viszont nincs. Ha valaki megkérdezné: ki a legszorgalmasabb ember az Orgorpj utcában, alighanem egybehangzó lenne a válasz: Halasi Andrásné. Mert ő bi­zony már hajnali négykor ka­pálj^, locsolja a kertjét, nincs is abban egy szál gaz cserti, a termése meg olyan pompás, hogy kiállításra kívánkozik. No, hát most meg éppen őve­le találkozom, amint lányával és vejével cipeli a HÉV-hez a paprikával megrakott kosa­rakat. Nagyon kellett már ez az eső a földnek, de holnapig várhatott volna, mert a sár­ban semmit sem lehet dolgoz­ni — mondja, és sietnek to­vább. Műemlék és legenda Hát, ami igaz, az igaz: áso- gató, gyomláló, termést beta­karító embert egyetlen kert­ben sem látni. A víkendházak előtt fázósan téblábolnak azok is, akik csak ebéd után indul­nak majd haza. öt telektulajdonost kérde­zek meg: volt-e már a szerb templomban. Ráckevének eb­ben a csodálatos művészi ér­tékeket őrző. 1471-ben épült műemlékében? Senki sem vt>lt közülük. Ha már se dol­gozni. se napozni nem lehet, nézzük meg! — indítványo­zom. Nincs az nyitva sohasem — ez az egyöntetű vélemény. Pedig nyitva találtam. Igaz. csak azért, mert a görög-ke­leti vallás szertartásai szerint megtartott istentiszteletnek éppen akkor volt vége. Az esperest egyáltalán nem lepi meg, mikor elmondom neki: a ráckevei üdülők nem tudják, hogy egy negyedórás séta árán milyen gyönyörű freskók, ikonok látványában lehetne részük. A propagan­da hiánya az oka — válaszol­ja, majd közli, hogv vasárna­ponként 13 órától 17-ig szí­vesen látja az érdeklődőket és udvarias köszönés után ajtót zár. elsiet. Nem ípv Nikolov Demeter. aki ezen a. vasárnapon a_ ha­rangozó tisztét látta el. Lórév­ről jött át a harangkötelet húz­ni. s amire legkevésbé szá­mított. bekövetkezett: a ha­rangot tartó golyóscsanágyra valahogy felakadt a kötél úgy. hogy harangszóról addig szó sem lehetett, amíg ő föl nem mászott a toronyba és a köte­let ki nem szabadította. Vele tartott egy svájci magyar nő — mert a gyülekezetben vol­tak a nyugati országokból ha­zalátogatott magyarok is —, látni akarta az asszony ötven méter magasból a vidéket. Miután megígérem: mind­ezt úgy írom meg, hogy a fe­lesége félre ne értse a dolgot, a harangozó elmondott egy legendát. Eszerint a középkor­ban egy török martalóc ló­háton bement a templomba, s ott az egyik ikonra több kard­csapást mért. A kardcsapá­sok helye ma is látható. Meg is lakolt e tettéért a gálád, mert a lova megbokrosodott, s a mai Fekete Holló vendég­lővel szemben, a szűk utcán egyenesen a Dunába rohant, s a török a habok közt lelte halálát. A 16 patáinak nyoma­it nem kerestük... Ennyi ismerettel gazdagod­va tértem vissza az üdülőte­lepre. ahol Halász László mű­vezető telkén már javában rakták a téglafalat, épült a kétszobás, összkomfortos ví- kendház. A szomszédok kö­zül többen is itt vannak, di­csérik a tervet, a falazást, ahogy az ő házuk építésekor is történt. Jólesik ez az em­bernek. Miért ne lenne? Réti György fiatal szakács és felesége később aztán ar­ról beszélt, hogy az elmúlt hat év során azt figyelték meg: amilyen mértékben előreha­ladtak az emberek a keríté­sek és házak felépítésével, oly mértékben távolodtak el egymástól. A kerítések már nemcsak telekhatárt jelölnek, de sokszor az emberek közöt­ti válaszfalat is. Azok. akik korábban — a „hőskorban” — egy-egy szerszámért, valami­lyen anyagért a legtermésze­tesebb módon szaladtak át A vizsgálat még tart Diósdon nincs óiomszennyeződés A Rádió és a Televízió is szóvá tette, hogy a Csepel Mü­veknek a főváros XXII. kerü­letében, Nagytétényben levő Metallochemia Gyárának ké­ményein keresztül a füsttel ólom kerül a levegőbe. Ennek következtében azután a kör­nyéken több ember ólommér­gezést szenvedett és kórházi kezelésre szorult. A további ólomszennyeződés megszünte­tésére természetesen a szük­séges intézkedéseket megtet­ték. Diósd hétvégi telepe mind­össze 800—1000 méterre fek­szik Nagytétény szennyezett területétől, tehát a Pest megyei KÖJÁL itt is ellenőrző vizsgá­latokat végez. Miután a gyer­mekszakorvosok nem észlel­tek betegeik között ólommér­gezésre valló tüneteket, a KÖ­JÁL orvosai felkeresték a 150 hétvégi házból álló tele­pet, amelyen állandóan három, család lakik. Ezeknek a csa­ládoknak mind a 11 tagját la­boratóriumi és biológiai vizs­gálatnak vetették alá. Meg­állapították, hogy szervezetük­be nem került ólom. A közegészségügyi vizsgála­tot tovább folytatva a telep több ásott kútjaból vizet és tíz helyen, ötven centiméter mély­ségig 30 talajmintát vettek. Annak megállapítására pedig, hogy a telepen termelt zöldsé­get és gyümölcsöt nem fertőz­te-e meg az ólom, 14 mintát vittek a laboratóriumba. A vizsgálatok még tartanak. A diósdi hátában a leve­gőt az Országos Közegészség- ügyi Intézet levegőhigiéniás osztálya vizsgálja, mentes-e ólomszennyeződ és töl. A PEVDI ÚJDONSÁGA Nem mázolják a keretet Bozsán Péter felvétele Ötvenötmillió forint érték­ben készítenek az idén ajtó- és ablakkereteket a Pest me­gyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat solymári faipari gyá­rában. Termékeik iránt nagy az érdeklődés, ezért az üzem­ben kisebbfajta rekonstruk­ciót hajtottak végre az elmúlt hónapokban. Űj konvejor- sort szereltek fel, mellyel az anyagmozgatást tették köny- nyebbé és egyszerűbbé. Az előkészítő üzemet szinte tel­jesen újjáépítették, s egy öt­letes berendezés segíti a kész ajtó- és ablakkeretek meg­mentését a gombamentesítő folyadékban (képünkön). Budanest-környéki TÜZÉP Vállalat, jövőre valószínűleg már valamennyien megismer­kedhetünk áz új gyártmá­nyok előnyös tulajdonságai­val. — Útépítés. .A Pannónia­telep utcáinak útépítési ter­vei elkészültek, s megkezdőd­tek a felújítási munkálatok Az év végére valamennyi ut­ca bitumennel kevert ka­vicsburkolatot kap. Urstól Budaörsig Nemcsak a gépek, hanem a PEVDI épületszerelvények is korszerűsödnek. Néhány darab már elkészült azokból az új ajtó-, ablakkeretekből, amelyeket festés, vagy tapé­tázás után lehet beilleszteni a helyükre. Az új termékek másik előnye, hogy utólag nem kívánnak semmiféle ke­zelést, festést. Mivel a solymári épületsze­relvények .legfőbb vásárlója a egymáshoz és barátian elbe­szélgettek, ma dühösek, ha a szomszéd tévét akar nézni ná­luk, vagy ha a hűtőszekré­nyükben szeretné a holnapi húst tárolni. Sinkó József lakatosra ez semmiképpen nem vonatkozik. Azt mondják róla, hogy telek­szomszédai között egy sincs olyan, akinek legalább né­hány órában ne dolgozott vol­na már szívességből. Életele­me a munka. Mit csinálna hét­végeken, ha nem lenne ez a szép víkendháza? — kérdem tőle. — Apám is kőbányai melás volt, én is az vágyóik — kezdi a választ. — Ha ótőle annak idején aát kérdi, mit csi­nálna a víkendtelkével, épp­úgy zavarba jön. mint most én. Mert ő akkor örült, hogy a munkájából megélhetett. Most meg nézzen itt körül, csupa melós emberek a tel­kesgazdák. Hát miért éppen nekem ne lenne víkendhá- zam? Mit tehet a tanács? A nagyközségi tanács sokat tett már eddig is az üdülő­kért, de még sokat várnak tő­le. Csináltatott például jó utat az üdülőtelephez, de még sok utcából hiányzik a vil­lany. Most tervezik az oly sok bosszúságot okozó szemét in­tézményes elszállításának megszervezését, s a vízháló­zatnak a telektulajdonosok anyagi hozzájárulásával tör­ténő bevezetését. Két éve könyvtár épült az üdülőtelep közelében, s főleg a gyerme­kek közül sokan kölcsönöznek onnan olvasnivalót. De a gyer­mekek számára jó lenne spor­tolási lehetőséget is teremteni, akár társadalmi munkával (a kagylósnak nevezett szabad- stranddal szemben hatalmas terület áll parlagon), mert a strandoláson kívül egyéb spor­tolásra nincs terük jelenleg. Hasznos lenne az üdülőtelepen egy hirdetőtábla is. amely tu­datná az üdülőkkel, hogy mi­lyen kulturális és egyéb ren­dezvényeket tekinthetnének meg Ráckevén... Cseri Sándor Kevesen vannak — azok is inkább a közelmúltban te­lepültek ide —, akik ne is­mernék Budaörsön Hauser Jó­zsef nyugalmazott iskolaigaz­gatót. Négy év óta nyugdíjas, de a közéletben ma is éppen úgy tevékenykedik, mint ré­gen. A Hazafias Népfront he­lyi titkára, 'tanácstág, gyak­ran segít a községi tanács munkájában. Társadalmi vál­lalásainak teljesítése mellett kutatja Budaörs helytörténe­tét. Evenként megírja a köz­ség krónikáját. , Mese és valóság Fiatalos, derűs embert is­mertem meg. Kutatásairól lel­kesedéssel, szeretettel beszél, valami olyat akar hagyni a községre, amit előtte mások még soha. Felidézi a múltat, vázolja a jelent s egy kicsit utat mutat a jövő felé. — Hobbyként, mint amatőr történész, csaknem 10 évvel ezelőtt kezdtem a község hely- történetét kutatni. Az anyag- gyűjtés sok időt igénylő, fá­rasztó, de azért nagyon szép munka volt. Rendszeresen jár­tam az Országos Levéltárba és a Pest megyeibe is. búj­tam a könyvtárakat. Jegyez­tem mindenhol az adatokat. Sajnos, itt helyben nagyon kevés anyaghoz jutottam, a II. világháborúban szinte min­den megsemmisült. Az írá­sos dokumentumokon kívül idős budaörsi emberekkel be­szélgettem. akik sok anekaó- tát tudnak, s ezek mindig valami igazat is tartalmaz­nak. Utána a könyvtárakban kerestem meg a mesékből a valóságot. — Milyen eredményre ju­tott? — Gyakorlatilag feldolgoz­tam Budaörs helytörténetét a kezdetektől. Bizonyára újabb adatokat is találok még, de időrendi sorrendben már ismerem községünk múltját. Az alapítókirály Az első írásos adat a falu­ról 1236-ból ismeretes, ami­kor is IV. Béla és az eszter­gomi érsek levelet váltottak. Vrs királykápolnát — akkor így hívták Budaörsöt — Béla alapította, az érsek pedig cisztercita apátság ellátására jelölte ki. A kápolna ma már nincs meg. A következő emlí­tésre méltó adat a híres sa- sadi dézsmapör. Buda körül 16 kápolna plébánosa nem akart dézsmát fizetni a veszprémi püspöknek. Ebből lett a pereskedés, majd a plé­bánosok kiközösítése. Az 1550- es dVek elején — a török hó­doltság idejében — a közsé­get még lakták. A Buda kö­rül dúló felszabadító harcok során itt próbálta Szulejmán pasa a felmentő seregeket bevinni a várba,' Nem" sok­kal később azonban teljesen kihalt a falu, csak a puszta föld maradt — Milyen újabbköri adato­kat említene? — A község csak 1720—21- ben népesült be ismét. Az itt élők egészen a XVIÍI. század végéig földművelők voltak. Ahogy nőtt a lélekszám, úgy fogyott a művelésre alkalmas terület, s a végén az embe­rek egy része gyárakba ment dolgozni. Az első világháborúban a budaörsi férfiak a 32. gyalog­ezredben szolgáltak. Igen so­kan meghaltak közülük. A második világháború után a lakosság 90 százalékát — né­met ajkú község lévén — ki­telepítették. A falu egy időre kiürült, majd új lakók érkez­tek. Ma az ideiglenes bejelen­tővel rendelkezőkkel együtt a lélekszám csaknem 17 ezer. Kutatók és dijak — Mit csinált az össze­gyűjtött anyaggal? — A helyi levéltárnak ad­tam át. Magam nem publikál­tam sehol. Talán jó lenne egyszer megjelentetni. Gyak­ran keresnek meg középisko­lás diákok, egyetemisták, nép­rajzosok, akiknek átadom azt az anyagot, amelyet saját gyűjtőmunkájukhoz felhasz­nálhatnak. Örülök, hovv má­sok szakdolgozataikban ér­tékesíteni tudják feljegyzései­met. Tehát már csak ezért sem dolgoztam hiába. — A krónikaírást mikor kezdte? — Szinte egyidőben a hely- történeti kutatással. Azon kí­vül, hogy munkámmal segí­tem a budaörsi levéltárat, hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára kiírt helytörté­neti és krónikaíró pályáza­ton első díjat nyertem. Ed­dig több kitüntetett, díjazott munkát készítettem. Nincs sok ideje a pihenés­re. Szinte állandóan dolgo­zik. Most új kutatásba kezd, helybéli szokások után nyo­moz. Amikor csak teheti, hely- történeti könyveket olvas, ha lehet, minél régebbieket. Krasznai Éva A község krónikása

Next

/
Oldalképek
Tartalom